Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-09 / 238. szám

1989. OKTÓBER 9., HÉTFŐ A szálfák mellett csemeték sarjadnak Országos fesztiválon, Bagón A szabadok megőrzik műemlékeiket Az elvtelen kiárusítás ellen mint a szadai népi együttes képviselői. A zsűri hat-hatezer forintot ítélt a buzsáki, a zsám- boki és a vanyarci szlovák nem­zetiségű hagyományőrzőknek. A domaházi együttes, valamint az eleki német nemzetiségű pávakör 5—5 ezer forinttal gazdagodott, 3—3 ezer forint jutott az abaúji, a tápiószecsői és a hosszúhetényi hagyomány- őrző községeknek. Amíg a zsűri a szakmai ér­tékelését tartotta, néptáncosok báljában pihenhették ki mo­zogva fáradalmaikat a koráb­ban a pódiumon táncolok ... Ekkor a hosszúhetényi rezes­bandának még kicsit meg is sikerült toldania a bevételt, mert sok dalt kért tőlük a fú­vószenére éhes sereglet. A szakmai értékelés több mint két óráig tartott, így több együttes valószínűleg csak éj­fél után érkezett haza. Az or­Sikeres volt a hét vége a bogiaknak, tizenkétezer fo­rintot és három pontot gyűjtöttek be. Az utóbbit a labdarúgó-csapat könyvel­hette el, az előbbit a Mu­haray Elemér népi együt­tes nyerte el a hagyomány- őrző együttesek 12. orszá­gos találkozóján. A bajnoki pontokért Balassagyarmatra kellett utazni, a fesztivál legmagasabb jutalmát házi- 5 gazdaként érdemelték ki. | Az egy tucat táncos kedvű I társaság közt Pest megyét ^ Szada, Tápiószecsö és § Zsámbok népi együttese Í! képviselte. A falu szívébe érkező száza­kat már az autópálya-csomó­pont szomszédságában kö­szöntötték az úttest fölé kihú­zott üdvözlő lobogóval. Miután a Dózsa György Művelődési Ház előtt kiszálltak a buszok­ból, nem is maradtak .többé, egyedül egészen az elutazásig. Rendezők, kísérők sokasága gondoskodott bagi napjukról. A népi hagyományok fölött őrködő néprajztudósok, az Or­szágos Közművelődési Központ munkatársai évek óta tudják, hogy a bagi együttes műsorai magas színvonalúak. Most ab­ban a reményükben sem csa­latkoztak, hogy ez a település vendéglátónak is kitűnő. — A ma közismert magyar népszokások jelentős része a parasztság körében keletkezett. Vikár Béla már a múlt szá­zad végén megállapította, hogy népköltészeti alkotást csak a szegényparasztság őriz. Kodály Zoltán, Bartók Béla szintén hangsúlyozták, hogy értékes, ősi dallamokat csak az ő kö­rükben találtak — emlékezte­tett megnyitó beszédében Jam- rik László, Bag tanácselnöke, Nagy sikert arattak a buzsá- kiak A domaházi együttes sem ment haza üres kézzel művészek, akiket már csak az archív felvételekről hallhatunk és olyanok is, akikkel szomba­ton Bagón szemtől szembe ta­lálkoztunk. Népes zsűri vállalta az ítész szerepét, közöttük volt például Vásárhelyi László koreográfus is. A műsor végén pályatársa, Szabadi Mihály értékelte a résztvevők munkáját. A moz­galom jelentős eredményének tartja azt, hogy évről évre ú] arcok jelentkeznek a színpa­dokon, van utánpótlása a ha­gyományőrző együtteseknek. Az öregek, a szálfák mellett csemeték sarjadnak, s majd egyszer, ki is magasodnak. A példaképül állított bagi együttes 12 ezer forintos pénz­jutalmat kapott. Kilenc-kilenc- ezer forintot vehettek át az eleki román nemzetiségű, vala­Részlet a tápiószecsőiek Mát­katál című előadásából (A szerző felvételei) szágutak ezen az estén tele voltak olyan emberekkel, akik önmaguk kedvteléseként a va­lódit igyekeznek megmutatni művészi fokon — mindenki nek. Ne feledjék: Bag visszavár Balázs Gusztáv zetnek, amelyet az elmúlt szá­zadok hoztak létre, s amely a magyar nép évezredes kultú­rájának tanúja és kifejezője. Ma és a jövőben is visszahat nemzeti kultúránk, nemzettu­datunk elmélyítésére. Értékük elsősorban ebben rejlik és nem gyakorlati hasznukban! Való igaz, történelmi múl­tunk és emlékei iránt foko­zódik az érdeklődés. Pest me­gyében is egyre több települé­sen alakulnak védö-szépítő egyesületek, a meglévők pe­dig nagyobb lelkesedést tanú­sítanak. A műemlékvédelem­nek még sincs elég társadalmi bázisa ebben a megyében. Mindennek magyarázata rész­ben abban rejlik, hogy — a többiektől eltérően — tovább­ra sincs műemléki albizott­ság a Pest Megyei Tanács mellett. Történelmi penitencia A közgondolkodás örvende­tesen fejlődött, de nem men­tes a szélsőségektől — s ez már országos gond. Műemlé­keinket átgondoltan be kell illeszteni a nemzet kulturális életébe. A háromnapos össz- nemzeti eszmecserén egyértel­műéin kimondták a résztve­vők: határozottan fel kell lépni ezen értékek elvtelen kiárusítása ellen. Hadd utaljak vissza Németh Miklós szavaira: nemzeti múltunk szellemi-tárgyi örök­sége magyar — s egyszers­mind európai kulturális érték. E nélkül nincs nemzet, nincs ország, nincs család. Az el­múlt évtizedekben pusztulni hagyták értékeinket. A hibát nem mi követtük el, de a penitenciát ránk rótta a tör­ténelem. Vennes Aranka ★ Munkatársunk. Vennes Aran­ka a XV. országos műemléki konferencián átvehette Pusz­tai Ferenc művelődési állam­titkártól a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést. Aligha véletlen, hogy Zsám- bék neve többször is szóba került ezen a konferencián. Először Németh Miklós mi­niszterelnök megnyitó elő­adásában tett említést róla. Annak kapcsán, hogy a ma­gyar építészeti örökség meg­testesíti történelmünket, kul­túránkat. Hiszen e templom maradványai éppen úgy je­leznek egy korszakot, mint szák évvel ezelőtt. Marosi Er­nő, az MTA művészettörténeti kutatócsoportja igazgatóhe­lyettese arról szólt, hogy Zsámbék középkori értéket hordoz, monumentális rom­jai történelmünk egy részé­nek szimbólumává váltak. A sor végén kullog Igen lényeges gondolatot vetett fel Baráth Etele, az építésügyi szaktárca államtit­kára: a műemlékek szervesen illeszkednek az épített kör­nyezetbe, védelmük abból ki­szakítva — lehetetlen. Vég­zetes volna tehát az építésze­ti irányítás alól kivonni a műemlékvédelmet. Két lábra állítása azonban elkerülhetet­lenné válik, s ehhez meg kell teremteni a művelődéspoliti­kai alapokat is. Azaz: a meg­újuló országos műemléki ta­nács tárcaközi szervezet le­gyen, s az elnöki feladatokat a kulturális és az építésügyi miniszter együtt lássa el. Ide tartozzanak a különféle 'Vá­ros- és faluszépítő, -védő egyesületek, műemléki albi­zottságok. Mindezt azzal magyaráz­hatjuk, hogy a tudomány és a kivitelezés szorosan össze­függ. Az állagmegóvási mun­A buzsákiak hatezer forint jutalmat kaptak Premontrei öregdiákok egyesülete Művelődési misszió Ez év június 3-án volt Óbu­dán a volt premontrei diákok országos találkozója. Szeptem­ber 30-án egykori iskolájuk­ban — az Agrártudományi Egyetemen — a díszteremben alakuló közgyűlést tartottak a volt gödöllői premontrei diá­kok Fényi Ottó premontrei paptanár vezetésével, és mintegy másfél száz öregdiák részvételével, akik szerte az országból jöttek össze. Még egy kassai küldöttség is meg­jelent. A gödöllői iskola ugyanis az első világháború előtti jászói rend három gimnáziumának — Kassa, Rozsnyó, Nagyvárad — utódja. Épületkomplexuma 1924-ben készült el, és attól kezdve, 1948-ig működött a rend keretében, és diákjai 1952-ig tettek itt érettségi vizsgát. Ismertették és a megjelen­tek megtárgyalták, elfogadták a benyújtandó alapszabály­tervezetet. A Gödöllői Pre­montrei öregdiákok Egyesü­letének alapszabálya foglalko­zik a feladatokkal: szociális tennivalóik közé tartozik az osztályközösségek tagjainak életkörülmény-vizsgálata, mű­velődési missziójuk — az is­kolaügy megoldásáig —. a mű­emlékvédelem. a levéltári do­kumentumok ismertetése, kul­turális értékek védelme (itt merült fel. hogy a következő gvűlést Zsámbékon rendez­zék!), valamint a volt iskolák emlékművének felkutatása. Az egvesület utódia az egv- kori. 1931-es tagozatnak. Az osztályközösségek továbbra is szervezik az ismétlődő osztály- találkozókat, ápoliák a kap­csolatokat a renddel, a cser­készcsapattal és a külföldön élő egvkori tanárokkal, diá­kokkal. Az egyesületnek tiszteletbeli, rendes és pártoló tagjai lesz­nek: az előbbiek összes élő volt civil és paptanárunk, a rendes tagok az öregdiákok, míg a pártoló tagok az el­hunyt diáktársaink családtag­jai lesznek. A beszámolók után választ­mányt, elnökséget, ellenőrző bizottságot választottunk. Az egyesületi alapszervezetek az évfolyamközösségek lettek. Döntöttek a képviseletről és megbízták a gazdálkodásért felelősöket. Az egyesület egy magántu­lajdonú házban lel otthonra. Címe: Gödöllő, Fácán sor 3. Két védnököt választottunk: dr. Kumorovitz Bernáth aka­démikust (aki a közelmúltban nyerte vissza akadémiai tagsá­gát, és aki minden javadalmát, így elmaradt akadémiai díját is a rend céljaira adományoz­za), és az USA-ban tevékeny­kedő dr. Gábriel Asztrik per­jelt. Mindketten igazgatók vol­tak egykor; a gimnáziumban, illetve a francia gimnázium­ban. Az élénk beszélgetés során a legfőbb téma az iskolakér­dés volt; hogy mikor és hol lesz újból premontrei gimná­zium. Elhangzott egy javaslat: a gödöllői kastély egy részét szabadítsák fel premontrei gimnáziumnak. Fényi Ottó ta­nár türelemre intette az ifjúi hévvel felszólaló öregdiákokat. Gödöllő sorsáról három mi­nisztérium tárgyal: a megol­dást azonban ne a közeli jö­vőtől váriák, hosszú távú fel­adat ez. Kérték az öregdiákok a gödöllői premontrei perjel­ség elismertetését is. A régi premontrei zászlón pedig is­mét látható volt a VV: „vir- tute vinces” — erénnyel győzni fogsz! Fazekas Mátyás Kitüntetett tanácselnök Megóvják a romfalakat Jól emlékszem arra, milyen harcot folytatott Zink Imre a romtemplomért. Tősgyökeres zsámbéki lévén, gyerekkorától láthatta, hogyan pusztul ez a néhol merész vonalú, lenyűgöző hatású építészeti emlék. Senki nem viselte gondját,. Talán mert a sok történelmi vihart megélt, falubeliek inkább befelé for­dultak. A kitelepítésekkel szétszabdalt családok nemigen fi­gyeltek a kerítésen túlra Zink Imre családfáját kétszáz esztendőre visszamenőleg tud­ja dokumentálni. Puszta véletlen, hogy őket itthagyták a falu­ban a kitelepítéskor. Gyerekkorának napjai ugyanúgy teltek, mint társaié. Hozzájuk hasonlóan ő is felmászott néhánj'szor az omló, meredek falmaradványokra. Csak felnőtt fejjel döb­bent rá, milyen veszélyes dolgot cselekedtek. Életpályáját, tekintve nem voltak különösebb elképzelései. Hosszabb ideig kertész szeretett volna lenni. Am mégis más­felé vezetett az útja, közgazdász lett. Tizenhét esztendeig dol­gozott különböző vezető beosztásokban a Pcmii zsámbéki gyá­rában. Hét éve a nagyközségi közös tanács elnökévé válasz­tották. Első ténykedései közé tartozott a műemlék környezetének megtisztítása, bekerítése, örömmel tapasztalta, hogy él az ide­valósiakban a hely iránti szeretet — csak szunnyad. Még abban az évben megalakult a műemlékbaráti kör, s egyre többen vál­lalkoztak társadalmi munkára. Addig jártak, leveleztek, míg végül 1985. janáur 1-jével a ta­nács megkapta a kezelői jogot. Az Országos Műemléki Felügye­lőség felfigyelt az ügyszerető tanácselnökre, akiben jó part­nerre talált. Több mint négy esztendő óta megkezdődtek a ku­tatási, feltárási és az életveszély-elhárítási munkálatok. A ne­héz és aprólékos gonddal végzett feladat eredménye látványos. Kialakították a kőtárat a valamikori kolostor helyén, fölötte Möller István emlékműve látható. Aljol lehetett, megerősítették, felfalazták a romokat. A festői környezetben álló műemlék joggal került az érdeklődés középpontjába. A nagyközség lakói —■ élükön tanácselnökükkel — mindent megtettek s megtesznek megóvásáért. Mégpedig kiválóan. így történhetett meg, hogy a XV. országos műemléki konferencián — Székesfehérvárott — Zink Imrét Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetéssel jutalmazta. V. A. AJÁNDÉK - UTALVÁNY —/fist— ö/jxdz —-sec. ­Ért 02 AJANOÉK-I/TALVAnyT már holnaptól beválthatja egy aranyékszer vásárlásnál. Másfajta kívánságnál is szívesen állunk rendelkezésére. Egv vásárlásnál csők egy AJAmDéK-IMLVÁJNY számítható be Az AJAnDÉK-UTALVAny üzleti szabályaink szerint váltható be. g-T* Unterschrift Seriennummer 00094728) Juwelier FORSTINGER GmbH. .A-1020 WIEN. Taborstraße 36 Ha nem megy el az üzletbe, akkor ezl az utalványt a következő címre küldje el: Hírlapkiadó Vállalat hirdeté­si osztálya, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959. Márkás karórát vagy értékes faliórát nyerhet! A bagl Muharay Elemér népi együttes téli népszokásokai elevenített fel. Képünk a képzeletbeli fonóban készült majd így folytatta: — Ha a magyar népdalról szólunk, egy­szerre elénk tárul az egész ma­gyar múlt. Tudjuk, a sirató­énekekben, s nem egy gyer­mekdalban mintegy benne van az egész ezeresztendős törté­nelem. A népművészetnek nem a di­vatja jött el, hanem az ideje. Természetesen nem a szó tör­ténelmi, hanem szellemi, er­kölcsi és műveltségi értelmé­ben. Az elnök szavait nem csak az előadások igazolták, hanem bennük a példamutatás is arról, hogy nemzedékek a legifjabbaktól a legidősebbekig hogyan tudnak együtt dolgozni és szórakozni. A nap csendes szenzációja volt, hogy kézbe vehettük a Calga vize szép csendesen kanyarog című va­donatúj nagylemezt. A fekete korong népzenét őriz, terjeszt a Galga vidékéről. Szerepelnek rajta olyan országos hírű nép­kálatokat különböző kutatá­sok — művészettörténeti, le­véltári, falvizsgálati — előzik meg. Magától értetődőnek lát­szik tehát a műemlékvédelem törvényes alapjainak korsze­rűsítése, s rögzítése az al­kotmányban. Számosán megfogalmazták ezeket a gondolatokat, s több oldalról rávilágítottak a té­nyek jelentőségére a három­napos tudományos tanácsko­zás alatt. Valószínűleg amiatt kapott ilyen nagy hangsúlyt e témakör, mert a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Mi­nisztérium feladatainak utolsó soraiban szerepel csak a mű­emlékvédelem. Ugyanakkor, amikor min­den — magát kultúrállamnak tekintő ország — legjobb tu­dása szerint kell gondoskodjon értékeinek fennmaradásáról. Épített örökségünk egyetemes érték, az egész nemzet fele­lős érte. Műemlékvédelmi feladataink meghatározásá­ban elsők voltunk a XIX. században. Nemrégen ünne­peltük — éppen Zsámbékon — a Möller-féle, korszerűnek mondható helyreállítás szá­zadik évfordulóját. Évezredek tanúja Ha már a múlt századra hi­vatkozom, jiadd idézzem egy korabeli francia gondolkodó — Gregoire ,-— , szavaik. , A bar­bárok . és rabszolgák gyűlölik a műemlékeket, a szabad emberek megőrzik azokat — mondotta. Építészeti öröksé­günk meghatározó alkotóré­sze annak az emberi környe­Jóval meghaladta a háromszázat azoknak a száma, akik a múlt hét végén figyelemmel kísérték a XV. or­szágos műemléki konferencia előadásait. A műemlék- védelem legnépesebb és legrangosabb találkozójának immár harmincesztendős múltja, hagyománya van. Ez alkalommal az Évezredek építészeti öröksége összefog­laló címet viselte. Abból a meggondolásból, hogy ezen örökség minden generáció természetes jussa, amely ugyanakkor kötelezettségekkel jár: meg kell őrizni az utánunk következők számára is ezt az örökséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom