Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-20 / 274. szám

■ißfW*­1989. NOVEMBER 20., HÉTFŐ A Magyar Néppárt nagyválasztmányi ülése Budakeszin Új agrárpolitikát követelnek Az idén júliusban újjáala­kult Magyar Néppárt ma 191 alapszervezetében több mint 12 000 tagot tart nyilván, jól­lehet úgy 30 ezren a jogelőd Nemzeti Parasztpártból soha nem léptek ki. A párt ma is vállalja a népi gondolat örö­köseként a saját eszményeihez és hagyományaihoz ragaszko­dó nemzeti érdekek szol­gálatát. A Magyar Néppárt nagy- . választmányának kibővített Ülését szombaton tartotta Bu­dakeszin a művelődési házban. Az alapvető társadalmi ba­jok megoldására a Néppárt egy újraértelmezett harmadik utat ajánl. Szükségképpen olyan saját utat, amely a ha­zai hagyományokra alapoz, és minden jó külső mintát adap­tál. Programjában kezdettől fogva kiemelt helyet kapott a gazdaság, s azon belül a me­zőgazdaság, hiszen ők a nép, a vidék pártjának vallják magukat. A Néppárt új ag­rárpolitikát követel, amely­nek alapja az állami tu­lajdon lebontása. Véleményük szerint a települések önkor­mányzatának vissza kell ad­ni a földtulajdoni részesedést, s a gazdák — ha kérik — az aranykorona-érték alapján kapják vissza földjeiket. Nem céljuk a jól működő téeszek szétverése, hiszen a tapasz­talatokra, a magas fokú gé­pesítésre szükség van, de a tulajdon- és birtokjogot egy­ségesítve pontosítani, neve­síteni keli. Az javasolják, hogy az önkormányzatok ki­épülésével egyidejűleg az egykori földosztó bizottságok mintájára alakuljanak meg a földhasznosítási bizottságok. E mai szervezetek többek a ré­ginél, hiszen a termőföld megművelésének gondja is övék. A párt új, a mezőgaz­daságot segítő hitelpolitikát követel. Olyan ösztönző ár­rendszert várnak, amellyel a piac szeszélyei kordában tart­hatók. Kezdeményezik az ön­álló társadalombiztosítás, il­letve a betegsegélyező egylet megalakítását is. A Magyar Néppárt feb­ruár elejéig minden megyé­ben megpróbálja legalább ezerre növelni taglétszámát, s kiépíti teljes szervezetét. A plenum úgy határozott, hogy még a választások előtt össze­hívja országos ülését, ám ezen tisztújításra már nem kerül sor. A parlamenti választáso­kon minden egyéni körzetben jelöltet kívánnak indítani, s arra számítanak, hogy leg­alább 30-40 képviselőjük be­jut az új országgyűlésbe. A párt a parlamenti választások első fordulójában nem kíván koalícióra lépni, viszont ellen­zi azt az SZDSZ-javaslatot, hogy az ellenzék a második fordulóban csak egy közös je­löltet támogasson. Szimpatikus­nak minősítették az esetleges nemzetközi centrum létrehozá­sát. amelyet az MDF a Keresz­ténydemokrata Néppárt, a Magyár Néppárt, a Független Kisgazda Párt és a Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Tár­saság alkothatnak. Jóllehet a kisgazdákkal való együttmű­ködés attól függ, előtérbe ke- rül-e a parasztság képviselete. Ha az MSZP-ben a reformszö­vetségi irányzat válik hang­adóvá, akkor a Magyar Nép­párt nem zárja ki az MSZP- vel való együttműködést sem. A párt egyébként jelképes köztársasági elnökjelöltet sza­vazott meg Sütő András erdé­lyi író szemétében. Kórosak a gazdasági rögtönzésok A plenáris ülést követő szünetben interjút adott la­punknak Márton János, a Ma­gyar Néppárt ügyvezető elnö­ke. ■ Ügy vélem, különös jelentősége van annak, hogy a párt kibővített nagyválasztmánya ülésé­nek helyszínéül Budake­szit, a vidéki települést választotta. — Természetesen, hiszen mi az egyetemes magyarság pártjaként kiemelt felada­tunknak tekintjük a vidéki Magyarország képviseletét. Azt szeretnénk, ha egyenran­gúvá válna a fővárossal, hogy Budapest a jövőben ne az or­szág vízfeje, hanem lüktető szíve legyen. Különös jelentő­ségű a főváros agglomeráció­ja, hiszen itt talált otthonra a Budapestre vágyó, ám ott letelepedést nem nyerhetett tömeg. Az agglomeráció lé- lekszámának ugrásszerű növe­kedésével nem tudott lépést tartani az infrastruktúra. Azt szeretnénk, hogy megszűnjön az agglomerációba való továb­bi bevándorlás, egyben ösztö­nözni kívánjuk az ottani inf­rastruktúra fejlesztését. Mivel a főváros ütőerén lévő telepü­lések lakói többséggel Buda­pesten jelentkeznek munka- vállalókként. természetesen ott veszik igénybe a különbö­ző szolgáltatásokat, hiszen jobb az ellátás. Ez pedig a fő­városra irdatlan terheket ró. Pártunk például a világkiál­lítás eszméjét csak akkor tá­mogatja, ha annak hozadéká- ból részesül legalább Pest. Komárom és Győr-Sopron megye is. ■ Mi késztette arra a pártot, hogy a Nemzeti Megmentés Tanácsának felállítását szorgalmazzák felhívásukban? — Az ország helyzetének ismeretében úgy véljük, nem szabad megengedni a gazda­sági rögtönzéseket, hiszen a bi­zonytalanság közepette az em­berek felelőtlen költekezésbe kezdtek. Luxuscikkekre, már­tunk elődjének, a Nemzeti Parasztpártnak talán a legna­gyobb veresége volt, amikor a gazdakörök ezreit zúzta szét a sztálinista kultúrpolitika Ma különösen fontosnak lát­juk az alapfokú közoktatás, a vidéki műveltségi központok fejlesztését, a népfőiskolák számának gyors szaporodását, a különböző fenntartású szel lemi műhelyek elterjedését. ■ A párt programjában markánsan fogalmazódik meg a családok segítése. Mi ennek az anyagi fede­zete? — Véleményünk szerint a társadalmat hibás múrétegek- re osztani, azaz jövedelemmel nem rendelkező gyerekekről, munkavállalókról, nyugdíja­sokról beszélni, s még ezen belül is bontani. A társadalom valós egységeiben, a családok­ban kell gondolkodni. A csa­ládi adóztatás hívei vagyunk. Hibásnak tartjuk tőlük ezen felül is elvenni, majd újra el­osztani a pénzt. ■ Milyen a viszonyuk a Magyar Szocialista Párt­tal? — A válás, ahogyan a há­zasságban is, nehéz elhatáro­zás. Az MSZP ezért a lépésért emelt fővel járhat, bátorsága miatt több tiszteletet érdemel­ne. Tapasztalni, hogy a kö­zépgeneráció is bűntudatot érez apái tetteiért, ami véle­ményem szerint nem helyén­való. Felkészültségük egyéb­ként mintha szerényebb len­ne a vállalt feladatnál, de nélkülük, egy komoly balol­dali párt nélkül nem jutha­tunk közelebb Európához. B A Magyar Néppárt megállapodott abban, hogy a novemberi választáson egy nemmel és három igen­nel szavaz, azaz a magyar népet alkalmasnak véli ar­ra. hogy maga válasszon köztársasági elnököt. — Tartjuk magunkat a Nemzeti Kerekasztal eredeti játékszabályaihoz. Változatla­nul az a véleményünk, hogy ez a szavazás fölösleges, hogy ezt a pénzt jobb helyre is el­kelthettük volna. Mégis azt mondjuk, el kell menni sza­vazni, mert az első szabad vá­lasztást nem kísérheti passzi­vitás. F. E. A vadászházban Lconyld Brezsnyev, Kádár János és Andrej Gromiko is vendégeskedett NEM KELL KIKÖTNI A VADAT, NAGY POLITIKUS Koronatanú az elvtársi vadászatokról Telkln az emberek tudni sem akarnak a vadászkastélyról. Jobb a békesség, ki tudja ml lesz még itt alapon ez a biz­tos. Eddig se ártották magukat az elvtársak és urak dolgába, most meg már minek abajgatní az ügyet. Hajnalban vagy ké­ső este jöttek a Merced *sek. A vadászoknak nem kellett so­káig járniuk az erdőt. Hamar dörrentek a fegyverek, elké­szült a teríték, aztán ősi szokás szerint az elejtő már vitte is az őt megillető trófeát. Igaz, a szarvasbikát tíz esztendeig Is nevelgetni kell, mire a puskavegre került vaddal nem vall szégyent mondjuk Josef Strauss. A CDU pártvezére viszont garantáltan büszke lehetett a Telkiben lőtt bikájára. Tanúsít­ja ezt a Münchenben, 1977. no­vember 24-én keltezett leve­le, amelynek címzettje Tollner György, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság igaz­gatója. A céget egyébként már jóval az Egyetértés, az elit­csapat vadásztársaságának májusi feloszlatása előtt ma­gába olvasztotta a Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdaság, Toll­ner Györgyöt pedig nyugdíj- ba küldték. Hivatali beosztá­sánál fogva ő koronatanúja, állandó résztvevője volt a tel­ki rezervátumban történtek­nek. Szó, ami szó, ő sem lel­kesedett a kíváncsislcodá- somért, de legalább nem ta­gadta azt, amit a környék­ben úgy is mindenki tud, illet­ve amin Király Zoltán ország- gyűlési képviselő májusi par­lamenti interpellációja óta or­szág-világ csámcsog: tudniil­lik, hogy Gemenc, Gyulaj, Soponya mellett Grósz Ká­roly akkori pártfőtitkár Tel­kás autókra költünk itthon és külföldön, ahelyett, hogy a tőkét a gazdaságban, a terme­lésben forgatnánk meg. A pénz így változatlanul a jómó­dú rétegek kezében marad, a szegények ebből semmit sem látnak vissza munkabérként. Hiányoznak a kis- és közép- vállalkozók, illetve, akik mégis erre adják a fejüket — tisztelet a kivételnek —, a gyors meggazdagodás gondo­lata vezérli őket. Azt akarjuk, hogy erre az átmeneti időre létrejöjjön egy felelősen gon­dolkodó és cselekvő tömörü­lés. B A nyáron Pécelen a húsboltban ez a felirat füg­gött: hús nincs. Ott, ahol több ezer sertést, baromfit nevelnek. Nyilván az efféle anomáliák késztették a pártot az önellátó falugaz­daság deklarálására, de va­jon végleges állapotra gon­dolnak? — Ez a rendszer semmiképp sem helyettesíti a modern fa­lusi gazdálkodást, de feltétle­nül alkalmas az átmeneti kor­szakban a visszásságok kikü­szöbölésére. Falvaink élelmi­szerrel való ellátásának jelen körülményei a központi elosz­tási rendszer szörnyszülöttei. Megoldás lehet az egykori hangyamozgalom újjáéleszté­se. Mindehhez szervesen kap­csolódnak a gazdakörök, ahol a tagok átadhatják egymás­nak gazdasági ismereteiket, fejleszthetik tudásukat. Pár­NYÍLT LEVÉL NÉMETH MIKLÓS MINISZTERELNÖKHÖZ TISZTELT MINISZTERELNÖK ÜR! Mi, a nyilvánosság munkásai a deklarációk és a nyilatkoza­tok dömpingje idején csak vonakodva íolyamodunk ehhez a megoldáshoz. De szorult helyzetünk rákényszerít bennünket, hogy nyílt levélben forduljunk önhöz. Az elektronikus és az írott sajtót egyaránt súlyos megrázkódtatások érik napjaink­ban. A magyar demokrácia születésénél buzgón bábáskodó sajtót ma többirányú, részben körein kívüli, részben saját kör­nyezetében felbukkanó veszély fenyegeti. Mindez olyan követ­kezményekkel járhat, hogy a demokrácia kibontakoztatásához, az ország előtt álló rendkívüli feladatok végrehajtásához egy erejét vesztett, színvonalában meggyengült, anyagi lehetősé­geiben a működésképtelenség határán egyensúlyozó sajtója marad a nemzetnek. E levelünk közvetlen indítéka a bennün­ket feszítő veszélyek egyike. Ez az írott sajtót érinti, anyagi természetű és igen közeli: november 20-ra, hétfőre kell az or­szág valamennyi lapkiadó vállalatának válaszolnia arra a postai diktátumra, amely a terjesztési költségeket úgy emelné meg, hogy például a Hírlapkiadó Vállalathoz tartozó napilapok mai árából, tehát egy 4,80-as újságból több mint a felét csak a postai terjesztési költség vinné el. Ez év elején az újságolvasók már megszenvedtek egy drasz­tikus áremelést, amelyben a terjesztési költségnövekedés is tetemes részt képvisel. A posta mostani elöntése, amihez a papír- és nyomdai árak tervezett, illetve már végrehajtott emelése társul, elkerülhetetlenné tesz egy újabb nagy áreme­lési hullámot. Ez a nyilvánosság mai színvonalát az írott sajtó területén alapjaiban rendítené meg. Nem a piaci realitásokkal szándékozunk szembeszállni, ha­nem azzal, hogy a piaci erőfölénnyel visszaélnek. A Magyar Posta a kiadóvállalatokkal folytatott tárgyalásokon közölte, hogy ha a kiadók nem fogadják el a Posta feltételeit, akkor a postásszakszervezet egyetértésével dolgozóik sztrájkba lép­nek. Egyben azt is a kiadók tudomására hozták, hogy azokat a lapokat, amelyek a diktált árakat nem fogadják el, január 1-jé töl nem terjesztik. A Magyar Posta piaci erőfölényével él vissza, s szavakban ugyan már nem ragaszkodik terjesztési monopóliumához, ezt a több évtizedes kizárólagosságot mégsem lehet a valóságban egy jogszabály-módosítással megszüntetni. A Posta hol piaci szereplőként, hol országos hatáskörű költségvetési intézmény­ként jelenik meg — attól függően, hogy melyik kedvezőbb a számára. Ezért kérjük önt: járjon közbe, hogy a Magyar Posta, mint tényleges terjesztői monopolhelyzetben lévő költségvetési in­tézmény, hozza teljes részletességgel nyilvánosságra, elkülö­nítve a lapterjesztésre vonatkozó valamennyi adatát, a költsé­gek mértékét és összetételét, valamint a klasszikus postai te­vékenység költségeinek a hírlapterjesztéshez kapcsolódó rész­letező tételeit. Ezen adatok átvizsgálásáig, a megtakarítási lehetőségek fel­tárásáig pedig kérjük, a sajtó súlyos megrázkódtatásához ve­zető áremelést függesszék fel. A Hírlapkiadó Vállalat lapjai: Esti Hírlap, Figyelő, Foci, Lu­das Matyi, Képes L'Tjság, Kritika, Magyarország, Népszabad­ság, Nők Lapja, Pest Megyei Hírlap, Riport, Szabad Föld, Való­ság, Világosság, Vasárnapi Hírek. kit is kivonta az Egyetértés hatóköréből. Nem söpörnek már a kas­tély felé az állami autók oly gyakran, s az új gazda, dr. Berdár Béla, a Pilisi Park­erdőgazdaság főigazgatójának tudomása szerint azóta mind­össze egyetlen vendéget va- dásztatott itt a kormány. A szolgáltatásért egyébként épp­úgy fizetni kell, mint a külföl­di bérvadászoknak, azaz a lőtt vad értéke szerint tíz­ezertől akár egymillióig. No és ehhez jön még a szállás­költség, a 80-120 nyugatnémet márka, illetve annak forint­értéke, valamint az elfogyasz­tott étel-ital számlája. Korábban a költségvetés fe­dezte mindezt, s bár Tollner György szerint igen nehéz pontos összeget mondani, úgy évi 15 millió forintot juttattak e célra a BUVAD-nak. Ma­gam nem tudom eldönteni, sok ez, vagy kevés, minden­esetre a hatalmas erdőterü­letről évente két-háromezer állatot lőttek ki, s ennek kö­rülbelül harminc százalékát protokollvadászatokon. — A vadászháznak 1964- ben az első magas rangú ven­dége Tito volt. Aztán időrend nélkül néhány név: Brezsnyev, Gromiko, Kekkonen finn ál­lamfő, Fidei Castro, Kuba el­ső embere, a már említett Strauss, Georges Marchais. a Frahcia Kommunista Párt főtitkára, és végül egy koro­nás fő, a nepáli király. Nyil­ván nem teljes a névsor, aho­gyan megkopott az emléke­zet az egykori állami, politi­kai vezetőinket sorolva is. Többször vadászott Telkiben Kádár János, Losonczi Pál, Németh Károly, Biszku Béla, Fock Jenő, Aczél György, Grósz Károly, de a szemtanú soha nem találkozott Telkiben például Óvári Miklóssal és Méhes Lajossal, bár ez nem jelenti azt, hogy ők esetleg máshol ne vadászhattak volna. A vadászház egyébként nem mondható túl előkelő­nek, jóllehet a hatvanas évek közepén a nyolc, fürdőszobás, erkélyes szoba, illetve az apartman, az ízléssel díszí­tett hall és a két ebédlő még nívósnak számított. Azóta azonban Tollner György ál­lítása szerint néhánv vadász- társaság enné! már jóval ele­gánsabb épületre tett szert. Az étkészlet természetesen herendi porcelán, mellé ezüst evőeszköz dukál, és persze kristály poharak. Különleges menükre azonban nem kell gondolni. A legtöbb elegáns vendég többre becsülte a jó zöldséges húslevest, a házias ízű vadpörköltöt, a magya­ros paprikás csirkét galuská­val, mint a száilodaízű fantá­ziatálakat. — A személyzet mindig ké­szenlétben volt, hiszen sokszor csak az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy mikor lesz vendég és milyen programot kíván. Ha nagy létszámú de­legáció érkezett, jött a segít­ség a Gundeltől, a Budapest Szállóból, a Gellértből — mondja Tollner György, aki emlékei közül a következőket meséli még: — 1967-ben kerültem az er­dészethez, s még abban az év­ben találkoztam itt Gagarin- nal és Tyereskovával. Ök már másodszor jártak akkor Telki­ben, de én ezt nem tudtam. Mindkettőjüknek kedvezett a vadászszerencse, két-két disz­nót lőttek. A vacsoránál — szokás szerint — apró em­léktárgyat adtam át Tyeres- kovának. Egy herendi sótar­tót. Megköszönte, majd azt mondta: Jaj, de kedves, a múltkor is épp .ilyet kap­tam...! A másik történet Strauss látogatásához fűződik, akinek a felesége is eljött, s amíg a pártvezér hobbijának élt, az asszonyt az igazgató elkísérte az egyik budajeriői pincébe. A szőlősgazda szívesen kínál­ta az ismeretlent. Csak két hét múlva tudta meg, ki volt az illusztris vendége. A rossz nyelvek azt beszé­lik, hogy a protokollvadásza­tokon kikötik a vadat. Toll­ner György csak mosolyog, botorságnak tartja a véle­ményt. Azt mondja, a siker garantálásának más eszközei vannak. Például az, sok vadat hajtanak, etetik az állatokat, méghozzá több, jobb minősé­gű eleséggel, s ismerik, mer­re vonulnak a vadak. Eny- nyi az egész. Persze előfor­dul. hogy hoppon marad a vadász. Egyszer Gromikó is trófea nélkül távozott Tel­kiből. Hát igen, az elképzelés és a szerencse nem mindig vág egybe! Fotók őrzik az egykori ven­dégek ellesett pillanatait. Ké­szült kiváló zsánerkép Kádár Jánosról, amint egv rönkön ülve megpihen, amúgy gumi­csizmásán, sportkabátban, pu­lóverben. Strausst eredeti va­dászruhában. kalapban kap­ták lencsevégre, Castro pedig puskával a kezében nevetett a kamerába. Aczél György, Kádár János és mások ,társa­ságában szemléli az egyik ké­pen a gazdag terítéket. Lezárult egv korszak. Az Egyetértést, illetve a korábbi rendszerű protokollvadászato- kat egyetlen tollvonással szüntették meg, az állami re­zervátum megnyitotta kapuit. Az egykori istállóból kialakí­tott külön étteremben- beje­lentésre bárkinek vállalnak rendezvényt, s akinek bírja a pénztárcája, éjszakázhat a szállodaként üzemelő vadász­házban. Elalvás előtt meg találgathatja vajon kik is fekhettek élőits az ágyban. Mindenesetre tény, hogy mos­tantól szabad a gazda az ide­genforgalom számára. A terü­let hasznosításéra egyébként már több külföldi cég jelent­kezett a Pilisi Parkerdőnél. Fazekas Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom