Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-06 / 236. szám
1989. OKTÓBER 6., PÉNTEK iPárnak-e csodára Az eljárást lezárták, az üzletet bezárják A fantasztikus irodalom kedvelői, művelői közül jó néhá- nyan azt tartják, hogy az emberiség nagy problémáit csakis a „kívülről jövők” segítségével lehet majd megoldani. Am korunk embere tapasztalatból tudja; voltak már e kis hazában olyan Időszakok, amikor csak a csodákban bízhattunk fájó, közös dolgaink rendbe tételét illetően. Mégis kiderült, hogy csak magunkra számíthatunk, a saját erőnkre támaszkodva kapaszkodhatunk ki abból a veremből, amibe belemásztunk! I Budaörösön ma, 17 állami : és szövetkezeti vendéglátó ' egység üzemel. Ezek közül a i „Rózsakért” étterem az egyetlen, amely állami kezelésben . van. Még 'négy másik üzlet- : ben lehet legalább egytál- : ételhez jutni. A választékot , 19 maszek vendéglátó-ipari üzlet is gazdagítja a városban. Budaörsön az élelmiszer-kereskedelemben két cég van jelen. Az egyik a NYÉK — Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat — nyolc üzletet tart fenn, legnagyobb ABC-áruháza a főútvonal mentén van. A másik a Buda Környéke Áfész három bolttal. Ezek az állami és szövetkezeti üzletek többnyire a város központjában találhatók, illetve a főútvonalak mentén. Az 54 maszek üzlet többsége már hétvégeken is kinyit. Hiíba tiltakoznak Mindebből kitűnik, hogy Budaörs kereskedelmi és vendéglátóipari ellátása megyei viszonylatban igen jónak mondható — és ebben tagadhatatlanul része van a helyi tanácsnak is! Az már más kérdég, hogy a városi lakosság mégsem elégedett. Okkal, mert gondoktól sem mentes a település kereskedelme. Ügy tűnik, napjainkban meglehetősen sokan várják az „idegenek” segítségét, vagy legalábbis az idegenforgalom közreműködését kis és nagy problémáink megoldásában. Nagy csodavárással tekintenek némelyek például a tervezett Bécs—Budapest világkiállításra. Hogy van-e reális alapja ennek az álmodozásnak például Budaörs esetében? Nos, erre a kérdésre kerestük a választ, megkérdezvén Kosiba lstván- nét, a városi tanács hatósági osztályvezető-helyettesét. Magányos Rózsakért Köztudott, hogy ez a város közel van Budapesthez, nagy az átmenőforgalom, jelentős az üdülőövezete, s a tervezett világkiállítás egyik lehetséges helyszínének két végpontja között fekszik. De vajon mivel várja Budaörs az „idegeneket"? Kezdjük talán a szálláslehetőségekkel ... Az elmúlt év augusztus elsejéig 425 szoba állt csaknem 800 ember rendelkezésére a fizetővendég-szolgálat hálózata révén. Míg eddig az időpontig 155 engedélyt adott ki a tanács fizetővendég-szolgálat létesítésére, az idén augusztus 1-jéig ez a szám 212- re nőtt! Ma már két panzió van a városban, s hamarosan megnyitják a harmadikat is. A NYÉK általában is létszámgondokkal küzd, de különösen nehéz a helyzet a legnagyobb ABC-áruházban: pénztároshiány miatt tavaly háromszor is előfordult, hogy rövidebb-hosszabb időre délután kettőkor zárták be. A tanács hatósági osztálya még az elmúlt nyáron kötelezte a NYÉK-vállalat igazgatóját az ABC 19 óráig való nyitva tartásának Visszaállítására. Az igazgató fellebbezett a megyei tanács kereskedelmi osztályánál, de jóváhagyták a városi tanács döntését. Ezt követően az igazgató felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a megyei tanács vb-titkárához, aki az első és másodfokú határozatot megsemmisítette, s az eljárást megszüntette egyszer s mindenkorra (!). Az ABC azóta is kettőikor zár, hiába a helybeliek kérése, tiltakozása. A Buda Környéki Áfész- nak négy élelmiszerüzlete van — az utóbbi fél évben három egységet más üzemeltetőnek adtak át, úgymond, gazdaság- talanság miatt. Hát ezek után talán érthető a kétkedés, vajon jogos-e a budaörsiek csodavárása? Mert ha az állami és szövetkezeti szektor ilyen tendenciózusan kivonul a városból, vagy a nyitvatartási időket csökkenti — bármilyen okból is! —, elképzelhető, hogy mekkora terhelés éri majd a kereskedelmi alapellátást, ha a világkiállítás miatt Budapestre utazók ezrei állnak meg pihenni, elszállásolni, vásárolni Budaörsön! Tőke kéresteíik Bár szépen gyarapodik a kiskereskedői hálózat, ezek a kisvállalkozók aligha fogják tudni kielégíteni 1995-ben az ugrásszerűen megnövekedő vásárlói kör igényeit. Éppen ezért, a városi tanács már tárgyalásokat folytat hazai és külföldi kereskedelmi és vendéglátóipari cégekkel, tőkeerős vállalkozókkal. A tanácsnak ugyanis nincs pénze fejlesztésre. de építési telket tudnak adni a letelepülni kívánó vendéglősöknek, kereskedőknek. A tervezett nagy bevásárló- központok egyikét-másikát pedig akkor is megépíttetik a közeljövőben, ha a világkiállítás mégsem kerül a közelükbe. Aszódi László Antal Válasz cikkünkre Ne szépítsük a múltat! A Pest Megyei Hírlap augusztus 9-i száma egyik cikkének címe így szólt: Kell-e a Kelé? A kérdésre a cikk azt a választ adta, hogy a kilenc szövetkezet és vállalat által irányított dabasi Agroép vállalatnak kell a Kele. Az, hogy kell-é a Kele az Agroépnek, az ő dolguk. Ehhez csak any- nyi megjegyzés, hogy a valódi jogállamiság egyebek mellett jelenti az újrakezdés, a megújulás lehetőségét is. A múlt szépítése azonban semmivel sem igazolható. A cikk írója azt írta: „Bár-a vádak alaptalanoknak bizonyultak, azt mindenképpen rá akarták bizonyítani: vezetésre alkalmatlan. jiem demokratikus érzelmű ember.” Ezzel nem lehet egyetérteni! Pszichológus nem vagyok, tetteiből néhányat — az olvasó értékítéletére bízva a minősítést — közreadok: 1. Miután 1988. július 9-én a pártértekezletünkön kifogásoltam a hernádi tsz-vezetés erkölcsi állapotát, Kele egy jelentéktelen beosztásba helyezett át meghatározatlan időre. 2. Mert a jogtalan és erkölcstelen döntéssel szembeszálltam, írásban tiltakozva, 24 órán belül rendkívüli vezetőségi, és pártbizottsági ülést hívott össze, ahol a vezetői tekintély lejáratásának címén kiállíttatott a munkából; szövetkezeti és pártfegyelmit indíttatott ellenem. 3. Két hónapos „alapos” vizsgálat után fegyelmivel kizáratott a téesz- ből, sőt becsületsértés vádjával fel is jelentett. 4. A Pest megyei pártbizottság fél év után, idén február 15-én meg szüntette az ellenem folyó, vádakka! indított pártfegyelmi eljárást, sőt Kelét és több vezető társát a retorzió és a NEB által feltárt szabálytalanságok miatt, pártfegyelmivel sújtotta. Kele nem kellett a hernádi téesznek, lemondását a közgyűlés 1988. márciusában el fogadta. A Kele András által hozott áthelyezési és kizárási határozatokkal szemben indított munkaügyi vitákban a törvényesség védelmében fellépett a Pest Megyei Főügyészség. Kele távozása után a téesz anyagilag és erkölcsileg rehabilitált, a fegyelmit megszüntette, elmaradt jövedelmemet és többletköltségeimet megtérítette. Dr. Ackermann Aladár jogtanácsos Ahol lehet <• .....T, * M Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol időben befejezték a betakarítási amikor az időjárás engedi, már az őszi vetések kötik le az erőket munkákat, Még a holtak is felriadnának rá Vekkert a Józsinak A tehetetlenségből fakadó harag, felháborodás irányította Dombai György izbégi, s Gonda Balázs tahitótfalui lakos lépteit a szerkesztői szobába. Mert egyikük járt a Volán szentendrei irodájában is kora reggel, de hiába. A hölgyek — ahogy mondja — csak széttárták karjukat, majd segítettek azt a tényt hangsúlyozni, amelyet a panaszos, panaszosok ki tudja már, hányszor saját bőrükön tapasztaltak — a sofőrök elalszanak. Így aztán a delikvens ácsorog — jó, ha az eső nem rá csorog — hajnali 4.20-tól a buszmegállóban, például szeptember 28-án is, s a busz csak öt után jön. Ám a kifüggesztett menetrend szerint az elsőnek 4.20-kor, a másodiknak 4.49-kor kellett volna Iz- bégről kifordulnia az utasokkal. De nem fordult ki, mert nyoma sem volt. Reklamálni lehet: Dombai György először a sofőrön kezdte. Hiába, mert szerinte a kiírás semmit sem ér, rég törölték a menetrendből a négy húszast. Csak a tábla maradt ott. S a négy negyvenkilences? „Hát a Jóska nem jött?” felelt a kérdésre a kérdés. De délután sem jobb a helyzet arrafelé. Mert a pilisszentlászlói járat buszai tíztizenöt perccel később állnak be rajthelyükre, mint ahogy kellene ... Hallgatom a panaszt — melynek jogosságához kétség sem férhet —, hogy az ember idejével ne gazdálkodjanak, azaz garázdálkodjanak mások. Közben egy régi, új- donász ' korombeli történet jut eszembe. Amikor az első fizetésemből nevelési célzattal adakoznom kellett. Egy kollégának vekker vásárlására. Mert mi sem volt természetesebb, mint hogy a kilenórás szerkesztőségi értekezleteket mindig el-, illetve édesdeden átaludta. No, nem a tetthelyen, hanem albérletében lévő ágyában. Nevelő célzatú prémium-, jutalommegvonás sem ártott alvókájápak. Így aztán a tehetetlen, ám nem ötlettelen főszerkesztő perse- lyezett. össze is gyűlt egy vekkerórára való. S az ösz- szegért vásárolt vekkert ünnepélyes keretek között nyújtották át Álomszuszinak. S ez nem egy hamvába holt ötlet. Lehet valamit kezdeni vele. Ma, amikor száznyolcvanért egy szemre is tetszetős szovjet gyártmányú vekkerhez lehet jutni. S a küllem mellé olyan hang társul, amely még a temetőben is riadót rendelhetne el. Amondó vagyok, vegyenek vekkert annak a Józsinak. Ebből az olcsó, ám hangoskodó fajtából. Mely ráadásul el-, azaz kibírja, hogy jalhoz csapják, le- és felborítsák. Vekkert a Józsinak, ha . már a menetrendben fegyelmet nem lehet tartani, a követési idők betartását számon kérni. Amikor az arra hivatottak nem tudnak rendet teremteni portájukon — segítsünk magunkon! Varga Edit Készületlen Külügyminisztérium Nincs forkcsévdló igen! Igen érdekes dologról kellett döntenie a közelmúltban Szentendre város tanácstestületének. A kérdés az volt, legyen-e a városban Európa- skanzen. Először illő megmagyarázni, miféle szerzetnek szánták \ az Európa-skanzent? A magyar Külügyminisztériumban ötlötték ki. A lényege, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten részt vevő 35, kontinensünkben ország elhozná a Dunakanyarba a népe építészetére legjellemzőbb egy-két házat, s azokat a Szabadtéri Néprajzi Múzeum melletti területen felállítanák. A külügyesek szerint ez segítené az országok közötti együttműködést, eredeti gesztus lenne, s Szentendre profiljába is illeszkedne az eredmény, pláne a falumúzeum szomszédságában. Az ideát előadó minisztériumi dolgozó elmondta még. hogy összesen 6 hektár, jelenleg parlag földet kérnének, az épületek ideszál- litása és telepítése a külföldiek pénzéből történne. A magyár állam 70 millió forintot adna a közművek bővítésére és a terület kialakítására. Tehát a dolog Szentendrének egyetlen petákjába sem kerülne, de az idegenforgalmát új színnel gazdagítaná. Bár hamar kitűnt, hogy a Külügyminisztérium meglehetősen vázlatosan gondolta át a dolgot, mégis szimpátia fogadta a tervet. Ám számomra meglepő módon a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója fölállt, s szinte lesöpörte az elképzelést az asztalról. Egyebek mellett mondván, hogy ma már szerte a világban életmódot mutatnak be, és ezek a házak, így önmagukban, sőt berendezésekkel együtt sem valók ismeretek nyújtására, a jelenlegi skanzen mellé nem illenek. Arra meg ne is számítson a Külügyminisztérium, hogy a közművekben közösködhetnek, mert a Szabadtéri Néprajzi Múzeum maga is bővíteni szeretné a különböző hálózatait. A terület pedig, mármint a hat hektárr semmire sem elegendő, nem szólva a 70 millióról. A laikus hallgató azt hitte volna, hogy a két intézmény majdan szerencsésen erősíti egymást, teszem azt a görög otthon a berendezésével érdekesen felesel mondjuk a finnel, s aki megnézte az egyik múzeumot, átmegy a szomszédba is. Végül egy településnek, amely az idegenforgalomra épít, talán arra kellene törekednie, hogy a választékot, a különlegességet gyarapítsa. Márpedig az Európa-skanzen meglehetősen egyedi lenne. A főigazgató hozzászólása után változott a testüTet hangulata. A városatyák közül néhányon azt feszegették, hogy szabad-e egyáltalán Szentendrére újabb intézményeket telepíteni, hiszen a turistaforgalmat már most sem bírják. Meg aztán hozzon a Külügyminisztérium tanulmánytervet, maketteket, gondolja át jobban, mit akar, tegye konkréttá, hogy az európai államok egyáltalán lelkesednek-e a megvalósításért, s akkor majd dönt a tanács. Igaz, áll a zászló, hogy a város akkor is. nemet mond. Ahogyan az egyik városatya megjegyezte: „ez a tanácstestület, nem a Külügyminisztérium, itt mi döntünk a település kérdéseiről.” S ez a pont az, ahol számomra új nézőpontból lett érdekes a testület állásfoglalása. Néhány évvel ezelőtt ugyanis csak azt vették volna észre az emberek, hogy valami épül a néprajzi múzeum mellett. A tanács pedig tisztelettel és farkcsóválva igyekezett volna kimondani az igent. Ma már más a helyzet. S az öröm ellenére mégis azt mondom, hogy korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy a testület jól szolgálta a település hosszú távú érdékeit! Vélem, akadna ebben az országban sok-sok város, amelynek a vezetése kapva kapna a lehetőségen, hogy Európa- skanzennel rendelkezzen. Igen sajnálnám, ha később olvasnám: a Külügyminisztérium másutt talált otthont tervei megvalósításának. Remélem. visszatérnek Szentendrére, s a tanács is igent mond nekik. Mert már az 1930-as években azt szorgalmazta az akkori polgármester, hogy Szentendrének az idegenforgalomból kell megélnie ... Vicsotka Mihály Nem csak kapnak, adnak is — Csak azért érdemes élni, hogy valamit tegyünk. Egyszer mi is megöregszünk, és nekünk is jól fog esni, hq valaki törődik velünk. — Ezekkel a szavakkal fordult az előző tanévben Váradi Lajosné tanítványaihoz Nagykátán, a Mátray Gábor Általános Iskolában, mikor megbeszélte velük, hogy patronálni fogják a tälyi öregek S napközi otthonát. — Eleinte — kezdi beszélgetésünket a lelkes tanárnő — felköszöntöttünk mindenkit egy szál virággal a névnapján, verset mondtak a gyerekek, apró ajándékokkal kedveskedtek az ünnepeltnek. A virágot Nemes Tibor virágkertésztől kapjuk, aki még arra is figyel, hogy díszcsomagolásban nyújtsa át. Ünnepnapokon, mikuláskor, karácsonykor, anyák napján, nőnapon műsorral szórakoztatjuk az időseket, akik viszonozván a mi figyelmességünket, gyermeknapon kertjükben birkagulyást főznek, megvendégelnek minket. — Október elején öregek napját rendezünk a szülők és több vállalat segítségével. Az iskola ebédlőjében viszonozzuk a gyermeknapi vendéglátást. A szülők adják össze a nyersanyagot, az egyik anyuka lesz a főszakácsnő, a többiek pedig segítenek neki. Azért csinálom mindezt ilyen örömmel — vallja a tanárnő —, mert nagyon fontosnak tartom az érzelmi nevelést, és azt, hogy a tanítványaim tanulják meg tisztelni, szeretni az időseket, és ébredjenek rá, milyen jó dolog másokon segíteni, örömet szerezni. T. M. k
