Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-06 / 210. szám

1989. SZEPTEMBER 6., SZERDA ^fáfaP 5 Fagyos felüdítő A Balaton egész területén, valamint Dabas körzetében kapható az a több mint 17 fajta ízesítésű fagylalt, ame­lyet a daöasi Fehér Akác Ter­melőszövetkezet üzemében ké­szítenek. Az ötkilós adagokba csomagolt és tálcákból ada­golható hűsítő nyalánkságból naponta 12 mázsa készül, és frissiben, hűtökocsikból kerül az elárusítóhelyekre (Erdősi Ágnes felvétele) Zorog a tóparti teraszt Van-e feneke a gödi fene­ketlen tónak? A válasz ellent­mondásos lenne a kérdésre, mert vannak pontok, ahol va­lóban nehéz meghatározni a mélységet. Ám a legtöbb he­lyen csak néhány centire ta­lálható a vízfelszín alatti iszap. Ezért nő benne sokféle vízi­növény. Ám a környék gondozatlan- sága, az emberi beavatkozás hiánya szemmel látható. Nem szép, hanem lehangoló a kör­nyezet,, ahql inkább beszélhe­tünk -pangó- mocsárról, mint tisztorrvízfelszínröl. Ez a szú­nyogtermelő állóvíz a feltevé­sek szerint egyéb veszélyeket is rejt magában. Ahogy a gö­diek mondják, második világ- háborús fegyverek, robbanó­anyagok süllyedtek a mély iszapba az átvonuló hadak után. Egyszer már utánanéz­tek ennek a hozzáértők, akik­nek feladatuk az efféle veszé­lyek elhárítása, de csak rozs­dás edényeket halásztak ki. Félni azért mégis jobb, mint megijedni. Talán még egyszer meg kellene kutatni, megke­resni a tófenék legmélyebb pontját is. Hátha nem zörög ok nélkül a gödi haraszt. K. T. I. Csmerf, sásxSéf képnek Egyelőre még beleszól a Beüigy Az utóbbi hónapokban ismét több nagyközségi tanács kér­vényezte a megyei tanácstól saját zászló- és címeralkotásának támogatását. Dömsöd például azzal indokolta a kérését, hogy gazdag történelmi múltjának írásos és tárgyi dokumentumai közt fennmaradt régi, eredeti címerük. Pilisvörösvár idén ün­nepli nemzetiségi múltjának 300. évfordulóját, Zsámbék pedig erőteljesen növekvő idegenforgalmára hivatkozik. Az említett nagyközségek baráti, illetve testvérvárosi kulturális és sport­kapcsolatokat tartanak fent NSZK-, NDK- és osztrák települé­sekkel, amelyek saját címerüket használják a közös ünnepség- sorozatok, zászlócserék, vedégíátások, fellépések alkalmával. Címerüket ezenkívül használni szeretnék a tanácsok által ala­pított díszokleveleken, emléklapokon, levélpapírokon, a testületi ülések meghívóin, felhívásokon, szerződéseken, propaganda- kiadványokon és emléktárgyakon. A zászló- és címeralkotás költségeit a kérvényező tanácsok vállalják. Zsámbék címerének tervét például Meloccó Miklós szobrászművész készítette zsám- béki motívumok felhasználásával. dr. Tarpai Emese. — Jogilag idejét múlta, mivel a jogalko­tásról szóló törvény szerint a helyi tanács tanácsi rendeletet csak törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi felha­talmazás alapján alkothat. Ezt a kérdést ma egy miniszterta­nácsi határozat és a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalának egy utasítása szabályozza. Utóbbi még csak jogszabály­nak sem tekinthető. Az ön­állóságot oly módon sérti, hogy a fővárosi, megyei vagy váro­si tanácsokon kívül jelenleg tanács csak a Belügyminiszté­rium engedélyével alkothat zászlót és címert, adományoz­hat díszpolgári címet. Tavaly év elején Pécel dísz­polgári cím adományozását határozta el. A Belügyminisz­térium a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága támogatása ellenére nem engedélyezte, mivel nem tartotta méltány­lást érdemlőnek az indoklást. Szuverén jogként Nagyon furcsa, hogy ennyire helyi ügyekben egy miniszté­rium döntsön, hiszen e hatás­kör az önkormányzat legele­mibb feltétele lenne. Nem cso­da, hogy azóta — talán éppen emiatt — nem érkezett több ilyen kérelem a„megyéhez, pe­dig a díszpolgári cím adomá­nyozása segíti a közösségi tu­dat kialakulását, a helység ar­culatának kifejeződését. Főleg pedig akkor fontos, ha elvár­juk a lakosságtól, hogy társa­dalmi munkát végezzen, kö­zösségi "érzése legyen. A ké­szülő új önkormányzati tör­vényben ez a miniszteri ellen­őrzés már kérdésként sem me­rül fel. Az eddigi kezdemé­nyezők zömében a terebélye­sedő nemzetközi kapcsolataik­ra hivatkoztak, így a körülmé­nyek hamar szétfeszítik ezt a jogszabályt, mivel a jogi kör­nyezetnek mindig az igények­hez kell alkalmazkodnia. Mivel várható, hogy a ha­sonló kérdések megszaporod­nak a közeljövőben; a címerrel kapcsolatos tanácsrendelet al­kotását a helyi önkormányza­tok szuverén jogaként kellene kezelni. A felettes szervek en­gedélyezési eljárása csak for­mális, és feleslegesen bonyo­lítja az ügyet. Ezért a Pest Megyei Tanács V. B. javasolta az említett MT-határozat mó­dosítását, az engedélyezési tortúrák egyszerűsítését. Dr. Egey Tibor, a Pest Me­gyei Tanács Levéltárának gazgatója szerint a határo­zatban vannak pozitív, meg­érzésre érdemes elemek. Pél- lául, hogy a helyi címer nem íelyettesítheti, illetve kettős íasználat esetén nem előzheti neg az államit. Fontos az esz- ;étikai ellenőrzés is, a jelkép 'eleljen meg a minden terüle­ten bevett esztétikai és heral- iikai hitelesség szabályainak. Ez változatlanul a lektorátus, lletve a törénészek és levél­tárosok feladata maradjon. Persze a címert is csak mér­tékkel ajánlatos használni, rogy megőrizze ünnepélyes jellegét. Nem két fillér Támogatni kell azokat a tö­rekvéseket, amelyek a régihez raló visszatérést, a hagyofná- lyok felújítását célozzák, hi­szen ezeknek a helységeknek több száz éves múltjuk van. Ezt idézni és vállalni dicsé­retes, ámbár nem olcsó dolog. Gondoljunk csak a levélpapí­rok, pecsétek megváltoztatá­sára, kicserélésére. Ugyanígy nem lesz olcsó az állami címer “setleges megváltoztatása sem. Szegő Krisztina Elavult és sértő Pilisszentiván és Törökbá­lint is hasonló kérelmet nyúj­tott be. Sok helyen pedig — ezek inkább városok, például Vác, Szentendre, Nagykörös, Ráckeve — a régi címerüket kérik vissza. A régmúlt ha­gyományaihoz való kötődést egyébként más igények is jel­zik. Sok megye venné fel újra a régi nevét, vagy igen sok helyen megfigyelhető, hogy a köznyelv a tanácselnököt is­mét polgármesternek hívja. Dr. Tarpai Emese, a Pest Megyei Tanács szervezési és jogi osztályának vezetője el­mondta, hogy a zászló- és cí­meralkotást, valamint a dísz­polgári cím adományozását jelenleg egy 1974-es miniszter- tanácsi határozat, illetve uta­sítás szabályozza. Eszerint nagyközségi és községi tanács csak különösen indokolt eset­ben, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének, illetve jogutódjának, a belügyminisz­ternek és a megyei tanácsnak javaslata és előzetes engedé­lye alapján alkothat zászlót és címert, adományozhat dísz­polgári címet. A helyi címer és zászló nem helyettesítheti a Magyar Népköztársaság, zász­laját ■ és címerét." valamint a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlajának hásználatát. Együttes használat esetén az állami címernek elsőbbséget kell biztosítani elhelyezésével, méretével. A címerrajztervet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus ellenőrzi történeti hitelesség, esztétikai és szo­cialista tartalom szempontjá­ból. A címer tárgyakon — pél­dául jelvényen, érmen — tör­ténő felhasználását külön ren­delet szabályozza. — Az említett 1974-es jog­szabály a mai viszonyok igé­nyei szerint már nemcsak el­avult, de egyenesen sérti is a helyi önállóságot — mondja A mezőőr lát, a rendőr utánajár Kocsival a betörő nyomában A naptár július 26-át mu­tatta, amikor Varga Sándor ér­di lakos bejelentette, lakása elől elvitték Lada gépkocsi­ját. A kocsiban van riasztó — mint mondta —, de elfelejtette bekapcsolni. Keresték a be­jelentés nyomán a rendőrök a kocsit. Másnap kiderült: Szé­kesfehérváron, a VIDEOTON parkolójában áll az autó. Vi­szont onnan eltűnt egy hely­beli kocsija. Az már a szak­emberek, a szakértők számá­ra világossá vált, hogy az autótolvajok, mint a régi pos­takocsisok: váltott lovakon közlekednék. No, nem mint­ha elfáradt volna a kocsi — legfeljebb tankjából fogyott ki az üzemanyag, vagy a gyújtás körül nem volt minden rendben. Ügy tűnt egy ideig bottal üthetik a nyomukat. Ám a szerencse, meg nem utolsósorban a mezőőr éber­sége segítségükre sietett. Sóskút határából jött az ér­di kapitányságra a bejelentés. A mezőn két szunyókáló em­ber pihen egy gépkocsiban. Legtöbbször erre azt mond­ják: fényes nappal mi van ebben rendkívüli? Am az ér­diek nem így tettek. A be­jelentés nyomán elindultak körülnézni. Délelőtt 10 óra 30-kor jó reggelttel köszön­tötték — igaz, ébresztésnek kicsit késő — a kocsiban szunyókáló, az éjszakai ki­rándulástól, kocsik cseréjé­től megfáradt Barta Józsefet és Szabó Miklóst. Mert régi ismerősökre bukkantak a rendőrök. S hogy a kocsihoz nem hivatalosan jutottak hoz­zá, azt az összekapcsolt gyúj­tás, s a benyomott pillangó­ablak egyértelművé tette. Váltott lovakon — úgy hat gépkocsin — száguldoztak. A magnósrádiókat kiszerelték a kocsikból, ami meg nem kel­lett, azt kidobálták, szétszór­ták. Így talált rá egy idős asszony arra a mózeskosárra, egy kukoricatábla szélén, ami a fővárosból eltűnt a Varga Jenő téren parkolt kocsiban volt. A totó-lottó nyeremény­lista is ebből lett kidobva. Tőlük tehát nyugodtan alud­hatnak az autósok. Mint ahogy Kucsera Józseftől és Szabó Jánostól is. Mindketten Ócsán laknak, de gyalogtúra jegyé­ben jutottak el Tárnokra az öreghegyi üdülő körzetébe. Velük esett meg az a csúf­ság — a nyaralótulajdonosok szerencséjére! —, hogy augusz­tus 9-én fél hét tájban Lutz István kiment a nyaralójába. Alighogy kiszállt a kocsiból, hátulról, a pince felől üveg­csörömpölést hallott. Nézi, s látja ám, hogy egy sovány ember mászik ki a pincéből. Nem volt rest, elkapta, de az kiugrott a ruhájából. A tettes futásra fogta a dolgot, a tu­lajdonos pedig kocsival utá­na. Elkapta, bevitte a kapi­tányságra. Ott aztán percek alatt kiderült, hogy a nyakon csípett betörőnek, Kucsera Józsefnak társa is volt. Az békésen aludt még akkor is az orgonabokor tövében — lé­vén, erősen felöntött a garatra —, amikor a rendőrök a hely­színre érkeztek. Mivel Szabó büntetlen elő­életű, s nem is segédkezett a betörésben, csak haszonélve­zője volt: enni-inni kapott ab­ból, amit Kucsera talált, így őt futni hagyták. Minden bi­zonnyal gyalog rója az utat Ócsa felé ... A két megtörtént eset kap­csán amondó vagyok, nem árt néha egy kicsit más fejé­vel is gondolkodni. Mert me­lyik kocsit a legkönnyebb el­kötni? Azt, amelyikben nincs, vagy nem szólal meg a riasztó. Amelyik fa tövében, árnyas fa alatt áll. Persze fényes nappal, a nyári kánikulában ez jó megoldás, de estefelé, sötéte­dés után aligha. Varga Edit A pécsi székhelyű Garancia Szállító és Szolgáltató Ipari Szövetkezet már harmadik üz­letét nyitja az országban. Ko­máromi István, a szövetkezet elnöke januárban látta meg a főváros vonzáskörzetében, Solymáron a 23-as Számú Ál­lami Építőipari Vállalat terüle­tét, amely afféle senki földje volt. összedugta a fejét a szövet­kezet és az építőipari vállalat vezetője, és kereskedelmi tele­pet nyitottak az elmúlt héten új és használt személyautók, valamint tehergépkocsik érté­kesítésére. A járműveket forin­tért részletre is, a nyugati tí­pusokat devizáért forgalmaz­zák. A 23-as ÁÉV vállalja a nyu­gati gépkocsik szervizelését is. A sztár a Yugo Florida, amely 12 450 nyugatnémet márkába kerül. Kicsit borsosnak tűnik ez az összeg, de az elnök el­mondta, hogy ha forintért áru­sítanák, a különböző terhekkel, adókkal majd’ 600 ezer forin­tért tudnák csak eladni. Terve­zik, hogy a közeljövőben Ja­pánból hoznak be gépkocsikat, amelyek magyarországi forgal­mi ára a nyugat-európai két­harmada lesz. Hogy egy pécsi szövetkezet fgyre közelebb és közelebb araszol a fővároshoz — nevez­hetnénk akár csodának is eb­ben az egyvárosú országban. De nem erről van szó. A szö­vetkezet — felismerve a sür­gető igényeket, megkísérel olyan vállalatokkal szövetséget kötni, amelyek képesek a gaz­dálkodás szempontjából hasz­nos együttműködésre. Egy biztos: választékot kí­nálnak és választási lehetősé­get. Ha módjukban áll, meg­óvják az országot attól, hogy Nyugat-Európa roncstelepe- kánt évtizedes, romos Opelek­kel, Fordokkal, Volkswagenek­kel, Fiatokkal járkáljanak hon­fitársaink. Yugo Florida, a sztár (Vimola Károly felvétele) Eltűnt a munkásszolidaritás ? Már érződik a profiszellem... nővérem csábításának en­gedtem, aki gimnázium után tanulta ki a könyvkötészetet. Kedvet csinált és nem bán­tam meg. Bár, hogy őszinte legyek, nekem az is számított, hogy helyben dolgozhatok. Nem lett volna kedvem utaz­gatni. Miután szerződést kö­töttem a nyomdával, az isko­lai mellett havi 770 forint ösztöndíjat kaptam. Harma­dikban pedig, amikor már rendesen dolgoztunk, a pré­miumokból is osztottak ne­künk. Az ifjú gépmester büszkén mutatja működés közben a Brillant-gépet; angol nyelven készül rajta éppen a híres Strauss család regénye. A hűség ára — Az exportmunka nagy felelősséggel jár. Ha rontunk, először csak egy figyelmezte­tést adnak, aztán szépen le­vonják a pénzünket. Magas a norma, sok a dolog. Én most naponta 12 órázom, sőt szom­bat-vasárnap is bejövök. Tud­ja, a gépkocsivizsga miatt nagyon kell a pénz. Nekem 30 forintos a kezdő órabérem, mit akarhatok többet? Kü­lönben, valahogy itt nincse­nek is idősek. Ez nagyon jó. Az a legfontosabb, ügyeljek a munkámra. Akkor nincs ok nélküli piszkálódás. Igenis van összetartozás közöttünk! Szigeti Eva, a nyomda sze­mélyzeti és oktatási osztály- vezetője egy mappát mutat, amelyben különleges szerző­déseket tartanak. — Szeretnénk, ha a végzős tanulók nálunk maradnának — magyarázza. — Ezért havi 400—700 forintot teszünk if­júsági takarékbetétkönyvbe egy-egy ifjú szakmunkásunk­nak és ha öt évig itt marad­nak, megkapják az összeget. Talán ez is segít abban, hogy hűségesek maradjanak hoz­zánk, a .szakmájukhoz, a nyomdánkhoz. Dodó Györgyi | Ha valaki nem tudná: ^ hazánk egyik legifjabb ^ nyomdája a dabasi. Viselik $ ennek minden előnyét és S hátrányát. Munkás- és ve- $ zetőgárdája fiatal, az em- ^ berek lelkesek, szorgalma­sak. Szeretik a szakmáju- I kát, a munkahelyüket. Az örökös tanuló A nyúlánk termetű, kék szemű fiatalember — éppen- csak kinőtt a kamaszkorból, srácnak nézném — nem tit­kolt elégedettséggel mutatja fényképész-birodalmát. Ki­derül, hogy már 13 éve a nyomdában dolgozik, és ezzel „öreg rókának” számít Jani- csák András. — Műszerésznek készültem. Esztergomban, kollégiumban laktam. Amikor megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt, rá­jöttem, hogy hibáztam: nem nekem való az a pepecselő munka. Leérettségiztem, s mi­után a nagynéném itt dolgo­zott a nyomdában, hívott, nézzek körül. Vállaltam az újabb tanulást. Először retu­sőr akartam lenni, az tetszett. Rövidre fogva: kitanultam a montírozást, majd, ha kerülő­vel is, fényképész lettem. En­gem örökös tanulónak csúfol­nak, mert a két szakmunkás- bizonyítvány sem volt elég, megszereztem a technikusi ok­levelet is. — Ha mindig tanul és dol­gozik, sokat nem segíthet a feleségének! — A ház körül igyekszem tenni-venni, mindent termesz­tünk, ami a konyhában szük­séges. Az én ösztönzésemre a feleségem is nyomdász lett. A gimnázium után elvégezte a nyomdaipari főiskolát. A gye­rekeink 4 és 6 évesek, a ki­csi pedig 15 hónapos. Szere­tem a nyomdát, sok minden változott itt az utóbbi évek­ben. Hogy is mondjam: már érződik a profiszellem. A mű­vezetők végre igazi hatalmat kaptak. Dönthetnek, ki meny­nyit keressen, ki mit dolgoz­zon. A fizetések is sokat ja­vultak. Ha nincs külön juta­lom, 14 ezer van a boríték­ban. Elégedett vagyok. Házat építettünk, családi összefogás­sal. Kaptam a nyomdától száz­ezer forint kamatmentes köl­csönt. Valami azért bánt... Tudja, eltűnt a munkásszoli­daritás. Ahogy régen a nyom­dászok összetartottak. Ma mindenki magába zárkózik, rohan haza. Hogy összeáll- junk műszak után focizni, mint néhány éve? Sőt, heten­te többször is! Ez ma nem megy. Tudja, ne nevessen ki, de azt hiszem, ha majd újra megvalósul az a bizonyos há­romszor 8 óra, akkor talán a munkások, a nyomdászok is olyanok lesznek mint hajda­nán. Mert, ha ilyen a megél­hetési lehetőség, mint most, ha 8 óra helyett tizenkettőt kell dolgozni, és aztán otthon neki a kertnek, vagy menni segédmunkásnak?... Mi na­gyon szeretnénk békében, biztonságban fölnevelni a há­rom kislányunkat. Reméljük, a sok politikai csatározásból csak kisül valami jó. A Strauss család Horváth István leállítja a gépét, nem akar selejtet csi­nálni. Jókedélyű, nyurga, szemüveges fiú, szakmunkás­bizonyítványán még épp csak megszáradt a tinta. Ó nem családalapításra gondol, ha­nem most vásárolt Trabant­jukra: a jogosítvány meg­szerzése a legfőbb gondja. De bűn ez 17 éves korban? — A kocsi közös az öcsém­mel, aki 10 perccel fiatalabb nálam. Képzelje, mégis egy nap lett köztünk, mert köz­bejött az éjfél — mulat őszin­te szívvel. Kérdésemre, hogy mint ikrekhez illik, a testvé­re is nyomdász lett-e, heve­sen tiltakozik. — Nem, az édesapánk la­katos, az öcsém az ő nyom­dokaiba lépett. Én viszont a Pécsi szövetkezet solymári üzlete Roncsok Helyett jé minőségi autók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom