Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-20 / 274. szám

1089. NOVEMBER 20., HÉTFŐ 3 Gátat vetnek a kitaszítottságnak Az elmúlt héten rendezte meg a Pilisvörösvári Tanács Szakorvosi Rendelőintézete és a Budaörsi Tanács művelődé­si, egészségügyi és sportosztá- lya a kétv település, valamint az általuk szakmailag irányí­tott községek egészségügyi szolgálata az egészségmegőrző napokat. A rendezvénysorozat keretében többek között kü­lönböző előadások hangzottak el népbetegségeinkről és meg­előzésükről, az élvezeti cikkek káros hatásairól. Több program témája fonó­dott a fiatalok egészségügyi problémái, illetve az idősko­rúak speciális gondjai köré. Volt a korszerű táplálkozás­hoz kapcsolódó ételbemutató és -kóstoló Budaörsön, gyer- mekrajzpályázat Pátyon, fo­gyókúrás nyílt nap Zsámbé- kon. Biatorbágyon videofilmét vetítettek Kábítószer címmel, Pilisszentivánon bábelőadást rendeztek, Budaörsön pedig testápolási és fogászati vetél­kedőt is tartottak az általános iskolásoknak. A terület összes gyermekintézményében a múlt hét egy naRján — az egész­séges táplálkozás jegyében — salátanapot tartottak. Budakeszin évtizedek óta működik az alkoholmentes klub, amely a múlt héten ren­dezett nyitott napjának a „Törődjünk egymással’’ elne­vezést adta. Nem véletlenül, hiszen ezen a településen jó hagyományai vannak annak, hogy az emberek segítő kezet nyújtanak egymásnak, s ép­pen a klub keretében találnak társra, szórakozásra, értel­mes programra. A jövőben pedig mindennél többre is, de erről már Bánfalvi István, a Szociális és Egészségügyi Mi­nisztérium államtitkára be­szélt, aki nem először volt vendége a klubnak. — Sajnos, eddigi gyakorla­tunkban a különböző okok folytán a bajba jutott embe­rek rehabilitációja elkülönült, azaz önálló problémaként ke­zeltük az orvosi, foglalkozta­tási értelemben — mondta az államtitkár. — Budakeszin szinte egyedülálló kezdemé­nyezésnek lehetünk tanúi, hi­szen az egykori szenvedély- betegek problémáit komplex módon igyekeznek megoldani, azaz a gyógyításukon kívül törődnek további sorsukkal, segítenek munkahelyet talál­ni, értelmes elfoglaltságot te­remteni a szabadidőben, sőt, nemsokára átmeneti szállást is tudnak biztosítani a társa­dalomban újra megkapasz­kodni akaróknak. A miniszté­rium felkarolta a kezdemé­nyezést, miszerint a régóta nem üzemelő mozi épületében panzió jelleggel alakítanák ki az átmeneti szállásokat, s ugyanott kulturálódási lehető­séget is biztosítanának. Pályá­zat útján juttattunk a vállal­kozás megvalósítására közel hatmillió forintot, ami nyil­ván nem elegendő a tervek véghezviteléhez, de a társa­dalmi összefogásban forintban nem mérhető erő szunnyad — véli Bánfalvi István. — A mi­nisztérium több pénzt sajnos, nem adhatott, de felkínálja szakmai, jogi közreműködését a továbbiakban is. Budakeszin egyébként az egykori MSZMP-székház alag­sorában a közeljövőben egy mentálhigiénés bázist alakíta­nak ki, a felső szinten pedig a településen működő pártok kapnak helyet. Azt is megtudtuk, hogy a szóban forgó mozi épületében az eddigi nehézségek ellenére jó ütemben halad a felújítási munka, melyet várhatóan a jövő év elejére befejeznek. Az ötlet nemcsak azért