Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

1989. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK *esr Mf.fi VE. Kiállta az első próbát a Celladam-teszt — Érez-e vizsgadrukkot? — cérdez'te a7 MTI tudósítója <ovács Ádám feltalálót a csü- örtöki nyilvános értékelés »lőtt, amelyen a Celladam- eszt reprodukálhatóságát vizsgálták. Nem — válaszolta i feltaláló —, biztos vagyok a lolgomban. A feltalálónak igaza lett, nagabiztossága megalapozott •olt: a teszt reprodukálható- ága a nyilvánosság előtt bizo- lyosodott be. A Celladam-teszt vizsgálatá- a azért került sor, mert dr. ’aál Tamás, az Országos Jyógyszerészeti Intézet főigaz- ató.ja hónapokkal ezelőtt iyüt levélben kérte Kovács ódámtól, hogy a tesztet közb­en, a nyilvánosság előtt érté- eljék. Ez ügyben június élse- én ültek először asztalhoz, s Uapodtak meg arról, hogy él­őként a teszt reprodukálható- ágát vizsgálják, vagyis azt, ogy ugyanannak az ember­ek a vérmintáira ugyanúgy ílez-e a teszt. A bizonyítás árán összesen 113 embertől ettek 5-5 vérmintát a Cella- am Dalszínház utcai diag- osztikai laboratóriumában. . közjegyző által hétjegyű kódszámmal ellátott mintákat zárt borítókban letétbe he­lyezték, s a vérmintákat ösz- szekeverték, hogy személyhez tartozásukat ne lehessen azo­nosítani. Csütörtökön az Országos Gyógyszerészeti Intézetben a nyilvános értékelésen — ame­lyen részt vett Paál Tamás, az OGYI főigazgatója, dr. Petrá­nyi Győző egyetemi tanár, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet veze­tőhelyettese, dr. Hamvas Jó­zsef, az OGYI főigazgató-he­lyettese, dr. Csekey Éva, az OGYI tudományos titkára, Kovács Ádám feltaláló, dr Réthy Lajos immunológus­professzor és Papp Károly ve­gyészmérnök, valamint Vérte­si András, a Celladam Kisszö­vetkezet diagnosztikai c.soporr- jának vezetője — dr. Erdélyi Anita közjegyző felbontotta a zárt borítékokat, és ezzel meg­kezdődött a kódok feloldása, azaz a kódok és a hozzájuk tartozó vérminták azonosítása. A majd 2 órán át tartó mű­veletet számítógépen végez­ték. amelynek végén kiderült, hogy a tesztek 88,3 százalék­ban kiállták a próbát. Kivágják a gyümölcsfát ? Almagonáok Űjabb almaültetvények is a kivágás sorsára juthatnak, amennyiben a gyümölcs ter­melésének gazdaságosságát nem sikerül megoldani — je­lentette ki Lux Róbert, az Al­maegyesülés igazgatója csü­törtökön a Kereskedelmi Mi­nisztériumban a termelők, fel­vásárlók. feldolgozók és a ke­reskedelmi szervezetek képvi­selőiből álló szakmai bizottság ülésén, amelyen az idei alma- termelés sorsáról tárgyaltak. Az egyesülés igazgatója ér­veit is sorolta. Az üzemek olyan helyzetben termeltél? meg a megfelelő hazai ellátás­hoz és az exporthoz elegendő almát, amikor a munkabér és a közteher egyik évről a má­sikra több mint 10 százalék­kal, az almások növényvédő szerei átlagosan 30 százalék­kal emelkedtek. Ugyanakkor, bár az üzemek idén sem kap­nak többet a gyümölcsért, azt az erkölcsi hátrányt is elszen­vedik, hogy mindenki arról beszél: az alma termelését az állam támogatja. Ezzel szem­ben az az igazság, hogy a ter­meléshez és a gyümölcs táro­lásához szükséges kölcsönöké! 25-30 százalékos kamatra ad­ják. (ömyezetvédelmi koalíció Százhalombaftán Kivételesen fontos ügyért kivételes együttműködés A politikai csatározások úntere Százhalombattán el- ísorban a környezetvédelem olt, s várhatóan marad mánd- idig, amíg a régóta nyomasz­> gondokra nem találnak vég- ges megoldást. Nem csoda át, hogy színre lépésükkor a ülönböző alternatív terveze- •k a környezetvédelem te- ■n indultak támadásba, hi- ;en itt voltak a legkézenfek- Ibb hiányosságok. Mindenki, ti eddig háttérbe szorult, a vegő-, a víz- vagy a talaj- •ennvez.és legégetőbb gond- út olvasta a hatalmon levő irt fejére, s ezt rótta fel leg- agyobb hibájaként a tanács­ok i.s. Véleményük szerint a alakult helyzetért, a veszé- es üzemekért a port, mérge­> anyagokat okádó gyárakért, légúti megbetegedésekért — int mindenért — ők a feje­sek. ihúzták a méregfogát Néhányan úgy gondolták ?ázhalombattán, hogy leg- jyszerűbben úgy szabadul­tnak meg az ellenségeske- ís méregfogától, ha az egész írost érintő legfontosabb órdésben együtt próbálnak ről hatra jutni. Százhalombattán a minap egalakult a Környezetvédel- i Koalíció. Az együttműkö- isi megállapodást a Hazafias épfront, a Független Ki&gaz- i, Földmunkás és Polgári írt, a Magyar Demokrata Fő­im, a Magyar Dolgozók Ifjú- ,gi Szövetsége, a Magyar rociallsta Munkáspárt, a Mű­aki és Természettudomá- .’os Egyesületek Szövetsége, a EMISZ, a Vöröskereszt váró- szervezete, a városi tanács, városvédő egyesület és két agánszemély írta alá. A fel- ■rolásból érzékelni lehet, hogy yan szervezetek keresik az ;yben a közös platformot, nelyek eddig — finoman szól- i — merőben másként véle- >dtek bizonyos kérdésekről. Ezt legszemléletesebben a isgazdapárt képviselője, tengellér László fogalmazta eg: — Alig pár napja deklarál- k szentendrei találkozónkon, )gy a Független Kisgazda, jldmunikás és Polgári Párt rnmilyen formában és sem- lilyen téren nem hajlandó oalícióra lépni a marxista— ninista párttal. De azt hi- :em, a környezetvédelem olyan kérdés, amiben kivételt lehet, mi több, kell tenni. Ha eredményt szeretnénk elérni, elengedhetetlen a jó együtt­működés. Hogy nincsenek egyedül az efféle skizofrén helyzetben a kisgazdák, bizonyítja az MDF képviselőjének. Szűcs István­nak mondandója is. — Az MDF ugyan vállalta, hogy koalícióba .lép az MSZMP- vel, de csak abban az esetben, ha a választások alkalmával bizalmat kap, s bekerül a ve­zetésbe. Ám jelenleg az MSZMP ellenzéke vagyunk, s a tárgyalóasztal másik oldalán foglalunk helyet. Azt azonban tudomásul vesszük, hogy a környezetvédelem olyan téma, aminek érdekében bárkivel, ha kell, még az ördöggel is egyezségre lépünk. Ezt a szán­dékunkat már többször han­goztattuk, s erőnktől függően támogatjuk a városi tanács környezetvédelmi akcióbizott- ságánák munkáját. Bár ilyen nagy lenne az egyetértés minden téren, hi­szen akkor a jó szándék, s nem a hatalomra törekvés vagy a hatalom megőrzése vezérelné a különböző szervezeteket. Mi­csoda kánaán lenne hazánk­ban, ha mindig, mindenben ilyen szépen rendeződnének el a vitás kérdések, mint ahogy annál az asztalnál szándékuk­nak hangot adtak az érintet­tek! Zimányi László, az MSZMP városi bizottságának első titkára is ezt emelte ki. Konfrontáció helyett — Nem hiszem, a többpárt­rendszer azt jelentené, hogy a különböző nézetek képviselői minden kérdésben konfrontá­lódnak. Vannak dolgok, amik­ben az együttműködés a közös társadalmi nyomás, a szakér­telem visz el a végső megol­dáshoz. Az MSZMP eddig is igyekezett nyomást gyakorolni a különböző gazdálkodó szer­vezetekre, de nem mindig jár­tunk sikerrel. Többen bizo­nyára többre megyünk. Valami új kezdődött el Száz­halombattán, ami remélhető­leg biztatóbban végződik, mint oly sok kiváló kezdeménye­zés. Biztosíték erre a széles körű képviselet, és az a tény, hogy a fiatalok sem csak for­malitásból kapcsolódtak be a koalíció munkájába, hanem azért, mert jól tudják, hogy saját nemzedékük életterét te­szik tönkre, vagy jobbítják. Jövőjük függ attól, amit most tesznek. Aztán vannak a koa­lícióban magánszemélyek is, akik szervezeti, s politikai ho­vatartozásuktól függetlenül nyomon követhetik a környe­zetvédelem formálását a vá­rosban, s tehetnek is érte. Ko­rábban alig volt ilyesmire le­hetősége az egyénnek. Egyik a Mitsibusl.ié S hogy nemcsak egy papír aláírásában merül ki az össze­jövetel, egy momentum: az MDF képviselője néhány szó­ban vázolta az előrelépés egyik eszközét. Mint mondta, van­nak olyan technológiák, ame­lyekkel javítani lehet az erő­mű veszélyesanyag-kibocsá- tási paramétereit. Egyik a Mitsibushié, amelyet a párizsi vagy düsseldorfi irodájukon keresztül lehet megismerni és megrendelni. Ez egy teljesen konkrét ja­vaslat volt... Fiedler Anna Mária Akinek több a barátja, vastagabb a pénztárcája? A kettészakadt ország vesztesei összefognak (Folytatás az 1. oldalról.) Az ország kettészakadt, fő­városra és vidékre. Vidékinek lenni azt is jelenti, hogy drá­gább a villany, a közelmúltig többe került a közlekedés is. Akik onnan, Budapestről jön­nek, leutaznak hozzánk, mi pedig, ha rákényszerülünk, felmegyünk a fővárosba. Hiá­ba no, vidékiek vagyunk. Pedig e megosztottság oldá­sára már számos ígéret szüle­tett. Az MSZMP XI. kongresz- szusán 1975-ben elfogadott programnyilatkozat is tartal­mazza — mint. azóta sok más dokumentum is —, hogy meg kell szüntetni a falu és* a vá­ros fejlődése közötti különbö­zőséget, emberibb, elviselhe­tőbb körülményeket teremtve e kis településeken élőknek. Mégsem történt semmi. Lehet­ne felelőst keresni, de nem érdemes. Mint ahogy a Ma­gyar Vidék Társaság sem er­re helyezi a hangsúlyt. A gö­döllői központú szervezet meg­hirdetett programjában egye­bek között abból indul ki, hogy egyre több hátrány sújt­ja a vidéket, s ezért mind sür­getőbb, hogy hathatós intéz­kedések szülessenek. „Fejlett és fejlődni képes vidék nélkül nem lesz korszerű Magyaror­szág — írják —, s hazánk ará­nyos területi fejlesztése min­den magyar állampolgár érde­ke.’’ — Felismerték-e ezt azok is, akiken múlik a vidék jövője? — kérdeztük dr. Lakos Lász­lótól, a Magyar Vidék Társa­ság elnökétől, a jászkarajenői Árpád Termelőszövetkezet el­nökétől, Pest megyei ország- gyűlési képviselőtől. — Nem számítottunk látvá­nyos sikerre, mint ahogy ez nem is következett be — vá­laszolta. — Programunkat azon­ban egyre többen ismerik meg, s rendre alakulnak helyi szer­vezeteink. Ha úgy tetszik: nap­ról napra erősödik a táborunk, s így a befolyásunk is. — ön hogyan került kapcso­latba a társasággal? — Engem hat település la­kói választottak képviselővé. Köröstetétlenen élek, s ez, azt hiszem, mindent megmagya­ráz. Kerestem, mi az oka an­nak, hogy nem vagy csak ne­hezen jutunk egyről a kettőre. Rá kellett jönnöm, hogy gond­jaink forrása az egyre szélső­ségesebben jelentkező területi különbségekben keresendő. En­nek egyik forrása az a koráb­bi gyakorlat, ahogyan a köz­ponti kalapból a fejlesztési pénzeket elosztották. Ma már nyíltan beszélhetünk róla, hogy gyakorlatilag alig érvényesült a normativitás, sokkal hatá­sosabb volt egy-egy jó kap­csolat, mint a tényleges rászo­rultság. — Az utóbbi esztendőben már fejkvóta alapján lehet a forintokhoz jutni. — Hogy maga a fogalom — fejkvóta — egyáltalán beke­rült a köztudatba, az a vidé­kiek kemény harcának is kö­szönhető. Valóban, most már érvényesülnek bizonyos ob­jektív szabályok, de még nem ezek az uralkodók. Amikor én a nyolcvanas évek közepén kiszámítottam, mekkora fej­kvóta esne a területemen élők­re, Balogh László, a megyei ta­nács elnöke elkérte tőlem a számításaimat mondván, sze­retné tanulmányozni, mert ilyennel még nem találkozott. Igaz, majdnem egy hónapig forgattam az ország 1986-os költségvetését, mire rájöttem, hogy tulajdonképpen melyik adatokat is kellene figyelem­be venni. Sajnos azonban még ma sem teljes körű a norma­tivitás, s ez hátrányos a me­gyék és a települések számára is. Vizsgálódásaim során azt is felismertem, hogy a falvak el­maradottsága nincs összefüg­gésben az ott élők szorgalmá­val, hanem a sorsuk nagy­mértékben attól függ, hogy az elosztási rendszerben milyen pozíciót tudnak maguknak ki­vívni. Amikor erre rájöttem, s másokkal együtt megpróbál­tunk valamit tenni, kiderült, hogy nagyon erős ellenállásba ütközünk, elsősorban a fővá­ros, másrészt a kisebb-nagyobb városok részéről. — Eredményesen léphet-e fel ezen érdekek ellen a Ma­gyar Vidék Társaság? — Szerintem igen. Elsősor­ban azzal, hogy az emberek­ben tudatosítjuk gondjaik okait, s szervezett kereteket biztosítunk számukra a közös cselekvésben. — Kik léphetnek be a.tár­saságba? — Bárki, aki egyetért cél­jainkkal és hajlandó cselek­vőén támogatni minket. Támo­gatóink között különböző pár­tok tagjai, hívők és nem hí­vők is megtalálhatók. Felada­tunk nem kevés, fel kell pél­dául lépnünk minden olyan további intézkedés ellen, amely a vidéket sújtja. Emellett fel kell hívni a figyelmet azok­ra a gondokra, amelyek vi­szonylag gyorsan orvosolhatók. Csak egy példa: miközben tíz­ezrek várnak országszerte la­kásra, aközben a területfej­lesztés elhanyagolása miatt falvak néptelenednek el, el­hagyva a még lakható háza­kat, amelyeket az idő tesz vég­leg tönkre. Ha nem születtek volna korábban hibás politikai és. gazdasági döntések, s virág­zó kistelepülések lennének az országban, nem lenne ez a nagy vándorlás. — A parlamentben milyen a Magyar Vidék Társaság hatá­sa? — Több képviselő felvállal­ja céljainkat, és más területe­ken is egyre több a támoga­tónk. Van még mit, tennünk, mert sokan ott Budapesten még mindig vidékiként kezel­nek engem is, másokat is. Ez bizonyos lenéző magatartásban ölt testet. Miért lennék én alábbvaló, mint bárki más? Három diplomám van, egy jól menő téeszt vezetek... Néha bosszant a dolog, de inkább erőt ad, hogy van értelme a közös fellépésünknek. Furucz Zoltán A megyében a tanács? Lyukas megye — gyakran csak így emlegetik szűkebb pát­riánkat. Sajátos helyzetünk következménye: a legfontosabb megyei szervezetek, hivatalok Budapesten működnek. Mun­katársaik, vezetőik zöme szintén a fővárosban él. Dr. Lakos László azt mondja, nem törvényszerű, hogy ennek így kell lennie. S van is egy javaslata: adják el a megyei tanács bu­dapesti Városház utcai épületét, s a pénzből vásárolják meg és újítsák fel a gödöllői Grassalkovich-kastélyt, amely im­már a megyében adhatna otthont a hivatalnak. Mi erről a véleménye Balogh Lászlónak, a megyei tanács elnökének? Telefonon kértünk tőle választ. — Érdekes elgondolás, olyan ötlet, amelyen érdemes el­gondolkodni — mondta. —• iNem tudom, dr. Lakos László mennyire ismeri a gödöllői kastély állapotát, az bizonyos, hogy miiliárdok kellenek a rendbehozatalára. Én úgy gondo­lom, a megyei tanács jelenlegi épületéért nem kapnánk any- nyit, amennyiből az újjáépítés kitelne. Tehát rövid távon sem ez, sem egy ehhez hasonló megoldás szerintem nem jöhet szóba, hosszabb távon azonban bármi megtörténhet. — Elvben tehát egyetért azzal, hogy a megyei hivatalok a megyében működjenek? — Elvben igen. De érdemes továbbgondolni a dolgot. Akár­hol működne is szűkebb pátriánkban a megyei tanács, száz­nyolcvanezer embernek akkor is be kell járnia Budapestre dolgozni, a fővárosiak pedig hétvégeken topábbra is tömege­sen keresnék fel az üdülőkörzeteket. Az objektív folyamatok tehát nem változnának egy ilyen lépés hatására. Király Zoltán sajtótájékoztatója Javaslat a csapatkivonásra Az európai országokban ál­lomásozó idegen csapatok tel­jes kivonására tett javaslatot Király Zoltán országgyűlési képviselő. Javaslatában szor­galmazza, hogy a volt szövet­séges hatalmak és az érdekelt országok, vagy a helsinki zá­róokmányt aláíró államok kül­ügyminiszterei még 1989-ben Budapesten vagy Nyugat-Ber- linben kezdjenek tárgyaláso­kat annak érdekében, hogy 1995-re valamennyi európai országból távozzanak az ott állomásozó idegen csapatok. Ezzel egyidejűleg pedig a NATO-t és a Varsói Szerző­dést létrehozó országok ki­mondhatnák a két katonai tömb megszüntetését. A most nyilvánosságra ho­zott javaslatot csütörtökön a Parlamentben ismertette Ki­rály Zoltán az újságírókkal. A képviselő elmondotta: re­méli, hogy hatásos lehet egy ilyenfajta népi diplomáciai Király Zoltán és képviselőtársai a sajtótájékoztatón. Mellette Roszik Gábor, Gödöllő és Isaszeg országgyűlési képviselője kezdeményezés, főként, ha mi­nél több szervezet, párt, po­litikai tömörülés és állampol­gár csatlakozik , a felhívás­hoz. Hozzátette: a kezdemé­nyezéshez jó alkalomként szol­gál a második világháború ki­törésének 50. évfordulója, hi­szen — mint hangsúlyozta — Európában ugyan negyven­négy esztendeje béke van, ám ez a béke folyamatos megújí­tásra szorul. Ennek során pe­dig fontos lenne mindkét ol­dalon az ellenségképpel való végérvényes szakítás. A Magyarországon állomá­sozó szovjet csapatok kivoná­sáról Király Zoltán úgy véle­kedett, hogy ezt csak az össz­európai rendezés keretébe il­lesztve lehetne megvalósíta­ni. A sajtótájékoztatón Király Zoltán javaslatának ismerte­tése mellett bejelentették az ugyancsak az ő felvetése nyo­mán szerveződött ellenzéki képviselői csoportosulás létre­jöttét. Az ellenzéki frakcióhoz csatlakozott a közelmúltban a parlamenti pótválasztások so­rán mandátumhoz jutott há­rom képviselő, Roszik Gábor, Debreczeni József, Raffay Er­nő, s rajtuk kívül Bánffy György is. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva Roszik Gábor elmond­ta azt is, hogy bár a pótvá­lasztások során mandátum­hoz jutottak valamennyien a Magyar Demokrata Fórum tagjai, ez nem jelenti azt, hogy úgymond az MDF politikai szócsövei kívánnának lenni a Parlamentben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom