Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-30 / 256. szám
I ^f€hinn 1989. OKTÓBER 30., HÉTFŐ Szellemi deficit és ráfizetés A könyv az utcán hever Nem olyan régen, még két- három esztendővel ezelőtt is, a könyvpiac megjelenése az utcán, a színes könyvsátrak sokasága és a dedikáló írók előtt türelmesen várakozó emberek végtelen sora nálunk mindig a könyv ünnepét jelezte. Leginkább így volt ez évente május végén az ünnepi könyvhéten, a magyar irodalom kétségtelenül legjelentősebb seregszemléjén. Igaz viszont az is, hogy ezeken az ünnepi alkalmakkor sokszor már a hét második-harmadik napján elfogytak a legkeresettebb újdonságok, így a könyvhét ünnepe eladótól és vásárlótól árván hagyott pultjaival okozott keserűséget. JÖVEDELMEZŐ Az utcai könyvárusok ma már úton-útfélen jelen vannak. Kínálják portékájukat a zöldségesbódé mellett, vagy az aluljáróban, árulnak földről, pultról, sőt még aktatáskából is. Az utcai járókelő pedig lassan hozzászokott ehhez a képhez, hisz naponta felfedezhet valamilyen újabb, még ismeretlen művet, hisz a könyvkiadók száma rövid időn belül a kéttucatnyiról több mint háromszázra emelkedett. Reális könyvvásárlói igények követelték a könyvkiadói műhelyek ilyen mértékű szaporodását? Jövedelmező foglalkozás tehát manapság könyvet kiadni? Ennyit bír el a piac és főleg a könyvvásárló pénztárcája? Aligha. Az viszont tény — látva a könyvkereskedők forgalmát és a kínálat tartalmi összetételét —, hogy aki ma könyvkiadásra vállalkozik, az legtöbb esetben a gyors sikerre, a mielőbbi elfogadható bevételre törekszik. Mi az igazi siker? Erről az említett könyvkiadók szinte hasonlóképp vélekednek. Ezért aztán sorozatban jelennek meg az eddig tiltott műveknek nevezett kiadványok, az 1956 eseményeit elemző visszatekintések, az Erdély sorsáért aggódó kötetek, vagy épp a szívfacsaró szerelmi történetek, a horrorelemeket sem nélkülöző krimik, a szexuális izgalmakat kiváltó pornótörténetek, lehetőleg különleges, extrém esetek népszerűsítésével. Gazdagabb lett a könyvkiadás — mondhatnánk könnyedén, ha eközben nem lenne kézzelfoghatóan feltűnő, hogy mit talál az, aki a könyvkiadástól más izgalmakat vár. Félreértés ne legyen, mert nem szabályozókat és cenzúrát hiányolok. Azt viszont talán megemlíthetem, hogy a nemzeti kultúra egyik mindenkor jeles ágazatában — jelen esetben a könyvkiadásban, az irodalmi műveltség támogatásában — több törődést érdemelnének az értéket hordozó művek, és különös tekintettel a mindenkori magyar irodalom figyelemre méltó alkotásai. Ami az elfelejtett és zárolt műveket illeti, a választékból még akad egy rövid ideig. A slágertémák — 1956, Erdély — esetében azonban az ismereteket alapozó, a tudományos hiteleséggel és összehasonlító elemzéssel szerkesztett művek mintha hiányoznának, a szubjektív hangvételű írásokkal pedig telített a könyvpiac. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének piackutató csoportja — V. Kulcsár Júlia szerkesztésében — idén áprilisban megjelentette a Könyvkiadás, könyvforgalom és népgazdasági háttere 1988-ban című tanulmányát. A kivitelében szerény, de tartalmában tényszerű és demonstratív elemzés ridegen figyelmeztet arra a tényre, hogy az elmúlt észtén dőben elkezdődött egy olyan folyamat, amelyben a könyv még a könyvbarát családok vásárlásában is hátrább sorolódott, hisz a gazdasági lemaradás már a középrétegeket is fenyegeti. Az életszínvonal romlása sajnos nem vitatható, éppen ezért a könyv iránti szükség let kielégítése kényszerűségből, de szelektálásra készteti a lakosságot. Különösen szem betűnő a falusi könyvforgalom visszaesése, amelyre pedig oly sok figyelmet igyekeztek fordítani a terjesztők, a szövetkezetek. FONTOSABB JAVAK A tanulmány szerzője, úgy' tűhik, nem téved akkor, ami-, kor azt állítja, hogy „.. .a könyv olyan új pályára került, amelyben pályamódosításra csak az ország gazdasági helyzetének és a lakosság fizetőképes keresletének érezhető javulásától várhatunk. Mindaddig ezek a kondíciók a mérséklődés irányába hatnak”. Miközben tehát a fogyasztás korábbi struktúrája átrendeződik, a lakosság jelentős többsége úgy dönt, hogy vásárlásait a létfontosságú javak beszerzésére korlátozza. Arra lehet talán következtetni, hogy jelenleg válságban van a könyvszakma? Ha arra gondolok, hogy a kiadók, a terjesztők és a nyomdák mindenkori ellentéte ma már háborúvá fokozódott, ha a könyvpiacon az értékeket nélkülöző korlátlan szabadverseny túlburjánzását látom, ha egyes kiadványok minősíthetetlen kivitelű példányait kézbe véve a dilettáns szerencsevadászok jelenlétét feltété lezem, akkor e kérdésre a válasz csakis az igen lehet. SZELLEMI DEFICIT A társadalmi reform nékü lözhetetlen tényezője volt és marad, hogy a magyar könyv- kultúra műveltséggyarapító pozícióját ne veszíthesse el. Ehhez viszont nemcsak mindenkor jó művek, hanem vá sárlásra és olvasásra kész könyvbarátok is szükségesek. A könyv az utcán hever, de hol van a mai magyar szép- irodalom? Erre a kérdésre a szellemi deficittel és anyagi ráfizetéssel küszködő könyvszakmának mielőbb válaszolnia kell. Maróti István Neumannhagyaték A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és a Neumann János számítástudományi társaság birtokába kerül a világhírű magyar matematikus hagyatékának egy része. Neumann János öccse, Miklós adta át csütörtökön a cikkeket, előadásokat, hangfelvételeket, családi levelezést, személyes tárgyakat tartalmazó gyűjteményt Várkonyi Péter washingtoni magyar nagykövetnek, hangoztatva: fivére írásainak, dokumentumainak otthon a helyük. Neumann János hagyatékának legnagyobb része egyébként az amerikai kongresszusi könyvtárban van, mindmáig — évtizedekkel az ötvenes években elhunyt nagy matematikus halála után — rendezetlenül. „A vidéki” Cserényi Számos vidéki színház közkedvelt komikusa volt évtizedeken át a nemrég elhunyt Cserényi Béla. ö volt az, akinek szerepeire sohasem pályázott más színész, mert azokat csakis ő volt képes igazán sikerre vinni. A szövegkönyv szerint alig felvázolt figurák voltak ezek, s igazgatói azért bízták Cserényire. mert tudták, hogy ő meglátja s kibontja az azokban rejlő lehetőségeket. Ha Béla a színpadra lépett, a szöveg esetleges gyengeségeit jótékonyan feledtette sziporkázó, mégis mindig elegáns, ízléses játéka. Egyik kedvenc történetét gyakran idézte kollégái körében. Egy Békés megyei faluban tartottak előadást, ahol azelőtt sohasem járt színház. El is jött csodát látni a falu apraja-nagyja. Szó szerint az apraja is, hiszen az első sorban ülő asszony néhány hónapos csecsemőjét tartotta a karján. Amikor a pici megéhezett, anyja rendesen megszoptatta. Mihelyt eljött az ideje, a térdén kibontotta a pelenkát, a gyerek popsijának mindkét felére csókot cuppantva tisztába tette — eközben le sem vette szemét a színpadról! Mindennél találóbban jellemezhetjük Cserényit, ha azt mondjuk, hogy ő volt a vidéki színházak Körmendi Jánosa. Ők ketten csupán néhány évvel ezelőtt ismerkedtek ösz- sze, egy közös gyulai szereplés alkalmával. Azonnal életre szóló barátságot kötöttek (Cse- rényinél erre sajnálatosan rövid idő jutott), s ettől kezdve sűrűn leveleztek egymással. Körmendi egyik levele így szólt: „Drága Bélám! Itt ülök a televízió stúdiójában, és bosz- szankodom az ökör rendező miatt. Olyan korlátolt, hogy nem engedte meg, hogy a jelenetbe kitömött bagollyal a hónom alatt érkezzem. Azt sem engedélyezte, hogy a levelet a tollszár végére tűzött gyertya fényénél írjam. Még azt sem tehettem meg, hogy a kamera előtt főtt kukoricát egyek, mely minden sor végén csönget! Drága Bélám, sok sikert és jó szerepeket kívánok neked, vagy rosszakat, amelyek hagyják magukat megcsinálni, ölel: János.” Ötvösművészeti remekek Egyházmegyei kincstár Győrött megnyílt az ország egyik legjelentősebb egyházi gyűjteménye, a Győri Egyház- megyei Kincstár és Könyvtár állandó kiállítása. A székes- egyház szomszédságában, a Káptalan-dombon, a hajdani szeminárium új köntösbe öltöztetett műemlék épületében alakították ki. Az évszázados ötvösművészeti remekeket, egjházi öltözeteket és könyvritkaságokat bemutató páratlan értékű tárlatot Glatz Ferenc művelődési miniszter avatta fel. Szólt egyebek között az egyházak társadalmi szerepének fontosságáról, s az ennek elismerésére, érvényesítésére irányuló szándékról. A világi vezetőknek — hangoztatta — meg kell érteniük: nem azért akarunk ismét egyházi gyűjteményeket látni magunk körül, hogy ezzel az úgynevezett klerikális ideológiát helyezzük előtérbe, hanem azért, mert azzal a történelmi kinccsel, ami e tárgyakban, ezek szellemiségében ezer év alatt felhalmozódott, ma is mindannyian tovább gazdagodtunk. Nem azért akarunk egyházi iskolákat látni magunk körül, hogy az úgynevezett klerikális reakciónak engedményeket tegyünk, hanem azért, mert azt szeretnénk, hogy a következő generáció szorgalomra, művelődésre, egymást tisztelő magatartásra legyen nevelve. A miniszter kitüntetést adott át Benkovich Ferenc kanonoknak, püspöki irodaigazgatónak az állandó kiállítás létrehozása terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért. Tehetséget keresnek Második tanévét kezdte az Észak-Pest Megyei Matematikai Tehetségfejlesztő Központ, mely a Pest Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében a váci Lőwy Sándor Műszaki Szakközépiskolában működik. Hármas tevékenységének minden területén fejlődés tapasztalható, mely számokban is lemérhető. A hagyományos — immár ötödször megrendezett — tehetségkutató versenyre minden eddiginél nagyobb számú, 326 nyolcadikos tanuló érkezett 55 iskolából. Közülük válogatták ki a matematikai és számítástechnikai szakkörök résztvevőit. A feladatok nehézségére jellemző, hogy az egész mezőnyből csak ketten értek el maximális teljesítményt: MAJNIK JUDIT a váci Petőfi- és GENZELMANN GYÖRGYI a váci Radnóti Általános Iskolából, melynek tanulói általában is kimagaslóan szerepeltek. A középiskolai szakkörök célja a matematikai versenyzők nevelése, mely az idén, kísérletképpen a negyedik évfolyamon fizikából is bővült. Ezekre a foglalkozásokra 5 középiskola küldi el válogatott tanulóit, Vácról, Dunakesziről és Szentendréről. A levelező versenyre va)ó felhívás az idén már a megye valamennyi általános iskolájába eljutott. Ennek köszönhetően még a tavalyinál is többen, 1700-an jelentkeztek a havonként érkező feladatlapok megoldására. A központ munkájában mintegy 20 tanár vesz részt: általános és középiskolai, sőt egyetemi tanárok, szaktanácsadók. Kiválasztásuk egyetlen szempont alapján történt: a tehetséges tanuló fejlesztése iránti kiemelkedő elkötelezettségük, melyet eddigi eredményeikkel is igazoltak. A folklór „hétköznapjai” Kirakodásban itt aztán nincs hiány, röár az utcáról kínálják ■Xagukat a veretik csipkék Ha melegen is süt a nap, olykor bágyadt fénye emlékeztet: ősz van, visszavonhatatlanul ősz. Szentendrén is a Duna-parton, a parkokban, a tereken, s a múzeumok háza táján megcsappant a látogatók, az érdeklődők száma. Legfeljebb a kirándulók népes csapatának hangja veri fel Szentendre kanyargós sikátorainak, főterénejc csendjét. Az őszi táj barangolásra csábító bágyadt napsütésében, úgy istenigazában a megpihenni vágyók, a kíváncsiskodók — ha pénztárcájuk engedi — a folklór egy-egy darabját viszik magukkal emlékként Szentendréről. H í m z etí*'' v aWo 11 • • mel 1 én y ek, térítők, alátétek vonzzák az utolsó filléredet még elverni szándékozókat is. Majd hogy a hideg téli estéken a szentendrei látnivalókról szólva — úgy gondolatban — valamivel, egy aprócska kis szuvenírrel idézzék a Dunakanyarból való csodálnivalókat. Mert amilyen drága ékszere a Dunakanyarnak Szentendre — oly drágák emlékei is. Főként a nyugati turisták tudják megfizetni a szuvenírként magúikkal vihető darabokat. Látnivaló akad bőven deklődő is s érKevcscbb hallgató jelentkezik Az oktatás feltételei kedvezőek Általános iskolás koromban még gyakorlati foglalkozásnak hívták a tantárgyat. A nevében benne volt a lényeg: felnőttként közvetlen gyakorlati hasznát látjuk majd. Mi, fiúk, megtanultunk például csaptelepet, kerékpár-hátsó- agyat szerelni, osztálytársnőink pedig főzni, varrni. Néhány éve a tecnika nevet viseli a tantárgy, s a tartalma is változott. 0 — Alsó tagozatos tanítókat képzünk — mondja Kalmár Pál, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola adjunktusa. — A technikaoktatás a „Technika és_ tantárgy pedagógia” című tárgy keretében folyik. Minden hallgató részére három féléven keresztül heti két órában tartjuk a foglalkozásokat. Elsődleges célunk alapvető ismeretek nyújtása, amelyek alkalmassá teszik az embert arra, hogy a mindennapi élet technikai vonatkozású kérdéseiben eligazodjon. — Ezt mintha cáfolná a jelenlegi tanterv. Arra gondolok, hogy a programból a lányok számára kimaradtak például a háztartási ismeretek, viszont mindenki tutajt, szélkereket épít, papírt hajtogat. • — Célunk, hogy a gyerekek alapvető kézügyességre tegyenek szert. Az említett alapműveletek tanításával megalapozzuk manuális készségeiket. A konkrét, hasznos gyakorlati ismeretek nyújtása a felső tagozat feladata. Itt is érvényesül a felmenő rendszer: alsóban még játékosabbak a foglalkozások, a komolyabb tevékenység a felső tagozatban folyik. — Van-e igény és lehetőség a háztartási és más praktikus ismeretek oktatására? 9 — A hallgatók igényelnék. A tárgyi feltételek azonban nincsenek meg, bár a lehetőséget — alapszintig — meg lehetne teremteni. — Tettek-e már ilyen irányú javaslatot a Művelődési Minisztériumnak? • — Alapvető feladatunk ugyan a modern technikában való tájékozódóképesség biztosítása, de mint gondolatot, fel lehetne vetni. — Milyen tárgyi feltételek mellett dolgoznak? 0 — Az intézményen belül az oktatás feltételei kedvezőek. Jó szemléltetőanyagaink, -eszközeink, felszerelt műhelyeink vannak. E félévben kiscsoportos oktatásra tértünk át. A csoportok felezése révén a hallgatókkal többet lehet egyénileg foglalkozni. Problémánk, hogy a három félév alatt az anyagokat időhiány miatt csak érintőlegesen tudjuk vizsgálni, a megmunkálási fogásokat elsajátíttatni. A főiskolán több új szakkolégi- um működik, a diákok tudományos érdeklődésének kielégítésére. Technika szakkollégiumba viszont a hallgatók csökkenő számban jelentkeznek. T. M. Ikonok kölcsön Orosz ikonkiállitást „kölcsö nöz” a Valikánnak a Szovjet unió. A művészi alkotások c gyűjteményét november végén és december elején láthatják az érdeklődők, amikor Mihail Gorbacsov látogatást tesz Itáliában, s Rómában találkozik II. János Pál pápával is. A Szentszék hétfői közlése szerint száz, különböző szovjet múzeumokban kiállított ikont szállítanak a Vatikánba, s a kiállítás a megállapodás szerint három hónapig lesz nyitva. II. János Pál és Gorbacsov a tervek szerint december 1- jén találkozik, a Vatikánban, s a történelemben ez lesz az első alkalom, hogy a katolikus egyház feje a Kreml első emberét fogadja. A tárgyalások középpontjában várhatóan a törvényen kívül helyezett ukrán katolikus egyház legalizálásának kérdése áll majd. a