mondható épkézlábnak, mert egy szép házat mentenek meg az enyészettől, hanem azért is, mert ott a renoválás után le­hetőség nyílik filmvetítésekre is, amelyeknek hiánya régi szívfájdalma a lakosságnak. És még valami: ezzel a kezde­ményezéssel egyszer és min­denkorra gátat lehet vetni a kitaszítottságnak, a megbé- lyegezettségnek, ugyanis az alkoholbetegségből gyógyult emberek számára a legna­gyobb veszély éppen az, hogy nincs hol meghúzniuk magu­kat, s hogy gvökértelenek, társtalánok. Pedig az ember legfőbb szükséglete éppen a másik ember! F. E. SZIRTES VÁLÁST AKART II. Tiszteletet érdemlő művész Előző cikkünkben teljes terjedelemben közöltük a nyáron elhunyt Szirtes Ádám levelét, amelyet a sápi iskolaépítés ügyében írt Glatz Ferenc művelődé­si miniszternek. A választ — sajnos — már csak Szir­tes Adám családjának cí­mezhette a minisztérium. íme a szövege: „Tisztelt családtagok! Mély megrendü­léssel értesültünk a művész úr haláláról. Gyászukban osz­tozunk. Miniszter úrhoz írt le­vele az elkötelezett, a közért alkotó ember tenni akarását tükrözi. Ügy gondoljuk, hogy szülő­faluja, Tápiósáp iskolájáért való aggódása, szervezőmun­kája, a megvalósítás megkez­dése olyan öröksége a mű­vésznek, amely a Pest Megyei Tanács támogatásával, a mi­nisztérium hozzájárulásával befejezhető, »és akkor meg­születik szülőfalum. Tápiósáp csodája«, ahogy írta. Kötelességemnek éreztem eltávozását követően az önök tájékoztatását arról, hogy megkezdett munkájának foly­tatását segítjük, a megyei ta­nács remélhető támogatását kiegészítjük. Budapest, 1989. augusztus 3. Üdvözlettel: dr. Kelemen Elemér művelődési miniszterhelyettes.” A Sülysápi Községi Tanács elnöke — szintén a miniszté­riumból — az alábbi szövegű levelet kapta szeptember vé­gén: „Kedves Elnök Elvtárs! Kollégáim helyszíni tapaszta­latai alapján — Szirtes Ádám színművész kezdeményezésére és az önök tervei alapján — egyetértőén támogatjuk isko­laépítési törekvéseiket. Amennyiben a következő ötéves tervben ismét lehető­séget kap minisztériumunk a kormánytól céltámogatásra, a Pest Megyei Tanáccsal közö­sen pénzbeni támogatást is nyújtunk a község saját anya­gi forrásához, az iskola felépí­téséhez. Kérem, hogy 1990 második felében szíveskedjen felkeres­ni a közös feladat részleteinek megbeszélése végett. Buda­pest, 1989. szeptember 27. Elvtársi üdvözlettel: dr. Dávid László mb. főosztályvezető.” Benkó István sülysápi ta­nácselnök „bevallja”, hogy Szirtes Ádám sokszor felke­reste őt hivatalában. Vélemé­nye szerint Sáp és Süly válá­sának nincs reális alapja, hi­szen igencsak egybeépült már a két községrész. Sáp lakossá­ga öregedik, a fiatalok — ért­hető módon — a nagyközség központjában építkeznek vagy az Űri úton. De az utóbbi idő­ben Szőlőstelepen is sok új családi házat emeltek. Nem értett egyet a néhai művésszel abban, hogy Sáp semmit sem fejlődött. Meg­épült az egyesülés óta (1970) a Dózsa György és a Forrói út. Elkészült a temetőfeljáró. Iskolanapközi, tornaterem, or­vosi rendelő, ifjúsági park, fo­gászat, vezetékes ivóvíz — ezek a fejlődés bizonyítékai. Az utóbbit például legelőször Sápon építették ki. Mutatja a legutóbbi (szep­tember 27-i) tanácsülés jegy­zőkönyvét. Ebből idézünk: „A község szétválásával kapcso­latban észrevételeket nem hallottam, nem jutott el fe­lénk, nem tudom, hogyan kell kivitelezni, ez nem közös szakigazgatású szerv, de ha a lakosság a szétválást szorgal­mazza, én a magam részéről nem gördítek elé semmiféle akadályt. Sajnos, Szirtes Ádám elhunyt, amit mélysé­gesen sajnálok, hiszen a leg­utóbbi megbeszélésünkkor fel­vetődött az iskolával kapcso­latos probléma. Személyesen kértem a művész urat, hogy ne a község szétválásával fog­lalkozzon, hanem inkább se­gítsen egy új iskola építésé­ben, megvalósításában. Szirtes Ádám egy levelet írt a művelődési miniszterhez ezzel egyidejűleg mi is több intézkedést tettünk, az Orszá­gos Műemlék-felügyelőséghez, jeleztük problémánkat és fel­ajánlottuk a műemlék jobb hasznosítását. Jeleztük prob­lémánkat a megyei tanács felé is. A Tápió Völgye Mgtsz-nél jártunk szülői kezdeményezés­re, az új iskola helyének megszerzése ügyében. A ts? elnöke intézkedést tett az irányban, hogy e területet 450 000,— Ft-ért a tanács megvásárolhatja. Amennyiben segítséget kapunk oly mér­tékben, hogy egy iskolaépítés­be belefoghatunk, hiszen régi vágyunk egy modern iskolát építeni a sápi részen. Az iskola tervezési munká­latai folynak, Kecser látván a tervezést társadalmi munká­ban december hónapra produ­kálja. A Művelődési Miniszté­riumból helyszíni szemlét tar­tottak, különös ígéretet kap­tunk, kizárólag annyit, hogy patronálják az elképzelésün­ket. Az írásos választ ezzel kapcsolatban várjuk.” — Mi is örülnénk, ha lenne a jövőben pénz iskolaépítésre Sápon — folytatja a tanácsel­nök. — Gondjaink már a sülyi iskolában is vannak, ahol két műszakos az oktatás. — Nem szándékoznak Szir­tes Ádám emlékét megőrizni szülőfalujában? — Hát... erre még nem is nagyon gondoltunk. — Pedig megérdemelné a néhai művész, hogy szülőhá­zának falán emléktábla le­gyen, netán egy utca a nevét viselje. — Valóban, mert Szirtes mégiscsak a mi falunk, szülöt­te, s nekünk erre — még ha­lála után is — büszkének kell lennünk. Bizony. A múlt tisztelete nélkül nem építhetjük a jö­vőt ... (Vége.) Miért mondott le a nagykovácsi tanácselnök? Ä múlt öröksége még sokáig kísért Lemondott a nagykovácsi tanácselnök. Igaz, ebben a „ta- nácselnökhullós” időszakban már nem lepődünk meg túlzot­tan az ilyen híreken, azonban a nagykovácsi eset megkülön­böztetett figyelmet érdemel. Alig több mint egy esztendeje ugyanis arról a viharról tudósított lapunk, amely a korábbi elnök felmentése, lemondása körül keletkezett. Hurrikán sö­pört akkor végig a községen, egyszeriben ország-világ tudo­mást szerzett a nagykovácsi dolgokról, a sajtó révén. Mert bizony voltak ott a szó szoros értelmében büdös ügyek. A bűz oka egy be nem fejezett, ámde használt csatornában kere­sendő. Előzményéhez tartozik, hogy 1979-ben létrejött a víztár­sulás, s így napi ezer köbméter vizet kapott a község a fővárosi rendszerről. Hogy hova lett fel- használás után ez a vízmennyiség, az egy darabig nem érdekelt sen­kit. Pedig ennyit meginni, megen­ni nemigen lehet. Ha pedig mégis ezt teszi az ember, akkor — ugye — valahol ez ismét megjelenik. Meg is jelent. Majdhogynem elmo- csarasodott a község; az elmúlt években építkezők ingoványos ta­lajon próbáltak alapot ásni. An­nak idején ebből is gondok vol­tak. Nosza, gondolt egyet a régi tanácselnök, s megépíttetett egy végtelen csatornát. Ez valóban végtelen volt, hiszen az utolsó cső utolso szeleten nem volt folytatás. Bugyborékolt is a fekália a fizi­ka törvényszerűségei szerint, s csavarta az emberek orrát. Követ­kező lépésként csináltak egy száz­köbméteres tározót, amit azonban túlságosan gyakran kellett üríte­ni. Egy darabig fizette a tanács, de mivel egyébként is tartoztak fúnek-fának, s megtisztelő fel­adatról lemondtak. De előresza­ladtunk, mert ez a nem fizetés már az új elnök idején történt. Tokodi Zoltán, az egykori tanácselnök botrányos körül­mények, között távozott tavaly decemberben, háta mögött hagyva a rendezetlen csator­naügyet s töméntelen adós­ságot. Ebben a helyzetben vet­te át a megbízatást dr. Szabó István, aki korábban évek óta tanács- és vb-tagként már részt-fvett a község életében. Az elnöki tisztséget társadal­mi megbízatásként vállalta, 4500 forint tiszteletdíjért. — Katonai ügyészként dol­goztam, 47 évesen kivételes elbírálás nyomán nyugdíjaz­tak, s úgy vflit'időm és lehető­ségem ellátni ezt a feladatot. Hozzá kell tennem, hogy ez a funkció ebben a pillanatban, s az év elején egyáltalán nem volt csábító, hiszen annak, aki elvállalta, számítani kellett rá, hogy másfél esztendővel ké­sőbb, az új választások miatt meg kell válnia posztjától. Ném is igen tolongtak a je­lentkezők, hisz ezért a másfél évért senki nem volt hajlan­dó otthagyni biztos állását. Ráadásul egy — finoman szól­va — kuplerájban kellett vol­na rendet teremtenie a vállal­kozónak, ami nem tűnt ke­csegtető feladatnak. 19 Végül is mennyi volt az adós­ság-? — Év elején úgy számoltuk, hogy tizennyolcmillió forint, de közben előbukkantak to­vábbi ki nem fizetett szám­lák, 5 a teljes pénzügyi kép szeptemberre alakult ki. ösz- szesen 22,4 millió forint volt az adósság. Még 1988 végén — a tanácsi testület megkérdezé­se nélkül'— újabb tízmillió forint gazdálkodási hitelt v,ett fel a korábbiak mellé a régi elnök, s ez 22 százalékos ka­mattal ketyegett. Azzal kezd­tem a ténykedésemet, hogy az első félévre járó állami támo­Kerékpárút Szentendrén gatásból visszafizettük ezt a kölcsönt, de hogy az iskolát, a bölcsődét, óvodát, a tanácshá­zát ne kelljen egyáltalán be­zárni, újabb ötmilliót kellett felvenni a működtetésre. Nyil­vánvaló, hogy ilyen körülmé­nyek között — mikor egyszer csak bejött egy munkásruhás ember, s kezembe nyújtott egy számlát, hogy írjam alá — utánanéztem a dolgoknak, s leállíttattam a szippantást. Először is, olyan számlákat kaptam a PVCSV-től, amik mögött nem lehetséges valódi teljesítmény. Egyszerűen fizi­kai képtelenség azt produkálni, amit ők számláztak. Másod­szor: miért kellene a lakóte­lepen élőknek tanácsi pénzen szippantani a szennyvizét, ami­kor a község más részein élők­nek nem finanszírozzuk? Az ingatlantulajdonosok saját ma­guk fedezik ezt a kiadást. Igaz, annak idején azért épülhetett a lakótelepen a csatorna és a tározó, mert ott él a volt ta­nácselnök is. Talán még emlékeznek olva­sóink, hogy valóban nagy vihart kavart a szippantás leállítása, mert a lakosság nem akarta fi­zetni a költségeket, a tanács szin­tén nem — nem is igen tehette —, s Nagykovácsit elárasztotta a fe- kália szaga. A lakók levelet írtak a minisztériumba, a Közép-Duna- völgyi Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatósághoz, míg végül is az igazgatóság kötelezte a taná­csot, hogy folyamatosan gondos­kodjon a tározó szippantásáról. Am a tanácstestület úgy döntött, hogy erre nem ad pénzt. A hatá­rozatot tehát megfellebbezték egy VIII. 8-án írt levélben a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztériumnál. Erre mind a mai napig nem érkezett válasz a KVM-től. Hiába, Isten malmai las­san őrölnek. Közben a vízügyi igazgatóság — náluk gyorsabban őrölnek azok a bizonyos malmok — háromezer forint büntetést rótt ki dr. Szabó Istvánra a szippantás elmulasztása miatt. Mindezt napra pontosan lebont­va, egy vastag dosszié segítségével meséli el dr. Szabó István. — Ez a levélhalmaz csak a szippantás miatt született. ír­tam én mindenhová, s lega­lább annyi levelet kaptam. Az első január 17-én született. Csak érzékeltetésül, 12-e óta töltöttem be az elnöki felada­tot. Közben iszonyatos kötél­táncot folytattunk a gazdálko­dással. Olyan voltam, mint a rossz, mindenkinek tartozó há­ziasszony, egyik kölcsönből ad­tuk meg a másikat, s közben hitegettük a hitelezőket, hogy majd holnap, majd holnap fi­zetünk. Vagy egyszerűen ke­rültük őket. Nem tudtuk kifi­zetni a szemétszállítót, aki itt topogott a tanácson azzal, hogy nem viszi el többet a szemetet. De mindezt vállal­tam volna, tudtam, hogy ezt kell csinálnom, de az utolsó csepp a pohárban, amiért vé­gül is felmondtam, az a me­gyei tanács elnökhelyettesé­nek levele volt. Azt írta, mikor segítséget kértünk tőlük, hogy nem tettem meg mindent a szennyvízszippantás rendezé­se érdekében. Hát szerinte mit kellett volna tenni? Bi- zottságosdit játszottunk, leve­leztünk, vállaltuk a konfron­tációt, hogy ne omoljon tel­jesen össze a község gazdasá­gilag. Ahelyett, hogy értékel­ték volna ezt a kötéltáncot! Levontam a következtetést, er­re kért a megyei tanács elnök- helyettese is, s lemondtam a tisztségemről. Napi tíz-tizen- két órát dolgoztam 4500 forin­tos tiszteletdíjért a közössé­gért. Ezt nem csinálom tovább. ■ Többször hivatkozott a koráb­bi elnök törvénytelen tetteire, rossz döntéseire. De hát ön éve­ken keresztül ott ült a tannács testületében, tagja volt a végre­hajtó bizottságnak. Miért nem tett ellene valamit? — Mindig figyelmeztettem a testületet és az elnököt. Két­szer le is mondtam a vb-tag- ságról, de mindig visszahív­tak.. H Azt mondják a faluban, hogy közéleti szereplését arra használ­ta fel, hogy különböző előnyökhöz juttassa családtagjait. Telket szer­zett az öccsének, úgy. hogy más házhelyéből szakították ki a ki­szemelt területet. A község viztár- sulatában dolgozik a húga, s ezt a társulatot már rég fel kellett volna oszlatni, hiszen betöltötte feladatát. Nincs már rá szükség. Amikor pedig baj van, megsértő­dik és felmond. — Pletykálni azt tudnak. Az öcsém nagykovácsi gyerek, ahogy az egész családunk. Ké­relmet adott be a tanácsnak, s úgy vett ingatlant. Ez még 1984-ben volt, s hozzá kell tennem; - hogy közben csupa olyan kapott itt telket, akinek semmi köze nem volt a falu­hoz. Erről a kiszakításról pe­dig ennyit — mondja, s kite­ríti elém a község térképét. — Ezt a területet vette meg a testvérem, s ez senkiéből nem lett kiszakítva. Az azonban, akinek itt mellette van az in­gatlana, törvénytelenül .hasz­nálta a területet, s fájt neki, hogy a tanács eladja. A víz­társulatról pedig tudni kell, hogy 1979-től működik, de nem töltötte be még a felada­tát, mert a régi terv óta újabb és újabb helyeken vezették be a vizet, szükség van tehát rá. Ráadásul átalakult csatorna- társulattá, mert csak meg kell oldani a község szennyvízelve­zetését. Való igaz, a társulat vezetője Fehér Tiborné, szüle­tett Szabó Mária, a húgom. De azt is hozzá kell tenni, hogy Pest megye számtalan társu­lata közül a nagykovácsin kí­vül még egy van, amelyik nem veszteséges. Szentendre legszebb Huna-parli szakaszán kerékpárutat építe­nek a Buda-Bau építő társulat dolgozói (Vimola Károly felvétele) Szabó István szavai meggyőzően csengenek. Felháborodá­sa jogos, hiszen úgy tűnik, sikerül az esztendő végére a ta­valyi 22,4 miliós adósságot húszra ledolgozni. Mégis, vala­hogy érthetetlen, hogy ez az élesszemű, jól gazdálkodó em­ber, az elmúlt években tanács- és vb-tagként miért nem tett azért, hogy az általa törvénytelennek és rossznak tartott ta­nácselnököt visszahívják, döntéseit megtorpedózzák. Hiszen, mint kiderül a kétszeri visszahívásból, a testület többi tagja hallgatott a szavára, kiváncsiak voltak véleményére. Érthetet­len ... Fiedler Anna Mária Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Munkaügyi szolgáltató Iroda (Budapest XI.. Karinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2441 a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Pomázi 2. Sz. Általános Isko­la matematika-fizika szakos ta­nárt keres azonnali belépéssel. Lehet nyugdíjas is. Bérezés meg­egyezés szerint. A Borsodi Sörgyár felvesz vil­lanyszerelőket. elektroműszerésze­ket, lakatosokat, laboránsokat és adminisztrátort. A FEMEPSZOLG Kft. Jó kere­seti lehetőséggel felvételre keres (10-15 fő) vas- és fémszerkezeti lakatosokat és szakmunkás ívhe­gesztőket. Felvételre keres továb­bá felsőfokú pénzügyi végzettség­gel és mérlegképes könyvelői ké­pesítéssel rendelkező főkönyvelőt. Pénzügyi területen alkalmazható házastárs esetén garzonlakást biztosítanak. A MÁV Budapesti Igazgatósága jó kereseti lehetőséggel felvételre keres 10 fő kocsirendezőt és 3 fő takarítógép-kezelőt. A Faipari és Kiállításkivitelező Vállalat felvesz jó kereseti lehe­tőséggel 10 fő gyakorlott aszta­lost, 2 fő villanyszerelőt, 2 fő fémesztergályos lakatost. A Szigethalmi 1. Sz. Általános Iskola jó kereseti lehetőséggel al­kalmaz matematika-fizika szakos tanárt. Szolgálati szoba megoldha­tó. A Pevdi Bőrdíszmű Gyáregysé­ge pilisszentiváni telephelyére fel­vételre keres tmk-szerszámüzem vezetésére gyakorlattal rendelke­ző és legalább középfokú vég­zettséggel rendelkező vezetőt, raktári kiadót, villanyszerelőt, egy műszakos bőröndüzembe gyakor­lott varrónőket, szabászati rész­legbe 2 műszakos munkarendbe betanított női dolgozókat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom