Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-25 / 173. szám

1989. JÚLIUS 23., KEDD Uborkaszezon Folyamatosan szállítják az érett uborkát Dabasra a Mes- ter-coop élelmiszer-feldolgozó üzemébe. A munka gyorsítá­sára először nagy mennyiség­ben tartósítják, majd az „ubor­kaszezonban” félliteres üve­gekbe csomagolva kerül a környékbeli és a budapesti üz­letek polcaira (Erdősi Ágnes felvétele) Az infláció legnagyobb vesztese a költségvetés Kétszer kettő néha három Kétszer kettő néha három. Ha valaki több pénzt akar be­zsebelni, esetleg még többet kell fizetnie. Ha a fogyasztói ártámogatást áremeléssel kí­vánja megszüntetni egy gaz­dálkodó — mint az alábbi esetben az állam —, deficite még nagyobbra rúg. Kicsit le­egyszerűsítve erre a követkéz, tetésre jutott Bauer Péter, a budaörsi Mezépszer (Mező- gazdasági Építő-, Szak- és Szerelőipari Szövetkezeti Kö­zös Vállalat) igazgatója, mi­közben a most megjelent 1988. évi Statisztikai Zsebkönyvet böngészte. A vállalatvezető té­telét szerkesztőségünkbe is el­juttatta, s közreadjuk. Egy alacsony jövedelemter­melő képességű (igazi tulajdo­nosok nélküli) gazdaságban, ahol nagy a jövedelem köz­pontosítása, a fogyasztási esz­közök ártámogatásának csök­kentése áremelés révén még inkább rontja a költségvetés egyensúlyát. E paradoxonnak tűnő állítás igazolása előtt ve­gyünk adottnak négy tételt, nevezetesen: A fal már asm áll\ csak a rendelet Nem épülhetnek új tanyák sok kockázattal jár. Az is hát­rány sokak szerint, hogy a mezőgazdasági hitelt megszün­tették. A helyébe lépő vállal­kozási kölcsön felvétele ese­tén viszont 20 százalék kama­tot kell fizetni, s ez bizony nem kevés. A mezőgazdasági szakem­berek közül többen felvetet­ték, hogy a tanyák helyén épülhetnének ki az úgyneve­zett f armer gazdaságok. Nagy­kőrösön ezzel kapcsolatban még nem tudnak véleményt mondani, úgy vélik, ehhez nem elegendő a -rendelkezé­sükre álló információ. Csípő Balázs hangsúlyozta, hogy a kisgazdálkodók szeretnék, ha a tanyák építését tiltó minisz­tertanácsi rendeletet eltöröl­nék, ez mindenképpen fellen­dítené a háztáji gazdaságokat. Hargitai Éva Az idősebb parasztemberek nem kis szomorúsággal mesé­lik Nagykőrösön, hogy aki manapság kimegy a határba, az 3—4 kilométeren keresztül csak fákat, bokrokat lát a ré­gi tanyaépületek helyett. Mint azt Csípő Balázs, a HNF városi titkára elmondta, az 1980-as népszámlálás sze­rint még 6 ezer ember élt ta­nyán, ma jó, ha 2 ezren gaz­dálkodnak ily módon. Aki is­meri a város történelmét, az tudja, hogy Nagykőrös mező­város volt, s mindig kiterjedt tanyarendszer vette körül. A nagy változás a hatvanas években — a mezőgazdaság szocialista átszervezésével — kezdődött. Sokan az iparban kerestek menedéket, mások a közösbe vitték a gazdaságu­kat.. A mezőgazdasági tanyák közül volt, amit megtartott a tsz, de volt olyan is, amit ha­gyott összeomlani. A gazdálkodó kedv most sem hiányzik az emberekből, ezt mutatja az az adat is, miszerint több mint három­ezer kiskerttulajdonos van a városban. Ezekben nemcsak kikapcsolódást keresnek, s nemcsak saját ellátásukra ter­melnek, hanem a piacon is értékesítik a fölösleget, A tanyarendszer elsorvadá­sához vezetett az a miniszter- tanácsi rendelet is, amely nem engedi meg, hogy új ta­nyákat létesítsenek, csak azt teszi lehetővé, hogy a régiek­nek az állagát megóvják, azo­kat felújítsák. Voltak olya­nok, akik kijátszották a ren­deletet, az öreg házból meg­hagytak egy falat, azt körbe­építették, s mikor elkészült az új ház, a régi falat egysze­rűen kiütötték. Mások nem ke­resték meg ezt a kiskaput, s elment a kedvük a tanyán való gazdálkodástól. Azok a családok, akiknek még tanyájuk van, általában 800—1200 négyszögöl földterü­leten gazdálkodnak. Vannak közülük, akik kétlaki életet élnek, s a városban is van la­kásuk. Nem kis gondot jelent az itt élőknek, hogy a tanyá­jukat körülveszik a nagyüze­mek gabonatáblái, s így az állatok legeltetése meglehető­sen sok bajjal jár. Arról nem is beszélve, hogy a helikopte­res növényvédelem hatására sok állat elpusztult. A nagy­üzemek sem segítik a tanyán gazdálkodókat, sokszor a tsz- tag háztáji egy holdját nem a tanya mellett mérik ki, ha'- nem attól 3—4 kilométerre távolabb. A városi titkár véleménye szerint a kisgazdaságok tá­mogatása nem megoldott. Be­csülni kel! azokat a vállalko­zókat, akik meglevő tőkéjü­ket fektetik be. Ez a vállal­kozás ugyanis meglehetősen O A költségvetés kiadásai az inflációval nagyjából arányosan nőnek. O A költségvetés bevételeit maga az infláció nem vagy alig növeli, mivel a többletként befolyó jövede­lemadó és társadalombiztosí­tási járulék mértékét eléri vagy megközelíti az elmaradó nyereségadó-befizet és. O A kamatlábak követik az inflációt. O A hatósági áremelések­nek az inflációra gyako­rolt minden egyszázalékos nö­velő hatásához legalább 0,2 százalékos növekedés járul azáltal, hogy a gazdaság mo­nopol szereplői az inflációs pszichózist kihasználva árai­kat emelik. Számokkal kifejezve az ál­lítás igazát : az egyszázalékos inflációt okozó hatósági ár­emelés (amelyet a fogyasztói ártámogatások megszüntetése révén hajtanak végre) bevé­telt növelő hatása (a lakossá­gi fogyasztás l°/<ra): 7,8 mil­liárd forint többlet árbevétel. Ugyanakkor az államháztartás kiadásai (kamattámogatás és fogyasztói ártámogatás nél­kül), hozzászámítva a lakosság alacsony kamatozású hiteltar­tozásait. 940 milliárd forintra rúgnak. A lakossági fogyasztás egy százalékát kitevő hatósági ár­emelés nyomán beálló 1,2 szá­zalékos infláció által okozott többletkiadás — számokkal alátámasztva: 940 milliárd FtXO,012=11,3 milliárd Ft. A költségvetés vesztesége tehát: 11,3—7,8=3,5 milliárd Ft. Tehát tízszázalékps inflá­ciós hatású hatósági áremelés harmincöt milliárd forint veszteséget okoz a költségve­tésnek! A tétel jól magyaráz­za, hogy a költségvetés a ta­valyi és idei drasztikus ár­emelések nyomán miért ke­rült ilyen nehéz helyzetbe. Az infláció legnagyobb áldozata tehát a költségvetés, ami ter­mészetes is: a gazdaság vala­mennyi szereplője közül a leg­rosszabb érdekérvényesítő az állam. Megoldás: a kormány töre­kedjen olyan alacsony inflá­cióra és kamatlábakra, ami­lyenre csak lehetséges (akár a fogyasztói ártámogatások né­mi növekedése árán is), és a költségvetés gondjai lényegé­ben megoldódnak. Az alacsony kamatlábnak — mellékesen — jótékony hatása lesz a szer­kezetátalakításra is, mely je­lenleg szinte teljesen meg van bénítva az irracionális hitel- feltételek által. Bauer Péter fenti felfedezé­séért nem vár elismerést, óha­ja csupán annyi, hogy a kor­mány terveinek kovácsolásá­nál eme valóságosan ható törvényszerűségeket is vegye figyelembe. S bár lehet, akad­nak, akik vitáznak a Mezép­szer igazgatójának felfede­zésén, reméljük, a közreadás­sal egy kis lépéssel közelebb hoztuk a várva várt megol­dást. Közreadta: T. B. E. Hitel szövetkezeteknek és vállalkozóknak Tízmillió dolláros szerződés bízta meg. A finn bank lon­doni fiókja útján 3 millió dol­lárral vesz részt a hitelnyújtás­ban. A stockholmi Forenings- bankernas Bank 2 millió, a szintén svéd, malmöi székhelyű Skansa Bank, a dán Privat­banken és az osztrák Schöller and Co. bankház egy-egy mil­lió dollárral vesz részt a vállal­kozásban. Az Unicbank Rt., valamint 5 külföldi bank képviselői _ 10 millió dolláros hitelszerződést írtak alá hétfőn délelőtt Buda­pesten. A hitel rulirozó típusú, azaz a 3 éves futamidőn belül — a visszafizetés függvényében — többször igénybe vehető. A hitel szervezésével és az ezzel járó ügynöki funkciókkal az Unicbank a finn Union Bank of Finland pénzintézetet Nem az első, de remélhető­leg nem is az utolsó emeletes autóbusz a Volánbusz történe­tében az a remek kocsi, ame­lyet a hét végén vettek át a nyugatnémet Kässbohrer cég­től. Mint kiderült vagy fél év­százada már vásároltak ma­gyar vállalatok tőlük, ám azó­ta legfeljebb egy-egy, méretei­ben, befogadóképességében ki­sebb jármű került csak ha­zánkba. A Volánbusznál több évtize­des múltja van a nemzetközi menetrendszerű autóbusz­közlekedésnek: a környező szo­cialista országokba irányuló vonalak megnyitása után — majd’ negyedszázada — meg­indult a rendszeres bécsi, majd az 1972-es olimpia alkalmából a müncheni járat is. Ma már nyolc ország számos városát, üdülőhelyét keresik fel a vál­lalat jellegzetes emblémával díszített kocsijai. Az utazók azonban nagyobb kényelemre vágynak, s ha a Volánbusz versenyben akar maradni, kénytelen erre pénzt áldozni. Körülnéztek a hazai piacon is, de keserűen kellett megálla­pítaniuk: az Ikarus kínálata egyelőre nem elég vonzó. A vállalattal immár több éve együttműködő osztrák Blagus cégtől kapott kedvező vélemé­nyek hatására keresték meg végül a nyugatnémet céget, amely nem olcsó, de világszín­vonalú járműveket gyárt. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz, arra néhány adalék. A buszt bemutatták az újságírók­nak, s Tari László vezérigaz­gató elmondta, hogy a vezető munkáját fedélzeti kompute­rek segítik, s van egy belső vi­deorendszer is, amely például tolatásnál tehet nagy szolgála­tot azzal, hogy nem tükörből, hanem a képernyőt figyelve manőverezhet a pilóta. Pilóta? Igen, joggal nevezhetjük így, hiszen hamarosan földi utas­kísérőkét is alkalmaz a Volán­busz, a pályázatokat már kis is írták.» A Kässbohrer-Setra 228 DT Optimal típusú autóbuszon ugyanis a tágas csomag- és ké­nyelmes utastér mellett beépí­tett WC és egy kis konyha is van, s ami főleg a nyári káni­kulában nem mellékes: kitűnő a légkondicionálás! A két fel­töltővel üzemelő Mercedes-mo- tor fogyasztása is jóval kisebb, mint a hazai típusoké. F. Z. Az utóbbi időben a figyelem kö­zéppontjába került a Magyar Nép­hadsereg, amely számos változáson ment, megy keresztül. Ezek közül a legnagyobb vitát a katonai kiadá­sok csökkentése váltotta ki. A par­lament döntései közismertek: az utóbbi három évben többször is szűkebbre szabták a bugyellárist, s ennek következményei vannak. Egyrészt át kell gondolni, hogyan lehet a kevesebb pénzből is fenntar­tani azt a védelmi szintet, amelyet indokolnak szövetségi kapcsola­taink, másrészt az sem nélkülözhe­tő, Hogy a hadseregben tevékeny­kedő szakemberek újabb és újabb pénzforrások után nézzenek, s egy­re több bevételre tegyenek szert, például a fegyverkereskedelemből. — Ma a néphadsereg rendelkezé­sére álló pénz alig tíz százalékát fordítjuk csak fejlesztésre, a töb­bit a fenntartásra költjük — kezdi dr. Jamza Károly mérnök ezredes, a vezérkar anyagtervezési és köz- gazdasági csoportfőnökének helyet­tese. — Az utóbbi összegből mint­egy hetven százalék fedezi a szemé­lyekkel kapcsolatos kiadásainkat. — E nagy arány azt is jelzi, a leszereléssel sok pénzt spórolhatunk meg. — Olyan nagyon sokat azért nem. A hadseregben egy sorkatona ellá­tása alig egynegyedébe kerül, mint a tiszteké, tiszthelyetteseké. Hiába hívnánk be tehát kevesebb fiatalt, ahhoz, hogy valóban kevesebb le­gyen a kiadásunk, már olyannyira csökkenteni kellene a létszámot, hogy az a működőképességet veszé­lyeztetné. Bármely hadsereg viszont attól hadsereg, hogy működőképes szervezeti rendben tevékenykedik. Fogyókúrát alkalmazni tehát nem lehet, csak egy bizonyos határig. — Akkor mi a megoldás? — Szerintem az az egyetlen jár­ható út, ha tisztázzuk a feladatokat, azt, hogy milyen teendők vállalha­tók a Varsói Szerződésben. Újra kell Katonai számítógépeket exportáltunk az HSA-ha Lám már a nadrágszíj, de tart még a fogyókúra gondolnunk azt is, hogy mit jelent egy új módon kialakított védelmi politika a számunkra. Én úgy látom, mindent számba véve végül is tel­jesen át kell szerveznünk honvé­delmünket, mert a mai rendszer bármelyik elemét önmagában ki­emelve az egész hadsereg válik működésképtelenné. — Hogyan lehet ezeket a válto­zásokat végrehajtani? — A tervek már készülnek. Az azonban bizonyos, nem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy a hadsereg éppen a munkába lépő korosztály jelentős részét „foglalkoztatja” ti­zennyolc hónapig, ezzel átmenetileg tehermentesítve az állami szerveze­teket az elhelyezkedéssel kapcsola­tos gondoktól. Ha csökkentjük a be- hívottak számát, ez nyilvánvalóan egyes térségekben a munkanélküli­ség ugrásszerű növekedésével jár. A sereg pedig a szolgálati idő előtt és alatt sok fiatalnak szakmát is ad. Gondoljon csak bele, a Magyar Honvédelmi Szövetségben évente mintegy 600 millió forintot költünk arra, hogy a jelentkezők hivatásos gépjárművezetői jogosítványt szerez­zenek. Emellett híradókat, búváro­kat, repülőket képezünk ki. Mind­ez a kiadásainkból egymilliárd fo­rintot visz el összesen. — Mennyi az idén a Magyar Nép­hadsereg költségvetése? — A Magyar Közlönyben is köz­zétett adatok szerint az idén min­dent összeadva mintegy 40 milliárd forint. Ebből azonban több mint 6 milliárd nem a védelmi alaprendel­tetésre, hanem állományunk állam- polgári jogon járó jogosultságaira — szociális, egészségügyi és kulturális ellátásra — megy el. — Miközben közismert, hogy a haditechnika egyre drágább ... — Ezen a téren is nagyon gyors az áremelkedés. íme néhány példa. Egy MÍG 29-es vadászgép ma ötször többe kerül, mint egy MÍG 21-es volt néhány esztendővel ezelőtt. A T—72-es közepes harckocsi tizen­négyszer drágább a már elavultnak számító T—55-ösnél. De egy egy­szerű lokátorra is háromszor-négy- szer több pénzt fordítunk manap­ság, mint mondjuk tíz esztendeje. Pedig haditechnikát csak szocialis­ta országból vásárolunk, más ré­giókból azért nem, mert más fegy­verzetek nem, vagy csak nehezen lennének illeszthetők a Varsói Szer­ződésben kialakított rendbe. Jelen­leg a tagországokkal úgynevezett nullszaldós árucsere zajlik, ami azt jelenti, hogy csak annyi fegyvert adunk el, amennyit vásárolunk. Ez számunkra nem mindig előnyös, mert sok korszerű berendezésünk iránt lenne kereslet, de nekünk nincs szükségünk az ellentételként felajánlott fegyverből korlátlan mennyiségre, így az üzlet nem jön létre. — Csak a VSZ-en belül értékesí­tünk magyar fegyvereket? — Nem, a világ számos országá­val vannak ilyen kereskedelmi kap­csolataink-. Gyakran cseng az asz­talomon a telefon, a nyugati, har­madik világbeli ügynökök hívnak, üzletet ajánlva nekünk. Legutóbb például a mérnökeink által kifej­lesztett világszínvonalú katonai szá­mítógépeket — amelyeket a Mű­szertechnikai Kisszövetkezetben gyártanak — exportálunk az Egye­sült Államokba, mintegy 12 millió dollárért. De adunk el más beren­dezéseket is. Keresettek a szintén a világ élvonalába tartozó rádiótech­nikai felderítő berendezéseink is. Korábban géppisztolyokat is érté­kesítettünk külföldön, ám ezen a téren nagyon erős volt a konkuren­cia, elsősorban Kína és más szo­cialista országok részéről. — Csak magyar technikát adunk el, vagy más országok portékájával is kereskedünk? — Gyakorlatilag eladunk min­dent, ami eladható. A Varsói Szer­ződés tagállamaiban gyártott fegy­vereket azonban csak a származá­si ország engedélyével adjuk to­vább. Ez azért is fontos, mert mi a használt berendezéseket, techni­kát is igyekszünk pénzzé tenni. Most tárgyalunk például arról, hogy egy tőkés cégnek kiselejtezett harc­kocsikat adunk el vashulladékként. — Nem fenyeget az a veszély, hogy a Magyarországról származó fegyverek terroristák kezébe ke­rülnek? — Azoktól a fegyverügynököktől, akikkel kapcsolatban állunk, meg­felelő biztosítékokat kapunk arra, hogy ilyen még véletlenül se for­dulhasson elő. A nemzetközi szo­kás az, hogy a vevő úgynevezett végfelhasználói nyilatkozatot ad Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy mi rendszeresen ellenőrizzük a szerződések megvalósulását sőt még az aláírás előtt tájékozódunk, s ha már a legcsekélyebb gyanú me­rül fel. elállunk az üzlettől — mon­dotta befejezésül dr. Jamza Károly Furucz Zoltá­Földikisasszonyok az emeletes buszon

Next

/
Oldalképek
Tartalom