Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-15 / 270. szám

1989. NOVEMBER 15., SZERDA ^Man 3 0 ÍRTA Zsákmány Alaposan megkapja min­denki a magáét Csengey Dénesiül, a Magyar Fórum 89j3., nov. 11.) vezércikké­ben. Az ok: „Teljes lendü­lettel zajlik a nagy őszi versenyévad”. Cs. D., mert költő, költői képekkel lát­tat. Azt írta például, hogy „Fut Nyers Rezső Kádár fényképével a belső zsebé­ben ...", s futnak sokan mások, a szociáldemokra­tákba parlamenti képvise­lők, a szabaddemokraták „a leszakadozó Fideszre oldalt tekintgetve ...", s bár a fel­sorolásból néhányan (?) ki­maradtak, például a kisgaz­dák, a néppártiak, az ilyen meg olyan pártiak, azt azért kiemelten („Mi... nem nyújtunk be nevezést ezek­re a versenyekre.”) meg­tudhattuk: a futók között az MDF nincsen ott. Megnyugodtunk. Megnyugodtunk volna. Ha nem olvastuk volna to­vább azt, amit Cs. D. írt. Olvastunk azonban tovább is. S miközben bólogattunk, mert Cs. D.-nek seregnyi dologban igaza van, értet­lenül kaptuk fel a fejünket, amikor megtudhattuk: a versenyekbe be sem neve­zett Magyar Demokrata Fórum „nem azért küzdött, nem azért küzd a demok­ráciáért, hogy... ezt a ré­teget juttassa hatalomra”. Ez a bizonyos réteg a teg­napi hatalmasoké. Miköz­ben egyetértünk a tegnapi (és a holnapi!) hatalmasok minél erőteljesebb korláto­zásával, nem értjük, a fu­tóktól fintorogva távolma­radó MDF miként lesz ha- teUomcsináló, eldöntve, kit juttat és kit nem hatalom­ra? I Persze, sokakról tudjuk mi is, hogy — mint Qs. D. írta — „Csiklandozza orrú? kát g nagy zsákmány illa­ta”. Néni árt tehát az óva­tosság! Avagy már nincs is szükség rá? Hiszen „A Ma­gyar Demokrata Fórum nem nekik szánja a zsák­mányt”. Ezek a szánni való futkosók nem vették cszre, hogy a semmi után futnak, hiszen kézben a zsákmány! Az MDF kezében. S mert az övé, eldöntheti, kinek szánja ,.. Esetleg megtör­ténhet, hogy mert senki sem méltó rá, megtartja magának?! Ha már most az övé... De jó lenne tudni, mi is a — zsákmány... s azt is, nem lesz-e konc be­lőle?! KLIENS Magyar találmánynak köszönhetően Gyógyítható lesz a sugárfertőzés? Az atomsugárzás következ­tében fertőzöttek gyógyítása valószínűsíthető azzal a ké­szítménnyel, amelyet magyar tudóscsoport fedezett fel. A kísérletek jelenlegi állása sze­rint a szer eltávolítja a szer­vezetből a radioaktív szennye­ző anyagok 95 százalékát — mindezt a feltaláló tudóscso­port keddi nemzetközi sajtó- tájékoztatóján jelentették be a Hargitay and Partners Kft. budapesti székházában. Ismeretes, hogy az atom­maghasadást jelentős meny- nyiségű radioaktív mellékter­mék keletkezése kíséri, közü­lük legveszélyeseb a stron- cium 90 és a cézium 134. Az élő szervezetbe jutásuk után a várható egészségkárosodá­sok megelőzésére vagy csök­kentésére nem túl sok lehető­ség kínálkozik. A védekezés elsődleges célja a káros anya­gok felszívódásának meggát- lása. A radioaktív izotópok lerakódását a csontokban és más szövetekben, illetve azok kiürülését — az orvpstudo- mány jelenlegi állása szerint — alig lehet befolyásolni. A hatásos sugármentesítést, azaz a radioaktív izotópok ki­vonását a szervezetből — a kísérletek bizonysága szerint — magyar tudósok oldották meg. A Frédéric Joliot-Curie Országos Sugárbiológiai és Su­gáregészségügyi Kutatóintézet, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a szol­noki Agromen Kft. együttmű­ködésével néhány éve kezdő­dött meg a kutatás, amelyben a tudósok teljesen eredeti mó­don közelítették meg a kér­dést. Így született meg a PTR—23 kódjelű készítmény, amely a radioaktív stronciumot igen jó hatásfokkal képes megkötni. Az állatkísérletek azt mutatták, hogy az atom­szennyeződést 95 százalékban ki lehet üríteni a szervezetből. Ez azt jelenti, hogy a készít­mény alkalmas lehet a katonai vagy békés célokat szolgáló atomsugárzás negatív hatásá­nak ellensúlyozására. A kísér­letek az utolsó szakaszhoz ér­keztek. A feltaláló tudóscso­port: dr. Sztanyik B. László, az orvostudomány kandidátu­sa, dr. Varga László, az or­vostudomány kandidátusa, Törőcsik Mihály kutatómér­nök, dr. Brücher Ernő, a ké­miai tudomány doktora, dr. Győri Béla, a kémiai tudo­mány kandidátusa, dr. Emri József, a kémiai tudomány kandidátusa, dr. Király Ödön jogász, dr. Juhász Imre mér­nök. A világszerte érdeklődésre számot tartó találmányról a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a készítményből az or­szágnak várhatóan nagy gaz­dasági előnyei származnak. A tájékoztatón ismertették egy másik találmány lényegét is; ez a radioaktív fémek és a mérgező nehézfémek szerve­zetben történő felszívódásának csökkentésére alkalmazható. A kísérletek a feltaláló in­tézményektől független he­lyen folytatódnak. A készít­mények humán alkalmazásá­hoz további eredményes pró­bák szükségesek. A PTR—23- ra szabadalmi kérelmet nyúj­tottak be, a TVSZ—31-es nem­zetközi szabadalmaztatása fo­lyamatban van. A történelmi tradíciók jegyében Kulcsár Kalman igazság­ügyminiszter és munkatársai hétfőn délután „háztűznéző- ben” jártak Esztergomban, ahol a házigazdák, a városi tanács vezetői bemutatták azokat az épületeket, ame­lyek véleményük szerint al­kalmasak lennének az Alkot­mánybíróság székházának. Mint ismeretes, az Ország- gyűlés októberi ülészakán el­fogadták az Alkotmánybíróság létrehozására hozott törvény- javaslatot és azt, hogy új nemzeti intézményünk szék­helye a történelmi tradíciók jegyébe,p Esztergom legyen. Kulcsár Kálmán elmondotta, hogy a lehetőségekről rövide­sen referál a miniszterelnök­nek, s hamarosan kiderül, hogy milyen ütemben és mennyi pénzt tud a kormány­zat a székház épületének megvételére, újjáépítésére fordítani. nőm. valóban voltak fegyelmi gondjaink vele, közös meg­egyezéssel eltanácsoltuk a társaságtól. Utána olyan dol­gok történtek, ami miatt fegyverének visszavonását kezdeményeztük. Ugyanis az egyik hivatásos vadászt, Le- hoczki Jánost megfenyegette, majd fia megtámadta. Megtudom, hogy • a Zrínyi Vadásztársaság közvetlenül a felszabadulás után alakult. Téved, aki azt hiszi, ez olyan társaság, amilyen a képze­tünkben él: a Börzsönyben ugyanis nincsenek értékes agancsú vadak, igazi trófeák, s azok, akiket méltán ítél el a közvélemény fejedelmi vadá­szataik miatt, nem itt, hanem ott találhatók, ahol a királyi vadak. Ez a társaság koránt­sem csak ezredesek, főtisztek társasága: tsz-alkalmazottak, a környező települések két­kezi dolgozóinak közössége is volt. A környező községek la­kóival évtizedek óta jó kap­csolatuk van. Semmiféle bal­esetük nem volt még ez ideig. Ezt hangsúlyozza a társaság vadászmestere, Dem jen János, a Váci Büntetésvégrehajtási Intézet börtönigazgatója is. — Én szüntettem meg Or- mándi munkaviszonyát, tíz év­vel ezelőtt, orvvadászat miatt. Rajtakaptuk, hogy vaddisznót lőtt. és a házába cipelte, de nem csak ez volt a felmondás alapja. A tragédiát én is saj­nálom. De el kell mondanom, Ormándit agresszív embernek ismertük meg, olyannak, aki­nek nincs helye közöttünk. Sok mindent tettem, hogy ne kaphasson fegyvert, de hiába. Felvette tagjai közé a jászka- raienői vadásztársaság, ő be­nyújtotta a fegyverviselési ké­relmét, elutasították. Ekkor fellebbezett — és puskát ka­pott. A PUSKA HANGJÁT ELNYELI A FÖLD Kiderül, a szerencsétlenül járt embertől bevonták már vadászfegyverét, mégpedig ga­rázdaság miatt, eljárás is in­dult ellene. Egyszer Kempf Vilmos vezető vadász megkér­te: ne járjon fegyverrel a va­dászterületen. Ormándi így válaszolt: — Nem az a lényeg, hogy ki hol jár, hanem az, hogy ki lő először! Bizony, nehéz dolga lesz annak, aki tisztázni tudja a vasárnap délután történteket. Már látták napközben Ormán­di Mihályt és nagyobbik fiát a környéken, hogy többször is elhajtanak kocsijukon a va­dászlak előtt. Azt is tudták a vadászok, hogy vasárnap dél­után, miután elvonul a társa­ság, orvvadász ritkítja a va­dat. Azon a napon azonban osztrákok is pufogtattak a környéken, s Eck Antalék ki­vételesen csak délután mehet­tek ki az erdőbe. Demjén Já­nos kint volt ugyan, de nem észlelhetett semmit. Eck ezre­des területe éppen egy mély horhosban volt, ahol a lövések hangját elnyeli a föld. a fák, s egyébként is jó másfél, két kilométer távolságra járhat­nak csak egymástól a vadá­szok. Annyit tudni, vasárnap délután fél négykor, azonnal a tragikus éset bekövetkezte után Eck ezredes futva érke­zett az erdőből, orvost, men­tőt keríteni, s szaladt vissza.' hátha tud segíteni Ormándi Mihályon. Majd ő kérte az ak­kor odaérkező vadászmestert, hogy hívja a rendőrséget, a katonai ügyészséget. A Budapesti Katonai Ügyészségen dr. Székely György alezredestől megtud­tuk, Eck Antal ezredes hét-, venkét órás őrizet alatt áll. A nyomozás eredménye alapján dől el, Eck Antal őrizetét fenntartják-e, avagy szabad­lábra helyezik. Erről ma dél­után négy órakor kapunk tá­jékoztatást a nyomozás veze­tőjétől. Olvasóink a holnapi számban értesülhetnek a fej­leményekről. Tóth Béla Endre Politikai kaleidoszkóp Mondd, te hogy választanál? Becsapva érzi magát dr. Tallós Emil jogász. Becsapva érzi magát, mert annak idején ő maga is szignálta az SZDSZ aláírásgyűjtési akció lajstro­mát. Döntsön a nép! — szólt a felhívás, s erre — gondo­latban — dr. Tallós Emil is rábólintott, bár nem az SZDSZ, hanem egy másik po­litikai szervezet, az MDF tag­ja. (Korábban az MDF gödöl­lői szervezetének vezetőségi tagja is volt.) Az ember persze elmélkedhet: ha egy jogász is csak késve vette észre a kér­dések mögött a lényeget, miért ne írták volna alá mások is, jóval többen, mint százezren? De ami ennél jóval fontosabb: miért változott meg a jogász véleménye, miért érzi úgy, hogy becsapták? — A blickfangosan meg­szerkesztett négy kérdés közül háromban döntött a Parla­ment, törvényt hoztak a mun­kásőrség felszámolásáról, a munkahelyi pártszervezetek feloszlatásáról, s ugyancsak törvény írja elő, hogy vagyon­elszámolás nélkül a pártok nem indulhatnak a választáso­kon. (Természetesen ez az MSZP-re is vonatkozik.) Eze­ket a törvényeket megerősít­heti a népszavazás — véleked­nek az aláírásgyűjtési akció kezdeményezői: az SZDSZ képviselői. Megerősítheti, de mi tör­ténik akkor, ha a népszava­zásra nem megy el a jogosul­tak több mint 50 százaléka? Választ a hiányos népszavazá­si törvény zűrzavarában talál­hatunk, akár többet is. Pél­dául értelmezhetjük úgy is, hogy az érvénytelen népsza­vazás a törvények meg nem erősítését jelenti, vagyis még­sem kell feloszlatni a munkás­őrséget. nem k'ell a pártoknak kivonulni a munkahelyekről és nincs szükség az elszámo­lásra. Persze a Parlament pontosíthatja a hiányos tör­vényt — úgy, ahogyan éppen jónak látja. Szándékosan hagytam a vé­gére azt a bizonyos negyedik kérdést tehát, hogy a nép vá­Nem ezek az igazi kérdések Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségé­nek tagja az általuk közzé­tett bojkottfelhívásról, ame­lyet lapunk első oldalán is­mertetünk, nyilatkozatot tett közzé. — Elhatározásunk hátteré­ben elsősorban az áll, hogy úgy véljük: Magyarország leg­fontosabb kérdései nincsenek rajta a népszavazási szavazó­lapon. Lassanként az egész politikai közhangulatot az jellemzi, mintha az emberek elfásultak volna, s hátat for­dítanának a legfontosabb kér­déseknek. Ez pedig nagyon veszélyes lehet. Én más kér­déseket írnék fel. Az idén a magyar költségvetés egyhar- madát, százmilliárd forintot fordítottak a veszteséges ál­lami vállalatok támogatására. Vajon helyesli-e vagy nem? Ugyanezt kérdezném azzal kapcsolatban, hogy az átala­kulási törvénnyel legalizálva azok, akik az idén is a „Du­nába öntik” az említett száz- milliárdot, jövőre tulajdono­sai lehetnek a gyárak és föl­dek jelentős részének. Megkérdezném azt is, hogy az egymilliárd dolláros fize­tési mérleghiány, az átgondo­latlan pénz-, valuta- és vám­politika miatt a pénzügymi­niszternek le kell-e vonnia a konzekvenciákat. Azután a „keretlegények” havi nyugdí­ja tízszerese az esedékes egyéni jóvátételek teljes ösz- szegének. Vagy helyénvaló-e, hogy akik az országot tönkre­tették, azok rendkívül magas nyugdíjat kapnak, míg akik az ő csődhöz vezető politiká­jukat elszenvedték, azok csak­nem éheznek és nem jutnak hozzá a drága gyógyszerek­hez. Ezek helyett három olyan kérdés van a szavazólapon, ami már eldőlt, és egy ne­gyedik, a köztársasági elnök­re vonatkozó, amelynek felve­tése — szerintem — megté­vesztő. Nem hiszem, hogy a szavazás korábbi időpontjá­val bármely párt előnyt sze­rezhetett volna. Mindeddig igyekeztünk el­kerülni az ellenzéken belüli konfrontációt, aminek hátrá­nyaival tisztában vagyunk. Azonkívül a népszavazás kez­deményezésének megtámadá­sát etikátlannak tartottuk volna. Ugyanakkor úgy vé­lem, hogy a Magyar De­mokrata Fórum nem hagy­hatja visszautasítás nélkül az ellenzéki pozíciók kisajátítá­sára tett kísérletet. Az együtt­működés feltételeként nem szabható meg, hogy bármely szervezet elhallgassa saját ál­láspontját, ha az nem ■ egye­zik a másikéval. A politikai kapcsolatokat az igazán lé­nyeges és fontos kérdésekhez való viszony határozza, meg, márpedig a parlamenti vá­lasztások előtt minden ellen­zéki- pártnak közös érdeke, hogy azok ne halasztódjanak addig, amíg tönkremegy az ország. Az MDF nem tartja szük­ségesnek, hogy a parlament által már elfogadott törvénye­ket a nép döntése is szente­sítse. Az említett három tör­vényt senki sem támadta meg, senki sem vonta kétségbe. Mivel ilyen veszélyek nin­csenek, én inkább egy kiéle­zett presztízsharcot látok a megerősítési szándék mögött. lassza-e a köztársasági elnö­köt vagy a Parlament. Miért olyan lényeges ez? Az első pillantásra úgy tűnik, a funk­cióval járó hatáskör nem túl nagy, hiszen a köztársasági el­nök döntései csak miniszteri vagy kormány-ellenjegyzéssel érvényesek. Ugyanakkor egy nagyon fontos jogosítvánnyal rendelkezik: feloszlathatja a Parlamentet! Népszavazással csak egyszer lehetne köztársa­sági elnököt választani, az új Parlament megválasztása előtt, mivel később már ez a testület választhat. Előfordul­hat az a furcsa helyzet, hogy a nép által választott új Par­lamentet — mivel ahhoz joga yan — feloszlatja a Parlament által választott köztársasági elnök! De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az időhúzás. Arról tartunk népszavazást, hogy népszavazással válasszunk-e köztársasági elnököt vagy sem? Ha népszavazással vá­lasztunk elnököt, akkor ezután kilencven nappal meg kell tartani a képviselőválasztáso­kat. Márciusban már válasz­tott elnök és legitim Parla­ment intézhetné az ország ügyeit. A külföldi tőke — amely a váltásra vár — be­áramolhatna. s fellélegezhetne a tőkeszegénységtől fuldokló nemzet. Ha viszont az új Par­lament által választott elnökre várunk, előtte a jelenlegi Par­lament feloszlását kell kivár­ni, mandátuma jövő év júniu­sáig szól, s az ideiglenes el­nöknek, Szűrös Mátyásnak nincs joga korábban feloszlat­ni. S június után három hóna­pon beiül kerülhetne sor a képviselők megválasztására. Ennyi idő gazdaságilag ka­tasztrófához vezetheti az amúgy is a- szakadék szélén álló országot. Egyébként az SZDSZ igazi szándéka most a népszavazás közeledtével mutatkozott meg. Hogyan is szólt a hangzatos jelmondat, amikor gyűjtötték az aláírásokat? Döntsön a nép! Most pedig amellett kor­teskednek, hogy az „igen” sza­vazatukkal az emberek az új Parlamentnek engedjék át a döntés jogát, tehát mégsem a nép válassza a köztársasági elnököt. Nyilatkozat nyilatkozat ellen Két napja jelent meg a Gö­döllői Ellenzéki Kör nyilatko­zata a sajtóban. Nem árt tud­ni, hogy a kör tagjai között van az SZDSZ-en és a Fide- szen kívül a helyi MDF-szer- vezet is. A nyilatkozatban til­takoznak az ellen, hogy az SZDSZ által kezdeményezett népszavazás négy kérdését a kormány magyarázattal ma­nipulálja. Ezután „több pár­tot. szervezetet" meggyanúsíta­nak, hogy befolyásolni kíván­ják a népszavazás eredményét. A továbbiak éppen ezért meg­lepőek; furcsa „svédcsavar­ral” azt javasolják a helyi el­lenzéki szervezeteknek, hogy a „négy igen” érdekében foly­tassanak közösen helyi kam-, pányt A folytatásra csak egy na­pot kellett várni, de az más­hogy ütött ki, mint ahogy az ellenzéki kör remélte. Tegnap lapunkban is közzétettük az MDF választmánya és orszá­gos elnöksége határozatát. Eb­ben elhatárolják magukat a gödöllői MDF-vezetőség ak­ciójától és — mint írják — bizottságot küldenek ki a he­lyi szervezet és az MDF ve­zető testületéi közötti nézet- eltérések tisztázására. Szepesi Péter, gödöllői SZDSZ-es nem lát okot a visszakozásra, i ez érthető is, hiszen ők az SZDSZ álláspont­ját képviselték. Azt sem tart­ja valószínűnek, hogy a gödöl­lői MDF kilépne az ellenzéki körből. Természetesen más szervezet dolgairól nem nyi­latkozhat, ezért hangsúlyozza, magánvéleményét mondja. Szerinte az .MDF gödöllői szervezeté és a vezető testüle­té között tovább romlik az amúgy sem rózsás kapcsolat. Emlékeztet arra, hogy nemrég hasonló torzsalkodás miatt mondott le három MDF-es vezetőségi tag Gödöllőn. Ak­kor a nézeteltérés miatt fel­rendeltek közülük kettőt a központba, s ők még aznap be­jelentették lemondásukat. Te­hát elképzelhető, hogy most megint lemondanak néhányan, s mint korábban, a tagok kö­zül is többen kilépnek. Egyéb­ként Roszik Gábort jó diplo­matának tartja, s bámulója annak, hogy milyen ügyesen tudja elsimítani az MDF-en belüli ellentéteket. Azért azt is hozzátette, nem tudja, med­dig képes még így közvetíte­ni. Más forrásból értesültünk arról, hogy a gödöllői MDF tagjainak nem volt egyértel­mű a vélekedése a nyilatko­zatról. Körülbelül ötvenen le­hettek jelen, s ebből tizenné­gyen ellene szavaztak. Esztergomi háztűznéző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom