Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-09 / 186. szám
4 1989. AUGUSZTUS 9., SZERDA ^Hztlan Nem tál rózsás a kép Matematika és reform Felmérések szerint az egyetemeken egyre csökken az érdeklődés a matematikai szakok iránt; éppen ezért nem meglepő, hogy nemrégiben a Bolyai János Matematikai Társulat által készített egyik jelentés nem fest túl rózsás képet a hazai matematikatudomány helyzetéről. A lényeg: a tanárok elégedetlenek jelenlegi körülményeikkel, amelyek végső soron meghatározzák munkájuk eredményességét. a tudomány területén tevékenykedő szakemberek pedig a romló kutatási feltételekkel nincsenek kibékülve. A mintegy 2000 tagot — fele részben tanárokat, fele részben pedig kutatókat — tömörítő szervezet a helyzet orvoslása érdekében program- tervezetet dolgozott ki, miként javíthatna a maga sajátos eszközeivel a jelenlegi viszonyokon. Az alsó- és középfokú matematikaoktatás színvonalának emelésére, a tehetségek kiválasztására és gondozásának segítésére a társulat programot dolgozott ki. Eszerint felül kell vizsgálni az óraszámok elosztását, mivel megítélésük szerint a középiskola első két osztályában a matematikát nagyobb óraszámban szükséges tanítani. A zsúfolt középiskolai tananyagot, a tanulók terhelhetőségét figyelembe véve — természetesen az új matematikaoktatás szemléletének megtartásával — egészében véve csökkenteni kell. Ezenkívül nagyobb intézményes segítségre van szükség ahhoz, hogy a tárgyat tanító tanárok megismerhessék az általuk választható tankönyveket és segédanyagokat, mert ezek ismeretében végezhetnek csak megfelelő munkát; ugyanis rendkívül aggasztó az új matematikakönyvek háttérbe szorulása az általános iskolákban. Szeretné a társulat azt is, hogy rendszeresen adják ki a különféle régebbi versenyfeladat-gyűjteményeket, valamint más. a középiskolák által is használható szakkönyveket. Szükséges a matematikai diákolimpiára történő felkészülés rendszerének átalakítása, mert az utóbbi időben magyar fiatalok nem szerepelnek olyan eredményesen a versenyeken, mint néhány évvel ezelőtt. Erősíteni kell a matematika-szakkörökben folyó munkát. A tehetséggondozás anyagi fedezetét a Művelődési Minisztériumnak kell előteremtenie. A társulatban élesen vetődtek fel a tanárok egzisztenciális problémái is. Például az, hogy a műszaki végzettségű tanárok bérét 10 százalékkal emelték a műszaki szaksö- zépiskolákban, míg a közismereti tárgyakat oktatókét nem. így a matematikatanárokéi: sem. Alapvetően romlottak a tudományos kutatómunka feltételei is. Nagymértékben visz- szaesett a tudományos szakkönyvek kiadása, ez gátolja az új eredmények megismerését. A kiadók szponzorokat keresnek, holott az alaptudományi munkák megjelentetését — a szakemberek szerint — nyilvánvalóan állami költségvetésből kellene fedezni. Ezenkívül szinte elviselhetetlenül emelkedtek a különféle szakmai konferenciákon való részvétel díjai. A társulat javasolja, hogy a szakmai fejlődést szolgáló kiadások — továbbképzések, konferenciák költségei, a szakkönyvek, folyóiratok ára, a nyelvtanulásra fordított összegek — leírhatók legyenek az adóalapból, a túlóradíjak pedig, ugyanúgy, akár a szakértői javadalmazás, adókedvezményben részesüljenek. Katolikus lap „Átalakuló világunkban valamennyi katolikus nagy örömmel fogadja, hogy immár nincs akadálya saját iskolák létesítésének, hogy szerzetesi közösségek újra színre léphetnek, hogy saját újságot, rádiót, televíziót indíthatunk. De mindezek önmagukban csak puszta lehetőségek. Megvalósulni csak akkor fognak, ha vannak épületeink és vannak elkötelezett pedagógusaink, akik iskoláinkban tanítanak, ha vannak, akik meghallják Isten hívását szerzetesi életre, s ha vannak keresztény újságíróink.” Egyebek között a fenti mondatokkal indítja útjára Seregély István egri érsek az Üj Misszió című katolikus folyóiratot. Mint Czoborczy Bencze főszerkesztőtől megtudtuk, a több mint negyven év után másodikként újonnan megjelenő kiadvány életrehí- vásához szükséges pénzösszeget az egri főegyházmegye plébániái, hívei adták össze. A folyóirat szerkesztőségének elképzelése szerint azonban szeretnének túllépni az egri érsekség határain: egy országos igényeket kielégítő havilapot kívánnak rendszeresen átnyújtani az olvasóknak, ezzel is segítve a magyar egyház megújulását, működőképessé tételét. A folyóirat első száma a napokban kerül az újságárusokhoz. Csipkerózsika-álmukat alusszák Diákok a temetőben A fűből gaz lett, a gazból bozót. A tüskés ágak ösz- 1) szefonódva törtek felfelé. Indák futottak az egykor £ ültetett facsemeték ölnyire vastagodott törzsére. Évti- £ zedek alatt dzsungelt alkotott a növényzet, takarva a £ sírkereszteket, sok száz, egykor Budakeszin élt ember földi maradványait. A településről 1946-ban úgy hatezer embert telepítettek ki Németországba. Lehet, hogy többet, meglehet kevesebbet, erről pontos adatok nincsenek. Az itthon maradt svábok pedig nemhogy gondozni nem merték az ősök, a közelebbitávolabbi rokonok sírjait, de még egy sZSl virágot is féltek odavinni. Rettegésben éltek sokáig, nagyon sokáig. Elképesztő, mekkora különbség van a temető régi és új része között. Amott a dzsungel, emitt mindig friss virágtól roskadó, gondozott sírok. Ugyanazon emberek őseinek porai itt is, ott is, és mégis. .. A sírkertet lassanként kinövi a település. Ezért döntött úgy a tanács, hogy a főbejárat mindkét oldalán, az öreg részt meg kell tisztítani a bozóttól, s ha nincs már a sírhelyet megváltani hajlandó leszármazott, oda ismét temetnek. A terület bejárásakor azonban kiderült: sok, műemléki védelemre érdemes kripta, sírkereszt van. Ezért került sor a kegyeleti park kialakítására, amely egyben helytörténeti érték: a majd’ 300 esztendeje idetelepített őslakosság temetkezési helyét feltétlenül meg kell őrizni az utókornak. Egerből jöttek A tanácsnak se embere, se pénze nem volt a bozótirtásra. Egyetlen használható ötlete akadt: építőtábort hirdetett diákok számára. Őszintén megmondták: fizetni nem tudnak, legfeljebb szerény jutalmat adhatnak a legjobbaknak. Egerből érkezett a segítség, 34 gimnazista, illetve ipari tanuló, három másodéves főiskolás lány kíséretében, ők csákányt, ásót, lapátot ragadtak, s már az első napok után azt beszélték róluk a falubeliek: ezek a fiatalok nagyon akarnak, és tudnak is dolgozni. Kereszt a homlokon — Két kézzel áldjon meg benneteket a jó Isten! Imádkozni fogok értetek, hogy egészségesek legyetek és boldoguljatok az életben — mondta elcsukló hangon, könnyes szemmel az idős asz- szony. Reszkető kezét bizonytalanul emelte a lány arcához, majd görbe ujjával keresztet rajzolt a verejtékező homlokra. Kutnyák Edit zavarában földre sütötte a szemét, csak egy halk „köszönjük” hagyta el ajkát. — Ezért érdemes... — fordult felém. — És jövőre is eljönnék ide, ha negyedikben nem csak címerezni engednék a végzősöket. Szó mi szó, igencsak meglepődtünk, amikor megtudtuk, tulajdonképpen mi a munka, és hol. Mert az iskolában csak annyit mondtak, hogy parkosítás a feladat. Végül is lesz itt park, ha tényleg folytatják a munkát. Mert mi tíz nap alatt jó, ha hét sorral végzünk, de sokszor hét sor marad másoknak. Sok idő nincs a beszélgetésre, várja vissza a brigád. Túró Tamás is csak azért jön előre, mert csákánya elhagyta a nyelet. — Törnek a szerszámok — mondja —, de nem is csoda. Mélyre kell menni a kemény, agyagos földbe, mire azt az átkozott gyökeret kibányásszuk. Amott hozzák, ni! — mutat a talicskát egyensúlyozó társai felé. — Ha kitelik az időnk? — kérdez vissza. — Hát én bizony ebéd után mindig lefekszem. Elfáradok. Vacsora előtt játszom egy-két pingpongmecs- cset, kaja, és irány megint az ágy. — Délután jól kialszod magad, éjjel meg énekelsz. — toldja meg mondókáját nevetve egyik társa. Sramlira ropták — Aki bírja a strapát, ebéd után elmehet Pestre az Állatkertbe, a Vidámparkba, sétálhat a Belvárosban, vagy beülhet egy moziba — számol be a szabad programokról Jaku- sovszky Éva táborvezető, ő a három főiskolás lány egyike, aki a diákokra felügyel. Vacsora után már nem engedjük el őket, de most egy koncert kedvéért kivételt teszünk. Igaz, elkísérem a csapatot. Az a baj, hogy itt este nincs szórakozási lehetőség, csak a művelődési házba mehetünk megnézni egy-egy videofilmét. — A kollégiumban lakunk, van ott sportpálya, lehet focizni, kézilabdázni. Vasárnap zenés kerti mulatság volt a (KIÁLLÍTÓT ÉRMÉKBŐL! z Júliusban mutatta be a Pest y Megyei Művelődési Központ £ Pollacsek Kálmán festményeit. f Kéri Mihály és Somogyi f György alkotásai a szentend- 4 reí művésztelepi galériában '/ voltak láthatók. Uhrig Zsig- mond képei a szobi Börzsöny ^ Múzeumban tekinthetők meg jé szeptember 30-ig. Jelzésszerű összefoglalással állapíthatjuk meg, hogy Pollacsek Kálmán remek színérzékkel, magabiztos rajzi kultúrával, új képi eszközökkel rendelkezik. Így tárulkozik föl a Pipacsos táj nagy színtornya; a vegetációban rejtőző figurái, nyarat bejelentő ösvénye. Minden a helyén van, semmi nem hiányzik. Azaz mégis valami: hogy mindez merőben festészet, szépség — problémátlan, színes öröm. Változtatni ezen nem lehet, hiszen a képesség nyilvánvaló — a derűs sorson pedig senki ne akarjon változtatni. Legyen az ember, a festő boldog, ameddig lehet. Ő újszerűén gazdálkodik sorsával és tehetségével. Kéri Mihálynál viszont megjelenik a dráma, a küzdelem. Apparátusát ő tudja mire használni, hiszen belül forr, lüktet, feszül a vihar. Tudni is akarja törvényeit; nemcsak kifejezni. Mindannyian hordozzuk magunkban a Petőfi- arcot, mindannyiunkat dárda fenyeget, Hosszú álom-ból Tévedünk, az Elszakadás fájdalmával. Mégis távol áll tőle minden nosztalgia. Erős. Ami miatt igazi festőnek nevezhetjük — mert azzá lett —, hogy tényleges gondolkodásának kincseire tudja fölhasználni valódi rajzi, festői tehetségének egyedi rendszerét. Ügy, hogy motívumait nem ismétli, nem változtatja, hanem új fölismeréseinek megfelelően árnyalja. Somogyi Györgynél ez a tendencia csak annyiban küfaluban, arra is elmentünk, de a sramli nem a mi világunk — summáz — Zsadányi Tibor. — Nagyon jó kosztot kapunk, arra még nem volt példa, hogy a repetát megtagadták volna. Tegnap jött az Imre, ő a Ga- mesz embere. Kérdezte, kérünk-e dinnyét. Mondtuk; hát persze. Biztos vagyok benne, hogy mire hazamegyünk, ott vár a csemege. Valami történt — Amikor megérkeztünk, svédasztalt terítettek tiszteletünkre a művelődési házban. Emlékül sapkát, trikót kaptunk „Építőtábor ’89 Budakeszi” felirattal, meg egy könyvet a településről. Nagyon kedvesek, és ezt mi a munkánkkal akarjuk meghálálni — vélekedik a táborvezető. — Ha esősre fordul az idő? Átel- lenben az iskola. Az aula és egy terem nyitva van, hisz odahozzák a tízórainkat, ott tesszük le a munkaruhát és a szerszámokat. Megvárjuk, amíg abbamarad az égi áldás. Erre az időre tréfás vetélkedővel, közös játékkal készültünk. Ha tiszta a levegő, irány megint a temető! Amíg a múlt vasárnap a diákok Szentendre, Visegrád és Esztergom nevezetességeivel ismerkedtek egy közös buszkiránduláson, Budakeszin búcsú volt. Ez az az alkalom, amelyre a legtöbben látogatnak haza az NSZK-ból. Közülük senki sem kerüli el a temetőt. Most jóleső érzéssel nyugtázták: valami történt rokonaik emlékéért. Az egri diákok elkezdték, megmutatták, hogyan kell csinálni. Most budakesziéit, rajtatok a sor! Itteni általános iskolások, gimnazisták, a hely- történeti emlékeket nemcsak szavakban ápolni kész honpolgárok. most ti is bebizonyíthatjátok: képesek vagytok összefogni saját érdeketekben, hagyományaitok megőrzéséért. Fazekas Eszter lönbözik, hogy gondolkodásának belső mozgását ő merőben új, változtatott képi nyelven fejezi ki. Vannak forrásai — hiszen Kocsis László megtalált irányjeleit használja, de nagyon tisztán, nagyon becsületesen, új, színes kinccsé teremtve azokat. Igaza van Hann Ferencnek, amikor hangoztatja Somogyi absztrakt természetelvűségét, amely vonzó erővel tárulkozik föl a Kert-variációkban és a Készül a fészek című alkotásán. Szinte lelket vidító ujjongással sistereg a születő vegetáció az éles tónusok szikratüzében. Mindketten negyvenévesek, egyéni rendszerrel, a festői vállalkozás tisztázott bátorságával. Somogyi György tanít. Kéri Mihály a ráckevei népművelés vezetője — művészetükkel fölemelik Szigetszentmiklós és a Kis-Duna térségét. A Nagy István-csoport tagjai voltak — művészek lettek. Kéri Mihály Meiningen- ben mutatta be képeit, Somogyi György bécsi önálló kiállítására készül. Mindkettejük alkotásait hamarosan láthatják Litvániában és Párizsban. Uhrig Zsigmond Szentendrén született, most Szobon mutatkozik be következetes életművének új képi hullámával az egykori Rudnay-tanit- vány, a Gödön élő festő. Ezúttal is fölvonultatja sorsokkal szolidáris portréit, mély megfigyeléseken és rajzi pedantérián alapuló tájképeit, amelyeknek változatlanul Göd, Vác, Zebegény — a Dunakanyar örökké megújuló tárgyi motívumai jelentik éltető forrását. Losonci Miklós Szirtes Ádám temetése Családjának tagjai, a magyar színház- és filmművészet képviselői, tisztelők százai kísérték utolsó útjára kedden a Farkasréti temetőben Szirtes Ádám Kossuth-díjas, kiváló művészt, a Thália Színház tagját. A 64 éves korában elhunyt kiemelkedő magyar színművész ravatalánál a pályatársak nevében Bitskey Tibor és Szabó Gyula búcsúzott. A magyar filmesek és a Szirtes Ádám felejthetetlen alakításáért hálás mozirajongók képviseletében Koltay Gábor vett végső búcsút az elhunyttól. A budai sírkertben összegyűlt gyászolók a szertartás végeztével virággal, koszorúkkal borították be Szirtes Ádám végső nyughelyét. Készül a homlokzat Még keresik a Grassalkovich-kastély gazdáját, ennek ellenére a felújítási munkákat tovább végzik a kerepestarcsai Építőipari Szövetkezet dolgozói. Rövidesen befejezik a homlokzat helyreállítását és lekerülnek a vasállványok (Vimoia Károly felvétele) Közeledik Menő Manó Linea néven új magyar— olasz kiadói kft. alapító okiratát írták alá. A Beregi Radius Kft., a Grafik nyomda és az olasz Unidea. lap- és könyvkiadó cég közös társulása elsősorban nívós képregények magyarországi megjelentetésével kíván foglalkozni. Ehhez az olasz cég vállalkozott nyugat-európai képregények jogdíjának megszerzésére. Az olasz művészek mellett a hazai alkotók közül főként a Nyíregyházi Kísérleti Képregény Stúdió rajzolóinak munkáira akarnak támaszkodni. Az új kft első kiadványa a fiatalabb korosztály számára Menő Manó néven jelenik meg a közeljövőben. A 64 oldalas havilap ára 63 forint lesz. Az év végére várható a legifjabb korosztálynak készülő Pimpa című képregény első száma, majd az év vége felé indítják a felnőtteknek szánt újságjukat. Újító festők Szentendrén
