Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

1989. AUGUSZTUS 23., SZERDA 5 Hatvanast otvenmi/tiót * Mindenki eladni akar Ez a fórum semmire sem alkalmas Újabb vihar a horgásztó vizén f — Nekem nem kell mikrofon. Nélküle is van elég ^ hangom. Tanácstag vagyok — mutatkozik be Meszlényi % Zoltán az augusztus huszonegyediket, gödi falufórumon, í. Bátor és higgadt hangon próbál érvelni, amikor tud, s \í nem kiabálják túl a vele szemben ülők. j — Nem halljuk! í —'Nem is baj! $ — Legalább hallgassanak meg! í — Minek? Nem ezül jó vért, ha a gazdálkodókat a jogszabályok trükkökre kényszerítik. Ma­gyar sajátosság, hogy a nagy­kapuk mellett valahol mind.g ott vanhak a kicsik. A dabasi Elektromos Fémipari és Szol­gáltató Kisszövetkezet is ta­lált kiskaput. Ez nem jelen­tett náluk egyet a rendeletek kijátszásával, csak a lehető­séggel éltek. Ahhoz, hogy a létszámuk száznál kisebb le­gyen, két szakcsoportot alakí­tottak. Ez öt éve történt. Öcsán dolgoztak a lakatosok és az asztalosok, Bugyi köz­ségben pedig az „elektromo­sok”, ők kapcsolószekrényeket készítettek akkor. Utóbbiak később önállósultak, kiváltak a kisszövetkezetből. Az előbbie­ket viszont tavaly ilyenkor felszámolták. A kisszövetkezetté alakítás legfőbb kényszeréül ma is a megkövesedett bérszabályo­zást nevezi Czindler Béla el­nök. Elsősorban a szolgálta­tások miatt nagyon alacso­nyak voltak az átlagbérek. A sors iróniája: nem túl régen a legtöbb szolgáltatójuk is az önállósodás mellett döntött. vagyonmegosztással új kisszö­vetkezetet alakítottak. Ma már csak a háztartási gépek javításával foglalkoznak, ue ezt is kiadták „maszekba”. Az alkatrészeket a kisszövetkezet szerzi be, az emberek önel­számolók, átalánydíjas szer­ződéssel dolgoznak. Visszakanyarodva az „út elejéhez”: először a teljesít­ménybérezés bevezetése látszott jó gyógyszernek. Míg 1984- ben 240-en 32 millió forint termelési értéket produkáltak," addig tavaly 85-en 45 millió forint értéket állítottak elő. Közben azonban a keresete« megduplázódtak. A hatékonyság további nö­vekedését ismét két adattal érzékelteti az elnök: jelenleg az összes létszámuk hatvan fő és 50 millió forintos tervet akarnak teljesíteni az év vé­géig. Elég-e az akarat? Most ugyanis bajban vannak a da- basiak. Felmérték a piaci le­hetőségeket és két olyan ter­mékcsaládot találtak, amely hosszabb távon is jó üzletnek látszott számukra. Csakhogy a műanyag játékok készítéséhez nem volt meg a kellő műsza­ki-technikai hátterük, meg kellett teremteniük. S ez 25 millió forint értékű szerszám- készletet jelentett. Ha a já­ték egész évben folyamatosan eladható portéka lenne, most nem főne a vezetők feje. De csak a harmadik-negyedik ne­gyedévben várhatják, 'hogy pénzt látnak a termékükért. Közben pedig a hiteleket ka­matostul fizetniük kell. Rá­adásul kiderült: rengeteg a gyártó — mindenki eladni akar — és igen magasak a minőségi követelmények. Sűrítették tehát a műhe­lyekben is a minőségi ellen­őrzést. A fröccsüzemben a gépkezelőktől azonnal levon­ják a-selejt árát. A gépbeállí- tók az alapbérükre 20 száza­lék úgynevezett minőségi pót­lékot. kapnak, de ha utólag kiderül, hogy „selejt” készült, vékonyodik a fizetési boríté­kuk. Nem tartják még a mos­tani bérezést sem megfelelő­nek. Sem a mennyiségi több­letre, sem a jobb minőségre nem ösztönöz eléggé, mond­ja Czindler Béla. Vannak, akik csak 6 400 forintot keres­nek, és nem érdekli őket. hogy a társaik 11 ezret visz­nek-haza.",•.•Nekünk elég eny- nyi” — vélik. A kisszövetkezetnek azon­ban — ha talpon akar ma­radni — újabb utakat kell keresnie a boldoguláshoz. Ör­dögi kör ez: a fejlesztéshez sok pénz kell. a legjobb len­ne nem beruházni. Akkor vi­szont nem tudnak a jövőben eladható cikkeket gyártani. D. Gy, A viták kereszttüzében for­málódik az MSZMP új arcu­lata. Reformkörök szerveződ­nek, platformok formálód­nak. Ebben a folyamatban ér­dekes színfoltot jelent egy — közkeletű kifejezéssel — alul­ról jövő kezdeményezés. Bu­dapesti pedagógusok népi de­mokratikus platformfelhívást tettek közzé. Mit is tartalmaz felhívá­suk? Abból a feltételezésből in­dultak ki, hogy a társadalmi válságból a kiutat, ezzel együtt az egyes ember boldogulását is csak egy határozott, kon­cepciózus, következetes kor­mány képes megtalálni. Ehhez határozott, koncepciózus, kö­vetkezetes kormánypártra van szükség. Ma Magyarországon e feladatnak csak egy megerő­södő MSZMP tud megfelelni, A megerősödés azonban nem jelenti a régi idők monolit látszategységének feltámasztá­sát. A mai viszonyok között a megerősödés csak a platformok szövetsége révén képzelhető el. Ehhez a platformok és a „platformon kívüliek” meg­egyezésére van szükség a leg­fontosabb alapkérdéseket ille­tően. S természetesen platfor­mok kellenek. A platformok megismerése után a párttagság állásfoglalása fogja megszabni a megújuló MSZMP arculatát. A népi demokratikus plat­form kezdeményezői a feltétel­ből kiindulva egy higgadt, kö­vetkezetes reformer alternatí­vát dolgoztak ki. Felhívásuk szerint a magyar társadalom Forró hangulatú és forró hőmérsékletű, levegőtlen te­remben vitatkoztak egymás­sal vég nélkül a tanács, a horgászegyesület, a Magyar Néphadsereg Hátországi Pa­rancsnokságának képviselői az egyik oldalon. A másikon a gödi üdülőtelkek birtokosai és a község lakói ültek. A József Attila Művelődési Ház közel kétszáz személyes néző­terén a külső szemlélő azt gondolhatta: talán egy Fradi- meccs féktelen indulatú kö­zönsége közé tévedt, ahol ügyet sem vetnek a sportsze­rűségre, az ellenfél tiszteleté­re. ítélet és előítélet Lapunkban Horgásztó a holt­ágban címmel foglalkoztunk már a helybeli horgászegyesü­let vitát kiváltó terveivel. Utaltunk a Magyar Televízió július 31-i, A Hét című adásá­ban ezzel kapcsolatban el­hangzottakra. A Magyar De­mokrata Fórum és a Szabad- demokraták Szövetségének he­lyi szervezetei által rende­zett augusztus 11-i szabad­téri gyűlésről, Tiltakozás a gödi Duna-parton címmel ad­tunk tájékoztatást. Ügy véljük, a két megjelent cikk tartalmá­nál többet nem kell közöl­nünk. Tartunk tőle, hogy ezt nem is tudnánk megtenni, mi­vel a hétfő esti gyűlésen semmi sem derült ki. Az ér­vek és ellenérvek higgadt fel­sorakoztatására nem volt mód. ítélet és előítélet, gúny és sértegetés szikrázott a fejek fölött, miközben a technika fogyatékossága még inkább fokozta az indulatokat. A felszólalók kezében rendre begerjedtek a mikrofonok, dö­römböltek a hangszórók. Per­sze, ezért is és mindenért a válságából a kiút a szocializ­mus modernizációja. Ez a szo­ciális biztonsággal párosuló vegyes tulajdonú piacgazdasá­got, a társadalom demokrati­zálódását, a jogállamiság ér­vényesülését, az emberi jogok és az emberiség kulturális örökségének tiszteletben tar­tását, értékek termelését és teremtését, az emberi értékek elismerését jelenti. Ezt a programot csak a vi­lágra nyitott külkapcsolatok- kal és széles társadalmi ösz- szefogással lehet megvalósíta­ni. A modernizációs folyama­tot egy marxista indíttatású, a bérből és fizetésből élő dolgo­zók érdekeit következetesen érvényesítő, a platformok szö­vetsége révén megerősödő MSZMP-nek kell vezetnie. A platform szervezői a közel­múltban tartották alakuló ér­tekezletüket. A vita résztve­vői megerősítették a platform- felhívás téziseit. Megállapod­tak abban is, hogy nem kí­vánnak alapszervezeteikböl kilépni, kiválva elkülönülni. Nézeteiket alapszervezeteikben és minden egyéb pártfórumon kívánják megjeleníteni, érvé­nyesíteni. A vita végén létre­hozták az ideiglenes egyeztető­bizottságot. A bizottság fel­adata a platform részleteinek kimunkálása, a platform kép­viselete és a további szervező- munka. Ezt a munkát az MSZMP XII. Kerületi Bizottsága segí­ti. Itt lehet érdeklődni és je­lentkezni is. (1126 Budapest, Szoboszlai u. 4. Telefon: 555- 333.) tanácsot hibáztatták a jelen­lévők. Többségük továbbra is attól tart, hogy n horgásztó építésének költségeit nekik kell megfizetniük. Kifogásol­ják, hogy a honvédségi csa­patüdülő ilyen pénzszegény világban épül, s kérdezik: kinek a pénzén? Egy, a harmincas éveiben járó férfi a tanácselnök orra elé csapja le a mikrofont Az asztaltól eljövet megkérde­zem: — Mi u baj? Mondja el nekem! Fejtegetni kezdi, de összefüggéstelenül. Akkor ér­zem meg rajta az italszagot. A nem gödi illetőségű, csak üdülőtulajdonos Méhes Balázs összesen huszonöt kérdésre akar választ kapni. Egy ezek közül így szól a tanácselnök­höz, aki helyi lakos„Járt-e a nem gödi illetőségű tanács­elnök úr az Ilka-pataknál, amely közismert .n szennye­zett és vizszegény?” Ám né­hány megnyilatkozása után őt is leintik azzal, azért beszél, mert a tervezett tó mellett van a villája, annak a jövőjét félti. A terem végéből egyéb vádak is süvítenek felé, s nem tudja végigolvasni minden kérdését. Katonás önuralom ? Az elnök higgadt marad. Válaszol, amikor tud, amikor nem zúg a terem. Nem hiszik el neki, hogy a költségek nem. a tanácsot terhelik. Hiába hi­vatkozik arra is, hogy ez az ügy téma volt a falugyűlésen. Éppen a feltételezett érdeklő­dés miatt rendezték a műve­lődési házban a napirendet is tárgyaló, különben mindig nyilvános tanácsülést. A hor­gászegyesület képviselőinek szintén nehéz dolguk van, to­vábbra is bizonygatják; a tó­építés közérdeket szolgál. Nem környezetromboló. ökológiai károk pontosan akkor kelet­keznek, ha nem rendezik azt a Duna-ágat, amely a sziget mögött húzódik. Erről — so­kak szerint — tévesen állí­tották, hogy holt ág, hiszen az esztendő nagyobb részében át­folyik rajta a víz. Tény, hogy sem szóbeli fejtegetéseik, sem írásban kiadott tájékoztatójuk nem elég meggyőző. Mivel nincs kellően alátámasztva, szavuk a gyakran felhangzó, harsány nevetésben vész el. A katonás önuralommal megszólaló Sánta Imre, a hon­védség képviselője is nehezen tudja végigmondani, hogy a használatukban lévő területen a csapatpihenő nem közpénz­ből épül. Nem katonai titok, hogy egységük az ország leg­nagyobb beruházásain dolgo­zik, s így nyereségkötelezett. Gazdasági eredményük a fe­dezete annak, hogy a honvéd­ség állományába tartozók és családtagjaik pihenéséről gon­doskodnak. Ez volna a demokrácia? — tűnődünk a jelenség láttán. Van, aki ezt a parttalan, in­dulatos vitát véli annak, mert másban nem volt sokáig része. Most élni akar vele. Ám kér­dés, hogy végiggondolják-e az emberek: ha minden közügyet érintő vitában így összevesz­nek a jövőben, hogy mennek majd el egymás mellett az utcán? Kisregény telne ki a hoz­zánk beérkezett iratokból. Köztük a tanácselnök külön cikket írt, s mivel azt a Mai Nap szerkesztőségének is el­küldte, s ott augusztus 21-én megjelent, közlésére már nem kell sort kerítenünk. Méhes Balázs nyílt levelet küldött, melynek tartalmával sem pro, sem kontra nem tudunk fog­lalkozni, mert nem vagyunk vízügyi és ökológiai szakem­berek. Tegyük hozzá: egy nyolcoldalas, helyi érdekű vi­taanyag közzétételére külön­ben sem tudnánk helyet ta­lálni. A Magyar Demokrata Fórum augusztus 14-i cikkünk nyomán azt bizonyítja be, hogy ők időben meghívták Gáspár Gábor tanácselnököt az augusztus 11-i gyűlésükre, amelynek plakátját is eljut­tatták hozzánk, mint ellenér­vet az elnök állításával szem­ben: az a plakát nem volt provokatív. Tényleg nem. Csak a nyílt vitától elszokott természetünknek szokatlan. Ügy véljük, s egyben kérjük a vitázó feleket, hogy értsék meg: az összesen harminckét gépelt oldalnyi iratköteget nem adhatjuk közre, s nem is látjuk ennek értelmét. A jelentőségen túl nagy vi­tát kavaró ügyet csak a szak­emberek véleménye, a helyi tanácstestület törvényes dön­tése alapján lehet véglegesen rendezni. A tisztelt olvasóra bízzuk, döntse el, ki járt el helyesen a gyűlés további perceiben, amikor is Vas Ist­ván, az SZDSZ helyi szerve­zetének képviseletében meg- -szójalvp, úgy vélte: legjobb lenne, ha ő befejezésként szólhatna. Nem kell szakértő ahhoz, hogy a horgásztó ter­vét elvessék. Szavazzon a gyűlés! Karok lendültek ek­kor magasba. Aztán hangok hallatszottak, hogy ez csalás, mert valaki mind a két kezét feltette. — Megjegyezzük: Göd lakossága közel tizenöt­ezer. Mélyponton a demokrácia Dániel Attila, az MDF he­lyi szervezetének képviselője, akitől előző tudósításunkat át­nézve elnézést kérünk, mert nevét Deák Zoltánéval cserél­tük össze, így nyilatkozott: — Mélységes a szomorúságom annak láttán és hallatán, ami itt történt. A negyvenéves szocialista, kommunista neve­lés eredményeként, milyen mélyre süllyedt a demokrácia. Egy értelmes kérdést nem tudtunk feltenni azoknak, akik hivatottak lettek volna nekünk válaszolni. Tegyük fel a kérdést úgy: — kinek jó a horgásztó? Legjobb, ha ez a rendszer, ami eddig volt, nem tesz semmit. Hagyja nekünk a Duna-partot még egy fél­évig, aztán majd meglátjuk. Ez a fórum semmire sem al­kalmas. Az MDF vállalja, hogy a községben népszava­zást rendez a kérdésről. A tanácselnök nem népsza­vazást jelentett be, hanem azt, hogy a témát ismét napi­rendre tűzik, szakemberek se­gítségével felülvizsgálják. Ab­ban végül mindenki egyetér­tett: A honvédségi üdülő kü­lön ügy, a katonák dolga. Az előtte levő sporttelepről pedig megállapodnak velük. Kovács T. István JÓ SZÁNDÉKÚ KUDARC Ha népszerűségre vágynék, keresve sem lelnék von­zóbb ötletet, mint hogy a szegény szegényeket, az icinke- picinke nyugdíjúakat. a sok éhes szájat legföljebb két fizetésből jóllakatni törekvőket gyümölcsnek, zöldségnek évadán olcsóbban juttassam eleséghez. Irgalmas cseleke­det lenne. No meg olyasmi, ami azután közszájon fo­rogna tán hónapokig, nem feledtetve: én azután szere­tem fele-, negyede-, nyolcadabarátaimat, s lám csele­kedni sem átallok értük, nem úgy, mint a hasonló jó­téteményeket hivatalból rendezni köteles „hatalmasok”. Az elképzelés — az MDF-é — vitathatatlanul vonzó, rokonszenves. Meg is hirdette a televízióban, s az MTI révén a sajtóban a Magyar Demokrata Fórum. Ám a végeredmény a legjobb szándékkal sem minősíthető jó­nak, még elfogadhatónak sem. Kudarc volt a javából: láthattuk a hétvégi híradóban, mint panaszolják a ma­gukat becsapottnak érző, az ígéret szép szavában csaló­dott icinke-picinké nyugdíjúak, a sok éhes szájat legföl­jebb két fizetésből jóllakatni törekvők, a szegény sze­gények, hogy még szegényebbek lettek, hiszen ■hiába váltottak villamosjegyet, a piacon nem volt piac, a ter­melők nem engedtek a huszonegyből. (Vagy a hatvan­ból, negyvenből?) Az ember azt gondolná: megátalkodottak ezek a gyü­mölcstermesztők, zöldségkertészek, hiszen a demokrati­kusan hívó szóra sem ugrottak, hogy segítsenek legalább 30—40 százaléknyi árengedmény erejéig a rászorulókon. Még akkor sem, ha a tanács kijelölte a helypénzmentes elárusítóhelyeket, ahol külön engedély nélkül akár a kocsi csomagteréből is kínálhatták volna portékájukat. S még akkor sem, ha az akció szervezésére az MDF kerületi szervezetei külön irodákat nyitottak, ahonnan tájékoztatták (volna?) az eladókat, a főváros melyik pontján tudják árujukat a legjobban értékesíteni... Hiába no, a jó szándék nem elég. Mert bármily tisz­tességes is az indíték, még a kedvezményes vásár meg­teremtéséhez is kell némi szakértelem, szervezőkészség. Az MDF kudarca bármily sajnálatos, érthető. Piaci is­meretek híján, s az eladók meggyőzése nélkül szervezni piacot: kockázatos vállalkozás. És csupán meghirdetni, de meg nem szervezni azt: a vásárolni szándékozók ál­tatása. Ki is kérjen bocsánatot a vásárlóktól? A termelők? De hisz ott sem voltak. Az MDF? Képviselőjétől most csu­pán arra futotta, hogy a képernyőn, nyilvánosan is szét­tárja karját mentegetőzvén: mi csupán a közvetítő sze­repre vállalkoztunk... V. G. P. Csövesek Csepelen A Fővárosi Vízművek csepeli nagynyomású gépházától a rác­kevei víztisztítóig (15,4 kilométer hosszan) a termelökutak vizét szállító második vezetéket fektetnek. Az új, 1800 milli­méter átmérőjű úgynevezett Rocla-csövekből készülő, ala­csony nyomású vezetékre üzembiztonsági okokból és a maj­dani bővítések miatt van szükség A csábítás trükkje Izzad az egyenruhában. A pénzt szállító kocsit őrizné az OTP-fiók előtt. Vagyonőr. Jó­képű, fess legényke. Rajta is tartja szemét — no, nem a pénzszállító kocsin! — az ar­rafelé megforduló, libbenő maxi-, vagy miniszoknyákon. Olyannyira, hogy végül két miniben feszítő lányt megszó­lít: — Segíthetnék valamiben? — s közben simít egyenruháján, megemeli sapkáját, hogy érvé­nyesüljön az a huncutul gön­dörödő haja. — Persze! Egy ilyen fess le­gény nekünk mindig segíthet — válaszol imigyen az egyik. — Hallod, ez igen, jóvágá­sú! Erős, izmos, jó kiállású. Bírja a strapát, a terhelést — imigyen a másik. S a fiú már ugrásra kész. Rég elfelejtette, hogy azt a pár százezret kelle­ne őrizni, hogy amiatt áll az OTP-fiók előtt. Tőle aztán aki megnyerte, viheti is a pénzt. Szeme csak a két miniszok­nyát falja. Am megszólal a szőke, sza­vait barátnőjéhez intézve: — Ezt nem hagyhatjuk ki. Fel kéne szedni. — Fel bizony — hangzik a válasz. — Mikor? — érkezik remegő hangon a fiú kérdése. — Mikor, mikor? Hát még ma!... Fel kéne szedni a krumplit! V. E. A pedagógusok és a reform Viták kereszttüzében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom