Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

MEGYEI VILÁG PBOIETÁEJAI, EGYESÜLJ ETEK! A MAGYAR SZOClflUSTfl MONKflSPÄBT PEST MEGYEI LAPJA Ara; 5,30 forint XXXIII. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1989. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT Az áremelés indokolatlan haszon Álláspontok a húshiányról A Kereskedelmi Miniszté­rium a húsellátás javítására — elsősorbán az idegenfor­galmi szempontból fontos .te­rületeken — felszabadította a tartalékolt i húskészleteket, hogy azok közvetlenül piacra kerülhessenek — egyebek kö­zött ez volt annak az intéz­kedéssorozatnak a része, ame­lyet a főhatóság, az. elmúlt na­pokban tett, illetve jelenleg is végrehajtat az időszakos hús­hiány' kapcsán. A miniszté­rium, miközben csökkentette a sertés export szállítást, egyeztető tárgyalásokat is folytat a külföldi partnerek­kel, hogy a sertéshús helyett részben fogadjanak marhahúst, hogy ezzel is javuljon a ha­zai sertéshúskínálat. A húsüzemeket felkérték a termelés növelésére, valamint arra, hogy a húst elsősorban azokra a piacokra szállítsák, ahol hiány alakult ki. (Ennek nyomán megszűntek a for­galmazás zavarai.) A húsipar fagyasztott sertéshúst is forga­lomba hoz, elsősorban közüle- tek számára. A Kereskedelmi Minisztérium folyamatosan fi­gyelemmel kíséri a belső hús­piac helyzetét, és amennyi­ben az intézkedések nyomán nem javulna az ellátás, továb­bi lépéseket helyezett kilátás­ba. ★ _ A'szakszervezetek megelége­déssel érte ültek árról, hogy az illetékesek megteszik a szükséges intézkedéseket a húshiány megszüntetésére. Bá­lint Attila, a SZOT szóvivője szerint azonban elfogadhatat­lan a Húsipari Központ veze­tőinek véleményé, amely a szükséges realitást nélkülöző­nek bélyegezte a szerdai SZOT szóvivői nyilatkozatot, úgy, hogy közben annak egyet­len állítását sem volt képes cáfolni, a húskészítmények ár­emelési törekvéseiről pedig mélyen hallgatott. Amennyi­ben ennek oka az, hogy a •húsipari vállalatok elállnak az augusztusban és szeptember elején, 'két fordulóban végre­hajtani szándékozott áreme­léstől, úgy ez utóbbi érthető. Ha viszont továbbra is feltett szándékuk 6-7 százalékkal drágítani a húskészítmények árának többségét,- akkor ezt az álláspontot a közvélemény, előtt, a sajtónyilatkozatban is illett volna vállalni és megin­dokolni. A bérből és fizetésből élők, valamint a nyugdíjasok sokaságát sújtani szándékozó áremelések ügyében a szak- szervezetek a jövőben is köte­lességüknek tartják az egye­nes beszédet és a szükséges intézkedések kikényszerítését. ★ A húsipari vállalatok a hú­sos csont terméket magváltoz­tatott árakon kívánják forga­lomba hozni, amit lehetősé­geik, anyagi helyzetük miatt elsősorban az alacsony jöve­delműek, nyugdíjás rétegek Tahitőtfalui tölténytárak Sortűz a szeméttelepen? Még merje valaki azt állíta­ni, hogy mostanság leáldozó­ban a guberálók csillaga! Igaz, már a szemétdombjaink sem a régiek, de aki keres, az ma is találhat a lomok között, még­hozzá nem akármit: tölténytás­kákat, nadrágszíjakat, gázál­arcot, iránytűket, sőt, mi több, alig használt gépfegyvertárakat is. Csupán jól körül kell néz­nie a Tahitótfalu határában szerényen megbújó szemétte­lep gőzölgő halmain ... Hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, szónoki kérdés, ám még mindig egyszerűbb annak gazdát találni, mint a telepre szállított, egyébként szigorú katonai előírások szerint keze­lendő holmiknak. Több mint valószínű, hogy az onnan alig egy kőhajításnvira — stílsze­rűen inkább gránátdobásnyira — levő szentendrei laktanyák valamelyike igyekezett ilyen, civilhez illő lezser eleganciával megszabadulni < fölöslegesnek ítélt javaitól. Hogy az efféle kurta-furcsa elintézési mód' vajon mennyire felel meg a honvédségi előírá­soknak, arra csakis azok pon­tos ismeretében lehetne vála­szolni (feltételezhetően se­mennyire), de éppígy nehezen kideríthető a szokatlan eljárás oka. Mi is csak találgathatunk. Lehetséges, hogy a teljes le­szerelés egyik odaadó híve te­(Folytalás a 3. oldalon.) vásárolnak. A tervezett ár­emelés az egyébként is nehéz körülmények között élők meg­élhetési gondjait fokozná, így az áremeléssel a Fogyasztók Országos Tanácsa nem ért egyet, azt ellenzi. E vélemé­nyüket a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet kalku­lációs bontásának eredményei is alátámasztják, amelyek sze­rint 10-10 karaj próbabon­tásakor az iparvállalatnál csak ezen a mennyiségen és a je­lenlegi árakon 539,82 forint, a kereskedelemnél 275,08 forint haszon keletkezett. A terve­zett áremeléssel az-ipar to­vábbi indokolatlan haszonhoz jutna a fogyasztók — különö­sen az alacsony jövedelmű ré­tegek terhére. Ma elutaznak az omszki vendégek Mint arról korábban már tudósítottunk, az Omszk me­gyei tanács küldöttsége, Ana- tolij Pavlovics Leontyev, az Omszk megyei tanács elnöke, Alexander Vasziljevifis Na- dikto, -az okornyekrovszki já­rási tanács elnöke, és Ivan Dmitrijevics Lickevics, az omszki kőolajfinomító vezér­igazgatója, augusztus 7-én ér­kezett Pest megyébe. Látoga­tásuk negyedik napján, csü­törtökön az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának székházá­ban Balogh Pál, megyei titkár fogadta a vendégeket, akik délután ellátogattak a Pest Megyei Tanács üdülőjébe. Pénteken a küldöttség tagjai megnézték a Forma—1 ver­senyeket a Hungaroringen. Ma délelőtt, a Ferihegyi Repülőtéren Balogh László, a megyei tanácselnök búcsúztat­ja a vendégeket. í Betonból van a megyehatár? „A vállalat szempontjából persze teljesen mind­egy, hol a központ de a dunakeszi pártvezetés azt hitte, kicsúszott egy cég a kezükből. Ekkor kezdő­dött a tortúra, ami a mai napig is tart. Azzal gya­núsítottak, hogy csináltam magamnak egy vállala­tot, ahol lubickolhatok, nagy jövedelmeket vághatok zsebre munka nélkül." (Cikkünk a 3. oldalon) A Független Kisgazdapárt mogyoródi szervezete csatlako­zik az újjáalakult Parasztszövetség követeléséhez, miszerint a magyar falvak nyerjék vissza teljes önkormányzatukat és saját maguk dönthessenek sorsukról. Követelik továbbá, hogy a földek kerüljenek vissza régi tulajdonosaik birtokába, mi­vel azokat nem odaadták, hanem elvették tőlük. • Az NDK sajtójában olyan, vélhetően hivatalosan sugalmazott írások jelentek meg, amelyek óvják a magyar népet a kapitaliz­mus bevezetésétől, a kapitalista és szocialista elemek össze­keverésétől a politikában és a gazdasági-társadalmi szférá­ban. Ezekét a megnyilatkozásokat az Ellenzéki Kerékasztalba tömörült pártok és szervezetek visszautasítják, mert az NDK- nak az oktató leckéhez nincs politikai, erkölcsi alapja. • Többek között az MSZMP és az MDF agrárkoncepciójáról je­lenik meg augusztus végén egy kiadvány, amelyben interjúk is olvashatók majd az egyes pártok agrárszakembereivel. Nyelvtanulás. Az mdf XVII. kerületi szervezete nyílt levelet küldött Glatz Fereíic Mindenki mosakodik ÚttorSasz Sóskúton nappal száguldoznak itt a megrakott, nehéz teherautók. A környék házfalai sorra re­pedeznek a rezgéstől, Az esperes. Eszéki Imre. a szép. régi templomot félti. Hogy miért nem fordulnak az illetékesekhez? Kuzsel Im­re csak legyint a kérdés halla­tán. Nincs illetékes, minden­ki mosakodik, a házak pedig tönkremennek. Nem csak a régi ^épületek, az újak sem bírják — magyarázza Ulitz György. — En 1961-ben épít­keztem. Az állandó rezgéstől az egyik áthidaló nemrég le­szakadt. — Éjszaka, amikor nincs nagy forgalom, százzal száguldoznak itt a teherko­csik — teszi hozzá Petró Im- réné. (Folytatás a 12. oldalon.) Elegük van a sóskútiaknak, mert szerintük csak hitegetik őket. Ügy gondolták, nem árt, ha maguk lendítenek egyet sorsuk kerekén, s hogy prob­lémájukra irányítsák a fi­gyelmet, eltorlaszolták a gyű­lölt utat, minden bajug oko­zóját. Ez az út vezet a ho­mokbányához. Másutt talán örülnének, ha ilyen kincs rej­tőzne a községi földekben. Viszont ehhez a kincshez csak a föld feltúrásával lehet hozzájutni, vagyis a mezőgaz­dasági területük húsz-har­minc százaléka odalett, anél­kül, hogy az állam osztozni akarna a talált „kincs” érté­kén — vélekedik Petró Imre. Mégsem ezért torlaszolták el az útat tegnap egy órára. Az igazi sérelmük, hogy éjjel és Emberek és személygépkocsik csatasorban művelődési miniszternek, mi­szerint az orosz nyelvtanárok nagy része nem vállalkozik a második idegen nyelv megta­nulására. Ezért a hosszú át­meneti időszak áthidalására azt javasolják, hogy tegyék le­hetővé más idegen nyelv ma­gánúton való tanítását, amely­nek összes költsége a szülőket terheli, akárcsak a diákok az emelt szintű oktatás köve­telményének megfelelő vizsga­díja. Az MDF felajánlotta se­gítségét az oktatás megszerve­zésében, esetleg az ehhez szük­séges helyiség biztosításában. Bauxitvagyonunkrói. a Hé­vízi-tó és a karsztvíz vagyon­védelmében — mint ismere­tes — ' bezárják • nyírádi bauxitbányát, és Nagyegyhá- zán is felfüggesztették a bá­nyászatot. S ezért összesen 10 millió tonnát is meghaladó bauxitot kell új lelőhelyek felkutatásával pótolni. Az új bányák nyitásával a jelenleg művelt területekről felszínre került és az importból szár­mazó bauxittal azonban még tíz évig biztosan ellátható az alumíniumipar. Ki gondolná, hogy ilyesmit rejt a szemét? A honvédség szerint talán „kicsi a rakás” ... ? L átszatra, a véletlen játszotta kezünkre a szinte tökéletes illuszt­rációt mondandónkhoz, ab­ban azonban semmi vélet­len nincsen, hogy manap­ság bárki és könnyedén hozzájuthat ilyen illusztrá­ciókhoz. A Kapu című fo­lyóirat legutóbbi (89/7.) számában Sáfi Gábor — mint írja — „reagál az Or­szággyűlésre". Először csak hangol. így: „Már négy év­tizede ők irányítják a ma­gyar politikát — a talpnya­lás, a majmolás, az elivott ész megtestesítői. Szolga- lelkek. gerinctelen puhány árulók — a terror, a hata­lom kiszolgálói.” Ezt köve­tően viszont már belelen­dül a nótába: „Mégis érde­kel: mit keresnek a levi- tézlett enyveskezű hóhér­bérenc vén majmok egy kialakulóban lévő új világ küszöbén?” S ha már megy a dalolás, akkor következ­het a nóta csattanója: Miért kell eltűrni ennek a szenvedő korosztálynak a bohóckodást, a fegyverek árnyékában elhízott, meg­ereszkedett p ofájú senkik jelenlétét az Ország Házá­ban?” Sáfi Gábor: magyar ál­lampolgár. Joga a véle­mény akármiről, tehát az Országgyűlésről is. S ne bíbelődjünk most a tarta­lommal, a stílussal. Ne bajlódjunk a tartalommal, hogy a semmiféle megfog- hatót elénk nem táró, a fogalmakkal tisztában nem lévő (lásd: szenvedő kor­osztál}7, de melyik?) véle­ményező mondandója vé­«• &ZEMG£T@S lemény-e, avagy valami más... Ne akadjunk meg a stílusnál sem, mert bár a kifejezések egy kocsmai szóváltás esetén is kimerí­tik a becsületsértés fogal­mát, Sáfi Gábor, ahogyan írta, „egy kialakulóban lé­vő új világ küszöbén”, nyilván így értelmezi an­nak az új világnak a de­mokráciáját. Számunkra a nyomdafestéket kapott al­kotás csupán egyetlen szempontból érdekes. Meg­testesíti ugyanis azt a, ma egyre gyorsabban terjedő jelenséget, hogy a közélet az üzengetök bunkerhábo­rújába megy át. Sáfi Gá­bornak seregnyi lehetősége lett volna arra, hogy a vé­leményét az érintetteknek a tudomására hozza — sa­ját képviselője fogadóórá­jától, beszámoló gyűlésétől kezdve a parlament elnö­kének írt tiltakozásig —, ő azonban szót sem ejt ezek­ről. hanem üzen... S itt a lényeg. Lássa ország-vi­lág, én. te, ő, mi. ti, ők megmondtuk, leírtuk, nem titkoltuk, hallja csak_ípin- denki bátorságunk bizonyí­tékát, olvassa azt... Van egy régi-régi. gyer­mekjáték. a felelgetős me­se. Az egyik résztvevő kérdez, a másiknak ' vála­szolnia kell. Ennek a mai módi nem gyerekjátéknak, az üzengetősnek az a fur­csasága, hogy az üzenge- töknek eszük ágában sincs . feleletre várni... Nekik egyvalami a fontos: az üzenet maga. A hírlapírót például hosszasan győz­ködte a kisközség újonnan alakult egyesületének mind a hét tagja: intézze el, hogy a lapban megjelen­hessen a nyilatkozatuk. Az üzenet címzettje a helyi ta­nács! Értetlenkedtem. Mi­ért nem mondják el sze­mélyesen? S ha ezt nem, akkor miért' nem adják írásban postára? Értetlen­kedtek. Hiszen akkor hon- nét tudhatná bárki is „a megyében”, hogy ők létez­nek?! Ez a lényeg és nem az, ami a mondandójuk lenne? Megsértődtek. Azt kérdezték: akkor minek van az újság?! Naponta vannak sértett­jeink. AZ üzengetős konok hitvallói. A teljes lapterje­delem kevés lenne ahhoz, hogy közreadjuk az üzene­teket: azokat az üzenete- . két — tiltakozásokat, fel­hívásokat, nyilatkozatokat, állásfoglalásokat —, ame­lyeket élőszóban, postára bízva könnyen lehetne el­juttatni a címzett szemé­lyekhez, szervezetekhez, hatóságokhoz, de akkor mi lenne azokban az érde­kes?! Akkor miként lehet­ne birtokba venni az üzen­getést játszók legáhítottabb medálját, a nyilvánosság na-mi-jól-megmondtuk fo­kozatát?! Sértettjeink kö­zött természetesen ott van a politika palettájának minden színe, a harsányab­bak éppúgy, mint a kevés­bé feltűnőek, hiszen példá­ul. arra sem vállalkozunk, hogy átvegyük a posta sze­repét, s mi közvetítsük az egyik MSZMP-reformkör véleményét a másik re­formkor véleményéről egy utcaelnevezéssel kapcso­latban ... Az üzengetés­sel bizonygatott létezés, gyakran a fontosság elis­mertetésének az állítása nem más, mint olyan ön­csalás, aminek a vesztese a helyi közélet. Az üzenge­tök ugyanis azt hiszik, po­litikai szerepüket gyako­rolják. És még inkább azt hiszik, ez a szerep az üzergetősdi... évedések és téveszté­sek egyre veszedel­mesebb terepévé kezd válni az, amiről sokan azt hiszik: ez a nyilvánosság. Nem ez! A nyilvánosság­nak éppen abban van a lé­nyege, hogy átitatja a köz­élet minden sejtjét: jelen van mindenütt és minden­ben, Például abban is, hogy nem a lapokra bízzák azt a mondandót, amely­nek a címzettje egy utcá­val távolabb lelhető ... Például abban is, hogy a társadalom elfogadja: min­den annyi nyilvánosságot kap. amennyit súlya, tár­sadalmi fontossága alapján érdemel. Máskülönben be­leveszünk az üzengetős be: mindenki csak üzenni fog. de senki sem hallja meg az üzeneteket... Mészáros Ottó T ................. .......................... ........ B iiPOUTIXAI KRÓMIKA----- - - - - - -- • ■ ■ ■'■■■■■*

Next

/
Oldalképek
Tartalom