Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

1989. JÚLIUS 31., HÉTFŐ ^ßfyfap 5 Százéves a villamos Aki manapság reggelente munkába menet megérkezik a Nyugati pályaudvarra, általá­ban metróval folytatja útját, vagy felszáll a körúti villa­mosra. Aligha gondolná, hogy a föld alatt futó gyors, kényel­mes közlekedési eszköz job­ban hasonlít az első magyar villamosra, mint a felszínen futó sárga utódok... Éppen száz esztendeje an­nak, hogy a rendszeres villa­mosközlekedés megindulhatott fővárosunkban, ugyanis 1889. július 30-án, a mai Baross ut­cában — vagy ahogyan akkor nevezték, a Stáció utcában — végigcsilingelt az első villa­mos. Eme igazán nevezetes közle­kedéstörténeti évforduló kap­csán lapozzunk a villamos­vaspálya históriás kötetébe. A mai Baross utcában kez­detben gőzüzemű vontatásra tervezték a városi vasút vona­lát, azonban a nagykörúti vil- lamosvasúttal kapcsolatos kedvező tapasztalatok arra késztették a vállalkozókat, hogy a Stáció utcai vonalon a villamos vontatás engedélye­zését kérjék. A Budapesti Városi Vasút, avagy a BVV, a Lindheim és Társa cég, a Siemens és Hals- ke cég, valamint a Balázs Mór-féle közkereseti társaság mindössze négy hónap alatt (!) megépítette a két és fél kilo­méter hosszú pályát. A Stáció utcai vonal a Bel­városból indult az Egyetem térről, a Kálvin teret érintve, a mai Baross utcában haladt végig, egészen az egykori Köz­temető útig, a mai Orczy térig. A Stáció utcai vonal forgal­mát csupán öt motorkocsi bo­nyolította le. A kocsikat a Weitzer kocsigyár készítette, míg a villamosberendezéseket a Siemens és Halske cég gyár­totta. A járművek tárolására a mai Baross-kocsiszín területén építették fel a járműtelepet. Itt álltak készenlétben azok a gőzmozdonyok, amelyeket az esetleges forgalmi zavarok el­hárítására tartottak, ugyanis a hatóságok a vállalkozók ré­szére kötelezően előírták a gőzmozdonyok tartalékolását. A 300 voltos üzemfeszültségű áramot a mai BKV-székház udvarán egykoron létesített áramfejlesztő telep szolgáltat­ta. A pótkocsik nélküli motor­kocsikban 18 ülő- és 14 álló­hely volt, de még a peronokon is akadt két-két ülőhely. Ezek azonban igencsak szellősek voltak, kiváltképpen télidő­ben, hiszen a peronokat nyi­tottra képezték ki. Így aztán a kocsivezetők télen-nyáron, jóformán a szabad ég alatt álltak, miközben a villamost vezették. Ugyanis csak évek­kel később üvegezték be az ad­dig nyitott peronokat. A szigorú városatyák féltet­ték a városképet, ezért nem engedélyezték a légvezeték ki­építését. Így aztán kezdetben a városi villamosok úgyneve­zett alsóvezetékes rendszerben készültek. Ennél a megoldás­nál az ikersínek között, az út­burkolat szintje alatt lévő vil­lamoskábelről nyerték az ára­mot oly módon, hogy egy áramszedő — hajónak hívták — a kocsikról lenyúlva csú­szott végig a sínvályúk mé­lyén. No, akadt is dolga az akko­ri személyzetnek, hiszen az áramszedő hajó gyakorta el­akadt, sőt el is törött, így az­tán órákig is állt a forgalom. Amikor ez a zavarérzékeny áramszedő hajó a síncsatomá- ban elakadt, a kocsivezető fennhangon adta ki a paran­csot a kalauznak emígyen: Rúgd meg a hajót! A hatóságok szigorúan kor­látozták a villamos sebességét. A Belvárosban csupán 10, a külső szakaszon 15 kilométe­res lehetett a sebesség felső határa. Ezt indokolta, hogy az- idő tájt még a lóvontatású jár­művek voltak túlsúlyban a fő­városban is, és a lovak köny- nyen megbokrosodhattak a csengető, olykor villamos szikrákat is kibocsátó csoda­bogártól. Ejtsünk szót még az utazási tarifákról is. Budapest első normál nyomtávú villamosvo­nalán a felnőttjegy hat kraj­cárba került, míg négy kraj­cárt kértek egy gyermekje­gyért. A megnyitás évében, alig fél esztendő alatt, több mint félmillió utast szállított a villamosvasút. A kezdeti ne­hézségek ellenére is a budapes­ti villamosvasút további sike­reket aratott, az utazóközön­ség egyre jobban elpártolt a lóvasúttól. Ennek köszönhe­tően a Stáció utcai villamos­vonal megnyitását követően alig másfél hónap múltán már a második vonalat is megnyit­hatták az egykori Podma- niczky, a mai Rudas László utcában. Nem kis büszkeséggel mond­hatjuk el, hogy a Budapesten most 100 esztendeje megin­dult rendszeres villamosközle­kedés egyben Európa első vá­rosközpontú villamosvasútja volt. Idősebb korú tisztelt ol­vasóink még jól emlékezhet­nek arra, hogy a Józsefvá­rosban ezen a szakaszon köz­lekedett hajdanán az egykori 26-os villamos az Eskü tér és a kőbányai Kápolna tér kö­zött, ugyancsak erre járt a régi 24-es, sőt az egykori 14-es villamos az Orczy tértől a bu­dai János kórházig közleke- 'dett valaha. De hol is van már az egy­kori Baross utcai villamos? Több mint 60 év után, 1952- ban megszüntették, s azóta trolibuszok szállítják az uta­sokat. Bozó Emil Gombó Pál: Parkolóit dz Nem tudom, megfigyelték-e már, de mostanában valahogy minden emberi szándék, „fej­lődés”, a visszájára fordul. Pél­dául szabályozni akartuk a Dunát, ami a múlt században a Tiszánál még jól bevált. Ma milliónyi ellenérv merül fel, hogy mennyi bajt okozna. Va­laha egy nagyváros szennye­zettségét csatornázással oldot­ták meg. Ma a csatornák itt törnek össze, ott törnek össze. A víz szennyezett, tisztítómű­vekkel akarjuk a szennyvizet tisztítani, és arról hallunk, hogy a tisztítóművek bűzt és zajt okoznak. Például most Vésztőn panaszkodnak, hogy tiszta levegőt, vizet és zajta- lanságot ígértek, de bűz, to­vábbra is szennyezett víz lett belőle, a mű gépezete pedig ijesztő zörejt csap. De elég is a példákból, figyeljünk csak közvetlen tárgyunkra, a gép­kocsi ügyére. Kezdetben — még emlék­szünk rá — ez a forgalom gyorsítását szolgálta. Voltak utak. melyeken száguldott az autó, éspedig háztól házig. Ma a városokban minden út telí­tett, rengeteg a személyautó, amelyek dugóban vesztegel­nek. van zaj és bűz. de aki gyorsan akar valahová eljutni, villamosra száll. Na ésj hová jut? Máris elzárták a forga­lomtól a Belvárost és a Várne­gyedet. De ez csak a kezdet, mivel egyre szélesebb körben lehetetlen parkolni, örül az. aki leállhat a Nagykörúton kí­vül és onnan továbbjut met­rón, netán araszoló autóbu­szon. A Várnegyed környéki utcák is, lassan a járdák is tele vannak parkoló kocsikkal, ki-ki aztán nekigyürkőzik gya­log vagy várja, várja az autó­buszt. Mivel még mindig nem va­gyunk élén járó ország, per­sze van rá példa, mi ilyenkor a továbbvezető út, a „fejlődés”. Teszem azt. Párizsban vagy New Yorkban mindenki fel­készül rá, hogy tovább tart, míg kijut a városból, mint on­nan kétszáz kilométerre, ez már bele van kalkulálva, ná­lunk is a légszennyezéssel együtt, sőt nálunk még in­kább, mert elavultabb a gépál­lományunk. és a Trabant nem jár ólommentes benzinnel, de még a Lada 1500-as sem. Ter­jed hát a „hagyd ott. és menj tovább közúti járművel” moz­galom. Aminek következtében megtelik mondjuk a Batthyá­ny tér mellett a parkoló, ki­lométer hosszan, onnan az autós legyalogol a metróhoz, és azzal eljut a Keletihez, ahonnan villamossal tovább­megy, így a leggyorsabb el­jutni oda. ahonnan gyalog el­éri céliát. De közben további fejlődés veszi kezdetét: a parkolóhá­zak. Ezek külföldi mintára magasak, rajtuk megfelelő procedúrával felhajt az autós egy fizető parkolóhelyre, ahon­nan majd kihajthat lefelé ka­nyarogva egy utcáig, ahol el­kezdi a kijutás zsúfolódásában a lassú utat egy másik tömött útvonalhoz. Lám, most is van egy terv, amely ilyen parkoló­házat akar építeni a Várkert alján, a még zöld övezetben. Ez világos, hiszen a parkoló­ház jövedelmezőbb beruházás, mint lakást építeni, abból ugyan kevés van, de azt nem tudják megfizetni a népek, holott más embereknek van japán kocsijuk, amivel járni akarnak, és jut nekik még parkolásra is a házban. A kör­nyéken lakók persze tiltakoz­nak. Azt állítják, hogy bűzös és zajos lesz a környék, elfogy a zöld, amiben nagy a hiány. De a légtisztaság és zajtalan életmód olyan luxus, amely kirína a környezetből, a par­kolóház pedig legalább olyan keresett, mint a nyilvános ár­nyékszék, amelyért szintén piaci árat kell fizetni. Látom a jövőt. Nem, az autóról nem mondhatunk le, lé­pést kell tartani a világszín­vonallal. ha lassabban közle­kedünk is, ha mint környezet- védők tiltakozunk is a lég- szennyezés ellen, aki valamit Elrejtem a hegedűt, fítsm A hír igaz, de ki telefonált? — Elrejtem a hegedűt, fiam, hogy ne tudják, ki volt az apád. A gyerek szomorúan beszél erről, mert elődei múltját vál­lalni szeretné. Ügy gondolja, hogy nincs miért tagadni ci­gány mivoltát. Páty, az agglomerációs gyű­rűn éppen hogy kívül eső, de lassanként belekerülő, jó levegőjű nagyközség déítáj- ban csendes, irigylésre méltón nyugodt. Virágos udvarain, a gyümölcsöt érlelő kerti fák körül alig látni embert. Az új ABC-áruház, amely sok bo­nyodalommal bár, de végre megnyílt, ilyenkor nem for­galmas. Jobb híján, mert a fa­latozónak mondott kis büfét is zárva tartják, s csak délután két órakor nyitják ki, itt fo­gyaszthat el az idegen ebédre egy lekváros kalácsot. Tágula gyűrű Az idén 702 éves nagyköz­ségben közel négyszáz lakost tekintenek ma cigánynak. Ahogy dr. Horváth Olga, a ta­nács végrehajtó bizottságának titkára mondja, ez 61 családot jelent. Nem tudni pontosan, mikor kerültek ide a ma ős­lakosoknak számítók, akikhez újabban csatlakoznak a Haj- dú-Bihar megyéből jövők. Pátyra egyébként a többségi társadalomból érkezők betele­pülése is jellemző. Tágul a fő­város körüli gyűrű, sokan vá­sárolnak telket, amelynek négyszögölben számítva ezer forint körül alakul az ára. Úgyhogy most négyezer körüli a lakosság lélekszáma. Zárt­kertet utoljára 1987-ben adott el a tanács. Most már csak építési telket parcelláznak. Gondolva persze a jövőre is. Ezért, ha a vevőnek jelentke­zők közt helybeli igénylőről Van szó, akár az utolsóból is első lehet. Először az ő igé­nyét kell kielégíteni. Ezekben az esztendőkben így képződik az az anyagi alap, amiből ka­matmentes kölcsönt adhatnak a rászoruló építkezőknek. Egy kicsit még hirdetve is, hogy jöjjenek csak, éljenek a lehe­tőséggel. Az idén majdnem négymillió forintot ítélhet oda a végrehajtó bizottság. Nem tapasztalták, hogy neheztelné­nek az emberek, amiért az éves keret közel húsz százalé­kát az építkező, maguknak korszerű hajlékot teremtő ci­gánycsaládok kapják meg. — A pincehegyi telepet már ad magára, szerez egy tízéves Wartburgot legalább, ha menő fej, egy Toyotát legalább, és közlekedni akar vele. Lepar­kol ahol lehet, ha két sorban, ha a járdán, ha ott sem. egy kilométerre valahol, aztán gyalogol, ha zöld az egyre több lámpával ellátott útkeresztező­désnél, átmegy. De a legegy­szerűbb még néhány parkoló­házat építeni. És akkor aztán a lakásához legközelebb eső ilyen intézményben bérel egy helyet. Ha dolga van, oda­megy, onnan kihajt, és átto­long egy másik parkolóházba, mely mondjuk a munkahelyé­hez van a legközelebb, és on­nan el-felgyalogol, ahová útja viszi. Erre jelenleg kevés a le­hetőség. Elindul mondjuk a Belvárosból és átmegy a budai parkolóházba. Ez ígérkezik a legfrekventáltabb útvonalnak, amellett a legsikeresebb stá­tusjelvénynek, egy helyi va­dásztúrának párductrófeára, de évekig is kitelik a vadászat négyszázezer forintos költségé­ből. A lakosság nyugdíjas és sok­gyerekes családokból álló ré­sze pedig csak tiltakozzék a Vár alatti parkoló terve ellen, az úgyis megvalósul, ha kül­földi tőkéből, hát abból. Már várom a Vár legújabb látvá­nyosságát, egy kerek, magas parkolóházat, amelyről kilátás nyílik a Halászbástyára és a Parlamentre. A tetején, javas­lom. legyen egy étterem, amelyben dollárért gulyást le­het fogyasztani — magyar módra. felszámoltuk. Lakói megfelelő épületekbe költözhettek. Ez bizonyos mértékig változtatta az életmódot — hangoztatja a végrehajtó bizottság titkára, aki szerint a pátyi cigányság asszimilálódott. Éppen ezért nem is nagyon akarja vállal­ni önmagát, mondván: — szenvedtünk amiatt eleget, hagyjanak vele minket békén. Ugyanúgy dolgozunk, mint más, tekintsenek bennünket egyformának. Ifjú Németh Károly, aki tiszta emberi öntudattal vál­lalja cigány mivoltát, mégis azt szeretné, ha vele együtt ezt tennék a többiek is. Igaza van ennek a hullámos hajú, kisportolt testalkatú fiatal ma­gánfuvarozónak. Vele hamar egyetértünk abban: emberi jog az is, ha mindent elfelejtve, hagyományaink javából sem­mit meg nem őrizve olvadunk bele a magunkénál nagyobb közösségbe. Ám mégis helye­sebb az a megoldás, amit in­tegrációnak szokás nevezni. Vagyis úgy igazodni mások er­kölcséhez, szokásaihoz, kultú­rájához, hogy megtartjuk, hoz­záadjuk a mienket is, a köl­csönös gazdagodás előnyeivel. Mindhármunk számára rej­télyes üzenet nyomán jött lét­re a közös beszélgetés. Telefo­non jelentkezett valaki szer­kesztőségünkben, méghozzá ifjú Németh Károly nevén. Azt közölve, hogy élénkül a pátyi cigányság társadalmi élete. Klubot nyitnak, amihez a tanács ad helyiséget. Szer­vezik a futballcsapatot. Jöj­jünk ki, szeretnének erről ve­lünk beszélni — kérte az ille­tő. Éted a Csili klub — A hír igaz, ám én nem telefonáltam — csodálkozik ezen Németh Károly, aki va­lóban hozzálátott a szervezés­hez. Sok segítséget ad szá­momra a vb-titkár is. Horváth Olga most felidézi a közelmúlt eseményeit. A művelődési házba össze­hívott cigányfórumon negy­venhetén jelentek meg, vagy három család képviseletében. Itt javasolták a kezdeménye­zők, hogy legyen a falunak ci­gányklubja. Erre az volt az első reakció, hogy negyven évig küzdöttek a megkülön­böztetés ellen.. Jó, hát legyen klub, de ne cigány! Nevezzék mondjuk, Csili klubnak. Kü­lönben is erős az elmagyaro- sodás, sok a vegyes házasság. Másodszor szóba hozták a gyűlés j résztvevői előtt, hogy a javasolt szervezeti keretek között erősödhetne az össze­tartás, egymás támogatása, a bajbajutottak segítése. — A magyarok tán segítik egymást? — kérdezték erre néhánvan. Aztán, ha már a segítséget említették előttük, volt, aki azt kérte, mert egye­dül neveli a gyermekét, kevés a pénze, pótoljanak hozzá. Más azt mondta: nincs még kicsempézve a fürdőszobája. A Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat keres női betanított mun­kásokat egy műszakos munka­rendbe. A Pest Megyei Tanács V. B. Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (Pomáz. Templom tér 3.) felvesz ápolónőket, nevelőket, munkaügyi előadót és pénzügyi előadót. A Pest Megyei és Budapesti Társadalombiztosítási Igazgatóság középfokú végzettséggel alkalmaz érdemi ügyintézőket és tő-ellen­őröket. A Budapesti Távbeszélő Igazga­tóság főközpontos műszerész mun­kakörbe felvesz szak- és betaní­tott munkatársakat (több műsza­kos beosztásba). A Posta Altelep Üzeme alkal­maz mechanikai műszerészeket, szak- és betanított munkakörbe, csökkent munkaképességűek je­lentkezése is lehetséges, keres to­vábbá akkumülátorszerelő. -javító betanított munkásokat. A Fővárosi Faipari és Kiállítási Kivitelező Vállalat keres gyártás- előkészítőt — faipari szakközépis­kolai végzettséggel, számviteli és Ehhez segítsék hozzá őt. Más­kor meg azzal a gonddal ta­lálták magukat szembe a he­lyi vezetők, hogy a támogatást is megkülönböztetésnek nézik egyesek. Itt volt például ez a nagyszerű, Cigányok a cigá­nyokért című, tehetséges fia­talok taníttatását szolgáló megyei ösztöndíj. Pátyról egyetlen gyereknek sem ad­hattak, mert a szülők nem fo­gadták el, mondván: — Ha más tudja taníttatni a gyere­két, akkor ók is, nekik nem kell könyöradomány. Mint a falat kenyér Szellemi élet, kulturált sza­badidő, társas kapcsolatok. Erre lenne jó a klub, amely igényeket ébreszthetne a köny­vek, az olvasás, művelődés iránt. Eloszlatna téves néze­teket, fokozatosan hozzájárul­na rossz beidegződések meg­szűnéséhez. Hiszen ezeknek az embereknek s gyermekeiknek úgy kell a műveltség, mint a falat kenyér! Budapesten dol­gozik a többségük. Főleg a leg­nehezebb fizikai munkakörök­ben, aminek az a következmé­nye, hogy sokan korán válnak leszázalékolt, kis jövedelmű nyugdíjasokká. Egyszer tehát hozzá kellene látni a szellemi egyenrangúságot megalapozó jövő megteremtéséhez. — Nagyon jó, csináljuk — biztatják a fiatalabbak Né­meth Károlyt. Csak a segítő­társ kevés. Kellene egy jó klubvezető. A focicsapatot maga szervezi, ők először a pátyi öregfiúkkal mérkőznek meg. Balogh Kálmán esztergályos viszont, aki szintén vállalja cigányságát, arra tett ígéretet, hogy ha megalakul a csapat, ő azt évi húszezer forinttal fogja támogatni. Kovács T. István Kis hibás kocsik Nyugatról Nyugat-európai gyártmányú személygépkocsik hazai for­galmazására kft.-t alapított a Rábatext Győri Textilipari Vállalat és az NSZK-beli Emanuel von Wesendonk cég. A 6 millió forintos alap­tőkéből 65 százalékkal a Rá­batext, 35 százalékkal a kül­földi partner részesedik. Az Automobil Kft. szállítás köz­ben megsérült, új személy- gépkocsikat árusít majd a sé­rülések kijavítását követően. A München külvárosában működő export-import cég a nulla kilométeres, kishibás kocsikat megvásárolja, a Rá­batext győri telephelyén pe­dig az értékesítést megelőző­en a kisebb-nagyobb karcolá­sokat eltüntetik, a karosszé­riahibákat kijavítják. pénzügyi osztályvezetőt — felté­tel : közgazdasági egyetemi vagy számviteli főiskolai vagy közgaz­dasági szakközépiskolai-4-mérleg- képes könyvelői képesítéssel. A DUNAPLAST Szövetkezet ke­res vulkanizáló, vákuumos és drótfonókat betanított munkára. A Chinoin Gyógyszer és Vegyé­szeti Termékek Gyára felvételre keres vegyészmérnököt, gépész­illetve gépészüzem-mérnököt, gyógyszerészeket (termelésirányí­tói analitikusi) villamosmérnököt, közgazdászt, vegyipari gépészmér­nököt és épületgépész-mérnököt. Az Épszak Vállalat keres bádo­gos, betanított bádogos, építőipari segédmunkást, hideg- és meleg- burkolót — titkárnőt és üzemad­minisztrátort. A Posta Szociális Hivatala Bu­dapest, XI., Vásárhelyi u. 4. érdi munkahelyre adminisztrátort ke­res (vendéglátóipari szakközépis­kolai végzettséggel). A Posta Levélfeldolgozó Üzeme felvesz postai rovatolót és irányí­tót, szétosztót (egy éven beiül szaktanfolyami képzés lehetséges). ■ Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp. XI., Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 852-411/149, 191 és 192-es mellék­állomáson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom