Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-04 / 155. szám

9* FÜVE I 1989. JÚLIUS 4., KEDD MARGÓ RÁFIZETŐSDI Készülnek könyvek tudot­ton szűkebb körnek. Szakem­bereknek, a téma iránt ér­deklődő félprofiknak, azaz olyan laikusoknak, akik egy- egy szakterület iránt speciá­lis kíváncsiságot mutatnak, avagy munkájuknak részben kapcsolata van azzal, amit a mű megismerése kínál. Az ilyen kiadványoknál a kibo­csátó' eleve tudja: nem ezen fog meggazdagodni. Más, nye­reséget hozó munkáknak a hasznából különít el forinto­kat, ezekkel fedezi azután a ráfizetést. A világon minde­nütt így van ez. Nincsen ben­ne semmi különleges, általá­nos kiadói gyakorlatnak szá­mít. Egy sorozat új darabjaként jelent meg A Magyar Szocia­lista Munkáspárt határoza­tai és dokumentumai című vaskos kötet, amely az 1980 és 1985 közötti időszakot fog­ja át. Hivatásos politikusoknak éppúgy nélkülözhetetlen mű ez, mint mindazoknak, akik­nek a munkája, a tevékeny­sége kapcsolódik a politika­csináláshoz és következmé­nyeihez. A vélt szűk kör en­nek ismeretében már nem is lehet annyira kicsiny! Külö­nösen nem akkor, ha tudjuk: éppen ez az időszak volt az, amikor összesűrűsödtek a feszültségek és az ellentmon­dások a nagypolitikában, amikor mind tágabb lett a szakadék a kis- és a nagy- politika mezeje között. A dokumentumokból ugyanis nyomon követhető az áhított és a tényleges valóságnak a viszonya, elemzésre kínál­koznak az állásfoglalások, a határozatok, mi lett belő­lük ... Az érdeklődőknek, a kötetet haszonnal forgatók­nak a körét azonban minden bizonnyal erősen leszűkítette az ár. A könyvet 950 forintos áron bocsátotta ki a Kossuth Könyvkiadó. Nem kicsiny összeg, még akkor sem, ha láthatjuk: 965 nyomtatott ol­dalt foglal maga közé a két könyvtábla. Az előző ilyen kötet még nem az üzleti szel­lem mára uralkodóvá vált világában készült, azaz nin­csen alapja az összevetésnek. A 950 forintos ár 'akkor is meghökkentő ... bár nem tudni, mert a könyv ún. ko­lofonja — a kiadás legfőbb adatait feltüntető néhány sor — nem tér ki rá, mekkora a példányszám, azaz mennyi­vel kellene ezt a 950-et be­szorozni. Mégis, majdnem egy ezres ... de hát manap­ság az üzlet az üzlet világát éljük, legyen hát annyi az ár, amennyit kikalkulált a kiadó, a nullszaldó, vagy ép­pen a szerény nyereség re­ményében ... Nyereség? Ugyan már! Miért gondol ilyet a 950 fo­rintot leszurkoló laikus! Amint az a kiadó igazgató­jának szavaiból kiderült, egy­milliót, egészen pontosan 1 066 000 forintot fizetett rá ennek a kötetnek a kibocsá­tására a Kossuth. Ilyen — 950 forintos — ár mellett! Mennyit kellett volna kérni ezért a műért, hogy a pén­züknél legyenek, s ne fizes­senek rá? Mit kell itt megfizetni? Mi kerül itt ennyibe? Gyanítjuk, nemcsak a ki­adó vesz részt ebben a ráfi- zetősdiben, hanem bizony ré­szesei ennek az érdeklődő olvasók is, a politika iránt kíváncsi emberek, akiknek egy részét az ár eleve ki­zárja a lehetséges vásárlók közül, egy másik részt pedig visszariaszt, meggondolásra késztet, s marad végül egy töredék a potenciális közön­ségből, amelyhez eljut a munka. Baj, nagy baj. S még nagyobb baj, hogy nem tud­hatni, s nemcsak a Kossuth, hanem bármely más kiadó esetében sem, mennyi a mennyi, azaz milyen ár az az ár, amely a könyvtáblán szerepel, s mit fed, mit ta­kar el?! Milyen felesleges költsé­geket, milyen felduzzasztott kiadói, nyomdai, papíripari stb. apparátusokat, milyen lassító, látszatmunkát fedő műveleteket stb. Mindezt nem tudhatja az, aki végül mégis vásárol. Csak az a kérdés, meddig lesz vá­sárló ilyen könyvárak mel­lett a ma még vásárló, s még nagyobb kérdés: ha így foly­tatódik a ráfizetősdi itt, ott, amott, akkor miből veszünk majd könyvet... kenye­ret... ?! M. O. A nyug díjas pedagógus szenvedélyének él Egyszer szobrot is készít7 Benkei István egyik szép munkája. adta az első sikerélményt, s azóta a faragás megszállottja vagyok. Sokszor elgondolko­dom, hogy ha harminc éve kezdtem volna el — azóta te­lefaragtam volna legalább négy szobát, de így az viga­szom, hogyha későn is jött az ihlet, még értelmet adhat a nyugdíjaséveknek. Közben a lakás különböző részeiből előkerülnek a dísz­tárgyak. Dohányzókészlet, bon­bon! er, sulykoló, és mángorló­fa, kézitükör, gyufatartók, kelyhek, ékszerdoboz, kulcs­tartók, faliképek, kulacs, kü­lönböző faragott tányérok, A üozeunuiwan csouairiai- tam meg egy szépen faragott faliképet, gyertyatartót, s egy tükröt. Mint kiderült, alkotó­juk Benkei István, 61 éves nyugdíjas fóti pedagógus. Otthonában kerestem fel, ho|y megismerjem őt és al­kotásait. A Bajcsy-Zsilinszky utca 27. szám alatti lakásban példás rend. Pista bácsi puszta jelenlétével is higgadtságot, bölcsességet sugároz. — Negyvenegy évet tanítot­tam — kezdi a beszélgetést —, kicsit hiányoznak a gyerekek. Nem tudtam tőlük teljesen megválni, és'most is jár hoz­zám a régi iskolai fafaragó szakkör tagjai közül öt gyereK. Együtt dolgozunk. Petyeratc Viktor és társai éltetik ben­nem a reményt, hogy teljes életművet alkotva, továbbvi­szi!: és realizálják alkotói gon­dolataimat. — Mióta farag, és hol sajá­tította el ezt a „mesterséget”? — A Miskolci Evangélikus Tanítóképzőben, Remete Már­tontól lestem el az alapvető fogásokat. A képzőből kijőve teljes erővel belevetettem ma­gam a pedagógiai munkába, de a faragási igény bennem szuny- nyadt. mígnem 1983-ban vélet­len folytán felszínre került. Girincsen voltunk a családdal látogatóban. A lányom meglá­tott egy faragott étkezőgarni­túrát, ami nagyon megtetszett neki. Titokban kifaragtam, és az esküvőjén átadtam neki. Ez A Vest Megyei Tanács díszudvarán Nyári hangversenyek Júliusban és augusztusban a Pest Megyei Tanács díszudva­ra (V. kerület, Városház utca 7. szám.) esténként zenei ese­mények színhelye lesz. Július 5-én Geiger György és a Budapesti vonósok köz­reműködésével a Barokk mu­zsika estjét rendezik meg. Bach 3. Brandenburgi verse­nye, Händel Vízi zene szvit, Albioni G-dúr trombitavérse- nye és Bach C-dúr szvitje sze­repei műsoron. Július 12-én Purcell—Mozart-est lesz, a Tomkins énekegyüttes és a Budapesti vonósok felléptével, Dobra János vezényletével. Július 20-án az Amanda ütő­együttes szerepel, Brahms-esi lesz július 25-én, kedden a Ko­dály vonósnégyes szereplé­sével. Augusztus 9-én a Con­certo Armonico barokk mű­sort hallgathatják a zenebará­tok, augusztus 16-án a Buda­nagyméretű falitükrök és megannyi szép dísztárgy. — Sajnálom, hogy csak eny- nyit mutathatok. Kiváltottam az engedélyt, s nyugdíj-kiegé­szítésként munkáim nagy ré­szét már eladtam. A kisebb tárgyak eddig három-, négy-, és ötszáz forintért keltek el. Manapság ez már nem túl nagy összeg, s életreszóló értékes ajándékot kap az ajándékozott. A fa pedig, ahogy öregszik, egyre jobban beérik, és külö­nös patinát kap. Csak nemes fából, bükkből, dióból, cse­resznyéből, hársból és körte­fából faragok. — Nem nehéz ezeket besze­rezni? — Gyakran sétálgatok a fa­luban, úgy bukkanok rájuk. Felfűrészeltetem, s három évig szárítom. Csak kellően kiszá­radt fát érdemes faragni, mert ellenkező esetben deformáló­dik. — Példaként mutat egy tojásdad alakú bonboniert. — A kör alakú formákat eszter- gályozni kell, s aztán jöhet rá a minta. Ebben segít a felesé­gem, aki előrajzolja a somogyi és dél-alföldi pásztorfaragások jellegzetes motívumait. Két egyforma munkát sosem csi­nálunk, csakis egyedi darabo­kat készítünk. Ilonka, aki szintén pedagó­gus volt, így vélekedik férjé­ről : — „Az uram amihez hoz­záfogott, azt becsülettel, kellő fantáziával és nagy precizitás­sal meg is valósította.” Pista bácsi szerény. Már há­rítja is el a dicséretet, s más­ról kezd beszélni. — Részt vettem Szentendrén a művelődési házban megren­dezett amatőr fafaragómű­vészek kiállításán, ahol hár­man kaptunk jutalmat, örül­tem, hogy köztük lehettem. Mindig faragnék, de sajnos a körülményeim nem teszik le­hetővé. Van olyan titkos vá­gyam is, hogy egykor majd faszobrokat is készítek ... Panyi Mária Elavult a tanterv Technika Napjaink világa a technikai fejlődés jelentős korszakát éli. A szellemi igazságokhoz való ra­gaszkodás igényével, s a jobb életkörülmények megteremtésével lehet igazán harmonikussá vál­toztatni eljövendő életünket. A műveltség teljesebb birtoklá­sával csak akkor bír az ember, ha a humán ismeretek mellett felvértezi magát a természet és a társadalom, ezen belül a technika tudományának alapvető ismere­teivel is. A Zsámbéki Tanítókép­ző Főiskola technikai tanszéké­nek adjunktusa, dr. Putnoki La- josné a sokoldalú tudnivalók el­sajátításának igénye közé sorol­ta ezért a technikai-műszaki mű­veltség megszerzését. — A gyakorlati foglalkozás volt a technika tantárgy elődje, amely próbálta ugyan a tanulók kéz­ügyességét, „fabrikáló** képessé­gét fejleszteni, ám semmilyen műszaki eligazodást nem tett le­hetővé. Különbséget tett a ne­mek között, falu és város között is meghúzta az elkülönülés ha­tárait. Márpedig a műszaki tudo­mányok megismerése, bizonyos gyakorlati elemek elsajátítása nélkül a gyermekek lemaradnak a műszaki tudományok előrehala­dása terén. Később pedig alig tudják követni, mert nem vélet­len, hogy az 1078-ban még kor­szerű technika tantervet korri­gálni kellett, amely széles körű, országos vita után nyert végleges megfogalmazást. A változtatás a technikai haladás nyomon köve­tésének szándékából, szükséges­ségéből született. Ütkeresésnek nevezném inkább ezt az évet, a tapasztalatok szám­bavétele még korai. Ám a hoz­zánk beérkezett tájékoztatások biztatóak, azt jelzik, hogy az élet valóságát tükröző elgondolások jobban beépültek az új tanter­vekbe, helyesebben tartalmazzák a műszaki-technikai tudományok alapjainak ismereteit. Természete­sen, a technikai környezetben va­ló tájékozódáson kívül olyan ne­velési célok is vezetnek bennün­ket, hogy a tanulókban fejlődjön a közösségi érzés, erősödjön az önállóság, céltudatosság, izmosod­jon az alkotó munka öröme, nyíl­jon ki minél jobban a kíváncsi­ság, érdeklődés környezetük s a világ iránt. Csak akkor tudnak igazán a technikai környezetben tájékozódni a gyermekek, ha az elméleti tudás mellett megerősít­jük a modern gondolkodás szem­léletét. is, s fejlesztjük kézügyes­ségüket. Tárgyak készítésékor döntő a munkafázisok alapos is­merete, a műveletek sorrendié­nek megtanulása, a helyes idő- gazdálkodás megtervezése a munka örömének átélésével együtt. Földes Károly Hogy fújja a szexis szaxis? Kedves vendégeket fogadott a múlt héten a dunakeszi ze­neiskola. A svédországi öst- hammar nevű kisvárosból ér­kezett hozzájuk egy 31 tagú dixielandegyüttes. Valameny- nyien a helybeli zeneiskola nö­vendékei voltak, vagy jelenleg is azok. Így akad közöttük ti­zennégy esztendős, s olyan szintén, aki az apja vagy az SZOMSZÉDOK. Etus lecsót tesz el, mert Etus a legházia­sabb keramikus szerte e ha­zában. Etus a maszek zöld­ségestől veszi a paprikát és a paradicsomot kilószámra, jú­nius végén, úgyszólván pri­mőr áron. Most már tudom, hogy miért vannak Etusnak és családjának folyamatosan pénzgondjai. Tévedés ne essék! Nem aka­rom bántani a teleregényt. Minden részét láttam eddig, s ezt be is merem vallani. Nyil­ván nem sokan vagyunk így. A televíziós sorozatokat, ki­váltképpen a családregénye­ket illik leszólni, rangon alu­linak találni. Mégis erről be­szélgetnek az asszonyok reg­gelente a buszon, szemére ve­tik a bolti eladónak, hogy bezzeg a Lenke néni sokkal udvariasabban szolgálja ki a vevőket a gazdagréti ABC- ben. Nézzük, pedig figurái csináltak, a helyzetek kimó­doltak, a napi politikához va­ló kapcsolódás sértően száj- barágó. És körülbelül annyi­ra életszerű az egész, mint Etus júniusi lecsóeltevése. Pe­dig ez az Etus még a jobban megírt figurák közül való. bár amióta minden folytatás­ban rá osztják, hogy a tizen­négy éves unokának mondva, ám az egész országnak cí­mezve magyarázzon metg dol­gokat— például március 15-ét, az ellenforradalom kontra népfelkelést, az erdélyi mene­kültek dolgát, Nagy Imre bar­TV-FIGYELŐ madik temetését —, már nem is kedvelem annyira. Hiszen amiből egy serdülő lélek rá­ébredhet a világra, az az át­lagtévénézők legtöbbjének de­dós vagy nevetséges. És kifejezetten dühít, hogy olykor a sorozat készítői még hülyének is néznek. Engem és sok társamat, a Szomszé­dok leghűségesebb nézőit. Én tudom, hogy miért kell sze­gény Ferinek annyit dolgoz­nia, három állást is vállalnia. Mert Jutka, a kisfizetésű is­kolaigazgató-helyettes foly­tatásról folytatásra a legdiva­tosabb és legdrágább butik- cuccokban pompázik. Már az is megfordult a fejemben, hogy a Postabankon, a bizto­sítón vagy a hűtőiparon kí­vül néhány maszek butikos is szponzorálja a sorozatot. Sokszor eltűnődtem azon, hogy miért várom mégis a csütörtöki folytatást: Talán, mert a Szomszédok minden bugyutasága ellenére szóra­koztató sorozat, amelynek sze­replői alapjában véve jó em­berek, de legalábbis kiismer- hetőek. Feketék, fehérek, so­se szürkék, sohase árnyaltak. Mert titkon azt szeretnénk, ha a budai hegyekben elköve­tett környezetszennyezéseik tetteseit ilyen könnyen és ha­tározottan lefülelhetné a rend­őrség, ha egyszer olyan orvos­sal lenne dolgunk, aki úgy utasítja vissza a hálapénzt, mint a kedves Magenheim dok­tor, Iga a panelházbah, ahol élünk, csak olyanok lennének az összeférhetetlen szomszé­dok, mint az érctorkú Sümegi. Ha az egész életünk olyan op­timista kicsengésű és kiszá­mítható fordulatokban bővel­kedne csupán, mint a Szom­szédoké. A CHATEAUVALLONIPOL­GÁROK. A vasárnap délutáni ismétléssel végleg elbúcsúz­tunk a Berg és a Kovalics család hosszúra nyúlt történe­tétől. A francia sorozat, akár­csak a Szomszédok, famíliák életébe engedett bepillantást, de a hasonlóságnak ezzel vé­ge is. A magyar teleregény apró kis patakocska a polgá­rok történésfolyamához ké­pest. Szerelem, féltékenység, politika, gyilkosság, öngyil­kosság, gyújtogatás, praktika és intrika, vérfertőzés és ho­moszexualitás együtt volt megtalálható az alig ötven- perces folytatásokban. Egy huszonhat részes sorozatról lé­vén szó, elismerésnek számít az a vélemény, hogy szinte végig fordulatos volt a cse­lekmény szövése, bár a mű­soridőt ki kellett tölteni. Ilyen­kor jött a bájos laptulajdonos- nő és akaratos leányának ci- vakodása az elhalt férj napló­ja fölött. Ilyenkor úgy érez­tem magam, mintha néhány rész kimaradt volna — már azt is gondoltam, hogy tán a Magyar Televízió nem vásá­rolta meg az előző huszonhat folytatást —, annyira zava­ros és sötét volt a cselekmény e szála, amelynek pedig érez­hetően nagy jelentősége le­hetett anya és lánya kapcso­latában. Populáris alkotás volt A chateauvalloni polgárok, bizo­nyíték rá, hogy serdületlen lányaim az esti mese ráadá­sának vélték és minden tilta­kozásom ellenére rendszere­sen végigizgultáik a folytatá­sokat. Ök jót kuncogtak a keményebb részeknél, például, amikor a csinos laptulajdo- nosnő a laboratóriumi aszta­lon, kémcsőállványok és pi­petták között szoktatja le a homoszexualiitásról a jóképű, Nobel-díj-várományos tudóst. Mit fogunk nézni hétfőn­ként ha vége lesz a polgá­roknak? -— kérdezte aggódva kisebbik lányom néhány hét­tel ezelőtt. A dilemma eldőlt, nem maradunk családregény- folyam nélkül. Fél évre meg­oldódott a gond. jön a régi, jó Forsyte Saga, éppen huszon­hat folytatásban. Móza Katalin WmSáz* m Képünkön: az östhammari dixielandegyüttes női tagjai a Par­lament előtt (Pék Veronika felvétele) anyja lehetne. A spontán szer­veződött amatőr — de profi szinten játszó — zenekar tag­jai a legváltozatosabb foglal­kozási ágakat képviselik: ta­nár, egyetemi hallgató, mér­nök. katona, középiskolás, ze­netanár, titkárnő és profi ze­nész egyformán mestere a réz­fúvósoknak. Nálunk szokatlan, Svédor­szágban viszont természetes dolog, hogy csinos, szexis lá­nyok mondjuk szaxofonon ját­szanak. Ök viszont olyannyira mesterei a hangszernek, hogy a műsorban mindegyikük szó­lóban improvizál. S hogyan kerültek kapcso­latba a dunakeszi zeneiskolá­val? Svédországba is eljutotta híre a kezdeményezésnek, ame­lyet a fóti Fáy—Vörösmarty Társasággal közösen indítottak útjára a dunakesziek: rendsze­resen koncertet adnak a fóti gyermekvárosban, s a bevé­telt a zenei tehetségek támo­gatására fordítják. Egyúttal ezeken a hangversenyeken le­hetőséget kapnak a kezdő ze­neművészek és amatőr képző­művészek a bemutatkozásra. Domoszlai Erzsébet tanárnő ötlete az ország minden táján meghallgatásra talált. Leg­utóbb például már a nyíregy­házi országos zongoraverseny győztesei léptek föl a gyer­mekvárosban — igen nagy si­kerrel. S miután a jó hír ugyancsak szárnyakon jár, a svéd zeneiskola együttese ugyancsak szereplésre jelent­kezett a kezdeményezésnek megfelelő feltételekkel. A dixie­landzenekar azonban nemcsak Fóton lépett föl. Adtak kon­certet Dunakeszin és Nyíregy­házán is, mindenütt osztat­lan tetszést aratva. Búcsúzóul östhammar város meghívását tolmácsolták a du- nakeszieknek. A jövő nyáron ugyanis a svéd kisváros mű­vészeti hetet rendez, amelyen föllépnek majd Pest megyei pályakezdő zenei tehetségek is. A képzőművészetet pedig a gö­döllői amatőr festő, dr. Ha­mar György képei reprezen­tálják. (körmendi) 4 pest fúvósegyüttes lép fel reprezentatív műsorával. A rendezők esőnapot is tervez­tek, ha az előadást az időjá­rás lehetetlenné tenné: az eső­nap mindig a műsornapot kö­vető nap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom