Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-25 / 173. szám

1989. JÚLIUS 25., KEDD Ufódon 5 Vaskályha fűtötte a buszt Csitul a vihar Szigetszentmiklóson \ birkalegelőn leltek rá Olvasóink közül is bizo­nyára sokan emlékeznek még arra az öles hirdetésre, amely a múlt év végén jelent meg lapunkban, s amelyben a BKV régi típusú autóbuszokat ke­resett. A felhívás mellett még a buszok fényképeit is szem­ügyre vehettük. A juhászok menedéke Most annak jártunk utána, hogy milyen eredménnyel járt a buszok felkutatása, és hogy valójában miért keresi az el­tűnt, régi típusú autóbuszait a közlekedési vállalat. Felvilágosításért Csapó Lász­ióné csoportvezetőhöz fordul­tunk a BKV gépjármű-üze­meltetési igazgatóságánál. — Vállalatunk emlékbizott­sága olyan IK 60-as és IK 30- as, illetve TR 5-ös típusú autó­buszokat keres — bármilyen állapotúak is legyenek azok —, amelyek korábbaft a BKV vagy jogelődje, tehát a Fővá­rosi Autóbuszüzem tulajdo­nában voltak — kaptuk a felvilágosítást. — A Pest Me­A gödöllői HÉV végállomá­sa és Erzsébet-park között mintegy 600 méteren cseréltek vágányt a BKV dolgozói. A pályafenntartási és üzemelte­tési csoportnak ez évente visz­gyei Hírlapban megjelent hirdetéseknek köszönhetően több bejelentés is érkezett a vállalatunkhoz. Az így tudo­másunkra jutott címeket és helyeket sorra végigjártuk és szemrevételeztük a buszmatu­zsálemeket. Többek között voltunk Gyomron és Vecsé- sen, de még Túrkevéről is kaptunk jelentést... Azon­ban a keresett TR 5-ös tí­pusból sajnos egyet sem ta­láltunk, viszont a TR három és felesből megleltünk egy példányt! Tatárszentgyörgy határában, egy tanyán bukkantunk rá a Budapestről elszármazott egy­kori autóbuszra. Viszonylag megfelelő állapotban találtuk a járművet, mert a futómű­vek és az alváz épségben ma­radtak, azonban a kocsi ka­rosszériája és a belső utastér alapos felújításra vár. Megmaradt a rézlemez Nem is csoda, hiszen az egykor még a főváros útvo­nalain közlekedő járművet a szatérő munkája, ugyanis a sí­neket nemcsak a szerelvények koptatják, hanem a hideg-me­leg évszakok fizikai hatása is nyüvi. (Vimola Károly felvétele) birkalegelőn melegedőnek használták. Sőt, még alaposan át is alakították, hiszen vas­kályhát állítottak az egykori utastérbe, ott melegedtek a juhászok az öreg autóbusz­ban. Ennél a tanyasi busznál megmenekült az a tenyérnyi nagyságú rézlemezke, amely­nek feliratát beszélgetőtár­sammal együtt betűztük: „Kocsi rendszáma: GF-851, buszon 21 ülő és 11 állóhely az utasok számára, jármű összsúlya: 4180 kilogramm íhajdanán!), az alvázszám: 2031, Származási helye: Rá­ba—Győr ...” Közlekedési skanzen Mint megtudtuk, a Tatár- szentgyörgyön megtalált busz­nak a motorja hiányzott ugyan, de pótolják. A kocsi- szekrény felújítási munkála­tait a vállalat Sallai-főműhe- lyében elvégzik a közlekedé­siek lelkes szakemberei. Míg beszélgetünk, szünet nélkül cseng Csapó Lászlóné telefonja, nem is csoda, hi­szen csaknem ezernyolcszáz BKV-autóbusz hatósági ügyei­nek az intézése a csoportve­zető asszony feladata. Így az­tán, a régi buszok utáni ku­tatómunka és nyomozás szor­galmi feladatnak tekinthető csupán. A budapesti autóbusz-köz­lekedés 75 éves jubileumára készülődnek a közlekedésiek. Az évforduló 1990. március 1- jén lesz. Természetesen addig szeretnének jó néhány, ed­dig még fel nem lelt autó­busztípust felújítani, a közle­kedési skanzenben kiállítani, esetleg újabb nosztalgiajára­tot indítani. Csapó Lászlóné végezetül elmondta, a BKV emlékbi­zottsága továbbra is köszö­nettel várja a bejelentéseket: a 422-130/lÖ-10-es telefonszá­mon. Ki tudja, talán olvasóink közül is lesznek, akik segíte­nek a kutatásban, vagy ötle­teket adnak a nyomkeresés­hez, hiszen a régmúlt idők emlékeit, értékeit megmenteni az utókor számára mindany- nyiunk érdeke. Bozó Emil Vágánycsere évente Eleinte egyszerűnek látszot­tak kérdéseink, amelyeket a Telefongyár nagykátai gyár­egységében tettünk fel előbb Petényi Csabának, a teker­cselőüzem vezetőjének, aki egyben társadalmi munkában a gyár párttitkára is. Azt fir­tattuk, hogy a sok túlóra, a három gmk miatti terhelés, vagy az idényjellegű háztáji munka lehet-e oka a kialakult létszámhiánynak? A válasz már nem volt olyan egysze­rű. .. Biztos megélhetés Elmondta a párttitkár, hogy 750-800 dolgozója van a gyár­nak. s hetvenöt százalékuk nő. Ebből adódnak sajátos fluktuációs gondjaik. Odahaza a dolgozók fóliáznak, papri­káznak, dohányt termelnek, jószágot nevelnek. Így az idényjellegű munkákat figye­lembe véve igyekszik gazdál­kodni a vezetés a szabadságok kiadásával. Ebből is követke­zik, hogy igazából nem a má­sodlagos gazdasag szívja el a munkaerőt, hanem a törzs­gyáréhoz és a környékbeli ipari üzemekéhez képest csök­kent fizetésekre vezethetők vissza az okok. Ez a kereset- csökkenés pedig a különböző vegyes vállalatok létrejöttével következett be. mint például a nagykátai Sancella—Hungary Kft., ahol lényegesen többet tudnak fizetni a betanított munkásoknak is. Míg a koráb­bi években június—júliusban az iskolából kikerült fiatalok szinte ostromolták a gyárat, ez a munkaerő az idén nem jelentkezett Miért kevés a munkáskéz A túlórát nem elég elrendelni Az kimondottan szerencse, hogy a nagykátaiak bőségesen el vannak látva munkával, az ott dolgozóknak hosszú időre biztosítva van a megélhetés. Csakhogy, a létszámhiány miatt nagyon sok a szombati, olykor a vasárnapi túlóra is. Mert a gmk-sok teljesítménye sem elég a vállalások időbeni teljesítésére. A viszonylag jobb fizetésért viszont sokkal többet kell dolgozni. Ám a többletmunka, a két műszak nem mindenkinek kedvező (két üzemrészben van csak egy műszak). M.ndezeket tudva tettük fel a kérdéseinket az egyes mű­helyekben dolgozóknak, hogy ki miért vállalja, vagy éppen nem vállalja házon belül a túlmunkát? A tekercselőmű­helyben kezdtük a fagga- tódzást. Kell a pénz... A két műszakban dolgozó Gábor Lászlóné 14 éves gyer­meke. Pesten dolgozó férje s a telek mellett nemigen vállal­ja a túlmunkát. Fárasztó az otthoni elfoglaltsággal együtt, inkább „megelégszik” az öt­ezer forintos havi keresettel. Falusi Józsefnek körülbelül ugyanekkora a keresete, ö nyugdíjas édesanyjával él. Bővítik a lakást, ezért kell a pénz a gmk-tól is. A szent- mártonkátai Izrael Erzsébet egy hónapja dolgozik a teker­cselőben. Nagyon fiatal még, hát hogyne vállalná a túlórát, hiszen van hozzá ereje, egész­sége. Kislányát egyedül neve­li, reggelenként óvodába maga viheti el, mert a nappalosok­nak lépcsőzetes munkakezdést vezettek be. A tápiószecsői Gál Mária Erdélyből települt át. Magyar születésű férjével anyósáék- nál laknak. Két műszakban dolgozik, túlmunkát is szíve­sen vállal, hiszen egy teljesen új élet előtt állnak. Basa Jó­zsef gépbeállító csoportvezető már régi motoros. A svájci automata tekercselőgéppel sajnos nem kell gmk-ázni, mert olyan a teljesítménye, de más beosztásban vállal túl­órát. Bár amikor megkérdez­zük, hogy a gyáregység érde­kében, v.agy a pénzért túl- munkázik? Elneveti magát, mert nem tudja, hogy mit vá­laszoljon. .. Végh Sándorné a 11 itt töl­tött évével szintén a régiek közül való. Kétműszakozik teljesítménybérben, de min­dennap más gépen dolgozik sok munkásnővel együtt, hi­szen valamennyihez értenek. Neki három gyereke van, fér­je a fővárosban vállalatigaz­gató sofőrje, a világért nem Megegyeztek a szemben álló felek Nemrég cikk jelent meg la­punkban arról a vitáról, ami az épülő szigetszentmiklósi kö­zépiskola körül kialakult. Egy helybéli pedagógus, dr. Koós Ferenc rendkívül érdekes el­képzelésekkel állt elő a közép­iskola profiljával kapcsolatban. A város vezetői értékelve a fi­gyelemre méltó ötleteket, meg­bízták a középiskola oktatási elképzeléseinek előkészítésé­vel. Ám dr. Koós Ferenc a fel­adatot úgy értelmezte, hogy a legszélesebb kört vonja be a munkálatokba, köztük a szülő­ket is, akik végül is döntenek arról, hogy Szigetszentmiklós- ra küldik gimnáziumba a gyer­mekeiket vagy sem. Mivel a ta­nács vezetői szerint ez a kér­dés pedagógusokra, vállalatok, intézmények vezetőire tartozik, visszavonták dr. Koós Ferenc megbízatását. Véleményre alapoztak Nem sokkal a cikk megjele­nése után levelet kaptunk dr. Engelbrecht Imrétől, a Sziget­szentmiklósi Tanács művelődé­si osztályának vezetőjétől. A levélből kiderült, hogy a ta­nács szakembereinek és dr. Koós Ferencnek az elképzelései a város középiskolájáról igen közel állnak egymáshoz. Sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy ugyanazt a megvalósítandó célt tűzték ki maguk elé. A művelődési osztály 1987- től foglalkozik az iskola bein­dításával kapcsolatos felada­tokkal, bár akkor még úgy tűnt, hogy 1989-ben már tanul­hatnak itt a diákok. Ezért a környező üzemektől, iskolák­tól kért vélemény alapján dol­gozták ki az oktatási intéz­mény profiljára vonatkozó el­képzeléseket. Ezek alapján ar­ra a következtetésre jutottak, hogy gimnáziumi és szakkö­zépiskolai osztályokat ajánla­tos indítani, előbbiekben nyel­vi és általános tantervű cso­portokkal, míg utóbbiakban külkereskedelmi ügyintéző ágazatot, gép- és gyorsíró, igaz­gatási, ügyviteli és pénzügyi ágazatot szerveznének. Az el­képzeléssel a megyei tanács is egyetértett. A tervezés óta eltelt két esz­tendő hatalmas változásokat hozott a gazdaságban, a gaz­dálkodásban, s várhatóan a jönne haza dolgozni, az asz- szony viszont nem ingázna. Ö jól bírja a megterhelést, gmk­zik, túlórázik, de azt nem ta­gadja, hogy fárasztó a hajsza, a család, a kert a jószág mel­lett. Méltó vetélytárs Szóval, többeket megkér­deztünk, kell-e nekik a túl­óra, a gmk. Az igennel vála­szolók sem állították, hogy megérné nekik a különmunka, mert fárasztó. Ráadásul, alig fizetik meg. Nem elég elren­delni a túlórát, azt fizetni is kell, s bizony olykor a pihe­nés sem ártana. Ezeket a tör­vényszerűségeket felismerte a vállalati vezetés is, de idén nyílt a legjobb lehetőség az alapvető változtatásra. Mint Petényi Csaba elmondta, nagy átszervezés előtt áll a vállalat. A gyáregységekben, így Bu­gyin, Zemplénben és Nagyká- tán korlátolt felelősségű tár­saságokat alakítanak. Még az idén be kell fejeződnie az át­szervezésnek. Ha az átszervezéssel kap­csolatos tervek beválnak, ak­kor a nagykátai gyár is méltó versenytársa lehet a munka­erőt elszívó kft-nek! Ügy legyen! Aszódi László Antal változás üteme csak fokozódik. Ezért a korábbinál korszerűbb, új elvek szerint kell megszer­vezni a középiskolát. Ennek jegyében döntöttek a kísérleti jelleg mellett, ami drágább ugyan, mint a hagyományos képzési forma, de ebben az esetben esélye van a városnak különböző minisztériumi támo­gatások elnyerésére. Nemcsak felkészít A módosított profil értelmé­ben egy, a művészeti fakultá­cióval és idegen nyelv oktatá­sával magas óraszámban fog­lalkozó gimnázium és egy kor­szerű közgazdasági szakközép- iskola lenne a miklósi intéz­mény. A gimnáziumban így nemcsak az egyetemekre, főis­kolákra készítenék fel a diá­kokat, hanem elsajátíthatnák az ipari formatervezés, reklám­grafika, kiállítás- és kirakat- rendezés, csomagolástechnika, marketing szakma fortélyait. A közgazdasági iskolában is szakítanának a hagyományos képzéssel, s az új bankrend­szernek, a megújuló adóható­ságnak, tőzsdének, államigaz­gatásnak, marketingmunkának adnának szakembereket, ké­peznének idegen nyelven tár­gyaló titkárnőket. Szimpatizálnak a nyolcosz­tályos kísérleti gimnázium in­dításával is, amellyel párhuza­„Egy komplett ebéd már 3-4 márkáért kapható Ma­gyarországon” — csalogatja az NSZK-beli Waghäusel város lakóit a helybeli lap cikke. Az írás további része azt bi­zonygatja: érdemes pénzt ál­dozni egy lakatlan épület felújítására azért, hogy az­után a Kis-Duna partján pi­henhessenek, üdülhessenek a német város polgárai. A csábító ismertető nem volt eredménytelen. Waghäusel lakói egyetértettek azzal, hogy városuk anyagi segítséget ad­jon — legfeljebb kétszázezer márka erejéig — o viharvert épület rendbehozatalához. Szigetújfalu régi óvodájáról van szó, amelyet a magyarok évekkel ezelőtt már bontásra ítéltek. Hiszen új óvoda épült, s így a réginek valóban meg lettek volna számlálva a nap­jai. A németek azonban saj­nálták a szép boltíves pincét, s a szálláshelynek is megfe­lelő épületet. Megállapodtak a tanáccsal, hogy a rendbehoza­talért cserébe nyaranta 90 Meg kell menteni! Tovább folyik a gödöllői vá­rosi múzeum épületének fel­újítása. A falszigetelések el­végzése kapcsán az Országos Műemléki Felügyelőség fal­kutatásokat végez a műemlék épületben (Erdősi Ágnes felvétele) mosan 3-4 különböző szakkö­zépiskolai osztály is kezdhetne. Ezek közül nyilván azok ma­radnának meg, amelyek a leg­sikeresebbek. A cél tehát adott, ám a meg­valósításig még akadnak jócs­kán tennivalók. Elég, ha a szükséges pénzügyi fedezet biztosítására gondolunk, ami köztudottan elég nehézkes fel­adat napjainkban. De az anya­gi feltételek mellett megfelelő személyi állományt is ki kell alakítani, hiszen füstbe men­nek a szép elképzelések a meg­valósításukra alkalmas gárda nélkül. Békejohbot nyújtottak Ha emlékeznek még olva­sóink a korábbi írásra, mely­nek címe az volt: Vétke, hogy szólt a szülőknek is, rájönnek, szinte szóról szóra ugyanazt írta meg dr. Engelbrecht Imre, amit korábban dr. Koós Ferenc megfogalmazott. Ezek alapján szinte hihetetlen, hogy a közös cél elérésének különböző mód­jai olyan szakításhoz vezettek, hogy visszavonták dr. Koós Fe­renc megbízatását. Szerencsére azonban tisztázódott azóta a helyzet, a felek megegyeztek, s együtt dolgoznak a közös cél elérésén. A győztes Sziget- szentmiklós lesz. napra az övék a ház. Harminc év időtartamra szól a megál­lapodás — a németek tehát nem futó barátságra gondol­tak. — Hogyan kezdődött az is­meretség? — Tavaly ősszel Waghäusel vezetői a községünkbe láto­gattak — válaszolta Kóta Ist­ván, a Szigetszentmártoni Nagyközségi Közös Tanács el­nöke. — Két dolog vonzotta ide őket. Az egyik, hogy ná­lunk szép számmal élnek né­met nemzetiségiek. A másik, hogy a szigetújfalui Német Nemzetiségi Tánceggyüttes már többször járt az NSZK- ban, sikerrel szerepelt, s ba­rátságot is kötött ottani művé­szeti csoportokkal. Érdeklőd­ni kezdtek irántunk a néme­tek, s ők kezdeményezték a barátságot. Meg kell monda­nom, hamar viszonzásra ta­láltak. Az idén májusban már megkötöttük a testvérkapcso­latról szóló megállapodást. Nemes gondolatokat tar­talmaz ez az egyezmény. Ki­indulópontnak tekintik az or­szágok, népek és nemzetek békés egymás mellett élését. Ebből adódóan kívánják elő­segíteni a települések lakói­nak kölcsönös megismerését. A kulturális, a művészeti, az egészségügyi és a sportprog­ramok cseréje mellett a gaz­dálkodó szervezetek tapaszta­latcseréit is a célok közé vet­ték. Szorgalmazzák továbbá az iskolások és általában a fia­talok kapcsolatfelvételét — szóval, ígéretes törekvések szerepelnek a megállapodás­ban. Lehetővé vált a csere­üdültetés is: családok családo­kat látnak vendégül. A kap­csolat legújabb gyümölcse a régi óvoda rendbetétele. — Mire használják az épü­letet, amikor a testvérváros polgárai nem laknak benne? — A felújított ház lehető­séget ad arra, hogy szélesít­sük társközségeink kulturális választékát. Népház lesz majd az épület, sokféle programkí­nálattal. Különösebb kiadá­saink a továbbiakban sem lesznek e régi házzal, mivel a megállapodás szerint német barátaink a fenntartás anyagi részét is magukra vállalták. A mi feladatunk az lesz, hogy használjuk — s ezenközben óvjuk is — a népházat. K. Gy. F. A. M. Kétszázezer márka Wagháuselből A régi óvodából népház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom