Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. JÚLIUS 22., SZOMBAT ^Míwian 5 Talán a világon sem akad párja... Ilyen nevű nincs több A fővárosban létrára mász­nak, utcanévtáblákat ragasz­tanak le, keresztelnek át, s vissza. Előbb az egyik fél til­takozik, utána a másik. Ezt a táblát viszont csak az idő vas­foga kezdheti ki. Hiszen míg a világ világ, s utána egy napig bíz ez a helyén marad. Szememet megfogta, fantá­ziámat megragadta, s a hoz­záfűződő nyúlfarknyi történet meghatott. Ha az állomásra befutott egy vonat, vagy csak a gőzparipa füttye behallat­szott a településre: mindenki ezt az utat leste, figyelte. Mert akik megjárták az első, majd a második világháború poklát, s életben maradtak, a HAZATÉRŐK útján jutottak be az állomásról a településre. Így ragadt rajta a név, Haza­térők útja, s így hívják ma is. A tárnokiak nevezték el, nem hatóság, nem elöljáróság, nem is tanács bábáskodott a név­adásnál. Elegáns zománctáb­lája régi sebeket szakíthat fel, kemény megpróbáltatások em­lékét idézheti. Az utóbbit a hazatérőkben, az előbbit a hozzátartozókban, kik hiába lesték, várták szeretteik lép­teinek kopogását a Hazatérők útján. Különös sorsuk, életük van az utcanévtábláknak. Bár en­nek az egynek nem akad pár­ja, mása, legalábbis a váro­sonkénti irányítószámokkal, utcanevekkel teletűzdelt pos­tai könyvben nincs. Ügy tű­nik, Magyarországon ez az egyetlen ilyen nevű utca. S a tárnokiak büszkén vallják, hisznek benne, hogy a világ .bármely részén feladott levél eljutna hozzájuk. Hiszen elég, ha az ország s az utcanév szerepel benne, a település ne­ve már le is maradhat. Mert ilyen nevű utca nincs több... A kétkedés ördöge persze megszólalt bennem. Mert ez az, amiben nem vagyok olyan biztos. Miért is lennék, ami­kor irányítószámmal, utca­névvel pontosan címzett leve­lek, még a helyben feladottak is, képesek három-négy napot kóborolni, míg eljutnak a címzetthez. Ha meg az ország egyik végéből a másikba men­nek, feladásuk, érkezésük kö­zött egy hét is eltelhet. Ha meg a címzett ismeretlen, név­táblája nem szerepel a kapu alatt, bizony a levélszekrény tetejére kézbesítik. Ezek után hihetek abban, hogy a cím­zettre helységnév nélkül egy színes levelezőlap, vagy egy levél rátalál? Ugye, hogy nem! Csak abban hiszek, hogy a szép nevű, régi érzelmeket felidéző emléktábla helyén marad. Még akkor is, amikor az idő majdan elmossa a hoz­zá fűződő nyúlfarknyi történe­tet. Varga Edit Növekvő lakossági pénzbevételek A KSH félévi adatokat tar­talmazó összegzése szerint a lakosság pénzbevétele az év első felében csaknem 20 szá­zalékkal volt több, mint a múlt év azonos időszakában; meghaladja a 436 milliárd fo­rintot. Különösen a személyi jövedelemadó alá nem eső jö­vedelmek növekedtek, több mint 60 százalékkal. Átlagosan 17 százalékkal emelkedett a munkások és az alkalmazottak bevétele, 7,5 százalékkal a me­zőgazdasági szövetkezeti dol­gozóké, 21 százalékkal az ipa­ri és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportoknál tevékenyke­dőké. A mezőgazdasági termé­kek értékesítéséből több mint 30 milliárd forint bevételhez jutott a lakosság; a 21 százalé­kos növekedés döntően a fel- vásárlási árak emelkedéséből adódott, de mennyiségileg is több árut értékesítettek. A társadalombiztosítási'kifi­zetések 92 milliárd forintot tettek ki, ennek nagy része nyugdíj volt, s e területen a növekedés 16-17 százalék. A KSH-jelentés szerint az első félévben átlag 185,4 mil­liárd forint készpénz volt for­galomban, 6,9 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A takarékbetét-állomány 291,6 milliárd forintot tesz ki, ez kétmilliárddal kevesebb, mint a múlt év végén volt. (Tavaly ugyanebben az időszakban 2,6 milliárddal nőtt a betétállo­mány.) Menj Battára, ott segítenek! A menekültélet ellentmondásai Fórumra invitálták a plaká- tp^ a város lakóit, a találko­zó vendégeként pedig Szűrös Mátyást tüntette fel a meghí­vó. Szokatlanul sokan jelen­tek meg a rendezvényen, kö­zülük bizonyára olyanok is, akik első alkalommal lépték át a pártbizottság küszöbét. Vagy azért, mert nem volt ko­rábban kapcsolatuk a politi­kai szervezettel, vagy azért, mert nem oly régen laknak a városban. Bizony, mostanában egyre több új lakója van a Duna- parti településnek, egyre töb­ben érkeznek a határon túl­ról. Az érkezők közül sokan csak egyvalamit tudnak: Százhalombattán sok romániai magyar talált új otthonra, tá­lán nekik is sikerül. A fórum résztvevői között jó néhány olyan is akadt, akik az új honfoglalók közé tar­toztak. Kíváncsiak voltak, hogy mit mond a politikus, akinek nevéhez korábban több olyan intézkedés fűző­dött, ami megkönnyítette a menekültek letelepedését. A hangulat kellemes volt, ki ezt. ki azt kérdezett, s úgy tűnt. mindenki megkapta a számára kielégítő választ. Egyszer csak felállt valaki, és szavai nyomán feszültté vált a hangulat a teremben. Arról beszélt, hogy neki szép lakása volt otthon, a ha­táron túl, s itt kénytelen szükséglakásban meghúzni magát. Színes tévéje volt, s itt különböző gondokkal küsz­ködik. Még szerencse, hogy a vészterhes csend utón egy másik résztvevő más vágány­ra terelte a beszélgetés fona­lát, s elfelejtődött a kínos pil­lanat. Hiszen sokak számára valóban kellemetlen volt az a panaszáradattal teli felszó­lalás. Azok, akik az itt eltöltött hónapok alatt reálisan fel­mérték a magyarországi hely­zetet. jól tudják, hogy hazánk­ban miiven óriási dolog, ha valaki fedélhez jut röpke pár hét vagy hónap alatt. Még akkor is. ha ez a fedél csak átmenet, szállás, de nem kell érte súlyos ezreket kifizetni, mint áz albérletezők tízezrei­nek. Márpedig Magyarorszá­gon elfogadott életforma az albérlet, ami nemcsak nagy türelmet igényel, de hatalmas anyagi áldozatot is követel az emberektől. Az áldatlan álla­pot ellenére Százhalombattán több száz romápiai, menekült talált otthonra. Foglaltak a munkásszállók, amelyek nem azonosak a szociológusok rémtörténeteibe illő késelé­sekkel, lopásokkal teli tö­megszállásokkal, hanem kul­turált családi otthonok. A tanács lakásokat bérel és fizet a rászorulóknak, de a környező vállalatok a legjobb szándék mellett sem tudnak már több menekültet foglal­koztatni. Igaz, profitált ebből a település is, hiszen ma már nem jelent gondot a pedagó­gus- és az orvoshiány. Sőt, inkább az újonnan érkezők elhelyezése okoz főfájást a város vezetőinek. ötszáz lakásigénylőt tarta­nak nyilván Százhalombattán, s közülük idén csak húszán juthatnak új otthonhoz. Nyil­vánvaló, hogy a régi battaia- kat sem tudják lakáshoz jut­tatni, hát még az ezután ér­kezőket! Pedig alig telik el nap, hogy ne jelentkezne va­laki a tanácson, hogy lakás és munka kellene. S ha nem is kap mindenki azonnal lakást, de valahol csak sikerül meg­húznia magát. Beszélik, hogy egy alka­lommal komolyan számon kérte az erőmű a tanácselnök­től azt a két lakást, amit ideiglenesen bocsátott a vá­ros rendelkezésére, s ezzel két erdélyi család talált át­meneti otthonra. S azt is be­szélik, hogy a számonkérés eredményeként újabb lakást szerzett az elnök, s így még egy rászorulónak tudnak fe­delet biztosítani. Igaz vagy sem, ki tudja? Egy biztos: mindig érkeznek olyanok, akik valamilyen hírforrásból értesültek a város nyitottsá­gáról, s arról a segíteni aka­rásról, ami Battán tapasztal­ható. Am a lehetőségek egyre szűkülnek. Egyre kevesebb a munka, s már csak óriási erőfeszítések árán tudnak va­lamilyen megoldást találni az otthon keresőknek. A Szűrös-fórumon elhang­zott ominózus panaszáradat után jegyezte meg egy hatá­ron túlról érkezett: — Ha nem lepődtem volná meg annyira, hogy szinte szóhoz sem jutok, elmondtam volna a mondókámat. Én szégyell­tem magam a felszólaló he­lyett, hiszen örülhetünk, ha van hol laknunk. Nem lehet számon kérni több évtized összegyűjtött s otthagyott ja­vait egy városón, egy orszá­gon, ahol azok is lakásgon­dokkal küszködnek, akik itt születtek. Akik onnan eljöt­tek, nem annyira a nagyobb gazdagság végett hagyták el szülőföldjüket, mint inkább a félelem nélküli életért. S ezt itt megkaptuk. De ahhofc, hpgy meglegyenek azok az anyagi javak is, amiket otthon ösz- szegyűjtöttünk, itt is hosszú évekre lesz szükség ... F. A. M. A tanácselnök és a szolgálati lakás Példátlan eset a butikvárosban Szentendrén nem könnyű megismerni, ki a helybeli. Az utcákon otthonosan mozog a rendszeresen idelátogató turis­ta, s magabiztosan a tömött bukszájú külföldi. Márpedig én helybelit kerestem. Arra voltam kíváncsi: mire követ­keztet abból, hogy a tanácsel­nök augusztus végén visszaad­ja a szolgálati lakását? — Nem tudom, mit gondol­jak — válaszolta e kérdésre Virág Attila. — Annyira nem látok a kulisszák mögé. De tudom, hogy a tanács munká­ja nehézkes, az ügyintézés vontatott. Néha nem is szabá­lyos. Nagy hibának tartom, ha egy tanácsi határozatról éppen azt nem értesítik, aki érintett a dologban. Egy a jelszó Szentendrén — Van erre esetleg konkrét példája is? — Persze. A sajátom. A So­mogyi-Bacsó parton laktam, tanácsi bérlakásban. Idegen- forgalmi boltot csináltak be­lőle. Ebbe még belenyugod­tam volna, hiszen kiutaltak nekünk egy másik lakást. Ha­nem a módszer nem tetszett. Határozatban döntöttek a ré­gi lakás kiürítéséről, s anél­kül, hogy értesítettek volna, fel is nyitották, ki is rámolták a lakásunkat. Meg is tettem a feljelentést ’a rendőrségen. Itt a másolat — vesz elő újabb hivatalos iratokat. — De hát ez kis ügy ahhoz képest, ami­ket mostanában a városi lap ír. Egy biztos: ha választások lesznek, és nem szavazok a je­lenlegi tanácselnökre. — Én sem, mert szerintem az elnökünk nem érzi a ma­gáénak a várost — mondta Auguet Józsefné a Futó utcá­ból. — Nálunk, úgy látszik, egy a jelszó: az idegenforga­lom mindenek felett. Legújab­ban a Fő téren levő közértet is eladták egy banknak: Nem tudunk a közelben bevásárol­ni. S hogy a saját tulajdonával hogy bánik a tanács? Nézzen ide! Beázik a tető. — Ha a tanács munkájára kíváncsi, nézzen végig a Fel- szabadulás lakótelepen — ta­nácsolta Szabó László. — Én is’ ott lakom. Szinte infrast­ruktúra nélkül építették meg a telepet. Ennyi házra össze­sen két élelmiszerbolt van, s abból is az egyik most bezárt. De máshol is körülnézhet a városban. Mit kapunk lakossá­gi szolgáltatásként? Butiko­kat. Húsbolt helyett, delikát- bolt helyett dolláros üzletek és ehhez hasonlók nyílnak. — Milyen szerepe lehet mindebben a tanácselnöknek? — Szerintem nem rajta múlnak a dolgok. A leglokál- patriótább városatya sem ké­pes pénz nélkül javítani a helybeliek ellátottságán. Színi István vagy nem Szini István — ilyen szempontból mindegy. Sőt, ő emberileg jobb is, mint az elődje. A gondolkodásmód­ja közelebb áll a társadalmi reformhoz. Ha el tudná érni, hogy a butikok a városnak fi­zessék az adót, s ebből pél­dául élelmiszer-üzletet épít­hetnénk, nem lenne rá egy rossz szavam sem. A legna­gyobb gond szerintem a pénz­hiány. — Nézze, a tanácselnököt sok támadás érte a szolgálati lakás miatt — mondta dr. Szél Péter, a Magyar Demok­rata Fórum egyik helyi veze­tője. — Azt mondogatták itt a városban, hogy potom áron meg akarja vásárolni. A beje­lentéssel, hogy felszabadítja a lakást, bebizonyította, hogy nem vette meg és nem is szándékozik megtenni ezt. Hatalmi hálók szövevénye — Mondogatják azt is, ta­lán visszalép a jelöltségtől az elnök, és azért költözik ki a házból. — Ügy tudom, vannak már önjelöltek á tanácselnöki posztra. Olyanok is, akik a jó, de a rossz tulajdonságaikat is megmutatták már a közéleti küzdőtéren. Hovatartozásuk pedig nyilvánvaló. Szerintem a helyi állami vezető lehetőleg független legyen a pártoktól. Ez nem azt jelenti, hogy egyetlen párt se támogassa, de ő maga a megbízatása idejére szüneteltesse a párttagságát. Hiszen különben szembenéz néhány feszítő kérdéssel. Pél­dául, hogy a pártfegyelmet vagy a közérdeket tekintse-e elsődlegesnek. E nélkül a bel­ső konfliktus nélkül is van elég gondja. Szentendrén nem könnyű tanácselnöknek lenni. A városban mindig is sokféle érdekek ütköztek. A helyi ál­lamigazgatás az átlagnolsár ügyeiben általában önállóan döntött. A nem átlagpolgár nem átlagügyeiben viszont Leszállnok a közös lóról Táborfalva válni készül Közös lónak túrós a háta — tartja a régi mondás, s hogy a népi bölcsességben sok igaz­ság rejlik, arra nap mint nap hoz példát az élet. Alátámaszt­ja ezt az a jelenség is, hogy az utóbbi időben egyre több társközség kezdeményezi kivá­lását az eddigi közös tanács­ból. A megye déli határánál fekvő, önállóságát majd’ két évtizede elvesztett Táborfalva Örkénytől szeretne válni. — A közös tanács létrehozá­sát nem a falu akarta — mond­ja Nagy János, Táborfalva elöl­járója. — Ennek ellenére 1970- ben Hernáddal és Pusztavacs- csal együtt Örkény társközsé­gei lettünk. Hernádnak sike­rült 1984-ben különválnia, va­lószínűleg az ottani termelő- szövetkezet is szerepet játszott ebben, hiszen az egyik legjobb az országban. Egy akkori ta­nácsülésen mi hiába emeltünk szót az önállósodás érdekében, a megyei tanács jelenlévő kép­viselői elvetették az ötletet. — Mikor kezdtek újra az el­szakadásra gondolni? — Egy 1987-ben megtartott falugyűlésen a lakosság kérte az önállósodást. Ezzel mi, a helyi elöljáróság tagjai, egyet­értettünk, de akkor még azt javasoltuk az embereknek, hogy várjuk meg a tervciklus végét. Erre az ötéves tervre beütemezte ugyanis a közös ta­nács a táborfalvi iskolabőví­tést, amire nagyon nagy szük­sége van a községnek, hiszen a gyerekek váltott műszakban tanulnak. Aztán kiderült, hogy a megyei tanácstól pénzügyi átcsoportosítások miatt nem kapjuk meg az ígért támoga­tást, tehát az új tantermek nem készülnek el a tervezett időpontra. Ekkor már a helyi vezetés is úgy látta, hogy nem érdemes várni. A falugyűlés határozata után az elöljárósági ülés is a kiválás mellett dön­tött. Önállósodási törekvésün­ket az Örkényi tanácsülés meg­értette és jóváhagyta, kérésün­ket azóta felterjesztették a me­gyei tanácshoz. A végső dön­tést az Elnöki Tanács hozza majd meg. — Biztos benne, hogy egye­dül jobban boldogulnak majd? — Valószínűnek tartom. Tá­borfalva nem néptelenedett el, itt 3200 ember él. Az elmúlt 19 év alatt a közös pénzből in­kább a társközségeket fejlesz­tették, mivel azok voltak az el- maradottabbak. Saját erőből talán hamarabb felépül az is­kolánk is. mint ha a közösre várunk. A különválást 1990. január 1-jétől szeretnénk megvalósí­tani. Időszaki választások meg­tartására nincs lehetőség, ezért a következő választásig meg­bízott tanácselnök látja majd el ezt a feladatot. Elkezdődött a személyi és tárgyi feltételek biztosításának megszervezése, de a szétválás részleteinek tisztázására csak azután ke­rülhet sor, ha megkapjuk az Elnöki Tanács jóváhagyását. S hogy mit szól ehhez a má­sik fél? — Mi megértjük és elfogad­juk Táborfalva érveit — mondja Kéri László, az Ör­kényi Községi Tanács vb-tit­kára. — Hibás volt a két évti­zeddel ezelőtti döntés, ezt az összevonást nem kellett volna kierőszakolni. Hernád önálló­sodási törekvéseivel is egyetér­tettünk, bár 1984-ben az a kez­deményezés nem innen indult ki. — Nem okoz majd nehézsé­geket a közös ügyek szétválasz­tása? — Természetesen sokkal egyszerűbb lett volna, ha Tá­borfalva megvárja a tervidő­szak végét, vagy a választáso­kat. Az 1990. január 1-jei ön­állósodás külön anyagi terhe­ket is jelent, hiszen egyrészt biztosítani kell a tanácselnök, vb-titkár és a többi szakem­ber fizetését, másrészt a tárgyi feltételeket is meg kell terem­teni. A megyei tanács már ta­valy közölte, hogy a külön­vált községeket nem tudja anyagilag segíteni. Mi ennek ellenére támogattuk a tábor­falviak döntését. A határoza­tot felterjesztettük a megyei tanácshoz, és tudomásom sze­rint már onnan is továbbküld­ték. K. A. gyakran nem vállalta a fele­lősséget, hanem a felsőbb ve­zetés útmutatására várt. De hát ez csak a várost átszövő hatalmi hálók ismeretében ért­hető. Az elnökünkről szólva: szerintem ő alkalmas erre a tisztségre. Művelt, sokoldalú, belátó ember. Mégsem szim­patikus a városlakók többsége szemében, mivel sokak szerint nem képviseli elég következe­tesen a helybeliek érdekeit Valóban butikváros lett Szent­endre. Én azonban nem rán­tanék kardot a kisboltok el­len. A piaci viszonyokat nem lehet és nem érdemes hatalmi szóval szabályozni. Inkább még tágabbra tárnám a lehe­tőség kapuit. Erős szálakkal — Fontosnak tartom vi­szont, hogy az üzlethelyi­ségek béroeadásának és az adózásnak a hasznával a város gazdálkodjon Ragaszkodnék ahhoz is, hogy az állami tu­lajdonú helyiségeket csak ar­ra a célra használják, amire bérbe vették: például élelmi­szerárusításra. De hát erről nemcsak a tanácselnök dönt Ezeknek a megoldatlan kérdé­seknek viszont részük van ab­ban, hogy jelenleg nem lehet megjósolni, ki a legesélyesebb elnökjelölt a választásokon. — Voltaképpen mit jelent a szolgálati lakás visszaadása? — kérdeztem dr. Szini István tanácselnöktől. — A megyei tanács elnöke a jövő nyárig utalta ki a szol­gálati lakást, amit én most visszaadok. Engem mostaná­ban a következő kérdések fog­lalkoztatnak: Mikor lesznek a választások? ősszel? Kora ta­vasszal? Egy időpontban vá­lasztják-e az országgyűlési képviselőket és a tanácsi tiszt­ségviselőket vagy külön? Most folynak a politikai egyeztetések. Jelenleg annyit tudunk bizonyosán, hogy még a jövő nyár előtt leadják sza­vazataikat az állampolgárok. Nos, nekem négy gyermekem van. Akikkel csak nyáron mo­zoghatok. Nem vállalhatom annak ódiumát, hogy tanév közben váltsanak iskolát. Szá­momra evidens, hogyha eset­leg nem választanak meg, nem maradhatok a szolgálati lakás­ban Ügy is megkérdezné, hát elmondom: a sokat emlegetett költséges felújítás egyébként nem az én kedvemért volt Jóval az idekerülésem előtt megkezdték a romos épület rendbehozatalát. Ez már a Duna-part összképe szempont­jából is fontos volt. Én azért költöztem ide családostól, hogy bőrömön érezzem azokat a gondokat, amiket a szentend­reiek. A lakosság kedvezően fogadta ezt, úgy érzem, befo­gadtak maguk közé. A gyere­kek erős szálakkal kötődnek Szentendréhez. Családommal azt fontolgatjuk, hogy talán véglegesen letelepedünk a vá­rosban, a választási eredmény­től függetlenül is. — A lakosság gyakran szó­vá teszi, hogy a tanács nem tesz meg mindent a színvona­las ellátásukért. Most például a Fő téri közértet is eladják. Mi erről a véleménye? — Többnyire nincs beleszó­lásunk abba, hogy milyen gyakran és miért cserélnek gazdát az üzletek, tekintve, hogy nem állami tulajdonú helyiségekről van szó. A Fő téri élelmiszerbolt esetében vi­szont tanácsunk az érintett Az a bolt kis alapterületen és rossz színvonalon működött, sok panasz volt rá. Azért ad­tuk el. hogy háromszáz méter­rel odébb felépíttethessünk egy korszerű ABC-t. Meg le­het nézni, jól haladnak a munkálatok, s a jövő nyáron megnyílik az üzlet. — Mit lehet azért tenni, hogy ne csak a butikosok, ha­nem a városlakók is jót érez­zék magukat Szentendrén? — Ehhez a város önállósá­gának a növelése szükséges. Tanácsunk minden lehetséges fórumon az önkormányzatok erősítését sürgeti. Csak valódi önkormányzati jogok esetén lehetünk igazi gazdái a város­nak. Kovács Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom