Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-07 / 158. szám
4 1989. JŰLIU5 T, PÉNTEK A szülők hallgattak az igazgatóra Szigetszentmártoni zeneművészek Minden zeneiskola büszkélkedhet egy-két nagynevű művésszel, aki falai között kezdett a kottával ismerkedni, tanulni. a hangszeren játszani. Az 1500 lakosú Szigetszent- márton azonban az utóbbi huszonöt évben kiemelkedően sok zenészt adott, akik a Fü- löp-szigetektől az Amerikai Egyesült Államokig részt vesznek a magyar zenekultúra terjesztésében. Brünner Albert (kürt), a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja Afrika kivételével az egész világot bejárta. Petz Pál (trombita) az Állami Hangversenyzenekar és a Budapest rézfúvóskvintett tagja. Hommer Lajos (helikon) a Magyar Állami Operaház zenekarában játszik. Szijjártó Gyula (trombita) és Tarsoly Ferenc (klarinét) a Belügyminisztérium szimfonikus zenekarával Japánig eljutottak, Faltinszki Béla (trombita) a Magyar Néphadsereg központi zenekarának tagja. Hogyan került ennyi kiemelkedő fúvós Szigetszent- mártonból a magyar zenei élétbe? Közös vonásuk, hogy mindannyian a helyi úttörő- zenekar tagjai voltak az ötvenes évek végén. Ray Rudolf akkori iskolaigazgató 1947- ben tért haza a hadifogságból. Zeneértő ember lévén hegedűn, zongorán és orgonán játszott, emellett iskolájában éneket tanított. A faluban már a század elejétől nagy hagyományai voltak a fúvós zenének, logikusnak tűnt, hogy a folytatást meg kell szervezni. Az úttörőzenekar tagjait az igazgató saját jó hallású növendékei közül toborozta. Első lépésként hangszereket szerzett, katonazene- karok kimustrált, de még használható hangszereit, és a Pest Vidéki Gépgyár és a helyi tanács anyagi segítségével újakat is vásárolt. Az elsősök kezébe dobot adott, a felsősöknek már fúvós hangszert. Szerzett ezután egy nyugdíjas karmestert, Heltay Mártont, aki elvállalta a gyerekek oktatását. Zenetanítás másutt is folyik, de hogy ml okozta ilyen nagyfokú eredményességét, az talán az idős karmester egyéni módszerében rejlett. A gyerekekkel ugyanis nem egyenként és egymás után foglalkozott, mint más zeneiskolák hangszeróráin, hanem közösségben történt a hangszerokta- tás, úgy mint az olvasás vagy írás tanítása. A kottaolvasás és a hangszerjáték elsajátíttatása is a zenekari próbákon folyt. Ezeken mintegy húsz gyerek vett részt, és 4-5 tanuló játszott azonos hangszeren. Ha az ő játékuk nem volt tanulságos a többiek részére, akkor addig kiküldte őket az udvarra szaladgálni, és csak később kellett a próbába újból bekapcsolódniuk. Ez a jó hangulatot is biztosította, a szereplésekre, felvonulásokra való készülés pedig motiválta a gyerekeket. A módszer megízlel/tette velük a Vest megyei diákok szálláshelyén Béketábor Debrecenben Sziporkázó napfénnyel és szűnni nem akaró kánikulával fogadta Debrecen a kéthetes építőtáborát ott töltő 210 Pest megyei középiskolás diákot. Nem is csoda, hogy az ebéd után a szállásukra beköszönő érdeklődő alig talált valakit a kitárt ablakú szobákban. — Fociznak, strandra mentek vagy a városban töltik a kimenőt, ki-ki kedve Szerint — világosított fel Virág Márton, gitáros-énekes és mesemondó, aki amúgy táborvezetőként hat főiskolás társával együtt irányítja az építőtábor életét. — Vacsoráig mindenki maga gazdálkodik az idejével, aztán az esti programokra már megérkezik a délutáni műszak is. A sokadik szobában végre találtunk két lányt, akik a takarítást befejezve épp mosásba kezdtek. Káplár Anikó és barátnője, Szabina — aki csak a becenevét árulta el —, a ceglédi Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet végzősei. Ök is, mint a táborban oly sokan, az utolsó szabad nyaruk egy részét töltik itt, a debreceni Tartósítóipari Kombinátban dolgozva. — Lekvárosüvegeket címkézünk. Kicsit szokatlan, meg sok a szervezetlenség, de lassan belejövünk. Remek a társaság. jók a programok, kényelmes a szállás. Mi kell még? Az igaz, hogy korán van az ébresztő, de még nem érezzük magunkat fáradtnak. Tegnap is átbeszélgettük a fél éjszakát. , Beszélgetésünk közepette egy magas, pelyhedző szakállú fiú toppant be a szobába, akiről később kiderült, hogy a dunakeszi Radnóti Mikjós Gimnázium tanulója és mindenki csak „Királylánynak" szólítja. — Itt kell válaszolni a kérdésekre? — Igen. Hogy ízlik a tábor? — Finom, és a kaja is jó, meg bőséges. Ez nagyon fontos, mert a legtöbb táborban szinte éheztetik a diákokat. A munkával sincs gond, én dolgoztam már az otthoni konzervgyárban is, de ott sokkal keményebb fizikai munkát kellett végezni. A táborvezetés pedig kifejezetten szuper. Fiatalok, a mienkhez hasonló véleményük van a világról és mindig meghallgatnak minket. Az az igazság, hogy nem vágyók haza. Gyanús volt a sok elégedett szó, de kétkedésemre heves bizonygatás volt a válasz: nem udvariasságból mondták. Távozóban beköszöntem a számlákba temetkező táborve- zetőh öz. — A DEMISZ csak tízezer forintot adott a kulturális programokra. Nehéz kijönni belőle, de megpróbáljuk. Lesz többek között nyelvi vetélkedő, filmvetítés, találkozó rockzenészekkel és helytörténeti vetélkedő. A legkedveltebb program a gyertyás beszélgetés, ahol egy szál gyertya fényénél mindeki elmondhatja a gondolatait, elképzeléseit az életéről. Szándékunk szerint ez „béke szaktábor”. A programok, a beszélgetések a mindennapok békéjével kapcsolatosak. Két hét alatt szeretnénk megértetni a középiskolásokkal, hogy a béke nem más, mint a szabadság lehetősége, az igazság és a valóság ismerete, a szeretetre való képesség. Mindez együtt adhatja csak a harmóniát. Ügy érezzük, hogy szükség van felszínes világunkban arra, hogy az értékekről szóljunk. A táborvezető szobájába egy lány kopogtatott be, valami izgalmas olvasmányt kért, hogy elűzze unalmát az esti beszélgetésig. Ott majd szóba kerül a család, a szerelem, a türelem, a béke ... p. zs. közös muzsikálás örömét is. Indulókat, polkákat, keringő- ket játszottak. Az idő múlásával ifjúságii, majd felnőtt zenekar lett belőlük. 1978-ig, húsz évig működtek. A szülőknek a zeneoktatásért nem kellett fizetniük, a zenekart több intézmény, leginkább a helyi áfész támogatta. Az ötvenes években itt nem volt divat a gyerekek továbbtaníttatása, inkább arra törekedtek, hogy mielőbb munkára foghassák őket. A legkiemelkedőbbek mégis zenei gimnáziumokba kerültek, mert az igazgató tanácsát minden szülő meghallgatta. Bár ez a 25 év csak epizód volt a falu zenei életében, jelentősége felmérhetetlen. Nemcsak azért, mert ilyen kiemelkedő zenészeket adott, hanem az egész községet felpezsdítette. Az emberek zene- szeretőek, érdeklődőek, sokuknak operabérlete van, fogékonyakká váltak a művészet szépségei iránt. Szegő Krisztina Szentendrei programajánlat Ha itt a nyár, akkor irány Szentendre — vallják sokan. S mint minden évben, a Duna partján fekvő hangulatos kisváros ezúttal is gondoskodik bőséges programválasztékról, melyből ki-ki kedve szerint szemezgethet. Az alábbiakban rövid ízelítőt közlünk a kínálatból: Dzsessz- és folkesteket rendeznek a Barcsay-gyűjtemény kertjében. Július’ 8-án, szoro-- baton a Dresch Quartett, 15- én a Vujicsics együttes, 22-én a Trió Stendhal, 29-én a Magyar Jazz Quartett játékában gyönyörködhetnek a zenerajongók. Az orgona szerelmesei sem maradnak program nélkül. Július 9-én, 16-án, 23- án és 30-án a Péter-Pál- (Csip- rovacska) templomban hallgathatják kedvenc muzsikájukat. A színházrajongók július 19-én 8 óra 30 perckor Sztravinszkij Egy katona története című művét láthatják a Hold színház előadásában, szintén a Barcsay-gyűjtemény kertjében. A Templomtéren július 14-én 19 órakor Csokonai Karnyóné című színdarabját tekinthetik meg a Pest Megyei Színkör előadásában. Július 23-án 16 órakor pedig az Alföld színpad előadásában a Tündérkert című összeállítást nézhetik meg, melyben versek és dokumentumok szerepelnek a mai Erdélyből. A nemzetközi folklór rajongói sem maradnak program nélkül: július 9-én a Templomtéren a Sjuntorpi fúvószenekar és néptáncegyüttes műsorát láthatják Svédországból. Július 11-én délelőtt 10 órakor a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, délután 5 órakor pedig a Templomtéren a Zivió néptáncegyüttes és a Kék Duna táncegyüttes produkcióját élvezhetik. Július 15- én délelőtt 11 órakor a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban és július 16-án délelőtt 11 órakor a Templomtéren ugyancsak a Zivió néptánc- együttes és a Kék Duna tánc- együttes előadásában gyönyörködhetnek. KORFORDULÓ Testvérharc Budaörsön Vitázó nyugdíjasklubok A látványosságok sorát a templomtéri dombon lévő búcsú is bővíti, mely augusztus 20-ig minden szombaton és vasárnap reggel 9-től délután 5-ig várja a látogatókat. Itt népművészeti, képző-, iparművészeti vásár van, és folyamatosan fellépnek folklóregyüttesek, kórusok, zenélő csoportok, kisegyüttesek. Álnok szeretőkről beszél így az ember. Puha, párnás kezekről, melyek simogatásra termettek, mégis kést döfnek belénk. Meggyűlölt asszonyokról, akik hajdan mindent megígértek, hogy később csep- penként mérgezzék meg életünket. Ök már nem akarnak többé a művelődési házhoz tartozni, mondja Németh József. Nem ő, személy szerint, de ők valamennyien. A budaörsi nyugdíjasklub. A felesége is ezért ment a bankba. Az elválást intézni. Apró bajsza le-föl ugrál az izgalomtól. Odakint nyikorog a kertkapu, majd nyílik a bejárati ajtó. Némethné gyöngyöző homlokkal lépked fel az előszoba lépcsőjén. Még ki sem fújja magát, már panaszkodik. Tíz éve vezeti a klubot, de soha nem volt semmi problémája. Amióta azonban a Kosa Pál..., kezdené, majd hirtelen megáll. Inkább az elejétől meséli a .történetet, hogy jobban megértsem. Szóval ez a nyugdíjasklub régóta a szak- szervezethez tartozik. Van egy ezer négyszögöles kertjük, rajta egy százharminc négyzetméter alapterületű házzal. Itt szoktak találkozni májustól októberig. A tagok között felosztották a föld egy részét, és a maga parcelláján mindenki azt termel, amit akar. A téli hónapokban azonban nem lehet fűteni az épületet. rendezvényekkel sincs rendben valami. A Kosa Pál azt szeretné, hogy mindenre alkalmanként kérjen pénzt a klub a művelődési háztól. Hát ebbe a nyugdíjasok egyszerűen nem mentek bele. Oldalt pillant. Férje nagy, bánatos madárként bólogat az asztal mellett. Aztán egy ellenklubot is szervezett az igazgató. Hiába hívják országjáró körnek magukat, azért az ellenklub. A tagokat viszont innen csábítják. El sem hinném, fakad ki, micsoda kampány folyik ellenük. Felháborodott Sérelmek Légy zümmög a levegőben, aprókat koccanva neki-neki- repül az ablaknak, végül az asztalra száll kimerültén. Némethné tekintetével követi; ahogy az abroszon mászik, gondolkodik, üssön-e, aztán folytatja inkább. Amikor annak idején felépült a művelődési ház, úgy szólt a megállapodás, hogy októbertől májusig, hetente két délután ingyen biztosítanak a nyugdíjasoknak helyiséget, továbbá egy évben kétszer teremdíj nélkül, rendezhetnek bált. Ezt ö már így vette át az elődjé- től. Kosa Pál viszont semmiféle kampányról nem tud. A klub jól működik, hangoztatja váltig, igaz, nem a Némethné, hanem a tagság miatt. Az asz- szonnyal nincs különösebb baja, nem rossz az vezetőnek, mondja, csak bizonyos keretek között. Hogy mik azok a keretek? Hát a Némethné diktatórikus módszerekkel irányít, csak ennyi. Ha nem a szája íze szerint történnek a dolgok, rögtön megharagszik. A múltkorjában például elüldözött valaki azért, mert állítólag tiszteletlenül beszélt vele. Nos, ez a tiszteletlenség csupán az volt, hogy az illető felháborodott, mikor a Némethné kérdőre vonta, ki ül a bálon az asztalánál. Ám ha további eseteket akarok hallani, ő szívesen mesél akár egész délután. Látom, mesélne is, olyan eltökélten dől hátra a székben. abból az évi negyvenből. Ráadásul egy majd nyolcvanéves ember mit tud a kertben csinálni? Jó, jó, éz nem rá tartozik, de furcsa. Az más kérdés, hogy Némethék mindig elintézték a pénzüket. Üj vendég érkezik: Bobáfc Bálint, és bekapcsolódik a beszélgetésbe. Némethné nem tud veszíteni, magyarázza a férfi, ez az oka az egésznek. Mindent megtesz az akarata érvényesítésére, ezt így higv- gyem el. ö évekig volt tag abban a klubban. Aztán megelégelte azt. ami ott folyt, és kivált. Azóta nem köszön neki Némethné. Nem mintha hiányozna, csak kellemetlen, amikor valaki elfordítja a fejét az utcán. Persze rá egyébként is haragszik az asszony. Merthogy fi az elleuklub vezetője. Sőt, júliustól két ellenklubé, ha úgy tetszik. E'seiétől tudniillik nyusdfiaskör néven működik o HNF-nél p"v másik csonort. Pénzt nedig ők is kérnek ezentúl, jelenti ki. hisz énnűev nyugdíjasok, mint a többiek. Igazság Persze a lényeg a pénz, fóly- tatja, mint aki végre tiszta vizet akar Önteni a pohárba. Az mégis tarthatatlan, hogy a gondnok meg a vezető harmincnégyezer forintot kapnak Hát akkor hogy legyen tovább? — néz fel Kosa Pál. Mert az igazság az, hogy a klub most a levegőben lóg. A szakszervezet megszűnt Budaörsön, a művelődési háztól elváltak, a Népfronthoz nem akarnak tartozni. Szóval...? Szóval, nem. tudom. Tényleg nem. Csak arra gondolok, miközben hallgatom, hogy Né- methnáék 120-an vannak, a nyugdíjaskörhöz pedig tizen- négven csatlakoztak eddig. Budaörsön .viszont négyezer nvúgdíjas él. És ez is egy igazság. Falusy Zsigmond Ki védi meg őket? Arról beszélj inkább, hogy sajnálják a pénzt, vág közbe a férfi. Jó, inti le Némethné, sorra kerül az is mindjárt. Tehát a klub minden évben kap negyvenezer forintot. Ebből fizetik a gondnokot meg a vezetőt, azaz őket, és az egyes programokat. Na, most ezt az összeget beépítették a művelődési ház költségvetésébe. Csakhogy a Kása Pál igazgató nem akarja kiadni a pénzt. A múltkor például kerek perec kijelentette, hogy nem látnak egy vasat se tőle. Nekik viszont a férjével érvényes munkaszerződésük van. Persze végül hozzájutottak a járandóságukhoz, de azért megalázó állandóan a tanácsra rohangálni. Egy nénike zokog keservesen, jajveszékel, és az Istent faggatja, hogy miért sújtotta őt akkora csapással, mit vétkezett? ... Mostanában mind több idős ember sírdogál elkeseredetten az aluljárókban, forgalmas áruházak előtt vagy a buszra, villamosra várva, mert kirabolták őket. Fényes nappal. az utcán, amikor bevásárolni indultak, vagy már a „telt” szatyorral onnan hazafelé mentek, öreges, bizonytalan léptekkel. Az asszony egyre jobban belemelegszik. Mintha egy feneketlen zsákba nyúlna, húzza elő vég nélkül sérelmeit. A Egy kiló kenyér, két liter tej, egy vaj és egy szappan, s talán még tíz deka párizsi ára. Ennyi volt a most keservesen, kétségbeesetten síró néni erszényében, amivel az ismeretlen eliszkolt. Vajon a tettes tudta ezt? Talán sejtette, de nem gondolt vele. Neki pénz kellett, s ha mégoly keveset is, de a nénitől rabolhatott a legkönnyebben. A zsúfolt utGyógyító növények Reméljük sikerül kedvet ébresztenünk a „szentendrei nyárhoz”. T. M. A citromfű (vagy méhfű) kellemes, a citromra emlékeztető illatú növény. A leveles hajtásokat évente többször is le lehet vágni. A szellős, árnyékos helyeken szárított citromfűben többféle illóolaj van van (pl. citrál, geraniol, rozmaringsav stb.). Ezek kiváló gyógyhatásait számos gyógy- teakeverék alkotórészeként hasznosítják. Kedvező, nyugtató, esetenként altató hatású. Görcsoldó, étvágyjavító hatása is ismeretes. A hatóanyag-kivonatot idegfájdalmak, ideges gyomor-, bél- és szívbántalmak esetén is jó eredménnyel alkalmazzák. A növény levele kiváló íz- és illatjavító fűszer is. Leggyakrabban saláták, mártások és likőrök ízesítésére alkalmazzák. A menta számos fajtája közül leggyakrabban a fodormenta és a borsmenta (borsosmenta) használatos. A borsmenta illóolaja hűsítő és enyhén csípős ízű mentol. Görcsoldó, antiszeptikus (fertőzés ellen ható) és fájdalomcsillapító, érzéstelenítő, hűsítő hatású. A borsmenta teája nemcsak gyógyszerként, de hűsítő, üdítő italként is kellemes. cán ő volt a legvédtelenebb, a legkönnyebben legyőzhető ellenfél az útortálló számára. Mire a járókelők észbe kaptak, már késő volt. Néhányan rendőrért szaladtak, mások a szerencsétlenül járt idős asz- szonyt próbálták vigasztalni, a többség azonban kíváncsian, vagy a tehetetlensége miatti dühbe vegyült szánalommal állta körbe a tett helyét. A közelmúltban, a Kozma utcai börtönben interjút készítettem a „betörökirállyal”, akit több mint 500 lakás feltöréséért, sok millió forintnyi készpénz és arany ellopásáért már vagy 10 év börtönre ítéltek. Ami a sírdogáló idős emberekkel történt, őt egy cseppet sem lepte meg. — Ahogy nő a szegénység, ahogy drágul az élet, úgy szaporodnak az útonállók, a „zsebesek” és a betörők — mondja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. És mégis, leírhatatlan megvetéssel, gyűlölettel beszél a nénike támadójáról — „patkány, dögkeselyű” — mormolja fojtott hangon. A büntetőintézet falai között különösen hangzanak ezek a szavak, s még különösebben, ha arra gondolunk, hogy este, amikor kevés a tanú az aluljáróban, a legtöbben inkább elsietnek. Meglehet, nagy a kockázata a beavatkozásnak. Hátha spray vagy lőfegyver van a támadónál. Aki belekeveredik egy ilyen dulakodásba. igen sokat kockáztat. A kárvallottnak viszont úgy kell védekeznie, hogy nincs tanú. A kifosztott nénik és bácsik sírnak. Nem kellene mégis valami kockázatot vállalni értük? Nem kellene arra gondolni, hogy holnap,, holnapután a mi idős szüléink kerülhetnek ilyen helyzetbe? Akkor ki védi meg őket? F. Gy. A.
