Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-05 / 156. szám
1089. JÚLIUS 5., SZERDA 0 mondta Médiák Már megint mi tehetünk valamiről. Mi: a médiák. Az elektronikus és a nyomtatott sajtó. Évtizedek óta csattog az ostor. Mi meg nem .mutatjuk jelét az okosodáshak, csak a hibáinkat ismételgetjük. Azt mondta ugyanis a Képes 7 interjújában (89,26.) Beck Tamás miniszter, „rendkívül primitiv az a megközelítés, és úgy látszik, a médiákat nem lehet arról leszoktatni, hogy mi kiárusítjuk vállalatainkat”. Szakmánknak sok a gyengéje, akad vétke, lelni bűnére. Mégis, a primitív megközelítésben aligha vétkes. Nem saját találmánya. A vélemények egy csokorja szerint a külföldi tőke ilyen formában történő bevonása istenáldás, a másik csokor szerint kiárusítás. Amióta világ a világ, voltak, vannak, lesznek eltérő vélemények. Nem a médiák berzenkedtek, sőt! Emlékezhetünk rá példának okáért, miként akarta a legnépszerűbb média munkatársa rátukmálni a papa (szesz)- gyárát a hazalátogató fiúra ... Komolyabban folytatva: a vállalatok eladása sem erkölcsi, sem politikai értelemben nem volt előkészítve. Ezért, ennek következtében alakult ki a közvélekedés egy részének az ellenállása, meghökkenése. A későbbiekben azt mondta a miniszter, hogy „itt arról van szó, hogy a világ minden országa igyekszik tőkét importálni”. Azaz mi is. Semmi gond. Csak éppen lehet úgy is folytatni, hogy a világ minden országának sajtója pró és kontra kommentálja ezt az igyekezetei. Nézeteket ütköztet. Véleményeket sorakoztat fel. Kérdéseket tesz fel, mert az emberek is kérdéseket tesznek fel maguknak. Milyen áron lehet tökét importálni? Mi éri meg, mi nem éri meg? Mikor jön és mikor nem jön ez a töke? Esetleg nincsen olyan veszély, hogy minden áron tökéhez akarunk jutni? Kérdeznek tehát az emberek. A médiák továbbítják a kérdéseket. Ez a dolguk. S az illetékeseknek az, hogy válaszoljanak. Mert hiszen azok kérdeznek, akik a — tulajdonosok. Ma még. KLIENS Vezefőhank kínáljon válaszfékot Megelőzni vagy kezelni a válságot az iparban? Az iparvállalatok között jelenleg is többen vannak olyanok, amelyek nehéz gazdasági helyzetbe kerülve, képesek voltak a kibontakozásra, de jócskán akadtak, amelyeknek mindez nem sikerült. Az Ipari Minisztériumból néhányan arra vállalkoztak, felkutatják, illetve megfogalmazzák, melyek a minisztérium feladatai a vállalati válságmegelőzésben és -kezelésben. Közülük dr. Kulcsár Sándorral és Bagó Józseffel a válság kialakulásának okairól és a kilábalás receptjéről beszélgettem. — Mi jut eszükbe arról, hogy válságkezelés? Kulcsár Sándor: — Rögtön a válságmegelőzés. A helyzet az. hogy ma Magyarországon nem az a fö gond, miként kell a válságot kezelni, hanem sokkalta fontosabb a megelőzés. Tapasztalataink szerint rengeteg vállalat van ma olyan helyzetben, hogy csak egy hajszál választja el a felszámolástól. Nagyon fontos lenne azt elérni, hogy megelöz- hetővé váljanak a válságok. Általában azt tapasztaltuk, mire egy vállalat nyíltan beismeri, hogy válságban van. illetve ez a kívülálló számára is világossá válik, akkor már régen rossz, onnantól már nagyon nehéz a talpra állítás. — Mikor kell beavatkozni egy vállalat életébe, hogy a válságból, válsághelyzetből való kilábalás ne okozzon nehézséget? — Valamikor akkor kellene beavatkozni, és elsősorban a vállalati embereknek, amikor az első jelei mutatkoznak, hogy nem mennek egészen normálisan a dolgok. Egy nyugati vállalatnál könnyebb ezeket meghatározni. Romlik a minőség, a készletek felhalmozódnak. a fluktuáció felgyorsul. Magyarországon nagyon nehéz ezeket meghatározni, hiszen a minőséggel szinte mindenütt gond van, a hiánygazdaság következtében pedig állandó készletfelhalmozás van. — Akkor a magyar vállalatoknál miből lehet lemérni, hogy a vészhelyzet közeledik? Bagó József: — A gazdaságilag nehéz helyzetbe kerülés fő okát a vállalatok a vezetésben jelölték meg, ezen belül is alapvetően az első számú vezetőkben. Az összes többi tényező részben ennek következményeként alakult ki, másrészt összefüggésbe hozható a vezetési hiányosságokkal. A vezetésen, ezen belül az első számú vezetőn kívül a következő belső okok kapcsán kerültek a vállalatok nehéz helyzetbe: a vállalati stratégia hiánya, a piac igényeinek figyelmen kívül hagyása, a műszaki fejlesztés hibái, a gazdálkodás hiánya, a gazdasági információs rendszer gyengeségei, a munkaerő kedvezőtlen összetétele, kis hatékonyságú érdekeltségi rendsze rek alkalmazása, a túlzót centralizáció, a gyáregység önállóság hiánya, az igen ala csony hatásfokú személyzet tevékenység, valamint a külsí segítségre várás. — A vállalatok nem együ pillanatról a másikra kerül nek nehéz helyzetbe. Gondolom, a válságnak különböze fokozatai vannak. — Igen, ezek a válság-stádiumok bizonyos mértékber hierarchikusan egymásra épül nek, egymással különböző in tenzitással kölcsönhatásba ke rülnek, és egyben a vállalat: válság típusait adják. Enne! alapján mi három típust különítettünk el, nevezetesen < belső, lappangó válságot, i vezetői, valamint a nyílt pénzügyi válságot. Tapasztalatain! szerint ez utóbbi kettőt szín- te minden esetben megelőztf egy lappangó válság, amelyn bizonyos, a gazdálkodás sikeressége szempontjából kulcs- fontosságú pozíció erős meggyengülése, vagy szétesése vol jellemző. — Melyek ezek a kulcsfunkciók? Kulcsár Sándor: — A piackutatás, a marketingtevékeny ség, a műszaki fejlesztés, i közgazdasági elemzés, a személyzeti tevékenység. Az esetek nagy részében ezek meggyengülése a kiindulópont, s a bajok elhúzódása esetén következik be a másik két válság. — Korábban említették, hogt a válság három szakasza szorosan egymásra épül. Ha ex így van, akkor ez lehetővé teszi a megelőzést? — A lappangó válság időben való felfedezésével megakadályozható, hogy vezetői és nyílt pénzügyi válságba menjen át, illetve a vezetői válság gyors megoldásával csökkenthető a fizetésképtelenség, a csődhelyzet kialakulásának esélye. — Vagyis önök szerint a legjobb megoldás a megelőzés és nem a kezelés? — Nyilvánvalóan egyszerűbb dolog megelőzni, mint utólag lépni! Véleményünk szerint a vállalatok nyílt válságba jutása csak nyilvánvalóvá teszi a vállalati gazdálkodás hibáit, amik elsősorban az első számú vezető alkalmatlanságából adódnak. Ebből következően a megelőzés kézenfekvő legfőbb feladata elősegíteni, hogy a vállalatokhoz rátermett, alkalmas vezetők kerüljenek. Mindenekelőtt létre kell hozni egy olyan vezetőbankot, amely olyan embereket jelöl, akik már bizonyítottak, másrészt átestek egy alkalmassági szűrőn. Ez egyben különböző vezetési tesztek sikeres teljesítését feltételezi, illetve szakértő bizottságok előtti helytállást jelent. — Önök vizsgálódásaik során megfogalmazták, melyek az Ipari Minisztérium stratégiai feladatai a válságmegelőzésben és -kezelésben. Bagó József: — A minisztériumnak kezdeményeznie, illetve támogatnia kell olyan vállalkozások létrejöttét, amelyek válságmenedzselésre irányulnak. Át kellene gondolni egy olyan válságmenedzselési forma kialakítását, ahol a válság kezelésére például állami vállalat jönne létre megfelelő tőkével. Szilágyi Béla Csendben megnyitották A síneket betemette a sár Az elmúlt hetek nagy esőzései következtében hatalmas meny- nyiségü sár zúdult a verőcei kisvasút egyik szakaszára. Az Ipolyvidéki Erdőgazdaság váci műszaki erdészetének dolgozói azonnal hozzáláttak a mintegy négyszáz méteres szakasz vízelvezető csatornájának kiépítéséhez, miközben a kisvasút forgalma a szokásos menetrend szerint üzemelt. Képünkön: Kraf- csik Imre gépkezelő a sárral teli vizesárkot tisztítja a hordaléktól (Vimola Károly felvétele) nyugdíjasoknak boldog, megelégedett életvitelt, megbecsülést, tiszteletet kell biztosítanunk. Történelmi szégyenünk, hogy ez a társadalmi réteg, amely végigszenvedte a világháborút, felépítette romokból az országot, megfizette a jóvátételt, túlélte a sztálinizmus népirtását, az 1956-os forradalom vérbe fojtását, az ország eladósodását, éhezik. Magyarországon a szociáldemokraták óriási hagyományokra és majdnem százéves múltra tekinthetnek vissza. Büszkék vagyunk arra, hogy mindig szemben álltunk a diktatúrákkal, legyen az hitlerista vagy sztálinista. Barátságot akarunk minden néppel, békét és emberi jogokat kívánunk kisebbségben élő magyar testvéreinknek és a velünk együtt élő nemzetiségeknek. Lelkiismereti és alkotószabadságot kell adnunk minden termc'ő és művész állampolgárunknak. Az alkotmányosságért és az emberi jogok védelméért, tiszteletéért küzdünk. Nemcsak a jogállamiság bevezetéséért, hanem egy igazságos jogrendszerért. Történelmi igazságot kell adnunk a likvidált parasztságnak. Ez a népréteg — ide sorolnám a tsz-tagokat és a kistermelőket egyaránt — fel- emelkedésünk egyik legszilárdabb alapja kell hogy legyen. De azt sem engedhetjük, hogy a munkások, az értelmiségiek, a mindenféle bérmunkával keresők máról-holnapra éljenek fizetésükből, s ne legyen kitartásuk a meghirdetett szabadpiaci gazdálkodás szükségszerű hullámzásaiban. — Ezek valóban szép célok, melyekért érdemes küzdeni. De felvetődik az újabb kérdés: milyen tagsággal, milyen eszközökkel s hogyan történik mindez? — Sajnos erre most kimerítően pontos választ ném tudok adni, hisz valójában jc lenleg folyik az igazi szervezőAlig egy hete átadták a felújított gödöllői üzemanyagtöltő állomást. A közel 10 millió forintos beruházással megépített korszerű benzinkúton két sorban tankolhatnak a gépkocsik. Ami pedig a kivitelezőket dicséri: csupán három hónapig kellett nélkülözni az autósoknak ezt a megszokott kutat, mert két hónappal hamarabb elkészültek az építkezéssel, és a kutat csendben, minden ceremónia nélkül megnyitották (Vimola Károly felvétele) désünk. Inkább az eddigi tapasztalatokról beszélnék. A zászlóbontásunkkor természetesen zömében veteránok képviselték pártunkat, de fokozatosan jelentkeznek és aktivizálódnak a fiatalabb korosztályok képviselői. Taglétszámot sem tudnék most mondani, de becsléseim szerint a választók 30—35 százaléka szimpatizál velünk. A tagdíjakat eddig önkéntes felajánlásként kaptuk, de ezt az alapvető bevételünket teljes egészében felemésztik a postaköltségek. Sőt, még arra sem elég. Nekem eddig körülbelül ötezer forintom ment el levélbélyegekre és telefonra, de olyat is ismerek, akinek húszezer forintjába került eddig pártunk. Tehát mindenki annyit ad, amennyit lehetőségei engednek. A működésünk feltételeinek és módjának — folytatta dr. Dómján Mihály — a régi szociáldemokrata elveken kell alapulnia, kiegészítve a nyugati szociáldemokraták bevált tapasztalataival és a mai magyar valósággal. Kapcsolatok kiépítésén már régóta dolgozunk, s mondhatom, hogy testvérpártjaink örömmel és segítőkészen fogadtak. A politikailag és gazdaságilag forrongó hazánkban nagy szükség van egy erős szociáldemokrata mozgalomra. Sajnos még nem vagyunk egységesek, de vannak magyarországi tradícióink, és nemzetközi támogatóink. Bízom abban, hogy egyre erősebbek leszünk. — Hogyan tartják távol pártjuktól a politikai kalandorokat? — Ez valóban nehéz feladat. De amíg politika létezik, mindig lesznek ilyen emberek. És nemcsak a mi pártunk zászlaja alatt akarják saját pecsenyéjüket sütögetni, hanem minden mai magyar párt és szervezet számolhat velük. Kántor Miklós A Dunáért kongatják a vészharangot Kiemelt üdülőövezet szennyezett vízzel? — de megóvjuk, állapotát javítsuk. Nem túlzás azt állítani: ez ügyben túlléptük már a huszonnegyedik órát, hiszen egyes Duna menti településeinken a vízből nemhogy inni nem szabad, de a csecsemőket fürdetni sem tanácsos benne. Megkongatták már a vészharangot az öreg folyóért — kivált a CsepeLszigeti szakaszáért —, már sokan, számtalan fórumon. Tegnap a Kö- zép-Dunavidéki Intéző Bizottság elnökségi ülésén került terítékre a téma, ahol a vitához jó alapot szolgáltatott a Fővárosi Vízművek álfái e területre írott vízvédelmi koncepció. Miért alakult ki ez a mostoha helyzet? Mert a sziget és környéke nemcsak sűrűn lakott, de kedvelt üdülőövezet is, nem utolsósorban számos ipari és mezőgazdasági üzem, háztáji gazdaság termelő tevékenységének ad teret. Ám a szennyvizek és a hulladékok megnyugtató elhelyezése megoldatlan. Tudnak két illegális szennyvíz-leürítő helyről, egy szikkasztó nyárfaültetvényről, és arról is, hogy a szippantókocsik bűzös tartalmától ugyancsak felelőtlen módon szabadulnak meg. Szemétlerakó nincs, illetve ami kényszerűségből megtűrt, az is alkalmatlan területen van, és befogadóképessége végső határán áll. Megnyugtató megoldás csak a sziget településeinek csatornázásában és a szennyvíztisztításban, illetve a szemét elszállításában rejlik, de ott marad a megválaszolatlan kérdés: mennyiért és hová? Becslések vannak, miszerint mintegy nyolcmilliárd forint kellene e célokra. De ki fizesse a révészt? Mert az esetleges állami támogatáson kívül szükség lenne az ipar, a mezőgazdaság, a lakosság pénzére csakúgy, mint az egykor védelmi intézkedések nélkül kutakat létesített vízművek anyagi áldozatvállalására. Nem követhető tovább a bírságolási gyakorlat, helyette — nyugati mintára — úgynevezett környezethasználati díjat kellene szedni, amelyet minden, a területen élő, pihenő ember, ott dolgozó cég rendszeresen fizetne. Több évtizedes lemaradás pótlására utólag ugyanis nem kereshetünk finanszírozó gazdákat. És amíg egy oldalról jogosan emeljük föl szavunkat a folyó vízminőségének védelméért, más oldalról éppen a ráckevei Dunát szeretnénk — ismét érthető okok folytán, a kiemelt üdülőövezet kategóriájába juttatni. De milyen érvekkel apostolkodhatunk az idegenforgalomért, ha éppen a víz ilyen kritikus állapotú. Ez az alapvető ellentmondás, amelynek feldolgozásáig rögös az út. F. E. Megdöbbentő tény: a Dunába visszakerült vizeknek több mint a 80 százaléka tisztítatlanul jut újra a folyóba. Oda, ahonnét a megyei agglomeráció és a főváros vízellátását biztosítják. A szentendrei és a Csepel-szigeti vízműrendszer adja az összes ivóvíznyerési lehetőség 25 százalékát, ami az ezredfordulóra tovább nő, mert más vízvételi alternatíva egyszerűen nincs. Létérdekünk tehát. hogy az élet forrását tetemes anyagi áldozatok árán „Mindig szemben álltunk a diktatúrákkal” Bikákat neve! a pártelnök Négy hónappal a Ganz-MÁ- VAG-ban történt zászlóbontás után igencsak eseménydús a Magyarországi Szociáldemokrata Párt programja. Az — egyesek szerint — önjelölt vezetőségük nemrég érkezett haza Stockholmból, a Szocialista Internacionálé kongresszusáról, júlit^s 1-re pedig országos gyűlést hirdettek. Aztán akadt olyan vezetőjük, aki ezt a hírt is cáfolta. Az mindenesetre valószínű, hogy olvasóink nemsokára egyre több Pest megyei településen találkozhatnak az MSZDP agitáló plakátjaival. Dr. Dómján Mihály, az MSZDP fővárosi, IX. kerületi elnöke érdekes ember. Doktori disszertációját politikából itta, jogászként élte át Magyar- ország történelmének legutóbbi négy évtizedét, 1956-ban majdnem halálra íltélték. Jelenleg nyugdíjas. Bikákat nevel Kerepestarcsán. A mai szociáldemokratákról vele beszélgettünk. — Milyen célkitűzésekkel alakult újjá március 1-jén az MSZDP? — Ez a nevünkből is egyértelműen kiderül: szocializmust akarunk és demokráciát — válaszolta az alapszervezeti elnök. — Mi tudjuk, mi a szocializmus! Az, ahol népünk boldog, gazdag és egészséges. Ennek záloga pedig a magas élet- színvonal, a Szocialista Inter- nacionálé segítségével ebben fel kell zárkóznunk Nyugat- Európához. Meg kell szüntetnünk a nők kizsákmányolását, a produktív korú férfiak túlhajszoltságát, ifjúságunk céltalan életét, reménytelenségét. Ehhez az szükséges, hogy a férj a nyolcórai munkájával szerzett keresetéből biztosítani tudja családja megélhetései; az anyákat vissza kell adni a gyermekeknek. Csak az a nő vállaljon családon kívül mun-' kát, aki azt hivatásból teszi. A
