Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
2 ^£Msm 1989. JÜLIUS 8., SZOMBAT HÉT VÉGIVILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS'] „Európai házunk" tervrajza Elénk visszhangot keltett Gorbacsov Strasbourgi beszéde Várakozások Bush lengyelországi és magyarországi látogatása előtt A Likud által átdolgozott javaslat akadályozza a rendezést , Általános PILLANATKÉP Ügy adódott, hogy néhány 1hét leforgása alatt több csúcsszintű eszmecsere zajlott le nagyhatalmak vezetői között. Az amerikai elnök átrepült az óceánon, hogy részt vegyen a NATO jubileumi legmagasabb szintű tanácskozásán. Mihail Gorbacsov előbb Bonnban, majd e héten Párizsban tárgyalt Kohl kancellárral, illetve Mitterrand elnökkel, s beszédet mondott Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti gyűlése előtt. Gorbacsov útja innen Bukarestbe vezetett, s ®tt részt vett a szovjet kül-. «lőtt,ség élén, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének pénteken megkezdődött ülésén. George Bush ismét átutazik az „óvilágba”. Az amerikai elnök vasárnap érkezik Lengyelországba és kedden este Budapestre. Fővárosunkból Párizsba repül, hogy részt vegyen a hét vezető gazdasági nagyhatalom csúcstalálkozóján. Vagyis: áttételesen, anélkül, 4iogy a két világhatalom legfőbb vezetői közös tárgyalóasztalhoz ülnének, tulajdonképpen olyan vezetők útján, akik részt vettek a két közösség valamelyikének magas szintű megbeszélésein, állandó párbeszédben vannak. A szovjet— amerikai csúcstalálkozóra — a nyilatkozatok szerint — az év vége vagy a jövő év eleje előtt nem kerül sor, de lényegében azok a problémák, amelyek a nemzetközi politika élvonalában vannak, széles körű megvitatást kapnak ezeken a két- és többoldalú tárgyalásokon. S .minden eddigi látogatásnak, csúcsszintű tárgyalásnak az a célja, hogy növekedjen a kölcsönös bizalom. S itt fel kell figyelnünk a megváltozóban levő gondolkodást tükröző jelenségekre. Korábban, amikor még erőteljesen éltek a kölcsönös gyanakvás reflexei, Washingtonban aligha látták volna jó szívvel, hogy Gorbacsovot az NSZK- ban az „utca emberei” meleg, baráti fogadtatásban részesítik. Bizonyos, hogy azonnal megindult volna Washingtonból a „propaganda-ellengőz”. Most pedig Bush elnök kijelentette: egyáltalán nem zavarja ez, sőt, örül annak, hogy n peresztrojka sikeréért küzdő szovjet államfő, aki oly erőteljesen törekszik leszerelési intézkedésekre, népszerű az NSZK-ban. Ami pedig Gorbacsovot illeti, biztosította a washingtoni vezetést, hogy sem bonni, sem párizsi útjával nem az a cél vezérli, hogy leválasz- sza vagy eltávolítsa akár az NSZK-t, akár Franciaországot amerikai szövetségesétől. Bush lengyelországi és magyarországi útját illetően a szovjet államfő üdvözölte azt az amerikai törekvést, hogy jobban meg akarják ismerni az ottani reformfolyamatokat. Bush viszont nyomatékosan hangoztatta, hogy távol áll tőle, hogy látogatásával éket verjen a Szovjetunió és a két . szövetségese közé, vagy beavatkozást. kíséreljen meg belügyeikbe. KÖZELEBB KERÜLNI EGYMÁSHOZ Persze e pozitív folyamatok mellett érvényesülnek még a régi beidegződések is. Így kerülhetett bele Bush interjújába az a kijelentése, hogy távozzanak a szovjet csapatok Lengyelországból. A választ Sevardnadze, a Gorbacsovval együtt Párizsban tárevaló külügyminiszter adta meg: ezen az alapon a Szovjetunió felvethetné, miért nem mennek máris haza az NSZK-ban, a Fülöp-szigeteken vagy Dél-Ko- reában állomásozó amerikai csapatok? Kommentátorok emlékeztettek arra, hogy a Szovjetunió az elmúlt időben egyoldalú csapatkivonásokat hajtott végre, de ezeket nem követte hasonló amerikai lépés. S a biztonsági érdekeket nem lehet egyoldalúan értelmezni... De ennyiben maradtak, s az interjú kitétele nem okozott megtorpanást az amerikai- szovjet kapcsolatokban. Mint ahogy a francia fogadtatásnak az NSZK-énál hűvösebb volta, amely oly sok nyugati lapkommentár témája volt, sem okoz valamiféle „szovjet sértődöttséget”, és nem „sugallja” a Franciaországgal való kapcsolatok bármilyen visszafogását. A „hőfokban való eltérést” sok minden magyarázza. Egyrészt, hogy az NSZK határos a Varsói Szerződés két államával, az NDK-val és Csehszlovákiával, s így konfliktus esetén frontvonalba kerül. Ezért érzékenyebbek itt a szovjet egyoldalú leszerelési lépésekre és fegyverzetcsökkentési javaslatokra, mint Francia- országban, amely konfliktus esetén az elképzelések szerint nem válna „hátország” jellege miatt azonnal csatatérré. Másrészt az a tény, hogy Párizs önálló atomütőerővel rendelkezik, s ezt meg is kívánja őrizni, eltérő pozíciót kölcsönöz neki Bonnhoz képest, amelynek területén a rakétákhoz tartozó atomrobbanófejek amerikai raktárakban vannak, s felettük Washington rendelkezik. A moszkvai vezetés joggal lehet elégedett Gorbacsov párizsi látogatásával, amely huszonegy megállapodás aláírásával végződött, és annak a szándéknak újabb megerősítésével, hogy mélyítik a francia—szovjet együttműködést. Ennek világpolitikai vetülete az, hogy Moszkva bekapcsolódik a libanoni békefolyamatba, amelyet Franciaország régóta szorgalmaz, mivel e közel- keleti országban, amely valaha francia ellenőrzés alatt állt, Párizsnak még ma is jelentős befolyása van. MOSZKVA ÉS A „HUSZONHÁRMAK” Gorbacsov volt az első szocialista államfő, aki beszédet mondott a huszonhárom tagú Európa Tanácsban. A legfelsőbb tanács elnöke nyilván azért választotta ezt a fórumot, mert e^ szélesebb a tizenkét tagú Közös Piac intézményeinél, s így a „közös európai ház” megteremtésére vonatkozó elképzelései nagyobb nyilvánosságot kaphattak. Túl ezen a Szovjetunió megfigyelői státussal rendelkezik e testületben. Gorbacsov szerint fel kell immár vázolni e „közös ház” tervrajzát, s meg kell határozni, hogy miként éljenek egymás mellett az európai népek. Jelenleg elsőrendű fontosságú a közeledés megosztott kontinensünk két katonai szövetsége között. Ez pedig leszerelési intézkedéseken át vezet. Az elrettentés doktrínája ma az uralkodó katonai' nézet, s ezt a mérséklet doktrínájának kell felváltania. Üdvös lenne, ha az európai hadszíntér négy atomhatalmának szakértői megállapodnának abban, hogy mi legyen a „minimális elrettentés” mennyisége, azaz az a fegyverarzenál, amely elegendő ahhoz, hogy mindegyik fél saját biztonságát garantálhassa vele. Gorbacsov egy új javaslatot is megfogalmazott. A Szovjetunió kész arra, hogy egyaldalúan csökkentse harcászati atomrobbanófejű rakétáinak számát, ha a NATO tárgyalásokat kezd e fegyverek csökkentéséről, később pedig végleges felszámolásukról. Így megvalósulna az úgynevezett „harmadik nullamegoldás”, és a hadászati támadófegyvereken kívül, amelyek hordtávolsága 5500 kilométer feletti, megszűnne minden atom-robbanófejű rákéig.! A javaslatot Bush elnök már elutasította. Hasonlóan cselekedtek Londonban is. Arra hivatkoztak, hogy a NATO korábbi csúcsértekezletén már megállapodtak arról, hogy csakis a hagyományos fegyverzet csökkentésében elért eredmény után kerülhetne szőnyegre a harcászati rakéták ügye. A REALITÁSOK TALAJÁN George Bush alelnökként már járt Lengyelországban és Magyarországon, így akkori személyes benyomásaira is építeni kíván, amikor megismerkedik a mai változásokkal, a kibontakozott reformfolyamatokkal. Programját mindkét országban úgy állították össze, hogy a rövid idő adta határokon belül, a maximális lehetőséget nyújtsák neki a helyzet áttekintésére. Bush — mint indulását megelőző interjújában hangsúlyozta — egyaránt fontosnak tártja a politikai és gazdasági reformokat és kész arra, hogy könnyítéseket egyengessen az amerikai piacra való exportokban, vegyes vállalatok alapítására adjon ösztönzést. De — Washingtonban hangsúlyozzák — Bush látogatása, ha kedvező lesz az eredmény, inkább csak lökést ad majd a lengyel és magyar gazdaság iránti amerikai támogatási szándéknak. Az amerikai fővárosban cáfolták, hogy Bush Lengyelországba olyan „csomagtervvel” érkezne, amely három év leforgása alatt tízmilliárd dollár hitelt biztosítana Varsónak. Legfeljebb arról lesz szó, hogy Bush látogatása előmozdítja a lengyel adósságátütemezési tárgyalások eredményességét. Vagyis: meg kell maradni a realitások talaján. CS1RÄJÄBAN ELFOJTANI... Az immár tizenkilenc hónapja tartó palesztin tüntetéssorozat megszüntetésére hiábavaló volt eddig minden erőszakos izraeli akció. Washington nyomására ezért Samir izraeli miniszterelnök kidolgozott egy rendezési tervet, amely választásokat irányoz elő Ciszjordániában és Gázában, hogy a tel-avivi kormánynak legyen kikkel párbeszédbe bocsátkozni a terület Izraelen belüli autonómiájáról. Gyenge a terv, de több, mint a semmi, s a megszállt területek lakói mégiscsak az urnákhoz járulhatnak. Ezért Washington alapjaiban elfogadta ezt, sőt, a PFSZ is bizonyos kiindulópontnak tekintette, persze számos feltétellel. Ezek után most váratlan fordulat történt. Samir Likud Szövetségében a vezető központi bizottságban felülkerekedtek az erőszakos megoldások hívei, s pártszakadással fenyegetőztek. Belevetették a tervezetbe, hogy a megszállt területeken sohasem alakulhat meg az önálló palesztin állam, és hogy ott a zsidó települések létesítését folytatni kell. Ez annyit jelent, hogy az egész terv értelmetlenné vált, hiszen nem lehet kiindulópont békés rendezésre... Árkus István Több tagország belpolitikája új elemekkel gyarapodott Bukarestben tanácskozik aVSZPTT Pénteken délelőtt plenáris üléssel kezdődött meg Bukarestben a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülése. A kétnaposra tervezett értekezlet napirendjén az egy évvel ezelőtti varsói tanácskozás óta a nemzetközi, s ezen belül is az európai politikai helyzetben bekövetkezett változások, a leszerelési folyamod eredményeinek és további lehetőségeinek áttekintése, valamint a VSZ egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka által előterjesztendő jelentés megvitatása szerepel. BRÜSSZELI KŐNYOMATOS A NATO úgynevezett magas szintű munkacsoportja pénteken ismét összeült, hogy formába öntse a szövetség május végi csúcsértekezletén ismertetett Bush-kezdeményezést. Amennyiben a szövetségesek egyetértésre jutnak az esetleg a ' hétvégén is folytatódó tanácskozáson, írja az Atlantic News című kőnyomatos, akkor a hagyományos fegyverzet csökkentéséről tárgyaló bécsi NATO—VSZ konferencián már a jövő pénteken kezdődő nyári szünet előtt benyújthatják a NATO „keretjavaslatait”. A részletes indítvány mindenképpen csak szeptember 7-én, a bécsi folytatáskor kerül a tárgyalóasztalra, de a Bush részéről felvázolt igen szoros időcélkitűzésre való tekintettel gyorsíthatná a megbeszéléseket, ha a VSZ küldöttei már a NATO elképzeléseinek részletesebb ismeretében kezdhetnék meg a „szünetet” — valójában a nyugati csomagterv tanulmányozását, s esetleges ellenjavaslatok előkészítését. Az Atlantic News, a NATO- hoz közel álló brüsszeli kőnyomatos értesülése szerint a nyugati szövetségesek a múlt héten Bécshen benyújtott VSZ- javaslattal kapcsolatban kiemelik: szovjet részről elfogadták azt a NATO-igényt, hogy a Szovietunió nyugati részét foglalják be a közép-európai övezetbe. A VSZ-javaslat szerinti övezetek nagyjából megegyeznek a Nyugat által szükségesnek tartott felosztással, azzal a különbséggel, hogy a VSZ-javaslat értelmében Franciaország és Anglia is a középső zónához tartozna, míg a NATO-javaslat szerint nem. Pénteken az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén Strasbourgban elmondta „szazbeszédét” R éger Antal képviselő, a magyar Ország- gyűlés külügyi bizottságának titkára. A kelet—nyugati kapcsolatokról rendezett pénteki vitában először kaptak szót annak a négy kelet-európai országnak — Magyarországnak, a Szovjetuniónak, Lengyelországnak és . Jifgoszláviának — parlamenti küldöttségei, amelyek számára májusban hozta létre az új, különleges meghívotti státust a testület. Beszédében az Országgyűlés külügyi bizottságának titkára kijelentette: független, szuverén, demokratikus Magyarországot akarunk, és számítunk ezen az úton az Európa Tanács országainak erkölcsi, politikai és gazdasági támogatására. Magyarország — mondotta — szoros együttműködésre törekszik minden országgal és Figyelmen kívül nem hagyható változások történtek a Varsói Szerződés tagországaiban is. Lengyelországban, a Szovjetunióban, Magyarországon, de más tagországokban új elemekkel gyarapodott a belpolitika. Több, a maga választotta célokat egyedi módon megközelítő tagországból álló szervezetről lévén szó, természetes, hogy a résztvevők nem teljesen egyforma várakozásokkal tekintenek a tanácskozó testület ülése elé. A tanácskozás jellege — az a tény, hogy a VSZ-tagállamok fóruma ülésezik a román fővárosban — magától értetődő módon kínálja a közös nevezőt, azt a szándékot, hogy a küldöttségek a napirenden szereplő kérdésekről a lehető legnéppel. Keleten és Nyugaton egyaránt, a politika, a gazdaság és a kultúra területén, és más területeken is, mindenekelőtt a leszerelésben. Különösen fontos számunkra a szoros baráti kapcsolat a közvetlen szomszédokkal, aminek természetesen a kölcsönösségre kell épülnie. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja pénteken a lengyel. Szolidaritás küldöttségét fogadva megerősítette, hogy kormánya határozottan' kész a jövőben is támogatni a lengyelországi reformokat. Egyrészt államközi alapon, másrészt Bonn súlyát latba vetve nemzetközi testületekben is. Erről Hans Klein miniszhatékonyabb eszmecserét folytassák, kihasználják a lehetőséget együttműködésük erősítésére. A teremben téglalap alakban sorakozó asztalokhoz ültek a küldöttségek tagjai, mögöttük a kísérők és a szakértők. Az asztalsor fő helyén a román küldöttség foglal helyet, hiszen a rotációs elv alapján a tanácskozás soros rendezője Románia. A Nico- laeu Ceausescu vezette román küldöttség balján a szovjet, jobbján pedig a lengyel küldöttség ül, Mihail Gorbacsov és Wojciech Jaruzelski vezetésével. A román delegációval szemben a Todor Zsivkovval érkezett bolgárok kaptak helyet. A magyar küldöttség a bolgárok mellett foglal helyet Nyers Rezsőnek, az MSZMP elnökének a vezetésével. A Milos Jakes vezette csehszlovák delegáció az asztalsor végére került, a bolgároktól jobbra. A téglalap alakú asztalok két végén, szemben egymással, az Erich Honecker vezette NDK-küldöttség ült le, a másik oldalon pedig a VSZ katonai delegációja, A megnyitót a vendéglátók részéről Nicolae Ceausescu tartotta, ezután Mihail Gorbacsov elnökletével kezdetét vette a tanácskozás a delegáció- vezétők felszólalásával. Az előzetes tervek szerint a délutáni teljes ülés elnöke Milos Jakes. ter, a kabinet szóvivője számolt be sajtóértekezletén. A Szolidaritás népes küldöttségét, amely a Kereszténydemokrata Unióhoz (CDU) közel álló Konrad Adenauer-alapít- vány meghívására tartózkodik az országban, Bronislaw Geremek professzor, a Szolidaritás szejmbeli csoportjának elnöke vezeti. Réger Antal Strasbourgi felszólalása • • Üdvözölték a magyar álláspontot Helmut Kohl fogadta a Szolidaritás küldötteit Bonn és a lengyel reformok Kádár János halálhírének sajtóvisszhangjából Történelmi életút volt t Szomorú esemény kapcsán állt hazánk ismét a világ- $ sajtó érdeklődésének középpontjában: a budapesti be- % jelentés után már szinte percekkel jelentették szerte ^ a világban Kádár János halálhírét. A visszhangok szinte £ kivétel nélkül elegyítették az ellentmondásos életút tár- £ gyilagos ismertetésének elemeit szubjektív mozzanatok- j kai, nem feledkezve meg arról a népszerűségről, amit i Kádár a 30 esztendő alatt kivívott magának. A legtöbb nyugati kommentár ugyanakkor szinte ironikusnak tartja, hogy a súlyos beteg magyar politikus halála éppen azon a napon következett be, amikor Nagy Imre és elítélt társai ügyében a jogi rehabilitálás hivatalosan megtörtént. A hírmagyarázók, ismert Kelet-Európa szakértők jórészt tragikus sorsúnak minősítik a magyar vezető életútját. Pénteken a The New York Times és a The Washington Post halálozási rovatában terjedelmes cikkben búcsúztatta Kádár Jánost. A nekrológok részletesen ismertették a politikus életútját, tevékenységét, vegyítették az elemzők Kádárt elismerően méltató és súlyosan elmarasztaló véleményeit. A pénteki Pravda, az SZKP KB központi lapja nemzetközi híroldalán számolt be Ká"dár János haláláról, idézeteket közölt a gyászjelentésből és az MSZMP Elnökségnek nekrológjából. A csütörtök esti szovjet tv-híradó, a Vremja a műsor végén, egymondatos hírben, az MTI rövid hírét idézve számolt be arról, hogy elhunyt Kádár János. A szovjet központi lapok — az Izvesztyija, a Trud, a Komszo- molszkaja Pravda, a Szocia- lisztyicseszkaja Indusztrija, a Vecsernaja Moszkva — nemzetközi híroldalaikon, az MTI- től átvett hírben számolnak be Kádár János haláláról. A lengyel lapok a távirat szövege mellett közlik Kádár János életrajzát és fényképét. Valamennyi központi bolgár napilap beszámolt Kádár János elhuny tárói, életrajzából kiemelték, hogy „olyan politikus volt, aki egész életét, tudását, tapasztalatait és erejét a magyar nép, a magyar dolgozók boldogulása előmozdításának, a szocialista átalakulásért kibontakoztatott küzdelemnek szentelte” A legtöbb brit, bécsi, bonni, párizsi, római napilap tudósításban adott hírt Kádár János haláláról, nekrológokat közöltek, kiemelve történelmi szerepét, annak ellentmondásosságaival és érdemeivel egyetemben. A Wiener Zeitung kiemelte: Kádár mindig igyekezett népe javára kellő ellensúlyt találni a kívánatos és a lehetséges között, az országot a nyitás útjára vezette — írja az osztrák kormány lap. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hangsúlyozta: Kádár János az országa élén eltöltött negyed évszázados tevékenysége során Magyarországot a rémuralom mélységeiből egy időre az életöröm és a tekintély magaslatára vitte, de így is meg kellett érnie, hogy mindez immáron elhalványult az emberek tudatában. A francia kommunista L’Humanité „a peresztrojka előfutárát” ismerte el benne, a Le Monde talányosnak nevezte személyiségét. A vezető olasz lapok úgy méltatták Kádár Jánost, mint olyan államférfit, akinek az elmúlt harminc évben meghatározó szerep jutott a magyar és a kelet—nyugati viszonyok alakításában. Részletesen ismertetik pályáját, amelyben a történelmi érdemek tisztázatlan vagy elhibázott lépésekkel váltották egymást. Belgiumban több lap közölte az elhunyt magyar vezető fénvképét. A polgári La Libre Belgique nekmlógiának ezt a- címet adta: Kádár János, a történelem tragikus személyisége. — Az első volt a szocializmus rendszerén belül, aki gazdasági reformokat kezdeményezett. és jelszava: „Aki nincs ellenünk, az velünk van” az első lépés volt az átfogó nemzeti megbékélés politikájában — írta a spanyol El Pais szakértője.
