Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-30 / 256. szám
1989. OKTÓBER 30., HÉTFŐ Titian S Vasút helyett metrót? Lesz-e Budapesten világkiállítás, s ha igen. hol? A végső választ még nem kaptuk meg egyik kérdésre sem. Pedig ha belegondolunk, mennyire tettekre serkentő, munkaalkalmakat teremtő vállalkozás a világ- kiállítás, aligha lehet kétséges, hogy aki nemet mond, tévútra visz. Milyen lenne fővárosunk azok nélkül az épületek, közmüvek nélkül, amelyeket a millenniumnak köszönhetünk? Működésképtelen. Bár így is kis híján az. Egy hajdani tanácselnök korlátoltsága oda vezetett, hogy törölték a metróépítés terveiből a felüljárót az Astoriánál. Egyetlen villogó-sárga lámpajclzés ezen a neuralgikus ponton elég ahhoz, hogy három hídon megakassza a forgalmat, és megbénítsa egész Budán és Pest jó részén a közlekedést. Most utólag felüljárót építeni olyan műtét lenne, amit a beteg város szervezete nem bírna ki. Már-már ott tartunk, hogy Pest, Buda és Óbuda csak nevében és igazgatásában egyesített, a városrészek közötti szerves kapcsolat a súlyos „keringési zavarok” miatt igen esetleges. Budától Pestre jutni és viszont — kínszenvedés, mindennapos tortúra. ? i Áruháznak megfelelne Különösen súlyos helyzetben van a Lágymányos. Ilyen vészes érszűkület egy élő szervezetben már üszkösödéshez vezet. Hogyan lehetne gyón műtéttel megmenteni, hogy ne kelljen amputálni e beteg végtagját a főváros testének? Üj érpárra van szükség. A főváros legnépesebb kerülete a XI a maga 180 ezer lakójával, az elmúlt 40 évben sokkal gyorsabban nőtt, mint sok más ajnározott és a közlekedésben kiemelten fejlesztett kerület. Ezzel szemben forgalmi helyzete csak romlott. A Fehérvári útról eltűnt a HÉV, a helyette létesített villamosvonalakat azóta kurtították, a járatok számát és sűrűségét is csökkentették, buszjáratai túlzsúfoltál?, a Móricz Zsigmond körtér kaotikussá vált többek között a naponta több ezren ideérkező és innen induló budaörsiek-. miatt, ~a Szabadság híd nemsokára alkalmatlanná válik a -"Tömegközlekedésre. Az itt éla jiünellakók helyzete sem irigylésre méltó. Az egyetlen rhegoldás — a metró. Ennek építését halasztani már nem lehet. Akkor sem, ha Budapest szép környezetű, és a centrumhoz a többi kerületnél közelebb fekvő délbudai szűzterületét nem fejlesztik, De miért nem? A tervek szerint ez némi közép-budai kunkorral (ami persze nem biztos) Dél-Budát kötné össze Rákospalotával, első szakasza pedig a Kálvin tér és valamelyik lágymányosi csomópont között épülne meg. De melyik legyen az?! Aligha célszerű más pont, mint a Kelenföldi pályaudvar. Ez lehetővé tenné, hogy a semmiképp sem bővíthető vasútpályát a Kelenföldi- és a Déli pályaudvar között kiiktassák, hisz már ma is rengeteg késést okoz a szűk keresztmetszet. Az amúgy is a rekonstrukció alatt lévő kelenföldi csomópont átvehetné a budai végpályaudvar szerepét. A Tanács-kőrútról és a Bartók Béla útról a föld alá kerülne a tömegközlekedés, a felszínen az újonnan nyert autós sávok fölgyorsítanák a tempót, sok-sok benzint spórolva, légszennyezést csökkentve és az Ml-es és M7-es be- illetve kivezető szakasza is kettős lehetne, míg a Szabadság híd minden különösebb beruházás nélkül átalakulna 2x2 sávos autós híddá. Ez többé-kevésbé eddig is ismert. Nem olcsó, de nélkülözhetetlen megoldás. Van azonban egy másik oldala is. Ha megszűnik a Déli pályaudvar vasútállomás lenni (és erre már akkor érett volt a helyzet, amikor korszerűsítették), vajon mi lesz? Ügy gondolom, könnyű és nem is drága megoldás lenne áruházzá átépíteni. Biztos, hogy akadna cég a világban, amely nem sajnálná erre a tőkét. Budának ezen a pontján égető szükség is lenne egy új bevásárló központra. A Déli és Kelenföldi pályaudvart összekötő sínpáron pedig igen kis költséggel a felszínen tovább lehetne vinni a kelet—nyugati (piros) metró vonalát. Itt még az állomások kiépítése se okozna sok gondot, hisz a felszínen olcsón és gyorsan kialakíthatók. Erre nem partner Az autós turisták egy része érkezéskor itt hagyhatná kocsiját, és metrón mehetne be a fővárosba. Ebben az esetben egy átfutó sínpár vinne át a Kelenföldön, amire ismét van sok minta, és amihez a meglévő aluljáró is biztonságot nyújt különösebb átépítés nélkül. Felmerülhet, hogy az utastöbbletet bírják-e a szerelvényeik. Az utazóközönség zöme cserélődne, nagyon kevés lenne a végigutazó. A meghosszabbított piros metró olcsóbb lenne jóval a mélyvezetésűnél, és kényszer- helyzetben még az is elképzelhető lenne, hogy megelőzze időben a dél-budai építést. Az ideális azonban a két vonal találkozása a dél-budai városkapuban. A következő évtizedekben itt lép majd be a legtöbb vendég, a lehetőség kétirányú „szétosztásukra” óriási segítség a közlekedésnek, és kedvező az idegenforgalomnak. A vasút és a metró ilyetén kapcsolódása a vonalközlekedés lehetőségeit növeli, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az új Kelenföld lenne a végállomása a Bécs— Budapest expressznek. ' Mindez a világkiállítástól függetlenül is igaz. Ez a műtét tehetné egészségessé Budapest vérkeringését. A világkiállítással azonban mégis összefügg. Abban ugyan bízAz alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp. XI., Karinthy Frigyes út 3.) Telefon: 185-2411, a 149-es és 191-es mellékállomáson. A Kőbányai Könnyűfémmű felvesz és betanít több műszakos munkarendbe gépkezelőket (mélynyomó. festő-lakkozó, kasírozó, nemesítő gépekre), valamint mélynyomó gépmestert. Jó kereseti lehetőség ! Épszak Vállalat jó kereseti lehetőséggel felvételre keres asztalosokat. ácsokat, kőműveseket, burkolókat. tetőfedőket. Szak- és betanított munkások jelentkezését várják. A Pevdi Bőrdíszmű Gyáregysége (Pilísszentiván) felvételt hirdet cipőiparban ruhaiparban, bőrdíszműiparban gyakorlott tűző, asztali és gépi dolgozó munkatársakat. Budapest. Örs vezér térről a Flórián tér érintésével saját vállalati autóbusszal szállítlák dolgozóikat. A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság keres fejlesztési, tervezési, beruházási feladatainak ellátásához felsőfokú műszaki végzettségű szakembereket. Keres továbbá híradástechnikai vagy elektroműszerész szakmunkásokat, valamint a közönségszolgálat ellátásához érettségizett tudakozó munkahelyi dolgozókat és telefonszámlaellenőröket. A Pest Vidéki Gépgyár (Szigethalom) osztrák—magyar közös vállalatához felvételre keres általános adminisztrációban iártas, németül beszélni tudó, gépírói végzettséggel rendelkező titkárnőt. A 43. Sz. AÉV keres házgyári betanított munkásokat, panelgyártókat. asztalosokat, könnyűgépkezelőket. hegesztőket, esztergályosokat, kőműveseket, villanyszerelőket. tetőfedőket, betonozókat, festő-mázoló-tapétázókat, hidegburkolókat, hiddarusokat, üvegeseket. hatunk, hogy a pályázat zsűrijében a különféle lobbyk egyensúlyban lesznek. A kérdés csak az, milyen gazdasági szempontok szerint mérlegelnek. Figyelembe veszik-e azt. hogy a különböző területeken mibe kerül meglévő intézmények, épületek megszüntetése — vonzataikkal együtt — és a terület kisajátítása?! Számolnak-e azzal, hogy az ország nem nélkülözheti ugyan ezt a kiállítást, mégis szegény ahhoz, hogy a tőle függetlenül is szükséges fejlesztéseket megvalósítsa, és ráadásként építsen még egy kiállítási várost a maga sokféle közművével?! Erre ugyanis a külföldi tőke sem partner. Olimpiai gyorsvasát Még * valamit figyelembe kell venni. Mi lesz a kiállítási területtel azután? A kiállításhoz szükséges épületek és közművek ugyanis egy másik hasonló nagy vállalkozáshoz is felhasználhatók lennének. A két város: Budapest és Bécs közösen megpályázná az olimpiát 2004-ben?! Integrált európai olimpia az integrált földrészen! Ezen már most sürgősen el kellene gondolkodnunk, hiszen ennek a rég vágyott eseménynek is az előfeltétele, hogy olyan helyre kerüljön a kiállítási város, ahol az olimpiai falu is elképzelhető, és úgy tervezzék létesítményeit, hogy e célra is be lehessen majd vetni. Egy világkiállítás Infrastruktúrája előny lehet egy olimpiai pályázatnál, ez történt Montrealban is. * Azt már csak Súgva, zárójelben merem hozzátenni, Tiógy' ha” véletlenül Kelenföld táján lenne a világkiállítás, a meghosszabbított piros metró arra a két hétre akár olimpiai gyorsvasút lehetne a majdani olimpiai falu és a Népstadion között, hogy a HÉV- vonal és a kék metró csatlakozásait a többi lehetőségekhez ne is említsem. Bánkuti Gábor A tanácsi munka koptatja az embert Helyi eszközökkel nem lehet országos korlátokat ledönteni Az új helyhatósági választások időpontját még nem ismerjük, így azután azt sem tudni pontosan, meddig lesz Ráckeve városa tanácselnök nélkül. Raffay Béla ugyanis december elsejével nyugdíjba megy. — Eredetileg azért döntöttem e mellett az időpont mellett. mert egy korábbi verzió szerint novemberben lettek volna a választások. Azóta a dátum módosult, de pontosat még mindig nem tud senki. Én viszont megkaptam az engedélyt a korkedvezményes nyugdíjhoz, és nem szeretnék bizonytalan ideig tovább várni — mondja a még hivatalban levő elnök. B A ráckeveiek mindebből annyit érzékelnek, hogy ön hónapokkal az új választások előtt itthagyja a testületet. Nem valamilyen sértődöttség, kiábrándultság vezeti ebben? — Sértődöttségről szó sincs, egyszerűen csak 21 éve dolgozom az államigazgatásban és a tanácsi munka gyorsan koptatja az embert. Ráckevén 1973 óta dolgozom, akkor nevezett ki a megyei tanács a ráckevei járási hivatal elnökévé. A járások megszűnése után, először 1984- ben választottak a helyi tanács elnökévé, majd egy évvel később, 1985-ben is mellettem voksoltak. ■ Az utóbbi hónapok gyors változásai mennyiben járultak hozzá döntéséhez? — Az irányítás, a vezetés nagy felelősséggel jár. Egyre nehezebben viselem a közelmúlt és a közeljövő bizonytalanságait. Ügy érzem, hogy egy fiatalabb ember jobban tud alkalmazkodni a mostani gyors változásokhoz, több új ötlete és több energiája lehet, mint nekem. ■ Nem okoz-e fennakadást az ön távozása a tanácstestület és az apparátus munkájában? — Természetesen ezt átgondoltam, mielőtt döntöttem. Biztos vagyok benne, hogy a tanácsi apparátus a vb-titkár vezetésével ugyanúgy tud majd dolgozni, mint eddig. Van társadalmi tanácselnökhelyettesünk is, úgyhogy ez a néhány hónap nem okozhat gondot. Visszagondolva az elmúlt évekre, mit tart a legnagyobb sikerének, illetve kudarcának? — A minősítés másokra vár, nem rám. Soha nem éreztem semmit személyes sikernek, az elért eredmények a kollektív munkát jelzik. Jó munkatársakat választottam magam mellé, akikkel könnyű volt együtt dolgozni. Azt viszont nagy csalódásnak érzem, hogy az államigazgatás területén nem tudtam annyi és olyan mértékű változtatást végigvinni. amennyit szükségesnek tartok. Helyi eszközökkel nem lehet országos korlátokat ledönteni, pedig nagyon sok megalapozatlan, elsietett rendelkezés született mostanában. ■ ön szerint melyek jelenleg Ráckeve legnagyobb gondjai, amelyek megoldása a következő tanácselnökre vár? — A legtöbb problémát eddig is az infrastruktúra viszonylag alacsony színvonala, az egészségügyi és kulturális feltételek hiánya okozta. Az üdülőterületeken nincs csator- * nahálózat. A szolgáltatások a település középpontjába összpontosultak, a külső városrészekben néhol az alapellátással is gond van. A könyvtárt ki kellett költöztetni, felújításra vár a művelődési ház és a híd is. ■ Mit tervez: mivel tölti majd a nyugdíjas napjait? — Munkával — válaszolt Raffay Béla. — Számomra ez az utolsó lehetőség, hogy valami újba kezdjek. A helybeli Architektúra kisszövetkezetben fogok dolgozni, szeretném ezen a területen is kipróbálni eddig összegyűjtött ismereteimet, tapasztalataimat. K. Á. Vaslakodalom Budakeszin Budakeszin az 1700-as évektől vezetik az anyakönyveket, ám azóta sem volt példa arra. hogy két ember 65 esztendőt töltsön együtt boldog házasságban. Szombaton Ormai György és felesége, Irma néni ünnepelte népes családja körében vaslakodalmát. A ritka eseményre az NSZK-ból is érkeztek vagy huszonötén, merthogy a házaspár testvéreit egykor mind kitelepítették. Természetes volt hát, hogy svábul kérték meg most is Irma néni kezét, s hogy o lakodalmas tánc a polka volt. A rigmust a hagyományőrző kör tánccsoportjának népviseletbe öltözött tagjai, helybeli kisiskolások mondták, s ők örvendeztették meg az ünnepeiteket azzal a tánccal, amit valaha maguk is oly szívesen roptak. A 87. évében járó Gyuri bácsi állítja: a jó házasság záloga, meg tudja-e fogni az asszony gyomrán keresztül a férjet. Ezzel szemben Irma néni azt vallja, hogy minden kérdésben csak a férj megkérdezésével szabad dönteni. Más dolog, hogy Irma néni mindig pontosan tudta, mit akar elérni Gyuri bácsinál. F. E. Agrárkerekasztal — örökváliság Padlássöprést nem engednek Kiáltvány, felhívás járja ma az országot, az agrárvilágot. Gyálról, a Szabadság Tsz-ből indult útjára. A rosszmájúak azt mondják: „Ezek a Nagy Tamásék nem nyugbatnak, megint kitaláltak valamit. Még hogy nemzeti agrárkerek- asztalt akarnak létrehozni. Minek az? Egy újabb szájtépéssel több?” Nagy Tamás viszont csak legyint, ha ilyeneket hall. Hall ő különbeket is. Nevezik őrült megszállottnak, szerencselovagnak és szaporodnak az ellenségei. De szaporodik a tagság is, az Agrárreformkörök Egyesületének tagsága, amelynek szintén elnöke. Ha legalább 50 ezren lennénk, az lenne az igazi erő, mondja. Akkor úgy ülhetnénk tárgyalóasztal mellé, hogy minden szervezetnél nagyobb bázist, tömeget tudhatnánk magunk mögött. Messzebb hallatszana a hangjuk. Kívül rekedi az ajtón Mit is akarnak most ezzel az újabb felhívással? Kiket szólítanak porondra? Képviselhetik-e a hazai agrárgazdaságot van-e jogosítványuk hozzá? Nem költői kérdések, nagyon is prózaiak, hétköznapiak. A váaszok is készek. Látszólag jó megfontoltak. A mezőgazdasági kormány összeállított egy hároméves agrárprogramot. jószerével azoknak a megkérdezése nélkül, akik ma is a mezőgazdaságban dolgoznak. Igaz, október 5-én öszszehívtak egy megbeszélést és véleménycserére kérték a különböző pártok, szervezetek képviselőit. Döbbenten tapasztalták akkor a „reformkörösök”, hogy valami nincs rendjén, valami lényeges dolog kívül rekedt az ajtón. Nevezetesen éppen arról nem esett szó, hogy mit kell csinálni holnap, holnapután, milyen megoldatlan kérdések halmozódtak fel. Húsba vágó kérdések — és nem csak átvitt értelemben. Csupa olyan ember ült ott, aki ezekben a kérdésekben nem volt autentikus, ítélőképes. Emiatt fogalmazták meg azután a kiáltványt. Határozott álláspontjuk: nem lehet egyszerűen politikai jelszavakká degradálni, hogy mi történjék 700 ezer és áttételesen 10 millió emberrel. Azt akarják, hogy haladéktalanul jöjjön létre egy kerekasztal, ahol valamennyi érintett — állami, politikai, társadalmi szervezet egyaránt — szakértői bizottságokkal, szakemberekkel képviselteti magát. A szakértői bizottságok pedig kössenek megállapodást arra vonatkozóan, hogy a magyar nemzetnek milyen agrárpolitikára, milyen önkormányzatokra van szüksége ahhoz, hogy a fejlődési folyamat végre beinduljon, s ami lényeges, szisztematikusan mindenki által támogatva menjen végbe. Kik kapnának helyet a kerékasztal mellett? Politikai pártoknak isten adta joguk, hogy melyik oldalra ülnek le, kit fogadnak el partnernek. A termelők képviselőinek, akiknek nyilvánvalóan sokszínűek az érdekeik és az elképzeléseik, a semleges oldalon a helyük és szinte összekötő kapocsként foglalnának helyet az agrárreformerek. Akzal a hangsúlyozott céllal, hogy kiharcoljanak egy megállapodást, egy ésszerű, végrehajtható program szülessen. A kívánatos átalakulásnak, demokratizálódásnak lehet tehát alapja a kerekasztal-tárgyalás, ahol a pártok képviselői kimondják: ez és ez a távlati célom és most megállapodunk, hogy melyik az a legfontosabb három lépés, amelyek majd oda vezethetnek.” A felhívást kibocsátók már eldöntötték — enélkül nem is lenne értelme az egész kezdeményezésnek —, melyik az a „három lépés”. Bolondnak tartják azt, aki ma azt állítja, hogy szét kell verni a 40 év eredményét, és „holnapután- tól” nagyüzemi gazdaságból — farmergazdaságba lehet vinni a magyar mezőgazdaságot. Ennek nincs meg a reális alapja! Itt nincs pardon Ragaszkodnak viszont ahhoz. hogy kezdődjék meg a tulajdonreform végrehajtása. Miként? A kisemmizetteknek örökváltságot kell kapniuk, s ha ez nem több egy gesztusnál, akkor is lényeges, mert megnyugszik az emberek lelke egy kicsit, nem kerül veszélybe, , nagyon prózaian fogalmazva, a hús, a kenyér termelése. Több olyan markáns követelésük van az agrárreformereknek, amelyekből semmiképpen nem engednek! Nem tudnak abba beleegyezni, hogy a jelenlegi 700 ezer szövetkezeti tagból és alkalmazottból kisemmizett váljék! Hogy aki most, meg 10-20 éve a szövetkezetben dolgozik, azoknak fizessen — egyébként szinte a semmiből! —, akik messze a földtől, valahol egy városban élnek és a szövetkezetekből elszívott adókkal teremtettek nekik életteret, infrastruktúrát, a vidékinél jobb életet. Abba nem egyeznek bele, hogy napszámos legyen a szövetkezeti tag! Hogy bekövetkezzék a harmadik padlássöprés. Engedmény nélkül ragaszkodnak a kerékasztal-tárgyaláson ahhoz, hogy a ma vidéki életteret „birtoklóké” maradhasson — a vidéki élettér. Béklyók nélkül Hogy milyen áron? Erre is kidolgoztak egy teóriát. (Amiről tudják, hogy megütközést fog kiváltani, sem a kormány, sem a pártok nem örülnek neki.) Elképzelésük szerint a fent említett örökváltság két részből tevődik össze. Valamilyen módon az inzultust elszenvedett parasztok kapjanak egy tisztességes összeget a társadalomtól (hogy menynyit és mennyi idő alatt, az •elhatározás kérdése, a másik oldalon viszont, akik ma falun élnek és dolgoznak, lehessenek tulajdonosai a földnek, az eszközöknek. Például vásárolhassanak tulajdont vagy részjegyeket, ismerjenek el nekik munkaéveket, szövetkezhessenek saját érdekeik alapján, s az államhoz béklyók nélkül, csupán adófizetőként kapcsolódjanak. Dodó Györgyi