Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
4 ^ííifaP 1989. JŰLIUS 25., KEDD POSTA BO N TÁS ■ VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 ^ Levél a miniszternek A kedvező időjárás miatt idén rekordtermés várható kalászosokból. A várható terméseredmény fedezheti a belső kenyérgabona-ellátást, sőt a már megkötött külkereskedelmi kötelezettségeinket. Még ezen felül is marad bizonyos mennyiségű többlet. A Magyarországi Szociáldemokraták Agráregyesülete javasolja, hogy ezzel a többlettel sürgősein kezdjük el a világpiachoz történő kapcsolódásunkat. Mégpedig úgy, hogy újra beindítjuk a gabonatőzsdét. Hazánkban a felszabadulás előtt nagyon eredményesen működött ilyen. A tőzsdei mechanizmust azonban újra meg kell tanulnunk, ezzel a többletmennyiséggel — kisebb kockázattal — ezt el lehetne ■kezdeni. Elmulasztani vétek lenne, mert tíz-húsz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ideihez hasonló betakarítás legyen. Agráregyesületünk távlati elképzeléseiben nemcsak gabonatőzsde felállításával foglalkozunk, hanem bor és borszármazékok, gyümölcs és gyümölcsszármazékok, . erdei termék és gyógynövény (hatóanyag) készletezését, és tőzsdei keretekbe való foglalását is tervezzük. Véleményünk szerint ugyanis a világpiachoz tőzsdei ügyletek nélkül bekapcsolódni eredményesen nem lehet. A Magyarországi Szociáldemokraták Agráregyesülete •k Miniszter elvtársnak a gabo- natőzsde felállításáról írt leve- lükre válaszként a következő tájékoztatást adom: A gabonaforgalmazás jelenlegi rendszerét tárcánk sem tartotta megfelelőnek, ezért kezdeményezte annak átszervezését. Ez a Minisztertanács döntése alapján folyamatban van, hiszen számos változtatást — szervezeti, tevékenységi, jogszabályi stb. — szükségessé tesz. A javaslataink között a gabonatőzsde intézményének létrehozása is szerepel. Annak működéséhez azonban alapvető feltétel a bel- és külkeres- lethez, valamint a kínálathoz igazodó szabad árforma bevezetése. A szabad ár a gabonatermelőknek nagyon kedvező jövedelmet biztosítana, de érvényesítése a liszt alapú ké- sztímények (kenyér- és tésztafélék), valamint az állati termékek árát — a takarmányon keresztül — oly mértékben növelné, amennyi a lakosság átlagos szociális körülményei miatt nem engedhető meg. A fenti okok miatt a gabona tőzsdén keresztüli áruforgalmának idei megkezdését nem látjuk megoldhatónak, csak a tőzsdei műveletekhez szükséges feltételek megteremtésének előkészületeit. Hiszem, hogy az elkövetkező idő reformjai a tőzsde működésének közgazdasági és jogi feltételeit is megteremtik s így a gabona értékének megfelelően kerül elismerésre, Rednágel Jenő MÉM miniszter- helyettes Őket ki kárpótolja ? Magyarország állami és politikai vezetői újra értékelték az 1956-os eseményeket. Ha azt népfelkelésnek minősítik, akkor a helyi értelmiségre nem tekinthetnek úgy, mint eddig. Budakeszin élnek még emberek, akiket olyan magatartásért mellőztek évekig, amik az akkor hatályos jogszabályok szerint sem minősültek bűncselekménynek. De rájuk sütötték a politikailag megbízhatatlan bélyegét, s ezzel őket Válasz cikkünkre Mészáros Ottónak a Pest Megyei Hírlap 1989. július 20-án megjelent számának címoldalán olvasható „Haladá- rok” című írását — mint eddigi írásait is — érdeklődéssel böngésztem át, különösen amiatt, hogy benne egy Vác városában „rendszeresen megjelenő lap” bizonyos kritikája található. Van ugyanis egy sejtésem, hogy ez a bizonyos lap a „Váci Demokrata” lehet, amelybe én is bátorkodtam néhány írást eszközölni. Mindjárt szeretném leszögezni, hogy mindenfajta kritikát hasznosnak tartok. Én magam sem értek teljesen egyet a Váci Demokrata minden írásával — ahogyan, cikkeit évek óta figyelemmel kísérve, fel- tételezésem szerint ön sem érthet egyet teljesen a Pest Megyei Hírlapban megjelent minden publikációval. Nem arról van szó, hogy a kemény, szókimondó kritikát helyteleníteném, akkor is, ha ez egy- egy megnevezett személyt érint, hanem a stílussal, a hangnemmel nem rokonszenvezem minden esetben. Ugyanakkor az ön nevezett írásában néhány megnyilvánulással kapcsolatban ezúton szeretném észrevételeimet megtenni. Nem elsősorban arról a nyilvánvaló erős túlzással megfogalmazott aggályáról van szó, amely szerint a megyében 39 ezer MSZMP-tag, valamint azok családtagjai valamiféle kipellengérezés veszélyével néznének szembe. Egy-egy széles körben ismert „közéleti” személyiségnek a világ minden országában több kritikai megnyilvánulással kell szembenéznie, mint egy átlagállampolgárnak (vagy átlag MSZMP- tagnak), különösen akkor, ha ennek a kritikának bizony esetleg van is némi alapja. Inkább arra szeretném emlékeztetni, hogy a „közéleti” személyiségek hiányára történő következtetést, a Váci Demokrata egyik-másik cikkéből kiindulva, elhamarkodottnak tartom. Az teljesen igaz, hogy a deanyagilag és erkölcsileg is megkárosították. Dr. Kuchta Ferencet 1958- ban a fiúiskola igazgatói székéből mozdították el. Vinnai Józsefet, aki 1957-ig a leányiskola igazgatója volt, Budaje- nőre kényszerítették tanítani, s utazó pedagógus maradt nyugdíjazásáig. Padányi La- josné mint a leváltott tanácstitkár felesége, Turányi Józsefné tanítónő, mint az 56-os gyűlés jegyzőkönyvvezetője lett kegyvesztett. Közülük már sokan nyugdíjasok, de sebeiket az elmúlt idő nem gyógyította be teljesen. Ezért az lenne a legkevesebb, ha az iskolavezetés emberei nyilvánosan bocsánatot kérnének mellőzésükért, téves politikai értékelésükért. Bechtold Imre tanár Budakeszi Nem volt kegyeletsérto mokráciát sajnos, még sokáig tanulni kell — méghozzá mind az MSZMP, mind az elleznék köreiben. Mégis úgy vélem — és lehet, hogy ezt önteltségnek fogja tartani —, hogy egyrészt a Váci Demokrata nem minden írásában tükröződik effajta hiányosság, másrészt (s ezt talán még lényegesebbnek tartom) a Váci Demokrata eddigi számaiban megjelent cikkek szerzői sem merítik ki még megközelítően sem a városban működő ellenzék potenciális közéleti személyiségeinek a körét. Végül még egy megjegyzést engedjen meg. A Váci Demokrata szerkesztését, tördelését,, nyomdai munkáinak megszervezését egy — azaz egy — fő végzi, a cikkek szerzői ingyen, szabadidejüket feláldozva végezték el (esetenként ugyan valóban némileg kifogásolható) munkájukat. Így a lap megmérettetése, különösen a Pest Megyei Hírlaphoz képest, ahol valóban hivatásos toliforgatók dolgoznak, nem lehet reális. Ugyanis nem lehet reális az ellenzéki szervezeteknek az MSZMP-hez való mérése, hiszen míg pl. az SZDSZ-nek (amelynek én is tagja vagyok) a központja egy félig omladozó ház egyetlen lakása, az MSZMP-nek pedig tudvalevőleg ennél valamivel jobb feltételei vannak a politikai munkához, s míg az SZDSZ „apparátusa” legfeljebb egykét adminisztrátorból áll, tagjai és minden rendű és rangú vezetői munkájuk mellett látják el feladataikat, az MSZMP-nek pedig függetlenített munkatársak egész (bár fogyó) serege áll rendelkezésre, a különbség a két szervezet profizmusa között korántsem áll ezzel arányban. Mindemellett természetesen semmi sem adhat felmentést a kötelező és tanulandó politikai kultúra gyakorlása alól egyetlen szervezetnek sem. Ehhez pedig a kölcsönös kritikára elegendhetetlenül szükség van. Bonifert Donát Vác, Szélső sor 33. A június 27-i Postabontá sukban Kegyeletsértő címmel jelent meg egy levél, melyben a helyi MDF és SZDSZ képviselői azt kifogásolták, hogy június 16-án tartottuk évzáró ünnepélyünket. Az abban elmondottakhoz az alábbiakat fűzném hozzá: A tanévzáró ünnepélyünk időpontját azért nem változtattuk meg, mert az este hat órakor kezdődött. Ennélfogva nem zavart és nem akadályozott senkit a gyászszertartásokon való részvételben. így mód volt arra, hogy iskoláink tanulóival, a több száz szülővel és a nevelőtestület tagjaival együtt adózzunk a mártírok emlékének. Egyéb megjegyzéseim: A csapatzászló behozatala dobszóval (nem dobpergéssel) egy-egy megemlékezés vagy ünnepély méltóságát emeli. A diszkó valóban nem illett a nap hangulatához, az eredeti tervben nem is szerepelt. A műsort egyik nevelőnk kezde ményezte, aki egyébként a le vélírók köréhez tartozik. A zenés összeállítás próbáit pedig azután kezdte el, amikor már tudtuk, hogy az ünnepély eredeti időpontja nem fog megváltozni. Czene János, a Fabriczius József Általános Iskola igazgatója, Veresegyház Hölgy rózsaszínben Alpár Gittát, a viharos szerelmi kalandjairól ismert operettprimadonnát idézi meg színpadi játékában Miklós Tibor. Az operettdalokkal teletűzdelt darab ősbemutatójára július 26-án fél kilenctől kerül sor Szentendrén, a Nosztalgia kávéházban. Kellemes történet, kellemes környezet, jó muzsikák, nagyszerű szereplők — talán így lehetne leginkább jellemezni a produkciót. A történet kellemére a sztori s az egykori primadonna a garancia. A darab ma játszódik, feltételezve azt a tényt, hogy él még Alpár Gitta, s a nyolcvanöt esztendős sztárt felkeresi egy fiatal Los Angeles-i újságíró. Célja nem kétséges: megírásra váró „nagy” riportjával le akarja rombolni a primadonna mítoszát. A pimasz riporterben, a jóképű, fiatal, magabiztos férfiban hajdani ideálját fedezi fel az öreg művésznő. A játék harmadik szereplője, a színésznő barátnője, aki féltékeny rajongással csüng Alpár Gittán. A kellemes környezetet maga a Nosztalgia kávéház biztosítja, a jó muzsikáról nem kisebb zenészek gondoskodnak, mint a betétdalok szerzői: Ábrahám Pál, Lehár Ferenc, Millöcker, akiknek operettjeiben többször fellépett Alpár Gitta. S hogy kik azok a nagyszerű szereplők, akik a színvonalról gondoskodnak? Nem kisebb sztárt láthatnak Alpár Gitta szerepében, mint Tiboldi Máriát. Hortensia Palermót, a primadonna barátnőjét Nagy Anikó személyesíti meg, míg a fiatal riporter, Jack Turner szerepében Jankovits Józsefet láthatják az érdeklődők. Ő MONDTA Sápadt semmi Nyers szókimondás, gondolatpetárdák robbantása: a tőle megszokott, már- már elvárt módon adott exkluzív interjút Hernádi Gyula az Új Fórum (89/6.) munkatársának. A magyar irodalom fenegyereke, aki nem mellesleg, évtizedeken át . közgazdászként dolgozott, mostani nyilatkozatával is bizonyára szelet vetett ... Hozzájárulhatnánk ugyan ahhoz, hogy H. Gy vihart arasson, mert némely megállapítása elnagyolt, elkapkodott, olyan „hernádis”. ám mert mondandója egészét igaznak érezzük, ráhagyjuk a vihar aratásához szükségesek szállítását másokra; lesznek vállalkozók ... Lesznek, mert H. Gy. például olyasmit mond, hogy .......amíg nincs politikai r eform, nincs gazdasági reform; de anélkül a politikai reform is lényegében csak egy sápadt kis semmi." Ennek a sápadt kis semminek mégis mennyi a hódolója, a kérője, a gyámolitója, a kitartottja... Mennyi a tn- zonygatója annak, hogy „minden" ott dől el, miközben egyre alacsonyabb termelés jövedelmezőséggel küszködik az ipar, a mezőgazdaság ... Ha lehetne ebben az országban érintetlenje az ügynek, akár azt is hihetne: a társadalom bizonyos csoportjai versenyt kezdtek, ki tud a másikra rálicitálni a politikai reformok címkeszavával. De mert mindannyiunknak a bőrére megy a dolog, aligha hiheti ezt bárki, azaz nem politikai versenysportról van szó, hanem valami másról. Nehezen tudni azonban, mi az a más, hiszen valamennyi érintett szervezet azt állítja: ő tudja, mi kell a népnek ... S mert a sokféleségben szinte minden előtűnhet, nem csodálkozhatunk H. Gy.-nek azon a megállapításán, hogy az a sápadt kis semmi, azaz „a politikai reform készülődik ugyan, megy is előre, ám borzasztó iskolázatlanul és műveletlenül.” S miért ez utóbbiak? Mert „botcsinálta politikusok kiperdülnek a táncparkettra és elkezdenek kiabálni.” Ha arra gondolunk, mi lesz így a gazdasági reformmal, akkor — elsápadunk ... KLIENS Soha ennyi boldogtalan családot Családóvó egyetem ■— Sehol nem láttam még ennyi rossz házasságot, ennyi boldogtalan családot! — mondta nemrég egy 56-ban külföldre szakadt világcsavargó ismerősöm. Véleménye nyilA Gulag-szigetcsoport kalózai Ne terjesszék a kiadványt A szerzőt képviselő, annak jogaival rendelkező ügynökség engedélye nélkül, csonkítva, tárgyi tévedésekkel adta ki az Üj Idő Kft. A. Szolzsenyicin: A Gulag-szigetcsoport című könyvét. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete nyilatkozatban mutat rá, hogy a kalózkiadás ügye önmagában is jogtipró és példátlan a magyar könyvkiadás történetében, s így várható nemzetközi visszhangja jelentős kárt okoz. Az egyesülés kéri, hogy mindazok, akik a könyv terjesztésével foglalkoznak, a szellemi értékek, a magyar könyvkiadás tekintélye és az üzleti tisztesség érdekében szüntessék be a kiadvány árusítását. Az egyesülés kezdeményezi a törvényalkotóknál az érvényes jogszabályok betartatását, a jogsértések szigorú, nemzetközi joggal összhangban álló szankcionálását. A Gulag-szigetcsoport című könyvet az Európa és a Szabad Tér Kiadó új és hiteles fordításban, csonkítatla- nul jelenteti meg. ELÖÉRZET. Aki látta, nem hiszi el egy pillanatra sem, hogy Barát József, a Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudósítója képzőművészeti filmet forgatott Moszkában. Lehetséges, hogy ez volt az eredeti szándék, de abban a városban, mely Európa és Ázsia semmi máshoz sem hasonlítható keveréke, ahol ma hihetetlen feszültségek bújnak meg a felszín alatt a féligmed- dig üres áruházakban, az agyonzsúfolt metróállomásokon éppúgy, mint az avantgárdnak nevezett festői műhelyekben, vagy a túlontúl is hagyományos giccsparádén, az Izjmajlovo parkbeli szabadtéri kiállításokon. Nos ilyen városban aligha lehet valóságos képzőművészeti filmet forgatni. Meglehetősen valószínűtlen, hogy Barát József, aki egymaga többet mond el a mai szovjet valóságról, mint a kint lévő magyar hírügynökségi és laptudósítók valóságos hada, ne tudta volna ezt. Természetesen tudta, hogy a vásznakon megjelenő protestálás nem egyszerűen művészet, de maga a napi valóság. A 2515 másodperc a szovjet avantgárd művészekről alcímet viselő film mégis túllép a nálunk is igen nagy érdeklődéssel kísért Szovjetunióról szóló dokumentumfilmeknél. Barát József valami olyasmit mond el ebben a filmben, melynek szele mindenkit megcsap, aki mostanában hosszabb időt tölt el a Szovjetunióban, de amelyet mindeddig csak kevesen tártak fel, fogalmaztak meg ilyen hitelesen. Ebben az országban, s a hatalmas birodalom szinte minden ellentmondásos jegyét magán viselő városban mostanában valóban gyakran támadnak kellemetlen érzései az embernek. Nem csupán a rossz közellátás, a zsúfoltság, az ideges hangulat miatt, hanem mert megérzi, hogy az építészetében, lakóinak nemzetiségi összetételében egyaránt túlságosan eklektikus Moszkvában robbanás előtti feszültség bujkál. Azt pedig valamennyien jól tudjuk, ha ebben a városban a keserűség, a csalódottság dühbe csap át, az az ország- nyi város határain túl is okozhat nagy-nagy tüzet. Barát József dokumentumfilmjében erre hívta fel a figyelmünket és megsokszorozta baljós előérzetünket. Talán éppen ez az őszinteség, a nyíltság, s a leszámolás a múlt hazugságaival véd meg attól, hogy beigazolódjanak rossz érzéseink. TŰ A SZÉNAKAZALBAN. Ez hivatalosan angol, de szereplőit és mentalitását tekintve kanadai—amerikai film annak idején csúfosan megbukott a nyugati mozikban. A nézők kriminek túlságosan irodalminak tartották, a művészi filmek kedvelői pedig afféle háborús kémtörténetnek. Azt hiszem, a mozikban nagy visszhang nélkül játszották volna nálunk is a történetet, a képernyőn mégis kellemes hétvégi kikapcsolódást nyújtott a Ken Follett regényéből filmre vitt történet. Mindenekelőtt azért, mert a német kém szerepében Donald Sutherland kivételesen jó alakítást nyújt. A filmnek mindemellett olyan atmoszférája van, amely mindvégig ébren tartja a néző érdeklődését. Alan Henne, aki a történeteket fényképezte, olyan picit fakó, ősziesbe hajló rémvilágot teremtett, ami azoknak, akik nem otthonosak Angliában, s a második világháborúról is csak a történelemkönyvekből tudnak, valójában a korszak illúzióját keltheti. Csulák András ván nem a statisztikák alapján alakult ki, de az adatok alátámasztják személyes benyomásait. Az utóbbi esztendőkben már nemcsak a válások száma nő, hanem a meg nem kötött házasságoké is. Évente körülbelül 90 ezer abortuszt hajtanak végre Magyarországon, és nem csökken az állami gondozásba adott, a veszélyeztetett és a hátrányos helyzetű gyerekek száma-sem. Van-e szakember, aki segíteni tud családi gondjaink megoldásában? Kire bízhatjuk legszemélyesebb ügyeinket? Az igazság az, hogy semmilyen oktatási intézményben nem tananyag a család, a családi életre nevelés, a családsegítés. Sem a pedagógiai főiskolákon, sem az orvosi egyetemen nem oktatnak ilyen tárgyat. Nagy űrt tölt tehát be az első nemzetközi családóvó nyári egyetem, amelyet július 30. és augusztus 5. között rendeznek meg Gödöllőn. A program szervezői a TIT Pest Megyei Szervezete és a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ, helyszíne pedig az Agrártudományi Egyetem. A szabadegyetemet idén első alkalommal szervezik meg, miután korábban, négy éven keresztül nagy érdeklődés kísérte a nyári családpedagógiai táborokat. A rendezvény célja elsősorban az, hogy segítséget nyújtson a professzionális és „amatőr családsegítőknek — a köz- művelődésben dolgozóknak, az óvónőknek, a tanítóknak, tanároknak, védőnőknek, orvosoknak, pszichológusoknak, jogászoknak. Az egyetem a mai családi lét fő problémáinak, jellegzetességeinek feltárása mellett törekszik a közgondolkodásban megjelenő családkép megváltoztatására is. Délelőttönként ismert szakemberek tartanak hosszabb előadásokat egy-egy témáról, például az érték és a tehetség védelméről a családban, az életciklusok és családi problémák összefüggéseiről, valamint a krízishelyzetekről és megoldásukról. Augusztus 3-án, csütörtökön érkezik Mary Corr angol pszichológus, aki az emberi erőforrás angliai gondozásáról számol be. Módszere lényege az önmegismerés és az önmegértés. Délutánonként viták, beszélgetések, szemináriumok keretében kapnak segítséget a humán területen dolgozók. Az itt megszerzett tapasztalatok segítséget nyújtanak a család értékeinek megóvásában, s felkészítik a résztvevőket a családdal való együttműködés feladataira. K. Á.
