Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

MST ,f#*G »£' 1989. SZEPTEMBER 13., SZERDA A költségvetés érzékeny egyensúlya A városi rang is pénzbe kerül Aki rendszeres vendége egy- egy nagyobb település tanácsa végrehajtó bizottsági ülései­nek, az nemcsak az adott hely­ség közügyeibe nyerhet bete­kintést. Az itt tárgyalt témák, megoldásra váró kérdések ma kicsiben az egész országot fog­lalkoztató dolgok keresztmet­szetét tükrözik. A Dunakeszi Tanács e szűkebb testületé­nek augusztusi ülése után Vil­lást László tanácselnökkel be­szélgettünk a megtárgyalt na­pirendekről. — Nézzük először a rend- fenntartásnak ezt a pár éves új képződményét. Nem kétséges, hogy jó szándék vezeti azo­kat, akik a közterület-felügye­lők csoportját létrehozva akar­nak nagyobb rendet, tisztasá­got tartani városunkban. Csak hát új alakulat, újabb költsé­gek. Az ember laikus módjá­ra azt gondolja erről: a sza­bálytalanul parkolókat, a sze- metelőket a járőröző rendőrök is felírhatnák. Mégis mi in­dokolta az új hatósági alaku­lat eletrehívását? — A bűnmegelőzés és bűn­üldözés. a közrend biztosítása a rendőrség dolga. A köztisz­taság, a különféle szabályta­lanságok megelőzése a taná­csok feladata — állítja az el­nök. — Amióta, ezt az alaku­latot megszerveztük, rendkí­vül nagy javulást tapaszta­lunk. Ez a kis létszámú szer­vezet, melyet együtt tartunk fent a Gödi és Fóti Tanáccsal, fellépett a parkrongálók, a szabálytalanul parkolók, a közterületen engedély nélkül anyagokat vagy szemetet tá­rolók ellen. Még azokat is fe­lelősségre vonhatják, akik például hatósági hirdetménye­ket rongálnak, magyarul: pla­kátot szaggatnak, jogellenesen hirdetnek,, más.okst kutyával, tárgyak kidobálásávad veszé­lyeztetnek, tiltott- helyen für­dettek; A tanácsok ma felelő­sek mindenért, ami a terüle­tükön történik: Az ellátástól a legegyszerűbb tyúkperekig, ami le is köti a munkatársak idejét, energiáit. Fontos lenne tehát, hogy ne az elnök legyen az apparátus részletkérdések­kel elfoglalt irányítója, hanem politizáljon, az átfogó kérdé­sekkel törődhessen. — Meg kell értenünk ezt az okfejtést. De az is tény, hogy egy új szervezet fokról fok­ra növeli a saját kiadásait. Máris azt olvashatjuk a vb- nek írt jelentésben, hogy jó lenne egy autó, amivel a kü­lönben nagy távolságokat be­járhatják. Meg kellett venni a formaruhát, s engedélyezték négy főnek havi 300 kilomé­ter gépkocsihasználat kifizeté­sét. — Igen. Ezek sajnos szük­séges feltételek, melyek előte­remtését elhanyagolhatnánk, ha az emberek külön szólon- gatás nélkül is vigyáznának arra, ami közös, vagyis köz­vetve a sajátjuk. Ha mond­juk, Budapest irányából nem érkeznének olyan gépkocsik, melyek küldői szeméttelepnek nézik a város határát. Közel 130 kilométernyi utunkat, a technikai eszközöket, az ad­minisztrációt számolva, ma a három településen évente kö­rülbelül egymillió forintot fi­zetünk a bérekkel együtt a közterület felügyeletéért. — Ez tehát annak a költség- vetésnek a terhe, melyről szintén az említett ülésen ka­pott tájékoztatást a vb. A fél­éves mérleg kedvezőnek lát­szik. Melyek voltak a város jellemző pénzügyi gondjai? Üj technikai és szervezési megoldással, olcsón. Ezt a célt kö­vetik a MÁV Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet tagjai a Tábor úti körzetben — Sajnos, nem lesz az idén jelentős méretű csatornaépítés és lassabban halad majd a még hiányzó gyalogjárda be­tonozása. A most épülő, a jövő évben megnyüó új gim­názium mindennél fontosabb. Ám a költségvetés készítése­kor még nem tudhattuk, hogy bevezetik a 25 százalék forgalmi adót, amivel meg­emelkedtek a beruházás költ­ségei. Az építkezést tehát csak úgy tudjuk folytatni, ha egyébként minden más fej­lesztést elhalásztunk, vagy legalábbis mérsékelünk. Itt jegyezném meg, hogy ez a vá­ros többet veszített, mint nyert azzal, hogy vonzáskör­zeti központ lett. Mert itt mi közös intézményeket hozunk létre, de csak a saját fejlesz­tési alapunkból. Világos, hogy Fótnak és Gödnek is hozzá kellett volna ezekhez járulni, de nem -így tör-tént--A jövő­ben mái*' - egyeztetniük'''ttel\5o% t regionális fejlesztési célokat, s meg kell osztanunk a költ­ségeket. — A gimnázium és a mel­lette épülő, iskolai és tömeg sportcélokat szolgáló torna csarnok is a térség közös gondjain enyhít. Ügy értesül­tünk viszont, hogy a kivitelező Integrál Betéti Társulás vál­ságba került. Milyen zavaro­kat okoz ez a munkák során? — A demográfiai hullám nálunk most a nyolcadik osz­tályt érte el az iskolákban. Természetes, hogy ez a gyű­rű a középiskolák felé tágul. A gimnáziumnak jelenleg he­lyet adó általános iskola a kicsik számára is szűknek bi­zonyul, azt fel kell szabadíta­nunk. A Dunakesziről eljáró középiskolásokat nehezen fo­gadják már be a főváros és Vác intézményeiben. Ezért döntöttünk az iskola gyors felépítése mellett, mellyel még azt is elősegítjük, hogy a ré­gi iskolában felszabaduló ter­mőkkel tehermentesíthetjük a két másik általános iskolán­kat. A társulással kötött szer­ződésünk szerint az idén de­cember 31-én történt volna meg a gimnázium és 1990. március 31-én a tornaterem átadása. Közben az Integrál vezetősége úgy döntött, hogy a Székesfehérvári Alba Re­gia céggel tovább nem közös­ködve, önfelszámolást kez­deményez — Most tehát egy megszű­nőben lévő cég kezében van az új iskola sorsa? — Ez a helyzet. Határidő­késéssel ugyan, de szerződés­ben vállalták, hogy a munkát befejezik. Ennek alapján má­jus 1-jére várható a megnyitás. A jövő év szeptemberében te­hát már lehet ott tanítani. Az 1987 novemberében indult és 243 millió forintos beruházás költségtöbblete az áfa lesz. Emiatt 50 millió forint hitelt vett fel a város. — Miből fizetik vissza? — A következő évek költ­ségvetéseit kell ennek megfe­lelően alakítani, ami lehetsé­ges. Olyannyira, hogy a jövő évben már a tehót is eltöröl­hetjük. Igaz, sokat segített, hogy a lakosság 9 millió fo­rintot vállalt, mert ez erköl­csi alapot adott a vízszolgál­tatás javítását fedező támo­gatások kéréséhez, noha a te- ho csak a költségek egy tize­dét jelentette. Az első évünk ez az idei, amikor már nem volt gondunk az ivóvízellátás­sal. Az újság nyilvánosságát is szeretném kihasználni ar­ra, hogy a hozzájárulásért köszönetét' mondjak a város' minden polgárának. Kovács T. Istváp A TANÁCS VÁLLALNÁ FENNTARTÁSÁT Mi fesz a viadukt sorsa?' Biatorbágyon ötvennyolc esz­tendeje robbantotta fel Ma- tuska Szilveszter ekrazittal töltött pokolgépe a Bécs felé robogó nemzetközi gyorsvona­tot. A kocsik a híd tetejéről — több mint 20 méteres ma­gasságból — zuhantak a völgy­katlanba. A roncsok között huszonkét emper lelte halálai! A szomorú évforduló kap­csán ismét felvetődik a kér­dés: mi lesz a völgyhíd sorsa? Esztendeje lapunkban hírt ad­tunk arról a viharos vb-ülés- ről, amelyen a helybéliek a végsőkig ragaszkodtak telepü­lésük szimbólumához, a bia- torbágyi viadukthoz. A biator- bágyiak határozatukat az or­szággyűlési képviselőjük köz­reműködésével eljuttatták az illetékes tárca miniszteréhez, támogatást kérve a hidak fel­újításához. Ennek költsége mintegy tízmillió forintba ke­rülne, azonban ekkora összeg sajnos, nem áll a helyi tanács rendelkezésére. Viszont: a híd felújítása esetén a lakos­ság magára vállalná annak további fenntartását, mely kö­zel másfél milliós kiadást je­lentene évente a Biatorbágyi Tanácsnak. A völgyhíd vállalkozói hasznosítására 1986. decembe­rében kiírt pályázat nem ho­zott eredményt, bár ötlet, ja­vaslat több is beérkezett. Anyagiak híján azonban nem lehetett megvalósítani azokat. A híd kényszerű bontásának szükségességét romló műszaki állapota miatt, már korábban is felvetették a közlekedési tárca illetékesei. De vajon az mennyibe kerülne? Nem szól­va arról, hogy egyedülálló vasúttörténeti emlékről van szó. Nem feledkezhetünk meg ar­ról sem, hogy a biatorbágyi merénylet szolgált ürügyül az akkori kormánynak — az el­szaporodott erőszakos bűncse­lekmények miatt — a statári­um bevezetésére. Ez szolgált ürügyül Sallai Imre és Fürst Sándor halálra ítéléséhez és ki­végzéséhez! így a viadukt tör­ténelmi mementónk is. Mindkét híd, még a múlt században épült, elsőként, a Torbágy felőli viadukt, mely az idén 105 esztendős. Később készült a Bia felőli, ami most 91 éves. A hidakon 1977-ben szűnt meg a forgalom, a vasút új nyomvonala messze elke­rüli a Füzes-patak festőién szép völgyét és a viaduktokat, amelyek méltón képviselik a korábbi korok mérnöki alkotá­sainak magas színvonalát. Bozó Emil Sok 2 hulladék, kevés a gyűjtő Tavaly még 220 ezer tonna pa­pírhulladékot gyűjtött össze a MÉH a lakosságtól, az idén jó ha 120 ezer tonnányit beadnak te­lephelyeikre, pedig a kilónkénti átvételi ár állandóan emelkedik. Jelenleg a vegyes papírhulladék kilójáért 1,20 forintot, az újság­papírért 2,50-et adnak. A MÉH Tröszt vezetői elmondták: az át­vételi árak rendszeres növelésén túl különböző gyűjtési akciókat is rendeznek, főleg az iskolásoknak, s időnként magasabb idényárakat alkalmaznak a gyűjtési kedv ösz­tönzésére. Némileg kedvezőbb a helyzet a vas- és fémhulladékok össze­gyűjtésénél. A fontos másod- nyersanyacokból az év végéig kö­rülbelül TOO ezer tonnát szállít a telepekre a lakosság. Az átvételi árak a minőségtől függően vál­tozóak; 1.20-at, illetve 2,30-at fi­zetnek egy-egy kilogramm fém­hulladékért. ám a nemesebb fé­mekért természetesen jóval töb­bet. Ez is a városhoz tartozik. Az MHSZ sportrepülőterén nemze­dékek tanulták meg a bátrak sportjának tudományát (Erdősi Ágnes felvételei) Az első helyeken végeztek Nem lőnek túl a célon! Szentgyörgyi Mihály a Pest Megyei Lövész Szövetség főtit­kára volt hat esztendeig. Ma nyugállományú honvéd alezre­des, a szülőfalujában, Tóalmá­son, a Petőfi lövészklub titká­ra. A klub szervezetileg a nagykátai MHSZ-vezetöséghez kapcsolódik. — Száztizenöten vagyunk a lövészklubban — mondja a titkár. — A tagság fele általá­nos iskolás, de 12 felnőtt nő is tagja a gárdának. — Hol székel a lövészklub? — Külön kis épületünk van a futballpálya mellett. A ta­nács építette számunkra még 1978-ban másfél milliós költ­séggel. Van benne fegyverrak- tár, iroda, oktatóterem. A ti­zenegy év alatt több mint száz oklevelet, serleget, jutalmat nyertek versenyzőink. Leg­utóbb most, augusztus 19-én vettünk részt az alkotmány­napi kupán Tápiószentmárton- ban. A lövészversenyen Bíró Mihály a felnőttek között első lett. A tizenhárom éves Föl­dest Krisztián, az úttörők közt lett első. De felnőtt- és úttörő- csapatunk is az első helyen végzett. Így teljes tóalmási si­kert hozott ez a verseny is. Meg kell említenem Bajza Sán­dor nevű aktivistánkat, aki a csapat szállításában szerzett nagy érdemeket. — Hol készülnek fel a ver­senyekre? — Két lőterünk is van Tóal­máson. S itt márciustól novem­berig nyolc versenyt rende­zünk. A tanács patronálja a klubunkat. Állja a tüzelő- és a villanyszámlánkat. Cserébe mi, az általános iskolát patro­náljuk. Megrendezzük számuk­ra rendszeresen a fegyveres erők napját, honvédelmi témá­jú osztályfőnöki órákat tar­tunk, patronáljuk az iskolai MHSZ-klubot. — S a bevonulok? — Éves átlagban 15 bevo­nuló van a faluban. Számukra megrendezzük az általános honvédségi tanfolyamot. Indí­tunk kismotor-, motor-, sze­mély- és tehergépkocsi-vezetői tanfolyamot is. — Van-e valamilyen hagyo­mányos összejövetelük? — A helyi Fácán vendéglő­ben évi egy-két alkalommal megrendezzük a lövószklub bálját. Á. L. ELÍTÉLŐIÉRT, VALLATÚIÉRTAGGÓDIK Piusz atya az ÁVO-pinoében „Nem elég, ha Krisztusból árad a kegyelem, nekünk is meg kell nyílnunk számára; nem elég, ha ö a szőlőtő, ne­künk is szőlővesszővé kell válnunk. Ezért küldi a Szent­leiket, küldi, hogy életünk bensőséges legyen, hogy hi­tünk lendületes legyen, hogy szeretetünk tevékeny legyen, hogy napjaink telve legyenek csendes örömmel és szelíd bé­kével.’’ Ezeket a sorokat egy prédi- káci ógyűjteményből idéztem, amelyet a bíróság így jel­lemzett: szervezeti szabályzat ellenálló papok számára. Szer­zőjét többévi börtönre ítél­ték. Persze ez nem mosta­nában történt. De kezdjük az elején! — Egy hideg napon, 1961. február 6-án dörömböltek a csatkai plébánia ajtaján. „Plébános úr, beteghez!”, kia­bálták — emlékezik Piusz atya. — Megkérdeztem, hova kell menni, de a megjelölt nevű utca nem létezett a fa­luban. Ezt meg is mondtam. Erre türelmüket vesztették odakint. „Rendőrség, nyisson ajtót!” — üvöltötték. Átsza­ladtam a szomszéd szobába, hogy felébresszem Ciprián atyát, de mire megfordultam volna, betörték az ajtót és revolvert nyomtak a bor­dáim közé. Akivel mindez történt, dr. Halász Ferenc Piusz csatkai plébános volt. Hogy ki ő? Fiatalemberként 1928-ban be­lépett a ciszterciek rendjébe. A hittudományi akadémiát Pesten és Rómában végzi. Doktorál, majd teológiát ta­Kitört a cukorfelvásárlási láz? Papírtasakban gyanús A napokban különös hírek keltek szárnyra Pest megyé­ben: „jól értesültek” tudni vélik, hogy egyes termelő- szövetkezetek nem szedik fel a cukorrépát a földekről, emiatt a hét végén nem kezd­ték meg a feldolgozást a cu­korgyárak. Hallottük azt is, hogy az emberek megyeszerte zsákszámra vásárolják a cuk­rot. Több helyen érdeklődtünk — általában ABC-áruházak- ban — a hírek után. Kiderült, hogy Érden, Százhalombat­tán és Gyömrőn a kereskedők semmi jelét nem tapasztalták a felvásárlási láznak. Ceglé­den a Dél-Pest Megyei Áfész és a Duna ÉVKV áruforgal­mi előadói szerint valóban voltak kisebb zavarok a cu­korellátásban. Ez szerintük arra vezethető vissza, hogy az idei nagy gyümölcstermés miatt több befőttet, lekvárt tettek el a háziasszonyok, s ezért a korábbi évek azonos időszakához képest gyorsab­ban fogyott el a boltokból a kristálycukor. A füszértek he­tente küldik szállítmányaikat a boltokba, igaz, a megszo­kottnál kisebb mennyiségeket. A Duna ÉVKV fele-fele arányban zsákban, illetve ki­szerelve kapja a cukrot, ezért egyes boltokban helyben is csomagolnak. S mert a vá­sárlók megszokták a kilós cuk­rot nejlonzacskóban, ha pa­pírtasakban találják a polco­kon, némelyek arra gondol­nak, hogy már az állami vész- tartalékokat árusítják. Dr. Thanhoffer Imre, az Opál igazgatója viszont el­mondta, hogy a vállalat bolt­jaiban érzékelhető volt a cu­korfelvásárlási láz. A vevők megnövekedett igényeit azon­ban ki tudták elégíteni a je­lentős tartalékokból. Az Opál boltjaiban eddig még nem kellett kézzel kimérni a cuk­rot. Ezek szerint van is, nincs is cukorfelvásárlási láz. Egy azonban tény: a kereskedők bíznak az ipar ígéretében, hogy a hét végén beinduló cu­korgyárak a hónap végére, vagy október elejére már út­nak indítják az első szállítmá­nyokat az új cukorból! Az igazsághoz tartozik az is, hogy olyan mezőgazdasági üzemet nem sikerült felku­tatnunk, ahol a hírek szerint nem tudják felszedni a föl­dekről a cukorrépát... A. L. Á. nít a zirci főiskolán. A há­ború után 1946-tól Borsod- pusztán a szigorú regulájú cisz- ter szerzetesi közösség vezető­je. Élénk publicisztikai tevé­kenységet fejt ki, jó tollú új­ságíró. Cikkei a papi lelkiség­ről szólnak. A rend feloszlatá­sa után Csatkán plébános, míg közbe nem szól az államrend­őrség 1961 telén. Halász Piuszt Pestre szál­lítják, a Fő utcába. Vagy 70-80 társa várja: papok, volt szerzetesek, fiatal tanárok. Velük bűnszövetkezetben tö­rekedett az államrend meg­döntésére — állítják kihallga­tói. — Az csak halvány ellenérv, hogy egyet sem ismer közü­lük. Minden szál hozzá vezet, ő a szervezkedés feje. Halász Piusz akkoriban írt egy köny­vet, vasárnapi prédikációk gyűjteményét, Hirdessétek az Evangéliumot címmel. Nem adták ki, így az kéziratban terjedt a papok között. Nos, ezek a politikamentes, krisz­tusi szelídségű írások szolgál­tak alapul az írásbeli izgatás, az államellenes szervezkedés vádjához. Ötkötetnyi kézira­tát elkobozták. Azt ígérték, hogy visszakapja, ha bevallja mindazt, amivel vádolják. Miután ezt megtagadta, ott a szeme láttára tépték apró da­rabokra a kéziratokat. — Verték önöket a kihall­gatás során? — Minket már nem. Azt mondták, Kádár János utasí­tásban megtiltotta az erősza­kos vallatást. Ennek ellenére fültanú.ia voltam, hogy a bör­tön mélyéből valaki felkiál­tott: Keresztények, segítség! Aztán az ütlegelés jellegzetes hangjait hallottam. Iszonyú volt a lelki terror. Az embe­rek önérzetét akarták meg­törni. Te hülye, marha, vagy oarom — ez volt a megszólí­tásunk. A szomszédos cellában valaki bele is őrült ebbe. Fe­jét véresre verte a falban, a rácsban. — Az ítélet? — Hat évet kaptam, 1963-ban amnesztiával szabadultam, de két év múlva az előbbi vádakkal újra letartóztattak, s csak 1968-ban engedtek ki a börtönből. Sokfelé jártam. Ügy mondom, hogy részt vettem az ismerd meg hazád börtöneit mozgalomban — meséli csendes iróniával. — Utam állomásai: Fő utca, Gyűjtő, Márianosztra, Eszter­gom, Komárom, Tatabánya és Tatabánya ÁVO-pince. — Ez utóbbi mi volt? — Egy szuterénszerű bör­tön, csaknem teljesen a föld alatt, még levegőzni se vittek ki bennünket a napvilágra. — Mivel telt az idő a bör­tönben? — Én többnyire kiskatonák- kal voltam együtt. Prédikál­tam nekik, miséztem. Jó né- hányan meg is tértek közü­lük. Befejezésül azt kérdezi tő­lem Piusz atya, nem lesz-e baj ebből a cikkből. Megnyug­tatom, hogy nem olyan idő­ket élünk. Ám kiderül, hogy ő nem magáért aggódik, hanem azokért, akik törvénytelenül elítélték, porig alázták. Dr. Halász Ferenc Piusz visszavonultan él Szentendrén. Átányi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom