Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

1989. AUGUSZTUS 9., SZERDA 5 Elefántcirkusz után bolhacirkusz Kell-e a Kele? Népszerű írónk, Szilvási Lajos írta egyik könyvé­ben: A háló alá nem lehet esni. Értve ezen, hogy aki egyszer (ént volt már valami pozícióban, nem kerül le, legfeljebb csak át. Miért jutott eszembe mindez, amint megpillantot­tam Kele Andrást a dabasi székhelyű Agroép Épí­tőipari Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatói irodájá­ban? Mert legutóbb arról beszélgettünk, vajon felelőt­lenség volt-e súlyos milliókat befektetni a csirkefeldol­gozás nagyüzemi megteremtésébe. A hernádi Március 15. Tsz elnöke volt akkor, s nem kevés hercehurca után jutott mai dabasi munkahelyére. Bár a vádak alapta­lanoknak bizonyultak, azt mindenképpen rá akarták bi­zonyítani: vezetésre alkalmatlan, nem demokratikus ér­zelmű ember. Alkalmatlan-e valóban a vezetésre, vagy tréfásan meg­fogalmazva, élve a szójáték adta lehetőséggel: kell-e a Kele? Természetesen tiltako­zik ez ellen, csak annyit állít, hogy az igazgatótanács bizal­mat szavazott neki, s erre senki nem kényszerítette a ki­lenc alapító termelőszövetke­zet és vállalat képviselőjét. (Tekintsünk el valamennyi alapító felsorolásától, de köz­tük van a legjobb téeszek kö­zé tartozó dabasi Fehér Akác és a kiskunlacházi Petőfi, a felsőpakonyi Gépszev és a Pevdi, a Pest Megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat is.) — Milyen érzés egy há- rommilliárdos gazdaság után egy 110 millió bevételt hozó cég élére kerülni? — Kele András nem bosszankodik, így felel: — Képzelje el, ha valaki sok éven át elefántokkal dol­gozik egy cirkuszban, és utána egyszerre bolhák ido- mítására vált át. Ami bizo­nyos: bolhacirkusszal is lehet világszámot csinálni! — Csak nem ilyesmiben tö­ri a fejét? — ugratom, de ő komolyra fordítja a szót. Nehéz év lesz számukra az idei. Vállalni kellett régi ter­heket és a nem szimpatikus döntéseket is. — Sikerültek-e az első „lé­pések”, az első hat hónap? Nem gondolkodik a válaszon. — A veszteségforrásokat kellett legelőször felszámol­nunk — jelenti ki. -- Átalány­díj-elszámolást vezettünk be a mántelki kavicsbányában, az alsnónémedit pedig a nagy- kátai Magyar—Koreai Barát­ság Tsz-nek adtuk bérbe. Amíg a bányákban 7-8 ezer forintot kerestek, és fél nyolc­tól négyig tartott a munkaidő, nem lehetett követelni. Most, hogy érdekeltek az emberek, szinte sajátjuknak érezhetik a bányákat — teljesen megválto­zott a szemléletük, a hozzáál­lásuk. Már "szó sincs veszte­ségről! Ez már önmagában nagy szerepet játszott abban, hogy az egész évre számított 12 millió forint nyereségből 7 millió összejött június vé­géig. Damoklész kardja Gonoszkodásomra — hogy amiből még sokat elvihet — úgy hírlik — a lakásépítés —, nem derül jókedvre. Da­moklész kardjaként lebeg fe­jük fölött valóban az Árnyas és Remete utcai negyven lakás építése. (Ez a fővárosban van, Budán, a Rege Szálló közelé­ben.) A megbízó, beruházó Kultúrinvesttel a vállalat még jó néhány éve, a budapesti Vidámparkban került kapcso­latba. Ott egyebek között az elvarázsolt kastélyt építtették meg a céggel. Két éve, ami­kor versenytárgyaláson el­nyerte az Agroép a tíz négylakásos társasház épí­tését, az az egy bizonyos volt, hogy alvállalkozókra lesz szükség a kivitelezéshez. A tétel jól ismert: a generálki­vitelező elvállal valamit — mert kénytelen — megszabott árakon, s azután hiába vál­toznak az anyagárak, az adók, a TB-költségek és hasonlók, nem módosíthat a szerződé­sen. Ugyanakkor az alvállal­kozók jól kihasználják a hely­zetet. csak napi áron hajlan­dók dolgozni. Most van folya­matban 16 lakás átadása. A többit december 31-ig veszik birtokba a tulajdonosaik. Faggatózom: valami tanul­ságot csak leszűrhetek a jö­vőre nézve „az árnyas reme­téből” — ahogy tréfásan em­legetik a vállalatnál. Nem tartják Kele Andrást demok­ratikus vezetőnek? Tiltakozik ez ellen! A nagy tanulság ép­pen az, hogy máskor nem sza­bad felelőtlenül dönteni, elru­gaszkodni a valóságtól! Ki kellett volna kérni az emberek véleményét; az ácsokét, a kő­művesekét, a malterkeverőkét, hangoztatja. Mindenkivel azt kell megbeszélni, amihez ért. S ha a dolgozók ezt tapasztal­ják, egészen más a viszonyuk a vállalathoz. Ki kell alakí­tani a direkt anyagi érdekelt­séget, a munkásoknál is ön­álló kis szervezeteket kell lét­rehozni. Akkor megkövetelhe­tő, számon kérhető a minősé­gi munka. A pénz beszél... Június elsejétől felemeltük a vezetők alapfizetését. Az eredményterv teljesítéséért csak szerény prémiumot tűz­tünk ki. Viszont minden 100 ezer forint tervtúlteljesítés után hétezer forint prémiumot fizetünk ki — de csak az év végi teljesítmények összegzé­se után. A fizikai dolgozóknál a mozgóbéreket emeltük meg, a túlteljesítést — a minőség szigorú ellenőrzése mellett — havonta kifizetjük. A pénz beszél... Módosított Kele András ko­rábbi álláspontján s vezetési stílusán is. Nagyon határozot­tan és őszintén állítja — nincs jogom benne kételked­ni! —, az Agroép-ben valódi demokráciát akarnak. így fogalmaz: a talpon mara dás, a fejlődés feltétele — egész gazdasági életünkben — az, hogy visszaadjuk a mun­kás, a munka becsületét. Dodó Györgyi A cikkünket bíráló vélemények ellenére A szerkesztőség álláspontja változatlan A Pest Megyei Hírlap június 10-i számában Vicsotka Mihály kollégánk Írását közöltük, amelyben Kelemen Jánosné dr., a Budakalászi Tanács vb-titkárát bírálta igyebek között lakásügye kapcsán. E cikkre több reagálás érkezett, amelyeket július 12-én szintén megjelentet­tünk. Akkor felajánlottuk a lehetőséget az érintettnek, Kelemen Jánosnénak, hogy ő is kifejtse véleményét. Ezt meg is tette, így írását az alábbiakban közöljük, dr. Petrik János megyei tanács vb-titkár az ügyben immár második cikkével együtt. Fontosnak tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy a szerkesztőség véleménye változatlan; az alábbi érvelések sem győztek meg minket a kollégánk cikkében leírtak téves voltáról. A tényeket ugyanis a lényeges pontokon nem cáfolják, csak magyarázzák. Ami pedig az etikai mi­nősítést illeti, az Ítéletalkotást, a korábbi cikkek és a mostani írások egybevetése alapján az olvasóra bízzuk. Legyen tehát ö a bíró! • A jogszerű nem lehet erkölcstelen Egyetértek abban Vicsotka Mihállyal, hogy a jogszerű és erkölcsös nem szinonim fogal­mak, az erkölcs szélesebb kate­gória, mint a jog. A jognak — normálisan működő társada­lomban azonban mindig kell erkölcsi tartalmának lenni, a jogszerű nem lehet erkölcste­len! A közéleti tevékenységet vál­laló embereknek szembe kell nézni a társadalom ellenőrzé­sével. De elvárható — profi új­ságírótól különösen —, hogy a bárhonnan kapott információt leellenőrizze, sőt számítsa ki cikkének közvéleményt formá­ló hatását is. Annak, hogy eddig nem rea­gáltam a cikkekre, több oka volt. Mindenekelőtt tudtam arról, hogy a Pest Megyei Ta­nács vb-titkára, dr. Petrik Já­nos a cikk alapján vizsgálatot indított és kértem, hogy meg­állapításait hozza nyilvános­ságra, s reméltem, hogy a köz­vélemény előtt ezzel tisztázó­dom. A másik ok, hogy mun­kahelyi problémák miatt oly mértékben le vagyok terhelve, hogy csak kórházi kezelésem alatt tudtam megírni válaszom. Most beszámolok arról, hogy 30 éves munkánkból mit és mi­lyen módon szereztünk: — 1974-ben 14 évi házasság után — amikor már két gyer­mekünk volt — vásároltunk és nem kaptunk egy lakást, a „Lajos utcai lakást”, mely kö­zös tulajdonunk. (Addig 5 évig külön, majd albérletben egy 28 négyzetméteres pincében lak­tunk). Horgászvsrseny a hegyekben A hegyek között, Nagybör­zsönyben létesített víztározó­nál ebben az évben is hor­gászversenyt rendeztek. A fő­díj természetesen horgászfel­szerelés, de az is nyert, aki nem fogott halat, mert a ha­lászlének valót már előzőleg kifogták. Kapásra várva A festői környezetben fekvő nagybörzsönyi víztározó, itt tar­tották a horgászversenyt augusztus 5-én A halacska ugyan kicsike, de ez is öröm, mutatja Horváth András (Vimola Károly felvételei) © Homályos gyanúsítgatásokkal teli az év lakóházáról szóló rész is, amelyhez Kelemenné dr-nak csak annyi köze van, hogy ő adta ki a használatbavételi enge­délyt. Minden építkező tudja azon­ban, hogy a használatbavételi en­gedély célja annak ellenőrzése, hogy az építményt az építési en­gedélynek megfelelően építették-e meg. Kelemenné szerepe ennyi volt, nem több, ezt a feladatát sza­bályosan teljesítette. Érthetetlen és csak szubjektív elfogultsággal ma­gyarázható, hogy Vicsotka úr J$e keveri ezt az, ügyet js. Ráadásul maga is elismeri, hogy semmiféle szabálytalanság nem történt. Az olvasók tájékoztatásául csak any- nyit: az év lakóháza címmel jutal­mazott épület valóban üdülőterüle­ten áll, építési engedélye üdülőre szól (sőt alá is van írva, ellentét­ben Vicsotka úr tányállításával) használatbavételi engedélye szin­tén. A cikkszerző etikátlannak tartja, hogy ezt az üdülőt — mint mondja — családi háznak használ­ják, vagyis laknak benne. Megjegyzem, az első cikke végén a szerző még egyértelműen a tör­vényességet emlegette, az etikai szabályokra való hivatkozás már visszalépés. Személyes beszélgetés­sel szerettük volna meggyőzni Vi­csotka urat arról, hogy ez még csak nem is etikai kérdés, de el­zárkózott a találkozás elől. Sajnálattal kell azonban arra gondolnom, hogy van némi fogód­zó Vicsotka úr álláspontjának meg­értéséhez. Volt idő ugyanis, amikor etikai kérdésnek számított például az is, hogy valaki lódénkabátban jár-e vagy orkánban, vagy hogy hány malaca van5 az óljában. Ezt az időt azonban a társadalom többsége nem kívánja vissza. Ma egy új társadalmi rend kialakítá­sakor azon íárdozunk, hogy minél jobban korlátozzuk az állam be­avatkozását a magánélet szféráiba. így például a szóban forgó telek- ügyekben is megszűnt már az egy család egy lakás elv, és abba sem kíván az állam beavatkozni — még etikai megítélés szintjén sem —» hogy valaki az üdülőjében lakik-e vagy a pincéjében. A július 1-jén hatályba lépett földtörvény-módo­sítás ezt a kérdést akadémikussá teszi, hiszen az egész lakóház és üdülő megkülönböztetés azoknak a korlátozó szabályoknak a termé­ke, amelyeket most az Országgyű­lés hatályon kívül helyezett. Ügy gondolom azonban, hogy mégis van itt néhány etikai kér­dés. Elsősorban sajtóetikai, ha a sajtótörvénynek arra a szakaszára gondolok, amelyik így szól: az új­ságíró hivatása gyakorlása során a kapott felvilágosítást, valamint megállapításait kellő körültekin­téssel, ellenőrzéssel és a valóság­nak megfelelően köteles közzété­telre előkészíteni, a tényeket, ese­ményeket, a maguk teljességében köteles ismertetni. Ez jogszabály ugyan, az azonban mégis etikai kérdés, hogy ezt az előírást ki mi­lyen igényességgel alkalmazza ma­gára. Etikai kérdés abból az alap­állásból írni cikket, mely szerint támadjunk jó hatásos írásokkal, aki ártatlan, úgyis megvédi magát. Etikai kérdés minden válaszcikket, helyreigazítást csak a kifogásolt cikk szerzőiének kommentárjával együtt közölni, fenntartani az utol­só szó jogát, saját ügyükben bíró­nak lenni. Végül nem is tudom, hogy etikai kérdés vagy másvalami a szer­kesztőség következő megjegyzése: Biztosak vagyunk abban, hogy azért a jövőben is együtt dolgozha­tunk a tanácsi tisztviselők túlnyo­mó többségével. Nem tudom, kész van-e már a lista azokról, akikkel nem tud a lap együtt dolgozni (és színnel vagy betűvel jelölik-e), de véleményem szerint azért bizonyos kérdéseket mégsem az újságírók­nak kell eldönteni. Dr. Petrik János Pontos tények, hibás Összefüggések gondnoka sem fogja letagadni, hogy férjem ott él. Annak, hogy férjem ennek ellenére be­jelentkezett, nem a gépkocsi­vizsga volt az oka, mint Vicsot­ka Mihály írja — bár az is in­dokolja, de megkért, hogy tá­vollétében hivatalos ügyeit, postáját is átvéve — mint egyedüli hozzátartozója — in­tézkedjem. Bármilyen hihetet­len, de ezt idegennek is meg­teszem. A másik kérdéskör a vagyo­ni helyzet. Fiam asztmásán született — s elsősorban ezért, de engedtessék meg, hogy bár­mi okból — szüleim segítségé­vel Csobánkán vásároltunk 1975-ben egy hétvégi telket, amelyre építési engedéllyel egy 28 négyzetméteres geren­daházat építettünk. A külső munkák, (villanyoszlopokból mi faragtuk) pár év alatt elké­szültek és valóban lakható volt egy kb. 8-9 négyzetméteres he­lyiség. A további belső vakolás a cikk megjelenése után feje­ződött be. Vicsotka Mihály második cikkében azt írja, hogy gyor­san megkértem a használatba­vételi engedélyt. Itt már arról, hogy építési engedély nélkül — löt, mint telefonon velem kö­zölte — bontást elrendelő ha- ;ározat ellenére építkeztünk — lem tesz említést. A cikk megjelenése után — a negyei vizsgálat alkalmával — i csobánkai vb-titkárral és műszaki előadóval kimentem a lázhoz, kértem, nézzék meg a készültségi fokát, amikor még látszik a friss vakolás. A hasz­nálatbavételi engedély kérel­met — mivel kórházba kerül­tem — még nem nyújtottam be, de a szemlét éppen a továb­bi gyanúsítgatás miatt szüksé­gesnek tartottam. Anyagi ne­hézségeim ellenére sem vagyok olyan kicsinyes, hogy az évi 600 forint miatt — mint azt Vicsot­ka Mihály feltételezi — ügyes­kedjem. A pilisvörösvári telekről, amiben Vicsotka Mihály állí­tása szerint is csak az a bű­nöm, vagy csa'k etikátlan?, hogy van, mindenesetre, mint ő írja „furcsaság”. Én furcsát nem találok benne, de rajta sincs 30 négyzetméteres épület, sajnos még a WC is hiányzik. Az 5000 négyzetméteres föld­részlet parlagföld volt, amely szemétbányának volt kijelölve, s mi közel tíz évi munkával gyümölcsfákkal és kettős kor­don művelésű szőlővel betele­pítettük. Az így ügyintéz a vb-titkár- nő című cikk megjelent falunk újságjában, a Kalászban is; ta­lán jobb, mintha suttogással teljesen bemocskolnak. Nagyon szomorú, hogy az ember ma­gánéletét így kell feltárni ah­hoz, hogy megszabaduljon a mocskolódástól. Remélem más nem kényszerül erre. Kelemen Jánosné Ekkor az Állami Biztosítónál dolgoztam, férjem munkás volt. Ezután mentem dolgozni a III. Kerületi Tanácshoz, örültem, hogy nem kellett másokkal együtt — mint ta­nácsi dolgozó — lakásra várni, bár biztosan nem 14 év után kaptam volna lakást, hiszen jö­vedelmünk alapján tanácsi bérlakásra lettünk volna igény- jogosultak. (Ezt a lakást, amió­ta 1985. december 1-jén gyer­mekeimmel együtt elköltöz­tem, férjem lakja.) A Lajos ut­cai lakást férjem tavaly nyá­ron 2 hónapra, s ez évben má­justól szintén csak nyárra adta ki. Alapvető tévedés vagy téves információ, hogy azért kaptam a szolgálati lakást, mert válni akartam, sőt a cikkíró szerint a 9 tagú vb előtt ilyen módon „adtam elő” problémámat. Karsai Miklós tanácselnök és a vb is úgy foglalt állást — és ezt a dr. Petrik János által el­rendelt vizsgálat alkalmával is megerősítette —, ragaszkodtak ahhoz, hogy budakalászi lakos legyen a vb-titkár. Mivel itteni lakost nem találtak és üres volt a vb-titkár számára épült szol­gálati lakás, érdekünk találko­zott. Azt hiszem mindenki előtt világos, hogy a munkakör be­töltésének ' nem volt feltétele az, hogy elvált vagy vagyonta­lan legyek. Arra, hogy férjem soha nem élt a szolgálati lakásban (már büszkeségből sem jönne ide lakni) a cikkíró a környeze­temből szerezhet információt, s ha érdekli, a Lajos utcai ház íviegienet, nogy a ouaaKaiaszi vu- titkárnő kiszerkesztett ügyei las­san már untatni fogják a tisztelt új­ságolvasó közönséget, mégis van két fontos ok, ami miatt újból vissza kell térni rá. Az egyik a konkrét eset, amelyről vélemé­nyem szerint az olvasók még min­dig nem kaptak egyértelmű és pontos tájékoztatást. A másik a példából levonható következtetések nyílt kimondása, a jövőre vonat­koztatható tanulságok számbavé­tele. Menjünk tehát röviden végig az eredeti cikk mondanivalóján. O A cikk címe az volt, Így ügy­intéz a vb-titkárnö. Ez a cím sajnálatosan megtévesztő, mert a cikkben egyetlen olyan ügyről sincs szó, melyet a vb-tit­kárnö intézett volna el, de nem ez az első eset a Pest Megyei Hírlap­ban, amikor a cím nem fedi a tar­talmat. (Lásd a Vb-titkárnak ol­csóbban című cikket is.) Tudom, hogy a címnek hatásosnak kell lennie, de emellett még legyen korrekt, pontos is. O Dr. Kelemen Jánosné szolgá­lati lakása ügyében pontosan tárta fel a tényeket Vicsotka Mihály, az összefüggéseket azon­ban hibás feltételezésre alapozva következtette ki. A szolgálati la­kás ugyanis nem szociális bérla­kás, ezért annak semmi köze a munkavállaló anyagi, vagjmni helyzetéhez. A szolgálati lakás cél­ja az, hogy a munkavállaló a mun­kahelyéhez közel lakjon és így munkáját jobban elvégezhesse. Ki­utalásának tehát egyetlen feltétele van : a községi közszolgálati munka- viszony. Hibát követ el az a testület — és egyben saját érdekét is sérti —, amely a munkavállaló szociális helyzetét veszi figyelembe a szol­gálati lakás kiutalásánál. A községnek az az érdeke, hogy a vb-titkár munkaviszonyának esetleges megszüntetésekor a szol­gálati lakás is azonnal megüresed­jen, hiszen csak így tud más mun­kavállalót alkalmazni. Néhány tele­pülés a szociális céllal kiutalt szol­gálati lakás megváltásáért súlyos százezreket fizetett, vagy más la­kást kellett felajánlania. Kelemenné dr. szolgálati lakásá­nak kiutalása tehát teljesen szabá­lyos volt. Ehhez képest pedig ma­gánjellegű ügy az, hogy mit csi­nál a saját lakásával. A társadal­mi érdek persze itt is az, hogy a lakást arra használják, ami. Em­berek lakjanak benne, ne álljon üresen. Mint ahogy az is társa­dalmi érdek, hogy a családok ne váljanak szét. Azt hiszem, ezen a ponton Vicsotka úr olyan mélysé­gig avatkozott be egy család éle­tébe, ahogy azt magával szemben ő sem tűrné el. O A gyerekek csobánkai fahá­za esetében is vélhetőleg Vi­csotka úr tanácsellenes ref­lexei működnek, amikor nem volt türelme kinyomozni, hogy van-e tényleg építési engedély. Neki fon­tosabb volt az a tény, hogy nem találják, mint az, van-e egyálta­lán. Természetesen van, és ezt meg is akartuk mutatni neki, de a cikk megjelenése után ez már nem ér­dekelte. Tény viszont, hogy a hasz­nálatbavételi engedélyt csak köz­vetlenül a cikk megjelenése előtt kérték meg és ez hiba; magyarázni esetleg lehet, menteni nehezen. Az ezzel kapcsolatos építésrendészeti eljárás a Csobánkai Tanács hatás­körébe tartozik. O A továbbiakban Vicsotka úr cikkében kezd eluralkodni az indulat, és már arra sem vesz fáradságot, hogy megmagyarázza, mit tart furcsának a férj pilisvö­rösvári zártkertjében, illetve az azon álló pincében. Talán azt, hogy a szabályok szerint van min­den?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom