Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-27 / 175. szám

Karr M/xif;, 1989. JŰLIUS 27., CSÜTÖRTÖK Mitterrand a német újraegyesítésről A közös ház kívánatos távlat „Az európai közös ház fel­építése nem lesz könnyű fel­adat, és a közös tulajdon igaz­gatása mindig sok veszödség- gel jár” — jelentette ki Fran­cois Mitterrand francia elnök, aki szerint a közös ház „ugyan kívánatos távlat, de nem elég csupán a felépítés, azt is tudni kell, hogy azt miként rendez­zük be”. A francia köztársasági elnök Határidő nélküli a korlátozások leépítése EGK—lengyel egyezmény „A lehető, leghamarabb pa- raíálják" Lengyelország és a Közös Piac kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményét, amelyet kedd es­tére öntöttek végleges formába Brüsszelben — közölte szer­dán az EK illetékes szóvivője. Az EK székhelyén szerzett értesülések szerint a lengyel—• EGK-egyezmény kereskedel­mi része három kategóriát ál­lapít meg a Közös Piacra ex­portált lengyel ipari termé­kekre. Az egyes csoportokban jövő év elejétől, jövő év de­cember 31. után, illetve 1992 után a Közös Piac megkezdi a beviteli mennyiségi korlátozá­sok leépítését, de a folyamat befejezésére az egyezmény — a korábban közöltekkel ellen­tétben — nem tartalmaz ha­táridőt. Az EK illetékesei úgy véle­kedtek, hogy az egyezmény ennyiben talán „gyengébb”, mint amelyet tavaly szeptem­berben Magyarországgal kö­tött a közösség, hiszen a ma­gyar egyezményben az EK ha­táridőt is vállalt a magyar ipa­ri exportcikkeket sújtó meny- nyiségi korlátozások leépítésé­re — a végső dátum: 1995. A Lengyelországgal kötött egyezmény viszont — leg­alábbis jelképesen — bővebb a magyar egyezménynél any- nyiban, hogy tíz lengyel me­zőgazdasági cikket is tartal­maz, amelyeknek vagy bevite­li vámját, vagy lefölözését csökkenti a közösség. A ma­gyar egyezmény csak további tárgyalásokat ír elő a mező- gazdasági kereskedelemről. (Igaz, ezek a tárgyalások már megkezdődtek.) Folytatják a négyoldalú megbeszéléseket Sziltanuk mégis asztalhoz ül Norodon Szihanuk herceg, a phnompeni kormány ellen küzdő ellenzéki koalíció veze­tője szerdán Párizsban beje­lentette. hogy a korábban kö­rzőitektől eltérően csütörtökön mégis folytatják kerekaeztaí-, tárgyalásaikat az egymással szemben áWó kambodzsai erők, vezetői. Mint már közöltük, a négy­oldalú megbeszélések kedden szakadtak meg a vörös khme­rek további politikai szerepé­vel kapcsolatos éles véle­ménykülönbségek miatt. Sz- hanuk akkor még úgy nyilat­kozott, hogy a jelentős ellen­tétek miatt nincs is értelme folytatni a tárgyalásokat. Szer­da reggeli sajtóértekezletén viszont a herceg már módosí­totta álláspontját, bár kije­lentette: a csütörtöki találko­zón csupán azt vitatják meg. JlO&y a szembenálló felek mi­lyen formában vegyenek majd részt a francia fővárosban rendezendő nemzetközi Kam- bodzsa-konf er encián. TÍZMILLIÓ óvadék A MILLIÁRDOSÉRT 10 millió dolláros óvadék el­lenében szabadlábra helyezik Adnan Kashoggit, a híres-hír­hedt szaúdi üzletembert, ha elfogadja, hogy — mint a New York-i ügyészség indít­ványozza — olyan elektronikus karkötőt viseljen, amellyel el­lenőrizni lehet minden lépé­sét. Kashoggit egy időben a vi­lág leggazdagabb emberének tartották. Bukását az okozta, hogy kiderült: segédkezett Fer­dinand Marcosnak és feleségé­nek, Imeldának, a Fülöp-szi- geteki államkassza mintegy 100 millió dollárjának elsikkasztá- sában. Marcosék az ő nevén vettek meg több híres mű­kincset, köztük egy El Greco- és egy Rubens^képet, továbbá négy ingatlant Manhattanben. Kashoggit a múlt héten adta ki Svájc az Egyesült Államok­nak. Már termelnek a donyecki bányák Fokozatosan normalizálódik a helyzet a szovjet szénbányá­szatban, miután a dolgozók többsége a munka felvétele mellett döntött az állami párt­vezetés megbízottjaival, a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalások után. Miközben kedden délután még 79 bányá­ban szünetelt a munka, szerda délutánra 31-re csökkent a le­állt üzemek száma — közölték a szovjet bányászati miniszté­riumban. A donyecki és a pecsorai szénmedencében, a kraszno- jarszki területen már min­denütt dolgoznak, a bányák lassacskán elérik az eredeti termelési szintjüket. A roszto- vi területen már csak egy bá­nyában áll a munka, míg az ukrajnai Vorosilovgrád kör­nyékén még 24 bányába nem szállnak le a bányászok. Nyu­gat-Ukrajnában a csernovog- rádi bányászok befejezték a sztrájkot, míg szomszédsá­gukban, a volonyi csoport hat bányájában még mindig tart a munkabeszüntetés. Külföldi események egy mondatban mmm Békefesztivál kezdődött szerdán az északi szovjet kikötő­városban, Murmanszkban, a szovjet béketanács rendezésében, svéd, norvég, finn és szovjet küldöttek részvételével. A Ge- raszimov, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosz­tályának vezetője szerdai sajtóértekezletén lehetségesnek ne­vezte Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter részvéte­lét a július 30-án, Párizsban kezdődő nemzetközi Kambodzsa- értekezleten. A A jövő évi katonai költségvetés kongresszusi vitájában az amerikai kormányzat elszenvedte az első vere­ségét, mivel a képviselőház kedden egymilliárddal keveseb­bet, 3,1 milliárd dollárt hagyott jóvá 1990-re a csillagháborús térvek megvalósítására. A Moszkvában szerdán befejeződött az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának 40. ülése, ahol 150 egyházi vezető vett részt, s Magyarország képvise­letében dr. Tóth Károly református püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke és dr. Nagy Gyu­la lutheránus püspök szólalt fel. A Országos sztrájknapot tar­tottak szerdán Nagy-Britanniában a vasutasok, emiatt ország­szerte állt a vasúti közlekedés és nem járt a londoni metró sem. a Le Nouvel Observateur cí­mű párizsi hetilap és négy nyugat-, illetve dél-európai napilap számára adott inter­jút. Nyilatkozatában ismét tá­mogatásáról biztosította a Szovjetunióban . folyó átalakí­tást, a peresztrojkát. Ugyan­akkor hozzáfűzte, hogy „a nyugat-európai országok szem­pontjából nemcsak segélyezé­sekről van szó. hanem beru­házásról, árucseréről, vegyes vállalatok létrehozásáról és szakemberek szovjetunióbeli képzéséről”. A német újraegyesítés kér­déséről szólva Mitterrand ki­fejtette: „Németországnak nem érdeke szövetségi rend­szerének felbolygatása, és az sem, hogy európai politikáját olyan újraegyesítésért áldozza fel, amelyet a Szovjetunió nem fogadna el.” Az elnök szerint „mindenek­előtt a két német állam közöt­ti egyetértés kialakítására van szükség”. Magyar politikusok mexikói tárgyalása Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Ma­jor László, a KB tagja, a KB- iroda vezetője Mexikóváros­ban párt- és parlamenti veze­tőkkel tárgyalt. A magyar politikusok esz­mecserét folytattak az MSZMP és a kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) kap­csolatairól, azok fejlesztésének lehetőségeiről Jose Murattal, a párt külügyi titkárával. A magyar küldöttséget fogadta Luis Donaldo Colosio a (PRI) Országos Végrehajtó Bizott­ságának elnöke. Berecz János megbeszélést folytatott a mexikói képviselőház külügyi bizottságának elnökével és tagjaival. Parlamentünk kül­ügyi bizottságának elnökét fogadta Guillermo Jimenez Morales, a mexikói képviselő­ház elnöke. Berecz János és Major László találkozott és véle­ménycserét folytatott az ellen­zéki Demokratikus Forradalmi Párt vezetőivel is. Varsó ismerje el jogilag a német kisebbséget Bírálják az opolei döntést Az NSZK-ban szerdán bí­rálták a lengyelországi Opole vajdasági bíróságának azt a döntését, hogy nem engedé­lyezik a német ajkú lengyel állampolgárok társadalmi- kulturális társaságának meg­alapítását. Az indoklás a nyu­gatnémet beszámolók szerint az volt, hogy a szervezet nem kultúregyesület lenne, hanem el akarja érni: jogilag ismer­jék el német kisebbség léte­zését Lengyelországban. Állí­tólag az egyesület alapítását egyedül az Opole környéki faivakban több mint százezer német ajkú támogatta aláírá­sával. Az opolei döntést bírálta a CSU, de a leghevesebben a Sziléziából, Nyugat-Lengyelor- szágból kitelepített németek szövetsége. A lépés tovább bo­nyolíthatja az idei évben ágas-bogasan alakuló len­gyel—nyugatnémet kapcsolato­kat. Felerősödhetnek azok a hangok, amelyek sürgetik: az új nyugatnémet—lengyel gaz­dasági megállapodást tegyék függővé attól, hogy hajlan­dó-e Varsó nemzeti kisebbsé­geket megillető jogokat bizto­sítani az ottani németeknek, s Kohl kancellár varsói útját egy jlyen lengyel ígérettől is tegye függővé. MÚZEUMBA VONULÓ RAKETAK A Szovjetunióban szerdán befejeződött az OTR—22-es típusú, hadműveleti-harcászati nukleáris rakéták megsemmisítése. A közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati nukleáris ra­kéták megsemmisítéséről tavalyelőtt Washingtonban aláírt szerződés szerint a szovjet félnek ez év november végéig kel­lett volna felszámolnia ezt a kisebb hatótávolságú rakétatípust. Ezzel már a második rakétatípus szűnt meg létezni a Szov­jetunióban, hiszen — mint ismeretes — tavaly ősszel fejeződött be a közepes hatótávolságú, földi telepítésű manőverező robot- repülőgépek megsemmisítése. A KHR—HHR-szerződés szerint a nukleáris robban ótöltetüktől megfosztott rakétákat semmisítik meg, egy-két kivételtől eltekintve, ugyanis néhány rakétates­tet meghagynak a hadtörténeti múzeumok számára. Panaszkodik a gyártó, panaszkodik a kereskedő A kicsi drágának drága a holmi Nem irigylem azokat a szü­lőket, akiknek mostanság kell megvásárolniuk a babakelen­gyéhez szükséges holmikat. No nem azért, mintha a gyer­mekvárás nem lenne csodála­tos élmény, csupán akkor saj­nálkozom, ha a dolog anyagi oldalát nézem. Az állami do­táció megszűnése óta ugyan­is — az átlagfizetésekhez ké­pest — a gyermekholmik ára meglepetősen borsos. Ha ki­rakatokat nézegetünk, láthat­juk. hogy egy rövid ujjú frot­tír rugdalózót sem kaphatunk meg 250 forintnál olcsóbban, s ha a parányi ruha már egy kicsit finomabb anyagból ké­szül, ára a 450 forintot is el­éri. S akkor még nem beszél­tünk a többi szükséges holmi­ról, a kis ingekről, a kocsika- bátokról. Természetesen azok az anyukák, apukák sincse­nek könnyebb helyzetben, akiknek a csemetéje már pár évvel idősebb, a ruhavásárlás, kor nekik is mélyebben kell a pénztárcájukba nyúlni. A kereskedők is azt tapasz­talják, hogy a szülők óvato­sabbak a vásárlásnál. Csak a legszükségesebb dolgokat ve­szik meg. Az ügyesebb kezű anyukák inkább otthon köt­nek, varrnak a gyerekeknek. Kialakult az a szokás is, hogy a családok egymás között ki­cserélik a már használt, de még jó állapotban lévő gye­rekruhákat. A Pomázi Háziipari Szövet­kezetnél arra panaszkodtak, hogy ebben az évben még gye­rekruha készítésére nem kap­tak megrendelést. A kereske­delem arra hivatkozik, hogy a vásárlóerő csökkenése miatt a készleteik már nagyon maga­sak, s ebben az évben aligha várható változás. Nincs rendeléshiánya vi­szont a budaörsi Texelektro Szövetkezetnek, ahol bébihol­mikat s a 2—10 éves korosz­tálynak való szabadidőruhá­kat készítenek. Szovjet exportra készít bé­bi- és lánykaruhákat a tak- sonyi Texgráf Szövetkezet. A Hungarocoopon keresztül évente 50 ezer darab kis ru­hát szállítanak külföldre. A szövetkezet vezetői óvatosan úgy fogalmaztak, hogy ez va­lamivel kifizetődőbb, mintha a belkereskedelemnek szállíta­nának, bár a nyereség nem igazán nagy. A kifizetődőbb termékek mellett a gyerekru­ha-készítést csak kiegészítő­nek tartják, ami azért is hasz­nos, mert a bedolgozókat is elláthatják munkával. H. fi. Nem szolgálja a megbékélést Százhalombattaiak a Rajk-tervröl Az MSZMP százhalombattai 1. számú reformköre közle­ményt adott ki, melyben mély­séges sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy ifj. Rajk László szülei történelmi elégtétellel és méltósággal eltemetett földi maradványait — Kádár János emlékének nyilvánvaló meg­sértése mellett — el akarja vinni a munkásmozgalmi pan­teonból. Az elmúlt időszakban le­zajlott temetések — a törté­nelmi igazságtétel, illetve egy korszak lezárásaként — a kí­vánt nemzeti megbékélés alapjául szolgálhatnak. Ma, amikor a józan összefogásra van szükség, egy újabb teme­tés szükségtelenül felkorbá­csolná a nyugvó indulatokat. Ifj. Rajk László valódi szán­dékainak megítélése csak az eddig nem ismert dokumen­tumok alapján minősíthető, de félő, hogy e cselekedet a nem­zet további megosztásához ve­zethet. Csupán eszköz és nem cél a választási siker Reformkörök válaszúton Az MSZMP reformkörei szeptemberben országos ta­nácskozást tartanak. Ennek előkészítését szolgálja az a pénteki budapesti tanácsko­zás, amelyen a vidéki re­formkörök képviselői is részt vesznek. Ebből az alkalomból célszerűnek tűnik néhány, so­kunkat foglalkoztató kérdés nyilvános felvetése. Több reformkort zavarba hoztak az MSZMP KB június 23—24-i ülésén született sze­mélyi döntések. Nem vélet­len, hogy az ülésen elfogadott állásfoglalásról a reformkorok nemigen nyilatkoztak, pedig az jelentős reformirányú for­dulatot tartalmaz, még ha kompromisszumok árán is. Nyilván további közös vita­tást igényel, hogy mit értünk modellváltáson, melyek azok a szocialista értékek, melyeket továbbra is vállalni akarunk, sőt arról is nyíltan kellene esz­mét cserélni, hogy mennyiben tekinthető a sztálini és a posztsztálini modell létező szo­cializmusnak? Az elmúlt egy hónap alatt az élet számos kérdést meg­válaszolt, másokat továbbra is nyitva hagyott. Ügy látom, Nyers Rezső pártunknak nem formális elnöke, hanem való­ban a párt első emberévé vált, akinek hitelességét kevesen kérdőjelezhetik meg. Több év­tizedes kitartása a reformok ügye mellett alkalmassá tette arra, hogy több százezer kom­munista összefogását — ha nem is monolit egységét — elősegítse. Meggyőződésem, hamis il­lúziót kerget, aki az egy­formán gondolkodásban látja pártunk választási esélyeinek kulcsát. A hangsúlyt az ön­állóan gondolkodó egyének és irányzatok összefogására kel­lene fektetnünk. Az összefo­gás céljának pedig nemzetünk mielőbbi felemelkedésének szolgálatát tekintem, amihez csupán eszköz és nem cél a választási siker. Az MSZMP reformszárnya (amelynek csupán részei a re­formkörök, még ha a legszer­vezettebbek is) jelentős sike­reket tudhat magáénak. Legje­lentősebbek talán az igazi platformszabadság kivívása, a pártkongresszus idei összehí­vása, a reformerők túlsúlyra juttatása a legfelsőbb vezetés­ben, és a helyi pártszervek­ben, a reformszárny álláspont­jának megjelenése különféle kérdésekben a párt „hivata­los” álláspontjaként. Például a budapesti párt- bizottság végrehajtó bizottsá­gának „Mit képviseljünk?” című vitaanyaga, amely a sze­gedi platformtervezet gondo­latvilágából merít. Ami zavar­ba hoz sokakat: a szavak és a tettek egységének hiánya. Gondolok itt a kongresszusi küldöttválasztások anomáliái­ra, s ez különösen Budapes­ten szembeszökő, a tisztségvi­selők újraválasztásának halo­gatására, az alapszervi veze­tőségektől kezdve felfelé a görcsös ragaszkodásra a kül­döttválasztások augusztusi „lezongorázására”, holott már fél ország reformkörei köve­telik ennek szeptemberre ha­lasztását, nem is beszélve a kongresszus időpontja körüli csetepatéról. Mindennek ellenére pártunk vezetése már nem hátrál, ha­nem előre megy, és igyekszik a társadalmi mozgások élére állni. Ebben a hivatásos pártmunkások egy része segíti. Még óriási munka áll előttünk, ha azt akarjuk, hogy a kong­resszusig a párt újjászülessen, hiteles programmal — és ami legalább ilyen fontos — min­den szinten hiteles vezetők­kel, képviselőjelöltekkel áll­hasson ki a választók elé megméretni magát. Jelképes értékű, hogy a párt elnökének első nyilvános közszereplésére július 5-én került sor a budapesti re­formkörök több száz képvise­lője előtt. Egyebek között arról szólt, hogy a reformköröket a párt avantgárdjának tekinti. Szavaiban tapintatos tanács is volt: arra is vigyázni kell, ne szaladjon túlzottan előre, mert ha a derékhad leszakad, az élcsapat magára marad. Ügy tűnik, ezt a vidéki re­formkörök — helyi sajátos­ságaiból fakadóan — maguktól és hamar felismerték. Mint ahogy azt is, hogy együtt kell működni a pártapparátusból is azokkal, akik őszintén óhajtják ezt. Mindezt persze sok budapesti reformkor is felismerte, csak némi késés­sel. Fontosnak tartom, hogy ne csupán a saját szablyájukat élesítsék, ne akarjunk egyre radikálisabb jelszavakkal „versenyezni” a pártvezetés — nagyrészt tőlünk átvett — cél­jaival. Mozgalmi jellegünket megtartva célszerű lenne aktív integráló szerepet betöltenünk a kongresszusi felkészülés fo­lyamatában. Jelenti ez a do­kumentumok előkészítésében való aktív részvételt is, de mindenekelőtt a párton belü­li és párton kívüli tömegekkel folytatandó még aktívabb pár­beszédet. Nem véletlen, hogy éppen most, a többpártrend­szer csíráinak megjelenése­kor kezdi betölteni pártunk önmaga ellenzékének szerepét is, ami a pártállamban lehe­tetlen volt. Azonban a párt­nak újjászületésében csak konstruktív ellenzék segíthet belülről. Szántó György, az MSZMP-reformkörök országos tanácskozása előkészítő bizottságának tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom