Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
1989. AUGUSZTUS 1., KEDD 3 Zalaegerszegen nem ellenségek, nézetek csaptak össze Pártelnök az „utcáról" SZÁJTÁTVA Ütközők Jelen és jövő összeütközésének szemléletes terepe lehet olyan békés tevékenység is, mint a gyümölcstermesztés. Nem, nem a kajsziháborúra célozgatunk — és még nem is az azt megelőző málna-, meggyháborúra gondolunk —, hanem olyan, háttérben maradó feladatra, mint a telepítés. A holnap tcrmöfáinak a telepítése. Híján vannak a befektethető tökének a mezőgazdasági üzemek, ugyanakkor gondok serege övezi a termő gyümölcsösöket is, hiszen a jövedelmezőség nem valami fényes, sőt... Ilyen helyzetben kellene rászánni a pénzt arra, ami majd öt, tíz esztendei várakozás után kezdi visszaadni a forintokat, s akkor még a kamatokról szó sem esett... Semmi rendkívüli nincsen tehát abban, ha napjainkban, a gyümölcstermeléssel is foglalkozó gazdaságokban az ember nem hall telepítésekről. Sajnos, az sem rendkívüli, hogy most már bizonyos: a megyében nem sikerül teljesíteni azt a telepítési programot, amelyet a hetedik ötéves terv idejére rögzítettek. Holott ez a program sem volt több, mint az egyszerű pótlásnak az elképzelt menete, azaz bővítést nem tartalmazott. Most már esztendők óta a megye teljes gyümölcstermő területének az egy százalékát teszik ki a telepítések, azaz ha ilyen mértékben kerül főidbe a pótlás, akkor ugye száz esztendőnként újul meg az ültetvény, ami képtelenség . *. Szájtátva látja tehát a hírlapíró, ennek a képtelenségnek a tapasztaltakor pusztán ő csodálkozik, mások nem. Mások, a szakemberek pontosan tudják, csodák nincsenek, azaz bármennyire is mást diktálna a jövőért érzett felelősség — mert hiszen a jövőben is szeretnének gyümölcsöt enni az emberek, akkor Is szükség lenne exportálható árualapra —, a rövid és hosszú távú érdekeiknek az ütközésekor a hosszú húzza a rövidebbet.., Aminek következtében majd eljön annak az ideje is, hogy a rövid távú érdekek sem érvényesülhetnek hosszabb ideig . •. MOTTÓ Jóllehet szélsőséges vélemények is megfogalmazódtak, az MSZMP szervezeti struktúrájának és működési rendjének átalakításáról igazi politizálás folyt. Az értekezlet légköre beleillett abba a néha éles hangú és szenvedélyektől sem mentes vitasorozatba, amely nélkül nem lehetne ilyen léptékű a társadalmi változás. Egyebek között ezt mondta el Fejti György, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Zala megyei pártértekezletet értékelve. Fejti György szerint nincs semmi rendkívüli abban, hogy a reformköri platform szándéka érvényesült, s a pártbizottság helyett a jövőben választmány működik Zala megyében, s annak élén — társadalmi funkcióban — elnök áll. A KB titkára ugyanakkor hangoztatta: a megye eddigi vezetése a lényeget illetően a reformok, a változás híve volt. Hibájuk abban keresendő, hogy nem ismerték fel korábban: elképzeléseiket a mozgalom megújulásáról pártértekezlet keretei között kell legiti- mizálni. A KB titkára érzékeltette: kezd kibontakozni egy olyan, önmagát megszervezni képes — nézetrendszerét illetően párthű — korosztály a harmincasok, negyvenesek köréből, amely másfajta pártarculat kialakulását sürgeti. A megyei apparátus létszámát, az ott dolgozó hivatalnokok sorsát érintő kérdésre Fejti György elmondta: a tisztségviselői létszám áttekintése teljes egészében az új megyei vezetés feladata, a KB-titkár azonban nem tartaná szükségesnek az apparátus teljes lecserélését. Zala megye székhelyén, Zalaegerszegen és megyeszerte egyesek örömmel, mások aggodalommal fogadták a változást. Akik örültek neki, a reformkörök általuk kívánt győzelmének fogták fel, akik aggódtak miatta, azok elsősorban azt latolgatták: vajon sikerül-e majd a kongresszusig és a közelgő választásokig megvívni a profi politikusok nélkül a harcot a párt tartalmi megújításáért. Voltak olyanok, akik a pártfuncionáriusok visszalépését megfutamodás- kért értékelték, és olyanok is, akik azt kérdezték, vajon nem alakul-e most ki belőlük egy újabb elégedetlen réteg? Dr. Vári László, a 42 éves nagykanizsai ügyvéd, a most létrehozott választmány társadalmi elnöke elmondta: kedvező jelként értékeli, hogy a barátok, ismerősök, tisztességgel köszöntik és helyállásra biztatják. Érthetőnek nevezte azt is, hogy sokan „puccsot” emlegettek, mert hiszen nem olyan nagyon régen még teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki csak úgy, az „utcáról” egy megye pártéletének élére kerüljön. Én például — mondotta — tegnap jártam először a megyei párt- bizottság épületében. A pártbizottság régi munkatársaival — folytatta — megegyeztünk abban, hogy nem ellenségek vagyunk; az értekezleten se ellenségek, hanem nézetek csaptak össze. Leültünk és megbeszéltük a tennivalókat. Korrekt módon mindenki további sorsát megoldjuk, egzisztenciális hátrányba senki nem kerülhet. Volt, aki már tett is lépéseket, lesz, aki önként elmegy. Abban is egyetértés van, hogy nem lehet politikai vákuum a megyében, tartani kell a kapcsolatot a területi pártszervekkel. Nehéz feladat lesz, de ezt is meg kell oldanunk, mert hiszen feltétele annak, hogy tisztességgel felkészüljünk a kongresszusra. Dr. Rácz Lídia, a választmány társadalmi elnökhelyettese ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy az új vezetés lemondott különböző előjogokról, így például a tiszteletdíjról és a gépkocsihasználati díjról. Azt viszont eltökélte, hogy mindig és mindenkor a párttagság rendelkezésére áll. Aki nyomdát keres, az talál A nyitott nap még nem minden A Dabasi Nyomda munkájának ötvenöt százalékát korábban a tankönyvkészítés adta. Ám a gazdasági kényszer alól ők sem vonhatják ma már ki magukat. Ahogy az igazgató, Bálint Csaba mondja: az idén már nyomtatástermelésüknek csak negyven százalékát jelentik a tankönyvek. Miközben nekik is nyereségre kell törekedniük. Hiszen rengeteg az új kis szervezet, amelyek jó áron eladható kiadványokat gyorsan akarnak piacra dobni. S gyorsan piacra is dobják. Éppen ezért ma már megszűnt a nyomdák monopolhelyzete, egy kiadót nem lehet fél évig váratni. S ki megkísérli, rádöbben, aki nyomdát keres, az talál is. A Dabasi Nyomdába a rendelés mintegy ötven százaléka külföldről érkezik. Angol, dán, holland kiadványokat is készítenek. Egy időben háromnégy külföldi partnerrel is folyamatosan tartanak kapcsolatot. Ez nem csupán a nyereségben kamatozik, hanem ily módon papírhoz, ragasztóhoz, s különböző segédanyagokhoz jutnak. A technológia fejlesztésére sem futná önerőből — lízingszerződésben nagy teljesítményű, világszínvonalú gépeket kapnak. Szakemberre viszont ugyancsak szükségük lenne. Pedig a bérgazdálkodás az idén liberalizálódott. S ez arra ösztönzi a dabasiakat: kisebb létszámmal, hatékonyabban végezzék el ugyanazt a munkát. S mégis: tizenöt-húsz jó szakembert, így gépmestert, könyvkötőt azonnal felvennének. Ha lenne kit. Csakhogy a környéken elegendő a munka- alkalom, s ráadásul az alacsony hatékonysággal dolgozó, rosszul felszerelt kis szervezetek a dupláját ajánlják annak, amit a nyomda. Annak ellenére is igaz ez, hogy az idén 15-20 százalékos keresetnövekedés helyett év végéig a 25-30 százalékot is elérik. S ennek ellenére kevés a szakember, pedig éves átlagban 110 ezret keresnek a dabasi nyomdában a szakemberek. De nem a megbecsült szakmák közé sorolják a környékben a nyomdászatot, s ráadásul nincs lehetőség maszekolásra sem. Mint például a festőknél, a kőműveseknél. S a két-három műszak sem csábítja a munkaerőt. A könyvkötőnek tanult lányok gyes után ritkán mennek vissza a nyomdába dolgozni. Rátermettség, érzék, szív kell a nyomdászathoz — állapította meg Szigeti Éva, a személyzeti és az oktatási osztály vezetője. Vajon hiányzik ez a Dabasi Nyomdában dolgozókból? Aligha! Inkább a hagyományok, a dinasztiák hiánya — az, hogy apáról, fiúra, Európa számos országába eljutnak a Dabasi Nyomda kiadványai. A színes prospektusok borítóit színbontó gép segítségével állítják elő, visszaadva a coloritok természetes árnyalatait A szakemberek szerint közveszélyes Ha tőkéje van, ne üljön a volánhoz Pest megyében éppen öt esztendővel ezelőtt kapták meg iparengedélyüket az első magántaxisok és árufuvarozók. Számuk az eltelt időben több mint a háromszorosára emelkedett, s ez is jelzi, hogy meglehetősen nagy az érdeklődés e szakma iránt. Az elmúlt napokban tárgyalták a KIOSZ Pest Megyei Szervezetének vezetőségi ülésén azt, hogy milyen hatással lesz az új közlekedési törvény személy- és teherfuvarozókra. S mint Koja- nitz Lászlótól, a KIOSZ Pest Megyei Szervezetének titkárhelyettesétől megtudtuk, tagjaik többsége nem tart a verseny erősödésétől. Vígan száguldozha t — A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló minisztertanácsi rendelet január 1-jén lépett életbe. Az új szabályozás jelentős változásokat hozott, ám ezek többségével a kisiparosok egyetértettek. Mindenki helyesnek tartotta például, hogy eltörölték azt a rendeletet, amely a személygépkocsik életkorához — nevezetesen hat évhez — kötötte az üzemeltethetőséget. Gondoljunk csak arra, hogy egy hétéves nyugati kocsi még vígan száguldozhat a közutakon. A rendelet gyakorlatilag nagyobb teret nyitott a vállalkozásoknak. Korábban előírták, hogy egy fuvarozó csak egy gépkocsit tarthat, az új szabály szerint egy-egy embernek akár tíz gépjárműve is lehet. Sőt a jogszabály már azt is lehetővé teszi, hogy a kisiparos autóbuszt vásároljon, s azzal dolgozzon. Persze a nagyobb vállalkozói szabadság mellett a jogszabály megkötéseket is tartalmaz. Az üzembentartói engedély kiadásának feltétele, egy szaktanfolyam elvégzése, s azt követően a vizsga sikeres letétele. Ugyancsak előírták, hogy valamennyi fuvarozónak pályaalkalmassági vizsgán kell részt vennie. Az utóbbival azonban néhány kisiparosnak gondja van, mert például megesett már Pest megyében, hogy egy hat éve iparengedéllyel rendelkező, 400 ezer kilométert balesetmentesen vezető magánfuvarosról kiderült, a szakemberek szerint közveszélyes a közutakon. Az őt erről tájékoztató levélben mindössze ennyi állt indoklásként, azt, hogy a pályaalkalmassági vizsgán egészen pontosan min bukott el, nem közölték vele. Kojanitz László szerint 1990- ben már sokkal liberálisabb szabályok lesznek érvényesek a magánfuvarozókra. Nem lesz kötelező például a KIOSZ-tag- ság s a jogszabályok várhatóan azt is lehetővé teszik, hogy akinek tőkéje van, maga alkalmazzon gépkocsivezetőket, anélkül, hogy ő maga volánhoz ülne. Pályaalkalmassági vizsga A kisiparosok többsége a lelke mélyén örül annak, hogy a különböző vizsgákon kollégájuk egy része megbukik. Ezzel ugyanis csökken a konkurencia. Sokan úgy vélik, hogy a különböző előírások sem tudják megakadályozni azt, hogy a szakma ne viruljon fel. — Tájékozódva a tagjainkat foglalkoztató gondokról, sokan említették azt a követelményt, hogy a tehergépkocsiknak tároló-, tíznél több gépjárműnek pedig telephelyet kell biztosítani — jegyzi meg a titkárhelyettes. — Ez főleg olyanoknak jelent problémát, akiknek csak egy tehergépkocsijuk van, s nem családi házban laknak. Soron kívüli kiutalások A Minisztertanács rendelet« nemcsak a belföldi, hanem a nemzetközi fuvarozásban is teret nyitott a versenynek. A feltételek szinte azonosak, de a versenynek mégis vannak korlátái. A kormányzat az idén 800 darab soron kívüli személygépkocsi-kiutalást biztosított a magántaxisok részére. Ezzel a keretszám éppen a kétszerese a tavalyinak. Pest megyében viszont mindössze 70 százalékos a növekedés. A típusválasztékot tekintve viszont nem sok a változás, mert a magántaxisok csak nehezen jutnak hozzá a nagyvállalatok által használt Ladákhoz, Skodákhoz. Az utóbbi időben elterjedtek olyan híresztelések, hogy a magánfuvarozók álmaffiát alakítottak. Kojanitz László szerint ezek az állítások minden alapot nélkülöznek. A Pest megyei közlekedési vállalatok kezdeményezésére indított KNEB-vizsgálat is ezt támasztja alá. Néhány apróbb szabálytalanságot kivéve ugyanis a szakemberek semmilyen kivetnivalót nem találtak tevékenységükben. Hargitai Éva Valamikor a iankönyvgyártás számított a nyomda legjelentősebb feladatának. Bár még ma is termelésük 40 százalékát teszi ki ez a munka, a megrendelés nagymértékben csökkent (Erdősi Ágnes felvételei) anyáról lányára száll a szakma szeretete — érezteti hatását. Mert Dabason nyomda mindössze tizenöt éve van. Pedig a szakma ismertetését, megszerettetését minden év októberében a megrendezésre kerülő úgynevezett nyitott napok hivatottak szolgálni. De a szórólapok, a gimnazisták vendégül látása, a programfüzetek adta ismeretanyag még mindig kevés. A legeredményesebb az lenne, ha egy-egy családtag példája nyomán adná valaki fejét a szakmára. Dodó Györgyi Sírkőtisztítás nyugdíjasnak kedvezménnyel Nem a kísértet énekel a Alkonyodik. A váci temető- ben már a madár sem jár, csak í én. Enyhe borzongás fut vé- j gig rajtam, ahogy a sírok kö- £ zott baktatok. Szinte hallani le- j hét a csendet. Nem vagyok fé- lös, de most. amikor egy krip- / ta mellett haladok el, eszembe Z jutnak azok a rémtörténetek, í horrorfilmek, amelyekkel fiata- J labb koromban volt szerencsém ■' megismerkedni. Nem alaptalan a félelmem. Hangokat hallok. Valaki énekel. Csak nem egy kísértet?! Á, az nem lehet, nincs még éjfél. Most mit csináljak?! Hé, ez nemcsak énekel, hanem felém tart. Éppen támadóállásba helyezkedem, amikor meglátom „kísértetemet”, aki nem más, mint Csámpai István, Pest megye állítólag egyetlen sírkőtisztítója. Akivel riportot akarok készíteni. — Nem fél ilyen későn a temetőben dolgozni? — Mitől?! A halottak nem bántanak! — Mit csinált idáig? — Éppen egy öreg nyugdíjas néni hozzátartozójának sírkövét pucoltam meg. — Milyen munka ez a sírkö- tisztitás? — Akármennyire hihetetlenül is hangzik, nagy precizitást igényel. — Mi abban a precizitás, hogy drótkefével meg vízzel letisztítja a műkövet? — Na, azért nem ilyen egyszerű az! Ennek uram fortélya van. Én ha megtisztítok egy sírkövet, az olyan, mintha új volna. Először az egész felületet átdrótkefézem, aztán lemosom. Zárójelben jegyezném meg: a sírkövesek csak ennyit csinálnak és nem többet, de ez még korántsem elegendő. Ezt a műveletet befejezve, fehér cementet keverek össze egy kis szürke cementtel, illetve kőliszttel. Az így elkészült masz- szával átkenem a felületet, ezáltal az időjárás, vagy éppen a drótkefélés miatt keletkezett lyukakat betömöm, és az egész sírkő egy ragyogó, hófehér színt kap Azért, hogy ne látszódjon a friss kenés a kefével az egészet átdörzsölöm, ezáltal a felesleges anyagot is eltávolítóm a felületről. Ez a keverék nem csupán széppé teszi a műkövet, hanem tartóssá is. — És mennyiért csinálja ezt a komoly munkát? — Attól függ, kinek! A maga sírkövét 3000 forintért. — Hát remélem, még egy jó ideig nem kerül rá sor. — Na nem úgy értettem. Azt akartam mondani, hogy az aktív dolgozók hozzátartozóinak 3000 forintért, a nyugdíjasoknak 2000-ért. Tudom, hogy a mai helyzetben nagyon nehéz megélni. — Láttam nem is egy helyen a nevét kiírva a városban. Muszáj reklámoznia magát? — Hát igen. Éppen a nehéz gazdasági helyzet miatt, nem nagyon fizetnek ilyenért az emberek. — Mondja, hogyan gondozzák az élők a halottak nyughelyét? — Jöjjön, nézzen körül, és megláthatja. — No én aztán be nem megyek ebben a sötétben a sírok közé. Inkább elhiszem, amit mond. — Hát vannak például, akik rendszeresen ápolják a sírokat, de sajnos egyre többen vannak, akik hamar elfeledik hozzátartozóikat. — Ha már itt tartunk, elég vad gondolat jutott az eszembe. Magának az a jó, ha minél többen meghalnak, mert ez mind előbb vagy utóbb sírkövet, azaz munkát jelent, ami pénzt hoz a házhoz. — Erre nem tudok válaszolni. Rossz ez a megközelítés. — Hallottam, hogy nemrégiben egy közleményt tett közzé a rádióban. Nevezetesen: elvállalná Bécsben egyik hires zeneszerzőnk sírkövének rend- behozatalát. Hogyan jutott erre a gondolatra? — Sajnos mindezt csak akartam, de nem lett belőle semmi. Még az utazási költségeimet sem állták volna. Szilágyi Béla
