Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-28 / 229. szám
1989. SZEPTEMBER 28., CSÜTÖRTÖK PEST « JUKbYEi 3 AZ ORSZÁGGYŰLÉS MÁSODIK NAPJA (Folytatás az 1. oldalról.) lépnie, míg a büntetőeljárási törvény esetében az eredeti javaslatban foglalt március elseje helyett — amennyiben a feltételek biztosíthatók — január elseje lehetne az életbe lépés időpontja. A képviselők mindkét törvényjavaslatot — a már elfogadott, megszavazott módosító javaslatokkal együtt — nagy többséggel megszavazták. A képviselők ezután a következő napirendi pont, az 1983. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdték meg. Ez a vállalkozási nyereségadóról és a magánszemélyek jövedelemadójának módosításáról szóló törvények hatályba lépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről és egyes jogszabályok módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről rendelkezik. Békési László pénzügyminiszter rövid kiegészítő tájékoztatójában elmondta: szerencsére vannak már olyan magánvállalkozók is, akik jelentős beruházásokra vállalkoznak, ám azokat egy év alatt nem tudják befejezni. Több tízmillió forint értékű beruházásokról van szó. Mind több az olyan vállalkozó is, aki munkájához jelentős készleteket használ föl. Valamenynyiükre átmeneti szabályokat alkalmaztak 1988-ban. Ezek 1989. január 1-jével megszűntek volna, az átmeneti törvény ugyanis így rendelkezett. Végül is a Vállalkozók Országos Szövetségével, valamint a Kisiparosok Országos Szövetségével, megállapodtunk, hogy az 1988-ban megkezdett beruházások, illetve az 1988-ban fel nem használt készletek 1989- ben is kedvezményesen, adómentesen, a költségek terhére elszámolhatók. Békési László ezért e két paragrafus módosítását ajánlotta az Országgyűlésnek. A képviselők a módosító törvényjavaslatot 304 szavazattal, Békési László ismertette a T. Házzal a törvény módosítását két ellenszavazat és három tartózkodás mellett elfogadták. Miután erről a napirendről néhány perc alatt döntöttek, mégpedig minden vita nélkül, s ezzel behozták az előző, hosszúra nyúlt szavazási procedúra során elvesztett órákat. Ma ismét interpellációk, majd kérdések kerülnek terítékre — a hosszú listával még korántsem végzett a Ház. Kedvezményes, adómentes A modern technika az ülésteremben „ Egy Pest megyei képviselő: Fetter Gyula (Hancsovszki János felvételei) 44444i4*44444 4 4 4/4 4 44444444444444 4 4 4 44 4 Kedden alakult meg a Parlamentben az ellenzéki demokraták csoportja, amelyet Király Zoltán neve fémjelez. Az ebédszünetben megtartott sajtótájékoztatójukon részletesen ismertették elképzeléseiket, ezek között szerepelt, hogy keresik az együttműködést a független képviselőkkel is. Mi erről a véleménye? — kérdeztük dr. Fodor Istvántól, az Országgyűlés alelnökétől, a független képviselői csoport korábbi vezetőjétől, Pest megyei honatyától. — A független képviselők, amikor egy javaslatot támogatnak, vagy elvetnek, nem aszerint mérlegelnek, hogy a döntést ki kezdeményezte, hanem sokkal inkább azt veszik figyelembe, hogy az indítvány mennyire előremutató, menynyiben szolgálja a fejlődést. Adott esetben tehát elképzelhető, hogy együtt szavazunk az ellenzéki csoporttal, máskor pedig másokkal. — Mi a véleménye az ellenzékiek azon döntéséről, miszerint csoportjuk zárt? — Mint képviselő, úgy gondolom, hogy belső ügyük ezt meghatározni. Az indoklással azonban nem értek egyet. Ha jól emlékszem, azt mondták, azért van a zártságra szükség, mert félő, hogy egyes független képviselők hozzájuk csatlakozva próbálják majd legitimálni eddigi tevékenységüket, úgymond a kormány diktatórikus intézkedéseinek eddigi támogatását. Nos, én ezt visszautasítom. Visszautasítom azt, hogy ezt feltételezik a független képviselőkről — mondotta dr. Fodor István. Varga Lajos pótképviselőként került be a parlamentbe. A tegnap délutáni szünetben arról érdeklődtünk, milyenek az első benyomásai. — Meglepte önt, hogy Mondok Pál lemondott mandátumáról? — Nem számítottam rá, de nem is volt váratlan, hiszen szóbeszédekből hallottam, hogy erre készül. Én úgy láttam, ezt a néhány hónapot még végig kellett volna csinálnia. — Értesítette önt a volt képviselő, hogy visszalép? — Engem személy szerint nem, s úgy tudom, hogy a választási elnökséget sem. — Az ön képviselősége biztosan csak néhány hónapig, a hamarosan sorra kerülő választásokig tarthat. Mit tehet ön addig is a T. Házban? — A jelenlegi körülmények között a választóim véleményére támaszkodva szeretnék az ország érdekeiért dolgozni a Parlamentben. Elképzelésem az, hogy a különböző előterjesztésekkel kapcsolatban a körzetemben tevékenykedő szakembereket is meghallgatom. — Csatlakozik-e valamelyik parlamenti csoporthoz? — Egyelőre nem, de két bizottság tevékenységébe szeretnék bekapcsolódni. Az egyik a környezetvédelmi és településfejlesztési, a másik a közlekedési bizottság. Már kérvényeztem csatlakozásomat. Emellett a megyei képviselőcsoportnak is aktív tagja akarok lenni. — Mennyiben más ez az országgyűlés, mint abban az időben volt. amikor önt megválasztották? — Egyetértek Király Zoltánnak azzal a megjegyzésével, hogy más ez a parlament, mint akár néhány hónappal ezelőtt volt. Nem teszik viszont, hogy még mindig szó nélkül hagyunk nagyon sok olyan véleményt, amelyhez valamilyen megjegyzést kellene hozzáfűzni. Kedden például a belügyminiszter a dr. Raf- fay Ernő képviselő úr által felvetett kérdések közül eléggé tendenciózusan emelt ki egyes részeket. Részletesen foglalkozott azzal, hogy 1945- től ki volt hatalmon és menynyien hagyták el az országot, kevesebbet beszélve arról, hogy 1945 előtt egy egészen más politikai rendszer épült ki, s mégis nagyon sokan választották a kivándorlást. Ez a kérdés tehát nem az egy-, vagy többpártrendszertől függ alapvétőén — mondotta végezetül Varga Lajos. ☆ Valóban sokat változott a parlament az utóbbi időben. Korábban csak különböző fondorlatok árán, a személyes kapcsolatokat kihasználva leFogad: a megyei tames eln öke HaMlnI sióra már nem csapják össze a bokájukat §$ Lakásfoglalók. Pénzükért, igazukért házalók. Mél- ^ tányosságot kérők, közügyekben eljárók. Amikor az ^ ember a panaszokat, kérelmeket hallgatja, társadalmi ^ valóságunk rajzolódik ki. A szegénységből, már-már nyomorból fakadó kétségbeesettség, az elkeseredésből ^ formálódó düh. Vélt, vagy valós sérelmeinkkel Pon- ^ ciustól Pilátusig járunk. Buldog módjára, akár éveken | át. Mint utolsó mentsvárhoz sokan jönnek el fogadónap- | ján Balogh Lászlóhoz, a megyei tanács elnökéhez. Még ^ mindig azt hiszik, majd a hatalmi szó..., s máris ösz- ^ szecsapják bokájukat ott lent, ahol eddig bezárultak az $1 ajtók, elutasítóak voltak a válaszok. Pedig az ügyek többségében egy ilyen fogadónapon nem születik megoldás. Egyszerűen azért nem, mert például a késő délutáni órákban már csen. des a megyeháza, nincs bent az érdemben véleményt mondható. osztály illetékes előadója. Miért is lenne, hiszen nem tudható előre ki, honnan, milyen ügyben keresi fel a tanács első emberét. A panaszosoknak tehát vissza, kell jönniük, mint ahogyan erre a sorsra ítéltetett legutóbb Varga Ferencné, a ke- repestarcsai kórház egykori dolgozója is. Miért dobják az utcára ? A remegő, síró asszonyt — elmondása szerint — már kilenc hónapja küldözgetik hivatalról, hivatalra. Munka- szerződését — amelyet három hónapra kötöttek vele —, nem hosszabbították meg. A papírok szerint minden szabályszerű: letöltötte a felmondási idejét, megkapta fizetett szabadságát, a szerződés lejárt, mehet! Pedig ő dolgozni akar. Csak az éjszakázást nem bírta. Szólt, értsék meg gyomorbeteg, erre másnap ajtót mutattak neki. Ha ő nem, majd csinálják a román menekültek! Az asszony nem értirha az egészségügyben nincs elég nővér, már pedig nincs, akkor miért dobják őt az utcára. A dolgát becsülettel elvégezte, akadt hét amikor 60 órát is bent töltött az akutosztályon, pedig ő csak képesítés nélküli nővér. Folyik belőle a szó, hagja el-elcsuklik a sírástól, idegesen markolássza zsebkendőjét. Belefogott lakása felújításába, de az OTP is csak írohetett interjút kérni az ország vezető politikusaitól és a honatyáktól. Ma már az ülések szüneteiben könnyen kapcsolatot lehet teremteni bárkivel, hiszen mindenki tudja: a nyilvánosság a döntéshozók ellenőrzésének egyik nélkülözhetetlen eszköze, egy-egy vezető, vagy képviselő tevékenységének pótolhatatlan kontrolja. Lapunkban — mint ezt tapasztalhatták — mindenkinek helyet adunk, aki a haladást, az ország gyarapodását szolgálja. Így voltunk ezzel akkor is, amikor Roszik Gábor gödöllői—isaszegi képviselőnek szerettünk volna egy kérdést feltenni. Érdeklődésünket azonban — közölte velünk egynapos gondolkodás után — nem tudja kielégíteni, mert a gödöllői ellenzéki kör vezetői úgy látják, nem helyes, ha a Pest Megyei Hírlapnak nyilatkozik. E döntés jól érzékelhetően személyes sértődöttségből fakad, amelynek gyökere valahol ott keresendő, amikor a választási verseny idejében lapunkban egy Roszik urat bíráló írás jelent meg. Való igaz, nagyon nehéz más, a miénktől alapjaiban eltérő véleményt tolerálni — ez a gödöllői ellenzéki vezetőknek nem is sikerült. A magunk részéről őszintén sajnáljuk, hogy e politikai szűklátókörűséggel tulajdonképpen lapunk olvasóit, mintegy száz-százötven- ezer embert zárnak ki abból a lehetőségből, hogy a demokrácia egyik legfontosabb eszközével, a nyilvánosság által megtestesített személyes befolyásukkal éljenek. Furucz Zoltán gat neki, pénz az ablakba. Az elnök úrnak is elküldte már panaszos levelét egy hete, s most mégis azt mondják — jöjjek holnap!! — méltatlankodik. — A vizsgálat folyamatban van. átküldtük az anyagát az egészségügyi osztályra. Én nem utasíthatom a kórházat, hogy vegyék vissza magát. Erre való a munkaügyi döntő- bizottság, a Munkaügyi Bíróság, ha panaszát megalapozottnak találja — próbálja meggyőzni Balogh László az asszonyt, mindhiába. Látható módon nem nyugszik meg, nem is nagyon akar már visz- szajönni, végül mégis rááll. Nem tudni, alkalmas volt-e a posztján. Lehet, hogy nem, s ezt talán Kerepestarcsán meg is mondták neki. Az ő véleménye azonban más, ezért házal most orvoslásért. Szegény embert az ág is húzza Az érdi Borza Ferenc visz- szaíogottan kezdett mondókájába, ám hangjában idegesség vibrált. Sorsa megrázó: felesége súlyos beteg, a legkisebb gyerek mellet a férfi van gyesen. Tanácsi lakásban laktak, de azt kinőtték. Nagyobbat nem kaphattak, így hát telket vettek, építkezésbe fogtak. A föld megvásárlásakor a tanács adott 80 ezer forint visszatérítendő támogatást. Amikor az új ház egy része lakhatóvá vált, a család visz- szaadta a tanácsi lakást, ezért 157 ezer forintot fizettek ki nekik. Most azért jött, segítsenek rajta: nincsenek még egészen készen, azaz jelenleg ugyanannyi négyzetméteren élnek, mint amennyit otthagytak. Kaphatna még a tanácstól 70 ezer forintot, de azt már nem hajlandók kifizetni Érden. — Tudnom kell, pontosan mi áll a tanácsrendeletben — így Balogh László. — Mi nem kötelezhetjük az érdieket a fizetésre, pláne nem, ha az ellenkezik a testület által elfogadottakkal. A férfi egyre hevesebben beszél, okfejtése logikusnak tűnik: ha nem adtam volna le a tanácsi lakásomat menet közben, most 150 ezer forint ütné a markomat. Mi a fontosabb: a méltányosság vagy az alkalom. Ugyanis azzal utasítottak el, hogy egyszer már kaptam, a többit felejtsem el. Azért vagyok itt, mert a megyével takaróztak, állítólag innen kapták rendeletük megalkotásához az irányelveket. Balogh László köti magát, mi egyebet tehetne: amit a tanácsrendeletben rögzítettek, azt kell elfogadni. Ígéri, utánanéz a dolognak, s levélben válaszol, de ebből már nem kér az ügyfél. Felpattan, szatyorba söpri papírjait, idegesen az asztal alá löki a széket. Búcsúzóul azt mondja: gondom lesz rá, hogy mindenkit felvilágosítsak, nehogy olyan marhaságot kövessen el, mint én! Utóbb megtudtam: az érdiek eljárása Borza Ferenc ügyében a tanácsrendelet betűje szerint való, a férfivel szemben szabálytalanságot nem követtek el. Más kérdés, hogy ez a rendelet igen csak felülvizsgálatra, sőt megváltoztatásra szorul. Mert gondolják csak meg: lehet, hogy nálánál jobb módban élők — egyszeri kérelmük alapján 150 ezret kapnak. A szegény embert az ág is húzza! Neki 70 ezerrel kevesebb jár. Betű szerint.., Az illetéktelen lakásfoglalók hiába jöttek oltalomért. A megyei tanács elnöke hajthatatlan: Balogh Bertalanék- nak el kell hagyniuk a kiszemelt szigetszentmiklósi lakást. A helyi tanács mondhatni nagylelkű volt, mert kijelölt számukra egy szükséglakást. Levelükben arról értesítik Baloghékat, hogy ha három napon belül nem mennek át oda önszántukból, karhatalommal viszik őket. De mert a megyeházán tett látogatásuk napján ez a határozat még nem jogerős, Balogh László a megyei igazgatási osztályra tette át ügyüket. A megoldás igencsak egyesé- lyes, ám a panaszosok úgy érezhették: mi mégsem jöttünk hiába. Húszmilliói nem adhatok Mint ahogyan a váci Barvicz Pálné is könnyebb szívvel távozhatott: Balogh László támogatja az asszony kérését, miszerint korkedvezményes nyugdíjba . menne. Súlyos beteg gyermekét ápolná, gondozná otthon, akit egy percre sem lehet magára hagyni. — Munkahelyének, a Váci Kötöttárugyárnak vállalnia kell, hogy 55 éves koráig állja a nyugdíj összegét. Ha ettől a gyár nem zárkózik el, küldjék el közösen a kérelmet, az orvosi igazolással együtt, mi pedig felterjesztjük az anyagot az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak, ök mondják ki az utolsó szót — tájékoztatja az asszonyt a hivatalos eljárás rendjéről a megyei tanács elnöke. Már-már azt hittem, nem sikerül közügyet kifognom, amikor a fogadónap utolsó órájában megérkezett dr. Szentannai Margit, az érdi rendelőintézet főorvosa. — Igencsak meghökkentő kéréssel állt elő levelében — fogadta őt Balogh László, majd magyarázatul hozzáfűzte: tőlem még soha, senki nem kért 20 milliót. El kell szomorítsam: nem tudok adni. Erre csak a megyei tanács testületé jogosult, alapos mérlegelés után. A beszélgetésből kitűnt; az épülő rendelőintézet — amely 75 ezer ember ellátására lesz hivatott —, csak ezen összeg biztosításával valósítható meg a jelenlegi tervek szerint. A számlát ugyan csak 1991 első felében kell kiegyenlíteni, ám azt ma pontosan nem tudni — ismerve a tanácsi önkormányzat fejlődésének irányát, számítva az ezzel járó különböző jogosítványok, így a gazdálkodási rend változására is —, hogy két esztendő múlva valójában kié lesz a pénz, s egyáltalán lesznek-e a megyének céltámogatásra fordítható milliói. A város döntött: áldását adta az építkezésre, amelyet egyébként a megye is joggal támogat. Ám mai viszonyaink között felelőtlenség lenne forintokat ígérni, így tehát Balogh László csak arra tehetett ígéretet; ha az idei céltámogatást valahol nem használnák fel, abból — ha ezzel a megyei testület egyetért —, juttatnak az érdi rendelőintézetnek, illetve az illetékes osztállyal és a várossal együttműködve további lehetőségeket keresnek a finanszírozásra. Nem volt túlságosan forgalmas a legutóbbi elnöki fogadónap. Igaz, a megszokottól eltérően ezúttal csak délután lehetett jönni. A tapasztalat pedig az, hogy az emberek inkább délelőtt kerítenek sort a találkozásra. Meglehet igazuk van. akkor az ügyintézőket is bent találják. A panaszok egyharmadát a lakásügyek teszik ki, a többi inkább szociális jellegű téma, esetleg birtokvita. Az ezekről születő feljegyzések pedig társadalmunk egy-egy szomorúan valós szeletét adják. Fazekas Eszter