Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-06 / 210. szám
4 ^£íAero 1989. SZEPTEMBER 6., SZERDA OK ÍRTÁK Noha Be kell állni a sorba! Be kell állni a sorba? Úgy látszik, egyre többen érzik ennek kényszerét: ki ne maradjanak a politikai divatokból. A divat most azt diktálja, hogy minden, ami mögöttnk áll, az rossz, ta- gadnivaló, lesajnálandó, szidalomra érdemes, mert hiszen nem történt benne semmi jó, elismerésre méltó ... Beállt a sorba a Rádió- és Televízióújság (89,36.) is, nem sokat válogatva az ürügyek között, hanem rálelve az alkalomra. ^ Az alkalom mindany- nyiunk tanár ura, öveges József halálának tizedik évfordulója. Korosztályok sokaságát ismertette meg a természettudományok és közelebbről a fizika csodájával, könyvek seregével is ezt segítve — harmincötöt írt —, s mint a megemlékezésből kiderül, „ötszáz előadást tartott a rádióban, televízióban”. Tankönyvek, oktatófilmek szerzője volt, „sok éven át irányította a 100 kérdés — 100 felelet című szakmai tévéshow-t, műfajt teremtve.” Nem cáfol rá az előzőekre, ám mégis meglepő a megemlékezésnek a mindezeket beszegő állítása, ami szerint „Életében hivatalos elismerésekkel nemigen halmozták el...” Ebben a nemigenben ugye, benne rejlik, hogy persze, hát ez a rendszer nem becsülte, nem méltányolta a szellem embereit, még az olyan kiemelkedő egyéniségeket sem, mint öveges József... de „érthető” ez, ha tudjuk, amit sokan tudnak: ö. J. szerzetes tanár volt. Igen, igen2 bólogatnánk, csakhogy az előbb citált mondat így folytatódik: „.... nemigen halmozták el, noha kapott Kossuth-díjat..Ez a noha! Mi szedettük ritkábbra, annyira meglepett bennünket, hiszen már az első alkalommal, 1948-ban ott szerepelt a díjazottak között a professzor úr neve! S noha a cikk azzal sem marad adós, hogy tudtunkra adja, Tata díszpolgárává választotta öveges Józsefet, de ez is, a Kos- suth-díj is mellékes, hiszen „... nemigen halmozták el..hivatalos elismerésekkel. Ami ugyan állítható, noha megkérdezhető: igaz?! KLIENS ' y • Uj cím, új profil Elmélet helyett gyakorlat A figyelem előterébe került mostanában a pedagógia. A szabad nyelvválasztás, a társadalomtudományok (elsősorban a történelem) tananyagának változása, a pedagógusok fizetésének jelentős emelése mind-mind az oktatásügy markáns változását jelzik. E változás része az Országos Pedagógiai Intézet megújulása is. Az OPI átszervezése ez év februárjában kezdődött meg. A régi, meglehetősen bürokratikus szervezet helyett egy szolgáltató és információs központot szeretnének létrehozni. Az átszervezés kapcsán az intézet történetében eddig példa nélkül álló radikális létszám- csökkentésre került sor. Januárban még mintegy 320-an dolgoztak az OPI-ban, ma már a létszám 200 alatt van. Elsősorban az adminisztratív dolgozóknak kellett új munkahely után nézniük. A kutatókat igyekeztek megtartani, hiszen csak jó szakemberek közreműködésével érhető el a kitűzött cél: egy, a gyakorlati pedagógiai munkával szoros kapcsolatban álló szakmai fejlesztő intézmény létrehozása. A nyár folyamán az intézet kiköltözött a Gorkij fasor épületéből; új központjuk az Örs vezér téri metróvégállomásnál, Fehér út 10. szám alatt található. A földszinten helyezték el a 20 ezer kötetes, döntően pedagógiai szakkönyveket őrző gyűjteményt. Újdonságnak számít, hogy a tervek szerint a könyvtár október 1-jétől nyilvános lesz. Az érdeklődők megtalálhatnak itt körülbelül 2000 tankönyvet és mintegy 170 hazai és külföldi pedagógiai folyóiratot is. A könyvtár vállai — természetesen némi pénzért — fénymásolást és vállalkozik szakmai témák sajtófigyelésére. Az épület emeletén lévő tanácsteremben pedagógiai vitákat, szakmai, szakértői megbeszéléseket tartanak majd. Az intézmény legtöbb egysége önfenntartásra törekszik. Az esztergomi továbbképző központot például hétvégenként panzióként kívánják működtetni, míg hét közben továbbra is tanfolyamok színhelyéül szolgál. Minden megtakarítást és bevételt oktatásfejlesztésre, a szakmai színvonal emelésére fordítanak. Az intézet fontos feladata a most formálódó új oktatáspolitikai koncepció kidolgozásában való részvétel. A tantervek kidolgozásának munkálatai már megkezdődtek, előkészítésükben az OPI is részt vesz. Az intézet vállalta, hogy előkészíti és a gyakorlatban is kipróbálja a korszerűsített nyelvoktatás programját. Az intézet kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Kiemelt feladatként kezelik n határokon kívül élő magyar pedagógusok segítését, a szaktanácsadást, a tankönyvegyeztetéseket. A kárpátaljai magyar tanulók néhány tankönyvének kéziratát például szintén az OPI biztosította. K. Á. rendkívül szép vallomás Petőcz Károly Tevan-tanítvány könyvtervező kiegészítésével jelent meg. A csabai Tevan Nyomda hagyományaihoz méltó minőségű kiadványt a legszebb Tevan-könyvek bemutatása teszi teljessé. Újabb két kiadvány jelent _meg a gyomai Kner Nyomdaipari' Múzeum füzetsorozatában, mindkettő a száz évvel ezelőtt született Tevan Andorról, kiemelkedő könyvkiadói tevékenységéről szól. A füzetsor 16. számában Papp János az 1910- es évek elejétől az 1949-es államosításig folyamatosan megjelenő Tevan-könyvekről írott korabeli bírálatokat gyűjtötte egybe A szép könyvek dicsérete címmel. A modern magyar könyv békéscsabai megteremtője, Tevan Andor önvallomását tartalmazza a füzetsorozat 17. kiadványa. A Narancsliget az Északi-sarkon, című 1950- ben írt nyomdatörténetében vallomásszerűen szól arról, hogyan született meg a Nyugat íróinak segítségével a poros alföldi kisvárosban a világszínvonalú könyvnyomtatás. A nK IALLITOTERMEKBOL Találkozások a Vigadóban nyezet ihlette, függetlenül attól, hogy a Colosseum íveit örökítette meg, vagy általa választott és kiemelt látványjegyekben az idő térbeli kiterjedését ábrázolta. Művészetének jelentősége Kondor Béláéhoz hasonlítható. Értékei jóval nagyobbak hírénél, amely vélhetőleg ezen kamarakiállítással nemcsak növekszik, hanem végérvényessé válik. Nem halasztható tehát tovább a Kis- kunlacházán létesítendő emlékkiállítása, hiszen műveinek ez a táj a meghatározó első forrása. A Gyálon élő Orosz László kezdetektől mind a mai napig rendkívül tiszta és egyedi képi egyenletekkel alakítja festői stílusát. Munkáit áthatja az a meggyőződése, hogy a mű az élet jó szolgálata, lehetőségeink felsőfoka, hiszen a színes harmónia átvezeti az embert a na} A Vigadó Galériában szep- S tember 28-ig Találkozások cím- ^ mel képzőművészeti összeállí- | tás látható. A Pesterzsébeti X Múzeumban Gaál Imre állandó S kiállítása nyílt meg. A II. kerü- ^ leti Marczibányi téri Müvelődé- ^ si Központban Orosz László i festményei tekinthetők meg * szeptember 20-ig. A Vigadó Galériában ma és valaha Pest megyében élt művészek is bemutatkoznak újdonságaikkal a Találkozás című összeállításban. Ligeti'Erika gyermekkori korcsolyázása emlékeit eleveníti fel plakettjein. A másik szentendrei, Rajki László szobrász érdekes kísérletét láthatjuk a Plakátszoborban, amely egy szoborrá átalakított grafika. Hosszú ideig élt és alkotott Vácott Gyurcsek Ferenc, akinek mostani szerep-- lése a megújulás szellemében fogant. Haiku témára szerkesztett plasztikája pajzzsal vágtató lovas alakját jeleníti meg. Az 1989-es Találkozás legizgalmasabb kezdeményezése Vígh Tamás éremművészeti remeklése. Az öreg munkás figurája kilép éremsíkjából és szoborrá, portrévá magasodik. A Kiskunlacházán született Gaál Imre sokat rajzolt a ráckevei Angyali-szigeten. A lac- házai református parókia számára elkészítette azt a festményt, amely a magyar gályarabok mártíriumát ábrázolja. Rajzai fogalmazása egyszerre világos és szimbolikus, ez adja meg népi indíttatású szürrealizmusának sajátosan intellektuális jellegét. Ennek a gondolati egyetemességnek a jegyében elevenítette fel képein Húsz János megégetését, a für- dőző Zsuzsannát, cirkuszjeleneteket és a gyermekjátékok világát. Fantáziáját a kiskun- lacházi és a pesterzsébeti körRajki László: „KHV” plakátszobor pi megpróbáltatásokból a megnyugvásba, természetesen a küzdelem s a helytállás közbeiktatásával. Losonci Miklós Orosz László: Variációk Korszakváltás diszkózenével Videokazetta Visegrádról Többszázadnyi történelem pereg előttünk a képernyőn — huszonhat percben. Pászto- ry János, a Magyar Televízió főrendezője és stábja készített filmet Visegrádról az Országos Oktatástechnikai Központ megbízásából. Ehhez a szöveget — amely a Tájak, korok című füzetsorozat negyedik számaként kapható — Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója írta. A kitűnően szerkesztett s remek képi felépítéssel megalkotott film az első pillanattól az utolsóig leköti a figyelmet. Múlt századi metszeten tárul elénk a hajdani királyi város. Azután pedig a Sibrik- dombi római erődítmény maradványait mutatja a kamera, míg korabeli muzsika hallatszik. Az ispánsági vár gondozott romjait pillanthatjuk meg, ahol 1083-ban Salamon király raboskodott. Hogy őt is láthatjuk, az a Képes Krónikának köszönhető, s természetesen egy jó ötletnek. Kinagyították ugyanis az egyik iniciáléban megfestett figurát, amely a rab királyt ábrázolja. A tatárjárás utáni időkkel folytatódik a film, a fellegvár s az alsóvár történetét ismerhetjük meg a szövegből és a képekből. Különböző fázisrajzok segítik a fantáziát: hogyan épült-bővült e ma már felbecsülhetetlen értékű műemlékegyüttes IV. Béla, Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsig- mond és Mátyás király idején. Zsigmond és Mátyás megjelenítésére a Thuróczy Krónikát vették elő a filmesek. Mondhatom, ügyesen és hatásosan éltek a technika minden lehetőségével. Olyannyira, hogy ablakukból tekintenek ránk az uralkodók. S mintha világot gyújtanának odabent, úgy fényesedik ki annak az épületrésznek ablaka, amelyet éppen be akarnak mutatni. Igaz, e filmet lehetetlen elmondani, látni kell, de egy dologra még szeretném felhívni a figyelmet. A kamera azt is képes megmutatni, amit az ember szeme a helyszínen észre sem vesz. Így például a különböző régészeti leletek szépségét, formáját, legkisebb részleteit. S ez igencsak fontos, különösen azért, mert a filmet főként iskolásoknak szánta a Veszprémben működő Országos Oktatástechnikai Központ. V. A. Mindenkihez hírlevél érkezett Egy csónakban eveznek ahol most nem kívánnak választásokat lebonyolítani, de a későbbiekben csatlakozni akarnak a KKDSZ-hez, a jelenle- . gi tisztségviselőket kérik fel az elsorolt teendők megoldására és akkor a választásokkal őszig várhatnak. Mitől szimpatikus? Közhellyel szólva, azóta a létszám gomba módra szaporodik. A nyár derekán beszélgettem a szervezet egyetlen fizetett főállású országos titkárával, Vadász Józseffel, akitől azt kérdeztem, mi ennek az oka. — A KKDSZ már alakulása idején részt vett abban a bérharcban, amely közgyűjteményekben és közművelődési intézményekben több mint 40 százalékos bérfejlesztésit eredményezett. Csatlakoztunk az 50 százalékos utazási kedvezmény visszaállításáért folytatott küzdelemhez, s jelenleg pedig a költségvetési reform forrásbővítő és garanciális ellátást nyújtó hatásáért harcolunk. Elnökségünk felkérte a munkáltatókat; vállalatokat, üzemeket, szövetkezeteket és egyéb gazdálkodó szervezeteket, amelyek közművelődési szakembert, könyvtárost, levéltárost, vagy muzeológust foglalkoztatnak, hogy saját eszközeikkel biztosítsák szakembereiknek az állami és szak- szervezeti területen már áprilisban megvalósított bérfejlesztést. — Jelenleg már 13 ezren vannak a KKDSZ tagjai. Hogyan, mivel értek el ilyen rövid idő alatt ekkora taglétszámot, hiszen a múzeumok, művelődési otthonok, levéltárak és könyvMivel az év végén szövetséggé kívánnak alakulni, teljes erőbedobással megindult a szervezés. Hírlevél formájában az alapszabályt és programjukat — amelyet a kongresszuson választott elnökség bővített és korrigált — szét- küldték az érintett közgyűjtemények és közművelődési intézmények szakszervezeteinek. Ezzel segíteni kívántak a napi szakszervezeti feladatok eredményesebb ellátásában. A választási levél a leválás (mármint az előző szakszervezetekről) technikájában szándékozott segíteni. A levél lényege; senkit sem ér semmiféle hátrány — tagdíjfizetésben, üdülésben, segélyben, egyéb szolgáltatások igénybevételében — azért, mert a KKDSZ tagja lesz. Marad a jogfolytonosság Érdekes volt számomra a levél azon része, amelynek címe: Hogyan alapítsunk alapszervezetet és hogyan válasz- szunk? A javaslat lényege a következő: össze kell hívni az intézmény dolgozóit (függetlenül attól, hogy szakszervezeti ta- gok-e vagy sem) és — a KKDSZ-alapszabály és program ismeretében meg kell kérdezni tőlüik, szándékoznak-e belépni a KKDSZ-be? Az alapszervezet — a szervezés nincs taglétszámhoz kötve, de — gazdasági megfontolásból — törekedni kell a minimum 20- 30 tagú szervezetek kialakítására. Ahol ez egy helyütt nem jön össze, ott több művelődési otthon, könyvtár vagy hely- történeti gyűjtemény együttesen is létrehozhat egy alap- szervezetet, a gazdasági munkát pedig közösködés helyett létszámarányos bontásban kü- lön-külön, önállóan végezhetik. Ezek után az írás hasznos tanácsokat ad arról, milyen tisztségviselőket kell megválasztani, és azt hogyan tegyék. A KKDSZ-alapszervezetek létrehozásáról értesíteni kell a KKDSZ-t (1088 Budapest, Puskin u. 4.), azt az alapszervezetet, amelyről leválik a szervezet (ha van ilyen) és a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének megyei titkárságát. Ez utóbbi biztosítja, hogy a jogfolytonosság alapján mind a segélyek, mind az üdülőjegyek, valamint a forgóalap-átadások és a tagdíj-adminisztráció megtörténjenek, Garancia erre a Közalkalmazottak Szakszervezete és a KKDSZ között létrejött megállapodás. Az önálló alapszervezetnek OTP- egyszámlát kell nyitnia, ahol saját pénzeszközeit kezeli. Ott, tárak összesen körülbelül 30 ezer dolgozót foglalkoztatnak. Mitől olyan szimpatikus az önök szervezete? — Körülbelül ötven alapszervezet jelentkezésére számítunk. Az eddigiek fs spontán módon jelentkeztek itt, a Puskin utcai irodában, vagy felkerestek levélben — mondja Vadász János titkár. — Hogy mitől szimpatikus... ? Talán mert lehetőséget kínálunk az embereknek, hogy saját maguk döntsenek arról, kikre bízzák érdekképviseletüket. A KKDSZ-be összefogott ágazatok, fogalmazhatnék úgy, rokon szakmákba tartozók vannak, akik egy csónakban eveznek, s ebben a csónakban ugyanúgy helyet kaphat egy múzeumigazgató, mint ugyanannak az intézménynek a rendjéért, tisztaságáért felelős takarítónő. Társadalmi elnökök A másik dolog, hogy itt nálunk nincs apparátus. Két és fél évenként más-más szakmából társadalmi elnököt választunk. Ez egy teljesen új funkció a magyar szakszervezetekben. Ugyanúgy, mint az is, hogy bevallottan vállalkozói szövetséggé szeretnénk alakulni, 1990 januárjától. Tagjaink között van már a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapszer- vezete is. Emellett pártoló tagokat toborzunk, mint ilyenekkel, folynak már a megbeszélések a Budapesti Művelődési Központtal, az ORI-val és a Petőfi Csarnokkal. Tehát gazdasági értelemben is vállalkozói szakszervezet kívánunk lenni, hogy a kisebbségek és a hátrányos helyzetű rétegek sorsán komolyan változtathassunk. — Politizál-e majd a Köz- szolgálati Szakszervezeti Szövetség? — A munkavállalói érdekérvényesítő munkával, ami már . önmagában is politika. A. P. Narancsliget az Északi-sarkon A könyvkiadó vallomása Mikor először hallottam róla, csak legyintettem. Már megint egy újabb szakszervezet. Mi a csudának...? Aztán szállingóztak a hírek innen is, onnan is, hogy ezek meg azok szintén beléptek. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szak- szervezete (KKDSZ) idén áprilisban tartotta alapító kongresszusát. Ezen vállalta a népművelők, múzcológu- sok, levéltárosok és könyvtárosok, valamint az ezekben az intézményekben dolgozó mintegy harmincezernyi munkavállaló érdekképviseletét, érdekvédelmét.
