Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-12 / 215. szám

4 M£íÉm 1989. SZEPTEMBER 12., KEDD Nemzetközi vándorkiállítás Erdélyről V eszélyeztetett örökség Valamennyiünk öröksége mindaz az érték, amely ezek­bein az építményekben, tár­gyakban, hagyományokban, az önmagában rétegződött törté­nelemben megjelenik. Védel­me nem csupán a magyarság, hanem az egész civilizált vi­lág erkölcsi ügye — mondot­ta Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke hétfőn az Or­szágos Műemléki Felügyelősé­gen az Erdély veszélyeztetett öröksége című kiállítás meg­nyitásakor tartott beszédében. Hangsúlyozta: az egyes em­bert és a nemzeti kisebbséget anyagi és szellemi bölcsőjéből kiforgatni, kifosztani és meg­alázni jelentős erőfeszítéseket kíván. Mégis könyebb, mint az évszázadok szerves folyto­nosságában, munkában és ün­nepek során örömben és baj­ban létrehozni mindazt, ami­nek tanúbizonysága e kiállítá­son látható. A többnemzetiségű Erdély kulturális hagyományairól szólva Kós Károly szavait idézte: „Ezer esztendő nagy . idő még népek és kultúrák életében is, de ezer esztendő alatt Erdély földjén egyik nép és egyik kultúra sem tudta és nem is akarta a másikat a maga képére átformálni. Kül­ső erők néha megpróbálták ezt nagy áldozattal, de kicsi eredménnyel és végső siker nélkül. Ellenben a három együtt élő kultúra tudattala­Szűrös Mátyás mondott beszédet nuí állandó és soha egészen meg nem szűnő törekvése volt, hogy (...) természetének meg­tartásával olyan közösségeket vegyen magára, amelyek kü­lön valóságaik ellenére is tí­pusosán erdélyivé tegyék .. A tradíció és a népkultúra máig ihlető ereje olyan erős és hagyományőrző kulturális­társadalmi együttest hagyott hátra, amely valódi alternatí­vát kínál az erőszakolt, értel­metlenül pusztító és megen- gedheteten úgynevezett „mo­dernizáció" végtelen torz el­képzelésével és tragikus gya­korlatával szemben — hang­súlyozta Szűrös Mátyás. Ez a kiállítás segélykérő, kiáltó szó és higgadt dokumentáció, Garai Gábor síremléke Garai Gábor Kossuth-díjas költő síremlékét hétfőn avat­ták fel a Farkasréti temető­ben. A két évvel ezelőtt el­hunyt lírikus sírjánál Fodor András József Attila-díjas köl­tő, a Magyar Írók Szövetsége elnökségének tagja mondott beszédet, felidézve a pálya­társ alakját, munkásságát. Garai Gábor síremlékén az MSZMP Központi Bizottsága, az MSZMP VI. Kerületi Bi­zottsága, a Művelődési Minisz­térium, a Magyar Írók Szövet­sége, a Magyar Népköztársa­ság Művészeti Alapja, a Pal­las Lap- és Könyvkiadó Vál­lalat, a Látóhatár szerkesztő­ségének képviselői, valamint a család tagjai helyezték el a kegyelet és a megemlékezés virágait. mozgósítás és józan beszámo­ló, felhívja a figyelmet teen­dőinkre is. Beszéde befejező részében elmondta: ezt a ki­állítást bemutatják számos or­szágban, hogy ezzel is nyil­vánvalóvá váljék, nemcsak Erdélynek van szüksége Eu­rópára, de Európának is Er­délyre. Ez a felismerés talán még megmentheti a templo­mokat, az udvarházakat, a kastélyokat, a falvakat és a városokat, az emberek mil­lióit a civilizált jövőnek. Az emberiség egyetemes kulturális örökségéért érzett felelősség és aggodalom kész­tette a Képzőművészek Nem­zetközi Szövetségét tavaly szeptemberben, Varsóban tar­tott közgyűlésen arra, hogy felkérje a Magyar Képzőmű­vészek és Iparművészek Szö­vetségét: nemzetközi vándor- kiállításon mutassa be az eu­rópai és tengerentúli orszá­gokban Erdély sajátos építé­szeti értékeit, kulturális örök­ségét, amelynek fennmaradá­sát veszélyezteti a román kormányzat területrendezési politikája. A kiállított színes és fekete­fehér fotók Erdély települései­nek sajátos vonásait, építé­szeti emlékeit, a magyarok, románok, szászok, svábok, zsidók, örmények együttélése során kialakult európai jelle­gű kultúrát ábrázolják. Szem­léltetik a bukaresti terület- rendezést, amelynek 4 kilo­méter hosszú, 1 kilométer szé­lességű területen sok értékes műemlék esett áldozatul. Ez a sors vár az erdélyi örökségre is — hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a ki­állítás, amelyet Budapesten október 9-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Október 15- től egy hónapon át Párizs­ban, majd Svájcban látható. Ez ideig 19 európai és ten­gerentúli ország jelezte: vár­ja az Erdély > veszélyeztetett öröksége című kiállítást. ÉFISZ-kezdemcnyezés Népfőiskolák Az Élelmiszergazdasági és Falusi Ifjúsági Szövetség (ÉFISZ) a magyar kollégiumi mozgalom több évszázados hagyományai, s ezek között a hajdani népi kollégiumok kezdeti, a hatalom által még el nem torzított fejlődési sza­kaszának tapasztalatai alap­ján kollégiumi hálózat, s ezekre a kollégiumokra mint centrumokra épülő népfőisko­lái rendszer kialakítását kez­deményezi. Elhatározásunk azon a fel­ismerésen alapszik, hogy meg kell akadályoznunk a magyar vidék társadalmának további szellemi leépülését. Hazánk európaivá tétele nem jelent­heti csupán intézmények ösz- szességét, hanem azt a társa­dalmi képességet, amely esélyt biztosít az állampolgá­roknak, a közösségnek sa­ját élete kiteljesítéséhez. Olyan tanulási folyamatot kell szerveznünk, amely hoz­zásegít azoknak a készségeknek és képességeknek a megszerzé­séhez, amely elengedhetetlen a társadalom demokratikus mű­ködéséhez. Az ÉFISZ kezdeményezi, hogy a vidék szellemi centru­maiban, Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Egerben, Győrött és Baján a volt KISZ-iskolák és MSZMP oktatási intézmények felhasz­nálásával jöjjenek létre a kollégiumok és módszertani bázisok. Az ÉFISZ nem érzi magát ezen társadalmi mére­tű program egyedüli letéte­ményesének, ezért várjuk minden olyan társadalmi szerveződés jelentkezését, ál­lami és egyéni felajánlást, amely nemcsak kinyilatkoz­tatásával, hanem tevékeny részvételével kíván hozzájá­rulni e közös nemzeti ügyünk sikeréhez. Várjuk a jelentke­zéseket az ÉFISZ országos irodájánál: Budapest, 1388 Pf. 72., illetve az ÉFISZ megyei vagy helyi szervezeteinél. A londoni repülőtér külön város, nagyobb, mint Vác, Cegléd vagy Nagykőrös. Min­dent ural a technika. Ami az emberséget illeti, én olyan angol vámossal találkoztam, aki várakoztatott — hiába mondtam, sürgettem, hogy in­dul a gépem Dublinba —, ki­zárólag önmagával törődött, mintha nem is léteznék, az­tán kínos lassúsággal kezdett I kotorászni táskámban, ahol Tv-pigyelő' „KI VISZI AT A SZEREL­MET?” Tévedett, kd felülete­sen, a tévé 'kettes műsorának címére pillantva azt hitte: Nagy László idézett sora a szerelmes versek világába ka­lauzol egy héten kétszer, szer­dán és pénteken. Nem! Arra a sorozatra hívta, hívja fel fi­gyelmünket, mely a szexiről ti­nédzsereknek, szülőknek szól. Részét képezve az egészség- megőrzés társadalmi program­jának s egyúttal mankó ah­hoz is, hogy a szülők —ahogy dr. Czeizel Endre írja, mond­ja — megismerjék az iskolák­ban később megbeszélendő té­mákat. Kíváncsi lévén a fogadtatás­ra, már csütörtökön amúgy véletlenül ismeretségi köröm­ben rákérdeztem a tizenéve­sek szüleire. Lehangoló az eredmény. Mert volt, aki prü- dériából imigyen válaszolt: a mi családunkban az ilyesmiről nem szoktunk beszélni. A má­sik meg: nem érünk mi erre rá — kijelentéssel hessegette el a témát. Nem érünk rá ak­kor, amikor tizenévesek titok­ban pornókazettákat néznek, pomólapokat bújnak. S csak látnak, de kíváncsiskodnak is, híjával lévén emberségünk szép szimbólumának, a szere­lemnek. S hogy az elsietett kíváncsiság, a szerelem hiá­nya, a szexuális kulturálatlan- ság hány elrontott élethez, rossiz házassághoz, csalódáshoz vezetett, s vezet — azt még ma is a szülők jó része képtelen mérlegelni. Csak a tabu témák közé sorolják a szexualitást, az AIDS-szel fenyegetvén a ser­dülőket, ha testi közelségűé kerülnek más neműekkel. Nem hittem, s alig hiszem el, hogy még ma is itt tartunk. Pedig tizenöt beszélgetés, eme ap­rócska mintavétel rávilágít: ha valaminek létjogosultsága van a sorozatok közül, hát ennek is akad annyi, amit a múlt hé­ten indított a tévé útjára, mint a krimisorozatoknak. Mert az adást nézve, hallgatva nem­csak partnereidé válhatnak a szülők eme témák megvitatá­sában gyerekeiknek. hanem saját életükben meglévő kér­dőjeleket is eltüntethetik! Mert igenis témánk kell. hogy legyen a serdülőkor problémája, a szex fontossága okainak felkutatása, a lányok és a fiúk nemi érésének főbb jellegzetességeinek, az ehhez kapcsolódó gondoknak felis­merése, feltárása. Mint ahogy a szexuálisan terjedő betegsé­gek, a családtervezés, a gyer­mekvállalás reflektorfénybe állítása is. Mert igaza van Czeizel Endre doktornak: gyerekeinknek .kell ezernyi veszély között, átmenteniük — egészségünket, emberségünket rontok között is — a legszebb érzelmet, a szerelmet. SZINDBÄD NYOLCADIK XJTAZÄSA. Mindössze hetet ismerünk utazásai közül. Ez a nyolcadik, méllyel vasárnap délután meglepett bennünket a forgatókönyvíró, a zeneszer­ző — titokzatos világba vitt, s a sorozat többi része visz majd el bennünket, negyed­éven át. Az Ezeregyéjszaka felnőtteknek szól. Perzsa, s indiai eredetű mesék világá­ban utazunk. Jó és rossz szel­lemek csatája elevenedik meg — kivetítve mindazt, ami ben­nünk él. cselekedeteinket moz­gatja. Utazni így is érdeme«-, mert e gondolatgazdag filozó­fia felelevenítése talán köze­lebb visz mások, s magunk — olykor önmagunk számára is meglepő! — reakcióinak meg­ismeréséhez, a miértek felis­meréséhez. Szindbád égisze alatt... AZ UTOLSÖ SZŐ JOGÁN. Béres-cseppek, emberi sorsok, kálváriák. A pénteki, szombati adást nézve volt, s van is min gondolkodnom. Falak, melye­ket előítéletekből, s a papí­rok bűvöletében élve magunk­nak emeltünk, áthághatatlan- ná tettünk. Mert nem az a fontos, ki mit tud, mire ké­pes, hanem az. papírja mire jogosítja fel. Hogy sohasem talál fel olyan gyógyszert mely a betegnek enyhülést, a túlélés lehetőségét biztosítja? Az, úgy tűnik számomra, ma már egyre inkább nem fontos. Lényeg az, hogy a zsebében lévő magasabb fokú végzettsé­get, képzettséget jelző papíi feljogosítja a laboratóriumi pepecselésre. Hogy eredmény nélkül? Az nem baj — fő, hogy papírja az van. A má­sik? Laboratórium, intézeti háttér nélkül ad valamit? Azt el kell vetni — mert hiány­zik a hátország. Miközben a negyven éven át legfőbb ér­téknek kikiáltott embert dob­juk oda prédaként — a papí­rok, a kinevezések, a rangon bűvöletének. S remélhetőleg nem az utolsó szó jogán mon­dom: még mindig nem késő szembenézni a ténnyel, hogy az előítéletekből, a papírok bűvöletéből magunk köré hú­zott falat le kell rombolnunk Ha a túlélésről, a fennmara­dásról van szó. ha annak hal­vány szikrája is fellobban! Varga Edit Az ELTE-11 és az Állatorvosi Egyetemen Glatz Ferenc beszél a tanévnyitón Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen a 355. tanévet nyitották meg hétfőn. Az ün­nepélyes közgyűlésen a kor­mány nevében Glatz Ferenc művelődési miniszter köszön­tötte az egyetem hallgatóit, oktatóit és dolgozóit. Elöljáróban kiemelte: a kulturális kormányzatnak minden tettét, minden lépését egy új Magyarország kialakí­tásának szándéka kell hogy vezesse. Olyan új Magyaror­szágénak, ahol a politikai, a gazdasági és a szellemi vállal­kozásoknak, az egyéni és a kö­zösségi törekvéseknek a leg­megfelelőbb keretei alakulhat­nak ki. Ehhez nemcsak új mó­don kell megtanulni gondol­kodni, hanem a régi helyébe új intézményrendszert szük­séges állítani. Ugyanakkor napjainkban gyakorta derül ki — mondotta a miniszter —, hogy a magyar társadalom széles rétegei nincsenek felké­szülve egy új típusú politizá­lásra, gazdálkodásra, szemlé­letükben a restség és a ké­nyelmesség gyakran párosul még azzal az önállótlanság- gal, amelyre diktatórikus rendszerek kényszerítik a tár­sadalmat. Az új típusú társa­dalom formálásában az ér­telmiségnek kulcsszerepe kell hogy legyen — hangsúlyozta. 2 A kulturális kormányzat eb­iből az alapelvből kiindulva vetette el azt a korábbi ja­vaslatot, hogy az oktatási tör­vényhez kapcsolódva pusztán minisztertanácsi végrehajtási utasítás szintjén adjon na­gyobb mozgásteret az egyete­meknek, s kezdjen az egyete­mi reformokhoz. Az értelmi­ségképzésnek és a tudomá­nyos kutatásnak parlamenti garanciákat kell kapnia — mondotta — s ezért még ez év őszén, az akadémiai tör­vénnyel párhuzamosan meg­kezdődnek az előkészületei egy önálló felsőoktatási tör­vénynek. Hatvankét NSZK-beli fiatal kezdte meg tanulmányait az Állatorvostudományi Egyetem nappali tagozatán a magyar és más nemzetiségű hallgatók mellett — jelentette be az in­tézmény 203. tanévének meg­nyitásán Kovács Ferenc aka­démikus, az egyetem rektora. Elmondotta: az idén 164 hall­gató kezdi meg tanulmányait egyetemünkön, köztük az az NSZK-beli csoport, amelynek fogadására a magyar—NSZK kulturális egyezmény adott le­hetőséget A tanulmányaikért konvertibilis valutában fizető német hallgatók három évig külön tanulmányi csoportot al­kotnak, majd a magyar nyelv megfelelő elsajátítása után más csoportok tagjaival együtt ké­szülnek diplomájuk megvédé­sére. Európa vendégeként (1.) fogkefe, filctoll, szappan kin­csekre bukkant. Szerencsére egy szeplős ír lány megértette nehéz helyzetem, és szólt az Aer Lingus gép kapitányá­nak, hogy várjon. Megvártak. Semmiképpen sem óhajtok ál­talánosítani, de mindez tény. „Nyelvében él a nemzet” — vallották Kazinczy hívei pon­tos igazsággal. Az írek elvesz­tették nyelvüket — Dublin- ban mindenütt angolul be­szélnek, omnibuszok járnak, a házak szűk kapui angol meg­oldásúak, szinte kis London Dublin. Az emberek mégis írek maradtak erős függet­lenségi érzéssel és nagy sza­badságvággyal. Hallgatagok és becsületesek, minden gesztu­sukból ez érződik. Eltévedtem a tengerparton, készséggel segítettek, s vélet­lenül sem fogadtak volna el egyetlen fontot sem, erkölcsi- ségük érintetlenül természe­tes. Tiszta a nép belső tartása, ezt az angolok nem tudták megtörni. „Kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” — panaszolta József Attila. Kö­zel ötmillió ír vándorolt ki Amerikába, Angliába, mégis a nemzet — „megfogyva bár, de törve nem” — megma­radt. Igaz, ma is sok az el­hagyott tanya. Kenmaréban még a városban is láttam üres, omladozó lakásokat. Éhség, kolera pusztított el 1845—50 között egymillió em­bert — ez is felért egy vesz­tes szabadságharccal. Végül sok küzdelem után megala­kult az Ír Köztársaság 1921- ben. Mindazonáltal képzőművé­szetük egysíkú, s a közepes értékű G. B. Shaw-szobor előtt érzem át igazán a nagy író véleményét, hogy róla a legjobb portrét Kisfaludi Stróbl Zsigmond mintázta. Még Rodin arcmását is szem­ügyre vehettem az ír alkotó­ról, Stróbl műve ezt is felül­múlja. Egyáltalán — festé­szetünk is jóval erősebb, épí­tészetünkben is messze több a fantázia. A kelta kultúra azonban döbbenetes. Évtize­dek óta csodálom Picasso két­arcú lényeit. Az ismeretlen kelta szobrász megelőzte. A dublini Nemzeti Múzeumban látott archármas mosolygós, haragos, drámai tekintete le­bilincselő. Kiderül, hogy a modern is mennyire ősi for­rásokból támad életre. Miközben Kenmare felé ha­lad a vonat, s nézem a vége­láthatatlan legelőket, ahol sövénypásztor rendezi a sok tehenet, juhot, arra gondo­lok az ír példán, hogy az er­kölcsünket kell rendbe hoz­nunk, az alkotó egyetértést megvalósítanunk, így lehet boldog a nép, emelkedhet föl a nemzet, az örömteli munka révén. Kenmare nagy parkja és a tenger lenyűgöző. Kevés a fa, kőhegyek merednek a magasba, melyeket puha fel­hők simogatnak. Mindig esik az eső. Az eső itt a napsütés. Fókákat is látok az öbölben, miközben ragyog a lilás nap­lemente, s terebélyesül a csönd hangja, a sziklához csa­pódó hullámok. Régi ír teme­tőben sétálok, alig férek be a nyíláson, hogy állat ide be ne jöhessen legelni. Eszembe jut Fülöpszállás. ott a sírkeresz­tek között otthonra lel a nyáj, még boglyák is gömbölyödnek a hepehupás talajon. Itt Írországban szürke az égbolt, szürkék a templomok. Nincs pipacs. Egv autóroncsot benőtt a gaz. Mint egy perc, úgy múlt el az öt nap. Haj­nalban kelek, szótlan ír ro­bog velem Fordján kőtájakon Crook felé. A repülőtéren nincs vámvizsgálat, most se kérik az útlevelet. Még tüze­tesen megnézem a hallban Estebán Fekete a Cinkotán született Fekete István pom­pás festményét a viharzó ten­gerről — aztán felszállók a British Airways menetrend- szerű járatára: Irány Hollan­dia. Losonci Miklós Tanévnyitók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom