Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-07 / 237. szám

A 1989. OKTOBER 7., SZOMBAT Budapesti Történeti Múzeum A látható Aquincum Három év alatt négy NSZK- beli és három osztrák mú­zeumban vendégszerepeit az a kiállítás,/ amely az utóbbi két évtized Budapesten folyó ró­mai kori ásatásainak emlék­anyagából tartalmaz váloga­tást, A hazai közönség most ismerkedhet meg a Budapesti Történeti Múzeum régészei által feltárt különleges anyag­gal, amelyet várostörténeti, te­lepüléstörténeti szempontokat hangsúlyozva rendeztek meg itthon. Több mint ezer lelet — épí­tészeti emlék, szobor, feliratos kő, falfestmény, mozaik, arany ékszer, üveg, kerámia hasz­nálati tárgy, síremlék — lát­ható az Aquincum, Budapest a római korban címiá kiállítá­son a Budapesti Történeti Múzeum földszinti termeiben, október végéig. Történeti sorrendben, a ró­mai korszakot megelőző kelta- eraviszkusz törzsek erődítmé­nyei, ipartelepei nyitják a ki­állítást, s a késő római korig, a 4—5. századig követik az eseményeket. Az utóbbi évtizedekben az aquincumi volt a legnagyobb jelentőségű magyarországi ré­gészeti Vállalkozás. Rendkívül sok emlékanyagot mentettek meg, annak ellenére, hogy a nagyarányú óbudai építkezé­sek nem tették lehetővé a tel­jes feltárást. (Emlékezetes, hogy a Flórián-áruház építé­sekor előkerült ókori romokat, az aquincumi légiós tábor dia­dalkapujának maradványait felrobbantották, mert zavar­ták az építkezést!) Az ötvenezer lakosú ókori Aquincum több településből állt: katonai táborokból, tá­borvárosból, polgárvárosból, amelyet kézművesek előváro­sai, villanegyedek és a környe­ző falvak tettek teljessé. E te­lepülések maradványait nem­csak Óbudán, hanem más, pest-budai ásatásoknál is fel­lelték a régészek. Akik min­den nagyobb méretű építke­zésnél, a belvárosi közműhá­lózat felújításánál, a közleke­dési vonalak bővítésénél, az új hídfeljárók (Árpád-híd, Erzsébet-híd) kialakításánál ott voltak. Csakúgy, mint a Budapestet övező új lakótele­pek — a békásmegyeri, a Római úti, a Mocsaras dűlői, a Kaszás dűlői, a Bécsi úti, a Buda-Űjlaki, valamint az Óbudától távolabbi albertfal­vai, budatétényi, budaörsi, Leányka úti, őrmezei, Fehér­vári úti, gazdagréti, soroksá­ri, újpesti lakótelepek építke­zésénél, ahol értékes római kori hagytékokat tártak fel. Különleges ritkaságok és a mindennapi élet kellékei sora­koznak a kiállításon: egy 1. századi bronzsisak, a 2—3. század fordulójáról való Mithrasz-szentély, feliratos ol­tárkövekkel, színes faliképek­kel. A keleti eredetű miszté­riumvallásnak ez az egyetlen szentélye, amelyet katonai tá­borban találtak. Egy komplett kerámiaműhely a 2. századból, amelyben a formatálak és a pecsételőminták is fennmarad­tak. Az építészeti, városépítési kultúrát a csatornázott, köz­ponti fűtéses, festett falú, mo- zaikpadlós kőházak, fürdők, kórházak bizonyítják. A min­dennapi élet Használati tár­gyai — edények, szerszámok, üvegek — az öltözködés kellé­kei, a vallási rítusok eszközei sírleletekből, temetőkből ke­rültek elő. A kiállítást is ép­pen egy ókeresztény jelképek­kel díszített festett kőlap zár­ja, amelyet a katonaváros egyik temetőjében találtak. Kádár Márta Megkoszorúzták Bandholtz tábornok szobrát A Magyar Nemzeti Múzeum pénteken koszorúzási ünnep­séget rendezett Harry Hill Bandholtz tábornok szobrá­nál, a budapesti Szabadság téren. Bandholtz tábornok az ame­rikai katonai misszió vezető­jeként 1919 októberében meg­akadályozta, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum műkincseit Romániába szállítsák. A tá­bornoknak emléket állító szob­rot — Ligeti András alkotását — 1936-ban avatták fel, majd 1949-ben távolították el helyé­ről, az amerikai nagykövetség épülete mellől. Az idei nyár óta eredeti helyén álló szobor­nál Mark Palmer, a Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum fő­igazgatója emlékezett a 70 év­vel ezelőtt történtekre, s a tábornokra, aki bátor fellépé­sével több ezer műtárgyat őr­zött meg a magyar államnak. Megfújták az aktot Ellopták Renoir egyik 50 000 dollárt érő aktfestményét a brüsszeli Modern Művészeti Múzeumból. Az impresszionis­ta mester kisméretű képének eltűnését szerda délután vette észre a múzeum őrsége. A tettes a látogatási idő alatt borotvával vágta ki a vásznat a keretből. Falfestmény vadászjelcnettcl (3. század) A tinik és a reneszánsz Mátyás király emlékezete A Török műhely sorozata Szigetvár, a királyi sziget Királyi sziget címmel új tör­téneti művet bocsátott ki a pé­csi „Török műhely’’, a Baranya Megyei Levéltár török kori ku­tatóközössége. Szerzője Tímár György történész — főhivatás­ban Kővágószőlős katolikus plébánosa —, aki másfél évti­zedes kutatómunkájának ered­ményét foglalta össze a félezer oldalas műben. A különös könyveim magyarázata: Szi­getvár középkori neve sziget (a korabeli írásmód szerint ■sigeth vagy zygeth) volt, a ki­rályi jelző pedig arra utal, hogy a vár a királyé volt. A várbeli emberek— megkülön­böztetésül a földesúri váraktól •— büszkén használták a kirá­lyi. sziget elnevezést. A kötet páratlan gazdagságú doku­mentumgyűjteményt tartal­maz: Szigetvár várgazdaságá­nak XVI. századi iratait. A pécsi levéltár az utóbbi években, évtizedekben vált a török kori kutatások országos jelentőségű műhelyévé. A me­gyei tanács megbízása alapján a hetvenes évek elején indult meg Baranya történetének át­fogó kutatása és feldolgozása, s a munka során derült ki, hogy a másfél évszázados tö­rök hódoltság a szó szórps és átvitt értelmében mindmáig fehér folt a megye történelmé­ben. Azóta a pécsi kutatók itt­hon és külföldön dokumentu­mok tízezreit tanulmányozták át, s a feltárt nagy tömegű irat alapján most sorra jelennek meg a török kort bemutató tu­dományos munkák a levéltár kiadásában. Elsőként a török alóli fel­szabadító háborúk magyar tör­ténelemkönyve látott napvilá­got Budától Belgrádig címmel, Szita László történész levéltá­ros szerkesztésében. S készül a mű második része: a Belg­rádiéi Budáig. Már nyomdá­ban van a Válogatott doku­mentumok Baranya török kori történetéből című kötet, ame­lyet Vass Előd történész állí­tott össze. Tímár György mun­kája, a „Királyi sziget” a vár mindennapi életét mutatja be eredeti dokumentumok alap­ján. Az olvasó hiteles képet kap a várbeli rendről, a fegy­verzetről, az ellátásról, a gaz­dálkodásról, az adószedésről. Kitűnik az okiratokból az is, hogy Szigetvár védőinek zömét magyar közkatonák alkották, rajtuk kívül horvátok és szer- bek teljesítettek szolgálatot az erősségben. Magyar kulturális hetet ren­deznek Algírban október 15. és 22. között. A hazánk művé­szetéről áttekintést nyújtó egy­hetes seregszemle színhelye az algériai főváros kulturális pa­lotája lesz: itt lép föl egyebek között a Budapest táncegyüt­tes, valamint Benkő Dániel és együttese. A Néprajzi Múzeum népművészeti tárgyakból, szőt­tesekből és hímzett subákból rendez kiállítást, s ugyancsak itt lesz látható egy, elsősorban francia nyelvű, magyar kiadá­sú szakkönyvekből, szótárak­ból összeállított tárlat. A mai magyar filmművészetet Szabó István, Gazdag Gyula, Maár Gyula, Makk károly és Sára Mátyás király halálának 500. évfordulója alkalmából or­szágos vetélkedőt rendez a szolnoki Reneszánsz Tábor és Klub, valamint a Matthias Rex Baráti Társaság — jelen­tették be a szervezők szerdán a Mátyás pincében megtar­tott sajtótájékoztatójukon. 1990-ben lesz Corvin Mátyás halálának 500. évfordulója. Az ország történelmének egyik legnagyobb uralkodója által megtestesített eszmeiségnek ma ismét jelentős aktualitása van. A fejlett Európához való tartozásra már félezer éve pél­dát adó király halálának év­fordulója jó alkalomnak kínál­kozik az európai reneszánsz kultúra és gondolkodás megis­mertetésére. A „Mátyás király emlékezete” címmel meghir­detett vetélkedő a magyar fiatalok 12-16 éves korosztá­lyának szól. Komplex felada­tok megoldása révén a részt­vevők megismernék az igazi Mátyás királyt, tetteinek és a kor eseményeinek ma is meg­szívlelendő tanulságait, a re­neszánsz és a humanizmus ma­gyarországi eredményeinek európai mércével mérten is kimagasló alkotásait. Sándor egy-egy alkotása kép­viseli majd. A rendezvénysorozat viszon­zása az 1986. novemberében hazánkban megtartott algériai kulturális hétnek, s egyben ré­sze a két ország közötti folya­matos kulturális kapcsolatok­nak. Az 1964-ben megkötött •kulturális, tudományos és ok­tatási megállapodás alapján hazánk rendszeresen fogad ottani ösztöndíjasokat, s csak­nem minden évben vendég­szerepelnek magyar népi együttesek Algériában, vetí­tenek magyar filmeket, s ugyancsak folyamatosak a köl­csönös régészeti, néprajzi és könyvkiállítások is. Magyar kulturális hét Algírban Egyhetes seregszemle A versenyen belül külön te­levíziós vetélkedőt is szervez­nek, a Tízen Túliak Társasá­ga című ifjúsági műsorban ha­vonta jelentkezik majd az em­lékverseny különkiadása. A vetélkedőt a Mátyás ki­rály halálának 500, évforduló­jára létrehozott emlékbizott­ság támogatja, Köpeczi Béla vezetésével. A verseny novem­ber 10-től 1990. június 16-ig tart, jelentkezni október 30- ig, a Szolnok Megyei Pedagó­giai Intézetnél lehet. Új köntöst kapott Táncos lábú vetélkedés Nehéz vizsga előtt áll a ba- gi Dózsa György Művelődési Ház: október 7-én a hagyo­mányőrző együttesek 12. or­szágos találkozójának adnak otthont. Véletlen egybeesés, de éppen 12 népitánc-csoport ér­kezik a neves eseményre. Széphalminé Iglói Eva, a bagi hagyományőrző művé­szeti együttes vezetője, a mű­velődési ház igazgatója mond­ta el, hogy a magyar anya­nyelvű együttesek mellett ka­nyaréról szlovák, Elekről ro­mán és német nemzetiségű táncosok is neveztek a ver­senyre. A bagi Muharay Elemér népi együttes téli népszokáso­kat mutat be: a Szent család­járás, betlehemezés és a far­sang egy-egy mozzanatát vil­lantja fel 20 perces műsoruk. A vetélkedés nem babra megy. A produkciókat öttagú zsűri minősíti, a legszínvonalasabb együttesek nívódíjat és pénz­jutalmat kapnak. A versenyen 70 ezer forintot osztanak szét. A rendezvény színhelye — a 30 éve épült intézmény — az utóbbi hetekben megfiatalo­dott. A bagi sportegyesület szakipari ágazata egy hónap alatt megszépítette az épület- együttest. A lelkes csoport csak az esti szürkületben tette le a munkaeszközeit. Balogh Edina Színházi levéli Lear a forgandó időben A szegedi Lear főszereplői: Barta Mária (Bolond), Költi Hel­ga (Cordelia), Avar István m. v. (Lear) frzsébet királynő, VIII. Henrik lánya, aki 1553- tól ült az angol trónon, 1603- ban meghalt. Megkoronázása után hat évvel született a kö­zép-angliai mezővároskában, Stratford-upon-Avonban egy bizonyos William Shakespeare. A nagy királynő halálakor már javakorabeli férfi (abban az időben a harminckilenc esztendő legalább a mai öt- vennel, ha nem többel ért fel), elismert, kiváló színigazgató és drámaíró. Erzsébetet — aki atyjának a római katolikus anyaszent- egyháztól elszakadó politikája és új vallást vagy inkább új egyházat alapító lépései révén természetesen anglikán volt — a skót királynőnek, Stuart Máriának a fia, Jakab (e né­ven Angliában I., Skóciában VI.) követi a trónon. Mária katolikus volt, és Erzsébet fe­jeztette le 1587-ben. „Kizökkent az idő” — írta Shakespearé1 a Hamíctben, va­lamikor az 1600-as évek leg­elején. És nemcsak a dán her­ceg érezte így. Az ő szavai a korszak képének tükörképei. Shakespeare nem i& nagyon erőlködött, hogy Hamletet va­lahová a krónikák sejtelmes idejébe utalja vissza. Az ő dán királyfiában az Erzsébet­kor Angliájának konfliktusai is ott feszültek. A korrupt dán udvar, a gyilkolással trónra került dán király, az erősza­kos dániai hatalom rajza? Nem a mondabeli Dániáról van itt szó, és ezt nem mi, utódok állapítjuk meg nagy­okosán, majd’ négyszáz év távlatából. A Shakespeare-ku- tatók szinte sorról sorra mu­tatták ki a Hamletról, s vele a többi úgynevezett nagy tra­gédiáról, az Otellóról, a Lear királyról, a Macbethről pél­dául, mennyi bennük a konk­rét utalás a megírás korára, mennyi azoknak az éveknek a súlyos társadalmi gondjaiból beszüremlő aktualitás, és mennyi a kor emberének a szorongása, félelme, cél- és ki­útkeresése a változó, forgandó világban. Korszakváltást jelentettek ezek az évek, s nem csupán azért, mert egy évtizeden ét másfelé elindult nagy országot egyszerre új irányba próbált fordítani az új király s vele az új hatalmasok. Sokak sze­rint már ekkor előrevetetle árnyékát a majdani angol for­radalom. Az érzékenyebbek már érezték a szelét. Dönté­sek, állásfoglalások, magatar­tásformák váltak egyik nap­ról a másikra semmissé vagy tévessé. A kizökkent időben alig tudott eligazodni az egyén, és drámai módon élte meg a változásokat. Vallási és szociális ellentétek éppúgy fe­szítették ezt a kort Angliában, mint a/tudományos felfedezé­sek által újragondolásra kény­szerítőit tudásanyag változása. Ebben a korban születik a nagy tragédiák között is nagy­nak tekintett Lear király. Megírásának éve valószínűleg 1605. 1606-ból mindenesetle adat van rá, hogy játszották az új király előtt. A Hamlet és az Otelló után keletkezik tehát, mint harmadik a kiáb­rándultságot tükröző tragédiák sorában. Hamlet a kizökkent erkölcsi renddel, küzd, abból ábrándul ki. Otelló a nagy hazugság, a nagy manipuláció áldozata: Jago, mint az Erzsé- bet-kor gátlástalan kalóztípu- sainak színpadi megtestesítő­je, átgázol mindenen és min­denkin, hogy a gyanútlan mórt a kétségbeesésbe kerges­se. És Lear, az agg király, a mondák mesebeli uralkodója, aki balga módon azt véli, ha szeretett lányainak szétosztja a birodalmát, azok örömmel veszik le a válláról a kor­mányzás terhét. És meg kell érnie a gyermeki háládatlan- ság minden iszonyatos csapá­sát, zavarodott elmével kell bolyongania a vad zivatarban, hogy rádöbbenjen: tévedett, a világ gonosz, a hálátlannak tartott legkisebb leány az igaz szívű, és minden s mindenki méltatlan a bizalomra, szére- tetre, jóságra. A Lear király a világirodalom egyik legkiáb- rándultabb tragédiáig,, azzal egytiít iS, hogy Lear a szenye;. désben megtisztulva, hibáit, tévedéseit levezekelve hal meg. De mi marad utána? Kedves leánya, Cordelia, ha­lott. Kedves Bolondja, a fáj­dalmasan okos cimbora, ha­lott, Gloster, a hű ember, akit ugyanúgy megcsúfol a fia, mint Leart a lányai, halott. Halottak a gonosz leányok, ha­lott á gonosz Gloster fattyú, . Edmund, halott a gonosz Lear- vő, Cornwall. Jókat, rosszakat egyaránt lekaszált a halál. Aid életben marad, a szelíd másik vő, Alban, s Gloster sokat szenvedett másik, törvényes fia. Edgar, mit folytathat? Ki­dőltek a nagy tölgyek, csak a gyönge fák maradtak meg. Nekik mennyivel lesz több erejük szembenézni a vésszel? A kizökkent idő őket nem söp­ri el? Az a Lear király, aki most a szegedi színházban Rwszí József rendezésében és a ven­dégként fellépő Avar István megszemélyesítésében elénk lép, nem törékeny, kihunvó életű aggastyán. Életerős, idős ■férfi, aki ereje teljében dönt úgy, ahogy dönt, nem a szeni­litás agyficamai késztetik rá. És így a tragédiája még súlyo­sabb, hiszen teljes értelemmel kell rádöbbennie: hibázott, té­vesen ítélt meg embereket, gyermeki szeretetet, alattvalói vonzalmakat és hűséget. Hoz­zászokott, hogy döntései jók, vagy legalábbis nem vitatot­tak. És egyszerre kiderül: ha­talma nem volt igazán jó ha­talom, nem volt szilárd és nem volt megrendítheteüen. Ahogy a legdrámaibb jelenetek­ben megindul a forgószín pád, úgy forog Leai lába alatt ez a világ, úgy inog meg minden, ami korábban rendíthetetlen­nek látszott. A kizökkent idő itt szinte láthatóvá válik, és most már az sincsen, aki hely­retolja, mint ahogy Hamlet, ha a halála árán is, még hely­rebillentette. A többi — néma csend. A ** dán királyfi ezekkel a szavakkal búcsúzott. Lear, megölt leánya, Cordelia holt­testére borulva, már mindent elveszítve, csak ezt suttogja: „Ide nézzetek, ide nézzetek.” S mi nézzük a tragikus pusz­tulást és összeszorul a tor­kunk, és azt kérdezzük ma­gunkban: miránk is ez a kiáb­rándult vég vár ebben a ki­zökkent, forgandó időben? „ Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom