Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-23 / 198. szám
4 %?£íwitm 1989. AUGUSZTUS 23., SZERDA Múzeumritkaság Hazánk egyetlen, de a világon is a negyedik, Sakkmúzeumát hozták létre a Heves megyei Heves városban a helyi tanács támogatásával. A múzeum anyaga Dobroviczky Ferenc magángyűjteményéből került az állandó kiállításra. A múzeum 108 négyzetméteres területén 1780-tól napjainkig mintegy 50 ezer tárgy és dokumentum mutatja be a hazai és a világ sakksportjában élenjáró sportolóit, az e témával foglalkozó művészek munkáit. Felvételeinken: a múzeum épülete és egy XVI. Lajos korabeli sakkasztal A mostoha körülmények ellenére Zsebszínházak és zsebprogramok — Hogyan bírják ezt? — Nehezen. Főleg a művelődni vágyó lakosságot sújtják az itteni körülmények. Szűkös lehetőségeink nemigen vonzóak — mutatott körbe Kéri Mihály, a ráckevei Ács Károly Művelődési Központ igazgatója. Bemenni is merészség. Komor, szürke házban vendégeskedik a művelődési központ. A helybeli bíróság kétségtelen nül patinás, ám barátságtalan benyomást keltő épületében. Aki mégis veszi a bátorságot — például a szakköri tagok —, már a kapualjban meglelik a művelődési ház bejáratát. Ajtaján belépve egy iratokkal zsúfolt irodában találjuk magunkat. Beljebb két kicsiny szoba mutatja magamagát a látogatónak. Ez a művelődési központ összes élettere. Itt tartják a rendezvényeket, itt működnek a szakkörök. Mondani sem kell, hogy színházi előadásokra, nagyszabású ösz- szejövetelekre nincs mód. Három évvel ezelőtt — amikor a régi művelődési ház te- tőszerekezete megroppant — költöztek a népművelők a bíróság épületébe, kiszorítva a tanács néhány itt működő irodáját. A körülmények nem ideálisak. Gombás falak, vemhes vakolat fogadja az embereket. A helyi Köjál kirendeltsége nem lelkesedik a megoldásért, a népművelők viszont azt mondják; ez is valami — bár nem az „igazi". — A tanács javára legyen mondva, hogy amint a művelődési ház épülete életveszélyessé vált, azonnal bezárta, s ezzel egy időben intézkedett a felújítás megkezdéséről is — állította Kéri Mihály. — A rendbehozatal azonban nagyon elhúzódik. A háromszáz személyes színházterem korszerűsítésére egyelőre nincs pénz. Vagyis: 'maradnak a „zsebszínházak, zsebprogramok”. A „sziget- csücski” városban az oly ked- belt bálok megtartására nincs megfelelő fedett hely. — Az eddigiek alapján azonban nehogy azt higgye ám, hogy körülményeinkbe belenyugodva, tétlenül ülünk — folytatta Kéri Mihály. — Éppen ellenkezőleg. Munkatársaimmal úgy gondoltuk, nem kell feltétlenül megvárnunk a művelődési központ rendbehozatalát ahhoz, hogy feladatainkat ellássuk. A szabadtéri lehetőségek nyáron tálcán kínálják önmagukat. A Savo- yai-kastélyban a korábbi években alkalomszerű műsorok voltak, idén nyáron rendszeresen szerveztünk ott előadásokat. Keresünk és időnként találunk is kisebb klubok, szakkörök működésére alkalmas helyiségeket. A bírósági épületben levő két apró szobában — bármilyen hihetetlen is — 17 kis közösség szervezi a programjait. A 80 tagú nyugdíjaskor, a Kéve népi tánc-együttes, a sakkszakosztály és a számos szakkpr mind itt tevékenykedik. Példájuk azt bizonyítja, hogy még mostoha körülmények között sem szabad lemondani a kulturális igények kielégítésétől. Kérdés azonban, hogy meddig tart még ez az állapot. A bíróság köztudomásúan vendégmarasztaló intézmény. De félretéve a viccet: a ház dolgozói úgy tudják, jövőre már a saját épületükben folytathatják a munkájukat. Hasonló ígéret azonban már elhangzott korábban is, az idei évre. Az ígéret szép szó ... Kovács Gyula // i KIÁLLÍTÓT ERMEKBOLI Érzelmek és absztrakciók 'j Augusztus végéig láthatók imán Lajos szobrai Balassagyarmaton, a Horváth £ Endre Galériában, Kirch- ■j mayer Károly plasztikái pe- j dig Szadán, a Székely Beríj tálán Művelődési Központíj ban. Vojnich Erzsébet f estíj ményei szeptember 3-ig íj várják vendégeiket a rác- í kévéi Savoyai-kastélyban. Kirchmayer Károly hallatlanul termékeny a munkában és az alkotásban. Évtizedek óta vezeti a nagy hírű vasutas képzőművészeti kört, és számtalan köztéri szobrát avatták fel az országban. E műveket az igényesség és a tematikai sokrétűség jellemzi. Szoborportrék - Nagy Istvánról, Batsányi Jánosról, Kodály Zoltánról, Károlyi Mihályról. És látomások a halról, a sportolóról, az elektromosságról és a vasutasról. A Cselgáncs című alkotása Foton, az általános iskolában kapott helyet. Művészetének sarkalatos tényezője, hogy az élet minden eseményét olyan szobrokban rögzíti, amelyeknek forrása a köznapi lét. Ziman Lajos kazánfűtő Szo- bon, ugyanakkor egyre ismertebb, egyéni hangvételű szobrász. Kettős küldetése a munka és alkotás. A napi teendők kötelessége serkenti, vezeti a szobrok formájához, véglegesítéséhez. Környezete évtizedek óta Szob. 1941-ben született, 1964 óta állítja ki alkotásait. Egyéni tárlata nyílt Szobon, Márianosztrán, többször Budapesten is. Egyes alkotásai szerepeltek Párizsban, Svájcban és az NDK-ban. Fontos tanulmányokat végzett a vasutas képzőművészeti körben és a zebegóiiyi szabadiskolában, Kirchmayer Károly, Benedek György, Csík- szentmihályi Róbert és Somogyi József tanítványaként. Különböző díjakban is részesült, különösen értékes az 1988-as, amikor Salgótarján nagydíját kapta. 1987-től Alap-tag, egyre ismertebb művész, de hűséges fizikai munkás maradt. Ez a tény önmagában is elismerésre méltó. Hozzájárul emberségéhez, ez szobrai létrejöttének forrása. Érzéke és képessége segítségével magabiztosan örökíti meg az érzelmeket úgy, hogy az valósághű, miközben kiegészül napjaink absztrakt igényeivel egy, a művész által meghatározott mérték alapján. Szobrászi egyénisége erős. Még sok lehetőség, ki nem aknázott plasztikai távlat rejtőzik benne. Vojnich Erzsébet felmérte, milyen új törekvések mozgatják a fiatal alkotóié képzeletét a világban. Belső magatartásában azonosul velük, miközben őrzi saját rezdüléseit; ennek jegyében alkot. Nem méltáZiman Lajos: Arcmás nvolja az ismétlés kényelmét, hanem képességei és álmai alapján tölti be hivatását. Losonci Miklós A kapu nyitva marad Újjászületik a szabadtéri A szegedi ünnepi hetek, ezen belül a szabadtéri játékok idei programjának gyorsmérlegéről tájékoztatták Szegeden az újságírókat. Az évadkezdés sajtótájékoztatóján, néhány hónappal ezelőtt elhangzott az a kijelentés, miszerint félő, hogy ez lesz a Dóm téri játékok utolsó békeéve, a gazdasági helyzet miatt ugyanis egyre nehezebben küzdenek meg az anyagi gondokkal. Felmerült olyan javaslat is korábban, hogy átmeneti időre zárják be a „szabadtéri kapuját", A város vezetői azonban úgy vélik — mondta most Csonka István tanácselnök —, nem a szüneteltetés, hanem a szerényebb, visszafogottabb működtetés a célszerű. Nikolényi István, a szabadtéri játékok művészeti vezetője arról beszélt, hogy a három helyszínen — Dóm tér, Űjszegedi Szabadtéri Színpad, tanácsháza udvara — 10 bemutatót 22 előadásban láthatott a közönség. A Dóm téri utolsó előadást rossz idő miatt nem tarthatták meg, emiatt a jegybevétel 1 millió forinttal kevesebb, összesen, 12,2 millió volt. A próbákat és az előadásokat 100 ezer ember nézte meg. A legnagyobb érdeklődés Lehár: „A mosoly országa” című nagyoperettje iránt nyilvánult meg. Madrid, Boston, New York után Hazajöttek a Goyák Csaknem egy esztendő után újra régi helyén látható a Szép- művészeti Múzeumban a gyűjtemény két világhírű remeke, Francisco Goya Leány korsóval és Köszörűs című alkotása. A festmények azon a nagy nemzetközi Goya-kiállításon vendégszerepeitek, amelyet Madrid, Boston és New York legnagyobb múzeumaiban mutattak be. A két képhez kapcsolódó szakmai érdekesség, hogy az európai és a tengerentúli neves gyűjteményekből összeállított tárlat tudományos katalógusában e festményeknek a korábbitól eltérő értelmezése szerepelt. Eszerint azok nem egyszerűen realista zsánerképek, hanem o napóleoni háborúkhoz konkrétan kapcsolódó kompozíciók, amelyek a spanyol függetlenségi háború két. a harcolókat segítő névtelen hőséneik állítanak emléket. A Szépművészeti Múzeum — Spanyolországon kívül Európában legjelentősebbnek mondható — spanyol gyűjteményébe egyébként ugyancsak a napokban érkezett vissza egy másik híres Goya-festmény, Caballero márki képmása. Nem akarnak sztrájkolni Ha kell, akkor megteszik A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivő testületé nyilatkozatot juttatott el az Országos Sajtószolgálaton keresztül a lapokhoz. Ezt az alábbiakban közöljük. Már a tanárok is? Mit akarnak ezek? Inkább dolgoznának a tanárok! Különben is: nem etikus a pedagógussztrájk. No, meg ezek a vadsztrájkok...!!? Ismerős „gondolatok”. 1988/89-es év. (Merthogy a pedagógusok időszámítása már csak ilyen.) Érdekes esztendő: az Országgyűlésnek írott — megválaszolatlan — levelek, új (első?) szakszervezet megalakulása, történelmi léptékű ta- nárlüntetés decemberben (zuhogó eső), saját oktatáspolitikai koncepció kidolgozása, radikális, a hatalomtól független érdekvédelem stb., stb. Közhely, hogy az oktatás válságban van. De miért és meddig marad ez a közhely? A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete nem konstruált intézmény, hanem „egyszerűen” létrejött. Azok által, azok számára és azok támogatásával, akik felismerték: tényleges érdekvédelmet csak magunk teremthetünk; „számítsák be” a mi érdekeinket is (sem?!) a misztikus társadalmi érdekbe, mert azok nem tudVajon miért törölték a katalógusból? Latinul sorjáznak a sorok — A templom valószínűleg a tatárjárás idején épült, antracittömbökből, oltatlan mésszel rakva — mondja Varga István tóalmási plébános. Az 1640-es vizitáció okirata még csonka toronyról beszél, a mai torony és a bővítés 1711-ben készülhetett. Az első plébános Fráter György volt, akinek nevét megőrizte az emlékezet, öt az 1609-es garamszentbenedeki püspöki gyűlés jegyzőkönyvéből ismerjük. A templom masszívan állja az évszázadok viharait. A török időkben sem érte kár. Nem felel meg az igazságnak az a hiedelem, hogy kipusztult volna a falu lakossága a török hódoltság idején. A szlovák betelepülőket az Almássy- ak hozták ide. A templom kegyurai ugyanis az Andrássy grófok voltak, a krasznahorkai ágbeliek. Az egyik Andrássy Almássy lányt vett feleségül, vele jöttek ide a szlovákok. Ezt a falu neve is őrzi. Először csak Almás volt, aztán lett a kötőjeles Tót-Almás. Varga István plébánossal megnézzük a Szent Andrásnak ajánlott templomot. Jellegzetes Árpád-kori építmény. A bejárat a szegények házának nevezett cinteremből vezet, s az északi oldalon találjuk a temetőbe nyíló kijáratot. A templom kelet—nyugati tájolású, s a szentély a hajóban egy kicsit jobbra elhajlik, mint az Üdvözítő feje a keresztfán. Maga az építmény romanizáló stílusú. A hatvanas években még szerepelt a műemlék jellegű templomok katalógusában, azóta nem említik ott. Most 1 millió 200 ezer forintért megerősítik a templom támfalát, hiszen az épület egy parányi dombon áll, s a talaj csúszásával félő, hogy összeomlik. — Miből jut pénz erre? — 400 ezer forint támogatást egy bécsi segélyszervezet ad, a többit a faluban élő mintegy 100 vallásos család áldozatkészsége teremti elő. — Csekélynek tűnik a falubeli vallásos családok száma. Összesen ezerkétszázan vannak, de a hitüket megtartók száma csak 7-8 százalék. — Valóban ez a helyzet, amit nemcsak az elmúlt negyven év vallásellenes politikája okozott. Volt itt ugyanis egy plébános, aki 1907-től 1954-ig állt a parókia élén; 6 nem tett jót a gyülekezetnek. — Járnak hittanra a gyerekek? — öt éve kerültem ide, akkor hárman iratkoztak be. Ez a szám azóta sem változott. Most látványosan emelkedett a bérmálásra, első áldozásra előkészülők száma, de ez csak tűzoltómunka, nem igazi hitoktatás. — Milyen támogatást várna az állami szervektől? — Itt a parókia melletti épület volt egykor a katolikus elemi iskola. Most üresen áll. Szeretnénk visszakapni, alkalmazotti lakásként hasznosítanánk. Varga plébános úr öreg, megsárgult iratokat, feljegyzéseket hoz elő, amelyek a falu eseményeit jegyzik le év- könvvszerűen. Először latinul, majd magyarul sorjáznak a sorok a régi lapokon. Ezeket az iratokat még nem látták a kutatók. Érdemes lenne egyszer átböngészni, bizonvára sokat megtudnának belőlük a falu múltjáról. Atányi László ják, nem tudhatják (vagy nem is akarják tudni), mire gondolunk, mit akarunk és mit nem. Felnőttek vagyunk, felelősek. És elegünk van gyermeki mivoltunkból is! Szolgák vagyunk, s azok is akarunk maradni. A tudomány, a nemzet, a szülők, illetve a gyerekek „szolgái” s nem az aktuális hatalomé. Elegünk van. (Mint persze oly sokaknak honunkban.) Nem tudunk hivatásunknak megfelelően, értelmiségként élni, alkotni, tanítani. Társadalmi elismerésünk — fizetésünk — messze végzettségünk alatti. Elegünk van. Tantermeink összedőlnek, vagy éppen szétfeszülnek a növekvő osztálylétszám miatt. Az oktatás- irányítás vagy a mindenható vagy a semmittevő szerepét játssza — koncepció nélkül. Elegünk van. Mert senki nem hallgat meg minket, vagy mert mindenki csak meghallgat minket. Elegünk van, sztrájkolunk. Etikus-e a sztrájk? Fordítsuk meg: Etikus-e a sztrájk elutasítása? A belenyugvás, a tes- pedtség, a régi struktúrát kon- zerváló-újratermelő, és a jelenlegi állapotunkhoz vezető közönyös rábólintás? Az anakronisztikus tananyagok magolta- tása, az „antipedagógia”. Vadsztrájk! (Rossz, félreérthető fogalom.) De jure egyértelműen nem. Viszont de facto sem! A PDSZ a sztrájkot az érdekvédelem utolsó, legkeményebb eszközének tartja. Nem akarunk sztrájkolni. Eredményeket akarunk. De minden helyi sztrájkot üdvözlünk és támogatunk, mert hiszünk a szervezők felnőttségében, felelősségében. A PDSZ szolgáltató szakszervezet kíván lenni és nem hatalom. Segítünk hát annak, aki igényli, s ha már sokan igénylik és mindenkinek elege lesz, akkor akár országos sztrájkot is szervezünk. A jövőnkért. a gverekekért. Nem akarjuk ezt, de ha kell, megtesszük. Ügy gondoljuk, ez így etikus! Heti rockmagazin A hazai pop- és rockzenekedvelők már szeptember 14- én kézbe vehetik a 32 oldalas műsorkalauzt, melyben olvashatnak a fővárosi és vidéki koncertekről, közönségtalálkozókról, a hazai és műholdas televízióadások rockzenei műsorairól, zenés színházi programokról. A lap ezenkívül közöl cikkeket a zenekarokról, előadókról, lemezismertetőket és slágerlistákat is olvashatunk lapjain.
