Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-20 / 274. szám

bártan 1989. NOVEMBER 20., HÉTFŐ Biokémia, biotechnológia, genetika Tudományos adatszolgáltatás Elébe ment az Információ­igényeknek a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Könyvtára: sokkal több tudományos infor­mációt szolgáltat, mint amenv- nyit jelenleg kérnek. A világ szakmai újdonságairól tájékoz­tatja a kutatóintézeteket, egye­temeket, csakúgy, mint az üze­meket, vállalatokat, magáncé­geket egyre bővülő számítógé­pes szakirodalmi információs szolgálata. — Bízunk abban, hogy a ki­alakuló verseny érdeklődésre készteti, kényszeríti majd a kutatókat, műszaki fejlesztő­ket, az új termékek, technoló­giák előállítóit — mondotta Rózsa György főigazgató. Mint közölte: az új könyvtár avatá­sa óta eltelt egy esztendőben ltovább bővítették információs szolgáltatásaikat. Üjabban biokémiai, biotechnológiai, molekuláris biológiai, geneti­kai információkat is nyújta­nak. A philadelphiai informá­ciós intézet adatbázisáról he­tente lekérik: az adott témá­ról milyen közlemények jelen­tek meg az utóbbi időben. Floppy-lemezre rögzített infor­mációt is szolgáltatnak az elő­fizetőknek, akik ezáltal, ha megfelelő számítógéppel ren­delkeznek, személyi adatbázist alakíthatnak ki. A retrospektív szakirodalmi Informálódás is lehetséges könyvtárukban. Az úgyneve­zett BITS-szolgáltatásuk közli n megrendelőkkel — hosszabb időszakra visszamenőleg — egyelőre az AlDS-röl, a káros szenvedélyekről, a szuprave­zetésről szóló legfontosabb bibliográfiai adatokat. Más té­májú bibliográfiai adatokat is szolgáltatnak, ha azokat igény­lik. Jól működnek korábbi szol­gáltatásaik is. Az úgynevezett CD-ROM lézerlemezes adatbá­zis révén a kutatók áttekinthe­tik az Amerikai Egyesült Álla­mok, Kanada és Nyugat-Euró- pa jelentős egyetemein az utóbbi öt évben megvédett doktori disszertációk bibliog­ráfiai adatait, kivonatait. Ezek teljes szövegéhez is hozzájut­tatják az igénylőket. Ugyancsak számítógép segít­ségével tanulmányozhatják a könyvtár olvasói az általános tájékoztató műveket, mint amilyen a Grolier általános és a McGrow-Hill műszaki en­ciklopédia. Főleg a könyvtárak érdeklődésére tarthat számot az Ulrichs, s folyóirat adattár, s a washingtoni kongresszusi könyvtár angol és idegen nyel­vű állományának 3,5 millió bibliográfiai tételt tartalmazó adatbázisa. A könyvtár előfizet a phila- delpiai Tudományos Informá­ciós Intézet mágnesszalagos adatbázisaira, és a hazai igé­nyeknek megfelelően adaptál­ja azokat. így a magyar előfi­zetők rendelkezésére bocsátja a világon megjelent legjelen­tősebb és legfrissebb termé­szettudományi közlemények bibliográfiai adatait, tájékoz­tatja őket a legfrissebb iro­dalomról. Ezekre a szolgálta­tásokra minden magyar állam­polgár és intézmény előfizet­het. A természet-, a társada­lom- és a bölcsészettudományi adatbázis nyomtatott változa­tát díjtalanul használhatják az érdeklődők a könyvtár olvasó­termében. Az MTA Természettudomá­nyi Publikációs Adatbankja a philadelphiai Tudományos In­formációs Intézet információi alapján nyújt szolgáltatást. A magyar kutatók mikroszámító­gépen visszakereshetik azok­nak a cikkeknek a bibliográfiai adatait, amelyeket a világon megjelenő, mintegy 330 termé­szettudományi, és csanem 1200 társadalomtudományi folyó­iratban az 1980—1985-ös évek­ben közöltek, és szerzőik leg­alább egy magyarországi intéz­ményt jelöltek meg munkahe­lyükként. Megtudhatják azt is, hogy kik és hol idéztek ezek­ből a cikkekből. Amatőrök vetélkedője A lengyel színházművészet fontos szerepet játszott a múlt­ban és a jelenben is a kelet-kö­zép-európai progresszió irány­zatában. A Lengyel Kultu­rális Központ és az Országos Közművelődési Központ szeret­né, ha a magyar amatőr szín­játszás lengyel színházművé­szeti alkotásokkal gazdagodna. Emiatt színpadi művek szem­léjére írt ki pályázatot. Olyan hazai, nem hivatásos színjátszó közösségek jelentkezhetnek er­re, akik lengyel vagy lengyel témájú műveket, színpadra al­kalmazott prózai műveket vagy lengyel mű által ihletett színpadi alkotásokat hoznak létre. A döntő előtti válogatót he­lyi és területi bemutatókon tartják meg 1990 májusában vagy szeptemberében. A dön­tőre Pest megye több városá­ban kerül sor 1990 novembe­rében. A fődíj: többnapos lengyel- országi kirándulás, színházi fellépéssel. A jelentkezéseket 1990. február 28-ig kell eljut­tatni az OKK drámai osztályá­ra: 1011 Budapest, Corvin tér 8. szám alá. Magyar zenemű Párizsban Nagy érdeklődés mellett tar­totta meg a múlt héten Párizs­ban a Trinité-templomban hendvay Kamilló, a Francia- országban is jól ismert magyar zeneszerző legújabb műve, a Via crucis bemutatóját. A kálvária stációinak történetét felelevenítő alkotás a párizsi egyházzenei fesztivál felkéré­sére készült, s azt a karácso­nyig tartó fesztiválon adták elő első ízben. A Via crucis vegyeskarra és hangszeres szó­listákra íródott, Michel Picqe- mal vezényletével adták elő, a szerző jelenlétében, nagy si­kerrel. Lendvay Kamillót Marcel Landowski ismert francia ze­neszerző kérte fel a fesztivál nevében a mű megírására. A festő hazatért Negyvenévi távoliét után hazatért Brazíliából, Sao Pau­lából, és végleg Jászberényben, nagyapja és édesapja szülővá­rosában, egyben saját gyer­mekéveinek egyik kedvenc színhelyén telepedett le Hamza Dezső Ákos festőművész, aki — rendezőként és íróként is — a hazai művészeti élet egyik kimagasló alakja volt. Hazate­lepülését megelőzték Alkotá­sai: száznál több festményét már az év elején Jászberény városának ajándékozta. A gyűjteményt a Jász Múzeum­ban helyezték el. Könyvkötészeti remekművek Nagykőrösről Nagykőrösön a Könyvkötő Kisszövetkezetben az egyedi tervek alapján készülő művé­szi könyvborítók mellett szá mos történelmi kiadványt is gyártanak. Egyik érdekes munkájuk most a híres Feszty- körkép reprodukciójának ösz- szeállitása, amely kinyitva mintegy 4 méter hosszú. A szövetkezet az idén új termék­kel is megjelent a piacon, megkezdték az úgynevezett konferencia mappacsalád gyár­tását és értékesítését, amely­nek egy-egy szépen díszített darabja egy kis irodának is megfelel. Képünkön a Feszty- körkép reprodukciója Meghalt a király, éljen a király! telünk F.cseren, az általános iskola előtti parkban, a fiatalasszonnyal, egy kidöntött kövön, s egymásra neve­tünk. Mindkettőnk kezében sárga, rozsdavörös s még zöld falevélcsokor van, ugyanis óvatosan tartjuk ne­hogy sérüljenek. — Rajzóra? — kérdez az asszony, s én bólintok: Persze, hogy rajzóra, s kell karéjos, páratlan, páros, fogazott s szárnyaltán összetett... Sávosan hull ránk a fény az őszi ünnepre öltözött vadgesz­tenyefák között, s egyszerűen indul a beszélgetés. Az alap már megvan: a gyerekeink rajzórán leveleket rajzolnak majd, s ehhez kell gyűjteni a különlegességeket. A tanárnő — okosan — összekapcsoljg az esztétkumot a tényekkel, ez vadgesztenye, az juhar, mond­ja majd, egynémelyre meg sürgősen előveszi a növényha­tározót, mert ezek a rafinált szülők összeszednek ám min­dent, ami az útjukba akad. — Van otthon kertünk, gyü­mölcsfák, bokrok, de a fiam közölte: ilyen mindenkinek van, keress nekem anyu olyat, amit senki sem hoz! Van ne­kem más dolgom is, érveltem, menjetek, s keressetek maga­toknak! Csakhogy nem ér rá a fiam, délután különórák, de ha nincs, hát akkor tanul es­tig. Egyszer engedtem el csigát gyűjteni, meg is bántam na­gyon. Hárman-négyen össze­álltak, de még késő este ki­lenckor sem voltak itthon. Fel­nőtt nem volt velük, ám a fel­vásárlóval üzleteltek. A hideg is kiráz, ha rágondolok. — Mi csapatostul jártunk annak idején. Velünk volt az őrsvezető meg a biológiatanár, a csapatvezetőn pedig piros nyakkendő virított. Nem divat az úttörőkirándulás már itt sem? Az úttörősdi nem divat — Milyen kirándulás? — ütődik meg az asszony. — Az úttörősdi sem divat. A fiam cserkész akar lenni, nagy ka­lappal s fűzős bakanccsal, azért nyúz. Emlékszem, édes­apám valaha cserkész volt, s gyerekkoromban csodatörténe­teket mesélt a mozgalomról. Most ismét ez a módi, csak ép­pen mi szülők nem tudunk ró­la semmit. Mit is kellene tudni róla? Miért, mit kellett tudni annak idején arról, hogy a gyerek kisdobos majd úttörő lesz? A dolgok alakultak maguktól, és megfoghatatlan emberek a kék nyakkendő után fölkötötték a pirosat. Már régen elmúltak azok az idők, amikor az avatás ünnepsége szívszorító élmény volt szülőknek s nebulóknak egyaránt. Az én vörös nyak­kendőm elkallódott az évek során, pedig hát folyós golyós­tollat mind felírtuk rá a ne­vünket a Mókus őrsből. A fiam kék kendőjén csak a szám, a negyvenes virított, s az avatás előtt hetekig jártam a boltokat csatos övért, sípzsi­nórért. Valami szertefoszlott Meghalt a király, éljen a ki­rály! Nem volt jobb, rosszabb az új gyermekmozgalom, csak színeiben más. Az induláskor az ember, illetve, bocsánat, a gyerek sípjával morzézni tu­dott, s megtanulta a tűzrakás fortélyait. Bográcsban főzött paprikáskrumplit, tudta, hogy kell sátorcölöpöt verni, s is­merte a tizenkét pontot. Aztán valami eltűnt, szertefoszlott. A férfiak helyett nők vették át a csapatvezetői tisztet. Család­juk volt, s neveletlen gyere­keik, kirándulni hét végén nem értek rá. Fontosabbak lettek az őrsi naplók — akár a boldogult szocialista brigádok könyvei! —, csak kicsiben. Tavaly azt mondták a fiam­nak, nem avatják föl úttörő­nek, sőt, nem is javasolják, hogy nagyon törjem magam miatta. — Tudja — súgta meg, mint egy titkot az osz­tályfőnök — nem lesz szövet­ség sem, az iskolában meg már senki nem vállalja a csapatve­zetést. Túlórákban fizetik, s ha valaki rendesen szeretné csi­nálni, bizony nem éri meg a ráfordított időt. Így aztán a gyerek nem lett úttörő. De cserkész sem. Ma­gyarországon az újkori cser­készet más alapokon nyugszik, mint a régi. Emlékszem én is arra, hogy családom tagjai kö­zül akadtak, akik katonás egyenruhában cserkészkedtek. A századelős Angliából szár­mazó mozgalom hódított itt, Keleten is. Volt némi naciona­lizmus a dologban, s már ak­kor is nehéz volt bejutni a so­rok közé. Az egyenruha — akár a kis harcosoké —, de a fegyelem felnőtt igényű volt. — Úttörő? — biggyeszti a száját a tizenhárom éves Jós­ka. — Én nem akarok az len­ni! Van nekem is nyakken­dőm, anyu eltette valamelyik fiókba, de még tavaly is a nő­véremét csentem el. Az igazi, klassz kendő! Az övét vasalni kell, szövetből vagy miből van. Az enyém megkunkorodik, olyan, mint egy esőkabát. Van sípom is, de nem szól, meg jelvények. A Sanyinak viszont bakancsa van, mint az ameri­kai katonáknak, meg térd fölé érő nadrágja! A Sanyi cser­kész, s majd én is az leszek! Az iskolák nem nézik tétle­nül a gyermekmozgalom tün­döklését és bukását. Alkalmaz­kodnak. Már amelyik tud. Má­ra már túljutottunk azon, hogy a pedagógus szikrázó szemek­kel a szülőt vádolja: könnyű magának, reggel beadja, este elviszi a gyereket, addig meg kínlódjunk vele mi! Most va­lami újdonatúj dolog van ki­alakulóban. Félve merem csak kimondani, mert manapság pedagógus mellett voksolni nem túl divatos dolog. Hiszen azoknak most már a bőrük alatt is pénz van, s különben is, fölhígultak, nem értenek semmihez, legfőképpen pedig a gyerekhez nem. Lehet. De vannak, akik sze­retnének érteni, vannak, akik értelmes s jelszavak nélküli elfoglaltságot tudnak biztosí­tani. Nem a szülő s nem a gyerek hibája, ha ilyenfajta időtöltésről beszélni mostan­ság nem korszerű. Utcasarki népszámlálás A tudós megyei főlevéltdmok Öregúr sétabot és szemüveg nélkül Ma, amikor a szinte követhetetlen napi politika lázá­ban égve minden változónak, képlékenynek tűnik, ami­kor minden mozgásban van körülöttünk, s a mozdulat­lan állandóság felértékelődő ritka kincs, nos ekkor szin­te üdítő egy múltakba tévedő, levéltárak sápadt csend­jében békésen kutató tudós vonásait felidézni. Amilyen Rexa Dezső, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye — ak­kor még így hívták — ragyogó stílusú, hatalmas tudású, sokat publikáló főlevéltárnoka volt. Családja — mely a házi krónika feljegyzései szerint számos megyei honoráciort (írástudót) adott — északról, a Nyitra megyei Csejtéröl ke­rült a fővárosba. Rexa Dezső már itt született 1872. feb­ruár 28-án, s csaknem egy évszázaddal később, 1964. no­vember 19-én, éppen huszonöt éve ugyanitt hunyt el. Elvé­gezve a jogi és kereskedelmi akadémiai tanulmányait, köz- szolgálatát Árva vármegye levéltárnokaként 1902-ben Alsólcubinban kezdte meg. Majd Székesfehérvárott, Fejér vármegye levéltárában foly­tatta munkálkodását, mígnem harmadik — és egyben utolsó — munkahelye megyénk le­véltára volt, ahol 1919. no­vember 1. és 1937. szeptember 30. között tevékenykedett. S ’ ha az életút állomásait fel­soroló adatok nem is utalnak erre, hosszú pályája mégsem volt eseménytelen. Még a Magyar Irodalmi Lexikon egyébként szűkszavú szócikke is „kultúrtörténész, irodalom- történész, nyelvész, műfordí­tó, író” minőségében végzett munkáját tartja számon. Mint kultúrtörténész több, ma már elérhetetlen, s így a köz- és magánkönyvtárak féltett kincsének számító könyvet írt. A Nemzeti Színház megnyi­tásának története című köny­ve 1927-ben, a Pest-Pilis- Kiskun vármegye emlékei cí­mű albuma 1931-ben jelent meg. írt a Tabán-ról (1934) a Margitsziget-rő\ 1940) s az utóbbi évben látott napvilá­got színes, régi városképeket tartalmazó parányi műreme­ke, a Százesztendős pest-bu­dai képeskönyvetske. Miként az archaizáló cím, maga a könyvnyomtatás jubileumi évében megjelent egész könyv is magán hordozza az elmúlt régi korok üzenetét. A hábo­rút követően, múltat búvárló kedvében Rexa Dezső nem ér­zett zökkenőt, legfeljebb pub­likálási lehetőségei váltak szűkösebbé. Pletykázó házak című } anekdotagyűjteményé­vel például hiába kilincselt a kiadóknál, süket fülek fogad­ták. Ám Képeskönyv képek nélkül a régi Pestről (1947) és 101 kép a régi Pest-Budáról (1959) című könyvei megje­lentek, a város múltja iránt érdeklődők nem csekély örö­mére. Rexa Dezsőtől ugyanis tá­vol állott a száraz, ízetlen és egyhangú nyelvezet. Ellenke­zőleg! Szerencsés kézzel, fö­lényes szakmai ismeretekkel és jó ízléssel előbúvárlott s összeválogatott anyagát szí­nes és eleven formában tár­ta az olvasói elé. Mindez ter­mészetesnek hat, ha megem­lítjük, hogy Rexa avatott tol­lú szépíró is volt; minden műfajban otthonosan mozgó 6zerző. Ennek szemléltetésére elég, ha Katalin címmel 1895-ben megjelent novellás- kötetét, a három évvel ezután kiadott Az életregény című regényét, vagy 1923-ból A modern ember című színda­rabját említjük — a teljesség igénye nélkül. Amikor Rexa kilencven­éves lett, jó barátja. Szalatnai Rezső e szavakkal kezdte ün­nepi köszöntőjét: „Virgonc kedvű, tréfálkozó szavú öreg­úr jár-kel a pesti belvárosban, a Károlyi-kert környékén, sé­tabot és szemüveg nélkül. Az Egyetemi Könyvtár széles lép­csőin fürgébben halad felfe­lé, mint bárki más, s a köl­csönvett könyvet nagyobb áhítattal viszi haza, mint a diákok." Kiegyensúlyozottan, bölcs derűvel élt és alkotott, aho­gyan a megalapozott, nagv szellemek szoktak, sok idő birtokában... Dr. Polgárdy Géza — Mit csinálsz november hetedikén? — kérdezterh Jós­kát, akinek piros nyakkendője a fiókban kuksol. — Foclmeccs lesz, Anti bá­csi szervezi — lelkesedett a gyerek. — Tessék elképzelni, hogy még a nyolcadikosokkal is mérkőzhetünk, ha győzünk, de azokat biztos, megverjük, falábúak meg öregek, alig tudnak futni! Ági néninek nincs családja még, huszonnégy éves. A srác, aki udvarol neki, vasárnapon­ként bakancsot húz, s hátizsá­kot kanyarít a vállára, úgy áll be az utcasarki „népszámlá­lásba”. Kirándulást szervez­nek minden hétvégén, a hír meg terjed, mint a tűz. Már nem is csak Ági osztálya so­rakozik a buszmegállóban, mások is bekéredzkednek. Ta­tár József testnevelőnek pe­dig a minap, amikor tovább­képzés miatt iskolaszünet volt, azt mondták a kollégák: Józsi, rajtad mit képezzünk tovább, csinálj valamit, ásd föl a kertet, vagy vakold be a házat! Tatár József inkább bi­ciklitúrát szervezett Sülysáp felé a gyerekeknek. Húszasá­val karikáztak fiúk és lányok a szerpentinen. Volt, aki a nagyapa avétos kerékpárján vette a kanyarokat, egészen a kiserdőig. Ügy gondolom, nem az a kérdés: a gyerek kisdobos le­gyen vagy nagykalapos cser­kész. külön angolra járjon vagy rettegjen a félévi bukás­tól. Intézménye válogatja, ho­gyan édesgetik az élethez a jövő embereit. Liberalizáló­dott iskolák tanárai között mostanában új eszme szüle­tett: fontos lett a gyerek, s az is: lássuk, milyen a szeme színe, páros lábba! ugrik-e le a lépcsőn az ebédlőbe menet vagy aprózza a lépéseit. Ér- dekli-e a matematika vagy inkább a padlástérben beren­dezett műhelyben gyárt ki­csiny repülőket? Alakul, forr — megint egy új! — iskolare­form, s óvatosan visszaballa­gunk az eredendő jóhoz. Ta­nár, diák, s remélem, a szülők is, előbb-utóbb rájönnek: együtt vagyunk képesek nagy dolgokra, s egy üt nevelhetjük a századfordulót meghatározó felnőtt nőket s férfiakat. Bellér Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom