Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-07 / 237. szám

TANÁCSKOZIK AZ MSZMP KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról.) párton belül a vezetők közötti vita, különféle kérdésekben a nézetkülönbségek miatt. Emel­lett a kezdeményezőkészség tö­retlen volt, így a Központi Bi­zottság elfogadta a többpárt­rendszer kialakulását, szorgal­mazta a jogállam kiépítését, megkezdte a párt, az állam, a társadalmi szervek több évti­zedes összefonódásának felszá­molását. Ugyanakkor meg­kezdte a közelmúlt történeté­nek tárgyilagos feldolgozását és megismertetését, miközben szélesítette a nyilvánosságot. Amivel adós maradt: nem volt képes a párt sorait ren­dezni, önmagával volt elfog­lalva, ahelyett, hogy társadal­mi befolyását erősítette volna. Nem fordított elég figyelmet a gazdasági folyamatokra sem, s nem vállalt kellő részt a szocia­lista országokkal kialakult po­litikai feszültség megelőzésé­ből. A hibák elkövetésének három okát jelölte meg; kö­zöttük például a szűkebb ve­zetést megbénító politikai egy­ség és kellő szolidaritás hiá­nyát. Miközben rámutatott a fő­titkár — tehát öpmaga — fe­lelősségére, a hogyan tovább­ra is választ «dott. Így az új­jászületendő pártban nem sza­bad gyengülnie a társadalmi elkötelezettségének: a munka- vállaló elsődleges politikai képviseletének. A cél az, hogy rövid távon is legyenek mun­kavállaló nyertesei a moderni­zációs politikának — a rövid A tanácskozás rendelkezésé- re álló idő szűkössége és a napirenden szereplő kérdések iránt megnyilvánuló rend'kívü- li érdeklődés . nehéz feladat elé állította a kongresszus zökkenőmentes lebonyolítása felett őrködő ügyrendi bizott­ságot: miként lehetne bizto­sítani, hogy a lehető legrö­videbb idő alatt minél több fel­szólaló fejthesse ki nézeteit a vitatott problémákról. Az ügy­rendi bizottság e dilemma fel­oldására egy sajátos újítást vezetett be: a hozzászólások időtartamát úgynevezett idő- lcártyák bevezetésével szabá­lyozzák. Az újszerű elgondo­lásnak megfelelően minden küldött két lapocskát kap, s egy-egy kártya 15 másodper­ces hozzászólásra jogosítja fel tulajdonosát. Ez az Időtar­tam meglehetősen kevésnek tűnik, ám a küldötteknek módjuk van arra, hogy a rendelkezésre álló időről saját belátásuk szerint döntsenek; így a kártyákat akár át is adhatják a számukra rokon­szenves kü'ldöttcsoportoknak, illetve bármelyik felszólalásra készülődő küldött-társuknak. Az összegyűjtött jegyeket az ügyrendi bizottsághoz kell el­juttatniuk a hozzászólni kívá­nóknak, s ennek alapján bo­csátják rendelkezésükre a szó­noki emelvényt. A választók értékítéletéhez, akaratához kötve Az első vitaszakasz előadói beszédeinek sorát Kovács Je­nő, a KB titkára folytatta, aki a párt alapszabályterveze­tét terjesztette elő. A demok-i rácia és a szabadság összefüg­gését elemezve leszögezte: „hazánkban nem lesz demok­rácia és szabadság, ha a pár­tok belső élete nem demokra­tikus, és tagjaik nem őrizhetik meg személyes szabadságu­kat.” Ezért kell a kongresszus- íiak Olyan alapszabályt alkot­nia, amely a szabadság jegyé­ben fogant, 5 abból indul ki: a pártok versenye közepette Csatlakozók meggondoltan vállalják a demokratikus szo­cializmus eszméjét, s azt a pártot, amely ennek szolgála­tában áll. Olyat, amely a kö­zös és céltudatos cselekvés ga­ranciáit nem az elrendelt fe­gyelemben, a kirendelt fel- ügyelésben látja — szabad em­berek megygöződésében és kö­zösségi hajlamában. Ez gyakorlatilag azt jelen­ti, hogy a baloldali, szocialista hitű embereknek újra kell építeni pártjukat. Olyan párt­tá, amely szakít „elaggott szo­kásaival” a cselekvés béklyó­ba verő szervezeti rendjével. Ám ugyanakkor szervezeti rendje képes gátat vetni a ha­talom koncentrálásának, bár­mely testület vagy tisztségvi­selő törekedne is arra. Ugyan­így a hatalomkoncentráció megakadályozásának eszköze lehet, ha új egyensúlyi viszo­nyok, s ezek alapján új típusú együttműködés alakul ki a párt vezetése, a parlamenti csoport és a kormány között. Miközben a szocialista mozga­lom elsősorban arra törekszik: nép által választott képviselői Ezen a kongresszuson hi­ányzik a korábban megszo­kott három-négysoros dísz­tribün a színpadon. A pártel­nökség tagjai a Központi Bi­zottság titkárai.— mint a töb­bi halandó — a nézőtér első sorában ülnek. Pontosabban csak ültek. Grósz Károly — ki tudja milyen megfontolásból — átköltözött a Nógrád me­gyei küldöttek közé. A négyes fogatból triumvi­rátus lett. Nyers Rezső, Pozs- gay Imre, Németh Miklós. Ez a csapat holnapig még talán együtt marad. elmondta: ez nem. egy klasz- szikus kongresszus, ahol min­den élőm megtervezett, ahogy az korábban volt. A vita majd addig tart, amíg a kong­resszus valamennyi kérdésben nem dönt. A pártvagyon sor-, sáh$> kapcsolódó kérdésre Ba­rabás János kifejtette: e va­gyonról is el kell számolni a kongresszus, ezáltal a párt­tagság és a társadalom előtt. Barabás János elismerte, hogy az eddigi formában meg­ismert szocializmus és kom­munizmus nem tehető vonzó­vá. Most jellemző nélküli de­mokráciát kell teremteni ve­gyes tulajdonú piacgazdaság­gal, parlamentáris többpárt­rendszerrel, ugyanakkor szük­séges küzdeni a szocialista ér-' tékekért, a dolgozók érdekei­nek képviseleteiért. A szóvivő szerint a szocializmust mint társadalmi formációt zárójel­be kell tenni, s inkább moz­galomnak, értékrendnek te­kinteni. Kérdésre válaszolva úgy vé­lekedett: a kongresszus meg­erősíti Pozsgay Imre jelölését a köztársasági elnöki tisztség­re. Ugyanakkor határozottan leszögezte azt is, hogy a párt maradéktalanul tiszteletben tartja a háromoldalú egyezte­tő tárgyalásokon született megállapodásokat. Új pórt körvonalai rajzolódtak ki Ez bizony már nem olyan kongresszus, mint amilyenek­hez korábban hozzászoktunk. Ritkán fordul elő, hogy vala­ki papírból olvassa a mondan­dóját, platformok és csoportok alakulnak, felbomlanak és má­sokkal egyesülnek. Munkakongresszus, rohangá­ló szervezkedők, szimpátiatap­sok és gúnyos morgások. So­kaknak más véleménye van. A többség egyelőre azonban itt is hallgat. Ma vagy holnap azonban már szint kell vallani, dönteni kell. Ezek a szavazások talán az ország sorsát formálják. Egyéni sorsokat azonban min­denképpen eldönthetnck. És sokan még mindig nem tud­ják, hogyan járnának jobban. Kis csoportokban vitatják a régi ismerősök, ki • mindenkit buktattak ki a legutóbbi párt- értekezleteken. És azt is tud­ják, hogy holnap vagy holnap­után rájuk kerül a sor. Pozsgay Imre, a pártelnök­ség tagja a Politikai értékelés történelmi utunk tanulságai­ról, illetve A párt program- nyilatkozata című dokumen­tumtervezetekhez fűzött szó­beli kiegészítést. A történelmi utunkról szóló tudósítás a KB szándéka szerint a program- nyilatkozat tervezetének társ­dokumentuma. Ahogy az elő­adó hangsúlyozta, azzal a megfontolással került előtér- jesztésre, hogy nagyobb önis­merettel, világos beszéddel, a programnyilatkozatot tisztá­zott történelmi körülmények között fogadhassák el a kül­döttek. Maga a tervezet politikai összefoglalás. Választ ad arra, hogy a negyven esztendőből mi vállalható, melyek a to­vábbvihető értékek, s mi az, amitől egy új pártnak meg kell válnia ahhoz, hogy „a társadalomban megingott te­kintélye, az elvesztett bizalom után ismét kérhesse nemcsak saját tagságának támogatását, bizalmát, hanem ezzel együtt a magyar népét is”. Egyfajta értékleltár ez, amelyben a párt önismereti alapon olyan tör-, ténelmi tapasztalatokat fogal­maz meg, amelyek korábban kimondhatatlannak, tabu­ügyeknek bizonyultak. De ez az értékleltár önmagában ke­vés lenne, ha arra az alapvető kérdésre nem adna választ: a tagságnak bűntudattal, bé­nult akarattal kell-e belevág­nia a közeljövő feladataiba? Vagy felszabadultan, tisztán s világosan, a felelősséget tg meghatározva, cselekvőkészen, vállalkozóan? Válaszként Pozsgay Imre leszögezte: „eb­ben az országban — különö­sen az utóbbi másfél-két év­tized válságainak felelősségét elemezve y— a párt tagsága nem marasztalható el. A hibák A kongresszus egyik meghí­vott vendége dr. Fodor István Pest megyei országgyűlési képviselő, az Országgyűlés al- elnöke, a parlamentben a pár- tonkívüli frakció tagja. Ar­ról kérdeztük, szerinte az or­szág jövője szempontjából az a jobb, ha az MSZMP több pártra szakad vagy ha meg­őrzi egységét. — Nincsenek ellenérzéseim az MSZMP-vcl szemben. Ügy látom, a pártok programjai ma már lényeges dolgokban nem térnek el egymástól. De most az MSZMP az egyetlen közülük, amelyik történelmi tapasztalatokkal, komoly szer­vezettséggel és infrastruktúrá­val rendelkezik, s ezek a té­nyezők a társadalom vezetésé­hez nélkülözhetetlenek. Ezért is lenne olyan fontos, hogy az MSZMP rendezze sorait. Más­képpen aligha sikerülhet kike­veredni a válságból. A nap eseményeit a nem­zetközi sajtóközpontban az esti órákban rendezett sajtókonfe­rencián Barabás János és Ma­jor László, a kongresszus szóvivői foglalták össze. Bara­bás János szerint a küldöttek nem hiába kezdték meg mun­kájukat már csütörtökön este, hiszen az első napi vita során bebizonyosodott: az ügyrend jó feltételeket teremt ahhoz, hogy valóban egy igazi politi­kai párt tisztázó vitája foly­jék. A vitára mi sem jellem­zőbb, mint hogy egy új párt körvonalai rajzolódtak ki már az első napon. Az első nap vitájában azok a vélemények voltak többség­ben, amelyek a párt jellegét, célját . tekintve radikálisabb változást óhajtanak, új minő­ségű, európai normákat köve­tő, baloldali, szocialista ka­rakterű párt létrehozását szor­galmazzák. A jellemzéshez az is hozzá tartozik — ahogy a szóvivő hangsúlyozta —, hogy a hozzászólók többsége a pár­tot eszköznek tekinti ahhoz, hogy a nép, a nemzet alapvető problémáira megoldást talál­Délelőtt az ügyrendről szavaztak a küldöttek (Hancsovszki János felvételei) EZ TÖRTÉNT A tanácskozás kezdetén Ormos Mária történészprofesszor, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja a szabadság- harc 1849. október 6-án kivégzett mártírjaira emlékezett. Szavai után Nyers Rezső pártelnök lépett a szónoki emel­vényre. Köszöntötte a megjelenteket, és a sajtó nyilvánossá­gán keresztül a kongresszus munkája iránt érdeklődő vala­mennyi honfitársát. A küldöttek egyperces néma felállással adóztak Kádár Jánosnak, az MSZMP egyik alapítójának, a part volt elnökének emléke előtt, s megemlékeztek a magyar közélet, a munkásmozgalom elhunyt, kiemelkedő személyisé­geiről. Nyers Rezső a küldöttekkel történt előzetes konzultációk alapján javasolta, hogy a megnyitó ülés elnöki tisztével Gönci Jánost bízzák meg. Az indítványt a kongresszus elfogadta, így a tanácskozás irányítását ettől kezdve Gönci Jánojs vette át. A kongresszus napirendjét a küldöttek egyhangúlag fogadták el. Eszerint a tárgysorozat: a Központi Bizottság beszámolója; politikai értékelés történelmi utunk tanulságairól, a párt prog­ramnyilatkozata; a párt alapszabálya; időszerű politikai kér­dések, indítványok, fellebbviteli ügyek; a párt országos testü­letéinek és tisztségviselőinek megválasztása. A küldöttek elfogadták a kongresszus időrendjére, a kong­resszus elnökségének tagjaira és a levezető elnökökre tett ja­vaslatot, majd jóváhagyták a kongresszusi munkabizottságok vezetőinek listáját. A párt programnyilatkozatát szerkesztő bi­zottságot Pozsgay Imre, az alapszabály-szerkesztőt Fejti György vezeti. A személyi kérdéseket előkészítő bizottság vezetője Ko­vács Jenő, a kongresszusi ügyrendi bizottságé Kovács László, a mandátumvizsgálóé Vastagh Fái, a szavazatszámlálóé Gyu- ricsku Kálmán, a fellebbviteli, bizottságé pedig Balogh Sándor lett. A pártvagyon helyzetével foglalkozó szakértői bizottsá­got Kovács Imre vezeti. A kongresszus szóvivői tisztét Barabás János és Major László tölti be. A kongresszuson Nyers Rezső mondott megnyitó beszédet, majd a napirendnek megfelelően Grósz Károly fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Bizottság beszámolójához. Az első vi­taszakasz előadói beszédeinek sorát Kovács Jenő folytatta, aki a párt alapszabálytervezetét terjesztette elő. Ezután Pozsgay Imre következett, aki a Politikai értékelés történelmi útunk tanulságairól, illetve A párt programnyilatkozata című doku­mentumtervezetekhez fűzött szóbeli kiegészítést. Az előadói beszédek után a küldöttek a beterjesztett doku­mentumokkal és az elmondottakkal kapcsolatban kérdéseket tettek fel, amelyekre Grósz Károly és Pozsgay Imre válaszolt. A kongresszus menetében a platformok képviselői is szót kap­tak. Ágh Attila a Reformszövetség nevében beszélt a küldöt­tekhez, míg a Népi demokratikus platform álláspontját Krausz Tamás ismertette. A Platform az MSZMP-ért csoportosulás képviseletében Zentai Gábor kapott szót, az összefogás plat­form nézeteit Udvarhelyi László foglalta össze. AZ Ifjúsági platform álláspontját Nagy Imre vázolta fel. Ismertette cso­portjuk véleményét Thirring Ákos, a Vidék esélyegyenlősé­géért platform képviselője is. A vita első szakaszában a párt céljairól, jellegéről, program­jának alaptételeiről és működési elveiről a megyei és a megyei jogú küldöttcsoportok képviselői is elmondták véleményüket. A pártkongresszus este 9 órakor fejezte be első munkanapját. A vita ma folytatódik. útján befolyásolja a törvény- hozás és a közhatalom munká­ját. Az alapszabálytervezet által megjelölt tennivalók merőben új gondolkodást, magatartást követelnek. Hiszen a párt ve­zető testületéiben is egyesülnie kell a népképviseletekben dol­gozó, és ' megválasztásukat, munkájukat segítő párttagok törekvéseinek. Ahogy az elő­adó fogalmazott: „lehet, hogy A hibák okai a működési alapokban vqnitak okait a rendszer működési alapjaiban kell keresni.” Sze­mélyi felelősség dolgában pe­dig azokban az oligarchiákban távon vesztesek pedig védel­met és perspektívát kapjanak. A főtitkár véleménye szerint a pártnak baloldali szocialista tömegmozgalomként, áramla­tok szövetségeként kell mű­ködnie. Ugyanakkor a reform- politika bázisát a pártban nem a másként gondolkodók kita­szítása, hanem az álláspontok közelítése, a kompromisszum­keresés erősítheti. Majd össze­foglalta a leköszönő KB poli­tikai következtetéseit, a kong­resszus feladataként jelölte meg: olyan egységes vezetést válasszon, amely a pártmozga­lom megújulását képes elő­mozdítani. ez kisebb hatalmat jelent a hagyományos pártvezetésnek, de jobban szolgálja a népet!” A KB titkára további elem- zésébep rámutatott arra is, hogy az MSZMP működésé­nek, a . pártállam csődjének okai között a dolgok logikájá­ból fakadó káderpolitika, a személyzeti munka is fontos tényezőként hatott. Éppen ezért a párt demokratikus mű­ködésmódjának legfőbb ga­ranciája a nyilvánosság mel­lett az a szervezeti rend lehet, amely a kiválasztódást a vá­lasztók értékítéletéhez, akara­tához köti. Ezért döntő a je­lentősége a párt „alkotmányá­ba” azon alapszabály beikta­tása: minden tisztséget, tes­tületi tagságot csak a válasz­tók jogosultak létrehozni, be­töltésükről dönteni, illetve ab­ból visszahívni, és semmilyen testület sem egészítheti ki ma­gát kooptálással. A párt bel­ső demokráciájának erősödése jegyében fogalmazódott meg az is: minden tagját meg kell kérdezni, kíván-e a kongresz- szus eredményeként körvona­lazódó pártnak tágja'Tenni? Miiközben hívja soraiba a ve- ] le rokonszenvezőket, céljait vállalókat, s vária azokat is, akiket az MSZMP múltbeli gyakorlatának elutasítása, jo­gos bírálata ’ tartott távol az MSZMP-től. jón. A felszólalók mindegyike kitért arra: a párt a választá­sokon való megmérettetésre készül, ahol bizonyítania kell, hogy képes a magyar nép bi­zalmát visszaszerezni. A részletes napirend iránt érdeklődőknek Major László és szerveződésekben, amelyek a rendszer működését úgy igyekeztek berendezni, hogy a döntésért senki se legyen fe­lelős. Miközben lényeges kérdése­ket tisztázott a pártelnökség tagjának szóbeli kiegészítése, a programnyilatkozat-terve­zetről a következőt mondta: egyetlen fontos feladatra ké­szült: a pártállam és a állam­párt politikai gyakorlatával való szakítás idején egy, az alkotmányos jogállamra átté­Vélemények, észrevételek, elképzelések a vitában ró, politikai pluralizmus kö­rülményei között működő új párt tagjai előtt való elszá­molásra. Tisztázva eddigi helyzetét, felmutatva azokat az értékeket, amelyek jegyé­ben az új párt megszerveződ- •het. Ám szakítani kell azzal a monstrummal és konglomerá­tummal, amely valójában nem pártként, hanem közha­talomként funkcionál az or­szágban, s ebben a formájában a nép minden bizonnyal a jö­vőben nem ismerné el. tőén kaptak szót a kongresz- szus menetében. Ágh Attila a Reformszövetség nevében el­mondta. a megújuláshoz a párt központjában egy reform­centrumra van szükség. Kraysz Tamás a népi de­mokratikus platformtömörü­lés véleményét ismertetve megfogalmazta: a demokrati­kus fejlődés garanciája Ma­gyarországon csakis egy erős baloldali tömegpárt lehet. Zentai Gábor, a Platform az MSZMP-ért képviseletében hangoztatta: a kongresszuson újjászülető pártba nem belép­ni kell, ellenkezőleg: azok hagyják el a pártot, akik­nek nem tetszik programja. Udvarhelyi László az össze­fogás platform nézetei alap­ján a legfontosabb tennivaló­nak az ország, illetve a párt működőképességének megőr­zését tartja. Az Ifjúsági plat­form képviselője, Nagy Im­re hangsúlyozta, hogy a fia­talok kérdéseire megfelelő vá­laszok kellenek ahhoz, hogy gyerekeik jövőjét ebben a pártban akarják formálni. Thirring Ákos a Vidék esély- egyenlőségéért platform nevé­ben bejelentette: létre kíván­ják hozni a párt agrárgazda­sági tagozatát. Az előadói beszédek után a küldöttek a beterjesztett do­kumentumokhoz, az elmondot­takhoz kapcsolódó észrevéte­leiket fogalmazták meg. Grósz Károly a személyére vonat­kozó kérdésekre is válaszol­va elmondta, hogy megítélése szérint a párt megújulásáról nézetazonosság van közte és Nyers Rezső között, ám Pozs­gay Imrével filozófiai és szem­léletbeli különbségeik vannak ebben a kérdésben. Kérdésre reflektálva Pozs­gay Imre kifejtette, hogy az új párt a munkásosztály pártja lesz-e vagy'sem, az nem attól függ, hogy nevé­ben viseli-e a jelzőt. A plat­formok képviselői ezt köve­A Pest megyei delegátusok egy csoportja, balról Hámori Csaba, mellette Zimányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom