Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
4 1989. JÚLIUS 31., HÉTFŐ Az eladó lány már a szurgyikban aludt Alaposan megváltozott a magyar falu képe az eltelt évtizedekben. Lassacskán eltűntek a nádfedeles házak, s helyükre modern épületek kerültek. Ahogy átalakultak a régi lakások, úgy változtak a szokások is. A technika rohamos fejlődése mindinkább kiszorította az otthonokból a korabeli háztartási eszközöket. De hogy azért ezek se kallódjanak el, s ne menjenek veszendőbe, sok helyütt összegyűjtötték őket, s tájházban vagy falumúzeumban tárják valamennyit az érdeklődők elé. A zsámboki falumúzeumot Lapu Istvánná, a helybeli népszokások lelkes gyűjtője, Pest megyében, de az ország más tájain ismert krónikás alapította. Vankóné Dudás Juló és Mártonná Homok Erzsábet nellett az ö nevét emlegetik a eggyakrabban, ha a népha- íyományok ápolásáról szó ősik valahol a térségben. A álumúzeumban látható tárgyak jó részét is ő gyűjtötte issze, s a községnek ajándékozta. Vállalta a vendégek fogadását, s férjével együtt rendben tartják az épület környékét. Már messziről feltűnik a látogatónak a falumúzeum a Felszabadulás téren. Nemcsak azért, mert a házak méreteikben is eltérnek a maiaktól, hanem mert külsejük is más képet mutat. Fehérre meszelt falak, kicsiny ablakok fogadják a belépőt. Az ablakpárkányon muskátli virít, minden tiszta, gondozott, szorgos kezek munkáját dicséri. Lapu néni már invitál is befelé s közben mondja: — Ez a harmadik helye a múzeumnak. 1982-ben nyitott- tűk ki a kaput a látogatók előtt. Sokat köszönhetünk a tanácsnak, Győré Báláná kul- túrház-igazgatónak, ők tevékenyen közreműködtek abban, hogy ez a kiállítás létrejöhessen. Lánárt Józsefné a múzeumvezető, vele váltjuk egymást a vendégek fogadásában. Tudja, nekem fiatal korom óta vágyam volt egy ilyen gyűjtemény létrehozása. Most is gyarapítóm. Ha találok valamilyen régi használati tárgyat, megjavítom, idehozom. A hosszú, tornácos épület első házában vagyunk, ahogyan e helyiséget errefelé nevezik. Sok szentkép lóg a falakon, s feltűnik a bútorzat is, amely Lapu néni állítása szerint a XIX. századból való. A sarokban pedig egy rendkívül praktikus hálóalkalmatosság. — Ez a vetett katyis ágy, a mai emeletes őse. A szülök felül aludtak, alul elfért négy gyerek. Ha lehajtották az ágy- terítőt, nem látszott, hogy itt, alul is ágy van. s azért is praktikus megoldás volt az ilyesmi, mert ha reggel, korán a szülők elmentek dolgozni, nem kellett a gyerekeket is felkelteniük, azok nyugodtan aludhattak tovább. Láttunk karos lócát, tükröt, csüngős lámpát. Mindez arra engedett következtetni, hogy ilyen módon nem szegények laktak. — De nem ám! — mondja Lapu néni. — Jómódú emberek laktak így, s ezt az is példázza, hogy különálló kis konyhájuk is volt. Régen jó, ha öt-hat kiskonyhát meg lehetett találni a faluban, s csak a legtehetősebbnél. A sublót teli ruhával, mintha valaki most is használná a fejkendőket, kötényeket, köd- mönöket, úgy állnak itt glé- dába rakva. S minden ruha hímzett, nagyon szép. — Ezt úgy csinálták, hogy egy öt- vagy tízfillérest körbekerítettek, s úgy varrták ki a motívumot — mutatja az egyik vőlegényinget Lapu Istvánné. — Régen mindent megbecsültek, s jobban vigyáztak a ruhájukra a fiatalok, mint most. Van is egy mondás, így szól: „A zsámboki lányok két krajcárért bogarásznak. mégis százszorszépben járnak.” Mint megtudom, Lapu néni legutóbb a Ha felkötöm fehár, varrott kendőmet, címmel írt a helybeli viseletekről, szokásokról, le is rajzolta a régi öltözékeket. Ebben a kiadványban is szólt arról, hogy hányféle kendő is volt egykoron. Például más színűvel fejezték ki az örömöt, és mással a bánatot, de a szégyent is. Ahogy haladunk a múzeumban tovább, feltűnik egy kis kuckó a kemence és a ház fala között. — Ez a szurgyik — hallom a magyarázatot —, itt aludt az eladó lány vagy a vőlegénysorba érő legény. Régen a fiú biztos lehetett abban, hogy ő örökli az összes földet. Leánytestvérei nem kaptak semmit. Persze hogy volt ilyenkor nagy sírás-rívás. Hogy ne legyen több pityergés, mondták otthon a lánynak: — Né sírj, csinálunk neked olyan móringládát, hogy minden stafírungnakvaló belefér, semmit nem kell majd venni, ha férjhez mész. Így is történt rendszerint, s ez az 1700-as évekből való móring- láda is ezt a célt szolgálta. A konyhában lekváros fazekak, tejesköcsögök, zsírosbödö- nök mellett vasedények sorakoztak. Az épület hátsó traktusa istálló volt, majd kamra lett, s a kenderfeldolgozáshoz szükséges minden eszköz ma is látható benne. De van itt búzacsép, favilla, facsikó, fa- eszterga, sőt még gurulós járóka is. Egykor — ki hinné — szintén nem sok idő jutott a gyerekekkel való foglalkozásra, s ekkor tették bele a kicsit a járókába, hogy múlassa ott az időt, de baja ne eshes- sék. Egy kis szobát kaptak a falumúzeumban a helybeli nyugdíjasok, akik klubfoglalkozásaikat itt szokták megtartani. Felsorolni is hosszú lenne, mi minden várja még a falumúzeumban az érdeklődőket. Egy kirándulás alkalmával érdemes eljönni Zsámbokra, ahol a múltról sokat megtudhat az ember. Garamvölgyi Annamária Nem tabu többe Ahogyan ők látták Titkos jelentések 1956-ról Egyre többet tudunk meg múltunkról, legutóbbi negy- ven-ötven esztendőnkről is. S ez fontos egy nemzet számára, mert csak így alakíthatja igazán a jövőjét. A múlt ismeretének hiánya sok hiba forrása lehet. Ezért örömmel lehet üdvözölni a Hírlapkiadó Vállalat kezdeményezését, hogy. létrehozza a Tabu szerkesztőségei, amely arra vállalkozott, hogy fellebbentse a fátylat múltunkról. A Tabusorozatban megjelent a Titkos jelentések című kötet, amely 1956. október 23.—november 4-e közötti időszak magyarországi eseményeit tálalja, mégpedig nyugati diplomaták jelentései alapján. Ugyanis a Tabu szerkesztősége mintegy 120, Washingtonban, illetve Londonban a kutatók számára felszabadított és hazánkban zömében most közzétett diplomáciai táviratot jelentetett meg. Ez igazán politikai tett, politikai csemege az olvasó számára, hiszen a kötetből betekintést nyerhetünk a buda- x pesti brit és amerikai követségek bizalmas jelentéseibe, amelyeket az 1956-os eseményekről írtak. így első kézből nyerhetünk tájékoztatást — igaz, 33 év elteltével —, hogy mi is történt 1956 őszén Magyarországon. Szükség van erre, mert a nagy nemzeti tragédiáról még most sem olvashatunk indulatoktól letisztult, történelmi távlatú értékelést. Márpedig a társadalmi megújuláshoz elengedhetetlenül szükséges a múlt tisztázása, ami csupán a tények és dokumentumok teljes körű feltárásával és közzétételével érhető el. Ez a kötet ezt a célt szolgálja. A kötet elemzi az 1956. október 23. előtti állapotokat hazánkban, mégpedig a „titkos jelentések” alapján. Hogy mi is előzte meg az eseményeket. Olvashatunk a jelentésekben nevekről, írószövetségi gyűlésről, diplomáciai látogatásokról, és szovjet vezetők magyarországi tárgyalásairól. A brit követség az 59 kulturális személy Rákosihoz intézett levelét, majd az írószövetségi vezetőségi választást „írói zendülésnek” nevezte, s tudtul adta, hogy „Széli Jenőt, a Nép- művészeti Intézet igazgatóját kiebrudalták, holott elég közel állt Rákosihoz". Szuszlov 1956 nyarán egy hétig Magyarországon- tartózkodott, s találkozott Rákosival, Hegedűssel és Dobival, s jól tájékozott forrásból a jelentés tudni véli, hogy Szuszlov felhívta Nagy Imrét és gratulált neki 60. születésnapja alkalmából. Még a nevezetes július 17-i központi vezetőségi ülés előtt úgy értesültek, hogy Kádárt beválasztják a Politikai Bizottságba. S ez így megy, a titkos jelentések nyomon követik az eseményeket, közlik a történteket, egyben következtetéseket is levonnak, teszik ezt annak tudatában, hogy információik az adott országok legfelsőbb politikai vezetői elé kerülnek, így azok jelentősen befolyásolják, befolyásolhatják ezeknek az embereknek a döntéseit. Az események felgyorsultak, új vezetés került a párt élére, a Politikai Bizottságba beválasztották Kádár Jánost, Marosán Györgyöt, akik „az AVO áldozatai voltak", így „nagyobb a valószínűsége a szocialista törvényesség megtartásának ...” Majd arról szólnak a jelentések, hogy „Kádár csillaga emelkedőben van". A kibontakozást a politikai válságból Rákosi távozásával megoldhatónak látták, bár voltak ellenérzéseik is a jelentést tevő diplomatáknak. A brit követ azt írta, hogy „túl szép, hogy igaz legyen". Majd arról jelentettek, hogy a Petőfi kör megalakulásával új ellenzéki központ jött létre. Az október 16-án keltezett jelentés már arról számol be, hogy az események olyan irányt vettek, amelyeket „ki lehet használni”. Az október 23-i eseményekről előbb azt írják, hogy „érzelmektől túlfűtött tüntetés”, majd „ami békésnek indult, estére már harcokba torkollott". Az események felgyorsultak, a jelentések naponta mentek a követségekről, hol rejtjelezve, hol távirat formájában, jelezve, hogy mi történik az utcákon. Ami a rádiónál történt, azzal kapcsolatban a brit követség távirata megjegyzi, hogy „talán sose tudjuk meg, Miska-baba, fóliaszörnyek Lufitábor Zánkán A „Tervezzünk tárgyakat!”-pályázat legjobbjai számára rendeztek tíznapos táborozást „Lufi” néven a zánkai Űttörővá- rosban. Az ország minden részéből érkezett 39 gyermek Szil- vássy István iparművész segítségével ismerkedett a színes műanyag fólia fclhasználásásának izgalmas titkaival. A tábor látványossága az óriás Miska baba mellett a saját készítésű fóliaszörnyek, vizen járók Népművészeti kiállítás A nyíregyházi Váczi Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban szombaton megnyílt a IX. országos népművészeti kiállítás, amely szeptember 10-ig — kedd kivételével — naponta 10 és 18 óra között várja a látogatókat. A zsűri húsz mű alkotóját a Nyíregyházi Városi Tanács által alapított Gránátalmadíjjal jutalmazta. A kiállítás legnagyobb elismerését jelentő díjat vehette át többek között az arlói Gál János népi iparművész szövőszékéért, a mátészalkai Papp Endre az aradi vértanúkat ábrázoló szoborcsoportjáért, a karcagi Tóth István házoromdísz kovácsmunkájáért, a sorkifaludi Kupi Ferenc szalmából készült szakajtó és kenyérkosaráért, a szegedi Szabó Imréné népi iparművész hódmezővásárhelyi hímzéssel készült falvédőjéért, a miskolci Déry Lászlóné népi iparművész történeti futóhímzéséért, a haj- dúszoboszlói Radácsi Piroska csipke recehímzéses térítőjéért, valamint a Fóti Gyermekváros szövőszakköre bukovinai székely szőtteséért. Képzőművészeti tábor Zsámbékon Szépet látó embereket neve! A terem elején a sarokban vörös drapéria előtti széken idős ember ül. Az ablakon árad be a napfény, és megvilágítja az arc szarkalábait, a munkától érdes kezet. A háttérben a próféta külsejű mester, Szlávik József főiskolai tanár, elgondolkozva nézi, majd feláll, odamegy a modellhez és igazít egyet a tartásán. Ez alatt a tanítványok, a Zsámbéki Főiskola képzőművészeti nyári táborának hallgatói lázasan készülődnek a délelőtti munkához. Egyikük az asztalnál olajfestékeket és temperákat nyom ki a tubusból, majd ügyes mozdulattal hogy ezután pontosan mi történt, de az világos, hogy az ÁVH-s őrség az előcsarnokban lelőtte a küldöttség egyik tagját, mire a többiek megzavarodva kihátráltak.” Október 25-én az USA budapesti követsége által küldött folyamatos telexüzenet-váltásban ezt olvashatjuk: „A padlón ülve írok. Éppen most zajlott le egy nagy csata a követség előtt. Ügy látszik, elment a Parlament felé... Az utcai harc újból fellángolt, most tankok is részt vesznek benne.” A követség 26-án is „súlyos harcokról” tudósít, majd hozzáteszi: „ez a mi harcunk is”, s azt is hozzáteszi a jelentés, hogy ennek „rettenetes következményei lesznek”. Így megy ez tovább, igyekeznek objektívek lenni, de nem látnak mindig tisztán, 30-án már azt írták, hogy az események Bécsből már „világosabban áttekinthetők”. Sokat foglalkoznak a jugoszlá- vok szerepével, a szovjet álláspontokkal, és azzal, hogy Nagy Imréék hogyan reagáltak egyes eseményekre, miképpen alakult úgy a helyzet, hogy végül is a jugoszláv követségen kötöttek ki. A kötetből egy érdekes adatot érdemes megemlíteni: a bécsi brit követségtől a többi között ezt írták Londonba november 4-én: „Lehetetlen pontosan felmérni, miként hat egymásra a két konfliktus, de a szovjet magatartás látható megkeményedé- se Magyarországon szorosan követte a mi szuezi akciónkat. Bizonyára a történészeknek még sok dolguk lesz, hogy pontosan regisztrálják az eseményeket, meghatározzák 1956 október jellegét, formáját, Egy bizonyos: a magyar nép tragédiája volt, amelynek a tanulságait kötelességünk levonni. Ehhez járul hozzá a titkos jelentések közreadása. Gáli Sándor Készül a szobor színeket kever belőlük. Egy magas fiatalember az ecseteit rendezgeti, társa a dobogó szélén furnérlemezt fűrészel. Egy csinos lány leveszi a takarót készülő művéről és a gyermeklányfejet ábrázoló szobron kezd dolgozni. Rutinos mozdulattal simítgaja, igazgatja alkotását, keze nyomán egyre élesebben kirajzolódnak az arcvonások. — Szeretnénk az év közben tanultakat kiegészíteni — mondja Szlávik Lajos. — Célom, hogy látó emberré neveljem a fiatalokat, ami egy tanítanak sem árt. Azok a gyerekek, akik itt vannak, részben a főiskola hallgatói, részben úgy érzik, hogy szükségük van a posztgraduális képzésre. Vannak olyan résztvevők is, akik már dolgoznak, és szabadságukat használják fel az ismeretek elsajátítására, további fejlődésük érdekében. Nekik önköltséges a tábor, az anyagokat is maguk hozzák. — Hogyan telik itt a hallgatók egy napja? — Délelőtt a műteremben festenek, rajzolnak, mintáznak, délután a szabadban dolgoznak. Esténként vacsora után értékeljük az elkészült alkotásokat. Ilyenkor hasonlítjuk össze, ki hogyan látta ugyanazt, és miként ábrázolta. Az egyéni látásmód sokat számít a művészetben. Ritka eset, ha ketten ugyanúgy közelítenek A mester Szlávik Lajos instrukciót ad (A felvételeket Erdős Ágnes készítette) meg egy témát — mondta a mester, majd tanítványaihoz fordult. Szlávik Lajos tanár úr negyedik alkalommal vezeti a tábort társadalmi munkában, a szabadsága idején. Mint mondja, számára az ügy a fontos, nem az anyagi megbecsülés. Tóth Mariann Tv-filmsorozat a Tiszáról „Az Alföld folyója a Tisza” címmel tizenkét részes film forgatását fejezte be a Magyar Televízió stábja, a „Magyar tájak” sorozata keretében. A film készítői — Lengyel Gyula szerkesztő, Orbán Ágnes rendező, Kátai Balázs operatőr, Nyári István gyártásvezető, valamint a szakértőként közreműködő Bellon Tibor karcagi múzeumigazgató — a folyó forrásától a torkolatig rögzítették celluloidszalagra a Tisza-tájat. Megörökítették a folyó természetföldrajzát, a gátépítések környezeti hatásait, az ártéri gazdálkodást, a vidék flóráját, faunáját. Bemutatják, hogy a Tisza milyen szerepet játszott az e tájon élő emberek életében. Múltidézés a falumúzeumban
