Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

4 1989. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT Üde színfoltként Ráckevei vigasságok Gödöllői köszöntés Közművelődési dolgozók kitüntetése A közművelődési dolgozók tiszteletére rendezett tegnap délelőtt ünnepséget a Pest Megyei Tanács és a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa tegnap a gödöllői Pelőli Sándor Művelő­dési Központban. JAKAB BÉLA, a Pest Megyei Tanács művelődési és sport- osztályának helyettes vezetője nyitotta meg a rendezvényt, majd dr. Kocsis Péter, a Pest Megyei Tanács általános elnök­helyettese mondott ünnepi beszédet, köszöntve a közművelő­dés dolgozóit. 'Szólt arról, milyen nagy szerepe van a korszerű műveltség megszerzésének a gazdasági fejlődésben és az élet­mód alakulásában. Ezt követően Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnök- helyettese kitüntetéseket adott át. Bejelentette, hogy Kiváló népművelő kitüntetésben részesült dr. Asztalos István, az aszódi múzeum igazgatója, aki a Művelődési Minisztérium központi ünnepségén veszi át az elismerést. A művelődési mi­niszter Szabó Ervin-emlékérem kitüntetésben részesítette dr. Drahos Istvánnét, a szentendrei Pest Megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár igazgatóját. A kitüntetés átadására ugyan­csak a Művelődési Minisztérium központi ünnepségén került sor. Kiváló Együttes címet kapott a Művelődési Minisztérium és az Országos Közművelődési Központ országos ünnepségén a hévízgyörki asszonykórus, valamint a gödöllői Petőfi Sán­dor Művelődési Központ diákszínpada. A Pest Megyei Tanács által alapított Közművelődési Dij kitüntetésben részesült: dr. Csende Béla, a Pest Megyei Mű­velődési Központ és Könyvtár vezető szakfelügyelője, vala­mint Wenczl József, a pilisvörösvári német nemzetiségi együt­tes vezetője. Szocialista Kultúráért kitüntetést 30-an, Kiváló Munkáért kitüntetést 28-an kaptak a gödöllői ünnepségen. Miniszteri di­cséret kitüntetést 39-en vettek át. A kitüntetések átadása után ünnepi műsor volt a Petőfi Sándor Művelődési Központban, amelyben közreműködött ■ a galgahévízi népi együttes Durku István vezetésével. Dr. Csende Béla szabadsá­gon volt az elmúlt hetekben. Békés megyében, szülőfalujá­ban is járt, Kaszaperen. En­nek a nem túlságosan nagy, a közfelfogás szerint nem is nevezetes településnek a tör­ténetét írja, dolgozza fel sza­badidejében. Mint beszélgetés közben kiderült, már gyer­mekkorában ennek,, a falunak, a színjátszó köriben'kájpott in­díttatást ahhoz, hógj^a kultu­rális élethez kapcsolódó fog­lalkozást válasszon magának. Először dramaturgnak készült — járt a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskolára —, azután döntött úgy, hogy népművelő lesz. Sokoldalú ember. Történe­lemtanári képesítést szerzett, de zenei témából doktorált. Kilenc éven keresztül volt az aszódi művelődési ház igazga­tója. A napi munka mellett megkezdte Aszódon és környé­kén a helyi népszokások, ha­gyományok gyűjtését. Utána évekig közművelőként dolgo­zott Békés megyében, majd 1982-től jelenlegi beosztásában dolgozik. Hittel, lelkesedéssel. Terveiről kérdezem az öt­vennyolc éves népművelőt. Már több könyvet írt, a szü­lőfaluja történetének feldol­gozása mellett jövőkutatással is foglalkozik, azzal, hogy milyen lesz, hogyan alakul a magyarországi közművelődés a XXI. század küszöbén. Wenczl JÓZSCfCÍ keresem, a pilisvörösvári német nemzeti­ségi együttes vezetőjét a né­met és francia beszédtől han­gos pilisvörösvári művelődési házban. Pólóingben, farmer- nadrágban dirigálja a fiata­lokat, s míg leülünk beszélget­ni, többen is megkeresik kér­déseikkel. A munkájáról kér­dezem, ami szórakozása és hobbija is egyúttal, hiszen a zene, a tánc, gyermekkora óta része az életének, ehhez kap­csolódott később a népművelés és a koreográfia. Az pedig, hogy mindezt a német ajkú nemzetiség hagyományőrző szellemében teszi, természetes a számára, hiszen közéjük tar­tozik. Tizenhat éves volt, mikor az együtteshez csatlakozott, a közösségi élet, a tánc varázsa egyaránt vonzotta. Akkor még mindössze hat-nyolc pár alkotta a tánccsoportot, mely­nek jelenleg százhúsz felnőtt és nyolcvan gyermek a tagja. Húsz évig táncolt Wenczl Jó­zsef, ma már „csak” vezető és koreográfus. Mint koreográfus, folyama­tosan gyűjti és feldolgozza a német nemzetiség hagyomá­nyos táncait. Szervezőmunká­jának köszönhető, hogy Pilis- vörösvárnakoiv szinte minden nagyobb nemzetiségi telepü­léssel közvetlen kapcsolattá van. Tervei? Több új táncot akar színpadra vinni, szerepei ezek között a regruták tánca és a menyasszonybúcsúztató. A művelődési házban vég­zett munka, a , szereplések és azokra való felkészülés sok­szor nem fér bele a munka­időbe. Négy gyermekük közül három már tagja az együttes­nek. A legfiatalabb nyolcéves, korát tekintve már köztük lehetne, de eddig még nem jelentkezett. A papa nem hív­ja, nem erőlteti, éppúgy ön­kéntesen kell jelentkeznie, ha erre kedvet érez, mint bárki másnak. De a helyzetet ismer­ve, valószínűnek látszik, hogy a tánc varázsa előbb-utóbb őt is elcsábítja. Ga. J. Fönn a budai Várban augusz­tus 20-án igen vidám, látvá­nyos vigasságok lesznek, meg­rendezik a mesterségek ün­nepségét. A sátras-vásáros, zenés-táncos sokadalomban, mint jelezték, ott lesz a rác­kevei Kéve táncegyüttes is. -Délután négy órakor látha­tók majd a Szentháromság téren. Műsoruk bizonyára üde színfoltja lesz a sok-sok vendégre számítható esemény­sornak. Hogy Ráckeve se marad­jon zenétien, látványtalan, 20-án este az István téren a DKC együttes koncertje szórakoztat kicsiket és na­gyokat. Hangversenyük, méltó befejezése lesz piros betűs nemzeti ünnepnapunknak. A nyár vége egyébként még egyre-másra kínál kelle­mes órákat a település apra- jának-nagyjának. A művelő­dési központ szervezésében például immár hatodszor szer­vezték meg a gyerekek szá­mára a művészeti tábort, színhelye Dömsöd, pompás vi­dék. Tevékeny alkotó művé­szek — festőművész, grafi­kus, tanár— adnak útmutatást az ötvenszemélyes közösség ifjú tagjainak. A táborzárás látványos lesz, hiszen kiállí­tással ér véget. Itt mindenki sikert érhet el, hiszen egy olyan közösség tagjai lesznek, amelyben „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”. A hónap utolsó vasárnap­ján, 27-én Ráckeve fogad se­regnyi vendéget, ugyanis ek­kor rendezik meg a II. kis- dunai népzenei és néptáncos találkozót. A házigazda a művelődési központ, s termé­szetesen a kévéi Kéve tánc- együttes. Fellép az Aranyka­lász .Tsz citerazenekarra-, el­jön a lórévi és a tököli dél­szláv együttes, jugoszláviai és csehszlovákiai művész- együttesek jelezték érkezésü­ket. A táncosokat nem mag­nós muzsika, hanem termé­szetesen élő zeile kíséri, hi­szen muzsikusok tartoznak az együttesekhez. Ők a mű- ' sorszámok között tartanak zenebemutatót. A ráckevei néptáncegyüttes­ről egyben jó hír érkezett: Svédországban jártak, siker­rel szerepeltek, élményekkel gazdagon tértek haza. Ha a siker valóban szárnyakat ad, most ki-ki láthatja, hogy szin­te nem is táncolnak, hanem libbennek, röpülnek, hazai közönségüknek is kellemes időtöltést kívánnak műsoruk­hoz. E. K. V, országos találkozó Kőszegen Küldj egy szép képeslapot! Életveszélyes Júlia erkélye Shakespeare egyik legismer­tebb drámahöse, Júlia híres balkonja nem bírta a turisták áradatát és a hatóságok kény­telenek vostak lezárni a látoga­tók elöl. Az észak-olaszországi Verona polgármestere életve­szélyesnek minősítette a Júliá­hoz legnépszerűbb részét és a hclyreáUitás idejére megtiltot­ta a feljárást a kedvelt erkély­re, ahonnan turisták ezrei fo­tózhatták magukat nap mint nap. A Veronába utazók azonban nem maradnak Júliával kap­csolatos élmény nélkül, a ház udvarára bemeheínek és ott to­vábbra is odaálihatnak a Júlia- szobor melle, amelynek „jobb válla alatti részét” a jövőben is megörökíthetik. Az ugyanis nem tiltott gyümölcs és ugyan­úgy csillog mint korábban. A figyelmeztető, kedves ké­rés gyakran elhangzik roko­nok, ismerősök, barátok kö­rében, ha valaki nagy útra in­dul: ugye, nem feledkezel meg rólunk?. Ugye. küldessz egy szép képeslapot? A küldemény azután megérkezik, egy-egy városunkból, az ország vagy a világ messzi tájáról, örömet okozva. Kiváltképp azok uj- jonsanak, akik megszállottan gyűjtik is a képes levelezőla­pokat. Szerte az országban, me­gyénkben is nagyon sokan hó­dolnak ennek a csöppet Sem haszontalan kedvtelésnek. Évek óta több művelődési központ­ban — ahogyan bélyeggyűjtő körök, kisgrafika baráti kö­rök, könyvbarátklubok, kézi­munkázó csoportok lelhetők — helyet kaptak a képes levele­zőlapok gyűjtői is. Időnként bemutatókat tartanak, hallat­nak magukról. A gyűjtőket ezeregy baráti szál fogja össze, vannak köz­gén, ahol a Művelődési és Sportház galériáján egyúttal válogatott kiállítás nyílik, dél­előtt 10 órakor. Délután 1G órakor kezdődik a középisko­lai kollégiumban, a Magyar utca 2. szám alatt az a kerek- asztal-beszélgetés, amelyen a hazai képes levelezőlap-kiadás­ról esik szó. Részt vesz rajta a posta anyag- és értékcikkhi­vatalának vezetője, a Képző­művészeti Kiadó képvisele­tében Tóth László osztályve­zető és Geröly Tibor, a kiadó reklámfőnöke, a Budapest: Művészetbarátok Egyesületé­Egy lemez A mozgássérültekért A verskedvelök nagy örö­mére megjelent egy új nagy­lemez, Szilágyi Tibor szín­művész első önálló lemeze. Témája örök emberi; a szere­lem és a halál. Róla a ma­gyar irodalom olyan kiváló­ságai írtak mint Babits Mi­hály, József Attila, Kosztolá­nyi Dezső —. de folytathat­nánk a sort tovább. A vers­válogatás címadó költeménye: Szabó Lőrinc kegyetlenül igaz verse; címe: „Semmiért egészen”. A Szilágyi Tibor kezdemé­nyezésére készült hanglemez honoráriumáról a színész, a rendező, a szerkesztő és a töb­bi közreműködő is lemondott a mozgássérültek javára. tűk nagyon idősek és idősek és nagyon fiatalok is. Egy idő óta szervezetten he­lyet kaptak a Budapesti Mű­vészetbarátok Egyesületében, hiszen a képeslapokon művé­szi rajzok, fotók, festmény- és szobormásolatok képei látha­tók, igazi ritkaságokkal is büszkélkedhet egy-egy gyűjtő. Vannak, akik szakosodnak, vannak, akik mindent gyűjte­nek. A baráti szálakat az or­szágos találkozók erősítik. Az ötödiket épp most. au­gusztus 20-án rendezik Kősze­nek főtitkára. Mint az ilyen találkozók al­kalmával lenni szokott, a gyűj­tőit természetesen cserebere­fórumnak is felhasználják az alkalmat Figyelemreméltó emlék lesz a számukra a mű­vészetbarátok egyesületének egy időszaki kiadványa, a gyűjtőknek szóló Képes Le­velezőlap, amely beszerezhető, előfizethető, ismeretterjesztő cikketket, képeslap-érdekes­ségeket és cserebere-címlistát is tartalmaz. — esk — ■ SZÍNHÁZI LEVÉL'* Turandot rejtélye Liu, a szerelmes kis rab­szolgalány, inkább meghal, de nem árulja el a gőgös és kegyetlen Turandot hercegnő­nek, ki az az ismeretlen ifjú, aki megfejtette a három talá­lós kérdést, s így elkerülte, hogy Turandot előző tizenhá­rom kérőjének sorsára jus­son: lefejezzék. Liu tudja, ki az ifjú, szereti, és ez a sze­retet ad neki erőt arra, hogy amikor már nem tudja tovább elviselni a kínzásokat, az egyik kínzója övéből kiragad­ja a tőrt és végezzen ma­gával. Azoknak a karjaiban hal meg, akiket szeretett: Ti­mur, az agg, világtalan, orszá­gát veszetten bolyongó tatár király, és fia, az ismeretlen ifjú, Kalaf herceg ölelik át a törékeny, de hősi kis testet. Amikor 1926. április 26-án este a világ talán leghíresebb operaházában, a milánói Sca- lában e ponthoz ért az új ope­ra, a Turandot előadása, le­hullott a függöny, és a bemu­tatót vezénylő legendás kar­mester, Arturo Toscanini könnyeivel küszködve fordult a közönséghez: — Itt halt meg Puccini... Az előadást azon az estén nem is folytatták, a zárójelenet csak másnap ke­rült előadásra. De annak már csak a vázlatai — harminc­hat kottalap — maradtak fenn Puccini kézírásában; a befe­jezésre a mester barátja. Franco Alfano vállalkozott e vázlatok alapján. Hónapokig kínlódott vele, de az opera befejezése így is érezhetően törés a mű előző kilenctized részéhez képest. Hasonló ez egy másik remekmű, Mozart gyászmiséje, a Requiem sor­sához. A művek mellett a két alkotónak a sorsában is van valamelyes hasonlóság. Mo­zart is a halálos betegséggel versenyt futva komponálja a Requiemet és Giacomo Pucci­ni is a gyógyíthatatlan kór, a gégerák elhatalmasodásával küzdve, szinte az utolsó öntu­datos percéig foglalkozik a Turandot partitúrájával. Or­vosainak könyörög: csak há­rom. majd csak két hetet kér, hogy befejezhesse az operát. Nem kaphatta meg. Egy brüsz- szeli klinikán 1924. novem­ber 29-én, hatvanhat évesen elhunyt. Puccini egyetlen operája megírásával sem kínlódott annyit, mint éppen a Tu- randottal. Nemcsak a betegség gyötörte, hanem a szöveg­könyvírók lassú és nemtörő­döm munkája is. Elégedetlen volt velük, mert nem tudták azt szállítani, amit ő akart volna: annak dramaturgiai, szövegbeli megalapozását, hogy a jégszívű, kegyetlen kínai hercegnőt mint gyújtja lángra, teszi érző emberré te szerelem, mely megmagyaráz­hatatlanul. számára érthetet­lenül. szinte egy vulkán ki­törésének erejével hatalmaso­dik el rajta az ismeretlen if­jú iránt. Puccini ugyanis el­sősorban ezt látta meg a té­mában. s még valamit: a kis Liu önfeláldozásának nagy- szerűségét, melyet szintén a szerelem vezérelt. (Liu halála az opera legmegrázóbb jele­nete, Puccini e haláljelene­teknek nagymestere, hiszen a Bohéméletben Mimi vagy a Pillangókisasszonyban Csocso- szán halála ugyanígy az ope­ra legdrámaibb része). * Pedig hát ez. a Turandot- téma korántsem volt ilyen íennkölt vagy mélyértelmű az első ismert színpadi feldol­gozásban. Ezt ugyanis az a Carlo Goszi írta, aki, Carlo Goldoni kortársaként és el­lenlábasaként, a commedia dell’arte, a rögtönzésen ala­puló dráma- és színjátszás- technika utolsó szilárd híve volt. A Turafidot is még eb­ben a stílusban íródott 1762- ben, Gozzi ismert mesejáték­ciklusának egyik darabjaként. A történet alapja egy perzsa eredetű mese a kegyetlen her­cegnőről, aki kérőinek találós kérdéseket tesz föl, s. ha nem tudnak válaszolni, lefejezteti őket, míg jő egy fiatalember, aki megfejti a talányokat és elnyeri a hercegnő kezét. Goz­zi ezt az alapanyagot feldúsít­ja, kínai környezetbe helye­zi, és Turandotból kínai csá­szárlányt formál. Kalaf itt is megfejti a kérdéseket (de ezek nem azonosak azokkal, melye­ket a Puccirii-operában hal­lunk), s itt is nagylelkűen fel­ajánlja, hogy ha reggelig Tu­randot megtudja, ki ő, ön­ként hajlandó a hóhér kezére adni magát. Bonyodalmas be­fejezés következik, s minden jóra fordul. Gozzinál a rab­lány nem hal meg, ő is bol­dog lesz. A történetnél érde­kesebb azonban, hogy ebben a darabban még él a comme­dia dell’arte szelleme. A ko­mikus figuráknak például még a nevük is azonos az eb­ből a műfajból ismert alako­kéval: Pantalone, Brighella, Truffaldino, Tartaglia. És a szöveg nincsen pontosan meg­írva, csak vázlatok, szituá­ciók jelzik, mit kell eljátsza­ni a színésze'knek. Ezt a Gozzi-műveí jóval ké­sőbb, 1802-ben Schiller dol­gozza át, jellegzetesen roman­tikus drámává, meg\’áltoztat- va több ponton a cselekményt is, a figurákat is. Ha olykor a prózai színpadra is elkerül a Turandot, általában ezt az átdolgozást szokták játszani. A Puccini-opera azonban egv harmadik variáció. Nem­csak arról van benne szó, hogy a szerelem mindent le­győz, hanem arról is, hogy ennek a jégkeblű császárlány­nak van valami ősi, mély rejtélye, ö azt mondja: fér- figyűlöletének az az alapja, hogy egyik ősanyját vad fér­fiak megbecstelenítették és megölték, és ő most ezért áll bosszút a férfinemen. De eb­ben a bosszúvágyban ott iz­zik az örök férfi—nő ellentét is, a nemek harca, a küzdelem a hatalmi, az uralkodói pozí­cióért. Ez már mélylélektan; ez a Turandot a XX. század asszonya. aki talán már Freudot is olvasta. A Szegedi Szabadtéri Játé­kokon felújított Turandot elő­adás, Szinetár Miklós rende­zésében, e modern mélylélek­tani vonásokról nem nagyon vesz tudomást. Itt a zene uralkodik, s az ennél a műnél elengedhetetlen látványosság. Kérdés persze, hogy a Dóm tér óriási színpadán és néző­téren megélne-e más, árnyal­tabb megközelítés? Takács István Tokody Iluaa (Liu) és Gregor József (Timur) a Dóm téri előadásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom