Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-30 / 204. szám
1989. AUGUSZTUS 30., SZERDA fMtm 5 forint felettibe a segélyezettek 22, illetve 19 százaléka tartozik. A támogatásban részesülők 43 százaléka két megyében: Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyében található, ám igen sok a kifizetés Baranya megyében is. A munkanélküli-segélyekből élők 60 százalékának életkora 30—50 év között van, az ennél fiatalabbak aránya 28 százalék, az ennél idősebbeké 12 százalék. A segélyezettek között viszonylag magas a szellemi foglalkozásúak, az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek aránya. Ez azzal magyarázható, hogy a képzettebbek maguk is jobban képviselik érdekeiket: a kellő tájékozódás után késedelem nélkül jelentkeznek segélyért. Inkább ezt a megoldást választják, mint a nem megfelelő állás elfogadását, amely későbbi esélyeiket rontaná. A képzetlenek magas arányát viszont — a felmérés szerint is — a betöltendő állások hiánya okozza. Újabb devizás üzletek Újabb devizás üzleteket nyitottak Vas megyében, ezúttal Celldömölkön és Szent- gotthárdon. Üj cég az üzletek üzemeltetője is, a nemrég megalakított Deviza-Coop Szövetkezeti Kereskedelmi Kft., amelynek három vasi takarékszövetkezet, a Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Fogyasztási Szövetkezetek Vas Megyei Szövetsége és a Skála- Metró Kereskedelmi Leány- vállalat is tagja. A tervek szerint devizás üzlethálózatot alakítanak ki az ország nyugati határszélén, és nem csupán a nagyobb városokban, hanem falvakban is nyitnak devizáért árusító üzleteket. A különböző árucikkeket — a divatáruktól a műszaki cikkeken át a játékokig — olcsóbban kínálják, mint Ausztriában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a magyar vásárlók itthon kütsék el valutájukat. Az üzletek természetesen a külföldiek érdeklődésére is számítanak. A boltok árukészlete mintegy százötvenezer dollár értékű, s várhatóan félmillió dolláros évi forgalmat bonyolítanak le. Szociális támogafás a szállítási díjban Állítólag a szobák szemetelnek Ma, amikor napirenden vannak a sztrájkok, az újságok a prágai tüntetéssel, a rendszer- váltás módozataival, a különböző pártok programjával, a munkanélküliséggel foglalkoznak, igazán apróságnak tűnik, ki, mennyiért, és hogy viszi el a szemetet a ház elől. Majdhogynem földhözragadt dolognak számít emiatt prob- lémázni, de amikor napok múlton sem jön Láng Vince utóda, mikor úgy robog végig a ftfflédt nyári napokon az, autói hogy elviselhetetlen bűzt áraszt, s a szellő fel-felkapva a szemetet, végighinti vele az utcát, bizony nagyon is kardinális dolognak tűnik a szemétkérdés. Számtalan felháborodott telefon, levél érkezett az utóbbi időben ez ügyben szerkesztőségünkbe. Törökbálintiak, budakesziek panaszkodtak a szemétszállításra, aminek díját rendszeresen behajtják a lakosságon, ám ezért cserébe meglehetősen rapszodikus szolgáltatást nyújtanak. Kritikus kukások Szilágyi Lajosné Budakeszin, a Széchenyi utcában lakik, s mint mindenkinek a környéken, neki is okozott kellemetlen napokat — mit napokat? heteket! — a szemétügy. — i Legutóbb két hétig felénk se néztek, s ott állt a hulladék a ház előtt. Hiába jelentettük be, a fülük botját sem mozgatták. S amikor végre jött a kocsi, csak a kukát ürítették ki, a mellé helyezett fóliazsákokat nem vitték el. Azon a címen, hogy nekik csak a kukák tartalmát kötelességük elszállítani. De mit gondoltak mégis? Mit csináljak azzal a szeméttel, ami két hét alatt összegyűlt, amíg nem jöttek? Talán egyem meg? Arról nem is beszélve, hogy lassan rettegünk a kukásoktól. Beletúrnak a szemétbe, megkritizálják a tartalmát, s valami mindig van, amibe belekötnek. Máskor pedig nyitott kocsival jönnek, abba ön- tik a hulladékot. Ahogy mennek az utcán, árasztják magukból a bűzt, a szél szanaszét viszi a könnyebb papírt, zacskót. — Tettek lépéseket az áldatlan állapot megszüntetésé- re? — Persze. Nem egyszer szóltunk a tanácstagunknak, s a tanácson keresztül a szemét- szállítóknak, de úgy tűnik minden hiábavaló. Semmi előrelépés nem történt mind a mai napig! A szálak a budaörsi költségvetési üzem köztisztasági részlegéhez vezettek, ahol Izsák Lajos részlegvezetőnek emmeuem rneg a lanussag panaszait: a késedelmes szállítást, a nyitott teherautót. Kérdéseimre csípőből dobta vissza a labdát, s kérdéssel válaszolt: — Azt véletlenül nem mondták a tisztelt ügyfeleink, hogy biciklivel szállítjuk el a szemetet? — majd kioktató hangnemben így folytatta: — Mert ugyan ezt is mondhatták, s hozzá kell tennem, hogy az ügyiéinek semmi köze ahhoz, hogy mivel visszük el a kukák tartalmát. Az a fontos, hogy elvigyük! (Igen, mi is erre gondoltunk.^ Ihipcnáló magabiztosság — Ám előfordul, hogy nem teljesítik ezt a kötelességüket. .. — Megesik, hogy lerobban egy-egy autó, s nem tudunk az előre meghatározott időben kimenni, de másnap már ott vagyunk. Sőt, az is előfordul, hogy csak nyitott gépkocsival tudjuk elszállítani a hulladékot, pont azért, mert meghibásodott a zárt autónk. Imponáló a köztisztasági részleg vezetőjének határozottsága és magabiztossága. Most már csak azt szeretnénk tudni, hogy mi lett az eddigi bejelentések sorsa. Alig hiszem, hogy mindeddig abban a tudatban éltek, hogy tökéletesen végzik mukájukat, s hogy senkinek nem volt kifogása azzal szemben. A helyzetet bonyolítja, hogy a meglehetősen kétes értékű szolgáltatás diját keményen és következetesen behajtják az ügyfeleken. A budakesziek azt is sérelmezik, hogy a szemétdíjat az alapján állapítják meg, hogy hány szobája van egy-egy megrendelőnek. Állítólag ezt egy megyei tanácsi rendelet szabályozza. Figyelemre méltó mértékegység — Nem, erről mi sem rendeletet, sem határozatot nem adtunk ki, — segít az eligazodásban Csecserits Imréné, a megyei tanács közigazgatási koordinátora, aki a szemétdíjak megállapításánál az árhatósági szerv képviselőjeként közreműködött. — Mikor beindult a szemétszállítás a megyében, ez körülbelül a hetvenes évek elejére, közepére tehető, az Árhivatal és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium javasolta, hogy a szolgáltatás díját szobaszám, vagy villanyóra alapján határozzák meg a helyi tanácsok. S mi ezt továbbítottuk a települések szakigazgatási szerveinek, de a döntést minden esetben a tanács testületé hozza meg. — Sokan lehetetlen dolognak tartják, hogy a szobák, s nem a szemét mennyisége, például a kukák alapján szabják meg a díjat, hiszen végül is nem a szobák szemetelnek, hanem az emberek, s hogy mennyit, azt a szemét- tároló edények mennyisége egyértelműen meghatározza. Ezt akár mértékegységnek is fel lehet fogni. — Olyan esetekben, ahol az "Árhivafal és az ÉVM javaslata nem felelt meg, egyeztető tárgyalást tartottunk, s ezek alapján lehetőség nyílt egy- egy településnek, hogy áttérőjén a kukák szerinti fizetésre. Ez történt Budakeszi esetében is. A hetvenes években szociális megfontolásból találták ki a szobaszám, vagy villanyóra szerinti díjat. Ügy gondolták, hogy az a család támogassa valamelyest a rászorulókat, ahol két ember lakik három szobában. így kevesebbet kell fizetni ott, ahol hatan laknak két szobában. Mint annyi szabályozó, rendelet, ez is csak arra jó, hogy felbosszantsa az embert. Alig hiszem, hogy ettől megnő majd a fiatalasszonyok szülési hajlandósága, hogy köny- nyebbnek érzik nyugdíjas napjaikat az idős házaspárok. Fiedler Anna Mária Dühöngött a nwzsikvírus, odalett az uborka A dinnyetermést is támadta Hiábavalónak bizonyult idén a kertészkedők, a mező- gazdasági nagyüzemek növénytermesztőinek minden igyekezete, hogy az uborkát megtámadó, úgynevezett mozaikvírust, a levéltetű-invá- ziót és a hozzájuk társult pe- ronoszpórát legyőzzék. A kártevők helyenként letarolták az ültetvényeket. A piacokon szinte a mai napig, primőráron juthatnak a fogyasztók ehhez a kedvelt élelmiszerhez. A leghatásosabbnak kikiáltott növényvédő szerek is csődöt mondtak! Akiknek idén az uborka jelentette volna az egyik legjelentősebb bevételi forrást, bizony csalódniuk kellett. A kitartóbbak a másodvetésben bizakodnak, s talán az időjárás is segíti őket, hogy megtépázott reményeik valóra váljanak. Negyén munkaigényes A mozaikvírus és a pero- noszpóra a dinnyéseket is riogatta. Szentmártonkátán, a Kossuth Termelőszövetkezetnél, sokéves hagyományai vannak a dinnyeszedésnek. Idén 44 hektáron több családi vállalkozás indult. Nagy Sándor és 28 társa 18 hektáron a közismert szigetcsépi és krim- son fajtát termesztette, s úgy tűnik, hogy az eredmények nem maradnak el. Bár a három évtizedes szakmai múlttal rendelkező Nagy Sándor inkább panaszkodott, mint örült. — Mindenki a haszon, a bevétel felől érdeklődik, de az senkinek sem jutna az eszébe, hogy mennyire munkaigényes és időjáráshoz kötődő ez a vállalkozás. Voltak lesújtóan rosszul sikeredett éveink, amikor totális volt a csőd, de természetesen akadtak, miként talán idén is, kivételes szezonok... Azért akad itt egészséges is! — Miért, még nem biztos a sikerben, hiszen jócskán szállítottak már innen dinnyét, s van még min túladni!? — Hiába kapáltunk, güriztünk, a nagy meleg, az esőzések, a magas páratartalom megviselte ezt az ültetvényt is. Sok mázsányi termés pusztulása róható fel a peronosz- pórának. Vegyszereztünk, permeteztünk, ki tudja, hányszor, s aztán meglepetésünkre a gaz ellenállt a speciális növényvédő szereknek is, derékmagasságban gaz tarkállik a határban. Talán a krimson fajta bírta jobban, ebből nagyobbak a bevételeink. » Szalóki Pálné, a téesz háztáji ügyintézője érdekeltnek mondhatja magát ezen a diny- nyeföldön, hiszen tagja jómaga is a vállalkozói társaságnak. — A legjobban a sárgadiny- nye és az uborka sínylette meg a fertőzést, A közeli Szentlőrinckátán, ahol szinte minden portán kertészkednek, idén több volt a jaj, írlint az öröm. Viszont a helyi áfész-~ nél találkoztam egy leszázalékolt tagtársunkkal, aki éppen uborkát szállított. Az ő telkét elkerülte a fertőzés. — Valami különleges fajtával foglalkozott. Netán kedvezőbbek birtokán a talajadottságok? Szerencséje veti — Dehogy! Egyszerűen neki szerencséje volt. De talán érdemes lenne a helyszínen tájékozódni ... Megfogadtuk a tanácsát, és Tatár Károly telkére hajtottunk. Derültség ült ki az arcára, amikor értesült jövetelünkről, még pontosabban arról, hogy mi a titka a kiváló uborkatermésének. — Kérem szépen, semmi különösebb, csupán annyi, hogy nekem szerencsém volt, míg másoknak nem. Azért annyi kétségtelenül igaz, hogy mindig a legjobbkor időzítettem a permetezést. Megfogadtam a népszerű Bálint gazda (Bálint György országosan ismert kitűnő agrárszakember) tanácsait, hogy már az első levél megjelenését követően érdemes permetezni. A lakóházhoz közel eső telken a paradicsom már messziről virított. — A termésre nem lehet panasz, de sajnos, jó része nem fog beérni, mert lerohad. A mozaikvírus, ami a dohányültetvények rettegett kórokozójaként ismert, a paradicsomot is kedveli. Az uborkámat elkerülte, de a paradicsomot már „megkóstolta”. Nézőpont kérdése Bizony, a még éretlenebb- jén elkezdődött a lassú rothadás. A gazdának azonban a kárnál is nagyobb lesz a haszna. Bár mindez nézőpont kérdése, hiszen a vetőmag, a növényvédő szerek és a sok munka szintén listára kívánkozik. Ez a 150 négyszögöles telek azonban szemmel láthatóan meghálálja a gondoskodást, a rajta megtermelt zöldségfélék — mint megtudtuk — tisztességes keresetkiegészítésnek bizonyulnak. A kiskerttulajdonosok mindenkor megtermelik a családi szükségletet. Más a helyzet a nagyüzemi kereskedelem szintjén, hiszen egyebek között a konzerviparnak jelentékeny exportkötelezettségei voltak idén az uborkából, a belföldi ellátásról nem szólva. Dunavarsányban, a Petőfi Tsz élelmiszerüzemében szintén feldolgozási „rövidzárlatok” adódtak, mivel akadozott a folyamatos uborkaszállítás. Annyi bizonyos, hogy az ártatlan elnevezésű mozaikvírus és a vele egy időben támadó egyéb kártevők inváziójára a jövőben jobban, elhárításukra pedig időben kell felkészülni. Gyócsi László Akiket a vízlépcső mindenképpen érint Levelek a történelmi jussról A szintén augusztus 17-i keltezéssel ellátott harmadik levél címzettje Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Ez utóbbi arról értesíti a nagykövetet, hogy a Váci Ellenzéki Kör kezdeményezésére a nagymarosi vízlépcső építése által közvetlenül érintett települések tanácsai javasolták, hogy a Bush elnök által említett közép-kelet-európai környezetvédelmi központ Nagymaroson létesüljön. Mivel ezt hasznosnak — és egyben szimbolikus jelentőségűnek — tartják, az indítványhoz a nagykövet támogatását kérik. A levélen, a hat tanácselnök aláírása mellett, egyetkényszerpályára került. Az itt élő lakosság az 50-es évek óta — a tervezési kezdetektől — a mű hatása alatt állt Nekik történelmi jussuk van a tisztességes számlarendezésben. Minden érintett településnek viszont a jelenlegi következményekkel kell számolnia. A vízlépcső ügye bennünket nem- csajc közvetve a költségvetésen keresztül érint, hanem közvetlenül, a mindennapokban. Jogos követelésünk, hogy akár lesz vízlépcső, akár nem, emiatt hátrány nem érheti településeinket. Saját döntéseinkért vállaljuk a felelősséget. A tőlünk függetlenül hozott döntések ódiumát az viselje, aki hozta, és állja is ezért a számlát...” A mellékletben a települések jogosnak ítélt beruházási igényei szerepelnek kategóriák szerint. A főösszesítő szerint Nagymaros, Zebegény, Szob, Letkés, Visegrád és Vác beruházási igényei több milliárd forintot tesznek ki. Ebben a két legnagyobb tétel a megkezdett, de félbehagyott munkák befejezésének számított költsége — közel kétmilliárd forint —, s azok a tervezett feladatok, amelyeket csak a vízlépcső megépítése esetén kell elvégzeni. A megkezdett és félbehagyott munkák befejezése Nagymaroson 860, Szo- bon 740 millió forintot igényelne. A vízlépcső továbbépítése esetén a tervezett — a hatból négy települést érintő — feladatok megvalósításának költsége meghaladná a kétmilliárd forintot. De ha nem épül meg a vízlépcső, akkor is, mintegy 1 és negyed milliárd forint értékű — tervezett — munkát kellene elvégezni, szintén négy településen ... A fent említett levelekben az is szerepel, hogy az aláírók megítélése szerint „az általunk képviselt lakosság, de az ország érdeke is azt kívánja, hogy minél előbb szülessen döntés a vízlépcső sorsáról. A döntés néhány éves halasztása elfogadhatatlan számunkra. Feltételezésünk szerint, településeink kormánypártisága olyan mérvű lesz, ahogy jogos igényeinket a kormány elfogadja.” A munkanélküli-segély fél évs Többségük középkorú Az Országos Munkaerőpiaci Központban összesítették a munkanélküli-segélyek első félévi adatait. Ezek szerint 4625-en vették igénybe ezt a támogatást, a munkaerő-közvetítő irodáknál állást keresői kerülbelül ötödrésze. A segélyt igénylőknek 48.5 millió forint bruttó összeget fizettek ki: egy napra átlag 133, egy hónapra 3991 forintot. A segédmunkásoknál 3248, a betanított munkásoknál 3596 forint volt az átlag, ami nem érte el a 3700 forintos bérminimumot. Ennek magyarázata, hogy légtöbbször „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel szüntetik a munkaviszonyt, s így az érintettek az amúgy is alacsony átlagkeresetnek csak 65 százalékát kaphatják segélyként. A segélyezettek csaknem kétharmadának a bruttó segélye nem éri el a 4 ezer forintot. A fennmaradó egyharmadban magas segélyösszegek is szerepelnek. Budapesten a 6000 és 8000 forint közötti kategóriába, Veszprém megyében a 10 ezer Tatár Károly a paradicsomföldön. Van mit eldobni, és akad szállítanivaló is jócskán értésük jeleként, az érintett területek országgyűlési képviselőinek aláírása is szerepel, s aláírásával látta el a dokumentumot a városi pártbizottság titkára, valamint a Váci Ellenzéki Kör képviselője is. A miniszterelnöknek és a kormánybiztosnak címzett levelek — a környezetvédelmi központ létesítése mellett — a vízlépcső által érintett tanácsok álláspontját és az itt élő mintegy 50-55 ezer ember érdekeit összegezik. Mint a dokumentumokban szerepel: „Településeink egy részének (Nagymaros, Visegrád, Zebegény) élete már a vízlépcső építésének megkezdése előtt Két azonos tartalmú levelet fogalmazott meg a Vác Városkörnyéki Koordinációs Bizottság a vízlépcső által közvetlenül érintett hat Pest megyei település nevében, a hat tanácselnök aláírásával. A levél tartalmával mind az MSZMP Vác Városi Bizottsága, mind pedig a Váci Ellenzéki Kör egyetértett. A levelek címzettje Németh Miklós miniszterelnök és dr. Udvari László államtitkár, kormánybiztos.
