Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
s wZrrTÉ0JT JU ^amgp 1989. JÜLIUS 29., SZOMBAT A szanálásról nem tud a vezérigazgató Már két évtizeddel ezelőtt is elhibázott volt ez a struktúra Szanálják vagy felosztják a Csepel Autógyárat? A kérdés egyelőre még nyitott. Jelenleg a járműgyártás egykor szebb napokat megélt fellegvára vegetál. Persze, ez a válságállapot nem mostanra kelteződik, több év alatt jutottak a mélypontra. A régi autógyáriak szerint a probléma gyökerei a húsz esztendeje meghirdetett járműipari programban keresendők. Amikor is a győri Rába átvette a motorgyártást, illetve amikor a vállalat — felülről érkező sugallatra — beszállt az autóbuszgyártásba, és vállalta az alvázak készítését. A gyáróriás szinte semmit nem mozdult, az utóbbi két évtizedben. Az immáron több mint három éve megválasztott új vezérigazgatótól vártáig illetve várják a dolgozók a megújulást, mindeddig hiába. Reménytelen lenne a helyzet?.— kérdeztük Lukácsi Gábortól, a Csepel Autógyár vezérigazgatójától. — Vágjunk a közepébe. Az utóbbi időkben megszaporodtak a pletykák, amelyeknek a lényege: alapvető átszervezés, átalakítás előtt áll a járműgyártás. Ily módon szeretné a minisztérium a jelenlegi válságos helyzetből a kivezető utat megtalálni. Jól értesültek szerint megszűnik a Csepel Autógyár, pontosabban felosztják az Ikarus és a Rába között. Mit tud ön erről? — Ez a tizenöt éve tartó pletykák egyike. Ezzel én nem tudok érdemben foglalkozni annál az egyszerű oknál fogva, hogy ennek — hitem szerint — ma egyetlen racionális eleme sincs. Az a gond, ami a járműiparon belül van, minősíthető valamilyen vállalati teljesítményhiánynak, de alapvetően egy olyan gazdálkodási problémáról van szó, ahol döntően a rubelexportot jelentő késztermékeknek az áremelési lehetősége korlátozott. A belföldi termelői árinfláció meg olyan, amilyen. Magyarul: a hazai inflációt nem lehet eladni! A szállítók, akik ebben közreműködnek, nem toleránsak. mindenki emeli az árait! Ez az áremelés esetünkben 11—15 százalék között van. Ennek nagyságrendje ebben az évben eléri a 800 millió forintot. A KGST-piacon pedig legfeljebb 2—3 százalékos emelést lehet elérni. Ha kél regényt összeadnak * 17 — Amikor több mint két hónapja kirobbant az árháború a két gyár- óriás között, született egy átmeneti megoldás, átmeneti támogatással... — Nincs átmeneti támogatás! Tévedés! Időlegesen a hitelállományunkat emelték meg 200 millióval, 20 százalékos kamattal. És ezt már vissza is fizette a vállalat. — Tehát amikor az érintett felek összeültek az Ipari Minisztériumban, ön messzemenőleg ellene volt ennek az átmeneti intézkedésnek. Sőt, volt egy egészen más javaslata! — Az átmeneti intézkedés gyengeségei már meghozatalakor nyilvánvalóak voltak. Vagyis a vertikumból hiányzó pénz ezzel a kompromisszummal is hiányzik! Tulajdonképpen csak egy időleges megoldás született, hogy újra meginduljon a termelés és a szállítás. Az igazi megoldás az év második felében várható. — Tulajdonképpen ami történt, tervezési hiba, hiszen a népgazdasági terv 8,5—9 Százalékos belföldi árnövekedést prognosztizált, s már az első negyedévben 12 százalék lett belőle. Tehát semmit nem lehet a vállalatok szemére vetni, de ennek ellenére mégis mindenki az autógyárat tartotta hibásnak, hogy egyik pillanatról a másikra megemelte árait. — El kellett dönteni, hogy árat emelünk az életben maradásért, vagy becsukjuk a boltot. Mi az előbbit választottuk. — Nem olyan régen Soós Gyula miniszterhelyettes az átszervezésekkel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a minisztérium azt szeretné, ha a vállalatok önszerveződés útján, a vállalati tanácsok egyetértésével önelszámoló egységek jönnének létre minden érdekeltnél, és ennek alapján egy olyan részvénytársaság alakulna meg, amelyben a Csepel Autógyár, a Mogürt, az Ikarus és netán még az állam is részvényt vásárol. Mit gondol egy ilyen gazdasági társulásról? — Az átszervezéseknél — bármilyen természetű is legyen az — az első kérdés, hogy megéri-e. Ha a szegénységet adjuk össze a szegénységgel — márpedig ebben az esetben erről van szó —, abból biztos, hogy nem gazdagságot kapunk! Azt az illúziót táplálják, akikben ez a gondolat felmerült, hogy a szervezetben meglevő tartalékokkal enyhítenek a gondokon. Azonban ez becslésem szerint mindössze 1—200 millió forint, míg a vertikumból másfél-két milliárd forint hiányzik! — Hol van ez a pénz? — Ezt kérdezze meg az illetékes államirápyítási apparátustól! ■ V- y< r* rvT'C *S **VÍe •— — A nem olyan régen megtartott vállalati tanácsülésen arról döntöttek, hogy jövőre különálló gadasági egységeket hoznak létre a vállalaton belül. Miért? — A régi vállalati szervezet ebben a formában már nem sokáig működtethető tovább. Űjra számba kell venni a lehetőségeinket. Olyan hatékony szervezetet kell kialakítani, amely a vállalat életképes vagyonrészeit hosszú távon működőképessé teszi, és lehetőséget kínál arra, hogy az egész vállalat programját, céljait bizonyos módosításokkal a várható piaci feltételekhez igazítsuk. Tehát részben a túlélés lehetőségét hordozza magában ez az előterjesztés, részben felkészülést arra az időszakra, amikor majd a magyar gazdaságban is piaci feltételek között kell megélnie minden gazdálkodónak. Egy forintig marad a vt — A formaváltás — a felsorolt előnyei mellett — egyik káros következménye lehet, hogy a Csepel Autógyár—Ikarus-vitákhoz hasonló összetűzések várhatók a vállalaton belül kialakuló társaságok között. — Igen, ennek van reális alapja, de ha piaci viszonyokat akarunk létrehozni, annak szükségszerű következményét az érdekviszonyokból eredő különbözőségeket is el kell fogadnunk. Ennek elkerüléséhez egységes árrendszerre, és a monopolhelyzetek feloldására lenne szükség. — Hogyan kapcsolódnak majd a különálló termelési egységek a köz......-----T—-<---------------------i--------------------------------«nw E gy hírlapíró archívumából IX. Elindult Hollywoodba - a Harvardon kötött ki Lapunk hasábjain napról napra találkozhatnak kollégánk, kedves barátunk, Kasznár Zoltán nevével. Azt gondolhatnánk, a név viselője fiatal ember, erre utal információinak frissessége, a szerző sohasem lankadó kíváncsisága. Pedig a szóban forgó hírlapíró elmúlt már hetvenéves, nemcsak a mi szerkesztőségünkben, de az egész magyar sajtóban a legidősebb zsurnaliszták közé tartozik. Belső munkatársként, tudósítóként számos heti- és napilapnál dolgozott. A szerkesztőség tagja volt például az Autó című lapnál, a Magyar Napnál, a Független Magyarországnál, dolgozott a filmhíradónál és a Magyar Távirati Irodánál. Az ötvenes években sokáig hallgatásra ítéltetett. Sorozatunkban a sz ;rzö negyvenéves újságírói pályafutásának legérdekesebb találkozásait, történeteit eleveníti fel. Tündérmese egy pesti kislányról Sok szó esik mostanában azojcról a csillogó karrierekről, amelyek távoli országokban, messze földrészeken igazolják az élet legkülönbözőbb területein a magyar tehetséget. Több mint négy évtizeddel ezelőtt egy, a budapesti filmvilágban népszerű fiatal lány úgy indult el a film fővárosába, hogy a világhírű magyar filmsikerek folytatója lesz. Angyal Mary nem lett filmsztár, nevével a külföldi lexikonokban egészen meglepő módon találkozunk. A tündérmese úgv kezdődik, hogy a száguldó földalattin ráköszönünk egy fiatal, koromfekete hajú, nyúlánk lányra. Engel-Angyal Mary a fiatal lány, aki szeptember 18-án, mint az Államilag Engedélyezett Filmiskola második évfolyamú növendéke, nagy szorgalommal árusította a Scala filmszínház előcsarnokában a Moziélet első számát. — Mi újság, Mary? — tesszük fel a gyanútlan kérdést. — Nagy újság van! — mondja örömtől sugárzó arccal. — Három hét múlva utazom Hollywoodba ... Kicsit megtántorodunk. Ha nem is az „óriási” hír hallatára, hanem azért, mert a földalatti halk csikorgással most állt meg hirtelen az Oktogonnál. Kiszállunk és egy körúti cukrászdában meséltetjük el a 17 esztendős Angyal Maryval azt a tündérmesét, amelyet nagyon-na- gyon sok pesti lány, ha nem is átélni, de legalább megálmodni szeretne ... — Ott kell kezdenem — mondja halkan, miközben kavargatjuk párolgó feketekávénkat —, hogy édesapám, Engel Fülöp aki egész életét a magyar filmszakmában töltötte el, New Yorkban született. Nagyszüleim a tokaji tűzvész alkalmával vándoroltak ki Amerikába és így lett amerikai állampolgár az apám. Nagyapám egyszerű napszámos volt New Yorkban, hamar meghalt és nagyanyám apámmal és testvéreimmel újra hazatért. Édesapám tényleg „mesés" karriert futott be Magyarországon. Mint mezítlábas kifutófiú, az Athenaeum könyvkiadó vállalatnál kezdte. S ez a kis parasztgyerek végül a Warner Bros amerikai filmgyár budapesti képviseletének vezérigazgatója lett. Amikor Európában kitört a hangosfilmláz, ő volt az első, aki harcba- szálll a hangosfilm-behozatal ellenségeivel. Harca eredményes volt. ö hozta Magyarországra az első hangosfilmet, a Singing Foolt, amelynek — mint emlékezetes — AI Jolson játszotta a főszerepét, s híres slágere a Sonny boy volt. Csupa mosolygás, csupa derű a -nyúlánk fiatal lány arca. Érezni minden szava mögött, hogy ő is csodálkozik azon. hogy tündérmese középpontjába került. Mert a továbbiak során most már tényleg megértjük, hogy Angyal Mary hollywoodi útja miért tündérmese. — Később apám a három legnagyobb amerikai gyár közös vállalata, a Fanamet igazgatója lett. Ez a leányvállalat 1930-ban olyan szerepet töltött be, mint most a MOPEX. (az amerikai nagy filmvállalatok budapesti irodája. A szerk.) Később önállósította magát és főleg francia filmek behozatalával foglalkozott. Angyal Mary elmondja ezután, hogy a reakció esztendeiben Engel Fülöp csak úgy folytathatta filmszakmai működését ha lemond amerikai állampolgárságáról. 1936- ban azután angina pectoris végzett vele 56 éves korában. Mary fényképet vesz elő, amely édesapjával örökítette meg. Elmondja, hogy apáról és lányáról mindig azt hitték, hogy férj és feleség. Az ostrom átvészelése után Angyal Mary jelentkezett az amerikai követségen és kérte amerikai állam- polgárságát. A repatriálás késett, az iratok nehezen jöttek vissza Washingtonból. Most, február 14-én azonban végre megérkezett a boldogító levél, amelyben Fred Godsey konzul közli Angyal Maryvel, hogy fontos ügyben jelentkezzék a konzulátuson. Itt közölték vele, hogy Jack Warner, a világhírű Warner filmgyár jelenlegi elnöke garancia- levelet küldött, amelyben felelősséget vállal Angyal Mary Amerikába utazásával kapcsolatban. A 17 éves pesti lány már megkapta az amerikai állampolgárságot, az utazási költségeket, útlevelet, kiutazási engedélyt és hajójegyet. Kell ennél szebb? Ez már magában tündérmese. — Mit remél Hollywoodtól? — kérdezzük. — Azt, hogy nagyon komoly és erős munkával elérem művészi vágyaimat. A Warner gyár elnökének már írtam, megköszöntem a levélben, hogy nem feledkezett el jó barátjáról, az édesapámról. Azt kérem majd tőle, adjon lehetőséget arra, hogy filmgyárban tanulhassak és akár statisztálással vagy a vágóműteremben való munkával tökéletesítsem •azt a tudást, amit az államilag engedélyezett filmművészeti iskolában Gertler igazgató úr jóvoltából sajátítottam el. — Reméljük — • jegyezzük meg halkan — rövidesen az egyik első hetes pesti filmszínházban viszontlátjuk egy új amerikai filmben ... Kinn az utcán, miközben búcsúzunk, Mary ábrándos szemekkel nézi cipője orrát és az aszfalt egy szürke kis négyszögét, amelyet itthagy. Talán örökre ... Az egész olyan, mint egy amerikai film szívszorongató jelenete. Sok szerencsét Hollywoodban ... ★ Most, hogy a megsárgult újságlapokat forgatom, felvetődött a kérdés, mi lett Angyal Mary-ból. Sikerült megtalálnom néhány régi budapesti barátot. Annyit tudnak róla, hogy miután Hollywood csillogása nem hozta meg számára a filmkarriert, pályát változtatott. Az amerikai Harvard egyetemen a gyermekélettan tudományából szerzett diplomát Különböző főiskolákon. egyebek közt a Harvardon is, generációknak lett a tanítója. Tudományos tevékenységéről számos tanulmány és a lexikon nyújt maradandó emléket az utókornak. Kasznár ZoltáD (Moziélet—1947. március 28J ponthoz? Mi lesz a nagyvállalatoknál a feleslegessé váló, a társaságoknál pedig hiányzó alkalmazotti és szakemberlétszámmal? — A kapcsolatrendszer tisztázása a következő hat hónap feladata. Ami a létszámot illeti: mivel az alakuló társaságoknak szükségük van pluszlétszámra a saját alkal-, mazotti és szakapparátusokhoz, a központi állomány egy része ezekben a közösségekben megtalálhatja a helyét. Átmenetileg a többségük a központban marad addig, s akik nem kerülnek valamelyik új egységhez, akár maguk is alakíthatnak kft.-t, de az alkalmazotti összlét- szám jóval kisebb lesz. — Amint megalakulnak az egyes társaságok, fokozatosan szétesik a vállalati tanács is? — A vt mindaddig fennmarad, míg 1 forint vállalati vagyon van. — Ügy tűnik, hogy a szervezeti formaváltás olyan a gyárnak, mint a fuldoklónak a mentőöv. Nem lehetett volna ezt a folyamatot hamarabb elindítani? — Nem, mert a társasági törvényt — ami erre lehetőséget adott — tavaly fogadta el az Országgyűlés. — Ügy vélem, ahhoz, ' hogy a Csepel Autógyár régi hírneve méltóan csillogjon, mindenekelőtt el kellene vetnie az Ipari Minisztérium gyámolító kezeit! — Nincs semmiféle gyámolító kéz! Nem szólnak bele a vállalat dolgába! Nem tudom, honnan vette?! Más állami irányító apparátusoknak ez a közvetett beavatkozási módszere viszont megvan! — Maradjunk még az Ipari Minisztériumnál! Az utóbbi hónapokban a tárca vezetése bebizonyította, nem áll a helyzetiek) magaslatán. Most azt próbálják elhitetni, hogy az államközi szerződéseket felszámolják, és a KGST-viszonyok átértékelésével valós piaci viszonyokat alakítanak ki. ön elhiszi ezt? — Ez sajnos nem a tárca dolga. Bizonyos állami és hatósági funkciói szükségképpen megvannak, de nem tud iparpolitikát csinálni, mert valahol sántít a gazdaságpolitikánk. — Az autógyár a szakadék szélén táncol, lassan tönkremegy. A minap az egyik illetékestől hallottam, hogy tervbe vették az autógyár szanálását! — Ügy 15—20 évvel ezelőtt kiala-' kítottak egy ipari struktúrát, illetve egy vállalati struktúrát. Arról kiderült 20 évvel később, hogy ez nem jó. És ráadásul mindezt úgy teszik le a vállalatok asztalára, mintha nem tudták volna ezt két évtizeddel ezelőtt is. Amikor annak idején megszületett az úgynevezett járműipari program, ez kialakított egy vállalati szereposztást. Ez egyebek között azt jelentette, hogy ma sem a Csepel Autógyárnak, sem a Rábának, sem pedig az Ikarusnak nincs komplett hajtáslánca. Erre nem tudok mit mondani, minthogy ez egy torzszülött dolog. Mindhárom vállalatot a KGST-diktálta követelményeknek eleget téve szakosították valamire. Ennek isszuk a levét. Egyébként a szanálásról nem tudok. Ezt elképzelhetetlennek tartom, annál is inkább, mert ennek a járműipari vertikumnak — benne a gyárnak — működnie kell! Személygépkocsit nem — A gyártól az évek során mindig elvettek valamit. Itt elsősorban a motorgyártásra gondolok. Mi lenne, ha a gyár fokozatosan visszakapná mindazt, amit erőszakkal elvettek tőle? — Azokat, amit mi jó 25 éven át műveltünk, azt ma visszakapni értelmetlen. Annak ellenére, hogy a piacon versenyképes és eladható termék lenne egy ezer kilótól hatezer kilóig terjedő kis- és középkategóriájú univerzális jármű. Ennek gépészeti fejlesztésére azonban nincs pénz! Egy teljesen új futómű-, sebességváltó- és motorcsaládot kellene csinálni, legalább 50 ezer darabot. hogy gazdaságos legyen. — Közbevetésként hadd kérdezem meg, hogy mikor fog személygépkocsit gyártani a szigetszentmiklósi gyár? — A jelenlegi helyzet alapján soha! — Ha már az előzőekben szóba került a vállalat nem éppen rózsás helyzete, hadd kérdezzem meg. ön mennyire érzi felelősnek magát a katasztrofális helyzetért? — Ezért a helyzetért, amibe most a vállalat került, nem érzem magam felelősnek! — Milyen esélyt ad a vállalatnak a kilábalásra? — Annyit, a,mennyit a magyar gazdaságnak! Szilágyi Béla
