Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

rrsT MK 6 1/ 6 1989. SZEPTEMBER 19.. SZERDA Jogi tanácsok Ki követelheti vK'.sszn az ajándékot © Epfék** tárgyak megersése © fémek szükséges a hozzájárulása a lakáscseréhez? • P. S. nagykátai olvasónk édesanyja személygépkocsit ajándékozott egy távoli rokon­nak. Olvasónk most, édesanyja halála után az ajándékot vissza akarja követelni, arra való hi­vatkozással, hogy a rokon mél­tatlan rá. Az ajándékozás olyan ingye­nes juttatás, amelyet az aján­dékozó saját vagyona terhére nyújt más számára. Visszakö­vetelése is elsősorban az ingye­nes vagyoni előnyt nyújtó joga. Természetesen ezzel nem élhet korlátlanul az ajándékozó, hi­szen, ha minden indok nélkül bármikor visszakövetelhetné a már odaadott dolgot, bizonyta­lan és kiszolgáltatott helyzetbe kerülne a megajándékozott. Visszakövetelhető az ajándék, ha arra az ajándékozónak lét­fenntartása érdekében van szüksége, s az ajándék még megvan, s visszaadása nem ve­szélyezteti a megajándékozott létfenntartását. Visszakövetel­hető az ajándék vagy az an­nak helyébe lépő érték akkor is, ha a megajándékozott sú­lyos jogsértést követ el az ajándékozó vagy annak közeli hozzátartozója sérelmére. Gyakran előfordul, hogy az ajándékot valami cél vagy fel­tevés jövőbeni megvalósulása érdekében adják. (Pl. fiatal há­zasoknak építési telek a későb­bi közös otthon felépítéséhez.) Amennyiben az a cél vagy fel­tevés meghiúsul (pl. a fiatalok még az építkezés megkezdése előtt elválnak), az erre szánt ajándék visszakövetelhető, ha e cél nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Visszakövetelésnek nincs he­lye, ha az ajándék, vagy a'he­lyébe lépett érték a jogsértés elkövetésekor már nincs meg, ha az ajándékoz^ a sérelmet megbocsátotta, vagy ha az ajándék a szokásos mértéket nem haladja meg. Az örököst általában nem illeti meg az a jog, hogy vissza­követelje az ajándékot. Az ajándékozó által megindított perbe azonban az örökös a jogutódlás általános szabályai szerint beléphet, s azt folytat­hatja. Az ajándékozó örököse saját nevében kivételesen akkor kér­heti vissza az ajándékot, ha azt valami cél vagy. feltétel megvalósulása esetére kapta a megajándékozott, és ez a felte­vés az örökös javára is szólt. Olvasónk tehát csak akkor követelheti vissza az ajándé­kot, ha annak érdekében édes­anyja még életében pert indí­tott. • M. J.-né elvállalta, hogy egy hónaoig ismerőse értéktár­gyait lakásán megőrzi. Ennek már több mint egy éve, de is­merőse arra hivatkozással, hogy nem tudná biztonságos helyen tárolni az értékeket, nem hallandó elvinni azokat. Meddig kell még ezt tűrnöm? — kérdezi olvasónk. M. J.-nének a felelős őrzés szabályai szerint kell eljárnia. Ez olyan különleges jogvi­szony, amely a felelős őrzőnek — tehát olvasónknak — kü­lönböző jogokat ad és rá köte­lezettségeket ró annak a tény­nek az alapján, hogy valamely dolgot más érdekében átmene­tileg magánál tart. E kötele­zettségek a polgári törvény- könyv rendelkezésein alapul­nak. A felelős őrző kötelezett­sége a dolog megőrzése, azt csak akkor használhatja, ha a használat a dolog fenntartásá­§ Yíz nap rendelefei Menekültek. Kihirdetésre ke­rült a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyez­mény, valamint a menekül­tek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv. Felsőoktaás. Az Elnöki Ta­nács 1989. évi 16. törvény- erejű rendeletével módosítot­ta a Magyar Népköztársaság felsőoktatási intézményeiről szóló korábbi törvényerejű rendeletet hoz szükséges. Amennyiben a dolgot a tilalom éllenére még­is használja, a jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely a használat nélkül nem következett volna be. A felelős őrző kötelezettsége kiterjed olyan intézkedés meg­tételére is. amely a dolog fenn­tartásához és károsodástól való megóvásához szükséges. Ter­mészetesen ez nem várható el ingyen senkitől sem. A felelős őrző követelheti az őrizetre fordított szükséges és igazol­ható költségeinek megtérítését. Ilyen lehet például a megőr­zendő dologgal elfoglalt helyi­ség használati díja, az őrzéssel kapcsolatban végzett munka ellenértéke, a dolog fenntartá­sához szükséges kiadások stb. A felelős őrzés addig tart, amíg a jogosult át nem veszi a dol­got. Természetesen ez nem je­lenthet hátrányt az őrzőre néz­ve. A dolog átvételével felszó­lítás ellenére is késlekedő jo­gosulttal szemben az őrző többféle intézkedést tehet. A dolgot továbbra is maga őrzi, máshol helyezi el (ha ez mind­két fél érdekeinek megfelel és a dolog értékéhez képest nem jelent aránytalan költséget), értékesíti vagy maga használja fel. Ez utóbbi esetre csak ak­kor kerülhet sor, ha a máshol való elhelyezés aránytalan ne­hézséggel járna, vagy a költsé­geket a felelős őrzőnek kellene megelőlegezni. Az értékesítés­ből befolyt összeg a jogosultat illeti meg, de az őrző beszámít­hatja az őrzésből eredő költsé­geit. Olvasónknak tehát az is­mertetett lehetőségek között kell választania, amikor isme­rőse ingóságai felől határoz. © Z. B. váci olvasónk tartási szerződést kötött. Most lehető­sége nyílna, hogy elcserélje a lakást egy budapesti ingatlan­ra. Kérdése, kinek kell ehhez hozzájárulni? Olvasónk nem közölte, hogy a lakásnak ki a tulajdonosa. Más szabályok vonatkoznak ugyanis az állampolgárok, il­letve az állami szervek tulaj­donában lévő lakásokra. Az ál­lampolgárok a lakásukat írás­beli megállapodás alapján egy­mással elcserélhetik. A csere érvényességéhez jóváhagyásra nincs szükség. A tulajdonjo­got a szerzők részére az ingat­lan-nyilvántartásba bejegyzik, és ennek alapján a vagyon­szerzési illetéket megállapít­ják. Más a helyzet, ha ezt az in­gatlant a lakással rendelkező szervtől vagy az állampolgár­tól bérlik, illetve azt a bérlő­vel kötött tartási szerződés alapján használják. Ilyen ese­tekben a lakáscsere-szerződés érvényesen csak akkor jön lét­re, ha az állami lakásokra vo­natkozóan a lakással rendelke­ző szerv, nem állami lakás vo- nátkozásában a bérbeadó, tar­tási szerződés esetén az eltar­tott, illetőleg a bérlőtársi jog elcserélése esetén a többi bér­lőtárs a lakáscseréhez hozzá­járul. Amennyiben ezek a sze­mélyek indokolatlanul tagad­ják meg a hozzájárulásukat, a nyilatkozat pótlását a bíróság­tól lehet kérni. Ha a felek a lakáscserét úgy bonyolították le, hogy nem sze­rezték meg a jogosult fél hoz­zájárulását, megállapodásuk érvénytelen lesz, és kötelesek lesznek eredeti lakásukba visz- szaköltözni. Dr. Sinka Imre Postabontás M VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Pénzért semmi Kezemben tartom a váci piacnál kapott parkolójegyét. Olvasom rajta a szöveget, s az utolsó mondat nem hagy nyugodni: A parkoló gépkocsi­ban keletkező kárért (rongá- Síds, betörés, lopás) felelősséget nem vállalunk. Eszerint ha valaki itt parkol, és beugrik pár percre a gyógy­szertárba, attól is 15 forintot kérnek. Azzal a jegyszedők letudják dolgukat. Ennyi pén­zért valamivel többet kellene adni! Ha felelősséget nem tud­nak vállalni, ne is fizettesse­nek! Solymosi László Dunakeszi parkfáiról A Postabontásban augusz­tus 30-án Pusztul a gesztenye- sor címmel jelent meg Jáky Kálmán levele, melyben azt írta, hogy a kúszó borostyán nem pusztítja a fákat, csak a fiatal fácskákat veszélyeztet­heti. Nem tudom, hogy a levélíró mennyire értékeli és becsüli a gödöllői Erzsébet-park ha­talmas, több mint 100 Íves fáit. Nem szomorítja el, hogy behálózza a borostyán ? Én to­vábbra is féltem őket a pusz­tulástól. Öngyogyítá kezességek Fiatalok az útvesztőben Ismét megdöbbentett a hír, amikor a Pest Megyei Hírlap július 17-i számában Tóth Mariann Gázálarcban talál­tak rá — halálba emelte a lebegés című írását olvasva értesülhettem, hogy a szipózás- nak újabb tizenéves áldozata van. Ki tudja, hogy hányadik már? Egy korábbi adat sze­rint több mint ötven fiatal halt meg hazánkban szipózás következtében. És még hány hasonló szomorú esetről szól­nak majd a híradások? Beletörődhetünk-e? — Nem! De mit lehet tenni gyógyítá­suk, kezelésük és megelőzé­sük érdekében, milyenek a lehetőségek? Próbált leszokni A hivatkozott cikkben a körzeti orvos mondta el, hogy ezzel a betegséggel nemigen tud mit kezdeni az orvostu­domány, gyerekcipőben jár még a kábítószer-függőségtől szenvedő betegek gyógyítása. A konkrét esetben a rendőr­ség és a gyámhatóság segít­ségét kérték, de ők sem biz­tattak, azt mondták, hogy nem tudnak segíteni. A helyzet nem könnyű, tár­sadalmilag bonyolult jelen­séggel állunk szemben és szinte felkészületlenül. Sajnos országosan nincsenek kellő terápiás módszerek, és hiány­zik a megfelelő intézményes háttér is. Például egy csöves, aki próbált leszokni a drog­ról, így vallott: ...„próbáltam, nem megy. Az orvosok nincse­nek felkészülve rá, nem áll­nak velünk szóba, csak ha a rendőrség visz oda. A rendőr­ségre pedig nem megyek." De addig is, amíg az egész­ségügy intézményesen felké­szült lesz e betegség gyógyí­tására, várhatunk-e, és ha nem, milyen más lehetőségek, eszközök állnak rendelkezés­re? Álláspontom — osztva a körzeti orvos véleményét —, hogy a jelenség elleni beavat­kozás nem pusztán orvosi fel­adat. Gondolok itt — többek közt — arra, hogy lehetőséget kellene adni a narkós fiata­lok öngyógyító közösségeinek a kialakítására. A lényege az, hogy saját maguk, egy­más között, a nekik tetsző környezetben formálhassák hasznos programjaikat, s ne az aluljárókban tengődjenek céltalanul. Tapasztalataimat tudomá­nyos ülésen elhangzott meg­állapítások erősítették meg. A felnövő ifjúság személyiség- fejlődése szempontjából kü­lönösen kedvezőtlen tenden­cia, amikor felbomlottak azok, az egykor jól működő kiskö­zösségek — szűkebb falukö­zösségek, vallási gyülekeze­tek, munkásmozgalmi, szak- szervezeti egyesületek stb. —, amelyek segítették a kívána­tos társadalmi értékek és nor­mák átörökítését. Az ezek he­lyébe lépő, erősen formális szervezetek ezt a szocializá­ciós funkciót nem tudták — és ma sem tudják — eredmé­nyesen gyakorolni. A már közhelyként emlegetett érték­válság, értékvesztés folyamata sok egyéb ok mellett ezzel a jelenséggel is magyarázható. Ezenkívül a felgyorsult tár­sadalmi mozgások hatásaként, a felnövekvő ifjúságban egy­re több olyan konfliktus hal­mozódik fel, amelyek meg­oldására nincsenek megfelelő intézményeink. S itt most az „intézmény” fogalmát konk­rétan és átvitt értelemben egyaránt kell érteni. Gödöllői Jilub Kutatásaim közül említhe­tem, hogy az alkoholellenes klubok sokat segíthetnek az ifjúkori beilleszkedési zava­rok megelőzésében. Jelenleg 176 klub működik az ország­ban, közülük harminc ifjúsá­gi és alkoholmentes, általában a felnőttek klubja mellett működik. Ezek vállalják a hátrányos helyzetű fiatalok összefogását is. A klub közösséget teremt, kapcsolatot. Segít a felnőtt vi­selkedési normák megtanulá­sában. egészséges életmódra szoktat. Az egyéni konfliktu­sok feloldására lehetőséget ad, és mintákat nyújt a konflik­tusok megoldásának módjai­ra. Az ifjúsági alkoholellenes klubok egyike harmadik éve működik Gödöllőn. Máskülön­ben diáktanya néven szere­pelnek, s ha jön egy fiatal, azt fogadják. Munkájukat klubvezető és pszichológus se­gíti. Eddig negyvenötén vannak, 12 évestől 24 éves korig, kü­lönböző beilleszkedési, sze­mélyiségi zavarokkal. Többsé­gük otthon nem kapott ka­paszkodót, hozták a leépülést, az ürességet. A művelődési ház elfogadta ezeket a fiata­lokat. • A hét öt napján — péntek és vasárnap kivételével — dél­utántól késő estig tartanak nyitva, és összejöveteleiket különböző programjaik teszik színessé. Közte egyik napjuk önismereti foglalkozás, amikor pszichológus beszélget velük. Megoldatlan gondjaikkal, problémájukkal fordulnak hozzá, közösen keresnek ki­utat. Bízni bennük Még több ilyen és hasonló ifjúsági közösségre lenne szükség, különösen a nehéz sorsú, veszélyeztetett helyzetű, szegényes körülmények között élő fiataloknak, akik részére a gödöllői példa nyomán nyit­hatnák kapuit a még elzárkó­zó művelődési házak és más egyéb közösségi helyek. Hiszen senki számára sem lehet kö­zömbös, hogy milyen felnőt­té válik az ifjabb generáció. Állíthatom — mivel köztük járok és beszélgetünk közös gondjaikról, nehézségeikről, élethelyzetükről —, hogy ke­zelhetők ezek a tévútra sod­ródott tizenévesek, de bízni kell bennük és melléjük áll­ni, amikor még nem késő. Dr. Orell Ferenc János főügyészségi tanácsos De ha a levélíró Gödöllőn született, bizonyára visszasm- lékszik a 30-as évekre, mikor városunk üdülöhelység volt. Az Alsópark 75 százalékán vörös-, luc- és ezüstfenyők áll­tak, s a fenyőerdő szinte hegy­vidéki levegőt árasztott. Ha­sonló volt az Erzsébet-park is. Az erős fenyőillat szamárkö­högésben szenvedőket és ideg­betegeket is gyógyított. Még külföldről is jártak ide. A par­kok be voltak "kerítve. Az egyetlen kapu előtt csendőrök teljesítettek szolgálatot, de az egész területen is cirkálva véd­ték természeti kincsünket. Ki­jelölt sétálóutak voltak sok paddal, szemétkosarakkal és csikktartókkal. Nyugalmat árasztott a környék, halk ze­nét csak a madarak biztosítot­tak. Ha valaki lelépett az út­ról, azt megbüntették, a ma­darakat, mókusokat zaklató, kövekkel dobáló gyermekek­nek meg a szüleit bírságolták meg. Rend volt és tisztaság. A háborúban kezdődött a pusztítás. A park helyére sport­pályák létesültek, a maradék gondozatlan területté vált. Én javaslom: a fiatal és idős fá­kat egyaránt mentsük meg a pusztulástól! Ne csak a szépet nézzük, a jövőbe is tekintsünk! Tegyük lehetővé, hogy Gödöllő mielőbb újból nyaralóváros le­gyen! Kelemen János Gödöllő Egy Is lehet A múlt héten történt Szent­endrén: egyszerre leltároztak két közeli élelmiszerboltban. Szerencsére . a,. füzesparti üz­let előtt a járdán tejet, kenye­ret árultak délelőtt. Látva a lehajtott fejű, szo­morkás néniket, telefonon hív­tam a tanács illetékesét. Be­vallom, nem sok reménnyel. A vonal másik végén Tóth Ist­vánná jelentkezett udvaria­san, szolidáris lelkülettel. Fel­bátorított. Megjegyeztem ek­kor azt is, hogy az izbégi temp­lom környékén levő patakhíd veszélyessé vált, mert hiányoz­nak a deszkák. Talán egy óra múlva az is­merőssé vált ismeretlen visz- szahívott, mondván, hogy hol­nap már kinyit az egyik bolt. Sőt, a hidat is azonnal megja­vítják. Így is lett. Bevallom, ez az ügyintézés meghatott. Még akkor is, ha mindennek természetesnek és általános­nak kellene lennie. De most én egy ember becsületének és a reform hatásának érzem. Apró ügy lenne? Az. Olyan apróság, olyan személyes és „társadalmi tégla”, melynek sokszorosával a nemzet jövő­jét építjük. Losonci Miklós Szentendre Mit szólna az igazgató? Szentendrén és környékén a városgazdálkodási vállalat szállítja el a háztartási hulla­dékot. A helyi tanácsokkal kö­tött megállapodásuk szerint hetente legalább egyszer ki kell üríteniük a kukákat és a konténereket. Ezért a lakosság a szobák számától függően rendszeres havi díjat fizet. Erre azt is kötelezik, aki nem veszi igénybe ezt a szolgálta­tást. Azonban Pomázon a szállí­tás gyakran elmarad, legalább havonta egyszer ott marad a szemét. A konténerek megtel­nek, egyesek melléjük öntik a hulladékaikat, amelyeket csak a rendesebb lakók szállítanak vagy ásnak el. El lehet kép­zelni azt a bűzt és légytöme­get, ami például a két hete nem ürített konténerből árad. A környéken lakók joggal fél­hetnek fertőzéstől. A díjat azonban akkor is be­hajtják, ha nem tettek eleget a kötelezettségeiknek. Az utób­bi hónapokban figyeltem a lakosság ilyen módon történt megkárosítását. Becslésem sze­rint az összes költség mintegy 25 százalékát fizetjük jogtala­nul. Az illetékesek arra hivatkoz­nak. hogy nincs elegendő mun­káskéz. Ez így igaz is, de ... Mit szólna mondjuk a válla­lat igazgatója, ha a fodrász csak fél arcát borotválná meg, és ezért teljes árat követelne? Balogh Gyula Pomáz Ezzel a problémával tavaly Ilyenkor is foglalkoztunk. Idé­zünk az akkori válaszból: A konténereket ürítésük után a szemétgyűjtő telepen vízzel kimossák, azonban szagosodá- suk Így sem kerülhető el. De nem a konténer büdös, hanem a benne levő szemét bűzlik. A könnyen bomlásnak induló hulladékot pedig nem mű­anyag zsákokban teszik a szemétgyűjtőbe, pedig ez elő­írás. Az állampolgárok a tá­rolókba rengeteg kerti hulla­dékot (nyesedéket. avartl tesz­nek. így az idő előtt telítődik. (Rapai István főmérnök). Te­hát visszadobták a labdát: a lakosság legalább annyira hi­bás, mint a vállalat. Most azonban a kérdés kicsit más jellegű, hiszen a háztartások­ban ma már minden fillérnek helye van. A bizonyíthatóan elmaradt szállítást miért kell megfizetni? Egyáltalán mit kezdjen szegény állampolgár a háza körül gyarapodó szemét­tel? Tisztázásra váró kérdé­sek nemcsak Pomázon és kör­nyékén. Névtelenül vitatkozók Van-e pontos adat? Az augusztus 29-1 Postabon­tásban Batyuval mentek cím­mel jelent meg Padányi Lajos tudósítása, melyben budakeszi levelezőnk a falujából kitelepí­tett svábok pontos létszámát közölte. Azóta gyakrabban cseng a telefon, éledni látszik a régi parázs. Eleinte úgy tűnt, nem kell foglalkozni a névtelenség­be burkolódzó, indulatoktól tü­tött hozzászólókkal. Tőlük csak két idézet: Bezzeg most. hogy a sírjaikat rendbe hozták, meg­jelentek a hozzátartozók! Már hordják a virágokat a keresz­tekhez! Hogy jön ahhoz Padányi La­jos, hogy hivatalos adatot kö­zöljön? — kérdezték mások, hozzátéve, hogy a Pest Megyei Levéltárban csak olyan kéz­iratokat fogadnak el, amelynek írója bizonyítani tudja forrá­sainak hitelességét. Később olyan hozzászólások is érkeztek, hogy nemcsak az ment, akit toloncoltak, hanem akadt önszántából kitelepülő is. Vagy: Volt, aki visszajött, de van, akit a mai napig keres­nek a kintiek. Mások azt kér­dezték: Kitelepítettnek nevez­hető-e az az ember, akit úgy in bevagoníróztak, de még Buda­örsnél leugrott a vonatról és évekig a fővárosban bujkált, majd visszajött és ma is a fa­luban él. Egy idős, remegő han­gú hölgy azt mondta: tiszte­letre méltó Padányi Lajos bá­torsága, hogy ezt a számot így a neve alatt ki meri jelentem. De pontos adatot csakis az ak­kori hatóságok irattárából kap­hatnánk. Tehát nem munkatársunkat védve, de mégis kijelenthető, hogy a Diákok a temetőben el- mű cikben jelent meg az eddi­gi legjobb megközelítés: „úgy hatezer embert, telepítettek ki Budakesziről Németországba. Lehet, hogy többet, lehet, hogy kevesebbet, erről pontos ada­tok nincsenek”. Erre még várni kell. Az igazi kérdés: létezik-e egyáltalán megbízható számvetés. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom