Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-27 / 175. szám
1989. JÜLIUS 27., CSÜTÖRTÖK PEST . MK. YH ) 3 Csak az albánok nem jöttek Baptisták kongresszusa Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke tegnap a Parlamentben fogadta Billy Graham amerikai evangélistát ő 'irta Előzetes Ha minden politikai szervezet annyi szavazatot kapna a következő általános választásokon, amennyit remél — az MSZMP-t is beleértve —, akkor a választópolgároknak három- szor-négyszer is szavazniuk kellene ... Csakis igy kerekedhetne ki az a szám. amelyet manapság itt, ott, amott hallani arról, ki mindenki támogatja a megnyi- latkozók által képviselt szervezetet. Felüdülésként hat tehát az a józan hang, amelyet tanulmányában megüt Töl- gyessy Péter, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa. A Világosságban (89/7.) megjelent sorokból a többi között megtudhatjuk, „A mai politikai helyzetben előzetesen jórészt kiszámíthatatlan a politikai erőcsoportokra jutó szavazatok száma.’’ Így igaz! A többi között azért is nehéz ez az előzetes felmérés, mert lehetetlen tudni annak az állampolgári hányadnak a súlyát, amelynek tagjai teljes közömbösséggel szemlélik a politikai küzdelmeket, egész egyszerűen nem érdekli őket még az sem, hogy ami történik, az legtöbbször a nevükben történik ... Logikus T. P. további következtetése is. Az előbbi mondatot ugyanis így folytatja: „Alig kalkulálható a különféle tömörülések tényleges támogatottsága”. Na persze, majd az általános választások alkalmával kiderül... Csakhogy az előzetes számításoknak a lehetetlensége egyben annak a lehetetlensége is, hogy az állampolgár biztos legyen benne: jó irányban mennek majd a dolgok. Megtörténhet ugyanis, töredékpártok és -csoportok a szavazatoknak a töredékével a mérleg nyelvévé lépnek elő. Akinek bólintanak, az „győztes”, akinek nem, az „vesztes". Holott az állampolgár, amikor voksolt, korántsem úgy gondolta ... akkor azonban már késő lesz. Akkor már nem a választó dönt. Hanem mások. Természetesen a választók nevében ... KLIENS A Kelet és a Nyugat közelítése, egymás jobb megismerése a célja az Európai Baptista Szövetség budapesti kongresszusának, amelynek első alkalommal ad otthont szocialista ország. Július 26. és 29. között 46 országból mintegy ötezer baptista találkozik a Budapest Sportcsarnokban, hogy a „Jertek és lássátok Isten tetteit” mottó jegyében keressék a közös hídépítés lehetőségeit. A tizedik alkalommal megrendezett kongresszus rangját emeli, hogy a megnyitóbeszédre Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke vállalkozott. Szerdán, a déli órákban a rendezvény helyszínén az európai szövetség, a Baptista Világszövetség, valamint a magyarországi baptista egyház vezetői találkoztak az újságírókkal, s adtak tájékoztatást a négynaposra tervezett kongresszus programjáról, valamint a baptista egyház tevékenységéről. Az elhangzottakból kitűnt, hogy. a vallás nélküli Albánia kivételével valamennyi szocialista ország képviselői jelezték részvételüket. A szövetség vezetői elmondták azt is, hogy reggelente bibliatanulmányozási csoportok dolgoznak majd, s az úgynevezett megbeszélő csoportokban 10 nyelven cserélnek véleményt, többek között a mai egyházi élet lényeges kérdéseiről, a külmisszió jelentőségéről, a béke és igazságosság témájáról. Esténként pedig — fél 7-től — evangélizációs istentiszteletre várják az érdeklődőket a BS-be. Az egyházi életben nagy fontosságú közös éneklés is jelentős szerepet kap a négy nap programjában. Ezernél több tagú énekkar lép majd fel rendszeresen Beharka Pál zeneszerző vezetésével. A magyar egyházi zene—ének-kultúra magas szintjének elismerése, hogy a kórus magva a 740 tagú magyar együttes. A budapesti kongresszus szombaton záró istentisztelettel fejeződik be: este Billy Graham népstadionbeli igehirdetése köszönti a baptista szövetség találkozóját. Ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a késő esti órákban a kongresszus a Budapest Sportcsarnokban. Vasile Tal- pos, romániai lelkipásztor, az Európai Baptista Szövetség elnöke megnyitó szavait követően Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke köszöntötte a külföldi és a hazai résztvevőket. Elismeréssel szólt a baptista gyülekezetekben tapasztalható jó példákról, megemlítve azt, hogy a baptista egyházban működő demokratikus irányítási modell értékei is hasznosulhatnak az egyre erősödő önkormányzó közösségekben, a közösségi szellem ápolásában. Ha késnek a vonatok Kap-e kártérítést az utas? Az emberek kis csoportokba verődve várakoznak a vasútállomáson. Halkan beszélgetnek magánügyekről, az elmúlt napok politikai eseményeiről. Az első húsz-harminc percben hát jól elfoglalják magukat. Ám amikor megszólal a hangosbeszélő, s tudatja, hogy még ugyanannyit kell várakozniuk a munkásvonatra, elszabadulnak az indulatok. Dühös felkiáltások, szitkok hallatszanak. Egy testes asszonyság elindul a forgalmi iroda felé, hogy jól beolvasson a vasutasoknak. Közben hangosan kiabálja, hogy kártérítést fog fizettetni a MÁV-val, mert az ő munkahelye bizony levonja órabéréből a késést. Nem érti, hogy az üres gyorsvonatokat miért engedik át az állomáson, amikor ott több száz utas toporog türelmetlenül?! Ingázók tízezrei a megmondhatói, hogy mennyire ismerősek az ilyen és ehhez hasonló történetek, forduljanak azok elő akár télen, akár nyáron. Hogy mit mond be a hangosbeszélőbe a forgalmista, az szinte mindegy, mert attól még nem jön meg hamarább a vonat. Igaz, a tájékoztatást azért igénylik az utasok, csak hát egy idő múlva már a legudvariasabb hang sem tudja háborgásukat lecsillapítani. Nem titok, hogy kérdéseinkkel örökzöld témát pendítettünk meg a MÁV Budapesti Igazgatóságán, amikor azokat Marót László üzemviteli osztályvezetőnek tettük fel. Először is azt szerettük volna tudni, hogyha a hivatásforgalomban közlekedő személyvonatok késnek, akkor fölszáll- hatnak-e az utasok a beérkező gyorsvonatra? — Nemzetközi gyorsvonatokra egyáltalán nem szállhatnak föl belföldi utasok! — kezdte igen határozottan az osztályvezető. — Ez a szabály benne van a menetrendben is. Belföldi gyorsvonatokra az az utas fölszállhat, aki kifizeti a gyorsvonati és a büntető pótlékot, utóbbit azért, mert a jegyét nem a pénztárban váltotta meg. — Olvasóink, illetve az utasok éppen ezt az eljárást kifogásolják. Szerintük egyféle „kártérítés” fejében el kellene, hogy engedje a MÁV a büntető tarifát, sőt, akár a gyorsvonati pótlékot is. Nem így van? — Rendkívüli esetekben, például légvezeték-szakadásnál, balesetnél vagy más olyan esetekben. amikor egyértelműen a vasút a hibás a vonatkésésben. a büntető tarifát nem kell kifizetni a személyvonat helyett a gyorsra felszálló utasoknak. Ä gyorsvonati pótlékot viszont feltétlenül fizetni kell. hiszen nem személyvonaton utaznak. Méltányossági igény alapján a „kártérítés” így csak a büntető pótdíj elengedésében nyilvánulhat meg! — Megtilthatja-e a jegyvizs- gáló a személyvonat késése miatt várakozóknak, hogy fel- szálljanak a gyorsvonatra? — Mint említettem, a nemzetközi gyorsvonatokra semmiképpen nem szállhatnak fel belföldi utasok. Ugyanígy az olyan gyorsvonatokra sem, le. gyenek azok akár belföldiek is. amelyek a menetrend szerint eredetileg nem álltak volna meg azon az állomáson. — Végül is mitől, kitől függ, hogy a késett személyvonatok utasai felszállhatnak-e gyorsvonatra? — Az állomás főnöksége, vagy maga a forgalmi szolgá- lattervő dönthet rendkívüli helyzetben arról, hogy megál- lítsanak-e egy gyorsvonatot. Ám ezt a döntést csak központi utasításra hajthatják végre. Egyébként áthaladó gyorsvonatot nem lehet megállítani a menetrendi összefüggések miatt. Már az elhangzottakhoz túl sokat aligha tehetnénk. Ám azt meg kell jegyeznünk, hogy ha a MÁV képtelen a személy- szállítás színvonalát emelni, előbb-utóbb kell, hogy valamilyen formában kompenzálja az utasok anyagi és időveszteségét. Ha másként nem, hát a gyorsvonati és a büntető pótlék elengedésével, már csak azért is, hogy a MÁV-ot ne érje tisztességtelen gazdasági haszonszerzés vádja! Mert így bizony gyanús a dolog ... Aszódi László Antal Ismét helyreállt a rend a váci börtönben Önkéntes tűzhalál, tömeges éhségsztrájk Szomorú esemény ad aktualitást egy korábban megjelent írásunknak s az arra érkezett leveleknek. Tegnapelőtt hajnalban meghalt a váci börtön egyik szigorított őrizetese a budapesti katonai kórházban. Még egy hónap sem telt el azóta, hogy „Nem lesz börtönlázadás” címmel rövid cikket közöltünk, melyben dr. Tari Ferenc ezredes, az Országos Büntetésvégrehajtási Parancsnokság parancsnokhelyettese azt nyilatkozta, hogy nincs tudomásuk nagyobb nyugtalanságról a váci szigorított őrizetesek körében. Kiderült az is, hogy csak Vácott vannak szigorított őrizetesek, akik vagy fél éve másról sem hallanak, mint arról, hogy esetleg megszűnik a szigorított őrizet intézménye. Ez önmagában is feszültséget okoz, de nem akkorát, hogy gondot jelentene. így semmilyen különleges intézkedést nem kellett elrendelni Vácott — mondta akkor a parancsnokhelyettes. A cikk megjelenését követően egymás után érkeztek a levelek szerkesztőségünkbe, íróik, a váci fegyház szigorított őrizetesei azért ragadtak tollat, mert véleményük szerint a cikkben leírtak alaptalan félelemre adhatnak okot a helyi lakosság körében, másrészt olyan hangulatot teremt ellenük, ami az amúgy is hátrányos helyzetüket tovább rontja. Visszaesők büntetése Tény, hogy a szigorított őrizetesség intézménye rendkívüli ellenállást vált ki az elítéltek között. Sőt, maguk a bírák sem igen kedvelik. A közel másfél évtizede létező jogi kategóriát csak bizonyos esetekben alkalmazzák. Olyan bűnözőknél, akik már háromszor, legalább egy-egy esztendőre el voltak ítélve élet elleni bűn- cselekményért, közrend vagy vagyon sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekményekért. A jogi terminológia visz- szaesöknek nevezi ezeket az elkövetőket, a kriminológusok szerint ilyen esetekben a bűnözés életformává vált. A szigorított őrizetesek a büntetésük letöltése után kettőtől öt évig terjedő időszakban továbbra is börtönben maradnak, igaz, már más jogcímen, mint korábban. Amikor bevezették ezt az intézményt, az izoláció, a társadalomtól való elszigetelés volt a cél, később azonban enyhült a büntetés. Még haza is mehettek szabadságra az elítéltek, s külső munkát is vállalhattak. A fogva tartottak június elején a lapokból értesültek arról, hogy esetleg megszűnik a szigorított őrizetes jogi kategória. Ezt Borics Gyula igazságügyminisztériumi államtitkár nyilatkozta. Szó volt arról ugyanis. hogy a parlament felülvizsgálja, majd eltörli ezt a büntetési formát. Ezt követően adtunk hírt az állítólagos nyugtalanságról. Egyik fogva tartott, Mókus Sándor így fogalmazott hozzánk írott levelében: ...ki merem mondani, hogy megfelelő mérsékletességgel fogadtuk a kedvező hírt, mely eleddig ugyan nem valósult meg. Bízunk benne, hogy egy „valódi” jogállam törvénykönyvéből előbb-utóbb száműzik ezt a jogintézményt, amit Kistarcsa és Recsk egyenesági jogutódjának tartunk. Szülőatyja éppen az a Korom Mihály, aki az internálótáborok létrehozó testületének is oszlopos tagja volt. Halmozottan hátrányos helyzetünkben az ilyen cikkek csak tovább rontják szabadulás utáni esélyeinket a társadalomba való beilleszkedésnél. Bárhogy is gondolják önök, a „közvélemény”, mi egyszer sem úgy lépünk ki a börtön kapuján, hogy „nosza, gyerünk bűnözni”. A körülményeink, a bennünket körülvevő légkör az, ami gyakran be- kényszerít bennünket a bűnbe. A magam nevében, de azt hiszem, valamennyiünk nevében kijelenthetem, nem mi juttattuk oda ezt az országot gazdaságilag, ahol jelenleg van! Ne belőlünk csináljanak tehát bűnbakot, mert mi is joggal mondhatjuk magunkat a társadalom áldozatainak. Bűncselekmény nélkül Sárközi Zoltán elítélt szintén reagált az ominózus cikkre. Ö így fogalmaz: A szigorított őrizet azt jelenti, hogy a visszaeső bűnelkövető a törvényesen kiszabott és letöltött büntetése után nem szabadul, hanem szigorított őrizet címén további 2—5 évig börtönben kell maradnia. Törvényes, mert bíróság rendeli el. Azt viszont az olvasó ítéletére bízom, hogy miként minősíti azt a törvényi rendelkezést, ami bűncselekmény elkövetése nélkül, pusztán az előítélet és az előélet alapján fosztja meg az egyént legalapvetőbb emberi és állampolgári jogától, a személyes szabadságától — hosszú évekre... A börtön vezetése és személyi állományának többsége belátja, hogy számunkra ismételt bűnelkövetés nélkül tölteni további börtönéveket, súlyos teher. De ez nem a büntetés-végrehajtás hibája, hanem az igazságügyé, legalábbis ez volt eddig. Ennek ellenére a szigorított őrizetes rabok, bár feszült idegállapotban, de fegyelmezetten és békésen várják sorsuk rendezését. Ezek a levelek az elmúlt két hétben érkeztek szerkesztőségünkbe. S bár a sorok mögül feszültség érződik ki, senki nem számított arra, ami három nappal ezelőtt történt. Július 24-én a délelőtti műszak végeztével a rabok celláikba mentek. Szokás volt, hogy műanyag flakonokban szódavizet vittek fel a munkahelyről. Ám ezúttal az egyik rab, Kalányos Sándor a flakonban nitróhígítót hozott magával. Bezárkózott a vécébe, magára öntötte a gyúlékony anyagot, ami hatalmas robbanással gyulladt be. A hangra cellatársai szinte feltépték az ajtót, s a betóduló levegőtől újabb robbanások kíséretében beborították a lángok a szerencsétlen embert. Kalánvos Sándor szinte égő fáklyaként rohant ki a folyosóra, ahol végül is eloltották a lángokat, s a budapesti katonai kórházba szállították. Testfelületének kilencven százaléka megégett, s a gondos orvosi kezelés ellenére tegnapelőtt hajnalban meghalt Kalányos Sándor. Nem akart meghalni Még a kórházban elmondta az orvosnak, hogy valójában nem akart meghalni, csupán a szigorított őrizet intézménye ellen akart tiltakozni, s az igazságügy reformjának meggyorsítását akarta ezzel elérni. Természetesen Kalányos Sándor halálának híre futótűzként terjedt el a szigorított őrizetesek körében. Közülük már huszonnegyedikén este sem vacsoráztak szolidaritásból kilencvenketten. Mészáros Lajos és Budai Zoltán pedig öngyilkosságot kísérelt meg, de őket sikerült megmenteni. A börtön parancsnoka figyelmeztette az őrizeteseket, hogy milyen következményekkel járhat a közös éhségsztrájk, ám a rabok ragaszkodtak ahhoz, hogy személyesen az országos parancsnok tárgyaljon velük. Tegnapelőtt Vácra érkezett dr. Kun László, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, hogy a szigorított őrizetesek képviselőivel beszéljen. S bár megkezdődtek a tárgyalások, .aznap délben már százötven- öten nem vették magukhoz az ebédet, de a munkát nem tagadták meg. Ragaszkodtak ahhoz, hogy az igazságügy-miniszter még ebben az esztendőben terjessze elő a parlamentben a szigorított őrizet megszüntetését, hiszen valójában nem a büntetés, hanem a szigorított őrizet intézménye ellen van kifogásuk. S mivel nem történt a júniusi bejelentés óta semmi, megingott a bizalmuk a parlamentben, s ezért kénytelenek ilyen eszközökhöz folyamodni. Van még egy figyelemre méltó momentum a dologban: az elítéltek ragaszkodtak a nyilvánossághoz. Jószerivel az ő kezdeményezésüknek köszönhető, hogy a pontos tényeket tegnap sajtótájékoztatón ismertették az újságírókkal. Nevezhetjük-e lázadásnak Vajon felfogható-e ez az akció börtönlázadásnak? A kívülálló hajlamos erre gondolni, de jó szándékukat bizonyítandó, az őrizetesek közölték: ha kell, a pihenőnapokon is dolgoznak, hogy pótolják a kiesett munkaidőt, hiszen az éhségsztrájk megkezdése után nem engedték őket dolgozni. A sajtótájékoztatón kijelentették, hogy a tárgyalások eredménnyel végződtek. A fogva tartottak felvették a munkát s abbahagyták az éhségsztrájkot, mivel dr. Kun László az igazságügy-miniszterrel történt egyeztetés alapján közölte, hogy ebben az esztendőben a parlament elé terjesztik a szigorított őrizet megszüntetését. Szeptember elsejéig pedig félbeszakítják a büntetések végrehajtását. Ez annyit jelent, hogy addig mind a kétszázkilencvenhét őrizetest kiengedik. Ügy tűnik, hogy a szokatlan akció végül is elérte célját. Ám dr. Borics Gyula államtitkár figyelmeztette az újságírókat, hogy a felfüggesztés nem az éhségsztrájk következménye, hiszen az igazságügy reformja folyamatban van. Az azonban vitathatatlan, hogy az elmúlt napok eseményei fölgyorsították ezt a folyamatot. Fiedler Anna Mária
