Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

1989. JÚLIUS 7., PÉNTEK A merevítőköteleken szóit a műsor Cseppben a tenger - Lakihegy Lakihegynél a műútról, a helységjelző tábla után, döcö­gős földútra kanyarodom. Ide hallatszik az MO-ást építő gé­pek zaja, az utca végén ho­mokdombok emelkednek. A traktorok most éppen a rézsűt füvesítik, szép lesz a látvány — majdan. A Gát utcában új és régi há­zak érintik egymást. Az úton a mély kátyúkban víz csillan, itt-ott az épületek előtt kiha­jított szemét. Egy udvarban autóroncsok egymásra halmoz­va, közüket már fölverte a bő fű. Amott faerkély s rafinált ívű tető, egy kivert kutya acsa- rog. Gyanakvóan néz rám egy asszony, fogai roncsolt keríté­se mögül torz mosolyt dob fe­lém, szólni nem szól, Ocskó István is csak áll a kerítés mö­gött, s figyel. — Nemigen ba­rátkozom én — mondja —, de azért csak kerüljön beljebb. A drótkötélen megszakít 0 Kossuth rádió A kétszintes ház két éve épült. Ocskóék ötven éve él­nek Lakihegyen, azelőtt a ki­sebbik adónál, öt évig csak gyűjtötték az anyagot, takar­gatták a téglát telente az ud­varon, ajtót, ablakot vettek az emberek nagy mulatságára. Lakihegy ugyanis illegális fa­lu. A népek errefelé a hatva­nas években ész nélkül szaba­dultak meg szőlőtől-szántótól, a Szabolcsból s más megyék­ből ideszármazottak háromezer forintért vásároltak zártkerte­ket. Ma, amikor az építési ti­lalmat nagyjából-egészéből fel­oldották, egy telek négyszögö­lenkénti ára 800—1000 forint. — Sok minden megváltozott HFEt — oldódik mégis Ocskó lát­ván. — Mint gyerek, a Duha- parton horgásztam, a házak körül hatalmas beépítetlen te­rületek léteztek. Ma a vízmű elkerítette a Dunát, a házak egymásra épültek. Amíg mű­ködött a nagyadó, volt, hogy viharban a merevítőkötele­ken megszólalt a Kossuth rá­dió. Akkoriban persze itt min­denkinek detektoros rádiója volt, s ha készített egy száz- méteres antennát, hát hatva­nas égőt is nyugodtan üzemel­tethetett arról. Jött is a posta, s kobozta el a lámpás rádiókat. Valame­lyikbe egy okos ember bordá­zott szelénlemezt dugott el, hát csak tátották a szájukat az el­lenőrök. Régen volt. Tudja — hajol felém, s ujját, mint egy tiltó póznát, fölmutatja —, én nem vagyok barátkozó ember. Infarktusom volt s különben sem érdekel, ki hogyan él. A családommal úgy tartjuk, tisz­tességgel a házunk előtt söp- rögessünk, hát tesszük is. A viharos falugyűlésen egyezség született Ocskó István karácsony előtt lett beteg. Éjszaka. Szerencsés, hogy éppen abban az utcában lakik, ahol az egyik tanácstag 'is, így lehetett telefonálni. Jöt­tek is a mentők hamarosan, s hajnalban már az intenzív osz­tályon küzdöttek az orvosok az életéért. — Most nem fáj semmi, jól vagyok. Elöcskörézek a kis­kertben, javítgatok a házon, alakítgatok. Nem lenne baj, ha a kisbolt helyére új üzlet épül­ne. Mondják, a tanács a vaste­lep melletti épületet szeretné átalakítani ABC-nek. de ez már évek óta húzódik. Mi oka, joga? Ki tudja? A tehót is be­szedték néhányunktól, talán ha a fele lakosságtól. Volt is egy viharos falugyű­lés, ahol egyezség született. Egy évre mindenki fizet, de amúgy leszavazták. Pedig kellene ide út, bolt. gyógyszertár, nyilvá­nos telefon. Duzzad a telepü­lés, a tanácsnak meg nincs pénze. Értjük mi ezt. persze, meg azt is, hogy az engedély nélkül épült házakra engedély születik. De azért öregszünk lassan. Miért kell mindenért Csepelre járni? Kalácska Pál nett, az arcát már barnára sütötte a tavaszi nap, s hófehér haja csak kie- emeli ezt a barnaságot. Amúgy rendőr zászlós, s hatodik éve körzeti megbízott Lakihegyen. Korpulens termete óvatosságra intene minden renitenskedőt, ám öt még úgy tanították, hogy a józan ész erejével kell a tör­vény oldalára állítani az em­bereket. Páti bácsi, jöjjön helyszínelni! — Ami végül is elég nehéz. Szépítsük, ne szépítsük, Laki­hegyet egyszerűen elfoglalták annak idején — mondja. — Most üt vissza, hogy a hiva­talos szervek mindezt hagyták. Ma a tanácsi dolgozók kétszer meggondolják, hogy kijöjje­nek Lakihegyre. Különösen, ha az úgynevezett téglaházak­ról van szó. Meglátnak, szólnak: Pali bá­csi, de jó, hogy itt van, ki kel­lene menni helyszínelni. S van gyámügyi gond, van építési gond, megoldás semmi. A tég­laházak — a bűn tanyája. Olyan, mint a zacc a kávéban. Lakihegy nem rosszabb, s nem jobb, mint maga az ország. Itt is közömbösek az emberek, s itt is lecsapódik a létbizony­talanság. — Tudja — magyarázza ko­molyan, s elveszik szeméből a fény —, szomorúan látom, hogy addig, amíg az emberek tu­lajdonáról van szó, szinte lán­got hánynak. Azt mondják, rá ne nézz, mert kiverem a ba­bát a szemedből, de a másét nem becsülik, önmagukért nem tesznek, egy fát el nem ültetnek. Haragszom, nagyon haragszom és keserű va­gyok ... Kalácska zászlóst még nem fenyegették meg Lakihegyen. De az emberek egymást — már igen. Ez a település se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többi. Éles reprodukciója an­nak, ami az országban törté­nik. A jelszó itt is az, amit a megfeszített ember kiált a töb­binek, miközben szúnyogok rágják: — Csak az éhes szú­nyogot üssétek le, a jóllakott már nem szívja a vérem! Bellér Agnes (Megjelent a Kisdunatáj jú­liusi számában.) Csők helybelieknek, kedvezményekkel Telekvásár Szentendrén Otthon. Milyen könnyű leír­ni e szót, s milyen nehéz meg­valósítani... Eljutni odáig, hogy becsukjuk magunk mö­gött az ajtót, s csak azt en­gedjük be rajta, aki nekünk tetszik. Lakás, ahol nem kell alkalmazkodnunk a szülőkhöz, házinénihez, ahol akikor hasz­náljuk a konyhát és a mel­lékhelyiségeket, amikor akar­juk. Otthon, melynek megte­remtése hosszú évek munká­ját veszi igénybe, és egy éle­tet áldozunk érte, ha már megszereztük. Csinosítjuk, alakítjuk kedvünk szerint. Lakás, amely egyre drágább lesz, hiszen a négyzetméter- és négyszögölárak rohamosan kúsznak felfelé. Azonban az embereket mindez nem riaszt­ja vissza. A lakossági igényeket szem előtt tartva Szentendre Váro­si Tanácsa a városában élő vagy dolgozó lakosok részére lakásépítés céljára telkeket értékesít. Tegzes Lászlót, a város fő­mérnökét arról kérdeztük, miért csak helyi lakosok, vagy az itt dolgozók vásárolhatnak telket. — Ha versenytárgyalást hir­detnénk, a mostani árak más- félszeresét kapnánk. Azért nem adjuk el „idegeneknek”, mert már úgy felduzzadt a vá­ros, hogy nem tudjuk biztosí­tani a megfelelő infrastruktú­rát. (Közművesítés, ivóvíz- ellátás, vásárlási lehetőség.) Hiányos alapellátás mellett felsrófolni a lélekszámot nem szabad. A tanácsnak nem ér­deke, hogy bárkit ide csábít­son. Akkor lenne érdekelt a lakosszám növelésében és a munkahelyteremtésben, ha a dolgozók jövedelmi adójából egy bizonyos százalékot helyi adóvá minősítene az állam. Kilenc szórvány- (hézag) tel két, harmincöt újat és egy na­gyobbat is< hirdetnek, melyen ötvenlakásos társasház építhe­tő. Ezenkívül egy h-arminclaká- sos sorháztelket értékesítenek folyamatosan. — Milyen szempontok alap­ján értékelték fel a telkeket? — A telekbecslést a Szent­endrei Városgazdálkodási Vál­Rókot, h&jhullásf és más betegséget okoz? Ä lakosság már Veszélyes vegyi anyagok helyett jövőre már kommunális hul­ladék megsemmisítésére használják majd a Bugyi melletti égetőt. (Vimola Károly felvétele) Évek óta borzolja Bugyi köz­ség lakóinak idegeit a közel­ben levő veszélyeshulladék- égetőd A szóbeszéd szerint az itt eltüzelt vegyi anyagok rá­kot, hajhullást, és mindenféle egyéb betegséget okoznak. Ki tudja, mindez igaz-e. azt vi­szont orvosi megfigyelések is alátámasztják, hogy a község­ben sok az asztmás beteg. Tíz éve, 1979-ben telepítet­ték a falu mellé ezt az égetőt, amelyben az Égis Gyógyszer- gyár és a Kőbányai Gyógyszer- árugyár vegyi hulladékait sem­misítik meg. A két gyár ve­szélyes anyagait eredetileg Mo­gyoród mellett égették, de ott ezt a Hungaroring építése miatt abba kellett hagyni. Ek­kor'jelölték ki az égető új he­lyét Bugyi határában, a Kis­kunsági Nemzeti Park közvet­len közelében! Tóris Sándor tanácselnök szerint a lakosság — érthető módon — nem örült a történ­teknek. A község, majd később a megyei tanács is tiltakozott a döntés ellen, de hiába. A gyógyszergyártás és -ellátás fontosságára való tekintettel türelmüket kérték az épülő do­rogi égető elkészültéig. A tervek szerint a dorogi beruházásnak 1988-ra kellett volna megvalósulnia ám ez nem történt meg. A Bugyi környékén kihelyezett szondák ugyan nem mértek a megen­gedettnél nagyobb szennyező­dést. a község lakossága mégis évről évre, egyre türelmetle­nebbül kérte az égető meg­szüntetését. A községi tanács végül idén márciusban úgy ha­tározott, hogy 1989 az utolsó év, amikor engedélyezik a kor­szerűnek igazán nem mondha­tó berendezés működését. A tanács közvetlen kapcsolatban csak az Egis-szel áll. ezt a gyá­rat természetesen értesítették erről a döntésről. Az 1989. de­cember 31-i határidőt a gyógy­szergyár elfogadta. A tervek szerint a tanács venné át a berendezést, amit szemétégetőként hasznosítana. Bugyi jelenlegi szemétlerakója ugyanis lassan betelik, hama­rosan szükség lesz egy újabb­ra. Ha ennek helyét az égető mellett jelölnék ki. az itt fel­halmozódó kommunális hulla­dékot folyamatosan meg is semmisíthetnék. Ezzel a község lakói jól is járnának. Üjabb tiltakozáshullámot indít el vi­szont a körzeti szeméttelep ter­ve. Az elképzelés szerint több község együtt meg tudja vásá­rolni a szükséges korszerű sze­mételtakarító berendezéseket, összefogásra van tehát szük­ség, de Bugyi lakóinak az sem hoz majd igazán megnyugvást, ha a község határában, az ége­tő mellett jelölik ki a körzeti szemétlerakó helyét. Mihályi Györgytől, az Egis műszaki igazgatójától kaptuk a hírt, hogy a Dorogon épülő veszélyeshulladék-égető még ebben az évben beindul. Az Egis, a Chinoin és a Kőbányai Gyógyszerárugyár által közö­sen építtetett égetőben ez év harmadik negyedévében kerül sor a próbaüzemre, és valószí­nűleg a negyedik negyedévben megindul az üzemszerű égetés. K. A. lalat Ingatlanközvetítője vé­gezte el. Először megnézték, hogy az utóbbi időben milyen ingatlanforgalom volt a kör­nyéken, és milyen árban kel­tek el a területek. .Mérlegel­ték azt is, hogy mennyire el­látott közművel a térség. — A négyszögölárak 1500 forinttól 6000 forintig terjed­nek. Családi háznál a legol­csóbb telket 271 000 forintért kínálják — ez közművesítet- len. A legdrágább közművesí­tett 2,5 milliót ér. Ez utóbbi 1843 négyzetméteres, és kétla­kásos ház építhető rá. — Ki részesül előnyben a jelentkezők közül, és mekkora árkedvezményre számíthat? — Aki szociális bérlakást ad le, annak a telekárból a követ­kező kedvezményeket bizto­sítjuk: 35% kedvezményt a szociális bérlakásra jogosult­nak. 25% kedvezményt a szo­ciális bérlakásra nem jogo­sultnak, ha szociális bérlakást ad le. 15%-os kedvezményt kap, aki személyi tulajdonú lakást ad le, kiürítve a telek- vásárlással egy időben. Sor­1 házas vagy társasházzal be­építhető teleknél az előbb em­lített százalékok a következő­képp módosulnak: 70%, 50%, 30%. Augusztus 15-ig lehet je­lentkezni telekvásárlás szán­dékával a városi tanács vb ha­tósági osztályán. Tóth Mariann Pályázati felhívás Az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Inté­zet a levelező rendszerű felső- és középfokú munkavédelmi képzés jelentkezési határidejét meghosszabbítja, arra pótfel­vételt hirdet. A Budapesten induló szak­mérnöki, üzemmérnöki és fel­sőfokú tagozatokra egyetemet és főiskolát végzettek jelent­kezhetnek. A hallgatók a mun­kavédelmi szakképzettséggel együtt középfokú tűzvédelmi képesítést is szereznek. Középfokú szakképesítő ta­gozatok Budapesten és 9 me­gyeszékhelyen indulnak. Hall­gatóknak középiskolát végzet­tek jelentkezhetnek. Az intézetben végzett hall­gatók jogosultak lesznek a vo­natkozó miniszteri rendeletek­ben meghatározott munkavé­delmi képesítéshez kötött munkakörök betöltésére. A fel­sőfokú munkavédelmi végzett­ség egyben biztosítja az alap- feltételét a munkavédelmi szakértői tevékenységnek is. Jelentkezési .határidő vala­mennyi tagozaton: 1989. au­gusztus 10. Jelentkezési lapok az Or­szágos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézetben (Budapest. V. Guszev u. 12.), továbbá a megyei Munkavé­delmi és Munkaügyi Felügye­lőségeken személyesen szerez­hetők be. Telefon: Felsőfokú ügyekben: 120-004, középfokú ügyekben: 111-240. Hét év után újra emelkedett a számuk Munkahelyi balesetek Hét esztendeig egyenletesen csökkent, tavaly ismét növe­kedett az üzemekben, munka­helyeken, illetve a munka­helyekre jövet-menet bekö­vetkezett balesetek száma; 1988-ban összesen 103 524 ese­tet jelentettek be. Az ádatok tanúsága szerint tavaly 469-en — az előző évi­nél 3,3 százalékkal többen — szenvedtek halálos balesetet. Ehhez a magas számhoz nagy­mértékben hozzájárult az a tömeges baleset, amely a do­rogi szénbányák lencsehegyi üzemében történt, s 15 halálos áldozatot követelt. A ka­tasztrófa oka a technológiai szabály megsértése miatt be­következett szénrobbanás volt. A dolgozók munkába szállítá­sa során a Pest Megyei Közúti Építőipari Vállalatnak három, az Észak-dunántúli Regionális Vízművek szintén három dol­gozója vesztette életét. Az Or­szágos Szakipari Vállalat négy dolgozóját érte útközben bal­eset. Az év folyamán az üzemi balesetek száma 6218-cal, 8 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. 1220 eset­ben regisztrálták,, hogy a bal­eset munkafegyelem megsér­tése, valamint ittasság miatt következett be. Az üzemi bal­esetek miatt a táppénzes na­pok száma megközelítette a 3200-at. 24,8 százalékkal növe­kedett az előző évihez ké­pest. E nagyarányú emelke­dést a balesetek számának növekedése mellett alapve­tően — mintegy 20 százalé­kos mértékben — az okozta, hogy a táppénzes napok szá­mításának rendje megválto­zott; tavaly óta a táppénz nem munka- hanem naptári napra jár. A vevőnek drága — a termelőnek olcsó Minimális tejnyereség A tej élet, erő, egészség és pénz! Azt hiszem, nem vitat­ja senki sem állításom első három tételét. Az, hogy az utolsó igaz-e, arról már több mint valószínű, hogy megosz­lanak a vélemények. Ügy vé­lem, ahhoz nem fér kétség, hogy a tejipari vállalatoknak megéri tejet termelni. Koránt­sem mondható el ez minden tehenet tenyésztő termelő- szövetkezetre vagy állami gaz­daságra. Érden, a Benta-Völ- gye Termelőszövetkezet két évvel ezelőtt egy 30 millió fo­rintos beruházásba fogott. Az­zal a szándékkal, hogy ezál­tal megnövekszik az évi tej­termelés. Németh István ál­lattenyésztési főágazatvezetőt arról kérdeztem, vajon bejöt- tek-e elképzeléseik. — Nem egészen. A rekonst­rukció óta csak szerény ered­ményeket értünk el. Tavaly mindössze másfél millió forint nyereségünk lett a tejterme­lésből, ez az össztermelést te­kintve 3—4 százalékos nyere­ségrátát jelent. Ezért a pénzért Magyarországon senki nem vállalkozik beruházásra, senki nem reszkíroz. I — Akkor viszont két évvel ezelőtt miért fogtak bele egy olyan beruházásba, amiről többé-kevésbé sejtették, hogy nem sokat hoz majd a kony­hára?! — Adott volt egy tehenésze­ti telep, mintegy 25 millió fo­rint értékben. Továbbá a 400 szarvasmarhát számláló állo­mány, ahol egy állat értéke 40—50 ezer forint. Mindezt felszámolni nem lett volna célszerű. A rekonstrukcióban nemcsak a tejtermelés növe­kedését terveztük, hanem az állattartás korszerűsítését, va­lamint a szétszórtan működő telepek megszüntetését is. Ez­zel a szállítási-fenntartási költségeket minimálisra szo­rítottuk le. S ami talán a leg­fontosabb: állománynöveke­dést hajtottunk végre. — A legnagyobb eredmény mégis az lett volna, ha nö­vekszik a tejtermelés ... — Amíg egy iparvállalat, ha szükségét érzi, egy évben akár háromszor is emelheti termé­kének árát, addig a mezőgaz­daságban ilyen nem létezik. Az évközi áremelés szinte le­hetetlen, ha végül is megva­lósul, éppen csak a szinten tartásra elég.' (Szilágyi) i * A jármúroncsok mögött a távolban a lakihegyi adótorony látható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom