Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-13 / 163. szám
4 ^fggCTP 1989. JÜLIUS 13., CSÜTÖRTÖK SZAJTATVA Hármasban Valaki azt mondja beszélgetés közben: hiszen hát még az ő apja is szerb volt. Az apja még igen, ő már nem? Ingatja a fejét; ő már nem. Az édesapja, az még igen. Mert először is: tudott szerbül. Másodszor: ezernyi szokást ismert, tartott meg a valamikor ide települt szerbek kulturális kincséből, mindennapos életéből. Harmadszor: édesapja még vissza-visszajárt az elszármaztató földre, az egyre távolabbinak tűnő rokonokhoz, ismerősökhöz, ö meg ezt se, azt se . .. S a lehetséges okok egyike: tudja — mondja az érintett —, én német leányt vettem feleségül . . . Hozzátehetjük : negyvenhat esztendeje. Amikor bizony nem volt általános az ilyen házasság. Csobánkán vagyunk, a megye három olyan települése közül az egyiken, ahol kölcsönös békességet adnak egymásnak németek, szerbek, szlovákok és magyarok, ahol tehát három nemzetiség él együtt a magyar lakossággal. Ritka ez a hármas! A megyében még Szentendrén és Bu- dakalászon találkozhatunk vele, holott a nemzetiségek által lakott településeknek a száma a megyében felette van a hatvannak. Ami ritkaság, az egyben példa is lehet, egy esetleges modellje annak, nem a különbségek számontartása a fontos, hanem éppen az, ami közös a tegnapban, a mában, s ami az lehet a holnapban is. Száj- tátva tapasztalja viszont a hírlapíró, hogy miközben szinte semmi gond nincsen a különböző származású nemzetiségi lakosok egymás közötti kapcsolatával a jelenben, elhalványul a múlt: a sajátos, nemzetiségi értékeket alkotó kincsek elveszítik fénylésüket, fontosságukat, gyakran éppen azért, mert a családba bekerültek nem szeretnék megsérteni a másik esetleges érzékenységét. A tapintat azután összetalálkozhat a kényelmességgel, olykor a nemtörődömséggel, s a végeredmény sajnálatos veszteség, eltűnése annak, ami közös kincse lenne szerbeknek, szlovákoknak, németeknek és a — magyaroknak is. MOTTO A MEGYEI TAN ACS V. B. ULESE Megoldást csak a bérreform nyújthat Nincs még egy társadalmi csoport, amelynek élet- és munkakörülményei, bérezése annyit lett volna napirenden, mint a pedagógusoké, ök követelik a leghangosabban — egyébként jogosan —, helyzetük mielőbbi és hathatós rendezését, ellenkező esetben munkabeszüntetést helyeztek kilátásba Pest megye több településén is. Aztán mindig felülkerekedett a józan ész, a a felelősség- és hivatástudat, hiszen sérelmeiket nem háríthatják át a gondjaikra bízott, vétlen gyerekekre. Az erőteljes tanteremépítési program ellenére az általános iskolások majd 13 százaléka még mindig két műszakban tanul, az osztályok zsúfoltak. Szomorú valóság, hogy míg 1980-ban pedagógusaink bére az országos rangsorban a hetedik helyen állt, nyolc esztendő elmúltával a tizenhatodikra csúszott vissza. Lehetne boncolgatni az okát, ettől függetlenül a tény, tény marad. Ez is gyökere lehet annak, hogy az oktatási intézményeinkben 234 álláshely betöltetlen. Több mint 1400 távollevő kollégát helyettesítenek, és 1884 pedagógus feladatát látják el ezen felül túlórában. Teszik mindezt anTérgyaíés a vízlépcsőről A kutatás még évekig tarthat Hétfőn kezdik meg a tudományos munkacsoportok a nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos magyar—csehszlovák tárgyalásokat Budapesten. Az itt elért eredmények alapján látnak munkához a kormányközi megbeszéléseken részt vevő delegációk, a tervek szerint július 24-e után. Láng István, az MTA főtitkára elmondta: a magyar tudományos delegáció lényegében az MTA — az erőmű- rendszer vizsgálataira létrehozott — ad hoc bizottságából áll. Három — ökológiai-vízminőségi, földtani-szeizmológiai és összegző — tárgyalócsoportot alakítottunk az ad hoc bizottság szakembereinek részvételével, s meghívtuk a közös munkára a környezetvédelmi társadalmi szervezetek képviselőit is. Munkacsoportjaink a csehszlovák félnek június 26-án átadott akadémiai dokumentuma arra a következtetésre jut, hogy mai tudományos ismereteink nem elégségesek a környezeti kockázatok valós megítéléséhez. A hiányzó kutatások, elemzések elvégzése éveket vehet igénybe. A megfelelő tudományos háttér megteremtéséig véleményünk szerint nem szabad tovább építeni a nagymarosi vízlépcsőt. A bősi erőmű nem csúcsüzemű, így a környezetet jóval kevésbé terhelő folyamatos üzemmódja addig is számos gyakorlati információt adhat a vízminőség változásáról és sok más kérdésben. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szakemberei inkább az erőmű- rendszer eredeti terv szerinti megvalósítása mellett érvelnek. Egy érvük a sok közül: a nagymarosi vízlépcső visszaduzzasztó hatása például nagy területeken biztosítja a talaj megfelelő vízellátását is. nak tudatában, hogy bérük nagyságrendekkel alacsonyabb fővárosi kollégáikénál, ami nemcsak a megkülönböztetett- ség keserű érzését formálja, de oka annak, hogy elsősorban az agglomerációban élő és dolgozó pedagógusok közül jó néhányan előbb-utóbb Budapesten igyekeznek állást vállalni. Többszöri nekifutásban 1977- től születtek intézkedések, amelyekkel némileg sikerült csillapítani a feszültségeket. Nemrég rendezték például a túlóradíjakat. Igaz, a megyének 17 millió forinttal kellett kiegészítenie a központi forrásból biztosított összeget. Igazán közérzetet javító intézkedés a legutóbbi volt, ez év április 1-i hatállyal a közművelődésben dolgozók kaptak 47 százalékos béremelést, most szeptembertől pedig a pedagógusok részesülnek 16,37 százalékos emelésben. Ám mindjárt idekívánkozik, hogy ez a pénz a pedagógusok esetében még mindig kevés a hátrányok leküzdéséhez. Ugyan fontos pontokon segít, hogy ugyancsak szeptember 1-től — megyei forrásból — 200 forinttal emelik az agglomerációban dolgozó, felsőfokú végzettségű fiatalok bérét és 600 forinttal a szaktanácsadók pótlékát, továbbá 1000 forinttal a nemzetiségi nyelvet oktatók alapbérét. Jogosan merült fel azonban, hogy azt a bizonyos kétszáz forintot a megye összes képesített pedagógusának oda kell adni. Erről majd a szeptemberi tanácsülés dönt. Miért is fogalmazódott meg a tegnapi tanács-vb ülésén is, hogy ama bizonyos 16,37 százalék kevés? Mert ezzel együtt is megmaradtak hátrányaink a fővároshoz és más megyékhez képest, holott ennek mérséklését — hosszabb távon megszüntetését — kérte több ízben, minden lehetséges fórumon a megye. Szemüvegkeretek Az történt ugyanis, hogy a központi béremelési számítási mód kialakításakor — a Pedagógus Szakszervezet egyetértésével —, a létszám- és bérarányokat egyaránt figyelembe vették, ami Pest megyét kedvezőtlenebb helyzetbe hozta, azaz konzerválta a korábbi hátrányos állapotokat. Ráadásul időközben megjelent az a rendelet, mely szerint a főiskolai, egyetemi tanulmányi időt be kell számítani a munkaviszonyba, ami természetesen bérvonzattal jár. Márpedig ha erre központi pénzből nem kap fedezetet a megye, azt is a 16,37 százalékból kell biztosítani ami tovább rontja a helyzetet. Anélkül, hogy az eddigi erőfeszítéseket lebecsülnénk, egyértelművé kell tenni csak toldozgatunk-foldozga- tunk mindaddig, amíg a kérdést megnyugtató módon, kizárólag a bérreformmal rendezni nem tudjuk. Addig vi szont tovább kell mozgósítani a megyei és a helyi forráso kát, s kiemelten kezelni az elmaradott térségek felzárkó zását. KÉVÉS A HONI ÁRU A Granvisus Vállalatnak készítenek szemüvegkereteket Da- bason. Az egy éve alakult szociális foglalkoztatóban naponta 300 darab keretet alakítanak, formáznak és csomagolnak. Képünkön új keret sablonját állítják be (Erdősi Ágnes felvétele) A megye minden állampolgárát érinti a Közép-Magyarországi Tüzelőszer- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalat tevékenysége. A cég Pest megyében az idén 2,5 milliárdos forgalmat bonyolított le. A 43 Tüzép-telepen kívül 63 sző vetkezeti és 146 magánkereskedő biztosítja a lakosság ellátását. Az év elején — az előre bejelentett tüzelőanyagáremelés hatására — fokozódott a kereslet. Régi gond — s az idén sincs ez másként —, hogy az igényeket csak meny- nyiségben képesek kielégíteni, hiszen az olcsó, hazai szenekből akadozik az ellátás. Ugyancsak kevés a honi égé tett cserép, a falicsempe és a padlólap. Nincs elegendő fenyőfűrészáru, tetőszerkezeti anyag, több méretből állan dósult a hiány. Romlott az ellátás parkettából. Ennek okát a termelők exportérdekeltségében kereshetjük csakúgy, mint a csempék, padló burkolok esetében. A hiányt és a választékot tavaly is, most is az importból pótolják. Említést érdemel, hogy a szigethalmi Tüzép-telepen új iroda épült, s kicserélték a hídmérleget, ahogyan megtörtént ez Cegléden és Pécelen is, Veresegyházán pedig új telep létesül, amelyet rövidesen átadnak rendeltetésének. DÍJAZOTTAK A végrehajtó bizottság elfogadta az 1988/89. évi Tisz- taságot-r endet környezetünkben elnevezésű verseny értékelését, amelynek alapján első helyen Törtei végzett, jutalma nyolcszázezer forint. Második Iklad lett, s 600 000 forintot kapott. A harmadik helyezett Isaszeg négyszázezer forintban részesült. Negyedik helyen Cegléd végzett, a város 200 000 forint jutalomban részesült. Elismerő oklevéllel jutalmazták Nagykátát és Ráckevét. A testület döntött arról is, hogy a jövőben pályázat útján nyerhető el az e célra rendelkezésre álló kétmillió forint, amelyből ezentúl húsz települést díjaznak, száz-százezer forinttal. F. E. Jane Fonda és Jeff Bridges a Másnap reggel egyik jelenetében Egy jó krimi még a végén is tartogat némi meglepetést. A műfaj jelesei mindig is tudták ezt, és úgy bonyolították a történetet, úgy játszottak a figurákkal (élő és halott figurákkal), hogy a különböző csavarások, váratlan lépések hagyjanak egy picike bizonytalanságot az olvasóban vagy a nézőben. Amiként a teljes női meztelenség gyakorta kevésbé izgalmas, mint a ráfi-, nált leplezés, ugyanúgy a krimiben is a teljes szókimondás, a száz százalékig történő felfedezés, leleplezés, mindent megmagyarázó detektívi zsenialitás is sokszor válthat át enyhe .unalomba vagy rosszallásba: miért nem hagyta a szerző, hogy a legeslegutolsó mozzanatot én magam variáljam, a játék utolsó lépését én tegyem meg? A krimi ugyanis, ha igazán jó, leginkább játéknak tekinthető. Kitalálós, kirakós, logikai feladatokkal szórakoztató játék, melyben, ha a szerzőik) ügyessége megfelelő, létrejöhet egyfajta együtt játszás, közös rejtvényfejtés. Azt minden krimiolvasó vagy -néző tudja, átéli, hogy a cselekmény előrehaladása során szinte folyamatosan találgat és kombinál: ki lehet a tettes, miért, hogyan, mikor hajtotta végre a tettet. A műfaj angol zsargonmegnevezése, a „who- doneit”, azaz a „Jd tette?” alaptulajdonságot jelöl: a találós kérdések sorában elsősorban mindig azt kell megfejteni, hogy — ki tette. Az az amerikai film, amelyet most vetítenek a mozik, lényegében véve ugyanilyen „ki tette?” történet. Kitűnő az indítás: egy alkoholistává lecsúszott színésznő egyik reggel, egy idegen ágyban csupa vér férfi holttestet talál maga mellett, amikor részeg álmából felébred. A férfi hátából hatalmas kés mered ki. Alex, a hősnő, sem azt nem tudja, ki ez a férfi, sem azt, hogy ki ölte meg s miért. Lehet, hogy ő volt, részegen nem szokott emlékezni semmire. Lehet, hogy nem ő. De akkor ki, miért, és miért épp vele játsz- szák ezt a hátborzongató játékot az ismeretlenek? A film ezekre a kérdésekre keresi és adja meg a választ, illetve — és ez itt az érdekes — a válaszok egy részét. De még így sem fogalmaztam pontosan: tulajdonképpen minden választ megkapunk, sőt, többet is, mint amennyi szükséges volna. És épp itt van a nagy csavarás: a lehetséges válaszok közül igazából egyik sem tökéletesen pontos vagy teljes. Több variáció is marad a film végén, és nekem, a nézőnek, lehetőségem van eldönteni, melyikre szavazzak, melyiket tartsam hitelesnek vagy hihetőbbnek. Krimiről lévén szó, ennél többet nem nagyon mondhatok, különben elrontanám a nézők magán- rejtvényfejtéseit. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a film nem véletlenül emelkedik ki a krimik átlagából, és nem is csak a sztori ügyes bonyolítása ’"évén Ez sem kis dolog ugyan — a forgatókönyvíró James Hicks érdeme —, de amitől a film igazán jó, az a rendező és a főszereplők személye. Az a kitűnő rendező jegyzi ugyanis a filmet, akit számos munkájából ismerünk: Sidney Lumet. Erényei közül itt most kettőt emelnék ki. Az egyik: nagyszerűen tud cselekményt vezetni. Azaz a történet nála mindig feszült, nincsenek üresjáratok, lassú és unalmas elkalandozások. Az a fajta feszes szerkesztésmód, ami a legtöbb honi vagy a szocialista országokban készült bűnügyi tárgyú filmből szinte tökéletesen hiányzik s ezért ezek a filmek alig fogyaszthatok, Lu- met-nél alapkövetelményszámba megy. A jelenetek addig tartanak, ameddig tartaniuk kell, képben, szóban, mozgásban nincs locsogás, a vágás mindig pontos, és gyakran meghökkentő, ami megint csak alapkövetelmény. A másik jeles tulaidonsága a színészvezetés. Igaz, hogy itt két nagyon rutinos színésszel dolgozik: Alexet Jane Fonda játssza, a segítőtársává szegődő volt nyomozót pedig Jeff Bridges — de azért ők sem nélkülözhetik az erős rendezői irányítást. Lumet képes rá, hogy színészeit a kamera előtt is őszinte, sallangmentes, hiteles érzelmi reakciókra késztesse. Képes őket a megszokott filmszínészi játék helyett alakításra serkenteni. Á kettősökben pedig különösen remekül építkezik. Ezek mindig roppant pontosan kimunkáltak, szinte színpadi fogalmak szerinti pár jelenetek, szikrázó dialógusokkal, fizikai cselekvések megbonthatatlanul egymásba kapcsolódó sorával, partneri reagálások egész garmadájával. a jelenetépítés belső dinamikájának precíz megvalósításával. Szóval: ez a Másnap reagel jó krimi: elsősorban azért, mert a műtaV értő. tehetséges, profi alkotók hozták létre. Minden a Paradicsom bűne Nem a Biblia fogalmai szerinti paradicsomról van ebben az olasz filmben szó, bár kétségtelen, az ezzel a névvel jelölt menedékház valahol fent, az olasz Alpokban, eléggé paradicsomi helynek tűnik,' s nem utolsósorban azért, mert a ház asszonya, bizonyos Celeste (a név égit jelent) a paradicsomot is jelentheti a férfiember számára, mivel a szép és érzéki Ornella Muti játsz- sza. Francesco Nuti rendezése él is az idilli környezet sugallta szépségek és érzelmek ábrázolásával. Talán túlontúl is. Az érzelmes, sőt, érzelgős történet a börtönből frissen kikerülő Rómeóról, aki nevelőszülőkbe került kisfia után nyomoz, c e nyomok végül is a Párád csomba vezetnek, ahol nerr csak a kisfiúra bukkan rá, ha nem a rövid életű, de heve szerelemre is, Celeste jóvolts bői — nos, e történet talá azért is ilyen szívszaggati mert Nuti magának írta. Nem csak rendezője ugvanis a film nek, hanem ő játssza Rómeó is. Annyi mégis javára írhatc hogy meri az édes-bús történe tét fanyar ízekkel befeiezn és ellenáll a szinte kényszer! tőén felbukkanó happy ent kísértésének. Takács István Másnap reggel
