Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

4 ^£Mnn 1989. SZEPTEMBER 13., SZERDA Inkább valamivel többe kerüljön Túlláttak a napi érdekeken Iskolaavatásnak számít az idei tanévnyitó ünnepség Da- bason. A felújítás és bővítés után a Táncsics Mihály Gim­názium épületét adták át. Elődje nem bírta már a ter­helést, hiszen a tanulólétszám évről évre emelkedett, a het­venes években a lakókörnye­zet igénye szerint a középis­kola postaforgalmi profillal is bővült, ami újabb diákokat vonzott. Legmodernebb felszerelés Az iskola átépítéséhez a ter­vek szerint mintegy 20 mil­lió forintra lett volna szük­ség. Az összeg egyik felét me­gyei és állami támogatásként kapta az iskola, másik felét a város biztosította. A tanács­tagok megértették, hogy a gimnázium regionális felada­tokat is ellát, a szakközépis­kola pedig még a megyehatá­rokon túlról is fogad tanuló­kat, ezért akadékoskodás nél­kül megszavazták a kért ösz- szeget. Húszmillió forint állt te­hát rendelkezésre, de a gene­rálkivitelező — a Dabasi Ta­nács Építési és Költségvetési Üzeme — rátermettségének, ügyszeretetének köszönhetően ebből az összegből egy ennél jóval nagyobb értékű épüle­tet varázsolt. Szép munkát végzett a ter­vező, Bujdosó Géza. Az ő elgondolásai szerint valósí­tották meg a Gyóni Géza ut­cai általános iskola bővítését és átalakítását is. Nehéz hely­zetben volt, mert egy elavult, ötvenes éveket idéző szocia­lista-realista stílusú épület­hez kellett új, korszerű szár­nyat toldania, a régit pedig művészien felújítania. Az építők rugalmasságára jellem­ző, hogy akár kivitelezés köz­ben is hajlandók voltak vál­toztatni. Ugyanez a rugal­masság jellemezte a tanács pénzügyi osztályát is, mindig ráálltak, hogy inkább vala­mivel többe kerüljön egy-egy megoldás, de az jó és mara­dandó legyen. — Az új épület szervezési és tartalmi változásokat hoz majd az életünkbe — mond­ja dr. Krenkó József igaz­gató, miközben büszkén vé­gigvezet a felújított és az új épületszárnyakon. — Tanszéki kabinetrendszert dolgoztunk ki: természettudományi, tár­sadalomtudományi, technikai blokkokat. Mindegyikben elő­adótermek, szertárak, és kis tanári dolgozószobák vannak. Itt ne dolgozatot javítsanak! A kis tanárik léte megvál­toztatja majd a régi nagy ta­nári szoba funkcióját — sorolja tovább az igazgató. Ide nem dolgozatot javítani jönnek majd, hanem kikapcsolódni, pihenni! Ennek megfelelően karosszékeket, színes tévét, könyveket, újságokat helye­zünk el itt. Az előadótermek­be magnót, diavetítőt, írásvetí­tőt tettünk. Zártláncú tele­víziós rendszer is működik, az oktatófilmeket a tanárok telefonon kérik le az előadók­ba. Tervezzük, hogy a későb­biekben majd távkapcsolóval szereljük fel a termeket, így Nulladik vagy utolsó utáni órákban Tévhitek a hitoktatás körül Az idei becsengetést sokan üdvözölték örömmel. Számuk­ra az idei óra nem csak a vénasszonyok nyarával, a fa­levelek sárgulásával, a fecs­kék útra kelésével és a szüret­tel azonos, hanem a vallás- szabadság kiteljesedésével is. Ma már a párttagok is re­torziók nélkül járhatnak templomba, a plébánosok egész nyáron várhatták a gyermekek jelentkezését hit­tanoktatásra. A megyében számos településen elkészült a plébániákon az a lista, amely a hitoktatáson részt ve­vő tanulók névsorát tartal­mazza. A lelkészek a névsort an­nak rendje s módja szerint továbbították az illetékes is­kola igazgatójához, kérve: biztosítsa számukra a vallás- oktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket. Csakhogy ebből több helyen félreértések adódtak, mert néhol a lelké­szek igényt tartanának arra, hogy a tanórák közé; heti két alkalommal illesszék be a hit­oktató órákat is. — Beiktatják-e az órarend be a hittant? — kérdeztük Lukács Józsefet, a megye egyházügyi titkárát. — Az Állami Egyházügyi Hivatal május 30-án kelt in­tézkedésében nem szerepel olyan kitétel, hogy a hittan­órákat az órarendbe kell vagy lehet iktatni. Továbbra is a Művelődési Minisztérium 1957-es rendelete az irány­adó, mely szerint hittant az iskolákban a nulladik órá­ban vagy az utolsó tanóra után lehet tartani. — Elvi okai vannak, hogy a régi gyakorlat még ma is tartja magát? — Nem. Szervezési nehéz ségek adódnának. Egy osz­tályból általában nem jár minden diák hittanra. Nem is lehetne őket erre kényszeríte ni, hiszen a vallásszabadság oda-vissza igaz. Ennek elle­nére, ahol meg tudják oldani fennakadás nélkül a hittan beiktatását az órarendbe, ott nem ellenezzük. T. M. • • Otven éve történt Lengyelek menekültek Magyarországra A magyarországi Bem Jó­zsef Kulturális Egyesület megemlékezéseket rendez ezekben a napokban a II. vi­lágháború kitörésének és a lengyel menekültek Magyar- országra érkezésének 50. év­fordulója alkalmából — tájé­koztatta a sajtó képviselőit Wladyslaw Wisniewski elnök és Jerzy Kochanowski titkár hétfőn, az egyesület budapesti székhelyén. Elmondták: 50 éve annak, a filmet bármikor elindíthat­ják, megállíthatják, vissza- játszhatják. A szakközépis­kolások részére egy komplex postahivatalt építettünk, itt gyakorolhatnak. Minden pon­tosan olyan itt, mint a való­ságban. Szívesen fogadjuk a nyolcadikosokat pályaválasz­tási kirándulásra. Az új szárnyban öt nagy és öt kis termet alakítottak ki, mosdók, ruhatár és az étke­zőkonyha várja a diákokat és oktatóikat. A nagy termeket előadónak, a kis termeket kis­csoportos foglalkozásokra használják, emellett komplett nyelvi labor is van a leg­modernebb audiovizuális fel­szereléssel. Választható lesz az orosz, az angol, a német és a francia nyelv, a latin okta­tását pedig a közeljövőben kezdik meg. Pest és Kecske­mét között az idegen nyelv gimnáziumi oktatásnak bázi­sává szeretnének válni. Az iskola kollégistákat is fogad. Azonban a kollégium egy helyiségét átengedték az általános iskolának, mert ez­zel megalapozták annak a ter­vüknek a feltételrendszerét, hogy a minisztérium támoga­tásával kidolgozzák a nyolc és a kettő+hat osztályos gim­náziumot, amely a 3+2+3 típusú általános iskolára épít­kezne. A nyelvtanítás előké­szítését már az általános is­kolában elkezdik, sok tanuló így már második gimnázium­ban nekivághat a nyelvvizs­gának. Pedagógusok gumicsizmában Az új iskolát az egész vá­ros sajátjának érzi. Amikor szétküldték a tanévnyitó meg­hívóit, megállás nélkül csen­gett dr. Krenkó József igazga­tó telefonja. A helyi vállala­tok, szövetkezetek, gazdasá­gok mind jelentkeztek, meg­kérdezték, miben lehet még segíteni. A kertben negyven tanár dolgozott gumicsizmá­ban, ők most átmenetileg megfeledkeztek a pedagógus- társadalmat országosan sújtó gondokról. A park és a sport­pályák felújítása egyébként még hátravan. Talán ennek kivitelezésében is segít majd a társadalmi összefogás. Szegő Krisztina hogy miután Hitler megtá­madta Lengyelországot, több mint százezer lengyel, életét mentve, Magyarországra me­nekült. Elismeréssel szóltak arról, hogy annak idején a magyar kormány, segítséget nyújtva számukra, hivatalo- ' san is megnyitotta határait előttük. Szeptember 17-én, vasárnap Vámosmikolán — ahol az egyik lengyel katonai menekülttábor volt — emlék táblát helyeznek el a lengyel menekültek emlékére. IÁLLÍTÓTERMEKBŐ Mindig első művet teremt Felderítő szobrász Holdas György aki ismeretlen helye­ken jár, ezért mindig első mű­veket teremt, olyan plasztiká­kat, melyek általa most vál­nak ismerőssé számunkra. Igaz, a hajlított formákban Kovács Ferenccel azonos eszmények serkentik előre, az is tény, hogy márványból és fából szerkesztett érmei olyan kez­deményezések, ahol Cs. Ko­vács Lászlóval együtt jut gon­dolati és szobrászi térnyerés­hez. A lényeg azonban az, hogy önálló a képi szemlélődésben és a kidolgozásban, hiszen me­rőben egyéni a fogalmazása. Minden tekintetben tisztázott. Ami rendkívüli, olyan egysze­rű: Holdas György végtelenül tiszteli magát az anyagot, így művészetének nézői nemcsak a szoborban, hanem a már­ványban, andezitban, mészkő­ben, gránitban, homokkőben, fémben, üvegben, fában, tex­tilben, palában is gyönyörköd­nek. Nemcsak művészi hitval­lása. hanem állandósult gya­korlata az, hogy a szép anya­got a formálás küzdelmében még szebbé tegye. Még akkor is szép a külső alakzat, ha ma­ga a szobrászi eszme groteszk, vagy társadalombírálat hatja át. Törvénye, hogy érzelmei, fölismerései párhuzamosan és azonos ütemben szerveződnek a keresett és megtalált szobrá­szi látvánnyal. Gyökere, forrása Szentend­re, ahol 1944-ben megszületett. Kőfaragó édesapjától kapta az első indíttatást, az anyag iránti tiszteletet, a munka be­csületét, a mintázást, a rajzo­lást Szamosi Soós Vilmos szob­rászművésztől tanulta. Rajzai, készülődések, leendő szobrai motoznak a vonalakban, me­lyek grafikai értelemben is ki­fogástalanok. önálló kiállítása nyílt többször is Szentendrén, továbbá Budapesten, Tatán, Sárospatakon és Torontóban, művei szerepeltek Gyöngyö­sön, Komáromban, Kőszegen, Isztambulban, Ankarában, Meiningenben, Drezdában, Münchenben, Baselban. Részt vett a soproni érembiennálé- kon, a pécsi kisplasztikái kiál­lításokon, a salgótarjáni rajz- biennálén. Művészete értékei alapján nemzetközi térségbe jutott, megszerezte számára a hazai elismerést és a közelebbi szobrászi szakma mély meg­becsülését. Növekvő esztétikai értékrendjével megőrizte szel­lemi függetlenségét, mely egyé­ni karakterrel maradt követ­kezetes eszményeihez. Szobrai tanulmányok s eredmények egyben, tanulság önmagának, érték mindany- nyiunknak. Ezt igazolják élet­képes változatai, melyek a va­lóság szobrászi felderítésein és fölismerésein alapúnak. Arc nélküli világ ez, az arc maga a test, elegendő a kifejezéshez, a plasztikai üzenet teljességé­hez. A lelket kifejező arcot a végtagok vagy a teljes test dőlése, anatómiája helyettesí­ti. A variánsok ikerformákká szerveződnek egy gondos szob­rászi integráció jegyében, így születik meg a „Kövér torzó”, a „Közéleti portré", a „Beszél­getők" csoportja. Művei nagy családdá teremtődnek, formai megjelenésüket tekintve ösz- szetartoznak, kapcsolatban maradnak szellemiségükben is. Ebben az egységben minden alkotása külön világ, így a „C siting-biling", a plasztika és grafika társulása alapján született meg. A márvány­tömbben a mértani vonalveze­tés rendje. A „Polgárok" együttese Rodin calaisi fér­fi ait folytatja egy más időtér- ségben — méltóan a nagy elődhöz. Losonci Miklós Vezérli a gyermekszeretet Qolti Imre 32 éves korában ^ lett pedagógus. Ez a pé- celi fiatalember sajátos utat futott be. Az elektroműszerész szakmát tanulta ki, ebben dol­gozott a bevonulásáig. Közben levelezőn leérettségizett a pé- celi Ráday-gimnáziumban. A seregben néhány hónap után újonckiképző lesz. Ez a kóstoló a nevelői munkából. A leszere­lés után folytatja ugyan a szakmáját, de mint KISZ-ak- tivista kijár ifivezetőnek az út­törők közé, majd a Finomme­chanikai Vállalat függetlení­tett KISZ-titkára lesz. Ebből is látnivaló: Solti Imre tevé­kenysége módszeresen a fiata­lokhoz, a nevelőmunkához kapcsolódik. Ezért is tesz ha­marosan technikus minősilö vizsgát, mert tervezi, hogy szakoktatóként helyezkedik el xgy .iparitanuló intézetben. Am Solti Imre az a típus, akit régebbi élményei újra meg újra visszatérítenek a korábbi tetthelyre. Így keresi fel Pa- rádfürdőt, ahol gyermekként két ízben is üdült. A tábor jó érzékű pedagógusa, Barna Mik­lós észreveszi a fiatalember­ben a gyerekszeretetet, a neve­lői elhivatottságot. Meghívja a nyári táborba rajvezetőnek. Ez 1981-ben történt. Azóta min­den nyári szabadságát Parád- fürdőn és Csehimindszenten tölti táborozó gyerekek között. Buzgón fényképez, a képeket Európa vendégeként (2.) A hollandok nem ismerik a fényűző nagyvonalúságot. Le­szálláskor látom, hogy az amszterdami repülőtér előtti mezők Mondriani-tagolásúak, az iskolateremtő festőt idézik. Gépek, hangárok közvetlen közeliben kultúrnövények. Ra­cionalizmusukat megtanulhat­nánk. Máskülönben Amszter­damot joggal nevezik Észak Velencéjének, számtalan csa­torna szeli át a várost, rajtuk kiis hajók, csónakok ringanak. A sikátorok is a déli medi­terrán városokra emlékeztei­nek, bár itt nem a hőség, ha­nem a szűk tér vált szerkesz­tő elvvé. Az utcán fiatalok énekelnek, táncolnak, sok kü­lönböző csoport. Akad kábítás is. ök agresszívek, csupán a hecc kedvéért egyesek gázál­arcot is magukra öltenek. Le­gyünk pontosak, az ifjúság egy része — minden jólét és szabadság ellenére — céltala­nul lődörög, züllött. Biztos, hogy nem meghatározó réteg, de találkozunk velük a zsúfolt kirakatok előtt. Már idegesít ez a sok áru. Nincs lazaság Kincsük, terhük is, mert érződik, hogy a legfőbb program az üzlet, de ér­demes ezért, csak ezért élni, a legfőbb energiákat erre ál­dozni?! Fantasztikus, egy mű­emlék templomban is fizetm kell, nincs lazaság. A magyar azonban találékony, a gótikus falakhoz épült presszón át lép a szentélybe. Itt is, mindenütt hallani magyar hangot és mél­tóságteljes harangzúgást: Az egykori polgárházak máskü­lönben előredőlnek, egyikét- másikát támasztják is. Hiába, az idő lazítja az eresztékeket. Szemmel látható, hogy a mo­soly kevesebb, mint Firenzé­ben és a szemét majdnem annyi, mint Budapesten. A különbség, hogy itt reggelre eltakarítják. Amszterdam múzeumaiban Rengeteg az üzlet, sorállást csak a Rijksmusem előtt lát­tam. Itt az egész világ, hiszen angolul, franciául, németül, spanyolul, olaszul szólnak. Ha­ladunk előre araszolva a kul­túra boldogító kincseiért. Sok nyelven is értjük egymást, a sokaság viszont nem okoz bá­beli zavart. Bent valami szí­ven üt. Az, hogy a reneszánsz és barokk mesterei hiánytala­nul uralták eszközeiket, nyo­ma sincs hanyagságnak ebben az általános rajzi lelkiismere­tességben. Mégis valaki oly­annyira kiemelkedik közülük, akinél nincs nagyobb, nincs modernebb: Rembrandt. „Éj­jeli őrjárata” elől egyszerűen nem tudok távozni. Tartóztat a remekmű képi kinyilatkoz­tatása. Meglepődtem azon hogy a mai holland festészet­ben mennyire hiányzik Remb­randt öröksége. Az igazi utód­lás Goya, Munkácsy Mihály és Mednyánszky László, az eu­rópai festészetben két magyar alkotó. A Van Gogh Múzeum is mó­dosítja bennünk művészetének üzenetét. Egyrészt azzal, hogy fölismerted az általa festett bakancsok és krumplik hét­köznapi erejét, másrészt érzé­kelteti, hogy a pontszerű, poin- tillista festésmód mennyire fontos munkásságában. Le­nyűgöző a „Trópusi Múzeum’ a maga afrikai, óceániai, me­xikói anyagával. Sok ember fordul meg itt, s nyugtalanul gondolok arra, hogy az élete utolsó esztendeit Szigetszent- miklóson töltő Bíró Lajos óceániai gyűjteményének mi­lyen kevés a nézője a buda pesti Néprajzi Múzeumban, pedig e páratlan kinccsel ven­dégségbe hívhatnánk az egész világot. Gyatra gyakorlat, hogy magyar látogatója is alig akad. Búcsú Hollandiától Ami a magyar Alföldön a gémeskút, az itt a szélmalom. Éltető víz jelképe a „hosszú gémű kút”, s a jövő szimbó­luma a minden energiát föl­használó holland szélmalom. Nézem a vonatablakból lassan mozduló kelepeit, a legelésző nyájakat, a mezőket átszelő csatornákat, az egységes euró­pai jövőt látom bennük, a munka és alkotás csöndes, an­nál egyetemesebb diadalát. Losonci Miklós ingyen elküldi a gyerekeknek. Ebből számtalan levelező ba­rátság szövődik, meghívják a szülők vendégségbe. Imre járja az országot szabadidejében, is­merkedik, barátkozik és gyűjt. Például Párád és a Mátra kör­nyékéről több száz levelezőla­pot. Történelmi és helytörté­neti eseményekről tudakozó­dik. Ismereteit rögtön tovább­adja a gyerekeknek. A táborok­ban esténként terjed a hír, hogy Imre bácsi melyik rajnál jelenik meg takarodó előtt, várják őt, esemény a vele való beszélgetés. S Imre mesél. Űr­katasztrófáról és hajótörésről, A föld jövőjéről és apró érde­kességekről. Közben bekap­csolja kis magnóját és hang­illusztrációval szolgál. Egy film segíti végleg a pe­dagóguspályára. A Rohanj ve­lem! című produkció Asperján György regényéből készült és állami gondozott gyerekekről szól. Solti Imrére maradandó hatást tesz a film. Megnézi a Béke Nevelőotthon gyerekei­vel, majd hatszor elmegy be­szélgetni hozzájuk, s élményei­ről érdekes cikket ír a Képes Újság Magazinba. Nem sokkal később képesítés nélküli ne­velő lesz a Kossuth Nevelőott­honban. A dátum 1986. Pácéi­ról az út oda-vissza négy óra naponta, de boldogan teszi meg, már sínen van. Közben ismét az említett Barna Mik­lós ösztönzésére jelentkezik a pedagógiai főiskolára. Egerben kétszer elutasítják, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fő­iskolára másodjára felveszik, s már elvégezte az első évet, erős négyes eredménnyel. Imre 35 éves. A főiskolán még há­rom esztendeje van. Dolgozni az otthonban, tanulni a főisko­lán ... Még szerencse, hogy időközben átkerült a Szláoy utcai nevelőotthonba, innen csak egy óra az út Récéi­re. Egyébként szülőhelyéhez mindvégig hűséges maradt. A péceli általános iskola, majd a Ráday-gimnázium igen jó ala­pot adott, majd sokszori biz­tatást a vargabetűs, fáradsá­gos életpályához. A Szlávy utcában ifjúsági nevelőotthon van, 16-17 éves, enyhén gyógypedagógiai neve­lésre szoruló gyerekekkel. Im- réék szállást adnak nekik, meg­próbáljak őket munkahelyekre kihelyezni. Hisz szakmatanu­lásra nem alkalmasak. Segítik, ellenőrzik őket. Sok a problé­ma velük, mert nem tudnak közösségben önállóan élni, be­illeszkedni. W bár három esztendő nem *“* csekély idő, tengernyi fá­radság a diploma megszerzé­séig, Imre már a diplomamun­káját tervezi, amely a nevelő- otthoni munkával kapcsolatos. De a gyermeküdültetéshez sem lett hűtlen. Szinte küldetésé­nek érzi, hogy a gyerekek jo­gaiért síkraszálljon. A közel­múltban járt Parádsasváron. Ott az egykori Károlyi-kastély­ban négy éve megszűnt a gyer­meküdültetés. Az épület üre­sen áll, végzi lassú munkáját benne az enyészet. Szeretné felhívni a figyelmet erre az ál­datlan állapotra, hogy ismét gyerekzsivaj verje fel a gazzal benőtt kastélyudvart. Átányi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom