Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-07 / 158. szám
1989. JÚLIUS 7., PÉNTEK MEHYF.l] 3 Főzik, préselik, fagyasztják Van mit, csak nincs mibe Az utóbbi egy-két esztendőben kíváncsian vártuk, vajon mit hoz a zöldség- és gyümölcsárak „felszabadítása”, miként fog alakulni a kereslet-kínálat ’Viszonya. Ügy tűnik, ez az év jóval kevesebb izgalmat hoz, legalábbis ez derül ki a megye két legnagyobb konzervgyárának tájékoztatásából. Dunakeszin most éppen a szamóca és a meggy dömping- je van, ám az utóbbi esetében kisebb gond nehezíti az átvételt, pontosabban a tárolást. Az történt ugyanis, hogy a tavaly felvásárolt meggyből készült ivóié egy része, pontosan 400 tonna még nem talált fogyasztókra, így a gyár raktárkapacitása ennyivel csökken. A szakemberek bíznak abban, hogy valamivel mozgékonyabb kereskedelmi tevékenységgel hamarosan túladhatnak az ivóién, ám elővigyázatosságból az idén jóval kevesebb másodosztályú meggyet vesznek át, mint tavaly. Befőzésre mintegy ezer tonnát vásárolnak a dunakesziek, átlagosan 20—22 forintos kilónkénti áron. Szamócából ugyancsak jó a kínálat, előreláthatóan a tervezett 200 tonnás felvásárlási mennyiséget még 100 tonnával meg tudják toldani. Az átlagár az eper esetében is kedvezőbb a gyár számára, hiszen most 20—30 forint közti árat kell fizetniük, kilogrammonként. A gyártáshoz szükséges göngyöleg megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll, s a műszaki felkészülés utolsó állomásaként május 14-én a vizespróbaüzemet is megtartották a gyártósorokon. A termelés azóta zavartalanul folyik Dunakeszin. A Nagykőrösi Konzervgyár bizonyos szempontból előnyösebb helyzetben van, hiszen raktáraik kiürülnek, mire az új áru megérkezik. Mégis gondot okoz, hogy bizonyos termékekből tartalékot vásároljanak fel, hiszen a készletezési és hitelezési feltételek ezt nem teszik lehetővé. A gyár eddig a szamóca feldolgozásának körülbelül 90 százalékával végzett, noha a 400 tonnás tervezett mennyiséget másfélszeresére növelték a kínálkozó tőkés export miatt. A hét elején megkezdték a meggy és a cseresznye feldolgozását is, ezekből a termékekből várhatóan jó lesz a kínálat. Gondot legfeljebb most is a málna okozhatna, de a gyár mindössze 150 tonnára vevő, hiszen a tavalyi irreálisan magas árat a vásárlók eddig sem ismerték el a feldolgozott termékekben. Június 1-jén a zöldborsó is elindult a szalagokon. B. Gy. A RáckeveiDuna-ágbun Erős algásodás A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepet fejlesztő új iszapkezelő technológia gépsor üzembe helyezésének munkálatai miatt átmenetileg, az utóbbi két héten a szokásosnál több szerves anyagot tartalmazó szennyvíz került a Ráckevei (Soroksári)- Duna-ágba. A gazdagabb szerves anyag és a sok napsugárzás, kánikulai meleg következtében fokozott algásodás indult meg a Duna-ágban, főleg Dömsöd térségében. Itt az erős algásodás rontja a fürdőzés körülményeit, s a helyzetnek tartós fennmaradása a víz oxigéntartalmának lényeges csökkentésével még halpusztulást is okozhatna. Ezért a Közép- Dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság csütörtökön délben a Kvassay-zsi- lip megnyitásával másfélszeresére, a másodpercenként 20-ról 30 köbméterre növelte a Nagy- Dunából a Ráckevei-Dunába vezetett vízpótlást. Előreláthatóan így a jövő hét elejére kicserélik a Duna-ág vizét, s ezzel megszüntetik a fokozott algásodást és elhárítják a hal- pusztulás veszélyét. Egyébként a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepnél már hétfőn megszűnt a szervesanyag-dúsulás. A telep és a vízügyi igazgatóság szakemberei azonban további rendszeres vizsgálatokkal kísérik figyelemmel a vízminőség változásait. Felszámolnak egy harckocsidandárt Összeállítják a világháborús áldozatok névsorait A Honvédelmi Minisztérium kéri azokat a sorozáson már részt vett sorköteleseket, akik fegyver nélküli katonai vagy polgári szolgálatot kívánnak teljesíteni, hogy kérelmüket július 31-ig nyújtsák be az állandó lakóhelyük szerint illetékes megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnoksághoz — hangzott el a tárca sajtótájékoztatóján csütörtökön. Hozzátették: e határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy ezt követően a kérelem csak a késedelem megfelelő igazolásával nyújtható be. A bevonulást követően, a katonai eskü letétele után a törvény előírásai szerint a kérelem benyújtására már nincs lehetőség. Elhangzott: a bajtárs megszólítás nem a lakosság és a katonák közötti érintkezés formája, azt csak a hadseregen belül alkalmazzák. A lakosság és a katonaság között a hagyományos megszólításokat használják. Szó volt arról is: a Zrínyi Katonai Kiadó, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum arra vállalkozott, hogy nevek és adatok összegyűjtésével, kiadásával emléket állítson az első és második világháborúban áldozatul esett honfitársainknak. Ezt a nagy munkát csupán levéltári forrásokra támaszkodva nem tudják elvégezni. ezért kérik a lakosság, a helytörténészek segítségét, hogy lakóhelyükön írják össze az áldozatok névsorát. Mintegy kétmillió névről van szó, ez tíz budapesti telefonkönyv terjedelmének felel meg. A katonai repülések korlátozásával kapcsolatban Schmidt István vezérőrnagy, as MN, repülőfőnöke elmondta, hogy rendkívül fontosnak tartják a lakossági észrevételek figyelembevételét a zaj- csökkentés érdekében. Ezért átfogó intézkedést hoztak a repülések időben, térben és magasságban történő korlátozására. Heti 2,5 napra csökkentették az alakulatok repülési idejét, ünnepnapokon pedig egyáltalán nem lehet felszállni. Hétköznapokon is csak 6 és 23 óra között lehet repülni, a repülőtereket csak fel- és leszállásra lehet igénybe venni, felette manőverezni nem szabad. Az üdülőkörzetekben repülési tilalom lépett életbe, többek között a Balaton térségére is vonatkozik. A hangsebességnél gyorsabban csak 12 ezer méternél nagyobb magasságban engedélyezik a repülést. Mint a vezérőrnagy rámutatott: további korlátozásokra csak akkor lesz lehetőség, ha megállapodás születik a két katonai tömb között a haderők kölcsönös csökkentéséről. Egy kérdésre válaszolva elhangzott, hogy a magyar korlátozásokat a szovjet honvédelmi miniszter is akceptálta, s így azok a szovjet repülőalakulatokra is vonatkoznak. A tájékoztatón szó volt arról is, hogy állandó díszőrség tisztelegien-e a magyar hősök emlékműve előtt. Ez mintegy 20—30 millió forintba kerülne évente. Ezért jövőre csak 8— 10 alkalommal állítanak díszőrséget, azokon a napokon, amikor az állami zászlót is felvonják, valamint a fontos történelmi évfordulókon. Ez utóbbit napok kijelölésénél még nincs döntés. Annyi azonban már bizonyos, hogy látványos idegenforgalmi attrakcióról van szó, 30 percenkénti zenés díszőrségváltást terveznek. Végezetül azt is elmondták, hogy az év elején bejelentett egyoldalú magyar létszám- és fegyverzetcsökkentés végrehajtásának első lépéseként augusztusban a Duna—Tisza közén felszámolnak egy harckocsidandárt. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imrének és társainak ártatlansága bebizonyosodott A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa csütörtöki nyilvános ülésén tárgyalta a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntetőügyben a legfőbb ügyész törvényességi óvását. A héttagú testület az óvást alaposnak találta, s annak helyt adott. Határozatában megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának 1958-ban hozott ítéletei tör- vénysértőek, ezért ezeket hatályon kívül helyezte; Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Szilágyi Józsefet, dr. Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst az ellene emelt vádak alól felmentette. A széksorokban helyet foglaltak a perben halálra ítélt és kivégzett, illetve a szabadulásuk után elhunyt személyek hozzátartozói. A per ma még élő két szereplője, Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Miklós számára előkészített két szék azonban üresen maradt. Az 1958-ban megállapított tényállás lényege szerint 1955 március végétől értelmiségi csoport szerveződött Nagy Imre körül, amely fokozatosan túllépett a párton belüli frak- ciós tömörülés keretein, az állam elleni szervezkedés jellegét öltötte. A csoport tagjai terjesztették Nagy Imre eszméit az értelmiség, különösen az értelmiségi ifjúság körében. Erre felhasználták a Petőfi Kört és más kulturális fórumokat. A szervezkedés nyomán kialakult mozgalom 1956. október 23-án kirobbantotta az ellenforradalmi tüntetést, abból a célból, hogy a fennálló rendet megdöntsék. £z ítéleti tényállás szerint Maiéter Pál átállt a fegyveres felkelőkhöz. Kopácsi Sándor támogatta a Budapesti Rendőr-főkapitányságon kialakult ellenforradalmi gócot, s közreműködött az ellenforradalmárok felfegyverzésében. Dr. Donáth Ferenc, dr. Szilágyi József és Gimes Miklós támogatták Nagy Imre tevékenységét, dr. Jánosi Ferenc .titkári, szervezői tevékenységet fejtett ki Nagy Imre körül, Vásárhelyi Miklós pedig a kormány sajtófőnökeként tevékenykedett. A Népbírósági Tanács 1958. június 15-i ítéletében Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst, illetve április 22- én kelt ítéletében dr. Szilágyi Józsefet a népi demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés, ezen felül Nagy Imrét hazaárulás, Maiéter Pált és Kopácsi Sándort zendülés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Maiéter Pált és dr. Szilágyi Józsefet halálra, Kopácsi Sándort életfogytig tartó börtönre, dr. Donáth Ferencet 12 év, Tildy Zoltánt 6 év, dr. Jánosi Ferencet 8 év, Vásárhelyi Miklóst 5 év börtönre ítélte, és mellékbüntetéseket is alkalmazott. Dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese idézte az óvásból — egyebek között — azt, hogy a Népbíró- sági Tanács Nagy Imrét és társait olyan magatartásokért tette felelőssé, amelyek az akkor hatályos jogszabályok szerint sem minősültek bűncselekménynek. A bizonyítás egyoldalúan csak a terhelő körülményekre koncentrált, ennek folytán a népbíróság ítéleteinek egyes ténymegállapításai tévesek. A vádlottaknak védekezésre nem volt módjuk. A legfőbb ügyész óvásában szükségesnek tartotta, hogy az Elnökségi Tanács elvi tételként állapítsa meg, hogy valamely, akár hatalmon lévő, akár más párt tevékenységének bírálata, ideológiai vagy politikai nézeteinek megvitatása, a pártok közötti viták értékelése nem a büntetőjog feladata: Ügyancsak nem büntetőjogi kérdés — különösen rendkívüli körülmények között nem — egy adott kormány tevékenységének megítélése. Dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese kitért — egyebek között — arra, hogy az eljárás során megsértették a bírák függetlenségének alapelvét is. Ez a szemlélet szinte napjainkig hat — mondotta. Ezután — Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Maiéter Pál, dr. Jánosi Ferenc, dr. Szilágyi József és Vásárhelyi Miklós védelmében — dr. Dörnbach Alajos kapott szót. Védőbeszédében hangsúlyozottan szólt a bírói függetlenség megsértéséről. Mint mondotta, a tárgyalt ügyben a Belügyminisztérium vizsgálati osztálya készített egy vádiratot, s az ügyészség vádirata ezzel sok helyen megegyezett. A nyomozóhatóság , képviselői erről a perről, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb perek tárgyalásairól naponta jelentést készítettek a belügyminiszternek, sőt előfordult, hogy minősítették a bíró munkáját. Gimes Miklós és Kopácsi Sándor védelmében dr. Róth Miklós — egyebek között — elmohdta: a bírósági tárgyalás alatt a védők is a belügyi szervek őrizetében voltak. A Népbírósági Tanács összetételére is a Belügyminisztérium tett javaslatot.'Az ítélet meghozatala után az iratok visz- szakerültek a BM-be. A törvényességi eljárásban a Belügyminisztérium úgy adta át az iratokat a legfőbb ügyésznek, hogy abból oldalakat visszatartott — mondotta a védő, Tildy Zoltán védője, dr. Bánáti János szintén kiemelte a bírói függetlenség lábbal tip- rását, s azt, hogy a vádlottaknak gyakorlatilag nem volt módjuk védekezni. Leszögezte: a tárgyalt ügy hátterében tragikus politikai döntés állt. A védőbeszédek után az Elnökségi Tanács leszögezte: a hatalmon levő párt politikájának, a fennálló állami és társadalmi intézményeknek a bírálata, illetve a megváltoztatásukra irányuló, az alkotmány keretei közötti politikai tevékenység nem tekinthető az államrend elleni támadásnak. Történelmi tény, hogy az október 23-i tüntetés és az azt követő események hosszú ideje érlelődő társadalmi válság talaján robbantak ki. ★ A koncepciós perek áldozatainak anyagi kártérítéséről az a készülő új törvény rendelkezik majd, amely átfogóan szabályozza az akkor elítéltek anyagi és erkölcsi rehabilitációjának részleteit. AZ ŐSZI ÁRPA UTÁN A BÚZA Jól halod az aratás Országszerte folyik a legnagyobb nyári munka, az aratás. A gazdaságok többsége befejezte az őszi árpa vágását, és a felszabadult gépekkel átmentek a kenyérgabona-termő búzatáblákra. Az ország déli megyéiben a búza 10—15 százalékát már le is aratták. Közben — ahogy munkaerővel győzik — tart a meleg, párás idő miatt a szokottnál nagyobb mértékben támadó növényi kártevők elleni védekezés, valamint a tömegtakarmányok betakarítása is. A legtöbb helyen naponta kétszer, de van, ahol háromszor is meleg ételt visznek a konyhákról a munkacsapatokhoz, üdítőitallal, frissítővel pedig folyamatosan ellátják őket. L eírták, elmondták, leírják, elmondják: rengeteget dolgozna« azok az emberek, akik mezőgazdasági munkával keresik a kenyerüket. Igaz! Nehéz azonban választ kapni arra, mennyi is az a rengeteg, mert bár vannak különböző számítások, elemzések és felmérések, ezek ritka kivételektől eltekintve nem a mezőgazdasági munka technikai, technológiai adottságain belül vizsgálják a kérdési, hanem a népgazdaság más területeihez mérik — például az iparhoz — a teljesített óráknak a számát. A heti negyven, negyvennégy órás munkahéthez képest valóban sokkal többet dolgoznak azok, akik az állami gazdaságban, a termelőszövetkezetben ellátják a feladatukat, s azt követően otthon folytatják a kertészkedést, az állatgondozást, avagy éppen a háztáji földre kimenve, nyújtják meg a napi óraszámot. Ott válik ingataggá ennek a „rengeteg” minősítésnek a helyessége, ahol a nemzetközi tapasztalatok sorakoznak fel. Ezek az ismeretek ugyanis azt mutatják: a világon mindenütt „rengeteget” dolgoznak azok, akik földművelésből, állattartásból élnek. A Német Szövetségi Köztársaság hivatalos statisztikája szerint például az ottani farmergazdaságokban a tulajdonos és családtagjai, fejenként heti 65-70 órát töltenek el munkával. g&SS$WÁROG Ennél többet, esetleges ritka kivételektől eltekintve, itthon sem dolgoznak az érintett mezőgazdasági keresők. Napjainkban az aratás adja annak a példáját, mennyire nem lehet órával a kézben mérni az idejét a földön töltött munkának. Ha később száll fel a harmat, akkor bizony később kezdődik egyik vagy másik táblán a munka, s ha olyan érett a termés, akkor vágni kell, még akkor is, ha a késő éjszakába fut beie a gép vezetőülésében a tizennegyedik órája dolgozó kombájnossal. Szokás persze a „rengeteg” minősítés • mellett érvelve, nem sokat töprengve annak indokoltságán. előhozakodni a hobbi-, a hétvégi telkekkel, amik a megyében különösen nagy arányt képviselnek. A baj ott van ezekkel a telkekkel, hogy azokon nem mezőgazdasági termelést folytatnak a tulajdonosok, hanem — az elnevezésnek megfelelően — idejüket kedvtelésükkel töltik, ami lényegében független a remélhető haszontól, mondjuk a család ellátásában némi szerepet vivő gyümölcstől, zöldségtől, azaz az ott kifejtett munkának az intenzitásáról sem szabad komolyan beszélni Az ott és így eltöltött időt aligb lehet tehát automatikusan hozzácsapni a heti munkaórákhoz és azt mondani: íme, milyen hajszoltan él X. vagy Y. A megyében hétezer hektár közelében van az a termőterület, amelyet a magánszektor birtokol, azaz ha így nézzük, akkor nem jelentős a részesedése a termelésben. Bizonyos tájakon azonban, a többi között Albertirsa, Nyársapát, Dánszentmiklós, Törtei körzetében valamint Nagyká- ta város határában, újabban feltűnnek azok a mezőgazdasági termelők, akik — talán maguk sem tudják — nvugati mintát követnek: ún. részmunkaidőben farmerek. Ledolgozzák munkahelyükön (az iparban, a szolgáltatásban stb.) az előírt időt, s utána: Ki a bérelt vagy a tulajdonukban levő tanyára! Igazi családi vállalkozások ezek, ahol a munkamegosztás is arra alapozódik, kinek milyen a munkaidő-beosztása, ki mikor ér haza, mi a legsürgetőbb teendő stb. Itt valóban intenzív a munka, akárcsak például a svájci farmokon, mert ott a bérlőknek vagy tulajdonosoknak most már több mint a negyven százaléka nem főfoglalkozású, mégis, termelési eredményeik semmivel sem állnak hátrább, mint a hagyományos formában vezetett gazdaságokban. A többletidő fejében ezeken a farmokon olyan többletjövedelemhez jut a család, amely igazolja a fáradozásnak az indokoltságát. Itthoni viszonyaink között az a baj, hogy az erőfeszítéseknek egy tetemes része nyomtalanul elszivárog. Kellő eszközök, technikák és technológiák híján a munkaráfordításhoz mérten az eredmény csekély, erről azonban semmit sem tehet az, akinek egy lehetősége vant még többet dolgozni a földön. T úlságosan nagyüzem- centrikusan fejlődtek a termelési feltételek, azaz nem alakultak ki a változatos tulajdonformáknak és üzemnagyságoknak megfelelő technikák és technológiák. A kisüzem — a magángazdaság vagy éppen a háztáji — ezt az objektív hátrányt nem tudja másként ellensúlyozni, mint a munkaráfordítás növelésével: többet dolgozik a család. S ezzel, az idő mennyiségével. valóban versenyben állnak más országok földművelőivel. A sopánkodás tehát nem sokat segít rajtuk, miért dolgoznak olyan sokat. Többet lendítene rajtuk, s munkájuk eredményeként a társadalmon is, ha a szivárgást okozó rések, repedések tűnnének el, ha a termelési feltételek most már tükröznék az egyre sokfélébb tulajdonformákat, üzemméreteket. Mészáros Ottó V t
