Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-26 / 227. szám

1989. SZEPTEMBER 28., KEDD 3 0 MONDTA Miként és mire Tíz esztendeje, 1979-ben jött létre a SZÉT A, azaz a Szegényeket Támogató Alap. Illegális szervezet volt, ma már legális. Egyik megalakítója, szellemi ve­zér» Solt Otília, akivel in­terjút folytatott a Rádió- és Televízióújság (89/39.) mun­katársa. A hírlapíró ugyan „egy szociálisan süket és vak világban” látja közel­múltunk bajait és jelenünk gondjait, S. O. azonban tárgyilagos. Ö, szakember lévén, pontosan tudja, a szegénység „ötezer éves”, azaz szinte egyidős az em­berek közösséggé szervező­désével. És mindenhol lé­tezik. Hasonló tárgyilagosság­gal beszél arról is, ami napjainkat sajnálatosan jellemzi. Azt mondta: „Kár arról vitázni, hogy Szociá­lis Állam legyünk-e, vagy pedig Nagy Liberális Be Nem Avatkozók.” Telitalá­lat! Már ami napjainknak a legkülönbözőbb színezetű köntösökbe öltöztetett po­litikai frazeológiáját illeti. Szavak, szavak, szavak: mennyi van belőlük! Ha ezen múlna, de sajnos, nem ezen múlik, akkor máris itt lenne a megoldás-megvál­tás valamennyi szegény­nek. Csakhogy a ráolvasás sokkal-sokkal kisebb bajo­kon sem segít, nem hogy a társadalom testén fekély­ként terjedő szegénységen. Tettek, határozott lépé­sek, s még előbb: pontos elképzelések kellenek ah­hoz, hogy valami mozdul­jon. S itt is félreérthetetle­nül fogalmaz S. O.. mert az előbb idézett mondatot, a kár vitáznit azzal folytat­ja: „Az a kérdés, hogy a társadalom maga miként képes berendezkedni, szer­veződni.” _ Valóban ez a kérdés! S talán még az, hogy — meg­toldva a szociológusnő sza­vait — miként és mire ren­dezkedik be, szerveződik meg a társadalom. Ebben a hazában ugyanis már ren­geteg formája, módja volt a „szegénygondozásnak” eb­ben a században: a hatás ismeretes. Gyanítjuk, ha­talmas társadalmi presztí­zse lesz azoknak, akik szembenéznek a szegény­séggel, s tettekkel tanúsít­ják: tudják, mit akarnak. Nem észlelünk valami nagy tülekedést... KLIENS A nemzet szolgálatára vállalkozva Nem lesz nagyobb szabadsága interjú Németh Miklós miniszterelnökkel (Folytatás az 1. oldalról.) nám meg. Néhány tényt vi­szont feltétlenül meg szeret­nék említeni. Az év elején fájdalmas, a lakosság élet- színvonalát terhelő. intézkedé­sekkel sikerült elhárítani a küszöbönálló pénzügyi ösz- szcomlást. Júniusban újabb, hasonló jellegű lépésre kény­szerültünk. Közben olyan kül­politikai-külgazdasági orientá­ciót alakítottunk ki, amely­nek gyümölcsei őszre beértek, és lehetővé tették idén a gaz­daság működőképességének fenntartását. Most is gigászi harc folyik a gazdaság mű­ködőképességének fenntartá­sáért, és ez a küzdelem mind­máig eredményes. Jórészt en­nek köszönhető, hogy partne­reink, közöttük a vezető nyu­gati hatalmak is bizalmat ta­núsítanak a magyar kormány iránt. Kiszámítható, a nemze­ti érdekeket követő és más nemzetek érdekeit nem sértő külpolitikai lépéseinkkel olyan feltételeket teremtettünk, amelyek közepette a vezető nyugati hatalmak készek tá­mogatni a kormányt. Csak ké­pesek legyünk ezeknek a le­hetőségeknek a kihasználásá­ra! ■ És képesek leszünk erre? — Bízom benne; mi ezen dolgozunk. A kormány világos stratégiai irányvonalat követ, amelyet akciókkal is alátá­maszt. Az év elején a kor­mánynak politikai tőkét kel­lett gyűjteni a mozgásképes­ség megszerzéséhez. Ezt meg­tette, és most van olyan poli­tikai tőkéje, amellyel gazdál­kodhat. Igaz, sokan támadnak bennünket, de mégsem érez­zük magunkat egyedül. Nap mint nap érezzük az ország sorsáért aggódó emberek tá­mogatását. Ez komoly erőt ad, amit nagyban növelj hogy a parlament is sokat segített konstruktív kritikájával, ösz­tönző iránymutatásával. H Ezt a parlamentet viszont számos kritika érte az utóbbi hónapokban, sokan még a le­gitimitását is kétségbe von­ják ... — Ezt persze mindenki megteheti. De ezzel a „semmi sem érvényes” alapállásra he­lyezkedik. És akkor csak azon lehet vitatkozni, ki kit és miért tekint kevésbé le­gitimnek, mint saját magát. Vagyis a legitimitáshiány megszüntetése csak együttmű­ködve, a demokratikus átme­netben történő előrehaladással Szakmai nap a BNV-n A vevő házhoz jön A kőbányai vásárvárosban hétfőn megkezdődtek a szak­mai programok, folytatódott a sajtótájékoztatók sora. Első­ként a görög kiállítók tájé­koztatták az újságírókat. Em­manuel Kalpadakis, Görögor­szág budapesti nagykövete el­mondta, hogy Görögország tá­mogatja hazánk csatlakozását az Európai Gazdasági Közös­séghez, amelynek hazája 1981 óta tagja, ám azóta is arra tö­rekszik, hogy fenntartsa, sőt élénkítse kapcsolatait Magyar- országgal. A két ország keres­kedelmi forgalmának adatai­ból kitűnik, hogy Magyaror­szág évek óta mintegy három­szor annyit exportál Görögor­szágba, mint amennyit vásárol onnan. Tavaly például 65 nvl- lió dollár értékben szállítot­tunk, s mindössze 16 millió dollár értékben vásároltunk Görögországból. A görög üz­letemberek érdeklődése a ma­gyar piac iránt jelentősen megnőtt — hangzott el a tájé­koztatón —, s bíznak abban, hogy rövidesen több új ve­gyes vállalat születik, és im­portrendszerünk további libe­ralizálása is kedvezően hat a két ország együttműködésére. A vásáron az üzletemberek folytatják azt a tárgyalást, amelynek értelmében a Che- mokomplex Külkereskedelmi Vállalat részt venne a görög- országi gázprogram megvaló­sításában. A Helia Társaság sajtótájé­koztatóján újdonságokkal is­merkedhettek meg a résztve­vők. Otthoni használatra szánt, elemmel működő speciális be­rendezést mutattak be, amely- lyel a kozmetikumok a bőrbe masszírozhatok. Arra számíta­nak. hogy ebből nagyobb téte­leket értékesítenek külföldön is. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium képvise­lői elmondották, hogy az idei élelmiszerexport várhatóan eléri az 1,8 milliárd dollárt, és mindehhez csupán 800-900 millió dollár értékű importra van szüksége az ágazatnak. Az élelmiszeripar legnagyobb vásárlója az NSZK, ahol fő­ként a kiemelkedő minőségű, esztétikus csomagolású és hosszabb eltarthatósági idejű termékek a kelendőek. Ar»a számítanak, hogy a vásáron díjakat nyert újdonságokból többet megrendelnek hagyo­mányos és új partnereik. A napokban felvett diplo­máciai kapcsolat a vásáron is érezteti hatását a magyar—iz­raeli gazdasági együttműkö­désben. A BNV-n az egyik legnagyobb érdeklődést kivál tó izraeli Bar-tex cég biztató tárgyalásokat 'folytat több magyar ipar- és kereskedelmi vállalattal. Ha úgy látják, hogy a magyar piac fogadóké­pes termékeikre — főként a háztartások mindennapjait megkönnyítő cikkeket, kozme­tikai termékeket és játékokul kínálnak —, tőkével is társul­nak termelő és forgalmazó ve­gyes vállalatok létrehozására. lehetséges. A kölcsönös vá­daskodás nem lehet célunk, de eszközünk sem. Ez annál is fontosabb, mert a közvéle­ményben jelen van a keserű­ség, a kiábrándultság, ugyan­akkor a türelmetlenség és az illúziókergetés is. Dinamikus vállalkozásélénkítő lépéseket sürgetnek és nem veszik ész­re, hogy a gazdálkodás mosta­ni körülményei között ezek csak fokozatosan építhetők fel. Sokan már előre óvnak attól, nehogy újabb áremelé­seket hajtson végre a kor­mány, mert a nép türelme véges. Én ennek tudatában vagyok, de bízom abban, hogy a nép megérti: a szo­rító intézkedések, az áreme­lések — amelyeket döntően nem a kormány határoz el — helyzetünkből, és nem a kor­mány szándékaiból fakadnak. Tudom, hogy az átalakulás fájdalommal jár és azok, akik ezért támadnak bennün­ket, egyről megfeledkeznek: pontosan az előző kormányok ijedtsége, bizonytalansága, egy helyben toporgása juttatott bennünket ilyen helyzetbe. És soha ne felejtsük el: ha az elkeseredés hulláma elszaba­dul, ha azt felkorbácsolják, akkor elveszítjük az átalaku­lás minden esélyét. Pl Egyesek a kormány sze­mére hányják, hogy nincs programja. Sokan azt tartják, hogy a kormány éppen ezért kapkod. Mások azt mondják, hogy egy kormányprogram ké­szítése eleve irreális vállalko­zás. hiszen a kormány legfel­jebb jdvö év júniusáig van hi­vatalban. ön hogyan látja ezt a kérdést? — Erre először is kérdéssel válaszolok. Csak nem olyan típusú programot hiányolnak, amelyeket a korábbi kormá­nyok meghirdettek ugyan, de egyikük sem tudta teljesíte­ni? Ilyen típusú, tértől-idő- ' töl független követelményeket tartalmazó programokra nincs szükség. Olyan program, amely „fe­lülről” követelményeket ír elő, nem illik az átalakuló gazdasági és politikai felté­telekre. Nem is beszélve ar­ról, hogy az új nemzetközi követelményekhez sikeresen alkalmazkodó országok soha­sem követelményeket tartal­mazó programokat, hanem stratégiai irányvonalat és az azt alátámasztó, hitelesítő ak­ciósorozatot fogadták el. Ezért a magyar kormány szakított a korábbi gyakorlattal. Straté­giai irányvonala van, ame­lyet akciók hitelesítenek. Szá­munkra ez a következetesség és a tervszerűség ismérve. A kormány stratégiai cél­jai világosak. Politikailag: de­mokratikus, kórunk Európájá­hoz méltó állami, társadalmi berendezkedés kiépítése. Gaz­daságilag: a vegyes tulajdoni szerkezetű piacgazdaság. Tár­sadalmilag: egy új típusú pol­gárosodás. A megvalósítás ne­hézségei viszont óriásiak. Az örökölt nehéz helyzetben so­kan csodákat, vagy legalábbis azonnali eredményt hozó in­tézkedéseket várnak. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy csodák nincsenek, és 40 év szőnyeg alá söprésének „ered­ményét” egyik napról a má­sikra nem lehet felszámolni. Ezen a nyomvonalon meg­indultunk. Törekvéseinket je­lentős nemzetközi erők és ha­talmak is elismerik és támo­gatják. Ez a történelmi szük­ségszerűség a jelenlegi hely­zetből kiolvasható, ezért a kormánynak kötelessége ezt a tendenciát nemcsak megfo­galmazni, hanem gyakorlati politikájában érvényesíteni is. A választások majd eldöntik, hogy milyen kormány alakul. Biztos, hogy koalíciós kor­mány lesz, és remélem, hogy olyan nemzeti nagy koalíció, amely minden számottevő po­litikai erőt tömörít. A feladat ugyanis olyan óriási, hogy meghaladja egy párt erejét. Persze az is lényeges, miként alakulnak a koalíciós ará­nyok. Egy azonban biztos: az új koalíciós kormánynak stra­tégiai nyomvonalának meg­választásában nem lesz a mainál nagyobb szabadsága, ha a nemzet szolgálatára vál­lalkozik. (J Bírálatok érik a kormány külpolitikáját Is. Azt mondják, hogy veszélyes az olyan hely­zet. amikor egy országnak tá­voli szövetségesei és közeli el­lenségei vannak. Ml erről a véleménye? — Ezt a legjobb esetben is a helyzet tökéletes félreértésé­nek tartom; a legrosszabb esetben pedig ez a vélemény nem más, mint a kormány reformtörekvései elleni táma­dás burkolt formája. És min­denképpen durva leegyszerű­sítése a rendkívül összetett külpolitikai aktivitásnak. A világ számottevő hatal­mai Keleten és Nyugaton nemcsak deklarálták a kor­mány reformtörekvéseivel való egyetértést, hanem ah­hoz konkrét segítséget is ad­nak, egyenrangú partnernek elfogadva bennünket. Ezt a segítőkészséget nem szabad lebecsülnünk, mert ebben az évszázadban ez idáig ilyen fo­kú együttműködési készséggel nem találkozhattunk. Ami pedig a közeli ellen­ségekre utalást illeti, ez a minősítés végzetes félreértés. Vannak új keletű vitáink a szomszédos országokkal több évtizedes problémákról, van­nak feszültségpontok. Ezek­ről jobb, ha nyíltan beszé­lünk, mintha hallgatunk ró­luk, ahogy ez korábban tör­tént. Így legalább van esé­lyünk a megoldásra. Ugyanak­kor a leghatározottabban visz- szautasítottuk és utasítjuk a magyar belügyekbe történő beavatkozás minden kísérle­tét. A kormány ilyen szem­pontból egyértelmű helyzetet teremtett. KEVESEBB A KÖZÖS KALAPBA Borítékolt lépések Képzeljünk el egy papírhe­gyet. Ha az utolsó cetlit is el­hordták, tíz és fél ezer tonnát kellett elmozdítani. Ennyi ké­szül Szentendrén, a Papíripari Vállalat papírgyárában. Fan­táziánk szárnyalását még ne kössük gúzsba, gondoljuk el, mennyi lehet 450 millió borí­ték? Ha egyetlen, nem is a leg­nagyobb üzemben ennyi borí­ték készül, miért keressük hiába a boltok polcain azt a néhány darabot, amire kis ház­tartásunkban éppen szükség van? — Furcsa helyzetben va­gyunk az idén. Egyrészt nem tudunk annyit gyártani, mint amennyi elkelne, másrészt leg­nagyobb vevőnk, a Piért, fize­tési gondokkal küzd, lemon­dott több megrendelést — mondja Tóth Gyula termelési osztályvezető. — Való igaz, óriási a hiány a boríték­piacon. A sok új vállalkozás ré­vén megnőtt a kereslet. O Növelhető-e a gyár ka­pacitása? — A gépek teljesen leterhel­tek. Új berendezések vásárlá­sához sok pénz kellene, de a vállalatnak nincs. A megvaló­sított nagyberuházások — Szolnokon, Dunaújvárosban — 1995-ig lekötik a fejlesztési alapot, új beruházásra csak azután kerülhetne sor. Addig persze nem várhatunk, más lehetőségek után kell néznünk. Q Úgy hírlik, külföldi cé­gek érdeklődnek, tőkét kínál­nának. Igaz ez? — Rengeteg olyan hazai kuncsaftunk is van akik sze­retnének borítékhoz jutni és ezért beszállnának a termelés­be. Vállalnák a gépbeszerzést. „Csak” a munkaerőt és a ter­melési infrastruktúrát kérnék tőlünk. Ugyanakkor valóban jelentős a külföldi figyelem is irántunk, a közelmúltban járt itt például a kanadai nagykö­vet. Kanadai cégek kértek tőle információt az üzemünk­ről, a felszereltségünkről, • Innovációs parkok Fejlesztőket keresnek Megkezdték az Innovációs Parkok Magyar Szövetségének szervezését. A Budapesten mű­ködő Innotech Műegyetemi Innovációs Park pedig felvéte­lét kérte az Innovációs Par­kok Nemzetközi Szövetségébe. Az Innotech képviselte Ma­gyarországot a nemzetközi szö­vetség múlt évben Franciaor­szágban megrendezett IV. köz­gyűlésén, s beszámolót külde­nek a hazai parkok helyzetét elemezve az idei, Ausztráliában megrendezendő V. közgyűlés­re is. Pálmai Zoltán, az Innotech igazgatója arra adott választ: milyen helyet foglalnak el az innovációs parkok a hazai ku­tatás-fejlesztési tevékenység­ben. — Az Innovációs Parkok Magyar Szövetségét kilenc kü­lönféle jogállású társasággal hoztuk létre — mondotta. — E kilenc innovációs park között található gazdasági, betéti, korlátolt felelősségű és rész­vénytársaság is. Valamennyi szervezet a 80-as évek máso­dik felében jött létre. Ez mintegy folytatása volt annak, hogy a lényegében csak alapkutatással foglalkozó aka­démiai vagy önálló intézmé­nyek egyre több alkalmazott­kutatási, illetve fejlesztési munkát vállaltak el. Az ipari kutatóintézetek általában ku­tató-fejlesztő vállalatokká ala­kultak. Az egyetemi kutatóhe­lyek, tanszékek is egyre több gyakorlati, vállalati jellegű fejlesztő munkát végeztek. Ezekből a bevételekből ellen­súlyozzák az állami támoga­tás csökkenését. E változásnak jó oldala is van, hiszen köz­vetlenül eladható, hasznosítha­tó fejlesztések kötik le a kuta­tói kapacitás egy részét. De megfigyelhető az alapkutatás színvonalának visszaesése is. Az innovációs parkoknak ugyanakkor nem az egyik, ha­nem a fő feladatuk a tudomá­nyos eredmények minél gyor­sabb gyakorlati alkalmazása, hasznosítása, a különféle öt­letek kifejlesztése. Mivel a kutatási eredmények gyors hasznosítása országos érdek, különféle dotációkkal, adó- kedvezményekkel, alapítvá­nyokkal támogatják tevékeny­ségüket. Természetesen azok a gazdálkodók is visszajuttat­nak pénzt a parkoknak, akik az új, korszerű termékekkel, szolgáltatásokkal jelentős pro­fitra tesznek szert. Az Innotech elsősorban a Budapesti Műszaki Egyetem kutatási eredményeinek hasz­nosítását tűzte ki célul. Te­lephelyünkön ugyanakkor műhelyt, gépi és műszeres hátteret adunk a különféle öt­letekkel jelentkező kisvállal­kozásoknak is. A Debrecen­ben működő park többek kö­zött vákuum- és lézertechni­kával, biológiai eljárásokkal foglalkozik, a miskolci számí­tógépek és számítógépes prog­ramok fejlesztésével, forgal­mazásával, különféle találmá­nyok képviseletével, a szege­di a biotechnológiával, kör­nyezetvédelmi berendezések fejlesztésével, a veszprémi a vegyipari kutatásokkal, fej­lesztésekkel. Általában egye­temekhez, kutatóintézetekhez kapcsolódnak a parkok, és ezek tudományos eredményei­hez keresik meg a fejlesztő­ket, gyártókat. Szükség van-e a málnatermesztok szövetségére? Partner kell hozzá Hogyan szüntethetők meg a málnaháborúk? Törvénysze­rű-e, hogy hol a termelő, hol a feldolgozó szája íze kese­redjen meg a felvásárlás kö­rüli zűrzavar miatt? Vissza lehet-e adni a szerződés be­csületét? Segít-e a gondokon a málnatermesztők összefogása? Még sorolhatnánk a kérdé­seket, amelyek esztendők óta foglalkoztatják a gazdákat. Lapunk azonban a tudósításon túl többre is vállalkozik: kez­deményezzük a málnatermesz­tők szövetségének megalaku­lását. Ehhez partnereket ke­resünk. Az együttműködés alapkoncepcióját a Pest Me­gyei Hírlap szombati számá­ban ismertetjük részletesen. A TISZA VASVÁRI ROBBANÁS Nem okozott szennyezést Mérhető környezetszennye­zést nem okozott a térségben a tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyárban a múlt hét szerdán bekövetkezett robba­nás. Erről Tóth József, a Ti­szántúli Környezetvédelmi és gyártási színvonalról. Egy fran­cia üzletfél pedig, akinek a mienknél ötször-hatszor na­gyobb gyára van odakint, már az ajánlaton dolgozik. Az len­ne a célja, hogy magyar köz­reműködéssel jusson be a szo­cialista országok piacaira. Vár­hatóan még ebben a hónapban dűlőre jutunk. @ Bealkonyul a hazai ma­mutcégeknek. Terveznek-e változást a Papíripari Vállalat háza táján? — Pontosan felmértük lehe­tőségeinket. helyzetünket, az elképzeléseket. Jövő év július l-jétől teljesen önelszámolók lesznek a gyárak, a kigazdál­kodott nyereségeknek csak egy része kerül majd „közös kalapba”. Az új közös üzlet az ÁPISZ- szal folyamatosan bővülő jó kapcsolat bizonyítéka. A gyár területén felépített bolt ha­marosan megnyílik. A szemre is igen mutatós, oszlopos, csú­csos kis épületben levő Ápisz-ban nemcsak a gyár termékeit árulják ugyan, ám azokból mindig megfelelő fo­lyamatos ellátást ígérnek a szentendrei „papírosok”. Bo­rítékból sem lesz tehát hiány. D. G, . Vízügyi Igazgatóság vízminő­ség- és tájvédelmi osztályá­nak vezetője adott tájékozta­tást. Elmondta, hogy miután a tűz következtében a levegőbe jutó gázokat a szél Hajdú-Bi- har irányába sodorta, azon­nal megkezdték a levegő, a víz és a növények vizsgála­tát. Repülőgépről különböző magasságokban vizsgálták a levegő széndioxid-, klór- és foszfortartalmát. Megállapí­tották, hogy az a határértékek alatt van, s a korábbi adatok­hoz képest nem változott. A Keleti főcsatornából, a Hortobágy folyóból, a Nyuga­ti főcsatornából és a környe­ző halastavakból vett vízmin­ták is azt tanúsították, hogy a levegőből esetlegesen lehul­ló szennyeződés nem okozott savasodást. Az Alkaloida Gyár közvetlen környezetében a robbanást követő hajnalon a növényekről vett harmatmin­ták ugyan enyhe savasodást jeleztek, ezt azonban híg mész- oldatos permetezéssel a gyár szakemberei közömbösítették. Az érvényes vízvédelmi ter­veknek megfelelően a gyárból kijövő szennyvizet elzárták, azt három hétre tározókban visszatartják. A TIKÖVIZIG szakemberei a vízminőséget továbbra is folyamatosan vizs­gálják. Tóth József osztályve­zető szerint a tiszavasvári rob­banás következtében a deb­receni ivóvizet semmilyen szennyeződés veszélye nem fenyegeti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom