Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

*í Kerek aszlal-kszéléelés ä kistermelésről Csak az összefogás segíthet! Terjed a szóbeszéd: a kormány a kistermelők ötszázezer forin­tos adómentes bevételi határát csökkenteni akarja. Emiatt nagy a bizonytalanság, sokan azzál fenyegetőznek, hogy ha ez igaz, abba­hagyják a kertészkedést, az állattartást. Egy ilyen lépés súlyos gon­dokat okozna az ellátásban, hiszen például Pest megye mintegy 24— 27 milliárdos mezőgazdasági termeléséből harminc százalékkal ré­szesednek a kisgazdák, akiknek száma — beleértve a hobbitermelő­ket is — szőkébb pátriánkban eléri a 150—180 ezret. Nem mindegy tehát, hogy milyen döntés születik — ha születik, s a kormány valóban komolyan gondolja, hogy a kistermelés eddi­ginél keményebb megadóztatásával kell az államkassza hiányát csökkenteni. A helyzet reálisabb értékelését segítendő hívott össze kerékasztal-beszélgetést a Pest megyei pártbizottság, nem titkoltan azzal a céllal, hogy az ott elhangzottak alapján a mezőgazdaság irá­nyításáért felelősök figyelmét is felhívják arra, mivel kell számol­niuk. Az asztalt a vendéglátó és a vita vezetését vállaló megyei pártbizottsági titkár, Lénárd László dolgozószobájában kilencen ül­tük körül: Bánáti András országgyűlési képviselő, a nagyhutai Ma­gyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet elnöke; Papp Albert, a Pest Megyei Adófcliigyelőség vezetője; Sibinger Márta, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Pest Megyei Igazgatóságának igaz­gatóhelyettese; dr. Gyovai Pál, a .Termelőszövetkezetek Pest Megyei Területi Szövetségének titkára, Turza Béla, a Monori Állatni Gaz­daság ágazatvezetője, szentlőrinckátai kistermelő, valamint Ki­rakás János és Németh Imre, a pártbizottság munkatársai. Lapun­kat a vitában Furucz Zoltán képviselte. Lénárd László: A kistermelésről meglehetősen sok mendemonda ke­ring. Többen azt hiszik, hogy az ez­zel foglalkozó emberek hatalmas pénzeket tesznek zsebre, s ezért egyetértenének az adómentes bevé­teli határ csökkentésével. A tények azonban makacs dolgok, s azt mu­tatják, -szó sincs arról, hogy munka nélkül gazdagodnának a kisgazdák. Azon túl, hogy tapasztalatainkat to­vábbítjuk azoknak, akik a döntése­ket meghozzák, szeretnénk bátoríta­ni is a kistermelőket, megmutatva, hogy nem hagyjuk őket magukra. A termelési kedv további csökkené­se élelmiszerhiányhoz vezetne, s ez senkinek sem lenne jó. Gondolják csak el, hogy a hústermelés több mint a felét a háztáji gazdaságok adják! Felelőtlenség lenne tehát olyan lépést tenni, amely a kister­melők kedvét szegné, s ilyen dön­téseket mi nem is támogatunk. An­nál inkább azt, hogy maguk az érin­tettek ismerjék fel érdekeiket, s hozzanak 'létre olyan szervezetet, amely hatékonyan képviselné őket --az ilyen és ehhez hasonló vitákban. Turza Béla: Feleségemmel, aki pedagógus, a kistermelést szabad időnkben végezzük. Mintegy hat­száz négyzetméteren fóliázunk, az idén uborkát termesztettem. Az elő­ző .évekhez képest jelentősen meg­emelkedtek költségeink. Ebben -a szezonban — tehát tavaly ősztől az idén nyárig mintegy 280 ezer fo­rintnyi kiadásom volt, a bevéte­lem viszont 360 ezer forint. S most szerencsésen hosszú ideig szedhet­tem az uborkát, az átlagos szüret ennél rövidebb. A különbözeiért, a 80 ezer forintért a családommal csaknem nyolc hónapig dolgoztunk. Télen éjjel-nappal fűtöttünk a fólia alatt, a szezonban pedig már haj­nalban szedtük a termést és szállí­tottuk a Bosnyák térre. Ha jól be­legondolok, napi három-négy órát fordítottunk a kertészkedésre a sza­bad időnkből. Ilyen körülmények között a termelés bővítésére most csak 10 ezer forintot tudok fordí­tani. Termelőtársaimmal beszélgetve tudom, hogy sokan nagyon félnek egy szigorító intézkedéstől, s már most azt fontolgatják, hogy abba­hagyják a kertészkedést. , Lénárd László: Én úgy látom eb­ből, az a fő veszély, hogy a költsé­gek sokkal gyorsabban nőnek, mint a termelői árak. Turza Béla: Tíz évvel ezelőtt is hasonló összeget kaptam ugyaner­ről a területről, de akkor jóval ki­sebbek voltak a kiadásaim. Ha még meg is adóztatnak minket, már nem éri meg a szabad időnket a fóliára áldozni és vállalni a kockázatot. Furucz Zoltán: A számok azt mu­tatják, hogy önök hárman havi tíz­ezer forintot kerestek az uborkán úgy, hogy a munkabérüket nem számoljuk. Ez nem sok. Miért vál­lalja mégis? Turza Béla: Szeretem ezt az el­foglaltságot, azt is mondhatnám, hobbim. Karakas János: A környezet is kényszerít. Szentlőrinckátárt szinte kinézik azt az embert, aki nem fó­liázik. Ez már-már életmód abban a közegben. Bánáti András: A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy a gazdaság- politika mennyire használja ki a kistermelők kényszerhelyzetét? Turza Béla: Én ezt nem tudom le­mérni, én a piacon a kereskedővel állok szemben. Nekem az a fontos, hogy minél többet kapjak az áru­mért. Azt. tapasztalom, a kereske­dők 40—50 százalékos árréssel dol­goznak, de ha nagy forgalmú helyen van az üzletük, esetenként ennél nagyobbal is, akár 100—200 százalé­kossal is. A termelő mindenképpen kiszolgáltatottnak érzi magát a Bosnyák téri piacon. Lénárd László: Mit lehetne ez el­len tenni? Turza Béla: Azt, ami Nyugat- Európában bevett gyakorlat. Egy­szerre van ott a piacon az áru, a termelő és a kereskedő. Valamilyen szövetség vagy együttműködés kel­lene a termelők között, ám egyelőre még ott tartunk, hogy a gazdák mindent titkolnak egymás elöl, s csak a saját érdekeiket nézik. Nyil­vánvaló, hogy ezt használják ki a kereskedők. Karakas János: Mielőft ide jöt­tem. belelapoztam egy holland ter­melői egyesülés alapszabályába. Eb­ben vagy hatvan oldalon sorolják azokat az előírásokat, amelyek a külhonban már elterjedt árveréses rendszer működését biztosítják. Ám a gazdák keze is nagyon meg van kötve. Cserébe viszont azt kapják, hogy nem ők versenyeznek a keres­kedők kegyeiért, hanem éppen for­dítva: az értékesítéskor a kereske­dők licitálnak az árura. A vevő pen} is látja amit vesz, de biztos lehet abban, hogy a pénzéért megfelelő minőségű portékát kap, ezt maguk a termelők garantálják és ellenőr­zik, éppen saját jól felfogott érde­kükre tekintettel. Németh Imre: Nemrég jártam Finnországban, ahol a tejtermelők szintén felismerték, hogy összefogva jobban érvényesíthetik érdekeiket. A parasztok létrehoztak egy olyan ha'talmas egyesülést, amely az egész vertikumot átfogja, s egyetlen célja a tulajdonosok mind teljesebb ki­szolgálása. Ami a hazai kistermelést illeti, nos arról a kinti tapasztalatok tükrében az a véleményem, hogy nem szabad a jelenleginél rosszabb helyzetbe hozni, mert szerintem már most is kritikus állapotok van­nak. Pest megyében évek óta folya­matosan csökken az állattartás, s a háztáji növénytermesztés is stag­nál vagy visszaesett. Lénárd László: Én emlékszem, hogy az 1934—85-ös kistermelési válság idején is számos jelzést' küld­tünk a különböző szervezeteknek, de szavaink akkor süket fülekre ta­láltak. Most ismét továbbítjuk a véleményünket, reméljük, több eredménnyel. Papp Albert: Ügy látom, a kister­melők gondjainak megoldása szem­pontjából az adó egy huszadrangú kérdés. Alapvetően a gazdasági renddel van baj, azzal, hogy a piac- gazdaság még nem jött létre. Na­gyon nagy gondnak tartom, hogy a rendszerszemlélet nem érvényesül ebben az országban: adóról ár-, bér- és értékrendszer nélkül nemigen lehet beszélni. Szerintem hazánk­ban olyan adórendszert kellene ki­alakítani, amely mentes minden szociálpoltikai és más kedvezmény­től. Jól tudom, hogy ezzel sokan nem értenek egyet. Az iparral fog­lalkozók például bírálják a mező- gazdasági kistermelőket. Azt mond­ják, hogy ott van a pénz, s ha ők valamit abbahagynak, akkor azt azért teszik, mert tele az erszény. Magánvéleményem szerint az ismert kenyeret és cirkuszt a népnek“ meg­oldásból nekünk most a kenyérre van a legnagyobb szükségünk, ezért létkérdés a kistermelés ösztönzése. Átmenetileg tehát fenn kell tartani az 500 ezer forintos adómentes ha­tárt, mindaddig, amíg nem rende­zek átfogóan a piac kérdését, vala­mint az ár- és bérrendszert. Pest megyében egyébként ebből a körből tavaly csak kilehcszázan adtak adó­bevallást, tehát ennyien voltak, akik 500 ezer forintnál nagyobb bevétel­re tettek szert. Ám mivel a befolyt pénz a családtagok között megoszt­ható, ebből kiszámítva mintegy két­száz-kétszázötven gazdaságról lehet szó. Náluk az adatok szerint össze­sen 30 millió forintnyi jövedelem keletkezett, s ebből csaknem 11 millió forint adót fizettek be. Sibinger Márta: Ha még azt is hozzátesszük, hogy Pest megyében az adóbevallást készítők jövedelme hozzávetőlegesen 15 milliárd forint volt. akkor látszik, hogy nem túl jelentős összegekről van szó. Lénárd László: Adódik a kérdés: az 500 ezer forintos adómentes ha­tár csökkentése olyan nagy bevétel­hez juttatná az államkasszát? Papp Albert: Egyáltalán nem. De hadd ismételjem meg: fenntartva azt, hogy a kedvezményre most szükség van, egy tisztább adórend­szerben erre nem lesz lehetőség. A kistermelés gondjait alapvetően piaci eszközökkel kell megoldani. Lénárd László: Ezzel egyetértek. De szerintem minden adózással kap­csolatos szigorítást csak akkor fo­gad el a közvélemény, ha azzal kez­dik, hogy a láthatatlan jövedelme­ket lathatóvá teszik. Mert ma a bér­ből és fizetésből élők ily módon ál­landó ellenőrzés alatt állnak, míg sokan, nem tudom, hogy hányán, egyelőre dugdoshatják forintjaikat. Politikailag elhibázott lenne, ha az MSZMP kormánya mégis csökken­tené a kistermelők kedvezményét. Meggyőződésem, hogy ha később normatív lesz az adórendszer és nem tesz kivételeket, nem ad ked­vezményeket, ám az állam más esz­közökkel el tudja érni, hogy a kis­termelés jövedelmezősége megma­radjon, akkor nem indulhatnak be a negatív folyamatok. A gazdák­nak ugyanis teljesen mindegy, hogy milyen szabályok alapján ke­rülnek a forintok a bukszájukba. Németh Imre: Szerintem az adó­rendszer csak akkor lesz teljes, ha az ellenőrzés is rendszeres lesz. Ma még ez meglehetősen rendszertelen, a vagyonelszámoltatásokról például alig-alig hallani. Dr. Gyovai Pál: Én a korábbi ta­pasztalataim alapján attól tartok, hogy hiába,alakítunk ki mo^st gő­zösen egy elfogadh'íttb, . szerintünk előrevivő álláspontot, nem. sok fog történni az. ügyben. Ennek ellenére meg kell próbálnunk segíteni a kis­termelőkön. Tudom, hogy sokan azt állítják, hogy a gazdák bőre alatt is pénz van. De hát kérem, a lehetőség mindenki számára adott, tessék megpróbálni! Én egyelőre in­kább azt látom, hogy meglehetősen sok hátrány éri a kisüzemeket. Nem érvényesül például a szektor- semlegesség, a kistermelés rendre hátrányha kerül a nagyüzemmel szemben. Erre rengeteg példát so­rolhatnék. Szó esett az érdekvéde­lemről is. Ebben mi is kezdeménye­zőként léptünk fel. Azon lehet vi­tatkozni, hogy a Testövnek kell-e felvállalnia a kistermelők tömörí­tését, az azonban szerintem biztos, hogy szükség lesz egy olyan szer­vezetre, amely a mezőgazdaságban érintetteket együtt is képviseli. Én egy rendszerben gondolkodom, amely ezt a célt szolgálja. Nálunk már sokan jelentkeztek, hogy a se­gítségünket kérik. Lénárd László: Minden tapaszta­lat azt mutatja: az egyetlen járható út az összefogás. Az érdekképvise­letnek azonban nemcsak kifelé, ha­nem befelé is működnie kell. Meg kell akadályoznia például, hogy fals, a többség ellen ható célok is be­épüljenek a programba. Dr. Gyovai Pál: Egyelőre nagy a bizalmatlanság, s ez nehezíti a tevé­kenységünket. Furucz Zoltán: Tudomásom sze­rint a kormány sokkal inkább bi­zalomerősítő és közérzetjavító lépé­seket kíván tenni, semmint hangu- latrontó döntéseket hozni. Szerintem ezek közé nem illeszthető be az 500 ezer forintos adómentes határ csök­kentése. De ha már a kistermelésről beszélünk, fontos lenne kiemelni: gondjainkat alapvetően politikai eszközökkel a mai helyzetben nem lehet megoldani. A piacon a pénz a legnagyobb erő, ezért a kisgazdák is csak akkor számíthatnak sikerre, ha összefognak és saját tőkéjüket mozgósítva létrehoznak egy olyan céget, vállalkozást, amely kellő ga­ranciákat nyújthat termelői érde­keik érvényesítéséhez. Pest megye sajátos helyzete különösen indokolja ezt a lépést. El tudnám képzelni például, hogy az új nagybani piacot a kistermelők bérelnék* ki és mű­ködtetnék. Ez a kereskedőnek is megfelelő biztonságot adna, hiszen biztos lehetne abban, hogy a pén­zéért mindig azt kapja, amit vár. Sen­ki sem lenne kiszolgáltatott. A kor­mány, meggyőződésem szerint, meg fogja teremteni a piac működéséhez szükséges feltételeket. Persze kérdés; Lénárd László Németh Imre Karakas János Sibinger Márta Dr. Gyovai Pál Turza Béla Papp Albert a kistermelők hajlandók-e pénzt fek­tetni egy gazdasági vállalkozásba. Turza Béla: Tudomásom szerint Szentlőrinckátán és környékén van ilyen kezdeményezés. Azzal én is egyetértek, hogy szükség lenne az összefogásra. Lénárd László: Valóban, a kister­melők nélkül nem megy. Korábban mi is többször kezdeményeztünk — 1986-ban például országos értekezle­tet hívtunk össze Pest megyében a zöldségtermesztésről —, de sajnos rendre megbuktunk. Bánáti András: A kisgazdák biz­tonságának megteremtésében a nagyüzemek is szerepet játszottak és játszhatnak a jövőben is. A két fél között a kapcsolatok egyre inkább üzleti alapokra helyeződnek. A kor­mánynak kell eldöntenie azt, hogy mekkora mezőgazdasági termelésre van szüksége az országnak, s ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Ma viszont hibás döntés lenne a kedvezmények csökkentése. Turza Béla: Ha az emberek érzik, hogy az együttműködésből hasznuk van, vállalják. Furucz Zoltán: Feltételezem, hogy sokkal nagyobb sikere lenne minden kezdeményezésnek, ha az állam az összefogást — legalább kezdetben — valamilyen módon preferálná, mi­közben például érvényesítené a nor- mativitást. Dr. Gyovai Pál: Mielőbb tisztáz­ni kellene a helyzetet, mert például az is nagy gondunk, hogy nincs iga­zi tulajdonos. Bánáti András (Vimola Károly felvételei) Karakas János: Nehéz lenne, mert az elmúlt évtizedekben a sztálini gazdasági modell annyira tönkretet­te a bizalmat, hogy ma már senki sem mer vállalkozni. A kistermelők zöme csak a mára tekint, mert tud­ja, hogy holnap egy tollvonással megváltoztathatnak mindent. Furucz Zoltán: Éppen ez az, amit nem engedhetünk meg magunknak. Csakúgy mint azt, hogy a statisztika bűvöletében éljünk. Mert számolni kell azzal is, hogy a kistermelés ha­marosan kettészakad. Megmarad a hobbitermelés, amely összességében jelentős, de önmagában a súlya ki­csi. S kifejlődnek a tőkeerős magán- gazdaságok — ha úgy tetszik: far­mergazdaságok —, amelyek viszont egymással is előbb-utóbb szövetkez­ni fognak', a verseny közöttük a termelés költségeiben és minőségé­ben lesz. Lénárd László: Ez már egy alul­ról jövő szerveződés lesz! Befejezé­sül hadd foglaljam össze beszélge­tésünket. Egyetértettünk abban, hogy a kistermeléshez most hozzá­nyúlni politikai baklövés lenne. Le­het változtatni, egységesíteni az adórendszert, de akkor ki kell ala­kítani egy hatékony támogatási rendszert. Az ország érdeke ez, mert az ellátást nem rontani, ha­nem inkább javítani kell. Vala­mennyien úgy látjuk, szükség van arra is, hogy a gazdák fogjanak ösz- sze, ehhez nekünk is minden segít­séget meg kell adnunk.'Ezt az ál­láspontot képviseljük és továbbít­juk az érintettekhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom