Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-06 / 236. szám

1989. OKTÓBER 6., PÉNTEK

^ß$Ma m

Télikabát ősszel ^ a politikához

Hölgy válasz

Már a télre készülnek a PIRUSZ Pilisi Ruhaipari Kisszövetkezetben. Bélelt női kabátokat varrnak a FÉR Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére. A piac igénye szerint kis szériák készülnek, 500—1000 darabos tételekben

(Vimola Károly felvétele)

A mondás szerint a politikát a férfiak csinálják, de a nők döntik el a haza sorsát. E bölcsességet igazolja az is, hogy Magyarországon a választókorú lakosság több mint a fele nő: döntő befolyásuk lehet a választások kimenetelére. Bár a hivatalos választási kampány még nem kezdődött el, az utóbbi másfél év eseményei sejtetik, nem akármilyen csatározás várható. c Mit szólnak a nők a politikai helyzethez, mi a véleményük a pártokról, tudják-e már, kire adnák voksukat? Erről kérdeztük a megye utcáin az asszonyokat. A véle-.

Nem ismerik a kereskedés elemi szabályait

Változatlanul becsapják a vevőt

Nem javul a kereskedelmi morál; a boltokban, áruházakban változatlanul becsapják a vevőket, többet számolnak, kevesebbet mérnek, első osztályúként adják el a II. és III. osztályú árut, megcsonkítják a vendéglői adagokat — így sommázhatók a tanulságai annak a sajtótájékoztatónak, amelyet Mátrai Lajos, az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség vezetője tartott csütörtökön a Kereskedelmi Minisztériumban.

Elmondta, hogy a fővárosi és megyei felügyelőségeknek országszerte mintegy 90 ezer boltot és vendéglőt, valamint 100 ezer szolgáltatóhelyet kell folyamatosain ellenőrizniük, s mindezt országosan alig háromszáz ember végzi. A felügyelőségek tevékenységi köre tavaly óta bővült, immár nemcsak a szűkén vett kereskedelmet, hanem a szolgáltatások minőségét, színvonalát is ellenőrzik, ezénkívül jogosítványt kaptak a termék- forgaimi rend ellenőrzésére is. A főfelügyelőség vezetője szerint hazánkban jelenleg, amikor is csökken a fogyasztás, más részről viszont sok a hiánycikk, fokozottan szükség van a fogyasztók védelmére, ezért — az ellenőrzés hatékonyabbá tételére — javítják az együttműködést más ellenőrző és minőségvédelmi intézményekkel.

A felügyelőségek munkatársai az 'utóbbi időben tapaszAszfaltveszély Bős-Nagymarosnál

Egészségkárosító hatások

Nyilvánosságra hozták a bős—nagymarosi vizsgálatokról készített összefoglaló je- .lentést, amelyben a közvélemény által kevésbé ismert szakmai megállapítás is szerepel. Eszerint tisztázatlanok a víz alatti aszfaltburkolatokból kioldódó ahyagok vízminőségi, egészségügyi hatásai. Valóban ilyen komoly veszélyt jelent a bőst erőműhöz vezető üzemvízcsatorna 17 km-es szakaszának aszfaltburkolata? — kérdezte Szabó István Mihályt, az ELTE professzorát, a természetben- lejátszódó mikrobiológiai folyamatokkal régóta foglalkozó ismert szakembert az MTI munkatársa.

— Főként az erőmű beindítását követő időszakban lehet számítani nagy mennyiségű, különféle szénhidrogén-származékok kioldódására. Az üzemvízcsatornánál járva bárki tapasztalhatja egy-egy eső után, hogy a továbbfolyó csapadék feketekávé színű. Ezek az anyagok a létesítmény üzembe helyezésekor nagy mennyiségben jutnak a Duna vizébe, s megjelenhetnek a parti szűrésű kutakban is. Bizonyított, hogy az úgynevezett toxikus policiklusos, aromás

szénhidrogének, amelyek ebből a burkolatból kioldódhatnak, rákkeltő hatásúak, és rendkívül kis koncentrációban is súlyos környezeti, egészségkárosító veszélyt jelenthetnek.

A víz állandóan mossa az üzemvízcsatorna felületét, tehát a kioldódás jóval intenzívebb, mint a városok aszfalt- burkolatánál az eső hatására. Jelentkezik a csatorna aszfalt- burkolatának felületén megtelepedő baktériumtörzsek katalitikus hatása is. Ezek a mikroorganizmusok hozzájárulhatnak a toxikus anyagok felszabadulásához, és a szabad vízbe jutásához.

Az aszfaltburkolatból kioldódó anyagokon túl komoly veszélyt jelenthet a duzzasztott Duna-szaíkaszon a különféle ipari szennyezők, továbbá az alga eredetű szerves anyagok tömeges kiülepedése is. A levegőtől elzárva ezek — anaerob-baktériumok révén — rothadási folyamattal veszélyes, toxikus anyagokat juttathatnak a Duna vizébe, s ez a szennyezés ugyancsak megje-. lenhet a parti szűrésű kutak vizében — mondotta Szabó István Mihály.

Kihúny a fénye

Az Október 23-a Bizottság néhány napja tartott sajtótájékoztatóján sürgette: az Országház kupolájáról október 23-áig szereljék le a vörös csillagot. Az Országgyűlés hivatalának vezetője, Soós Tibor elmondta: az Országgyűlés elnöke már tavasszal megbízta a hivatalt, hogy tegyen lépéseket a csillag leszerelésére, illetve az eredeti állapot visszaállítására, azaz a Steindl Imre által tervezett eredeti csúcsdísz, egy gömb alakú széljelző felszerelésére.

Várhatóan jövő tavasszal állványozzák tovább a kupolát a csillagig, s akkor kerül sor annak leszerelésére. Ezt a munkát soron kívül nem lehet elvégezni, mert. a csillag tíz mázsa súlyú, s három méter az átmérője, tehát csak rendkívüli biztonsági intézkedések közepette lehet azt eltávolítani. Ugyanakkor felajánlják az Október 23-a Bizottságnak, hogy október 23-án este kérésükre leoltják a csillag világítását, s azt többé már nem kapcsolják be.

falják, hogy az új vállalkozók sokszor nem ismerik a kereskedés elemi szabályait sem, így gyakran, nem szándékosan, inkább a hozzá nem értés miatt hoznak forgalomba hamis márkajelzésű ruhaneműket,. használati utasítás nélküli műszaki cikkeket, vagy olyan termékeket, amelyeknek gyártóját nem tüntették fel. Ezért az OKPF a KISOSZ-szal, a KlOSZ-szal és a VOSZ-szal közösen kidolgozza annak a módszerét, hogyan lehetne a nélkülözhetetlen tudnivalókkal megismertetni a vállalkozókat.

A tájékoztatón elhangzott, hogy terjed az illegális kereskedelem és szolgáltatás. Az egyik megyében például az idén 136 személy bérelt autóbuszokat és szervezett — engedély nélkül — külföldi utakat. Igaz, hogy aki ezeket igénybe vette, kevesebbet fizetett, mint a hivatásos utazási irodáknál, ám a szolgáltatások színvonala is alacsony.

ményüket név nélkül közöljük, hiszen a szavazás is titkos.

— Nem tetszik nekem, ami itt van. Egy ezres nélkül már nem érdemes elindulni a közértbe. Mindenki háborog, a népek menekülnek a szülőföldjükről, egyre nagyobb a szegénység. Negyven évet húztam le a textilgyárban, most a nyugdíj mellett vissza kellett mennem dolgozni. A hétvégéimet az államnak áldozom, hogy az adót ki tudjuk fizetni. Pedig mi élni akarunk, nem elménni ebből az országból. Nem mondom, hogy a fellegekben járjunk, de normáliá körülményeket szeret-, nék magam körül. Bízom benne, hogy jön valaki, aki- az emberek közötti nagy különbségeket meg tudja szüntetni. Ki lenne az? Nem tudom. Nem ismerek ilyen embert.

★

— Gyesen vagyok a kisebbik gyerekkel, különben a helyi tanácson dolgozom. Még nem tudom, kire szavazzak. Nehéz eligazodni a mostani helyzetben. Otthon is, a munkahelyemen'is úgy látom, hogy a szociális biztonság megvalósítása lenne a legfontosabb, az, hogy fölemeljék a gyest, hogy támogassák a gyerekes családokat. De azt hiszem, ehhez hosszabb idő szükséges. Nem lehet megint a gépek mellől, a képzetlen embereket ültetni pozícióba. Egyelőre nem látok sem olyan embert, sem olyan szervezetet, akire, amire szavazhátnék.

— Te mondd a FIDESZ-t, és mondom az MDF-t. — Két barátnő a zöldségesnél. Az egyik a Füszértnél dolgozik, a másik takarítónő. —- Nem, nem vagyunk tagok, pártonkí- vüliek voltunk, és azok is maradunk. Miért éppen rájuk szavaznánk? Mert nekik nagyobb a hangjuk, mozgékonyabbak, sok mindent csinálnak. A programjukat nem nagyon ismerjük. Hogy igaziból mit akarnak ezek a pártok, az úgyis csak akkor derül ki, ha hatalomra kerülnek. Mi csak háziasszonyok

vagyunk, békét és nyugalmat szeretnénk,

★

— Én a sokfajta baromságot nem tudom felfogni. Túl sok ez ahhoz, hogy dönteni tudjak. Minden újság mást ír. Honnan tudjam, hogy melyiknek higgyek? Nem is olvasom már a lapokat. Megnézem a híradót a tévében, és az nekem elég. Elektroműszerész vagyok, s benn is beszélgettünk a munkatársaimmal, hogy micsoda összevisszaság ez most. Engem a külpolitika jobban érdekel.

★

— Meteorológiai technikus vagyok, van. . egy kilencéves kisfiam. Nem látom biztosítva a jövőjét. Minden egyre drágább. Eddig nem érdekelt a politika, nem volt, ami érdekelhetett volna. Most a FIDESZ áll hozzám a legközelebb, talán rájuk szavaznék. Fiatalabb koromban sokat jártunk a Balatonra, sokat láttam, hogy rendőrök verték szét a koncertet. A FIDESZ rózsát adott a rendőrök kezébe. Ez a gesztus nagyon szimpatikus volt nekem. De azt gondolom, rövid távon ez a politikai mozgolódás sem hozhat sok biztatót a gazdasági életben. Mire történhet valami, én már negyvenéves leszek. Akkor már.-..?

Jakubovils Anna

Emlékezés

— árnyékban

Hazánk történelmének sötét napjai mintha még ma is beárnyékolnák életünket. Ma, 140 évvel kivégzésük után még mindig nem kaphatják meg a hősök azt a tiszteletet, amelyet megérdemelnének. Aulich, Damjanich, Dessewffy, Kiss, Knézich, Lázár, Lahner, Lei- ningen, Nagy, Pöltenberg, Schweidel, Török és Vécsey, a tizenhárom aradi vértanú.

Határainkon túl van az emlékmű, amelyet még a múlt század végén emeltek, jelezve, hogy a nemzet emlékezetében mindig élni fog e történelem- formáié katonák emléke.

Kormányunk azt kezdeményezte, hogy október 6-án — az aradi vértanúk kivégzésének 140. évfordulóján — kö7 zös magyar—román megemlékezésre kerüljön sor. A Külügyminisztérium diplomáciai úton értesítette a román felet az elképzelésről, ám erre elutasító válasz érkezett. Mi több: román részről még azt sem teszik lehetővé, hogy hazánk Elnöki Tanácsa, Ország- gyűlése, kormánya, valamint a pártok és társadalmi szervezetek képviselőiből álló küldöttségek a kivégzés helyén róják ic kegyeletüket a nemzet mártírjainak emléke előtt. A román fél arra lehetőséget biztosít, hogy a Magyar Népköz- társaság bukaresti nagykövete koszorút helyezzen az emlékműn ék Jelzéseik szerint nem szándékozzák megakadályozni magánszemélyek beutazását, és azt, hogy kifejezhessék tiszteletüket a/z emlékhelyen.

Vajon miért nem engedik be Romániába a magyar állami és társadalmi szervek képviselőit? Mitől tartanak, mitől félnek?

E döntés mindenesetre nincs összhangban azzal a román kijelentéssel, miszerint javítani szeretnék , kapcsolataikat Magyarországgal.

Falikép a 13 aradi vértanúról

Alapvető és nélkülözhetetlen feltétele a hadsereg erejének, hogy a nemzet magáénak érezze hadseregét, tisztelje és becsülje áldozatvállalását és a haderő fenntartásáért maga is vállaljon áldozatot — többek közt erről is szólt Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter azon a csütörtöki ünnepségen, melyen felavatták Kéri László festőművész a tizenhárom aradi vértanút ábrázoló pannóját a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. A Magyar Néphadsereg

tisztjei és tábornokai — mondotta a miniszter — e festménnyel mintegy tisztelegni kívánnak a meghátrálást nem ismerő, önfeláldozó honvéd tábornokok előtt, akik politikai nézeteikben, a harc megvívásának taktikájában gyakran nem egyeztek egymással, ám a nemzet érdekeit felismerve és szem előtt tartva, tehetségük és legjobb tudásuk szerint vezették csapataikat. Tudták, hogy a katona kötelessége a nemzet szolgálata.

Átfestik a cégtáblát

Kockázatos vagyon

Osztják vagy nem osztják a vagyont a nagykátai téeszben? Még nem lehet tudni, egyelőre csak a véleményeket sikerült megosztani. A többféle elképzelésből valószínűleg a tagság választ majd! ezért beszélgetnek most velük a lehetőségeket ismertetve a vezetők. November közepére tervezik, hogy kialakul a jövendő tulajdonforma körvonala.

Ha kell, ha nem — vigyék!

Az általános elnökhelyettes, Kudelich Ferenc véleménye szerint a téesz vagyonát teljes egészében a tagok tulajdonába kellene adni. A jelenlegi formában ugyanis nem hiszik el, hogy ők tulajdonosok. Nem is hihetik, míg alkalmazotti, munkavállalói minőségben dolgoznak, s ebből az alapállásból számoltatják el a ve- vezetőséget a jövedelemről. Ezen á szemléleten pedig azzal lehet változtatni, ha a vagyon mellett a felelősséget is kiadják.

Ami valószűnleg nem fog osztatlan sikert aratni a téesz- tagok körében. A felelősség, pláne, ha zsebre megy, eddig sem hiányzott senkinek. De az elnökhelyettes szerint, ezt másképp nem lehét. Hogy néz az ki, de főleg mire vezet, ha az egyik ember tulajdonos, a másik meg felelős az anyagiakért? így aztán erről nem akarnak vitatkozni a tagokkal: ha kell, ha nem, a vagyon mellé vigyék a felelősséget is.

Vita egy dologban lehet, hogy a közös tulajdonon miképp osztozzanak. Több megoldás is kínálkozik. Kialkudott járadékkal megváltani a földet, vagy annak, aki ragaszkodik hozzá, kiadni a részét a közösből, vagy — és Kudelich Ferenc ezt a variációt támogatja — visszaállítani az önkéntes vagyonközösséget. Ami annyit, tesz, hogy a tagok teljes mértékben tulajdonosai a tsz vagyonának, a velejáró felelősséggel együtt, de a földet, a gépeket mégsem hordanák szét. Olyan piacképes, szakértelemmel menedzselt téeszt képzel el az elnökhelyettes, amelyikben érdemes volna bennmaradni.

S az események Nagykátán m,ár két éve ezt támogatják. Megszűnt pédául a központi bérszabályozás, s a nyereség fölhasználásáról is önállóan döntenek a téesz belső, vállalkozó egységei. Ehhez persze szorosan hozzátartozik, hogy a vezetők is érdekeltek legyenek a kockázatban, a vagyon növekedésében, megfelelően legyenek ösztönözve, ne csak az irányelvek által. A tagok pedig képzel foghatóan járuljanak hozzá a nyereséghez, s abból vegyék ki az őket megillető részt.

Nyereségről persze még csak elmélkedni lehet, hát még a szétosztásáról. Nagykátán tíz évig a „csak talponma- radni” volt a jelszó, a tagok örültek, ha megéltek a téeszben. Tavaly könyvelhették el az első sikert azzal, hogy a vagyon leértékelődését megállították. Az új tagoknak 5 ezer forintos részjegy megvásárlásához kötöttek a belépést, s ugyanilyen értékű részjegyeket vettek a régi tagok is — erről maguk döntöttek így.

Van-e elég kurázsi?

Ezt az összeget a kilépőknek visszafizetik, így tulajdonképpen „szándéknyilatkozat” ez az összeg: komolyan gondolja-e az illető a tagságát, lát-e annyi fantáziát, lehetőséget, kurázsit a téeszben, amennyiért már áldozni is érdemes? Még ha kölcsönbe is.

Az idén már 17 új belépő próbálta ki az új felvételi módszert, őket az ipari ágazatokban alkalmazzák, a növénytermesztésben a meglévő létszámot inkább leépíteni' szándékoznak, mint növelni. Mert rosszak a téesz adottságai, mert az árak miatt folyamatosan vágják ki a szőlőtőkéket, s mert azt akarják, hogy a jelenlegi kétmillió forintos állami támogatásra ne legyen szükségük.

De mennyire érezhető a változás az üzemekben, a vezetői elképzelések eljutnak-e a tagokhoz? Milyen reményekkel lépett be a téeszbe például Rajna István?

— Áprilistól vagyok itt, még nem tudok sokat mondani. Befizettem az ötezer forintót, amire százalékos kamatot ka-4 pok majd, de még nem tudom, mennyit. Háztájit szeretnék, emiatt jöttem ide. De én csak jövőre kaphatok, terményben fogom kérni: kukoricában. Ez 25 mázsa lesz, annyit ér, mint egy 13. havi fizetés.

Rajna István foglalkozására nézve lakatos és háztartási gépszerelő. Törökszentmiklós- ról jött, ott targoncavezető volt. Most a szárítóban dolgozik.

— Itt teljesítménybérben fizetnek minket, átlagban tízezer forintot kapok kézhez. De havonta 250—300 órát kell dolgozni a betakarítási idényben. Fiatal házas vagyok, van egy kétéves kislányom. Amikor a búzát szárítottuk, még aludt, amikor eljöttem, s mire hazaértem, már aludt. Rendes munkaidőben szeretnék dolgozni, hogy a családomra is legyen időm.

Azt mondták, az enyém is

— Ami itt van — mutat

körbe —, az részben az enyém is. Ezt magyarázták, amikor beléptem, de én nem tapasztaltam még. Igaz, mondom, nemrég vagyok itt. Ha fölosztanák a vagyont, az talán jobb lenne. Itt akarok maradni a faluban, itt akarok építkezni, itt akarunk élni.

Itt, a téeszben. Amit még a magyar—koreai barátságról neveztek el, de mint annyi minden fölött, e név fölött is eljárt az idő. S ha a tartalmi, lényegi változásokat Sikerül végrehajtani Nagykátán, akkor időszerű lesz, a közös teremtményt átkerésztelni.

1. A.

L

i