Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
8 mUxAan 1989 AUGUSZTUS 5., SZOMBAT PILISVÖRÖSVÁR HÁROMSZÁZ ÉVES Griisse aus Werisdiwar „A Himnusz és a Szózat szavai számunkra is egyet jelentenek. Itt éltek őseink, és mi is itt akarunk élni.” Keszléri József, Pilisvörösvár tanácselnöke írja ezt a nagyközségben nemrég megjelent kiadványban, amely a település fennállásának háromszázadik évfordulójára jelent meg. 1689-ben, a török hódoltság megszűnése után érkeztek az első családok a mai NSZK területeiről. A hét elején erre emlékezve ünnepi tanácsülést rendeztek a művelődési házban, ahol dr. Manherz Károly, a művelődési miniszterhelyettes, a Magyarországi Németek Szövetségének elnöke a község szülötte mondott ünnepi beszédet. A második napirend keretében három Valahol a Somogyi Béla utcán kanyarodhattam balra. Alpesi tetős ház állt előttem. Piros muskátlidíszével az erkélye peremén, mintha valahol az Alpokban köszöntött volna rám. A kíváncsiság vitt az udvarba, ahol a cégtábla szerint Steckl József fa- esztergályos dolgozik. Készül itt sok minden, amit a fából ki lehet hozni. Díszes, nagyanyáink hajdani tiszta szobáiban látott falifogas, lépcsőkorlát s más faragott, míves berendezések. Csakhogy a gép áll, a konyhában pedig tányér csörög. Illetlen is ilyenkor jönni, amikor három éhes nebuló markolja a kanalat, s várja az ebédet. Közben megérkezik a nagypapa, akit a háziasz- szony mutat be. Most csak ő beszél a szakmáról, mert a fia, aki örökölte a mesterséget, elment valahová. javaslat közül választva döntött a testület Pilisvörösvár zászlajának és címerének tervéről. A tanácsháza előtt hatalmas obe- liszk, az itt élő Bajnok Béla alkotása emlékeztet a munkás közelmúltra, az 1925-ös bányászsztrájkra. A vörösváriak elnyújtott kiáltása hallatszott egykor a pesti bérházak udvarán is, amikor az edények súrolásához kőport kínáltak. Vörösvár ma hazánk legnagyobb német nemzetiségű települése. A tízezren felüli népesség becslések szerint 40-50 százaléka vallhatja magát a nyugatról települt ősök utódjának. Más kérdés: a századunkban mindenütt gyorsuló asszimiláción kívül az ország történelA gyerekek tanulnak, de még keveset tudnak németül. — Svábok vagyunk — mondja a szép, néhány éve dsaládi szorgalommal épült ház asszonya, de ő sem sokat tud szülei nyelvéből. Azok még németül beszélnek otthon, s a nagymama népviseletben jár. — Mi a feledés oka? — kérdezi a hatvanötéves Steckl József, s válaszol rá. — Negyvenötben még a villamoson is ránk szóltak, beszéljünk magyarul. — Aztán a háborúra emlékezünk, amit sohasem a kisember csinál, s nem ö felelős a történtekért. — Különben nincs panaszra okunk, élünk — mondja az idős mester. — Csak ennyi munka után többre is mehetnénk. Mert tudja, a német ember olyan, hogy szeret dolgozni, akár többet mint más, de szereti meglátni az értelmét is. mének is szerepe van abban, hogy az anyanyelvet sokan elfelejtették. A nagyközség polgárai gazdagok, a tanács szegény — említi Keszléri József. Beruházásra alig telik. Pedig még több a földút, mint a szilárd burkolatú. Van már több, mint 50 kilométer hosszú vízvezeték, de elmaradt a csatornázás. Fertőződik a talaj, s hamarosan 40-50 milliót kell költeni a szennyvíztisztító telepre. A fővárosba tartó földgázkörvezeték a település határában húzódik. Kész a hálózat bekötésének és kiépítésének tanulmányterve, de a nagy intézmények nem akarnak részt venni a programban. A csatornázással együtt a lakosságra várna tehát ez az önerős beruházás is. Az igaz, hogy itt jól élnek az emberek. Ahogy mesélik, azért, mert mindenkinek van másod-, harmadállása. Az asszonyok takarítani járnak. A kőfaragók, kőmívesek messze földön híres munkákat adnak ki a kezük alól, de annyira jól nem sok családnak megy, hogy egyszerre több ilyen modernizációs kiadást is vállalni tudjanak. Az üdülőkörzet csúcsforgalma túlterheli az erősítésre szoruló kereskedelmi hálózatot. Bár vonat és buszjáratok közlekednek meglehetősen gyors egymásutánban, rajtuk még mindig nagy a zsúfoltság. Pedig a jövő életformája is az ingázás lesz, a többség számára. Rajtuk kívül, vagy hatszázan dolgoznak az Ásványbányák itteni üzemében, ahonnan a híressé vált Terranova nemes vakolat származik. Néhányan a Rozmaring Termelőszövetkezetben dolgoznak, melyről megjegyzik: Vörösvár határában gazdálkodik, mégis alig támogatja a községet. Vörösvár, azaz Werischwar él és biztos jövője van, garancia rá az itt élők szorgalma és tehetsége. • ' T ' 1 - * Pilisvörösvár első és egyben új címere Nemzetközi vendégsereg A múló idő nem emésztette el a régi iratokat. Tanúskodnak arról, kinek, ki volt az őse, hol volt az óhazája. Onnét is jönnek a vendégek. Talán távoli rokonok utódai. Jönnek a helybeli, Európa-szerte ismert nemzetiségi együttessel baráti kapcsolatokat tartó csoportok is. Az augusztus 13-tól kezdődő, augusztus 20-án záruló eseméjiysorozat vendégszereplői között hirdetik a 13-ai nemzetközi búcsúbált, melyen ott lesz a pilisvörösvári sramlizenekar mellett a heldenfingeni (NSZK) fúvószenekar. Tizenötödikén az NDK folklóresten szerepel a thüringiai Neuhaus Anna Seghers együttese. Ebben a hónapban lesz még francia, belga, NSZK- és osztrák folklórest, mindig neves külföldi vendégszereplőkkel. Tizenhetedikén nemzetközi bálon fogadják Európa neves népművész vendégeit. Mint az Alpokban Látkép az obeliszkkel. Vörösvár főtere a tanácsháza erkélyéről Közel a világváros Talán húsz percig sem tart az utazás. Ennyi idő alatt budapesti színházba, moziba, kiállításra juthat el a pilisvörösvári ember. Többségüket oda köti a munkahelye is. Mégsem alvó falu? Lehet önálló szellemi élete és arculata? A kérdéTánclépésben A pilisvörösvári német nemzetiségi együttesnek Hidas György volt az alapitója, majd hosszú ideig vezetője. Generációk neve- löjeként vonult nyugdíjba. Az idén 35 éves művészeti csoport munkáját most Wenczl József irányítja. — Gyerekkoromtól köztük vagyok. Először táncosként. Most főállásban a művelődési ház nemzetiségi előadója vagyok. Elvégeztem a Népművelési Intézet, hároméves művészeti tanfolyamát. A községben születtem. A családban németül beszéltünk. Volt idő, amikor az emberek nem szívesen vállalták nemzetiségüket. A múlt okozta sérülések sokáig tartottak. Regrutatáncok, menyasszony- tánc, s több helyi gyűjtés, e művészeti ág itteni anyanyelvén szóló koreográfia, s más tájak német nemzetiségi táncai is ezt a célt szolgálják. Mindig telt ház előtt szerepelnek, vastapsot kapnak. Járják a világot. Hidat építenek az óhaza és a népek között. sek kérdéséről beszélgetve többen sorolták el, hogy egyrészt igen jelentős a hely szellemi kapacitása. Sok fővárosban dolgozó értelmiségi él itt, ideje összefogni még a mostaninál is jobban az erőket. Az 1982-ben felépült művelődési ház igazgatója, Laknerfi László több szakkört és klubot tud felsorolni. Azt is az oldódás és pezsdülés jelének tartja, hogy mint az hallható, az utcákon élénkül a német szó, mind többen kutatják származásukat, s jelentkeznek nyelvtanfolyamra. A közművelődési központok változó, s itt pozitív gyakorlatának tekinthető, hogy a helyi tv műsorok szórását tervezik. A látogatottság bizonyítéka, hogy az 1 millió 800 ezer forintos költségvetési főösszegből csak a kis létszámú munkatársi gárda fizetéséhez kell a támogatás. A.többi saját bevétel. Közeli terv, hogy a lapos tető fölé egy NSZK-partnerrel szövetkezve vendégszobákat építenek, s osztoznak a férőhelyeken, meg a bevételeken. A ház legnépesebb csoportja a nyugdíjasklub, ahová hatszázan tartoznak. Itt még hallható a jellegzetes werischwári mundart, azaz tájszólás, amely a sváb nyelvnek is egy sajátos változata. Tárgyak, eszközök, a népviselet is biztonyítéka a gazdag hagyománynak. Jó is lenne megnézni a könyvtárban Cromon Andrásáé évek alatt Szűk főutca, nagy átmenő forgalom a 10-es útvonalán. Nem könnyű veszélytelenül közlekedni nagy szorgalommal kialakult hely^ történeti gyűjteményét. Ám hiába veszi a telefont a művelődési ház igazgatója, a hölgy közli: ott most takarítás van, s különben sem nyilatkozik, mert sok méltánytalanság érte. Hogy milyen és kitől, arról talán egyszer, ha más hangulatban lesz. Pedig az évfordulón jó lett volna, ha mindenki láthatja a múlt tárgyi emlékeit. Ha nem fogadják zárt ajtók, még magukat a könyvtárosokat is. Az MSZMP mellett bontogatja szárnyait az SZDSZ és az MDF. Utóbbiak dzsesszhangverseny és gyermekrajzverseny rendezésével járulnak hozzá az évforduló rendezéséhez. Irta: Kovács T. István Fotó: Erdősi Ágnes így látják Pécsen Most nincs pénzünk ekkora rendezvényre A Dunántúli Napló július 29-i számában figyelemre érdemes írás jelent meg, melyet az alábbiakban — kommentár nélkül — közreadunk tanulságképpen: lám, így (is) látják Baranya megyéből a világkiállítás hatását a fővárosra, Észak-Dunántúlra és — s bár nem megnevezve, de értelemszerűen: Pest megyére, arra a térségre, „amelyik fejlettségét tekintve már amúgy is meghaladja az ország egészének fejlettségi mutatóit”. A tervezett Bécs—Budapest ®t- lágkiállítás körül megismétlődni látszik valamennyi hiba. amelyet a bős—nagymarosi vízi erőmű kapcsán elkövettünk. A kormány az Országgyűlés csendes asszisztálása mellett elkötelezi magát egy jelenleg 45 milliárd forintra becsült költségkihatású rendezvény mellett. Vagyunk-e vajon olyan helyzetben, hogy egy ilyen költséges esemény megrendezésére vállalkozzunk? Meggyőződésem,hogy nem. A társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatás, de a sort még jócskán lehetne folytatni, katasztrofális állapotban van. Az inflációt már hosszú évek óta nem követő nyugdíjrendszer a nyugdíjasok millióit juttatja vissza a hatvanas évek életszínvonalára, esetenként az alá. Az egészségügy színvonala a pénzhiány miatt már nem üti meg az európait, betegnek lenni egyre veszélyesebb és — tegyük hozzá''— költségesebb lesz az állampolgárok számára. Az oktatás jelenlegi állapota teljesen alkalmatlan egy erőteljes szerkezetátalakítás követelményeihez való alkalmazkodásra, ebben a struktúrában csak a munkanélküliség felerősödését lehet biztosan garantálni. Most nincs pénzünk ekkora rendezvényre, biztonsággal lehet állítani, hogy a következő három évben * sem lesz. A felkészülést pedig az igenlő döntés esetén már holnap meg kellene kezdeni és ezzel együtt a szükséges milliárdokat is be kellene ruházni. Vannak, akik idegen tőkével képzelik el a beruházásokat, vagy legalábbis azok jelentős részét. Eddig nem mutatkozott elemi erejű igény a külföldi tőke részéről, úgy tűnik, jövedelmezőbb befektetési lehetőségeket is talál. A világkiállítás költségeinek fedezete részünkről teljesen bizonytalan, egy reménybeli külföldi tőke- befektetés úgyszintén. Valós fedezetet csak a lakosság tehervállalása jelenthet. Arról azonban még senki nem kérdezett meg bennünket, hogy a pluszterheket vállaljuk-e. Az a véleményem, ebben a kérdésben csak népszavazás dönthet, az előnyök és hátrányok, a várható bevételek és költségek szükséges szintű ismerete mellett. Kik részesülnének a várható előnyökből!? Az infrastruktúrát javító beruházások döntő többségét Budapest és az észak-dunántúli térség kapná. Tehát pontosan az a térség, amelyik fejlettségét tekintve már amúgy is meghaladja az ország egészének fejlettségi mutatóit. A beruházások eredményeként a fejlettségi mutató tovább nyílna az iparosodott északi részek és a már amúgy is gyarmatosított déli országrészek között. A külföldi tőkebefektetések, ezzel új munkahelyek ott várhatók, ahol erre a terület infrastruktúrája alkalmas. Ennélfogva itt Baranyában. ahol két nagy bányavállalat egyensúlyoz a szakadék szélén, én nem tudok egyetérteni a világkiállítással. Ezt a pénzt vétek lenne egy demonstratív, bizonytalan megtérülésű. a feszültségeket tovább növelő beruházásra pazarolni. Azt sem tartom megfelelő érvnek, hogy hazánk nemzetközi tekintélyét ez a rendezvény emelné, vagy másként fogalmazva közelebb vinne bennünket Európához. Vállalom a kockázatot, hogy szűk látókörűnek, szűkkeblűnek fognak minősíteni a véleményemért, de eljutottunk arra a pontra, amikor a további hallgatást bűnnek érezném. Budapest ne csináljon világkiállítást az egész ország hozzájárulása nélkül, se a kormánynak, se az Országgyűlésnek nincs erkölcsi alapja ekkora súlyú döntéshez a mai helyzetben. . Az a véleményem, hogy a megye tanácsának, társadalmi szervezeteinek ebben a kérdésben mielőbb —• amíg késő nem lesz — állást kellene foglalnia, és az itt élők érdekeit határozottan képviselnie. Dr. Horváth Csaba
