Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

2 XStSvElGJpj? V 1989. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT 'HCT VÉGI VILÁGPOLITIKAI Enyhülés egyes válsággócokon Színfalak mögötti tárgyalások a közel-keleti fogolycserérái Managua és Miami között választhatnak a nicaraguai kontrák Mekkora az esélynemze tközi A fganisztán-konferencia rendezésére? ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Bejrútban háromnapos csen­desség után ismét dörögnek a fegyverek. Heves tüzérségi párbaj kezdődött el ismét a keresztény milicisták és a Szí­riái katonák között. Már a kiújult harcok első óráiban húsz halottja és sok száz se­besültje volt a lövöldözésnek. A történtek nyomán az Arab Liga békéltetői úgy nyilat­koztak, hogy egyelőre nem látják túl nagy értelmét, hogy folytassák a rendezés kuta­tását. A kirobbant új csaták elle­nére azonban a nagyhatalmak nem függesztették fel elénk diplomáciai tevékenységüket, amellyel a libanoni — és szé­lesebben az egész közel-kele­ti — válsággóc feszültségé­nek csökkentésén munkálkod­nak. Ebben — kommentáto­rok szerint — ugyancsak je­leskedik a Szovjetunió, amely­nek jó kapcsolatai vannak Damaszkusszal csakúgy,' mint Teheránnal, s így kulcshely­zete van az ügyben, s fellép­het közvetítőként is. Ennek is köszönhetően, a színfalak mö­gött többcsatornás eszmecse­re zajlik és — mint izraeli la­pok megírták — „szép csend­ben az 1985-öshöz hasonló fo­golycserét készítenek elő”. (Az említett évben 1150 palesztin és libanoni foglyot engedtek el három izraeli katona sza­badon bocsátása fejében.) Most is három izraeli katona van az Irán-barát Hezbollah elnevezésű libanoni síita szer­vezet fogságában és értük, va­lamint. a nyugati túszok elle­nében akarják Tel-Avivtól megkapni- az izraeliek kom­mandóakciójával elrabolt Obeid sejket, valamint rab­ságban sínylődő libanoniakat és palesztinokat. A helyzet azért bonyolult, mert a Hezbollah olyan Irán- barát fegyveres szervezet, amely Libanon szíriai katonák által ellenőrzött részében te­vékenykedik. Vagyis Teherán­nal és Damaszkusszal egy­szerre kell, mégpedig a szín­falak mögött tárgyalnia: Wa­shington — amely rendkívül érdekelt az alkuban, hiszen több amerikai személy van a Hezbollah fogságában — Iránnal Pakisztán közvetíté­sével folytat eszmecserét. Szó volt már arról is, hogy Te­herán jóindulatát azzal vá­sárolják meg, hogy felszaba­dítják Irán 1979-ben zárolt amerikai követeléseit. A nyílt színen persze tagadták ezt. Bush elnök például kijelen­tette, hogy nem vásárolja meg a terroristáktól a túszok szabadságát. A rendkívüli óva­tossággal folytatott alkudo­zás tovább zajlik, s Washing­tonban és Tel-Avivban remé­lik, hogy végül is kedvező lesz számukra az eredmény. Mindenesetre, amíg a dip­lomáciáé a szó, a térségbe küldött amerikai hadihajók tisztes távolban őrjáratoznak, s fegyveres akcióval nem mér­gesítik el az amúgy is bo­nyolult közel-keleti helyzetet. ARAFAT SIKERE Kilencévi szünet után ren­dezték meg Tuniszban a Pa­lesztin Felszabadítási Szer­vezet (PFSZ) legnagyobb szer­vezetének, a Fatahnak kong­resszusát. A sokesztendős ha­logatás a Fatah legfelsőbb tes­tületének összehívására, első­sorban a szervezeten belüli nézeteltérések kiéleződésével függött össze. A Fatahban ugyanis nagy erőt képvisel­nek az úgynevezett „kemény vonalasok”, akik elleneznek mindenfajta tárgyalásos ren­dezést, s csakis a „fegyverek nyelvén” akarnak beszélni Tel-Avivval, s azt hirdetik, hogy „Izrael államot meg kell semmisíteni”, mert másként „a palesztin ügy nem győze­delmeskedhet”. Különösen erőteljes lett áktivitásuk ta­valy novemberben, amikor Arafat új helyzetet teremtett. Mint emlékezetes, akkor po­zitívan nyilatkozott arról a Biztonsági Tanács-határozat­ról, amely tartalmazza Izrael Állam létének elismerését és elhatárolta magát a terroriz­mus minden formájától. En­nek nyomán kezdődhetett meg az Egyesült Államok és a PFSZ közötti párbeszéd. \A tét most az volt, hogy a PFSZ legnagyobb szervezete visszafordul-e a „kemény vo­nalasok” által követelt ter­rorizmus felé, vagy tovább halad a realitásoknak megfe­lelő megbékélési politika út­ján. A kongresszus a realis­ták győzelmével végződött. A KB 18 tagja közül, egy kivéte­lével, mindenkinek a neve ott volt az Arafaték által beter­jesztett listán. Felhatalmazták Araíatot, hogy folytatva az eddigi irányvonalat, tegyen meg mindent az Izraellel bé­kés egymás mellett élésben létező, független palesztin ál­lam létrehozása végett. Ki­mondták a tanácskozáson azt is, hogy fokozni kell a meg­szállt területeken kibontako­zott, immár húsz hónapja tartó megmozdulássorozat tá­mogatását. Washington ésTel- Aviv ezt kifogásolja most. Azt állítják, hogy a Fatah ezzel a határozatával megszegte Arafat korábbi kötelezettség­vállalását a terrorizmustól való tartózkodásra. Egyes kommentátorok szerint a tu­niszi döntés értelmében meg­kérdőjeleződik a Washington és a PFSZ közötti párbeszéd, mert a Fatah ismét az erő­szak felé fordult. Washington és Tel-Aviv nyilván azért taktikázik úgy, mintha „nem értené” a Tu­niszban történteket, hogy nyo­mást gyakoroljon a Fatah rea­listáira. Pedig a kongresszu­son elfogadott határozatot nem lehet félreérteni: a „kemény vonalasok” ismét visszaszo­rultak. GABONAFELVÁSÁRLÁS — VALUTÁÉRT Miközben a figyelem a kö­zel-keleti válsággóc feszültsé­gének enyhítésére tett lépé­sekre összpontosul, a moszk­vai vezetés erőteljesen saját gondjainak megoldására tesz újabb látványos erőfeszítése­ket. Mint bejelentették: a Szovjetunióban az idén és jövőre, az állam kísérleti jel­leggel, konvertibilis valutával fizet a mezőgazdasági üzemek­nek minden olyan kiváló mi­nőségű gabonáért, amelyet többletként adnak át a fel­vásárlóknak. A minőségtől függően tonnánként 30—90 ru­belnek megfelelő dollárt vagy nyugatnémet márkát fizetnek a kolhozoknak, ha azok az előirányzottnál több mennyi­séget adnak át. Szó van arról, hogy a valutás felvásárlási rendszert a bérleti szerződé­ses, valamint az egyéni kis­gazdaságokra is kiterjesszék. A döntés hátterében az van, hogy a Szovjetunió már hosz- szabb idő óta kemény va­lutáért jelentős mennyiségű gabonát kénytelen importál­ni, mivel a hazai mezőgazda­ság nem termeli meg az or­szág szükségletét. Tavaly a szovjet kormány 38 millió ton­na gabonát vásárolt külföldön. Az idén, bár a tavalyinál jobb termést várnak, ennek mennyisége mintegy 210 mil­lió tonna lesz, azaz 30 millió­val kevesebb a szükségesnél. A konvertibilis valutát, ame­lyet a termelőknek a felvá­sárlásra felajánlott többlet után nyújtanak, az importra tartalékolt pénzösszegekből teremtik elő. Így az ország jól jár: a valutás „üzlet” több­termelésre ösztönzi a kolho­zokat, s a dollárért, márkáért olyan árucikkeket vásárolhat­nak, amelyeket külföldi im­portból mc. államnak kellett volna megszereznie. Nyugati hírügynökségek a piacgazdaság felé tett lépés­ként értékelik a moszkvai döntést. Mint rámutatnak: a moszkvai vezetésnek azért volt szüksége erre, mert a többletért rubelben való fi­zetség nem ösztönözte a gaz­daságokat, hiszen a kapott pluszpénz nem sokat ért a hiánygazdaság körülményei között... A TELAI EGYEZMÉNY A hondurasi Telában tar­tották meg a közép-amerikai államfők konferenciáját. Gua­temala, Honduras, Salvador, Costa Rica és Nicaragua leg­főbb vezetőinek tanácskozásán egyezményt írtak alá a ni­caraguai kontrák 12 ezres hadseregének leszereléséről. Ez a fegyveres gyülekezet Hon­duras területén, a nicaraguai határ közelében szerveződött meg amerikai támogatással és viselt kilenc éven át háborút a managuai kormányzat ellen. Washington, amely alig tit­koltan a managuai kormány megdöntését óhajtotta, jelen­tős pénzzel és fegyverszállít- mányökkáT támogatta a kont­rákat. A kongresszus azonban többször megakadályozta, hogy a washingtoni kormányzat újabb segélyt nyújtson, külö­nösen azután, hogy Managua párbeszédet nyitott az orszá­gon belüli ellenzékével és választást hirdetett 1990 feb­ruárjára. A telai konferencia előestéjén a sandinisták és húsz ellenzéki párt egyez­ményt írt alá a februári vá­lasztások .szabadságáról. Ezek után a Bush-kormány- zat hiába akarta megakadá­lyozni, hogy a konktrák fel­oszlatására Telában megálla­podást kössenek. A leszerelést az ENSZ és az Amerikai Ál­lamok Szervezetének bizott­sága ellenőrzi majd. A kont­rák számára két választás le­hetséges: vagy az Egyesült Államokban, elsősorban Miamiban keresnek új mene­déket, vagy miután fegyverei­ket leadják, hazatérnek Ma- naguába és megpróbálnak be­illeszkedni az ottani politikai életbe. SEVARDNADZE KABULBAN Sevardnadze egyetlen na­pot* töltött mindössze az afgán fővárosban. A szovjet külügy­miniszter azonban nem vélet­lenül vállalkozott a kabuli utazásra. Egyrészt nyilván ki akarta hangsúlyozni, hogy a moszkvai vezetés mily fontos­ságot tulajdonít a Nadzsibul- lah-kormányzat támogatásá­nak. Másrészt a helyszínen kívánta kimutatni, hogy a Szovjetunió egyetlen kiutat lát a tartós rendezésre, s ez Kabul és az ellenzék párbe­szédén át vezet el a megbé­kélésig. Sevardnadze azt is meg akarta vizsgálni, hogy mennyire vannak esélyei egy nemzetközi Afganisztán-kon- ferencia megrendezésének. A szovjet vezetés nyilván egy Kambodzsa-típusú értekezlet megtartására gondol. Ügy, ahogyan a délkelet-ázsiai or­szágban a kormány és az el­lenzék párbeszédet nyitott a belső rendezésről, Moszkva le­hetségesnek tartja ezt — nem­zetközi segítséggel — a kö­zép-ázsiai Afganisztánban is. Ez azonban, a jelek szerint, „keményebb dió”... Árkus István OPZZ: hagyjanak fel a katasztrófapolitikával Hateimi harc Lengyelországban Sortűz és gránátok az ENSI-missziára Ismeretlen tettesek csü­törtök éjjel támadást hajtot­tak végre az ENSZ átmeneti segítő csoport adminisztrációs központja ellen a namíbiai Outjóban. Rendőrségi értesü­lések szerint három álarcos férfi egy fehér Opelból kézi­gránátokat hajított, majd tüzet nyitott az épületre, amelyben az akció idején nem tartózko­dott ENSZ-képviselő. A me­rényletben életét vesztette a biztonsági személyzet egyik őre, aki egyébként nem tagja az ENSZ-kontingensnek, s je­lentős anyagi károk is kelet­keztek. Ez az első eset, hogy táma­dás éri a világszervezet na­míbiai misszióit, amióta meg­kezdték a terütet függetlene­dési folyamatának helyszíni ellenőrzését. Az ENSZ menekültügyi fő­biztosságának egy illetékese pénteken Genfben beszámolt arról, hogy szerdán befejeződött a külföldre menekült namí- biaiak hazatelepítési akciója. Ennek során több mint 35 ezer namíbiai került vissza szülőföldjére, többségük An­golából. Minden alkalommal, amikor a szovjet—amerikai kapcso­latokban enyhülés következik be, az Egyesült Államok kon­zervatív erői igyekeznek vala­milyen módon ezt visszafordí­tani. Ezt történt Felix Bloch, az Egyesült Államok bécsi nagykövetségének első beosz­tottja esetében is, akit a Szov­jetunió javára végrehajtott kémkedéssel vádolnak. A Szovjetszkaja Rosszija pén­A hétmillió tagot tömörítő lengyel szakszervezeti mozga­lom, az OPZZ azzal vádolja a koalíciós pártokat és az ellen­zéket, hogy a hatalmi harc, a saját politikai érdekei oltárán feláldozza az ország alapvető érdekeit, irreális gazdasági ígé­retekkel ámítja a lengyelek millióit, miközben a valóság­ban folytatódik a nadrágszíj- politika. Az OPZZ az ország vala­mennyi erejét arra szólítja fel, hogy hagyjon fel a katasztró­fapolitikával. Egyben támoga­tását ígéri azoknak, akik a dol­gozók tényleges érdekeit szem előtt tartó, reáli4 politikai és gazdasági programot hirdetnek meg. Czeslaw Kiszczak kormány­alakítási erőfeszítéseit nem könnyíti meg, hogy a két ko­rábbi szövetséges párt, a pa­rasztpárt és a demokrata párt változatlanul nem döntötte el: elfogadja-e a Szolidaritás ja­vaslatát egy koalíciós kormány megalakítására, a LEMP mel­lőzésével. Egyelőre a paraszt­párt látszik a leginkább kész­nek arra, hogy mégis a LEMP­gikus következménye. A kém­ügy igazi indítékait kutatva ismerteti, hogy Bloch tagja volt annak az amerikai kormány- bizottságnak, amely személyi számítógépek szovjetunióbeli eladásának szabályait dolgozta ki. A számítógépek eladása pánikot keltett bizonyos ame­rikai körökben, az amerikai védelmi miniszter még nyilvá­nosan is kinyilvánította nem­tetszését. pel alakítson koalíciós kor­mányt, de legalább egy minisz­terelnök-helyettesi és 5-6 mi­niszteri tárcát követel ezért cserébe. A Varsói Szerződés öt tag­államának 1968-as csehszlová­kiai beavatkozását elítélő ha­tározatot fogadott el pénteken a lengyel parlament felső há­za, a szenátus. A 99 százalékban Szolida­ritás többségű szenátus sze­rint az 1968-as beavatkozás súlyosan sértett olyan alapve­tő jogokat, mint minden nem­zet önrendelkezési joga és el­lentétes volt az alapvető em­beri jogokkal is. A lengyel szenátus határo­zata az első olyan hivatalos állásfoglalás, amelyben az 1968-as beavatkozásban részt vevő egyik VSZ-tagország el­ítéli a Dubcek-féle rendszer erőszakos felszámolását. ILLEGÁLIS FINN TRANZIT A finn hatóságok kihallgatás után harmadik országba szóló útlevéllel láttak el egy szov­jet határsértőt, miután rend­kívül gyakran érte őket bírálat amiatt, hogy általában vissza­küldik a Szovjetunióba a me­nekülteket. A két ország között idén ez volt az első illegális határát­lépés — közölte a finn bizton­sági rendőrség vezetőjének he­lyettese, aki nem volt hajlandó elárulni a 30 éves szovjet fér­fi nevét. „Megengedtük neki, hogy harmadik országba utaz­zék, miután kiderült, hogy nem kíván itt maradni és po­litikai menedékjogra sem tart igényt” — mondta. Mint arról beszámolt, ritka a hasonló eset. A Szovjetunió és Finnország között nincs egyezmény a kö­zös határt átlépők visszaadá­sáról — közölte a rendőrtiszt- viselő és hozzáfűzte: a két or­szág között az utóbbi idő­ben egyre szabadabb a közle­kedés, s ez szükségtelenné te­szi a konfrontációt. Moszkvai lap az állítólagos kémügyről . Az üzletkötés pánikot keltett A ciprusi kormány az ENSZ-nél tiltakozik ,i Bolgár menekültek a szigeten teken ismertette az amerikai sajtóban. Bloch ügyéről megje­lent, sokszor utólagos kiigazítá­sokat igénylő híreket, amelyek a nagykövetségi tisztviselő kémtevékenységét voltak hiva­tottak bizonyítani. Bloch mel­lett még egy állítólagos kém­ügy is napirendre került: John Hirschet, az amerikai légierő Nyugat-Berlinben szolgáló szá­zadosát szintén szovjet kémnek nyilvánították. A Szovjetszkaja Rosszija érthetetlennek tartja, hogy a két állítólagos kém ellen ed­dig miért nem emeltek vádat, miért nem tartóztatták le őket, hiszen ez lett volna az ügy lo­IVÉSZJELZÉST ÉSZLELT A MŰHOLD Egy amerikai meteoro­lógiai műhold csütörtökön másodszor észlelt segély­kérő jelzéseket Etiópia fö­lött, ahol hétfőn nyoma ve­szett egy amerikai küldött­séget szállító kétmotoros repülőgépnek. Az első jel­zéseket szerdán fogta ugyanaz a műhold a fővá­rostól délre, a repülőgép feltételezett útvonalától igen távol. A második jel­zést azonban már Addisz- Abebától százötven kilomé­terrel északnyugatra észlel­ték. A keresett repülőgépen utazó amerikai küldöttség, köztük Mickey Leland, a képviselőház éhségügyi bi­zottságának elnöke, a fővá­rostól délnyugatra, az etióp—szudáni határ men­tén egy menekülttábort akart felkeresni. A gépen tizennégyen utaztak, köz­tük kilenc amerikai állam­polgár. Az etióp hatóságok szer­dán este járőröket küldtek a vészjelző berendezés lo­kalizálására, és hozzájárul­tak ahhoz, hogy egy ameri­kai U—2-es kémrepülőgcp és három Hercules C— 130-as végigpásztázza Etió­pia területét. A ciprusi kormány pénte­ken sürgős nemzetközi akciót követelt annak megakadályo­zására, hogy Észak-Cipru­son befogadják a Bulgáriából elmenekült törököket. A kor­mány szóvivője „törvényte­len. elfogadhatatlan és provo­katív lépésnek” nevezte azt, hogy a Denktas vezette/ rend­szer csütörtökön „állampol­gárságot” adott Bulgáriából érkezett törököknek. Mint kö­zölte, Georgiosz Vasziliu el­nök magához kérette a BT ál­landó tagjainak képviselőit és az ENSZ-főtitkár ciprusi megbízottját, hogy kifejezze tiltakozását és az intézkedés érvénytelenítését követelje. A szóvivő szerint a történtekért Ankarát terheli a teljes fe­lelősség, hiszen Törökország ismételten biztosítékokat adott arra, hogy nem telepítenek bulgáriai menekülteket a szi­get megszállt vidékeire. Mint ismeretes, a ciprusi törökök a török csapatok meg­szállása alatt álló területeken már egy évtizede kikiáltották az Észak-ciprusi Török Köz­társaságot, amelyet csupán An­kara ismer el és a világszer­vezetnek a megosztott sziget- ország helyzete rendezésére tett erőfeszítései mindeddig nem vezettek eredményre. A lépés ellen mind a ciprusi, mind a görög kormány heve­sen tiltakozott, annál is in­kább, mert már korábban is sérelmezték, hogy Ankara nemcsak csapatait, állomásoz- tatja a szigeten, hanem 50 ezer polgárának már végre­hajtott betelepítésével a cip­rusi lakosság összetételének megváltoztatásén mesterkedik. Külföldi események egy mondatban Argéntína nem adott el és nem tervez eladni Condor—2 közép-hatótávolságú rakétákat Romániának — jelentette ki Domingo Cavalló argentin külügyminiszter sajtótájékoztató­ján. A Népes tajvani kereskedelmi küldöttség indult útnak pénteken a Szovjetunióba, hogy kéthetes tartózkodása alatt az áruforgalmi kapcsolatok bővítésére teremtsen lehetősége­ket, mert Tajvan szeretne mind több szovjet nyersanyagot importálni. A A Szlovén Parasztszövetség javasolta a Szlo­vén Köztársaság elnökségének, hogy vizsgálják felül az 1945 utáni kulákpereket, rehabilitálják az alaptalanul megbélyeg­zett, börtönbüntetésre és esetenként vagyonelkobzásra ítélt több ezer parasztot. A Súlyos ítéleteket hozott a pekingi bí­róság annak a három fiatalembernek az ügyében, aki tintá­val és festékkel öntötte le májusban Mao Ce-tung nagymé­retű képét a Tienanmen téren: egyiküket halálra, a másik kettőt pedig 20, illetve 16 évi börtönbüntetésre ítélte. A Az izraeli hadsereg pénteken bejelentette, hogy az eddigi hat hó­nap helyett ezentúl egy évig is „adminisztratív őrizetben” tarthatják az Izrael megszállta területeken elfogott és bűn- cselekménnyel gyanúsított palesztinokat. A Űjabb béketár­gyalásokat ajánlottak Corazón Aquino kormányának a Nem­zeti Demokratikus Front lázadói, ugyanakkor egyik vezetőjük elutasította a Fülöp-szigeteki kormány követelését, hogy a fel­kelők még a tanácskozások előtt tegyék le a fegyvert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom