Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

1989. AUGUSZTUS 7., HÉTFŐ 3 m MKVrtii A hideg sörtől a ferrodolig Egy forró hétvége Levetkőzött a kórház A jó hideg sörnél ebben a forróságban csak egy jobb van: a napernyővel védett kerti ágy, amelyen az ember jókat szu­nyókálhat. Már ha teheti. Nem tudom, tegnap hányán múlatták így az időt, kol­léganőmmel, akivel néhány Budapest környéki települést kerestünk fel, meg­lepő módon sok dolgos, a pihenés aktí­vabb módját választó polgártársunkkal fu­tottunk össze. Gyanítom, ők voltak kisebb­ségben, bár meglehet, tévedek, hiszen a Dunakanyarban, a folyó mindkét part­ján vasárnap délelőtt is sokan autóztak a fővárosból kifelé. Este megfordult a for­galom iránya, s a hétvége vége megint a szokásos zsúfoltság volt: sok helyen las­san araszolva haladtak az autók. A csigatempó jellemző volt Tóth Vilmos családjára is. No nem azért, mert lusták lenné­nek. Csak hát a lassan a cson­tokig hatoló fáradtságon kívül még valami akadályozta őket: a keményen kapaszkodó ta­rack. — Most azért valamivel könnyebb — támaszkodik a kapa nyelére a gazda —, mert megpermeíeztem az epret gyomirtóval. Ha elszárad a tarack levele, gyökerestől ki­lehet húzni a földből. Persze a gaz ellen még ma is ez a legjobb fegyver — emeli fel a hosszú nyelű kis kapát. Felesége is szorgalmasan -sarabolja a sorközöket. A toll- forgatónak azonban megakad a szeme a furcsa sorbeállítá­son: — Próbálkoztunk már több­féle megoldással — mondja Tóthné. — Volt, amikor az egész ültetvényen szabadon kapaszkodhatott indáival az eper, azt gondoltuk, így több terem. Volt is rajta sok, de a kár is, amit a szedéskor az­zal okoztunk, hogy össze­tapostuk a gyümölcsöt, tete­mes volt. Most azzal próbál­kozunk, hogy csak kctsoron- ként tisztítjuk meg a járóutat, középütt összefolyhatnak a hajtások. A Tóth- család Göd és Du­nakeszi között sokadmagával gondozza az ültetvényt. Az ő részük ezer négyzetméter. Gö­dön laknak, szabadidejükben dolgoznak itt, mert — mint mondják —, kell a pénz. Az építkezést még nem fejezték be, a lányok is nagyok, őket is segíteni kell. Amíg beszélgetünk, sorra húznak el mellettünk a kocsik poros kis úton. Tóthék eper- földjétől nem messze, a gödi Fészekben is a segítségről, egymás támogatásáról esik a legtöbb szó, de némileg más módon. A völgyben elhelyezett széksorokban idősek és fiata­lok, akiknek arcán látszik, ez a nap egy kicsit más, mint a többi. A szombat és a vasár­nap ugyanis az ünnepé. Teg­nap délelőtt koszorúkat he­lyeztek el a főút mellett álló emlékműnél és itt bent, az ár­nyas fák tövében megbúvó emléktáblánál. Selley Zoltán előadóművész szép szavalata után Marjanek Ferenc em­lékezett a múltra. „Tisztelt sporttársak" — kezdte beszé­dét, s nem véletlenül. A sport hozta össze azokat az embe­reket, akik a homokbányából egy csöppnyi szigetet va­rázsoltak önmaguknak, csa­ládjuknak és barátaiknak. E sziget ma már emlékhely is, egy olyan központ, amely a még most is hozzá kötődőket arra figyelmezteti: őrizni és ápolni kell azokat a hagyo­mányokat, amelyeket elődeik teremtettek. Mint ahogy hagyomány az is, hogy ilyenkor, dinnyesze­zonban szerte a megyében a forgalmasabb utak mentén árusok serege ver tanyát. Ér­demes egy kicsit autózni, is­merkedni az árakkal. mert meglepően nagy különbsége­ket lehet találni. A M-3-as autópálya mentén, a fővárost elhagyva, a Shell-kút mellett IS forintért láttuk a görög­dinnyét, Gödön viszont ugyan­ezért csak 12 forintot kértek. Nem is csoda, hogy az utóbbi helyen a kereskedőt helyette­sítő Lamár Józsefné nem győzte a mérleg súlyait emel­getni. A portéka ízletességé­vel senkinek nem akadt ba­ja, így folyamatosan apadt a zöld labdahegy, amelynek származási helye Medgyesegy- háza. Medgyesegyházáig. még ha fentebb emelkedik is az em­ber, innen Gödről nem lát­ni el, de még a szomszédos Dunakesziről sem — állítják azok a fiúk és lányok, akik szerint a világ legszebb sport­ja a vitorlázórepülés. Ha le­írható ez a minősítés, akkor tegyük meg: teljes volt a nagyüzem tegnap a dunakeszi repülőtéren. Vontatógénekkel és csörlőkkel emelték fel és bocsátották a szelek szárnyá­ra az apró és törékenynek látszó gépmadarakat. Mások a karbantartással voltak el­foglalva, s akadt olyan is. akinek hosszabb útra kellett indulnia. Rövidebb lett viszont az földön álltak, a szel szárnyán suhanlak a könnyű gép­madarak (Erdős! Agnes felvételei) útja annak a Zsuk kisteher­autónak, amelyet Dunakeszi előtt hangos tülköléssel állí­tottunk meg: a vezető nem vette észre, de mi mögötte jól érzékeltük a jellegzetes bűz­ből, hogy valamelyik fék ferrodolja ég. Mint kiderült, a bal első rendszer ment tönkre. „Koszi" — intett a pi­lóta, jelezve, boldogul maga is. Azért megálltunk, hátha el- kél a segítség. A hiba kere­sése közben véletlenül meg­érintette a gépkocsivezető a felnit, felszisszent, s átkozód- ni kezdett. Hiába no, forró volt ez a hétvége. Furucz Zoltán Tóthék jövőre többet várnak az eprestől IiCboníották az állványokat a Semmelweis Kórház rekonstrukció keretében épülő rende- lőintézcténck utcai frontjáról. Az egészségügyi beruházás fővállalkozója a MEDINVEST, át építési generál-fővállalkozó a NOVARAT Ipari és Építőipari Szövetkezet. Tervezője á Pest­terv, azaz a Pest Megyei Tervező Vállalat. A rekonstrukciós munka befejezési határideje 1990. augusztus 31., tehát a gyógyítómunka az új egészségügyi intézményben még hosz- szasan várat magára (Koppány György felvétele) Elhelyezkedtek a sztrájkolok Az ügy előzménye: a kétúj- falui Vörös Csillag Tsz kom- bájnosai — tíz gépkezelő — nem voltak hajlandók meg­kezdeni az aratást, amíg a ve­zetőség nem teljesíti béreme­lési követelésüket. A kom- bájnosok együttes fellépése nehéz helyzetbe hozta a szö­vetkezetei. A tsz-elnök figyelmeztető levelének hatására öt kom- bájnos felvette a munkát, a másik öt helyére pedig új ara­tóbrigádot szerveztek. A mun­kát felvevő öt gépkezelő „megúszta” az esetet megro­vás fegyelmi büntetéssel, tár­saikat viszont meghatározat­lan időre visszaminősítették rakodómunkásnak. Válaszul mind az öten beadták kilépé­si kérelmüket. Ezek után jelentkeztek fel­vételre a kétújfalui kombáj- nosok a szomszédos sei Ivei tsz-ben. ahol kedvező ajánla­tot kaptak. A két tsz elnöke megállapodott, hogy sem az elbocsátó, sem a befogadó szövetkezet nem részesíti hát­rányos megkülönböztetésben az öt embert. Csak lassú az előrehaladás Devizahite! magánvállalkozóknak is A devizaműveletek végzésé­re felhatalmazott pénzintéze­tek — a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelkezése alapján — lehetőséget kaptak arra, hogy belföldi jogi sze­mélyeknek, gazdasági társasá­goknak és magánvállalkozók­nak is konvertibilis valutában devizahitelt nyújtsanak. Eze­ket a kölcsönöket elsősorban az exportcikkek gyártásának fejlesztésére, importhelyette­sítésre, taktikai célú vásárlá­sokra, exporthoz kapcsolódó kereskedelmi tevékenységre, külföldi gazdasági vállalkozás finanszírozására nyújthatják a bankok. A devizahitelek nyújtására az érintett pénzintézetek sa­ját forrásaikat vehetik igény­be, vagyis a náluk elhelyezett devizabetéteket, a devizában vezetett • számlák egvenlegét vagy esetleges alaptőke-része­sedést. A rendelkezés része a de­vizaműveleteknél megkezdő­dött decentralizálásnak. E té­ren azonban viszonylag lassú az előrehaladás. Az új jogsza­bály is csupán a korlátok mi­nimális oldását jelenti. Az óvatos előrehaladásnak egye­lőre az a magyarázata, hogy jelentős mértékben eladóso­dott az ország és a külföldi hitelezők nagyon érzékenyed reagálnak minden olyan lé­pésre, amely érinti a Magyar Nemzeti Bank devizamonopó­liumát. Ugyanakkor a gazdag­sági reform továbbvitele mindenképpen szükségessé teszi, hogy a devizaműveletek terén is nagyobb önállóságot kapjanak a kereskedelmi ban­kok. s a jövedelmezőnek ígér­kező vállalkozások a lehető legkevesebb adminisztrációval, rövid idő alatt juthassanak hozzá a szükséges források­hoz. Nem haragszom ... vos, mondja, akinek feleségé­vel ilyen szörnyű eset történt ennek a kis népnek a földjén. Nem, nem haragszom a ma­gyarokra. Kedves, vendégsze­rető népnek tartanak minket továbbra is. Pedig Abri és Márton nem­csak a két lány, hanem ha­zánk becsületén is foltot ej­tett. De Ute meg tud bocsá­tani nekünk. Mert a rendőr­ségen emberi szót, vigaszt, együttérzést kapott. Búcsúzás­nál ígéri, továbbra is írja le­veleit, s hosszasan csimpasz­kodik Hidas Julianna nyaká­ba. Tóth Béla Endre Nem gondolni orra, amire nem lehet nem gondolni Ute megbocsát nekünk Mindig csak azon gondol- kouom: vajon mikor lehet véglegesen lezártnak tekinteni egy bűnügyet? Egy éve mar, hogy megírtuk: a fóti barac- kosuan brutálisan megerősza­koltak két NDK-beli egye­temista lányt, a 19 éves Utét és barátnőjét, Doritot, s hogy a rendőrség bravúros nyomo­zással nyolc óra alatt elfogta a tetteseket: Abri János és Márton Sándor dunakeszi la­kosokat. Eltelt egy esztendő, s me­gint itt van Magyarországon, a Dunakeszi Hotel meghívott vendegeként a szöszke Ute. A nyomozás akkori vezetőjével, Hidas Juliannával, s a tol­máccsal várjuk, hogy be­toppanjon az aulába. Meg is jelenik, frissen, mosolygósán, ledobja hátizsákját, s boldo­gan ugrik a nyomozónő nya­kába. Aztán büszkén mutatja be férjét, az orvosegyetemista Kaarstent. A szörnyű eset után Azért állt meg Magyar- országon, hogy viszontláthas­sa kedvessé vált ismerőseit, Hidas Juliannát, s a tolmács­nőt. Azokat, akik tavaly az után a szörnyű eset után, sokkos állapotában mégis lel­ket, életet öntöttek belé. Akik lehetővé tették, hogy most itt feszíthessen férje oldalán. A téma továbbra is az utazás, a rájuk váró kalandok, milyen szépek lesznek a rilai hegyek. Azutáp mégiscsak elcsúszik a beszélgetés a tavalyi eset felé. Amikor a két lány boldogan szállt be az előttük fékező zöld Ladába, hogy Pestről mi­hamarább a képeslapról is­mert városkába, Szentendrére érkezzenek, múzeumokat, kép­tárakat nézni. De nem, nem lehet erről be­szélni. Ute szeméből elvész a csillogás. Csak annyit mond, nagyon vigyázzanak a lányok, ha stoppolni akarnak. Fél a bosszújuktól Törékeny még a lelki egyen­súly. A sebek nehezen gyó­gyulnak. Az ügy, mely tavaly kezdődött, még nagyon sokáig lezáratlan marad. Nemcsak azért, mert a vádlottak első fokon hozott ítélete ellen egy­aránt fellebbezett a vád és a védelem képviselője is — az ítélet előbb-utóbb megszüle­tik, a bűnösök börtönbe vo­nulnak, letöltik idejüket, majd szabadulnak. Az ügyet az eset többi résztvevője nem tudja lezárni. Még a tolmácsnő sem, akit azóta is sokkol a kihall­gatószoba előtt összegyűlt tarka ruhás tömeg lincshangu- lata — azóta is fél a bosszú­juktól, semmiféle nyilvánossá­got nem mer vállalni. — Nem magamat féltem, hanem a gyermekeimet, Ne­hogy velük csináljanak valami szörniiűt — mondja vissza­húzódva. De igazából az áldozatnak lehet a legnehezebb lezárni az ügyef. Kenj gondolni arra, amire nem lehet nem gondol­ni. Meddig tarthat ez a lelkj- állapot? Sajnos egyvalaki zárta le ezt az ügyet, mégpedig véglege­sen, Ute barátnője, a kevés­bé erős idegzetű Dórit. Ná­lunk már úgy tűnt, kiheverte az erőszak lelki sérüléseit. De hazaérve ismét elöntötte a bú, a keserűség. Kedélye végérvé­nyesen eltűnt, szótlan, szomo­rú teremtés vált belőle. Aztán egyszer csak felvágta az ereit. Ekkor még sikerült visszahoz­ni az életbe. Legközelebb már nem... A szőke kislány kö­téllel végzett magával. S ked­ves olvasó, amit ön már tud e rostocki egyetemista lány haláláról, azt még szülei sem tudják. Senki nem volt elég erős feltárni előttük: lányukat megerőszakolták Magyaror­szágon. Emberi szó, vigasz No, de térjünk vissza Duna­keszire. Ute és Kaarsten bol­dogan mesélnek további ter­veikről. Elutaznak néhány napra Egerbe. Mindkettejük felejthetetlen ifjúkori olvas­mánya volt Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye. Szeretnék megnézni a várat, ahol Dobóék harcoltak a tö­rökkel. — Nagyon meghat engem ennek a kis népnek a hősies­sége, a jelleme — mondja Kaarsten, s felesége bólogat. S ezt az a leendő körzet) op­A gödi Fészekben az elődökre emlékeznek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom