Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

1989. JÚLIUS 13., CSÜTÖRTÖK Amit ma nyerünk a réven, elvesztjük a vámon Előbb a vendég, utána a haszon? Nem volt könnyű becsalo­gatni az idegent, a turistát. Hiszen még úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt szállodánk is alig volt, s ha akadt is, lerob­bant állapotban leiedzett. S aztán építkeztünk, s eiadósod- tunk. Igen ám, de enek az el­adósodásnak nyoma maradt; megy az üzlet, jön a vendég, és fizet. De mit hoz a holnap? Hiszen például az idegenfor­galmat lebonyolító, abból részt kérő Dunatoursnak, a Pest Megyei Idegenforgalmi Hiva­talnak nincs pénze komoly, nagy beruházásra, szálloda építésére, kempingek generális felújítására. S tényleg újabb és újabb szállodalánc tagja oldhatja meg az idegenforga­lom holnapját? Akkor, amikor több a kispénzű turista? A Dunatours vezetőit rég­óta foglalkoztatja a holnap. Életrevaló ötletükkel elő is álltak, felvázolták keresztül­vitelére alkalmas fórumokon, de — nem történt semmi. Ügy látszik, ebben a lobbyzó világ­ban az idegenforgalmisoknak éppen nem áll a zászló. Pedig egyszerűen, ésszerűen, célsze­rűen gyarapíthatnánk fogadó- készségünket, a minőségi tu­rizmus igényeinek is elébe mehetnénk, ha a szabályok, az avult szabályozók nem szólná­nak közbe. A kis pénz is pénz De vegyük csak sorba. Mi­lyen ágazat is az idegenforga­lom? Húzó ágazat. Bevételei egyértelműen jelzik. Hiszen például a íizetővendég-szolgá- lat — míg nem önállósítja ma­gát például az irodáktól ma­szek bécsi hirdetések utján — befektetés nélkül növeli, az ál­lam konvertibilis valutabevé­telét. Éppen ezért nem érdek­telen — a Dunatoursnál hal­lott meditációt — végiggon­dolni: érdemes lenne-e a ma­szek, ám az idegenforgalom szempontjából preferálásra ér­demes kispénzű beruházásokat támogatni? Mégpedig úgy, hogy aki 3—400 ezer forintot tudna áldozni, az ebbe az ága­zatba fektesse be? Közben mó­dot, lehetőséget kapna arra, hogy pénze az értékét meg­őrizze, s a család esetleges el­helyezkedési problémája is megoldódjon? Kérdőjelek, amelyek pél­dául az úgynevezett idegen- forgalmi stratégiánkkal szoro­san összefüggnek. Van persze ilyen, csak éppen elavult, s nem a mostani helyzetre sza­bott. Nem s.ámol egy világki­állítással. az ezredfordulóval, s nem épít a kisvállalkozások­ra a fizetővendég-szolgáltatás új alapokra helyezésével. Nem jelöli meg egyértelműen azo­kat a frekventált területeket, amelyeket érdemes fejleszteni az ezredforduló után is, nem számol a bioturizmus térhódí­tásával. Nem mutat eeyértel- műen rá: hol épülnek nagy szállodaláncok, hol ésszerű a vadászatok, a táj szépsége miatt kisebb csoportok számá­ra a fizetővendég-szolgálatot fejleszteni. Mondjuk, azokon a területeken, ahol a magvar ál­lampolgár is szívesen építke­zik a nyugalom, a csend, a jó környezet miatt. Persze igaz, a gazdag ma­gyar vállalkozók penziókat építenek. S mi marad a kis- pénzűeknek, azoknak, akik szerényebb összeg birtokában vállalkozhatnának? Megfor­gatva, megőrizve a kis pénz értékét, egy nagvobb bankbe­tét tisztes kamatait a háztáji­ból kiegészítve? Persze, hogy nem lehet. Pedig a kiszámol- tabb pénzzel vagy kocsival ér­kező turista — szocialista or­szágból, akár Nyugatról is — szívesebben veszi igénybe a fizetővendég-szolgálatot. De már a minőséget keresi. Az egy szoba, két hálófülkés, kü­lön bejáratú konyhával, mel­lékhelyiségekkel ellátott apart­manokat. Ám az idegenforga­lom Pest megyében — a Duna­kanyarban éppúgy, mint Rác­kevén vagy az agglomerációs övezetben — nincs erre felké­szülve. Pedig miközben a ma igényeit ki kell szolgálnia, nem érheti készületlenül a holnap sem. A huszonnegyedik órában * S * S A mát azok a családi házak, nyaralók jelentik, amelyeket kiadnak, de ez egy-egy famí­lia igényéhez alkalmazkodott. S nem az idegen igényéhez vagy az értékesítéshez. Ezért nem tudnak olyan minőségi változást garantálni, amit az utazási irodák — ügyfeleiket ismerve — elvárnak. A holnap turistája minőséget kér, köve­tel. Ha meg akarjuk tartani — a felkészülést nézve —, immár a huszonnegyedik órában va­gyunk. Ezért is érdemes egy min­den bizonnyal nem a megle­petés erejével ható, nem is egyedülálló — lehet, hogy so­kak által már ismert, csak to­vábbfejlesztett — ötletet kör­bejárni. Mert elképzelhető, hogy például, aki a Dunaka­nyarban, Ráckevén vagy az idegenforgalmi stratégia által megjelölt területen házat épít, az egy tető alá hozza a csa­ládnak szükséges mellett az idegenforgalmi fizetővendég­szolgálatban jól értékesíthetőt is. Egy tető alatt, egy csator­názással, egy áramszolgáltatás­sal, ikerfallal — de külön bejá­rattal. S akkor nincs közöskö- dés! S ráadásul az építészek számítása szerint ez a külön bejáratú, idegenforgalmi célú, a minőségi turizmust kiszol­gáló apartman három-négy­százezerből kijönne. Idegen- forgalmi szempontból frekven­tált területeken az egyetlen célszerű, ésszerű beruházás lehetne. S három-négyszázezer forintja sokkal több embernek akad ma Magyarországon, mint huszon-egynéhány millió­ja penziók építésére! S a csa­lád birtokán belül, de attól függetlenül alakítanának ki olyan lakást, amely hosszú tá­von két szempontból is érté­ket jelentene. Valutát hozna az államnak, a törlesztéseket egy OTP-s családi ház építé­sénél könnyebben fizethetnék, s mondjuk tizenöt-húsz év múlva generációk lakás- problémája oldódhatna meg általa. S ugyanakkor a foglal­koztatáshoz kapcsolódó kérdő­jeleink egy része is eltűnne. Háztájiként a család valame­lyik tagja vendéglátásra adná fejét a keresetért. S mindjárt kevesebb menzás, kulcsos, csellengő gyerekünk lenne nemcsak nyaranta, hanem az év háromszázhatvanöt napjá­ból legalább kétszáznyolcvan­ban. Ez nem valamiféle visz- szakozz a mosogatódézsához, hanem belső vállalkozás! Ám a falak ma még átha- tolhatatlanok. Mert mit is mondanak az üzleti, hitelnyúj­tási élet szabályai? Nyaraló építéséhez nem adnak OTP- hitelt. Helyesen. Csak éppen az idegenforgalmi stratégia nem mondja meg: magán vál­lalkozásban, kalákában hol célszerű, hol ésszerű az össze­dobott pénzt befektetni. Bizto­sítékot ehhez stratégia adna, s az, ha be is tartanánk, ha né­mi kiszámíthatóság lenne a hasszabb távra szóló lépések­ben. Míg nincs, addig a ki­sebb vállalkozók, a családok nem fektetnek be. Persze ez az önálló, az idegenforgalmi követelményeknek — szakem­berek által megjelölt kívánal­maknak — megfelelő, külön bejáratú lakrész — ahogy szó volt róla — a családi házhoz is épülhetne. Épülhetne, ha az OTP üzletszabálya, hitel­nyújtási feltétele nem szólna közbe. Mert ma az jogosult hitelre, akinél a szobák szá­ma legfeljebb eggyel haladja meg a családtagokét. Persze itt jönnek a trükkök — no, nem az idegenforgalomért! —, például szárítók, amit addig toldozgatnak, foldozgatnak a lakhatási engedélyt követően, míg szoba nem lesz belőlük. Közös zsebünk érdekében elképzelhető lenne: a hitelt a családi ház építésére adják, a plusz apartmant ettől függet lenül, saját pénzéből — ha van — egy időben ki-ki meg­építheti. Kevesebb anyag men­ne kárba. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük: ké­sőbb, mondjuk, egy hónap múlva, már a kutya sem szól bele, ha a -telek másik végén az idegenforgalmi bevételre alapozva építkezik. Ésszerű, célszerű ez? Közös zsebünk érdekében Nem akarom az ellentábor kórusát felhangolni, a kedélye­ket korbácsolni, de meg kelle­ne fontolni: kaphat-e az ide­genforgalmi ágazatba bekap­csolódó olyan kedvezménye­ket, mint aki a háztájit vál­lalta? Ez olyan export, amely jól és gyorsan fizethet! Ha nem késünk le róla. Ha nem a szegény ember pazarlására tö­rekszünk. Akkor még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is célszerű a hitelt odaadni, a kedvezményt ott biztosítani, ahol gyorsan, hosszú távon megtérül. Egy szerződés elle­nében például, amelyben az építkező kötelezettséget vál­lal: az idegenforgalomnak ad­ja bérbe a külön lakrészt. Azt hiszem, ehhez gondolkodás- módunkon kellene változtat­ni. Mégpedig gyökeresen. S ha a világkiállításra készülődés jegyében az idegenforgalmun­kat is megnézzük, s a szom­széd példáján tanulunk: a fő­városi körön belül egyórás távolságra még jól fölhasznál­hatók a szálláshelyek, a fize­tővendégeknek biztosított lakrészek. Tehát Budaörsön éppúgy, mint a Dunakanyar településein vagy Ráckevén, s Pest megye agglomerációs övezetében. Ehhez azonban egyfajta vállalkozói szemlé­letre kellene áttérni a hitelpo­litikában is! Mert ha nem, előbb a vendég, utána a ha­szon marad el. Varga Edit 1 A lőterek közé ékelt Tatárszentgyörgy Mire fölnyitják a sorompókat... Tatárszentgyörgy nem nagy falu, mégis csak a második nekifutásra találjuk meg a tanácsot. A frissen festett épület megbújik az utat szegélyező fák mögött. A tata­rozás nyomai még láthatók, a festékfoltok az ablaküve­gen és a kövezeten is ott vannak. — Nemrég fejezték be a felújítást, most igazán szép lett a házunk — fogad Kri- zsán Lászlódé, az elnök asz- szony. Hellytel kínál, és már meséli is, hogy jöttömkor min töprengett éppen. — Már napok óta morfon­dírozok, ma éjjel már alud­ni sem tudtam. Szeretnénk ugyanis csináltatni egy új közkutat. A faluban alig van egészséges vizű kút. A meglé­vők egy részéből a gyerekek például nem ihatnak. Meg aztán közel van hozzánk Apajpuszta is. KÉKE EGY KÚT Februárban döntött úgy a tanácstestület, hogy szükség lenne egy olyan mélységű kútra, ahonnan már egész­séges vizet kaphatnánk. Legalább kétszáz méterre le kellene fúrni, ami a költség- vetés sz,erint összesen 4 mil­lió 142 ezer forintba kerülne. Közben találtunk egy lajos- mizsei céget. Ök két és fél millió forintért elvállalnák a munkát, így a 25 százalékos áfával 3 millió 125 ezerbe kerülne. Persze ez még min­dig óriási összeg a község számára. Az idei fejlesztési pénzből 800 ezer forintot fordíthatnánk erre. Rámen­ne csaknem a teljes jövő évi keretünk, és az áfát még így is csak a harmadik évben tudnánk kifizetni. A tanács­testület rendkívüli ülésen ha­tároz majd a kérdésben. Ne­héz döntés lesz, annyi biztos. A másik ötlet, ami pillanat­nyilag foglalkoztat bennün­ket, az Tatárszentgyörgy tör­ténetének feldolgozása. Cza- gányi Lászlót bíztuk meg a feladattal, aki a közelben lé­vő Inárcson lakik. Hernád község történetéről már írt egy hasonló jellegű könyvet. Beszélgetés közben többen Nem kergetnek álmokat Új part a küzdőtéren Szemem sem rebben már, ha arról értesülök, hogy egy régen megszűnt — s most új­ból feléledt politikai párt lép teljes mellbedobással a küzdő­térre, vállalva a megmérette­tést ... A Független Magyar Demok­rata Párt közel két hónapja te­vékenykedik és o közelmúlt­ban tartotta első tagtoborzó nagygyűlését Csömörön. A párt jelenlegi elnöke Neff István, aki gyerekkorától tevékenyke­dett ebben a politikai testület­ben, és keresztfia dr. Balogh István páternek, aki 1947-től 1951-ig állt a párt élén. „Isten, haza, család" — miért ez a jelszavuk? — kérdeztem a pártelnöktől: — Mert hiszünk Istenben, és az ő segítségében, bízunk a család összetartó erejében, és féltve szeretjük hazánkat, amely bölcsőnket ringatta. Ez a hármas jelszó benne van a jelvényünkben is, Istenhez va­ló tartozásunkat az apostoli kereszt jelenti, a családot, az összetartást, a család kenyerét a búzakéve, a hazát a nemzeti színek jelképezik, melyek a családokat összekötik, nemzet­té egyesítik. — Egyik alapelvük a reálpo- litika, a kompromisszumkész­ség. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? — Azt, hogy mi mindenkivel együtt akarunk működni, aki erre igényt tart. A reálpoliti­kánk alapja az, hogy nem ér­tünk egvet a szélsőségesekkel, csak kizárólag a józan ész megfontolásával, mely nem ve­zet olyan összefüggésekhez, ami annyit szenvedett népün­ket ismét katasztrófába taszít­hatja. Ettől mindenképpen meg akarjuk óvni a nemzetet. Tudomásul vesszük a világ és geopolitikai helyzet realitásait, nem kergetünk álmokat, nem tűztünk ki olyan célokat, ame­lyekről tudva tudjuk, hogy a jelenben megvalósíthatatla­nok, mint például országunk semlegessége. D. Jávori Jenő, a párt nem­zetközi politikai és gazdasági kapcsolatainak titkára az előb­bieket a következőkkel egészíti ki: — A mi reálpolitikánk leg­fontosabb része a gazdasági életre vonatkozó feladatok ki­dolgozása, mely egyúttal a ki­utat is jelenti a jelenlegi ne­hézségekből. Főbb jellemzői a gazdasági koncepciónknak a következők: — a fizetésképte­lenség felszámolása és meg­szüntetése, a monopolista rendszer megváltoztatása, az adminisztráció modernizálása, a külföldi banktőke bevonása és kiterjesztése a vállalkozá­sokba, abszolút vállalkozási adókedvezményekkel. — Hogyan foglalná össze rö­viden, mi az, amit célul tűztek zászlójukra? — Ákarunk: nemzeti meg­békélést, felemelkedést, ön­megbecsülést, korrupciómentes gazdasági életet, felhőtlen gyermek- és ifjúkort, nyugodt, derűs öregséget. Az értékek helyreállítását, takarékossá­gunk, értékállóságunk megőr­zését ésszerű kompromisszu­mokkal, egyenlő partneri kap­csolatok megteremtését. Nem akarunk: sem elszámo­lást, sem leszámolást, és 30-40 évenként újabb 301-es parcel­lát — mondta Neff István. Tóth Mariann be-benéznek az irodába, az elnök asszonyt keresik. Mint megtudom, a faluban felújí­tottak egy 800 méter hosz- szúságú utat, amit ma fognak átadni. A megnyitó nem jár külö­nösebb ceremóniával. Miköz­ben az átadók és az átvevők aláírják a papírokat, néhány kerékpáros már el is kariká- zik mellettünk. Ezután az ut­cában lakó Szládik Józsefék- hez térünk be, ahol a házigaz­da saját készítésű birkapör­költtel kínál. Beszélgetés köz­ben Telek István műszaki ügyintéző mondja el, hogy a megye határán található kis település méltatlanul kevés pénzt kap, saját erőből vi­szont nem tudnak minden szükséges fejlesztést megva­lósítani. Pedig a környéken lévő lőterek miatt nagy a for­galom, és a katonai járművek erősen igénybe veszik az uta­kat. Ehhez a felújításhoz ka­pott most a község 400 ezer forintot a megyei tanácstól, 500 ezret pedig helyi forrásból biztosítottak. Vendéglátóinktól elbúcsúz­va, körbesétáljuk a tanácsel­nökkel a falut. Kevés a járó­kelő az utcákon, a dolgozók még nem értek haza, az idő­sek és a gyerekek pedig a hű­vösre húzódnak a tűző nap elől. Csöndes az öregek napközi otthona is. A régi orvosi la­kásban • tavaly december óta működik az otthon, ahová je­lenleg 19 idős ember jár el. A faluban nem kísérte egyönte­tű szimpátia és egyetértés az intézmény megnyitását, pedig egyre riagyobb szükség van rá. Tatárszentgyörgy körülbe­lül 1700 lakosából mindössze 400 az aktív dolgozó. Sok /az idős ember a községben, és számosán élnek közülük egye­dül. A napközi otthon ellá­tást és társaságot is jelent a magányos öregek számára. Az élet természetes velejárója — és nem szégyen —, hogy az ember idős korban már nem, vagy csak részben tudja el­látni magát. Különösen, ha a mindennapos beszerzés is gondokba ütközik. A PATTHELYZET Nemcsak a kereskedelmet, hanem a mindennapi életet is nehezítik a környékbeli lőte­rek. Ügy másfél évvel ezelőtt sikerült megállapodni a Hon­védelmi Minisztériummal, hogy minden órában 15 per­cig biztosítják az áthaladást az Örkény és a Dabas felé vezető utakon. A gyakorlat­ban mindez nem egészen így működik. Néha két-három órát is kell várni, mire fel­nyitják a sorompókat, úgy­hogy a helybeliek jó része in­kább egyből Ladánybane felé indul el. Ezt a helyzetet használják ki állítólag az élel­mes szállítók. A lőgyakorla- tokra hivatkozva Örkényben vagy Dobáson adják el a kü­lönböző termékeket, így a megrendelt élelmiszer nem mindig érkezik meg Tatár- szentgyörgyre. A környező te­lepüléseken dolgozók inkább munkahelyük környékén vá­sárolnak be, viszont akik hét közben nem mozdulnak ki a faluból, azok a helyi kínálat­ra vannak utalva. ELDUG0TTAN IS ÉLNI A négyszáz aktív dolgozó többsége a környező közsé­gekben vállalt munkát. A fa­luban az 1967 óta működő textilüzem és az 1983-ban épült Műszéngyártó Vállalat nyújt munkalehetőséget — fő­leg az asszonyoknak. — Sokat fejlődött a község az utóbbi években — mondja Krizsán Lászlóné. — Bőví­tettük az óvodát és az isko­lát, két esztendeje épült a tornatermünk. Van a faluban orvos és gyógyszerész is. Nem­rég nyílt egy maszek cukrász­da. Persze még mindig van számos tennivaló. Most éppen az új kút a legfontosabb. Ha elkészül, esetleg létre lehetne hozni egy társulást, és beve­zetni a vizet minden házba. Ennek majd még utána kelle­ne nézni, megvizsgálni a jogi és anyagi feltételeket. Tatár­szentgyörgy eldugott kis köz­ség, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet változtatni az életünkön. Kecskés Ágnes Hol laksz, lacika? Lacika maszatos és bömböl. A piac forgatagából — ahol több a lengyel szó, mint a magyar, több a lengyel árus és portéka, mint a honi —, véletlenül elver­gődik a városi rendőrkapitány­ság bejáratáig. Kézen fogják, csitítgatják, ám nehezen vigasz­talható, mert elvesztette testvé­reit, szüleit — vagy azok öt?! — Egy kis mosdatás, vigaszta­lás, segítő szándékú kérdések sora a tréfák mögé bújtatva. Hogy hívnak? Hány éves vagy? Érden laksz? Melyik ut­cában? — Hüppögve, ám a sok jó szótól megnyugodva egy­szerre csak megszólal: — Há­rom éves lennék . . . Hol la­kom, hol? Hát a mi utcánk­ban! Az melyik? Nem tudom! Majd diadalmasan körülnéz, s kiböki: de ha kijössz velem, megmutatom, melyik a mi ko­csink! Megmutatja, s tévedhe- tetlenül kiválasztja a környé­ken parkoló majd kétszáz kö­zül a miénket. S igazolandó, hogy a kiválasztásban hiba az­tán nincs: percek múlva ott a család. Hát igen. Ha már az utcát nem is. de a kocsi már­káját, a miénket manapság ismerni kell! V. E. Mim Mniiinii Budaörs. Szabadság. Július 14-én 6 óra: Nincs kegyelem (am. krimi), 15-én 6 óra: Három férfi és egy mózeskosár (fr. vígj.), lö-án fi óra: Piedone Egyiptom­ban (ol. vígj.), 17-én 6 óra: Mozi­háború vadnyugaton (szovj. vígj.), 19-én 6 óra: Szamurájháború (jap.). Dunakeszi, Vörös* Csillag. Július 13-án hfi, 8 óra: Piroska és a far­kas (magy.—kanadai), 14—16-án Dirty Dancing (am. zenés), 15— 16-án f4 óra: A törökfejes kopja (magy. kai.), 17—19-én h6, 8 óra: Ikrek (am. vígj.). Százhalombatta, Művelődési Központ. Július 14-én 7 óra: D’Annunzio (ol.), 15—16-án 7 óra: Ikrek (am. vígj.), 17-én 7 óra Viharos hétfő (ang. krimi), 18-án 7 óra: A kém, aki szeretett en­gem (ang.). Szentendre, Autós kertmozi. Július 13—16-ig este *10 óra: A magányos farkas (am.), 17—19-ig este flO óra: A Beverly Hills-i zsaru (am.). Felszabadulás. Július 13—14-ig, 5, 7 óra: Cserébe az életért (am. krimi), 15—16-án 3 óra: A fehér törzsfőnök (am. ka­land), 15—16-án 5, 7 óra: Szahara (am. kai.), 17-én, 5, 7 óra: A po­kol katonái (am.). Szigctszentmiklós, Kossuth. Jú­lius 14-én 6. 8 óra: Rémült roha­nás (am. krimi), 15-én 6, 8 óra: 16-án 6 óra: Tanmesék a. szexről (magy. vígj.). 17-én 6 óra: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. (am. western). 18-án 6 óra: Az új föl­desúr (magy.). Dunaharaszti, Béke. Július 13-án 6, 8 óra: Rémült rohanás (am. krimi), 15—16-án 6 óra: A Sárga folyó harcosa (hongkongi kung- fu), 17-én 6 óra: „K” II. (Az éj­szakai lányok, magy. dók.), 19-én 6, 8 óra: Törvényszéki héják (am. krimi). Dabas, Autós kertmozi. Július 13—16-ig flO óra: A magányos far­kas (am. kai.), 17—19-ig: flO óra: Magányos zsaru (fr. krimi). Gyál, Dózsa. Július 14-én f6 óra: Egy előre bejelentett gyilkos­ság krónikája (ol—fr.—kolumbiai) 15—16-án *6 óra: Egy előre beje­lentett gyilkosság krónikája (ol— fr.—kolumbiai)., 15—16-án f6 óra: Rémült rohanás (am. krimi), 17-én f6 óra: A Sárga folyó har­cosa (hongkongi kung-fu). Nagykáta, Rákóczi: 13—14-én 6 óra: Nincs kegyelem (am. kri­mi). 15-én 6, 8 óra: Én a vízilo­vakkal vagyok (ol. vígj.). 16-án 6, 8 óra: Az eastwicki boszorká­nyok (am. horror-paródia), 17-én 6, 8 óra: Hair (am.). Ráckeve. Autós kertmozi. Július 13— án flO óra: Hegylakó (ang.), 14— 15-én flO. 16-án 11 óra: A légy (am. horror), 16-án flO óra: Dumbó (am. rajz), 17—19-ig flO óra: Ikrek (am.). Szabadság Július 15— 16-án 7 óra: Vörös zsaru (am’.), 17-én 7 óra: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (ol.—fr.— kolumbiai), 18-án 7 óra: Recsk 1950—53. (Egy titkos kényszermun­katábor története, magy. dók.). Leányfalu, Kertmozi. Július 14? —15-én este flO óra: Bosszúvágy III. am. krimi), 17—18-án este flO óra: Nincs kegyelem (am. krimi). v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom