Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-07 / 211. szám
\ 4 1989. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK Dr. Bálint György portrét Ötvenkét hét, száznégy fotó Ismét egy olvasmányos, a kevésbé értők számára is hasznos kötettel jelent meg a boltokban a Mezőgazdasági Könyvkiadó. Ez a második, im már javított kiadás jelzi, hogy igény van az ilyen művekre — Minden héten szüret. A szerző, dr. Bálint György, nem véletlenül adta a kötet alcíméül: 52 kerti növény portréja. Az amatőr kertészek részére íródott könyv közérthető stílusban, szinte személyes ismerősként mutatja be a közkedvelt, illetve kevésbé ismerős növényeinket. A szerző könnyed növényportréi — az amarillisztől a póréhagymáig, a mángoldtól a tulipánig — nem csupán a termesztéssel, a felhasználás módozataival ismerteti meg az olvasót. Ahány növény, megannyi történet és 104 fotó. A kertjeinkben található sok száz termelt növény közül dr. Bálint György azokat választotta ki, amely vagy már népszerű, vagy a következő években- várható az elterjedésük. Speciális monográfia helyett a leglényegesebb tudnivalókat szedte csokorba, azokat, amelyeket jó, ha tud a családi ház, illetve a hétvégi telek gazdája. A bölcs latin mondás — habent sua fata libellia — miszerint a könyveknek megvan a maguk sorsa, dr. Bálint György-módra kiegészíthető: a növényeknek is megvan a maguk sorsa. Ám e könyv révén nem csupán 52 hasznos történettel lesz gazdagabb az olvasó. Gy. A. Vihar dúl Szentmdrtonkdtdn Bedőlt a fala, de pár évet még kibír? A vihar nem ült el — tovább kavarog. Május 2-i cikkünk óta a mai napig bizonytalan a könyvtár sorsa, helye Szentmártonkátán. Legutóbb augusztus 29-én vb- iilés tárgyalta a témát — sikertelenül. A végleges döntést szeptember végén a tanácsülés hozza majd meg. Az előzmények: Azt az épületet, amelyben most működik a könyvtár, jelentős intézményi és társadalmi összefogással emelte a falu 1976-ban. Itt helyezték el az MSZMP szervezetét és a takarékszövetkezetet is. A mintegy 22—24 ezer kötetes bibliotéka lassan szűknek bizonyult a könyvek számára, ezért öt esztendővel ezelőtt, a pártbizottság közös használatra átengedte 70 négyzetméteres helyiségét a könyvtárnak. A nagyterem nem maradt kihasználatlanul. A könyvtár vezetője, Kissné Pásztor Éva könyvtárbemutató foglalkozásokat szervez óvodásoknak, a kisiskolásoknak vetélkedőket, hetente egy alkalommal pedig gyereknapot, ahol az olvasáson, nemes versengésen kívül társasjáté- kozni is lehet. A felnőttek író-olvasó találkozókon cserélhetnek gondolatokat. A kálvária dokumentumai Kissné Pásztor Éva könyvtáros fáradhatatlanul védi az olvasók érdekeit. — Megértem én a tanácselnököt — mondja —, hogy el akarja költöztetni jelenlegi Erzsébet-díj 1989 Ez év novemberében harmadszor kerül kiosztásra az Erzsébet-díj. Az „Alapszabály” szerint minden esztendőben csak az elmúlt — (most az 1988/89-es) — évad kiemelkedő művészi teljesítményei vehetők figyelembe. A szakma legkiválóbb képviselőiből alakul zsűri kategóriánként 5-5 személyre tett javaslatot. A javasolt jelöltekből kategóriánként csak 1 személy lehet a díj nyertese — bár azt mindegyik megérdemelné. Hogy a legjobbak között ki lesz az első, a Közönség, vagyis az ön szavazata fogja eldönteni. Ezért kérjük, hogy az egyes kategóriákban szereplő 5 név közül a legjobbnak tartott művész neve mellé egy X jelet tegyen. A kivágott szavazólapot legkésőbb október 10-ig kell „Erzsébet-díj”, Bp. 13. Pf. 42. 1253 címre beküldeni. A beérkező szavazatok számítógépes feldolgozásra kerülnek, és az eredmény hitelességét az ellenőrzést végző állami közjegyző biztosítja. Az ügyet szerető és a játékot kedvelő szavazók között kisorsolunk 20 db ajándékot (technikai újdonságot!) és 60 db belépőjegyet az Erzsébet-díjki- osztó Gálaestre. KŐSZlNHÁZ: A SZÍNÉSZ! B SZÍNÉSZNŐ: 1. Balkay Géza 1. Csákányi Eszter 2. Darvas Iván 2. Kovács Zsuzsa 3. Kern András 3. Kútvölgyi Erzsébet 4. Kézdy György 4. Takács Kati 5. Mácsai Pál 5. Udvaros Dorottya FILMMŰVÉSZET: C SZÍNÉSZ: D SZÍNÉSZNŐ: 1. Eperjes Károly 1. Bodnár Erika 2. Gáspár Sándor 2. Eszenyi Enikő 3. Koltai Róbert 3. Halász Judit 4. Máté Gábor 4. Pogány Judit 5. Rudolf Péter 5. Temessy Hédi RÁDIŐ-TELEVlZIŐ: E SZÍNÉSZ: F SZÍNÉSZNŐ: 1. Bodrogi Gyula 1. Moór Marianna 2. Csákányi László 2. Ráckevei Anna 3. Gálvölgyi János 3. Schubert Éva 4. Nemcsák Károly 4. Törőcsik Mari 5. Szilágyi Tibor 5. Venczel Vera OPERA G ÉNEKES: H ÉNEKESNŐ! 1. Bede Fazekas Csaba 1. Csavlek Etelka 2. Faragó András 2. Lukács Gyöngyi 3. Gulyás Dénes 3. Mészöly Katalin 4. Kálmándi Mihály 4. Pitti Katalin 5. Németh József 5. Rost Andrea I SZlNMÜlRÖ! J RENDEZŐ: 1. Eörsi István 1. Ascher Tamás 2. Gyurkovics Tibor 2. Békés András 3. Nádas Péter 3. Bozó László 4. Spiró György 4. Gyarmati Lívia 5. Székely János K DÍSZLET-, JELMEZTERVEZŐ: 5. Zsámbéki Gábor L HUMORISTA: 1. Csányi Árpád 1. Galambos Szilveszter 2. Fehér Miklós 2. Peterdi Pál 3. Langmár András 3. Sinkó Péter 4. Vágó Nelly 4. Szilágyi György 5. Vogel Eric 5. Trunkó Barnabás A munkahelyükről a tanácsi dolgozókat, hiszen valóban nagyon rossz állagú épületben tevékenykednek. Csak azt nem értem meg, miért éppen ezt szánta tanácsházának — teszi hozzá, majd dossziét vesz elő, és sorban elém rakja „kálváriája” dokumentumait. Levelek másolatait és a Könyvtáros című lap cikkeit. Azzal is megvádolt az áprilisi vb-ülésen a párttitkár, hogy ellene vagyok a tornaterem építésének, mert csak a könyvtár érdekeit nézem, és ha én nem költözöm ki, nem tudják befejezni a tornatermet. Nem értem, miért mondja ezt — panaszolja. — Az új iskola költségvetésében a könyvtártól függetlenül szerepelt a tornaterem építése. Ha minket most átirányítanak a régi iskola lapos tetejű tornatermébe, akkor az ottani alsó tagozatos gyerekek nem tudnak sportolni, s az iskola kulturális rendezvényeire sem lenne hely. Át kellene építeni a tornatermet. Ez jelentős költséggel jár, és még akkor sem lenne belőle könyvtár, hiszen megszűnne a különterem az asztalokkal, s nem tudnánk foglalkozásokat tartani. Nincs róla ugyan dokumentum a kezemben, de évekkel ezelőtt, amikor a jelenlegi konyvtárbővítés szóba került, azért vetették el. mert a mostani épületre nem lehet eme. letet építeni, mivel gyengék az alapok. A megerősítés pedig nagyon sokba kerülne. Olcsó megoldások Hallgattassék meg a másik fél is. Balaton Béla tanácselnök. — Hova járnának tornázni az alsó tagozatos gyerekek, ha elvennék a tornatermüket? — A régi művelődési házba. ami közel van az iskolához. Igaz, az is rossz állapotú, nemrég bedőlt az egyik fala. Statikussal nem vizsgáltattuk meg. de úgy gondoljuk, pár évet még kibír. — Valóban nagyon rossz körülmények között dolgoznak itt. Vizes, penészes a fal, megértem, hogy helyet keresnek. De miért a könyvtár átköltöztetése a legjobb megoldás?' — Nézze, ennek az épületnek, ahol most vagyunk, öt. legfeljebb hat éve van hátra. Az időjárástól függ. Tizenhat kollégámnak legalább helyiségre lenne szüksége munkája elvégzéséhez. Ezt a könyvtár emeletráépítésével meg tudnánk oldani. Három kis szobát húznánk a házra, s az egész nem kerülne többe kétmilliónál. A tornaterem átépítése könyvtárnak százezer forintot igényelne és ez szin ten nagyon olcsó megoldás. Egy új tanácsháza építése viszont 14 milliót vinne el. Lakosságunk 74 százaléka, naponta mintegy 30—35 ember keres fel minket ügyes-bajos dolgaival. A helybeli úttörők is kérték, hogy fejezzük be az új iskola tornatermét. Ingatag biztonság — Mikor adják át az új iskola tornatermét? — Nem tudok időpontot mondani. De azt mindenképpen írja meg, hogy a tanács az új épületének kialakítására szánt összeget átadta az iskolának. Felkerestem a régi művelődési házat, ahol a gyerekek tornázhatnak. Kívülről tudtam csak megnézni, mert zárva volt. A hátsó falán végig több centiméter mglységű repedés húzódik, amelyből könnyedén kivehettem a téglát. A két kezem bőven befért rajta. A másik oldalfal javított, de laikus ránézésre nem sokat kibíró. Lehet, hogy statikailag biztonságos az épület (bár kétséges), és tudnának a pedagógusok ott tornaórát tartani. De aki gyerekeket tanított, azzal is tisztában van, mit jelent 25 kicsit öltöztetni, országúton átvinni, vetkőztetni, megmozgatni és ugyanezt elölről. Közben a 45 percnek vége. Nem szólva arról, hogy mi van, ha szakad az eső ... Három helynek tisztázatlan tehát a sorsa. Ezek: az új iskola befejezésre váró több funkciós tornacsarnoka, a könyvtár és a tanácsháza. Reméljük, nem csak olcsó, de jó megoldás is születik szeptember végén a tanácsülésen. Tóth Mariann A sétaút mellett látható Rábaszentmiklósi emlékoszlop Bőrünkön érezhetjük, sajnos vége a nyárnak. A kalendárium szerint szeptember van, őszelő hav<y. Szent Mihály főangyal, régiesen arkangyal — akiről a hónapot elnevezték —, a mennyei seregek fejedelme, a lélek túlvilágra költözésének kísérő társa. Szent Mihály napja, szeptember 29. a gazdasági őszi évnegyed kezdő napja, vető- nap. Európa-szerte úgy tartják számon, mint a pásztorok és juhászok ünnepét. Ilyenkor adják át a gazdáknak a juhokat, s kapják meg bérüket. Ekkor már forr az új bor, lehet szűrni, kezdődhetnek a lakodalmak. S mivel szeptemberrel az időjárás alkalmasabbá válik múzeumok, tárlatok látogatására, most ezt ajánljuk önöknek. Akik még nem jártak ott, tekintsék meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, az ország legnagyobb szabadtéri gyűjteményét Szentendrén. A több, mint húsz esztendeje elkezdett, népi kultúra tájegységeit bemutató kiállítás, az idén új épületekkel gyarapodott. A Nyugat-Dunántúl tájegységét lezáró református temetővel szemben, a sétaút mellett látható egy emlékkereszt. Eredetije a Győrtől délre fekvő Rábaszentmiklós határában áll, egy török időben elpusztult falu helyén. Az oszlop négyzetes alaprajzú, 4,5 méter magas, téglából készült építmény. A rábaszentmiklósi emlékoszlop — ezen a néven került a múzeum leltárába — egy azok közül a „győri emlékkeresztek” közül, amelyekből Ausztriában és a történelmi Sopron és Győr megyékben is láthatunk még néhányat. Győrt 1598-ban, négy évvel eleste után visszafoglalták a törököktől. Ennek örömére hálaadó istentiszteleteket tartottak, és Alsó-Ausztria helytartója kiadott egy rendeletet, hogy a nagy esemény megörökítésére állítsanak a falvak és a városok emlékoszlopokat. Egy ilyen emlékkereszt másolatát láthatjuk, mint új szerzeményt, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. hHeti filmtegyzeth Rembetiko Cím-, illetve névmagyarázattal kell kezdeni. A rembetiko egy görög zenei stílus neve. Pontosabban talán nem is stílus — vagy nemcsak az —, hanem műfaj. A nem görög fül ezt a zenét hallva, nemigen tudja megkülönböztetni a manapság is minden tavernában, kisvendéglőben, minden lemezen és kazettán felcsendülő általános görög zenétől, mert dallam-, harmónia- és ritmusvilága valóban hasonlít ahhoz, amit mi a mai görög (nevezzük így) szolgáltató zenéből ismerünk. Ami persze nem azonos a Demis Rous- sos- vagy Nana Mouskuri-iéle számokkal, s még csak nem is Theodorakis vagy Vangelis. A görög tengerpart, a szigetek szórakozóhelyein, strandjain naphosszat duruzsoló, bömbölő vagy harsogó-recsegő nóták, az „echt” görög dalok, táncdallamok bizony jórészt éppoly álnépi (álgörög) zenék, mint amilyeneket a hasonló olasz vagy spanyol strandokon hallani olasz meg spanyol „echt” változatban. (Nem is beszélve a hazai „echt” cigányzenés, magvarnótás „echte ungarische musik”-ról...) Azonban az ebben a filmben címmé előléptetett rembetiko mégsem azonos a fentiekben említett görög zenékkel. Ez valami olyasféle, mint Amerikában a néger blues. Népi gyökerű, s nem elsősorban tánczene, nem talpalávaló nótákat szólaltat meg. Van benne valami a francia sanzon jellegzetességéből (mert a szövegek például hol költőiek, hol csípősen aktuálisak), van egy kevés a kontinentális kabaré szellemes, szórakoztató pódiu oldalaiból, s van benne sok-sok hangszeres és énekesi virtuozitás, mert a közönség ezt kifejezetten' 'elvárja a rembetikozené- szektől. Ez a stílus és műfaj ma már, a maga klasszikusnak nevezhető formáiban, nem nagyon lelhető fel Görögországban. Újabban mintha megint népszerű kezdene lenni — de a nagy rembetikozenészek már nem élnek, és mint mondják, az egeszben van egy nagy adag nosztalgia, hasonlóan ahhoz a nem görög nosztalgiához, mely manapság a 30-as évek amerikai tánczenéjét vagy a rock'n roll és a swing korszakát idézi vissza. Costas Ferris, az egyik legismertebb görög film-, színház- és tévérendező, ebben a filmben részint a rembetikozené- nek óhajtott emlékművet állítani, részint pedig egy valóban élt nagy rembetiko-cne- kesnőnek, Marika Ninounak, s egy híres rembetikokompo- nistának, Vaszilisz Tsitsanis- nak. A sztori épp ezért hasonlatos egy sajátos görög filmmusical librettójához. Van ebben minden szükséges kellék: szerelmi szál, családi konfliktusok. A történelem szele is bezúdul olykor (a történet az I. világháború után, a török fennhatóság alá került területekről menekülő görögök nagy és tragikus exodusával kezdődik, s valamikor a II. világháború utáni években ér véget), és természetesen van sok-sok muzsika. A jellegzetes összeállítású rembetikozenekarok (pengetősök, hegedű, harmonika. dobok) kitűnően felidézik e műfaj, sajátosságait, s a régi zenék mellett Stavros Xarcha- cos új kompozícióit is hallhatjuk. A film hősnője, Marika, a régi sztárt idézi fel, és ha időnként kissé túldramatizáltnak, szenvelgőnek tűnik is a játékstílus, és a rendezői megoldásokban is sok a nekünk szokatlanul szélsőséges vonás, a Rembetiko kétségtelenül érdekes munka. Kissé egzotikus világból hoz hírt. és van egy nem tanulságok nélküli fináléja is: a tragikus véget érő Marika tulajdonképpen nem ismeri fel, hogy időközben a rembetiko- zene kiment a divatból. S talán ez is segít előidézni a bukást. Becs — 1938 A legújabbkori történelemben járatosabbaknak ez a cím — városnév és dátum együtt — szomorú eseményeket idéz. Ez volt az úgynevezett Anschluss, az Ausztriát a hitleri Németországba bekebelező megszállás éve. (Maga a szó csatlakozást, belépést jelent; tudjuk, osztrák szomszédainknál ez a csatlakozás korántsem volt önkéntesnek mondható). Az Anschluss tekinthető a náci expanziós tervek megvalósítása kezdetének. Az 1938. márciusában lezajlott „csatlakozás” után következett, majdnem napra pontosan egy év múlva, a csehszlovákiai megszállás (az Ausztriából létrehozott Ostmark után a Cseh—Morva Protektorátus megalakítása), és 1939. szeptember 1-jén elkövetkezett Lengyelország lerohaná- sa, s ezzel a II. világháború. Az az osztrák film, mely címében is azokat a drámai időket idézi, megpróbál társadalmi hátteret felrajzolni az 1938. márciusi események köré. A történet 1937 őszén kezdődik, abban az időszakban, amelyben már érződnek a készülő vihar előjelei. Wolfgang Glück, a film rendezője (és egyik forgatókönyvírója is) egy úgynevezett atelier-sztoriba ágyazza a korszak rajzát. Színházi világba vezet bennünket, s ebben a sajátos légkörben mutatja meg, hogyan érinti az osztrákokat — különböző csoportjaikat- — a közeledő nagy fordulat. Zsidók és nem zsidók, osztrák nácik és osztrák baloldaliak figyelik s élik át az eseményeket. Glück — aki a film alapjául egy ismert osztrák író, Friedrich Torberg Becs a háború küszöbén című regényéből vette a sztorit — tisztességesen jár el. Nem hallgat arról sem, hogy Ausztriában akkor nagyon is sokan várták a hitleri lépést, sőt, keményen előkészítették azt, de arról sem hallgat, hogy a baloldali erők igenis léteztek, bár mozgásterük, lehetőségeik nagyon korlátozottak voltak. Árnyalt és reális tehát az 1938. márciusi Bécs és Ausztria rajza. Az átlagos magyar néző számára bizonyára sok információval is szolgál a film, s mivel hozzánk csak kevés osztrák film jut el, megtekintése mindenképpen érdekes lehet. Takács István Sunnyi Melles, a Becs — 1938 női főszereplője
